Viridiel épp Szentkő épülő városában jár egy üzenettel. Minden felé felásott földlyukak. Jól megakarják ásni az alapot, hiszen egy félig földbe süllyesztett otthon nagyon jól szigetel. És ez még akkor is sok munka megtakarítása, amikor a tüzelőfa gyakorlatilag ingyen van.
Ám nem az építészetüket jött ő szemlélni, ám miközben épp keresi a raktáros kisasszonyt a levél kézbesítéséhez, a főpapnő botlik belé és megállítja egy kis beszélgetésre.





-Ne haragudjon uraságod, ha jól emlékszem a nevére, Viridiel! Már múltkor járt nálam a királyunk levelét hozta.
*Hamar megszoktuk, hogy ne Astelathot nevezzük uralkodónknak. És minden erdei elfet igyekszünk kedvesen fogadni a környéken.
-Egy nagy kérésem lenne, ha kérhetnék egy szívességet. Egy követ tisztelünk szentként, mely vallásunkban az égi istenek dobták le, mikor egyszer megharagudtak. A neve Kába. Amikor elüldöztek régi otthonunkból, gyorsan kellett eljönnünk. Sajnos nem volt már időnk megszervezni az elhozatalát.
Uraságod mindenfelé megfordul és bejárása van még a királyok udvaraiba is. Elhozná nekünk ezt a szent tárgyat a régi templomunkból? Úgy gondolom, hogy ez a mások számára értéktelen dolog Szentkő Várának leendő katedrálisában lenne a legméltóbb helyen.

*Amerith és férje törvények egyik sarkalatos pontjává tette, hogy a védelmük alá vett emberek ne kerüljenek összetűzésbe a kontinens másik felén élőkkel. Úgy tűnik annyira komolyan veszik, hogy még lerombolt otthonaikba sem mennek vissza, nehogy belefussanak Valora Moor követőibe és vita alakuljon ki.
Vagy talán ennyire félnek a Kegyelmes Egyház tagjaitól?

A tiéd a döntés, hogy segítesz-e visszaszerezni az égi istenek létének legfőbb bizonyítékát!

Mivel az emberek, akiknek letelepedésére a királynő engedélyt adott, már lelkesen építkeztek és még mindig sok volt az olyan probléma, ami miatt szükség volt az üzenet váltásra, mostanában elég sokszor megfordultam Szentkő épülő településén.
Mi tagadás kíváncsi is voltam, mi fog ebből kisülni és mennyire megbízhatóak ezek a népek, de eddig mindenben tartották magukat ígéreteikhez és nagyon szelídek voltak.
Nem igazán szóltak hozzám, inkább csak szégyenlősen mosolyogtak, ha megláttak az egyelőre egyetlen főutcán elmenni. Ezért lepett meg, amikor a nő megszólított. Persze megismertem a főpapnőt azonnal és meghajtottam előtte a fejem. Tiszteletet érdemelt a bátorsága mindenképp, amit népéért tett.
- Kérlek, ne szólíts uraságnak, nem vagyok az. Tudod a nevem, ennyi pont elég. – kezdtem ezzel rögtön, mert zavart a megszólítás.
A további kérés azonban meglepett és valahol megtisztelő is volt, hogy úgy gondolják én segíthetek rajtuk. Ha a királynő ilyen jó szívvel volt irántuk, egy követ én is elhozhatok nekik, nem?
- Ha a királynő beleegyezik, részemről semmi akadálya főpapnő. – bólintottam. – Pontosan mond el, hogy hol találom és van-e valami olyan, amit még tudnom kéne róla. – nézek rá kérdőn.
Magyarázat lehet a kő elhagyására, hogy tényleg nem volt idő összeszedni, meg az is, hogy óvakodnak visszamenni, de jobb, ha tudom, van-e olyan dolog, amit még jobb, ha ismerek.
Ha mindent megtudok, amit el akar mondani és a királynő is elenged, akkor útra is kelek.

Amerith helyett a király adta áldását, nem tűnt a feladat olyannak, ami felborítaná a kényes egyensúlyt ember és ember között. Ezt az utasítást akár gondolatban is kikérhette Viridiel.



-Nagyon izgulok, hogy bele egyezzen! Szólj amint van válasz én itt leszek! Egy papnőnket is elküldöm melléd, aki mindet tudni fog a kőről. És egy kocsit is.
*Nagy volt az örömöm, hiszen hitünkben eme ereklye nagy jelentőséggel bír. Bár haragjukban nyilvánultak meg égi isteneink, a kő leesése a bizonyíték, hogy élnek valakik odafent. Izgatottan nézek az elf fiúra és remélem elmondja, hogy körülbelül mennyi időre lesz szüksége, míg megkérdezi uralkodónkat.

/A történet hamarosan Észak-Bivaly Végvárban folytatódik. Itt köszönöm a játékot!/

Bár semmi különösnek nem érzem azt, amit kértek tőlem, azért jól esik, hogy ennyire izgatott a főpapnő, ami azt jelenti, hogy fontos nekik.
- Ha vársz egy kicsit, akkor akár most is megtudhatod, mivel ha el tudom érni a királyt vagy a királynőt telepatikusan, akkor azonnal választ is adhatok.
Sikerül a gondolat szárnyán ezt megtenni, így ezt egy mosollyal a papnő tudomására is hozom.
- Az jó lesz. Akkor biztosan a megfelelő követ fogjuk elhozni, a megfelelő tisztelettel bánva az ereklyétekkel. Holnap hajnalban indulhatunk is. - javasoltam az alakuló kis település vallási vezetőjének.