Név: Octavia Yar
Faj: Ember
Nem: Nő
Kor: 35
Rang/Foglalkozás: Papnő/ A herceg vallási oktatója
Mágiaszint: Magister



Apám kitartását és logikáját örököltem. Anyámból persze a szépsége és akaratossága maradt bennem. Kitartó és ambiciózus vagyok a végletekig. A mágiámat leplezve, de előszeretettel használom a saját céljaim eléréséhez. Mindenben az első akarok lenni, csak a tökéletes eredménnyel érem be, amit nehéz elérnem, ezért általában ideges vagyok és másokat okolok. Forrófejű vagyok és gyakran dühbe tudok jönni egy szempillantás alatt. Mindenem a cselszövés és imádok keresztbe tenni valakinek, majd a képébe röhögni. Barátokkal és családdal az ember csak célpontot teremt ellenségeinek, bár néhány izmosabb és jóképű férfi néha jól jöhet egy éjszakára, legyen bármilyen fajú. Ha már itt tartunk, nem riadok vissza szexuális úton elérni a céljaimat, elvégre egy nőnek talán ez az egyetlen értéke manapság. A pornépet lenézem és nem tartom őket többre munkát végző gépeknél, szánalmasak…
Allergiás vagyok a tengeri herkentyűkre, a szemem könnyezni kezd és hamar meg kell látogatnom a mellékhelyiséget, ezért kerülöm ezen ételeket. Iszonyúan félek a Ghoul-októl, nagyon félelmetesnek találom őket. Amivel le lehet venni a lábamról egy finom bor és némi fényezése lényemnek, ezektől általában mindi megnyugszom. Gyakran keresem a tükrök társaságát, szeretnék megnyerő lenni és jól kinézni.
Szeretem a vörös ruhákat és a díszes kiegészítőket, nemes lévén megengedhetem magamnak az ilyesmit. A maga sarkúim általában állati bőrből készülnek, de kedvenc cipőim a szörnyek pikkelyes bőréből készített darabok és egy ilyen ajándéktól a szívem is meglágyul. Szőke hajam hosszú és egyenes, nem szeretem, ha valaki piszkálja, gyakran állítgatom, hogy megfelelően nézzek ki és elnyerjem a környezetem tetszését.

„Az elszántság arra, hogy egy nap én leszek a vallás maga!”
Én, Én, Én..egy tökéletes történet Rólam. Már születésem pillanata is különleges volt, mint jómagam. 70 évenként egyszer, elhalad egy üstökös Neminra égboltján, az üstökös hétköznapi neve Fekete-üstökös. A különlegessége, hogy miután elhaladt az égbolton, még nagyjából két napig látható a pályáján hagyott gomolygó, fekete füstvonal.
A Fekete-üstökösnek sok mondát és erőt tulajdonítanak, misztikus és rita megjelenése miatt. Sokan úgy tartják, hogy az égi jelenség idején, az állatokat nem szabad kiengedni a karámból, mert elviszi őket a fekete himlő. A hitvesi együttlét sem ajánlott, mert a gyermek el fog halni. Sok ehhez hasonló mendemonda kering a köznyelvben. Azonban annak a gyereknek, aki e napon születik, nagy tetteket tulajdonítanak. S már 2000 éve, hogy nem született ezen a napon újszülött, de aznap Én mégis világra jöttem.
A fővárosban születtem, egy vagyonos, nemesi család sarjaként. Apám Tarius Yar, a király főtanácsosa volt, ezért nagyon sok időt töltöttünk a palotában, a királyi család közelében.  Édesanyám Arcadia Yar, gyönyörű és nagyon törékeny nő volt. Ő is nemesi családból származott, s apámmal egy érdekházasság révén keltek egybe. Persze kezdettől fogva gyűlölték egymást, ezért sok kurtizán fordult meg nálunk, akikről még anno azt mondták, hogy az én tanítóim, bár engem egyikük sem oktatott. Nekem persze mindenkinek ezt kellett hazudnom.
A fiatal éveim átlagos mederben folytak, a fényűzés és pompa mellett, rengeteget tanultam. Régi és új időkről, hagyományokról, kiműveltem az ékesszólás, a beszéd és az írás technikáit. Ezek mellett apám megtanított sok, mások számára rangon aluli dologra is, aminek később hasznát vettem. Például a mezőgazdasági munkákra, az állatok gondozására, mert ő azt mondta, hogy csak úgy lehetek okos, ha nem csak azt látom, ami a szemem előtt van, hanem azt is, ami mások szeme előtt van. Barátokra nem emlékszem azokból az időkből, bár biztos játszott velem egy két környékbeli nemes fiú.
Az új kereskedő utak és kikötők megnyitásával a családom sohasem látott gazdagságnak volt részese és akkora vagyont halmozott fel, hogy rendkívül sok ellenlábasunk lett.
8 éves lehettem, amikor a világom teljesen megváltozott. Akkoriban újra felbukkantak azok a lélektelen teremtmények, amelyeket sötét elfeknek neveztek. Csak mesékből és rémtörténetekből ismertem őket, nagyon erős és félelmetes harcosnak tűntek. Feldúlták az egész királyságot, s félő volt, hogy talán el is foglalják azt. Gyötrelmes időknek néztünk elébe, az étel kevés volt, a földeket nem művelte senki, hisz a fölművesek harcolni mentek. Akkor tapasztaltam meg először, hogy a pénz önmagában semmit nem ér, hisz egy aranypengővel nem lehet jóllakni.
Édesapám kitűnő harcos volt, de ebben a csatában, sajnos az életét vesztette. Helyére azon nyomban, egy másik férfi lépett, aki már sokszor megfordult nálunk és mindig is gyanús volt nekem, ő lett az új királyi főtanácsos.
A csatát az emberek nyerték meg és a rend kezdett visszaállni a megszokott medrébe. A nemesi családok pénzforrásai kimerültek a háborúkban, ám nekünk apám zsugoriságának hála, megmaradt a vagyonunk nagy része. Így hát, minden valamilyen ranggal vagy címmel rendelkező ház a fővárosban a Yar lányhoz szerette volna fiát beházasítani. Sorban álltak a kérők az ajtónk előtt, de a nemesi vér korántsem szült olyan szép arcú legényeket, mint a történetekből hihetnénk. Számomra mindegyikük kellően csúf volt ahhoz, hogy elhányjam magam tőlük. Félreértés ne essék, nem volt bajom a kényszerházassággal, de olyan valaki alá szerettem volna befeküdni, aki legalább jól néz ki. A házasság végül máshogy jött családunkba, ugyanis a férfi, aki apám helyére került, elvette anyámat, aki láthatóan nem sokat gondolkodott az igenen. Ekkor már biztos voltam benne, hogy ezt előre kitervelték.
Egy májusi estén a mostohaapám berúgott és rendesen nekem esett. A miheztartás végett előbb lekevert egyet anyámnak is, akinek a fal adta a másikat. A férfi szemei lángoltak és a teste tettre kész volt. Miközben kéjes vigyorral próbálta a ruhákat leszedni rólam, én kézzel-lábbal tiltakoztam, valahogy a kezem ügyébe került egy súlyos kupa, amivel betörtem az orrát. Annyira dühös lett, hogy fenyegetni kezdett és EZ volt a pillanat. Itt mondta el, hogy ő ölte meg apámat, és engem is azzal fenyegetett, hogy az ő sorsára juthatok, ha nem adom át magam neki. Kicsi voltam, törékeny, az én szavam a király főtanácsosa ellen. Nagy harag gerjedt bennem, olyan nagy, amit az ember az életében csak ritkán érez. Tüzeltek a kezeim, lüktetett a szívem és égtek a szemeim. Fogalmam sincs, hogy történt, de az egyik pillanatban úgy éreztem az egész testem lángra gyúlt egy tűzlabdát dobva a férfire az szénné égett. Sajnos gyilkos lettem és árva, ugyanis az anyámra mért ütés, sokkal nagyobb volt, mint amilyennek látszott, anyám a dulakodásunk közben vérzett el. Mivel nem szerettem volna börtönbe kerülni, gyorsan cselekednem kellett. Anyám testét az elégett férfihez toltam és úgy állítottam be, mintha egymással végeztek volna. Anyám kezébe egy kiégett fáklyatartót tettem.
A királyi hadtest persze, hogy elhitte az egészet a kis zokogó kislánynak. Ám az egyik férfi, akinek nem tudtam a nevét, mosolyogva odalépett hozzám és beterelt az egyik helyiségbe. Azt mondta, hogy az egyik szolga látta az egész esetet és elmesélte neki, hogy mi történt. Nagyon megijedtem, de az úr, ahelyett, hogy fenyegetett volna, arra kért, hogy tartsak vele és legyek papnő. Mert ami bennem van, az nem csoda vagy véletlen volt, hanem egy adottság, amelyet ha megtanulok, még sokra vihetem. Mivel a fényűző élet önmagában már nem volt elég kihívás számomra, így a férfivel tartottam.
Életem ezen része csak beavatottak számára mondható el. Ugyanis a papok és papnők rejtélyes világának szabályai és titkai vannak, melyeket csak mi tudunk. A lényeg, hogy az itt eltöltött idők alatt egyre jobban erősödött bennem a hatalomvágy és az, hogy én legyek a legjobb. A tehetségem, bekerülésem kezdetekor már látható volt, hogy tehetséges vagyok, de sajnos nem tanultam könnyen. Nekem a varázslatokat kétszer olyan nehéz volt elsajátítanom, mint a többieknek, viszont amikor sikerültek, szinte tökéletesen működtek. A tanáraim büszkék voltak rám, gyakran nagy előnyökhöz jutattak, melyekben szerepet játszott, hogy némelyikük kicsit többet kapott belőlem a szertárban, az erdőben, a tanodában. Egy idő után némely tanárnak nemtetszését váltotta ki, hogy az erőmet saját céljaim eléréséhez használtam előszeretettel. Ám okos lány lévén, tudtam, csak úgy lehetek mester és fogadtathatom el magam, ha átlagos és középszerű és nagyon szolgálatkész leszek, nagyon nagyon szolgálatkész... Ezért hát elkezdtem nyájas lenni, kezdetben furcsállva nézték a többiek, de aztán mindenki betudta, egy „benőtt a feje lágya mondattal”. Miközben a külvilágnak a békét és nyájasságot sugároztam, belül továbbra is más gondolatok lakoztak.
A sok „magánórának” hála az egyik legfiatalabb magister lettem, ekkor végre kezdődött az igazi életem. Visszatértem a fővárosba és rendeztem a hátra hagyott pénzügyeimet. A villánkat felújítottam, új szolgálókat vettem fel és folytattam tovább nemesi életem, korábbi kapcsolataimmal leszámoltam. Persze a külvilágnak próbáltam a vallásos attitűd maszlagot mutatni, de az egész nem érdekelt. Olyan sok mindent értem már el, még többet akarok, nem szeretnék mindenki ágyasa lenni, Főpapnő akarok lenni és ezért bármeddig hajlandó vagyok elmenni.
A sors kedvezően alakította a sors fonalát, miután meghatároztam céljaimat.  A királynő halott tehetségemről és persze azt is tudta, hogy nemesi címem van, így két legyet ütött egy csapásra, amikor meghívott, hogy legyek a  vallási oktatója egyszülött fiának Oliethnek. A szám és elmém mosolyogva nyugtázta, hogy révbe értem. Szegény, naiv kis Olieth, olyan könnyű lesz átverni, hisz még kisgyermek. Kiderítettem, hogy éjszaka kijár az erdőbe és kedvét leli azokban a koszos fákban és állatokban, így véletlenül elkezdtem neki a fákról és állatokról mesélni, rögtön a bizalmába fogadott a kis suhanc és már ő könyörgött, had legyek a tanítója.
Persze tudom, egyedül nem juthatok el a célig, találnom kellett egy olyan valakit, akinek hasonló szándékai vannak, mint nekem és kellő közelségben van a királyi családhoz. Ez volt a legnehezebb feladat, hisz ilyen tervekről csak fejvesztés terhe mellett lehet beszélni. De mint a mágnes két pórusa, úgy mi is megtaláltuk egymást Ethugan főtanácsossal. Nehéz elmesélni hogyan, de végül hű csatlósok lettünk, s mindketten egy olyan jövőről álmodtunk, melyben mi szőjük a sors fonalát. Szerelem? Szex? Oh, igen, szeretők is lettünk. Miért ne vegyítenénk a kellemest a hasznossal.
Bár mostanában gyanakszom arra, hogy Ethugan két vasat tart a tűzbe és miközben ígérget nekem, mintha Jelena grófnő csitri kis lányával, Jessicával is hasonló tervei lennének...
Így állunk most: 5 éve vagyok a királyi család bizalmasa, egy kevésbé hű csatlós, egy naiv uralkodósarj. Bár senki nem tudja, de a legutóbbi főpapot Gwardowyr olyan könnyű volt elintéznem, mint a gyerekjáték. Mindenki azt hiszi egy merénylet volt, egyel közelebb a célhoz!

Üdv Neminra Csodálatos Világában!

Az Elő Történetedet átolvastam és nagyon sok izgalmas történet rejlik benne. Remélem lesz időnk és energiánk kijátszani őket.
Ezennel az ET-det ELFOGADOM, az első kalandod pedig már el is kezdődött.




Jó játékot!


Uráldur