A lánynak igen furcsa üzenete érkezett. Az egyik törpe hozta a levelet, melyben egy megadott helyen kell lennie a megbeszéléshez. Ez egy eldugott völgy és az ígéret szerint egy közepes méretű utazni vágyó csoportot kell átvezetnie teljes titokban Raydani-hegység vadregényes tájain.
Busás fizetséget ígérnek, ám különös módon nem említi meg az iró a sorok között, hogy honnan ismeri és a kísérendők felől is csak a fentebb említett homályos megfogalmazás derül ki.
Elgondolkodik vajon a hegyi vezető, hogy kik is ezek? Banditák, bérgyilkosok vagy csak kilétüket felfedni nem kívánó felfedezők netán diplomaták?

Kora reggel keltem..ahogy mindig szoktam.
A kisdombra kiültem,ahol a Napfelkeltét szoktam nézni..és az ébredő erdőt.
Ugy pár orát eltöltöttem a nézelödéssel és a gyakorlással,amit Apám mutatott.. De még nem tudom olyan jol forgatni a fejszét se..ahogy a Bátyám. Nemhogy még profi módon,ahogy Apa. .

Visszaérve a házba egy Törp uraság hozott egy levelwt..melyben egy megbizás volt feltüntetve..és ahogy elolvastam..egy csoportot kellene átvezetnem a hegyeken át.
A Törpnek megköszöntem a fáradozását és megkináltam finom kaláccsal és kakaóval..mert mást ugysem fogadott el.

A papiroson még meg volt jelölve a hely,ahol találkozok majd a csoporttal.
Közelgett az idő..
Összeszedtem a holmim a hátitáskámba..és felvettem a kényelmes csizmámat,aztán utra is keltem.
Egy üzenetet hagytam a házba..ha a Bátyám hazatérne Apával,de azután indultam is a találkozási pontra.
Csomagoltam magamnak vizet és több napra elegendő ételt...kötelet és tüzszerszerszámot is beraktam a táskába...ahogy a kardom és a fejszémet is magamra kötöttem az induláskor..
Ki tudja mi fog várni ránk.
Hamarosan meg is érkeztem arra a helyre,ahol kell találkozni majd a többiekkel.

Nem éri semmi meglepetés a nőt a megbeszélt helyig. Ám ott annál nagyobb, ha nincs felkészülve lelkileg. Ugyanis nem az apró népet kell kísérnie, akik gyermeke a levelet is hozta, hanem elfeket. Bár a jó helyismeret senkinek sem árt, ám nem mindennapos Neminrán, hogy az erdő gyermekei a természetjárásuk alkalmával más nép vezetőjét kérjék meg. Az pedig a lehető legkevésbé jellemző a lombtündékre, hogy ehhez egy harmadik fajjal küldessenek levelet.
-Üdvözöllek! Én Nallgaf vagyok, a kompániánk vezetője. Ha jól sejtem, te voltál akiért küldettünk, hogy navigálj minket a hegyekben.
Sötét Vastelephez indultunk, kereskedők vagyunk. Nem szeretnénk, ha megtámadnának minket az úton, ezért arra kérünk, hogy még azokat is kerüljük ki, akik úgy tűnik nem akarnak ártani nekünk! Ha a közelbe értünk, te bemész egy váltóval és az állatokkal és kihozod onnan a szállítmányunkat. Utána a tengerpartra kell eljutnunk, a Tonkin-öbölben vár a hajó, amit megbíztunk a tovább szállítással.
Sajnos uralkodónk nem szeretné, ha a törpök rájönnének, hogy kivel üzletelünk. És a sötét elfeket sem kedveljük annyira, hogy mi bemenjünk a barlangjukba. De elvileg az üzlet megköttetett és már ki is van fizetve, ahogy arról az írásunk majd tanúskodni is fog.
*Tizenkét hegyesfülű és velük egy-egy öszvér alkotja a karavánt. Zöld ruhában vannak és útra készen.

Hamarosan meg is érkeztem a megjelölt helyre..és egy kissé meglepődtem.
Hegyesfülü elfek vártak rám..
~a Tünde népnek kell vezető?..ők nagyon jól ismerik az erdő népeit!..hihetetlen,hogy találkozhatok ilyen csodás fajjal..~

-Üdvözöllek-hajtottam meg fejem-Az én nevem Rogers-mosolyogtam rájuk,és minden elfet megnéztem ,mert nagyon tetszett,hogy itt lehetek velk..és még vezetőjük is lehetek..
Micsoda megtiszteltetés!

-A sötét vastelep nincs olyan közel ide..de tudok egy olyan utat,amit nem nagyon ismernek sokan...mert elég "változó" az ösvény..és néhol veszélyes is lehet..így nem nagyon választják az utazók..
De ha készen álltok,akkor indulhatunk is..sötétedésig el kell érnünk a Forrást a völgyben..

Néztem a vezetőre,és elindultam a Forrásfő felé..és vezetem a csapatot..igyekszem nem sokat kérdezősködni..de azért egy csomó kérdésem lenne...de tisztelettel vagyok az elfek felé..

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 6

/Kockadobás fentebb./


A többiek nem viszonozzák az érdeklődésedet. Sőt! Igyekeznek a vezető mögött maradni és kicsit távolabb tőled. De a melletted sétáló szószóló a problémát látva szól neked.
-Ne is törődj velük! -nem fűz hozzá több kommentet ő sem.
*Ha nem kezdeményezel beszélgetést vele, akkor viszont hirtelen egyikük felordit. Egy hárpia kapta észrevétlenül hátba. Az elfek lekapják az íjaikat, de minden lövés célt téveszt a fák lombjai felett eltűnő támadó mellett elsuhanva.
A megtámadott nem halt meg, de súlyosan megsebesült.

nem nagyon beszélgettem az elffel..inkább a saját gondolataimba merülve haladtam..ahogy szerintem a többik is.

De aztán egy kiáltás töri meg a csendes utunkat..
Felnéztem az égre,és szárnyak ccsapkodását láttam,nemcsak hallottam ..
A vezetőre néztem sürgetőn..
-Az embereivel gyorsan álljunk egy körbe szorosan!tapasszák be a fülüket!..a tűz meg árt nekik!..

hirtelen felkaptam egy kis mohát körülöttem lévő talajrol,és igyekeztem a fülembe dugni..
-valami uton módon tüzet kell kreállni....
Azzal talán távol tudjuk tartani ezt a bestiát.

-Hallottátok! Álljatok körbe!
*A fülük betapasztását mintha meg sem hallották volna. Nem is törődnek azzal, hogy te mohát tömsz a sajátodba, egymással rövid tőmondatokban beszélnek és hamar váltanak közelharci fegyverre. Úgy tűnik nem le akarják lőni, inkább megvárják az újabb támadást és keresztül döfik majd.
Viszonylag rövid, görbe szablyákkal a kezükben várnak. Pár perc feszült felkészülés után ordítják is az utolsó pillanatban:
-Ott van!
*Téged szemelt ki és csak a bölcs egymás hátát védő alakzatnak köszönheted, hogy nem tud biztosan lerohanni egy szirt mögül előbukkanó zuhanórepülésével. Így is kérdéses, hogy tudjátok-e hárítani...

/Kocka dobás: Hatos
1-4-ig Egyik elf bele tud vágni a szárnyasba, aki nagyot visít és ha nem teszel mást, akkor újra megpróbál látókörön kivül repülni.
5 vagy 6- A hárpia felkap téged és bár igyekeznek a hegyesfülűek rávágni, három mellett is elrepül, majd karmaival a válladba mélyedve egy magas hegycsúcsra visz.
/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 2

A hárpia engem vett célba..csak annak köszönhetem itt maradásom,hogy az egyik elf belé tudott hasítani és így célt tévesztve repült oldalra a sérült szárnya vagy teste miatt.
Hirtelen ösztönből javasoltam a hátunkat egymásnak fordítását..és csak az elf gyors reakciójának köszönhetem életem..
Még nem akadtam össze ilyen bestiával. De ahogy látom ők sem nagyon..
Odafordultam a vezetőjükhöz és kérdeztem..
-talán nyíllal el lehetne találni..ha többen céloznak rá..
De a fényt nem birják..ezt hallottam régen róluk..de nem tudom biztosan..még nem láttam ilyen szörnyet..

Elővettem a tűzszerszámom és egy botot meggyújtottam vele..hogy ha kilövik a nyilakat akkor meggyújthatjuk vele a bestiát..
~Most igaz az elfekre vagyok "utalva"mert az én fegyvereim nem hosszútávúak..
De nem is szeretném eldobni felé..nem vagyok egy jól célzó még.  ~

Egy jó darabig várnak a ragadozóra, de az nem bukkan fel újra. A tűz talán tényleg elriasztotta. Vagy talán nem állati a gondolkodása és agyafúrt ahhoz, hogy ha sérülést szerez, akkor visszavonuljon és könnyebb prédával táplálja lábadozó testét?
-Azt hiszem elment. -jelenti be végül az egyre erősödő gyanútokat a vezető elf.
*Látszik az arcukon, hogy ők egy picivel többet hallottak az ilyen lényekről és sokkal kevésbé bíznak abban, hogy egyszerűen egy sortűzzel leszedik. De most először látták ők is élőben, hogyan manőverezik akár egy kisebb csapat fegyveres között is mesterien, hogy a legváratlanabbul valakit pont hátulról kapjon el.
A titkos úton tovább vezeti az ember őket és csalódottan veszik észre, hogy egy tizenöt méteres szakaszon az egyik keskeny párkány leszakadt.
-Ezen az öszvérek biztosan nem tudnak átkelni. Van ötleted?

A hárpia elment..vagyis remélem...
Végignéztem a csoporton és talán rajtam kívül mindenki találkozott már különös lényekkel..nem úgy mint én..

-Ha mindenki egyetért..akkor menjünk tovább..-néztem a vezetojükre..és összeszedtem magam indulásra..

Az ösvényen haladunk..bár kietlen..de hamarosan szembedülnünk kell azzal..hogy egy jo darabon omlás tette tönkre...más utat kell keresnünk..

-Akkor át kell vágnunk a völgyön..a sziklák felé..-mutattam lefelé a hegyoldalon..

Remélem hogy sikerül átvágnunk a fenyvesen...

A vezető lefelé néz és egy pillanatig megszemléli a mögöttük lévő párkányt. Hogyan lehet a legegyszerűbben megfordulni az állatokkal? Majd a hegyi vezető szemébe néz.
-Ügye nincsenek ott törpök? Nem szeretném, ha szóbeszéd menne, hogy az erdeiek az éjtündékkel üzletelnek. Ügye nem felejtetted el?
*Hangja nyomatékosítja, hogy még véletlenül sem szeretne belefutni egybe se az alacsony népből valóba. De viszonylag ártalmatlan kinézete ellenére nagyon is jól tudja, hogy a felszínen -főleg az eldugott völgyekben- ez milyen gyakran jelent őrjáratozó harcosokat és nem egyszerű bányászokat.
Végül úgy dönt, hogy kötelekkel meg kell próbálni egy kis darabon egyenként leengedni az öszvéreket, hogy onnan már ha nehezen is, tudnak maguktól is menni. Még szerencse, hogy nem hoztak semmi megterhelőt velük. Visszafelé az ilyen kitérők még kockázatosabb manőverek lennének.
A völgyben egyetlen ösvény fut végig lent és még számtalan alig járható vadcsapás.

Az elf vezető igencsak nem szeretne Törpökkel vagy mással találkozni..így talán az a szerencse,hogy ez a környék elég kihalt..és nem ismerik..
-Nincsenek erre Törpök..vagy más szerzetek..ezt az utat nem nagyon használják...és a völgybe ha leérünk..ott majd a patak mentén eljutunk a hídhoz..onnan meg a hágó felé megyünk..-mondtam az útvonalat..

Amint leeresztettük az öszvéreket..kantáron vezetve haladunk tovább...
De lassan késő délutánba hajlik az idő..tábort kellene vernünk éjjelre..

A vezető a tábortűz mellett oda ül Rogers mellé. És kedvesen közli vele:
-Innen azt hiszem egyedül kell folytatnod az utat a megállapodás szerint. Remélem nem bukkansz szörnyekbe és törpe járőrökbe sem. Légy óvatos!
*Elérkezett a pillanat, hogy az elkövetkező nap magában gyalogoljon a hegyi vezető és Sötét Vastelepen kicserélje a most odanyújtott papírt ércekre. És visszajöjjön megbízóikhoz. És mindenki érzi a csontjaiban már a baj előszelét.

A tábortűz melegénél kicsit megnyugtató volt ülni az elmúlt nap eseményei után.
Nallgaf átadta a papirosz és a holmit amit a Vastelepnél ércre kell cserélnem..
Bár tudom az utat odafelé..de mégiscsak egyedül kell nekivágnom az útnak..
Picit remeg is a gyomrom..mert eddig a hegytetőnél lévő hágónál nem voltam távolabb egyedül..
Apa vagy a Bátyus kísért mindig a hegyen túlra..és most egymagam megyek erre a hosszú útra..

-Megteszem amit megbeszéltünk..és igyekszem hamar vissza is érni. 2 napi járásra van Vastelep..de ha az időjárás nem annyira kegyes..akkor több nap is lehet míg visszaérek a megbeszélt helyre..

Miután mindent megbeszéltünk...nyugovóra tértem..
Az elfekről sokat hallottam..többek között azt is hogy jo megfigyelők s éberek..így nyugodtan mentem aludni a takarom alá a vacsora után.

Kora reggel volt.mikor ébredtem..
Tudom ,hogy indulnom is kell hamarosan..mert hosszú gyaloglás vár rám..ahogy hosszú órák míg célomhoz érek.
Elköszöntem Nallgaftol és az embereitől,aztán indultam is Vastelep felé..hogy teljesítsem az alku rám eső részét..
Kicsit féltem is...és közben meg izgatott is voltam..
Még sohasem léptem át egyedül a hegy magasát .

Jó pár órát gyalogoltam.mikor a távolban megláttam a Vastelepet..
De még koránt sem voltam a közelébe..
Van még több kilométer mire elérem a határát..
Így nekiveselkedtem és szedtem a lábam ahogy bírtam..

Hamarosan az öszvérrel a háta mögött rá kell jönnie, hogy Sötét Vastelepet jobban őrzik, mint hitte volna. És az északi nép most még nem is az első probléma. Sokkal nagyobb és közelebbi a bokrok közül kilépő két csatabárdos törpe.
-Mit keresel erre felé, idegen? Elég messzire eljöttél a karavánúttól.
*Szúrós szemekkel állják el az utadat. Úgy tűnik a hegyesfülűek tudták, miért nem akarnak tovább jönni.

Ahogy haladok tovább...két Törp harcos állja utam..bár nem tudom miért tartóztatnak fel..mert nem csináltam semmit...leglábbis nem törvénybeütközőt..

-Nem vagyok Idegen...erre lakom!-nézek rájuk...-Az Családom a hegyeken túlról jött ide ..Favágók..és nem messze lakunk innen.

Néztem rájuk ,és egy kis halvány mosollyal néztem feléjük,de egyáltalán nem félelemmel.

-Kérlek engedjetek utamra...az apukámhoz megyek...ebédet viszek neki...

A férfinak felszökkent a meglepetéstől a szemöldöke, de a nő egykedvűen bólintva tudomásul vette.
-Igen, ismerem én is a férfiakat. Ha mi nem volnánk, el sem tudnák látni magukat.
*Int az úton tovább és mosolyog.
-Szívesen megnézném, mi jót főzött az anyukád. De utána nem tartalak fent soká, nehogy kihűljön.
*Rogernek be kell vetnie varázsképességeit, mert bizony nincs nála főtt étel. De a törpök gyanút fognak ha megtudják.

Az Anyukám hallatára szomoru lettem..és könnybe lábadt szemmel néztem rájuk,de igyekeztem nem sírni..

-Az Anyukám....már nincs velünk...az Angyalokkal van,odafent-mutattam az ég felé...
-Nem tudok főzni...csak sajtot,kenyeret,és némi száritott húst viszek az Apukáméknak...és vizet a kulacsomba...-mutattam meg a batyuba tekert élelmet a férfinek.

-Kérlek engedjetek utamra...igérem gyorsan elmegyek..már vár az Apukám..nagyon szépen kérem,uraságotok..

A törpe harcosok gyanakvó tekintettel tovább engednek. Látszik rajtuk, hogy még emészteniük kell a mesédet. De ez után sikeresen eléred Sötét Vastelep kapuját. Nagy szerencsére nem tűnsz komoly fenyegetésnek, mert több nyíl is várja a kilövést a torkodnak irányozva, mikor az egyik őr megkérdezi, hogy mit szeretnél.
Ha felmutatod az írást és elmondod mi van benne, akkor beengednek. És maga az igazgató fogad téged hamarosan.



-Nocsak, nocsak! Meglepő fordulat, hogy magácskához hasonló megfordul szerény intézményünkben. Nem fél, hogy vasra verjük és itt tartjuk rabszolgának?
*Egy szobában beszélgettek, ahol nincs rajtatok kívül más. Ő pedig az asztal lapján összekulcsolt kézzel figyel téged.

A két törpe uraság végül utamra engedett,bár látszott rajtuk ,hogy méregetnek még..de aztán elengednek..

Nemsokára felbukkan a Vastelep,és vele az egyik őr ember..aztán a papirost bemutattam..igy hamarosan egy vezető elé vezettek aki igencsak meglepődik rajtam..
Kissé fenyegető a viselkedése..de igyekszem nem arra gondolni amit mondott..

-igaz...lehet ,hogy ez a lehetőség is benne van..de talán van oly bölcs uraságod,hogy az "ügyfelük"segitőjét és szállito megbizottját nem tartóztatja fel. ..bár én nem tartozom fenyegetőnek..ahogy biztosan csak én tudom a találkozási pontot az"ügyfelükkel"..és én is csak megbizótt vagyok...és nem is szeretnék belefolyni az uraságok dolgába..csak egy lány vagyok a hegyeken tulrol..és amint visszatérek..nem is fog látni engem ,nagyuram..

Néztem rá..de igyekeztem a remegésemet elrejteni..bár tudom hogy egy csettintéssel elintézné életem..
De reménykedem hogy átgondolva,utamra enged..

Az igazgató jót szórakozik magában a hegyi vezető félelmén. Az emberek ritkán értékelik a zevadariak humorát. Bár amikor valósággá válnak az ugratások és valaki egy bánya legalsó szintjén találja magát selfként, akkor néha megesik, hogy még ez a faj sem nevet a másik viccein. Apró kellemetlenség, hogy sosem tudhatják ők sem, mikor ér véget a másik humoros kedve.
-Remélem magácskával ellentétben, hogy nagyon is sokáig fogom még látni. -mondja gonosz vigyorral- Érzésem szerint nem marad ennyiben az ismertségünk. Az öszvéreket megpakoljuk és várjuk vissza hideg szívvel.
*És kikísérve az ajtón az emberei hamar neki láttak a szerződés teljesítésének. Nemsokára a lány már úton volt vissza, ahol pár száz méter után két ismerős alakba botlik.



-Ma úgy látszik többször össze hoz minket a Sors. Hogy van apukád?
*Megvárják, míg válaszol a nő és utána indulnak csak, hogy közelebb lépjenek hozzá és az állatokhoz.
-Nem is tudod milyen nagy szerencsétek van kettőtöknek. Az egyik alagút beomlott a bányában és kaptuk a hírt, hogy fát kell felvásárolni az egész törpe királyságban. Nem lesz gond az eladással. Csak megnézem, hogy fel lehet-e használni az aládúcolásra.
*Érezhetően sejtett valamit és nem is látszott az arcán szemernyi meglepetés sem, amikor a zsákokból nem favágók áruja került elő, hanem vörös érc. És a társnője pedig Roger mögött állva várta az előbukkanó első darabot, hogy amint megpillantja a bizonyítékot, annak kezét hátra fogva megkötözze.
-Azt hiszem néhány vezetőnk kíváncsi lesz, hogyan került egy favágótól visszafelé jövő zsákjaiba valamiért a sötét elfek vasa. Nagyon nem szeretjük azokat, akik összejátszanak az ellenséggel és a halott szüleiket használják fel ehhez a megtévesztésünkre.

~most aztán nagy gondban vagyok...~

-Kérem!!..ne bántsanak!..nem tettem semmit!-kiáltottam ahogy megkötöztek,és igyekeztem ellenállni,ahogy csak birtam..de sok esélyem nem volt két férfi ellen..
A lovam is ingerült lett,ahogy az öszvérek is..de aztán..

Hatalmas robajjal elindult a hegyoldalon egy sziklatömeg,egyenesen felénk tartott..
A meglepetés erejét ,és a Törp uraságok pillanatnyi figyelmetlenségét kihasználva kirántottam a kezem az övékből és szaladni kezdtem ,ahogy a lábam bírta..
A lovam is követett és a nyergéhez kötözött kötélen a többi öszvér is megiraodott..
Ahogy csak bírtam rohantam velük..és titkon reméltem,hogy a köomlás megállítja őket és nem üldöznek minket..ahogy abban is biztos vagyok,hogy nem fogok megállni semmi pénzért..és a "szállítmányt"sem hagyom el..mert ha igy alakult..az már egy óvatossággal is felér,hogy máskor jobban figyeljek az"álcázásra"..de most a találkozási ponthoz kell hamar jutni..és átadni a csomagokat..hogy minnél hamarabb túl legyek ezen..és hazatérjek..
A futás közben csak erre tudtam gondolni,és arra,hogy kijussak a Törpök karmai közül..
Mert ha elérem a völgyet,akkor már a domb után otthon is leszek..az átadás után..
Már nem messze vagyok attol a helytől,ahol az elfek várnak rám..és ha jószerencse kitart,akor fedezetet dnak a megmenekülésünkre..amiben nagyon bízok..
De most rohanok ahogy csak tudok...feléjük.