Történetünk akkor kezdődik, amikor két másik esemény véget ért. Hőseink két különböző helyszínről indulnak az emberek királysága felé. Mindketten kemény harcosok, de természetük és jellemük különböző.
Egyikük, Varian von Averill, a lecsúszott nemes. Cinikus, nehezen  barátkozó, önfejű, de minden körülmények között elvégzi a rábízott feladatot.
Másikuk, Edgar Malinor, zsoldos, aki a családját keresi. Önzésnek nyoma sincs a lelkében, próbál segíteni a gyengéknek, érzékeny férfi. De ez senkit ne tévesszen meg. Bátor és kemény harcos, sok tapasztalattal.
Ők még nem tudják, hogy közös feladat vár rájuk. Megbízójuk egy értékes rakományt küld jegyese apjának, aki az ajándék átvétele után elküldi lányát a megbízónak. Az apát még az sem érdekli, hogy lánya 24 éves, míg a kérő 60. Neki csak a vagyon számít. Ezt a cserét kell lebonyolítani hőseinknek a királyság egyil végéből, a másikba.
De ne szaladjunk ennyire előre. Egyenlőre ott tartunk, hogy embereink megérkeznek a városba. Éhesen, szomjasan, fáradtan. Hová is vezetne első útjuk, mint a fogadóba.
Mindketten reggelre halasztják a megbízóval történő találkozást.
Elsőnek Edgar érkezik a Vadkanhoz címzett fogadóba. Békésen falatozik, amikor kivágódik az ajtó, és egy legény repül be rajta. Természetesen nem önszántából. Mögötte tornyosul a lecsúszott nemes. Nyugodtnak látszik, mint mindig. Teljesen nyugodtan vágta be a fiút az ajtón.
Edgar már ugrik is, hogy felsegítse a "szerencsétlent", amikor kiderül, hogy a fiú tolvaj és pechjére pont Variant akarta meglopni.......

Ahogy vége szokott lenni egy megbìzàsomnak,hirtelen annyi szabadidöm lesz,hogy szinte bövelkedek a szorakozàsokban..nameg a fehérnép figyelmét is felkeltem...bàr semmifele földi jònak nem vagyok elrontòja..
..egy ilyen "köztes"szakaszban voltam éppen most is..és pàr napja lovagoltam a hegyeken àt,hogy most egy ujabb megbìzòval talàlkozzak,valami Vadkanhoz nevü Fogadòba..


Jò helyismeretemnek köszönhetöen elég hamar oda is érkeztem a megbeszélt helyre..mondjuk kissé koràn is értem ide..mert csak holnap reggel tudom meg az embertöl,hogy mi is a pontos feladatom..
Na de most inkàbb egy pàr kupa sör,ami kedvemet fokozza...és miutàn kényelmesen elhelyezkedtem az egyik asztalnàl..nagyot húztam a hüvös és habos italbòl..de mikor a szàmra tapadt habot letöröltem volna rendesen,egy fiatal férfi repült be a faajtòn.


Azt hittem,hogy hirtelen rosszul làtok,de csak két kupa sört ittam,ìgy ezt elvetettem..
Körbenéztem,hàtha valaki felugrik a segitségére..de nem mozdult senki...


Egyébként soha nem szolok bele màsok solgàba...de most az én asztalom alà esett,és ha az este még itt kìvànok több òràt tölteni,nem igazàn dìjazom,ha a làbam alattvan valaki...


Végül úgy döntöttem,hogy kihúzom az asztal alol..de amikor hajoltam volna le,ujra kivàgodik az ajtò,és egy tagbaszakadt ürge viharzik be..
.Na,azt hiszem érdekes müsor van itt kialakulòba!-vigyorogtam el magam,és visszaültem a székemre....
...tudtam,hogy jo helyre keveredtem-és nagyot húztam a kupàmbol....

Munka hátán munka. Alighogy elvégeztem az egyiket, máris kaptam a következő megbízást. Szívem szerint előtte kipihentem volna magam a szokásos úton-módon, ám a megbízók elég türelmetlenek és se perc alatt találnak valaki mást az ember helyére. Ennek hála kénytelen voltam azonnal útnak indulni. Épp csak annyi időm volt, hogy feltöltsem a készleteimet.
Visszatérve a megbízásra, semmi különöset nem láttam benne, attól eltekintve, hogy rohadt hosszadalmas és fárasztó lesz. Szimplám csak az áru felügyeletéről kell gondoskodnom. Őszintén szólva nem tudtam dönteni, hogy mivel lesz könnyebb dolgom. Az értékes rakománnyal, vagy a hisztis "hercegnővel." Mindenesetre tiszta munka. Legalábbis semmi törvényelleneset nem látok benne. Sokkal inkább zsoldosnak való mint egy bérgyilkosnak. Nagy mákja van a megbízónak, hogy félig meddig zsoldos vagyok.
A hold már az égen volt mire megérkeztem a megbízó által kijelölt városba. Tekintettel arra, hogy az egész napomat nyeregben töltöttem semmi kedvem sem volt ahhoz a vénemberhez rohanni, szóval a fogadót vettem célba. Persze csak miután bevezettem a lovamat az istállóba. A megbízó egy pénzes vénember volt. Hatvanas évei elején járhatott. Ebből kifolyólag nyilván elég türelmetlen és pökhendi lehetett. Tanácsosabb lett volna előtte őt meglátogatni, elvégre így esélyes, hogy lekanyarint majd a fizetségemből. Viszont arra én arra hagyatkozva, hogy ebben az esetben az arcából kanyarintok le egy szép nagy darabot, tovább haladtam a fogadó felé. Már a fogadó bejáratánál voltam mikor egy sovány fiú haladt el mellettem. Amint elém került könnyebb lett az övem. Nem vagyok hülye, tudtam miről volt szó. Bár ez inkább a személyes tapasztalataimnak köszönhető. Mielőtt még az a kurafi futásnak eredt volna, elkaptam a gallérját és behajítottam a fogadó ajtaján. Széles vigyorral léptem be az ajtón ökleimet ropogtatva.
- Választhatjuk a könnyű és a nehéz utat... A könnyű az, hogy visszaadod a pénzem, és engesztelésképpen ma te fizeted a vacsorám. Ám ott a nehéz út is. Szóval ha igényt tartasz még az enyves kis mancsodra, akkor az előzőt választod.

A lecsúszott nemes hamar rövidre zárja a fiú ügyét. Hiszen nem haragszik rá igazán. Valahol fiatalkori önmagára emlékezteti a kis tolvaj. Ha Varian igazán mérges lenne a fiú már rövidebb lenne egy kézzel. Miután elcsendesednek a dolgok, és végre megérkezik jól megérdemelt vacsorája, végre körbenéz az egybegyülteken. Edgar eközben a fiút veszi szemügyre. Valahogy emlékezteti valakire, csak még nem jött rá, hogy kire. De most nem is gondolkodik ezen, inmább felmegy a szobájába, amit a borzasztóan kancsal fogadóstól bérelt. Legnagyobb megdöbbenésére valaki fekszik az ágyban. Halkan szuszog a báránybőr takaró alatt. A zsoldos csendben odalopódzik és finoman felhajtja a takarót. Te jó ég, egy teljesen meztelen fiatal nőt talál. Most mi a fenét csináljon?
Egy kicsit hagyjuk magára Edgart a problémájával és térjünk vissza az ivóba. Nézzük meg mit csinál másik barátunk.
Miután jól bevacsorázott és leöblítette az ételt egy kancsó vörösborral, ő is indulna a szobájába nyugovóra térni. Már-már barátságosan veregeti hátba a megszeppent fiút, és szólítja őt fel a vacsora árának rendezésére, amikor egy három tagú társaság ront az ivóba, és egyenesen az ő asztaluk felé tartanak. Mint kiderül , a kis tolvaj òket sikeresen lopta meg, és követelik vissza a pénzüket. Igen ám, de ha megkapják amit kérnek, akkor miből fizeti ki Var vacsoráját a fiú?

Miközben jóizüen iszogatom a sörömet,várom,hogy mi lesz...de aztán mintaha elcsendesedne a műsor..
Kicsit csalódott vagyok emiatt,mert igencsak jol jött volna az a talált pénz,amit a szomszédos asztalnál ülőktől szedtem volna el,ha fogadásra hajlottak volna..de így,hogy még meg sem tudtam pendíteni ezt a lehetőséget,igencsak csalódott lettem...majd legközelebb..


Miután magamban elkönyveltem ezt az apró kellemetlenséget,inkább tovább nézelődtem a felhozatalon..
...megint azon a fiun akadt meg a szemem,aki berepült az ajtón nemrég...valahonnan ismerős...csak tudnám honnan??!!!!


Lehörpintettem végül a maradék italomat,és felmentem a szobámba..de ami ott várt,az jól meglepett...


Az ágyamon a takaró alatt egy nő feküdt,és ruhátlanul..
-Hej,de mutatós vagy,kisanyám!-szaladt ki a számon..de aztán elhesegettem a godolataimat,ahogy végig néztem dekorativ idomain...visszatakartam,amin magam is meglepődtem.
-...rossz szobába jöttem?-néztem megint a szobaszámra,de aztán mégsem tévesztettem el..jo helyen vagyok...csak ez a fehérnép hogy kerül akkor ide??-vakartam meg az államat..de aztán igencsak zavarba jöttem,mert megmozdult...és nemcsak a nő..hanem más is..-kissé kínosan éreztem magam..de a látványa elinditott valamit...amit normál körülmények között ki is használtam volna..de most nem volt fear helyzet...hacsak....


Pár percig néztem,ahogy a takaró alol kivillan kerekded bája...mert mi tagadás csodás idomokkal áldotta meg a természet..
Lassan azon kaptam magam,hogy tovább nézem,mint ahogy illene,és azon nyomban hátat fordítva a dézsa felé léptem..ha már nem tudok az ágyban aludni,legalább megfürdök az előkészített vízben...bár már kihült rég..de még talán jobb is...legalább lehűt kissé..

Amint belemerültem a hidegvízbe,egyből nem gondoltam már az édesen alvó nőre..legalábbis egyenlőre..
-Na,Edgar!ez is egy jó éjszakád!-mondtam magamnak,és aztán elnyúltam a két összetolt széken..várva a reggelt,hogy a megbizóval találkozzak..

A kölyök óriási szerencséjére visszaszolgáltatta az erszényem és beleegyezett vacsorám kifizetésébe. Eredetileg hígsört szerettem volna rendelni valami olcsó harapnivalóval. Viszont most meg voltam hívva, szóval ennek örömére nem fogtam vissza magam. Bort rendeltem sült csirkével.
Mivel nem vagyok teljesen idióta, még a kiszolgálás pillanatában kifizettettem az ételt azzal a kis tolvajjal. Kissé furcsálltam, hogy ezek után se lépett le, viszont miután nekiláttam a vacsorámnak már oda se figyeltem rá. Szerencsés napja volt ugyanis viszonylag jó kedvemben talált. Persze még mindig erős késztetést éreztem arra, hogy egy újabb lyukat üssek a koponyáján, ám a munkára való tekintettel nem engedhettem meg magamnak azt, hogy összeakasszam a fogam a városőrséggel.
Miután alaposan megtömtem a gyomrom három elég baljós külsejű fazon lépett be az ajtón. Egyenesen a tolvaj felé vették az irányt, aki időközben az asztalomhoz ült. Nem kellett nagy gindolkodás ahhoz, hogy összeálljom a kép. Valószínűleg az ő pénzükön laktam jól. Volt egy olyan sanda gyanúm, hogy ennek bunyó lesz a vége, szóval készen álltam arra, hogy elterelés gyanánt rájuk borítsam az asztalt.
Ha ezek a nyomorultak nekemjönnek, egészen biztos, higy egy kupac lótrágyába fojtom azt az enyveskezű kurafit.

Varian úgy dönt, hogy a fiú egye meg amit főzött. Fáradt, már csak ágy után sóvárog. Lassan fel áll az asztaltól, és elhagyja az ivót, hogy nyugovóra térjen. Nem is sejti, hogy ő sem pihenhet háborítatlanul. Ahogy végigvágódik az ágyon, már alszik is. Egészen fél óráig tarthat ez a fenséges állapot. Valaki a párkányba kapaszkodva, kocogtatja.az.ablakát. A döntés a férfié, hogy tudomást ves-e a bebocsátást kérőről, vagy fejét a párna alá dugva, alszik tovább. A kis tolvaj / mert ki más lenne ez szemtelen betolakdó/ már nem sokáig tudja.magát tartani. Bár nem esne nagyot.
Eközben egy másik szobában Edgar a kínok-kínját állja ki. Hát mégis csak férfi az istenadta. Próbál mindenféle csatára gondolni, hogy elterelje figyelmét az ágyában fekvő hölgyeményről. Na e az, ami piszkosul nehéz.
Mindkét hòsünk erősen fontolgatja, hogy vissza térjen az ivóba erre a rövid időre amíg megvirrad.
Ha így döntenek, akkor a két kialvatlan, morózus férfi, egy asztalhoz kerül. Akár még beszélgethetnének is, persze a maguk módján.....

Az éjszaka nem úgy telt el,mint képzeltem.
A nő még mindig édesen aludt..bár hozzáteszem,hogy az én ágyamban!
Lassan azt képzelem,hogy direkt van ilyen kalamajka a szobák bérlése okán...de azért meg kell hagyni,hogy kicsit sem bánom ezt a szép látványosságot...és micsoda telt idomok!!...ahhh...nem fear egy férfivel szemben,hogy ily kisértést kapjon!...de azért nagyon kellemes volt látni a ..
Na de már megint olyanok jutnak eszembe...-intem le magam.


..bár itt a széken kuporogni elég kényelmetlen..és a tagjaim is elgémberedtek már..


Inkább a fagadósnál kellene egy jo adag ételt csináltatni,vagyis előszedetni a kamrába lévő dugi sonkát,mert szerintem biztos akad..-húztam a szám mosolyra,miközben összeszedtem magam a lezsibbadt tagjaimmal együtt...


Magamra csatoltam a kardom,bár sok értelmét talán nem láttam,de a megszokás nagy úr.
Amint kiléptem a szobából,még visszanéztem a kivillanó testre,ami most is csábítón kisértésbe hozott a sejtelmes vonalaival...-Nahát,Edgar!Nem veszed le róla a szemed??!...ha esetleg majd Ő is benne lenne..-dobtam fel magamban a lehetőség édes vágyát,de mielőtt még nagyon belemerülnék a buja gondolataimba,inkább a söntés felé tartok...
De amikor leérek,már csak egy asztal szabad..
-Milyen forgalom van itt éjnek,évadján?-nézek körbe,és intek a Csaposnak,hogy hozzon valami jó sültcsülköt és sört!
..kicsit többet várakoztam a kikért ételért,de amint elém rakták,egyből elszállt a mérgem,mert olyan illattal rendelkezett,mit még szerintem a határba is éreztek!...neki is láttam az elfogyasztásának...és közben néztem az arcokat,csak úgy szórakozásképpen ..
Nagyon bírom a műsoros vacsorákat,de most már igaz éjfél elmúlt..akkor már az éjjeliebéd is a listámra kerül-nevettem magamban,igencsak jókedvem lett...

A gyanús fazonok továbbra is közeledtek az asztalom felé. Kedvet kaptam egy kis kocsmai verekedéshez. Ennek ellenére felálltam az asztaltól és eltűntem az ivóból. Kénytelen voltam félredobni az efféle szórakozást. Idegen voltam, ők pedig valószínűleg helyiek, ráadásul alvilági alakoknak tűntek. A korrupt rendfenntartók valószínűleg az ő pártjukat fogták volna, még akkor is ha ők kezdeményezték volna a verekedést. Pedig jól esett volna egy kis esti testedzés.
Egy hatalmas ásítás kíséretében léptem be a szobába. Lepakoltam magamról a felesleges ruhákat és fegyvereket (az utóbbiakat persze minél közelebb az ágyhoz) aztán bezuhantam az ágyba. Írnom kellett volna a kis füzetembe, de nem volt kedvem kimászni az ágyból. Alig pár pillanat kellett ahhoz, hogy elaludjak. Úgy éreztem mintha csak egy pillanat lett volna az egész, elvégre nem sokkal később kopogás ébresztett fel. Az elsőnél nem figyeltem oda, ám a másodiknál már kezdtem bepipulni. Kimásztam az ágyból és a kezembe vettem az egyik tőröm. Amikor kinyitottam az ablakot, a tolvaj képe tárult szemeim elé. Nagyot sóhajtottam, majd hagytam, hogy közelebbről is szemügyre vegye csizmám talpát. Másképp fogalmazva arcon rúgtam. Nem rúgtam túl erősen, szóval az orra nem törhetett el, de azért reméltem, hogy ezek után leszáll rólam. Ha meg nem... Nos kíváncsi leszek, hogy kezek nélkül mennyi kedve lesz még mászni.

Lassan eljön a reggel, és vele közeledik a találkozó a megbízóval. Mivel a két férfi nem ismerkedett meg egymással aznivóban, ezért külön utakon jutnak el annak házához.
A kapuban döbbennek rá, hogy mindketten egyazon embert keresik. A megbízó egy alacsony, zsíros hajú, nagy pocakos ember. Már első látásra is visszataszító. De amikor megszólal, akkor mutatja meg igazán, hogy egy kapzsi, rátarti, és gonosz vénember.
Viszont jól fizet. 
A fele pénzt előre odaadja mind a kettőtöknek, de sürgeti az indulást.

Az éjjeli falatozás után végre elmondhattam,hogy jól laktam,nemcsak a mennyei étellel,hanem a látvánnyal is,ami a Kocsmáros lányát illeti..elég ledér öltözetben villantotta ki takargatlan bájait,bár a "müsoros"vacsi így sokkal élvezetesebb volt...
..Bár a szobámban alvó nőszemély igy is a gondolataim közt forgott..de hát ilyen az élet!-hesegettem el a fantáziámat róla..

Hamarosan eljött a reggel,és vele a megbízóval való találkozás..
Így felcsatoltam magamra a kardom,és a holmim is magamhoz vettem,hogy ellovagoljak a megbeszélt helyre..

Elég puccos helyen lakott a felkérő...az biztos,hogy pénze van dögivel!..csak kérdés,hogy mennyit ajánl fel pluszban?!..-jártak a gondolataim odafelé menet.
Aztán mikor bekopogtam,eléggé meglepődtem...vártam egy jól öltözött fess valakit,aki ebben a csodás házban lakik...ehelyett egy köpcös,ápolatlan,foghíjas gnóm kinézetü állt előttem,akinek még a karján is arany lógott,nemcsak a nyakában..

Amint előadja a mondókáját,kissé kerekedett a szemem..de türelmesen végig hallgatom majd,mert ugyebár a pénz beszél..nameg ez a nemesnek mondott kapzsi ,elfuserált férfi..de mivel jó pénzt ajánl,igy csak némán figyelem szavait,hogy ne lássa rajtam a megdöbbenést az arcomon,mert nem ezt a látványt vártam...de persze,még szerencse,hogy sokáig nem kell itt néznem ápolatlan külsejét!..amint a feladatot ismerteti,azonnal lelépek..

Még be sem léptem a kapun,amikor mögöttem megjelent valaki...és ahogy jobban megnéztem,mintha ismerősnek rémlett volna a Fogadóból..az a tagbaszakadt Férfi volt,aki megtanította repülni azt a fiút..

Halvány mosoly suhant végig az arcomon ,mikor eszembe jutott az a műsor..de ahogy ideért a kapuhoz,máris lehervadt rólam a vigyor..

..csak nemtán egy helyre igyekszünk?..vagy nemcsak engem kértek fel erre a bulira??

..úgy látszik mégis ide tart a Férfi..
Egy biccentéssel köszöntem,hogy ne nézzen bunkónak,de mivel nem tudom kicsoda,így előrelátólag is jó benyomást akartam tenni..bár nem tudom,hogy reagál majd rám..majd meglátjuk...

Pirkadatkor ébredtem. A tolvajt leszámítva zavartalanul aludtam. Szerencséjére többször nem próbálkozott. Nyilván belátta, hogy jobban teszi ha nem piszkál. A biztonság kedvéért azért leellenőriztem az erszényem. Egy grammal sem volt nehezebb. Ennek örömére elvigyorodtam, majd elkezdtem felöltözni. Miután minden a helyére került elhagytam az ideiglenes szobámat, majd a fogadót is. Ráérősen haladtam a megbízóm háza felé. Igaz, hogy ha kések megvonhatja tőlem a jutalmam egy részét, viszont éreztetnem kellett vele, hogy a megbízottja vagyok nem pedig a szolgája. Szóval továbbra is azt csinálok amit csak akarok.
Mikor odaértem a ház kapujához, nem kifejezetten boldogan konstatáltam, hogy már volt ott valaki más is. Ahogy elnéztem egy zsoldos. Ha jól rémlik tegnap láttam a fogadóban.
Rohadt élet! Gyűlölök osztozni... Párban dolgozni meg aztán pláne. Kíváncsi vagyok mennyit kapnék ha valami véletlen baleset következtében a másik megbízott tragikus halált halna. De ne rohanjunk annyira előre. Még hasznomra is válhat.
Lassan megjelent a megbízó is. Külsőre tipikus gazdag ficsúrnak tűnt. Szavai pedig csak igazolták ezt az elméletet.
Még egy patkányképű pénzeszsák...
Gondoltam magamban. Nem csoda, hogy zsoldosokra van szüksége. Valószínűleg azt sem tudja melyik végén kell megfogni a kardot. Biztos valami gazdag kereskedő fia lehetett. Mindenesetre az összeg felét előre odaadta. Ezzel el is érte, hogy szimpatikussá váljon a számomra. Ennek örömére neki is láttam az előkészületeknek. Visszamentem a fogadóhoz a lovamért, feltöltöttem a kulacsom stb. Persze nem hátráltattam az indulást. Közöltem velük, hogy nyugodtan induljanak el, úgyis beérem őket.

A megbízó okosan kétfelé osztja a szállítandó árut, így egyikük sem léphet le a másiktól. Hiszen mindkét ládának a címzetthez kell jutnia, különben a lányt nem adja. Már dél felé jár az idő, amikor elhagyják a várost. Hosszú út áll előttük, veszélyes erdőkön és hegyeken át. 
Egy kicsit hagyjuk mára a két hősünket, és nézzünk be a fogadóba. Egy eldugott asztalnál négy tagbaszakadt férfi ül. Sugdolóznak egymás között. A szemük sem áll jól. Egyikük már reggel két hősünk nyomába eredt, és kifigyelte őket. Rohanva érkezik vissza a többiekhez, és elmondja nekik, hogy elindult a két férfi a zsákmánnyal. Mind a négyen felszedelőzködnek és vágtában hagyják el a várost.......

-Hát úgy látom,hogy ez nem lesz egyszerű!-mondtam magamnak,miközben meghallgattam a gnóm öreg kujonnak a feltételeit..de legalább a fele aranyat a zsebembe tudhatom...

A ládára néztem,és azt hiszem ,hogy nem annyira könnyü,aminek látszik..vagy lehet,hogy ez is valami trükk?..még,hogy együtt kell tartani a ládákat?..na ez érdekes lesz!-húztam vigyorra a számat,és a megpakolt ládikát a lovam nyerge mögé kötöztem.

Ahogy felnéztem az égre,úgy dél felé járt az idő,és a napsugarak elég forrón tűzött a tájra,ahogy a fejemre is..ahogy elnézem hosszú út áll elöttem a hegyekig..aztán tovább,a megbeszélt átadóhelyre.

Magamra emeltem a csukjámat,ami kicsit védeni fog a napsütéstől,és egy kis árnyékot is ad..főleg,hogy az sem árt,ha látok is valamit a fénytől,mert ki tudja?...mi fog történni az indulásnál..

Oldalra néztem a férfire,aki a megbízó szerint a másik ládát kapta..és egy széles vigyorral megsarkantyúztam a lovam..és nekiindultam a cél felé..és ha jól gondolom,akkor neki is indulnia kellene...de ez már az Ő dolga!..én fogok odaérni hamarább..ő csak a második lehet..

Miután feltöltöttem a készleteimet és sikerült rögzíteni azt az istenverte ládát a lovamon, útnak indultam. Éppen csak annyira siettem, hogy beérjem a másik megbízottat, ezért le is tértem a megszokott útról és egy kevésbé ismert ösvényen haladtam tovább. A csomagokat elvileg egyszerre kellett volna leszállítani a zsoldos pedig nagyjából egy órával előrébb járt. Őszintén reméltem, hogy szomjan hal félúton. Legalábbis csak akkor ha előbb találom meg a hulláját és a szállítmányát, mint az út menti haramiák. Ma is sugárzott belőlem a kedvesség, de mentségemre szóljon, hogy ténylegesen gyűlölök osztozni, legalábbis idegenekkel.
Nagyjából háromnegyed órámba tellett, hogy megpillantsam a zsoldost az úton. Legalábbis távolról úgy tűnt, hogy ő az. Innentől kezdve ügetésre fogtam a lovam. Ha túl közel érek hozzá még a végén kénytelen leszek beszélgetni.

A két férfi végre útnak indult. Mindkettőjüknél a szállítandó áru. Már egy ideje lassú ügetéssel haladnak, de az ismerkedès csak nem akar megindulni. Edgar ugyan hajlana rá, de Varian morózusan gubbaszt a lován.

Már elhagyták a lakott területet, amikor mögöttük a távolban porfelhőt fedeznek fel. Kezdi őket beérni az ivóból indulz kis csapat. Azt hiszem a szándékuk nem kétséges, a ládákra fáj a foguk.
Azt hiszem eljött az idő, hogy hőseknk átgondolják - de gyorsan- a köztük lèvő viszonyt. Az út amelyen haladnak egyik oldalról sziklás, köves területtel övezett, a másik oldalon pedig egy kisebb erdő terül el.

És a mögöttük hallatszó lódobogás egyre erősebb...........

Kényelmesen haladok és nézem a tájat!
..Hát!..mostanság eléggé begyepesedtem a Fogadók füstös közegében,de most kifejezetten jól esett a tűző napon lovagolni..bár igencsak egyhangú volt a környezet..fák-sziklák..sziklák-fák..

Aztán mintha valami nesz lenne a hátam mögött..amire igaz számítottam is,csak nem éppen arra,hogy ilyen rövid ideig tart majd az előnyöm a "ládacipelő Társ" elött..

..amint hátrafordultam a nyeregben,hogy jobban szemügyre vegyem...
Mert hát igencsak impozáns méretekkel rendelkezik,meg kell hagyni!-bólintottam elismerőm,csak úgy magam elé.
.de aztán át is villant az agyamon,hogy minél nagyobb az ember,annál nagyobbat eshet!
..és ugyebár nem éppen életbiztosítás a kijelölt út...ahogy az sem,hogy négy lába van a pacinak,mégis megbotolhat..főleg ha sziklás út vezet a kánaánba!..de az is lehet,hogy a faágaktól nem fér majd el a ládával..-ezek a nem éppen kedvesnek mondható gondolatok járkáltak a fejemben,miközben elég jól szórakoztam a visszagondolt vén kujonra,akiről most per pillanat mindent el tudtam volna képzelni,de azt,hogy teljesen becsületes,na azt nem!...

De amint ennek a gondolatmenetnek a vége felé jártam,a távolban elég nagy porfelhőre lettem figyelmes..
De igencsak gyorsan mozgó..így nemigazán természetes eredetünek vélem...-A Francba!!..Nem vagyunk egyedül!..
-HÉÉÉÉ!!..Uraság!!!-kiáltottam a mögöttem ügetőnek..-Úgy látszik Társaságot kapunk!!-mutattam a sötét gomolygásra a hátunk mögül.

-Nem kellene valamilyen "meglepetést"szereznünk,"újdonsült" barátainknak?-vigyorodtam el a csukjam alatt..és végre történik valami!!

Amint sikerült beérnem a zsoldost, elég unalmas lett az út. Nem mintha eddig olyan izgalmas lett volna, de hamar ráuntam arra, hogy tűző napon bámuljam a tájat és arra koncentráljak nehogy túl közel kerüljek a másik megbízotthoz. Bár jobban meggondolva még mindig jobb volt mint szörnyekkel és sarlatánokkal küzdeni. Két olyan dolog amikkel soha többé nem szeretnék szembekerülni.
Már-már elaludtam a nyeregben mikor dobogás zajára lettem figyelmes. Egyre jobban erősödött a zaj. Vágtázó lovak lehettek. Nagyjából három vagy négy. Legrosszabb esetben öt. Tekintettel arra, hogy egyre hangosabb a patadobogás, egészen biztosan felénk tartanak.
A biztonság kedvéért azért hátrapillantottam és mit ad isten? Néhány lovas vágtatott felénk nem, kis porfelhőt hagyva maguk után. Jobb a hallásom mint gondoltam. Visszatérve a lovasokra, egészen biztosan a szállítmányunkra fájt a foguk. Eszem ágában sem volt harcba bocsátkozni velük. Nem azért mert fennállt a lehetősége annak, hogy megölnek, hanem mert tartottam attól, hogy miközben én ezekkel a rohadékokkal szórakozom, addig a zsoldos ellopja a lovam a szállítmány rám eső részével együtt. Csupán egy lehetőségem maradt. Le kell ráznom őket. Az egy lehetőség hamar háromra osztódott. Melyik úton menjek?
A sziklás részt hamar gondot okozna a lovamnak, szóval az egészen biztosan kilőve. Ha az úton maradok vagy beérnek, vagy megkockáztatom, hogy túlhajszolom a lovamat, amit most inkább nem akartam megtenni. Egyetlen lehetőségem maradt. Az erdő.
Vagyok olyan jó lovas, hogy gond nélkül átjussak a fák között.
A fejemben nagyjából összeraktam egy térképet, nehogy eltévedjek, majd bevágtattam az erdőbe.

Miután hőseink számára egyértelművé vált, hogy a mögöttük vágtázó tárrsaság nem udvariassági látogatásra készül, gyors döntésre szánták el magukat. A lecsúszott nemes az erdő felé veszi az irányt. Edgar nem sokat gondolkodik és társa után vezeti a lovát. A fák jótékonyan elrejtik őket az üldozők elől. Bár ez csak ideig-óráig igaz. A kis csapat is bevágtat az erdőbe. Ahogy bezárulnak a fák lombjai az ülözők és üldözöttek mögött, Varnak és Edgarnak feltűnik a nagy csönd. Nincs madár dal, sem a megszokott neszek. Ahogy beljebb haladnak hatalmas csontváz tűnik a szemük elé. Nem ad túl nagy bizalomra okot, hogy távolabb még egy pár kisebb állatnak is megtalálják a maradványait. Ahogy óvatosa. Haladnak roppanó ágak hangját hallják maguk körül.............

Hátrafordúltam újra,és a porfelhő egyre csak közeledett.
A "ládatárs"egyenesen a fák közé iramodott.aztán én is mérlegeltem a dolgot,így követtem...
Ahhoz még távol voltak tőlünk,hogy lássanak minket,de ahhoz meg közel ,hogy ne is vegyek róluk tudomást..de amint bevágtattam az erdő fái közé..egyből arra gondoltam,hogy valamiképp ki kellene cseleznünk az "újdonsült vendégeket"..

Ahogy így jót derülök magamban,hogy kik lehetnek azok,akik ilyen bátor módon követnek..a másik lovas már a fák között járt..
Én is gyors vágtára fogtam lovam,és mentem utána...de aztán egy hirtelen ötlettől,és persze a véletlen szerencsétlenség is kapóra jött,mikor egy nagy faág keresztben a fáról lehajlódva majdnem lesodort a nyeregből...de aztán mégis csak örültem,hogy a figyelmetlenségemből egy apró szikra terv bontakozott ki..miszerint a lovam ugyis ügyesen és nyugodtan vágtázik tovább,követve a nagydarab embert..így most ha éppen én nem is ülök rajta,akkor kissé meglephetem a vendégeinket.
Felmásztam a lomb takarásába,és a késeimet elővettem a helyükről..

A férfinek igaz nem tudtam szólni a helyzetről..és persze,ha kiabáltam is volna neki,az sem biztos,hogy meghallotta volna..arról nem beszélve,hogy felfedtem volna az igencsak hirtelen fedezékemet..
..de nem is kell sokat várakoznom,mer már látom is ,hogy az első lovas meg is érkezett..egyenesen alattam van éppen..és ha minden jól sikerül,akkor az utolsóra ráugorva,szépen hátukba támadva tudom leszedni a lelkesedésüket irányunkban..és persze az sem hátrány,hogy nekem nem az első ilyen akcióm..
..de most várom,hogy az utolsó is megérkezzen,hogy ráugorva szúrjam belé a tőrjeim..és aztán jöhetnek a többiek..
..a nagydarab fickónak meg nem hagyok élvezetet ebből..bár igencsak jól jönne a segítség..

Széles vigyorral az arcomon vezetgettem a vágtázó lovam az erdő fái között. Talán az eddigi legjobb lovam. Jól bírta a strapát, ráadásul olyan erős volt, hogy akár egy rúgással képes volt megszabadítani egy embert a teljes fogsorától. Meg talán az arca egy részétől. Ráadásul nem is rakoncátlankodott. Talán megérdemli, hogy elvezzem.
Ahogy tovább vágtattam egyszer csak valami gyanúsan fehérlő dologra lettem figyelmes. Le is lassítottam a hátasomat, hogy alaposan szemügyre vehessem. Bár felesleges volt. Épp elég embert öltem már meg ahhoz, hogy tudjam mi az. Nem éppen bizalomgerjesztő látvány, de mivel egy erdőben voltam, nem lepett meg. Biztosan megzabált valami erdei bogyót, vagy végeztek vele az erdei zsiványok. Esetleg néhány farkas marcangolhatta szét, bár akkor nem lennének a csontok ennyire közel egymáshoz.
Nyugodt maradtam, mindaddig amíg meg nem pillantottam néhány kisebb állat csontvázát nem sokkal arrébb. Normális esetben tovább mentem volna, ám mivel tanultam az előző kalandomból Egy pillanat alatt megfordítottam a lovamat és az ellenkező irányba kezdtem vágtatni. Bár elég homályosak az emlékeim arról a napról, sőt az is lehet, hogy csak álmodtam, de elég valóságos volt ahhoz, hogy tudjam: Rohadtul nem szeretném megismételni.
A biztonság kedvéért előrántottam a hoszzúkardom és szorosan magam mellett tartottam, nehogy beleakadjon egy fába. Nem kellett sokáig vágtatnom, elvégre szinte azonnal megláttam az üldözőinket. Méghozzá éppen a másik megbízottal küzdöttek. Szélesen elvigyorodtam, majd a fák takarásában szemléltem tovább a harcot. Ha mázlim van, ezek elintézik egymást, én meg kétszer annyit pénzt kapok. Ennek örömére eszem ágában sem volt besegíteni. Amúgy sem kedveltem az ürgét. Mondjuk nálam ez már átlagos volt. Senkit sem kedveltem. Akiket meg igen... nos azok sem nagyon tudnak róla.

Amíg Edgar harcol, addig Var vigyorogva nézi " társa" kűzdelmét. Bár ő még nem tudja, de nem sokára lelohad az arcáról a mosoly. Leselkedés közben furcsa zajokat hall egészen közel hozzá. A lova is kezd nyugtalankodni. Jobban meg kellett volna nèznie azokat.a maradványokat, ès akkor làtta volna, hogy a tetemek agyvelej hiányzik. Ezen azért èrdemes elgondolkodni. Mèg az is előfordulhat, hogy az üldöző csapatból, üldözöttek lesznek.

Amint egyre csak fogyatkoznak az üldözőink..csak arra tudok koncentrálni,hogy hangtalanul tegyem a dolgom..de ezek a lovasok nem egyszerű parasztok,vagy utonállók..inkább valami megbízottak lehetnek..mert elég összehangoltan lovagoltak..

De ahogy végre az utolsó kis "vendégünket"is letessékeltem a nyeregből,ezzel véget is vetettem a közeledéseiknek..de ahogyan megállítottam a lovat,egy érdekes tetemre lettem figyelmes,ami az egyik fa tövében hevert..
..egy kis állatka volt..de a feje helyén egy éktelen lyuk tátongott..és ahogy jobban körbenéztem..nem is egy volt körülöttünk..hanem temérdek...

A Nagydarab lovastársamra pillantottam fél szemmel,mert a kezében megcsillant a kardja pengéje..és akkor már sejtettem,hogy ez nem tréfa...

Füttyentettem a lovamnak,és levettem a nyeregtáskából a kardom,és a hátamra csatoltam..
Aztán rásóztam a lovacskám hátsójára,hogy távolodjon el innen..majd jelzek,ha jöhet vissza majd..de most a másik férfire néztem,és igyekeztem felmérni a helyzetet..de valahogy nagyon különleges érzés támadt bennem..és az orrom csavarta valami éktelen bűz,amit nem messze meg is láttam mi az..
Egy halom véres test hevert egy közeli helyen..

A csatának... á a francokat. Az egyirányú vérontás már a végéhez közeledett. Eközben vigyorogva figyeltem meg társam harcmodorát. Jól képzett harcos, de valószínűleg le tudnám nyomni, viszont talán megizzasztana.
Gondolatmenetemből meglehetősen furcsa zajok zökkentenek ki. Nem sikerül behatárolnom, hogy honnan, ám egészen biztos, hogy nem egy egyszerű farkassal vagy medvével van dolgunk. Fenébe! Biztos beléptem a területére, aztán azóta követett. Mostantól jobb lesz ha éber maradok. Bár tanácsosabb lenne elhagyni az erdőt. Szerencsére megjegyeztem az utat. Csupán egyenesen kell haladnom, hogy visszatérjek. Előtte még szívesen kifosztottam volna a zsoldos által lemészárolt rablók tetemeit, hátha találok náluk valami könnyedén áruba bocsátható eszközt, vagy némi aranyat, de erre nem volt idő. Ennek ellenére közelebb noszogattam egyre jobban nyugtalankodó lovamat, hogy ne kelljen kiabálva kommunikálnom a férfival. Bár miután megláttam mire készül kénytelen voltam kiáltani egyet.
- Állj! Meg ne próbáld! - Mondtam mielőtt még elküldte volna a lovát. - Jelenleg más feladatunk van, szóval irány vissza az útra.
Nem is ragoztam tovább a dolgot, azonnal vágtára fogtam a lovamat, és reménykedtem benne, hogy a zsoldos felfogta mindazt amit mondtam és követte a példám.

Varian hátra sem nézve nógatja az egyre idegesebb lovát, hogy kijusson az erdőből. Mivel szólt a társának, ezért úgy gondolja, hogy Edgar követi őt. Amint kiért az útra, megállította a lovát és várt, és várt és még mindig csak várt. De a társa csak nem jött. Vajon most mit lép a lecsúszott nemes? Vissza megy, vagy tovább áll?


Eközben az erdőben:

Edgar hamar leszámol a kis csapattal. De észre veszi, hogy a karján egy elég mély vágás van. Rutinosan tép egy darabot az ingéből és gyors kötést készít. De egy fenevadat oda vonz a vérszag. Halkan jár, szinte èszrevétlenül. A zsoldos mAr éppen indulna kifelè az erdőből, amikor az amúgy kezes lova megugrik, és ledobja a hátáról.....