A törpök legtörpösebbjike, vagy akit legalábbis ők annak tartanak, az most egyáltalán nem olyan nagyszerű módon eszi saját kezeivel a sültet. Sörös korsója ott van tányérja mellett, habbal fedve tetejét. A király lakmározik, noha eleddig egyedül. Nem volt senki, aki kedvéért idegen fajok illemét magára kényszerítse.
Az ujját szopogatva néz belépő kedvesére és hamar eltünteti kezéről a zsírnyomokat. És felállva elébe siet.
-Drágám! Hamarosan vendégünk lesz. Valamiféle ork követ. Már gondoskodtam róla, hogy nyissák ki a főkaput, hogy ne lássa a titkot, de be tudják kísérni. Egyedül jött és állítólag nagyobb, mint ami magasnövésűt eddig láttunk.
Én most elmegyek átöltözni, addig te puhatold ki, hogy mit akar! Nem szeretem az óriásokat, még ha ez nem a fajtájukból való elvileg. Száz harcosom lesz a teremben, ha bármi rosszat akar tenni veled, csak vigyázz magadra! A többit ők majd elintézik.
*Koszos kezeit háta mögé bújtatva csókot lehelt a királynő homlokára és ha nem tartóztatja tovább, akkor igyekszik visszavonulni és rendbe szedni magát. Nem kenyere a cselvetés, de nem bízik az orkokban. Főleg ha ilyen hatalmasok. Tudja, hogy valamit akar az állítólagos követ, de kicsit még kivár, hogy megtudja mi az. És csak akkor csatlakozik újra párjához, ha már átlátott a terveiken.

Az étkező csarnokba tartok,ahol a Királyom éppen étkezik.
Belépve,egy széles mosollyal köszöntöm,és a sülttől zsíros kezeire nézve,még jobban vidámság fog el.

-Látom izletes az ebéd!-viccesen léptem mellé,és mikor megtörölte a kendőbe,már pattant is fel,hogy elém siessen.

Bár én is ebédelni szerettem volna,de mikor meghallottam,hogy vendég közeleg,inkább elhalasztom a szándékomat.

-Rendben.-egyeztem bele,bár jobban szerettem volna ha ő is marad itt velem,de ismertem már annyira,hogy tudjam,úgyis megy a saját feje után.

Amint kiment a csarnokból,pár perc múlva meg is érkezett az a hatalmas óriás termetü vendég..

-Vezessétek be!-szóltam ki az ajtó felé,és leültem a mostanra leszedett asztalfőre.

Elég ormótlanul hatott a Kőzabálók vezére, ahogy előre hajolva próbálta elkerülni a számára borzasztóan kicsi plafont. A királynőnek hatalmasnak tűnhetett a palotájuk mérete, még egy két méternél magasabb vendég is bőven elfért volna benne.
-Üdvözlet, Felség! A nevem Harwok. Minden ork vezére, a Nagy Tech nevében jöttem hozzátok beszélni. Közös az ellenség és szeretne bátor hírében álló népeddel összefogni, hogy együtt harcoljunk ellene.
Az orkok jó harcos hírében állnak és nem félik soha a halált. Két ilyen nemzet nagy tettekre hivatott.
*Ez után próbált még jobban meghajolni, tisztelete jeléül, bár mivel eddig is görbe volt a háta, ez igen ügyetlenre sikeredett.

A vendégünk elég nagyra nőtt!-néztem ahogy bepréseli magát a Csarnokunkba..de egy kicsit viccesnek hatott a hajlongásának próbálkozása..mert igencsak szűkösen fért csak el .
~De azért nem nevetem ki...bár...elég viccesnek hat..~

-Üdvözlet neked is Hawrok ,az Orkok nagy harcosának!-üdvözöltem hivatalosan.

Ahogy elmondta a jövetele célját,csak néztem rá és legyintettem kedvesen.
-Na jó!Inkább mondd el,miért jöttél ide a Törpökhöz?..A rizsa nem kell,és a dicsőséges szónoklat!Inkább az igazat mond meg!-néztem rá és egy félgrimasszal mosolyogtam rá.

A nagy behemót egy pillanatra megmerevedett és próbált rájönni, hogy ez most közvetlenség vagy egy elutasító hozzáállás gyors befejezésre való felhívását jelentette volna. Ám hamarosan arra jutott, hogy nem is olyan rossz.
-Hallottuk hírét, hogy a sötét elfek lecsaptak földetekre. És bár igyekeztünk, de messze északon élünk. Ork nem jutott időben hozzátok.
Szeretnénk erős sereget küldeni, és kisöpörni a szürke démonfiókákat. Nincs semmi keresnivalójuk erre. Menjenek vissza északra!
*Jobb kezével nagyot intett, harciasság feszítette belülről. Ám nem tett meggondolatlan dolgot, legendás diplomájuk most is kitapintható volt. Baráti szavai mögött érezhető volt, hogy segítségüknek lesz ára is. Ám nem árulta el, inkább lehetőséget adott a felségnek, hogy elfogadja segítő jobbjukat.

Az ork szavai nem értek váratlanul,e figyelmesen hallgattam amit mond.Aztán,mikor befejezte,kissé felvontam a szemöldököm,de alig észrevehetően..

-Ahhaaaa...erről van szó-nevettem,aztán közelebb mentem a vendégünkhöz.

-Segítséget ajánlasz fel nekünk,Törpöknek?Miért lenne ez előnyös számunkra?-kérdeztem kedves hangon,de azért figyeltem miként akarja előadni az "ajánlatát"..mert azt mindenki tudja,hogy semmi sincs ingyen,még a legnemesebb önzetlenségnek is ára van..
Kis idő múlva kérdésemet is feltettem neki.

-Szövetséget ajánlasz népeink között?

-Másfél évszázaddal ezelőtt Nemira népe elhatározta, hogy együtt lép fel a sötét elfek támadásaival szemben. Ám ahogy ezt legutóbb is tették, mindig váratlanul bukkannak fel és visszavonulnak, mielőtt a többi nép segítsége odaérhetne. Mi élünk a legközelebb hozzájuk. Mi vagyunk a legjobban fenyegetve tőlük.
Erős hadat küldünk ide, de cserébe egy földcserét javaslunk. Nem ez az első bánya, amit elfoglaltak tőletek az ördögfiókák. Tavaly egy aranybányát is elvesztettetek, csak emlékeztetnélek téged. Az én törzsem földjén nyitotta néped, és bár visszafoglaltuk, azóta sem folyik benne termelés.
Oughwar erős. Visszafoglalja nektek vasbányát, de cserébe az onnan kibányászott vas fele a mi népünké marad. És itt marad sok jó harcosunk megvédelmezni. Rombányát pedig megkapjátok ti, Harwok szavát adja, hogy megvédelmezzük. És az arany fele a tiétek lesz.
*A királynő még nem hallott róla, ahogy a férje sem, hogy tavaly néhány kereskedő törpe, ki igen vállalkozó szellemű volt, egészen az ork törzsek földjéig is elment, hogy üzleteljen. Legnagyobb meglepetésükre a mindig is szegény vidék hírében álló vidéken egy könnyen feltárható aranykincs nyomaira bukkantak a föld alatt. Ám az egyik legharciasabb agyaras falu vadászterületének számított.
A kereskedők titokban akarták tartani és szinte senkinek nem beszéltek még Raydanban sem erről. Ám a követ nem véletlenül vállalta el ezek szerint az utazást. Ők nem ismerik a bányászás titkait, ám ha igazat mond -márpedig miért hazudna-, a Kőzabálók már egy esztendeje megtanultak együtt élni az aprócska néppel és mind két fél számára igen nyereségesen osztoztak meg a munkában is és a kincsekben is.
De vajon nem nagy ár-e ezért, hogy a királynő népe hozza felszínre mind két helyen a mélység nyersanyagait, miközben az orkok úgy tűnik inkább a védelemben és a felszínen látják a maguk szerepét? Ami a törpe kereskedőknek óriási vagyont jelentet abba bele egyezik vajon a nép uralkodója is?

Az ork szavait hallgatva,nem is olyan rossz a gondolat.Bár nagyon nem bízom a fúzióban,és még a Királyom sincs itt,hogy segítsen nekem a döntésben..

-Megfontoljuk az ajánlatodat!Holnapra választ kapsz,nagy Harcos!..De most kérlek tarts velünk a hamarosan kezdődő lakomára!Szívesen látunk vendégül!És a fehér asztal mellett jobban is megy a beszélgetés,ha nem üres a has!-invitáltam kedvesen a vendégünket,és szerintem a Királyom is csatlakozik hamarosan hozzánk.

A király hamarosan visszatér és megtudakolja kedvesétől, hogy mit sikerült kiszednie a furcsa követből. És nagyon nehéz neki a társaságban valamelyest lepleznie a meglepettségét.
-Hogy a mi földünkre költözzenek? Van elég gondunk az óriásokkal, nem hiányzik az, hogy az orkok is a felszínt fosztogassák.
De vajon szerinted igazat mond? Tényleg van érc a hegyeikben?
*Eddig a kontinensen mindenki elkönyvelte azokat az ormokat olyannak, amilyennek az agyarasok leírták. Barátságtalan és szegényes vidék, ahol csak az ork nép képes megélni. Hegyeik nem rejtenek kincseket és vadászat közben gyakran veszélyes vadállatokkal találkozik az arra járó.
-Meg kellene ostromolnunk mihamarabb azt a vasbányát, hogy ne tehessék rá a kezüket. Ha már visszavettük, mire ide érnek, akkor már nem tudnak mit tenni. Eddig csak szemmel tartottuk és aki ki akart jönni onnan, arra lecsaptunk. Azt reméltem kiéheztetjük őket és saját csapdájuknak esnek áldozatul.
*Gondolkodó arcot vágott és nejétől várt támogatást vagy tanácsot.

-Nem tudom,hogy van-e benne érc vagy más ásvány,de szerintem küldeni kellene oda egy csapatot,hogy megnézze.De Ha tényleg igaz ,amit mond,akkor lehet,hogy jó szövetségesek lennének,és mivel mi ismerjük a hegyeket,így ugyis ránk lennének utalva.Bár a selfek ellen jól jönne egy kis segítség.Megfontolandó.-súgtam oda hallkan a királyomnak,és talán ő is beleegyezik valamiféle egyezségbe,mert én nem nagyon értek a hadi dolgokhoz,de a törp tagjainkhoz inkább.
-De holnap ráér a válasz,addig meg tudjuk gondolni.

A király csak bólint kedvese határozatlan szavaira. Valóban nem a legjobb szövetségesek hírében állnak a követ népe. Ám egy másik dolog is aggasztja, miközben a vacsorára igyekszik a pár.
-Hadd köszöntsem vendégünket, az ork nép követét szeretett otthonunkban. Nagy megtiszteltetés az, hogy birodalmunk szívében, lefvédettebb helyén ünnepelhetünk vele. És örömteli a hír, amit hozott, hogy népeink összefognak a sötétség ellen és fáklyáink fénye bevilágítja utunkat.
Még sok mindent meg kell beszélnem tanácsnokaimmal, de holnap ígérem, választ adunk a kérdésükre. Ám ma a mulatságé minden idő, gond ne ráncolja homlokunkat!
*A magasba tartott kupáját végül egy húzással megitta, majd bársolyos ruhája ujjában törölte meg a száját. Jó házigazda igyekezett lenni, ám nem múlasztotta el két életben maradt tanácstaggal néhány mondatot váltani, amikor a tánc és evés forgatagában véletlenül egymás mellé kerültek.


/Kocka dobás dönt a válaszról.

Hatos dobás:
1-3-ig elutasítás és Sötét Vastelepet mihamarabb megostromolják a törpék, ám Rombányába küldenek bányamérnököket, hogy utána járjanak az ottani helyzetnek.
4-6-ig a király elfogadja a szövetségkötést és a felkínált feltételeket és miközben Rombánya feltérképezésére és újraindítására embereket és néhány harcost küld, megvárja Braslov ostromát Sötét Vastelep visszaszerzéshez./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 6

Másnap enyhe fejfájással és továbbra is meggörbült háttal ott állt a királyi pár előtt Harwok. A törzsfőnök egyre jobban aggódott a válaszért. Azon gondolkodott, hogy ha most elutasítják, akkor is a mélynövésűek palotájában van... És talán visszaindulás előtt még tud beszélni pár kereskedővel, akinek felkelti az érdeklődését a kitermelhető arany reményével. Kevésbé érdekelte a háború, mint a megízlelt gazdagság. Az orkok vadásztak és védték a területükön lévő bányát, miközben a raydaniak szorgosan hozták fel a sárga nemesfémet.
A nagy darab izomtömeget kevésbé a kő csillogása ragadta meg, mint az a jólét, mellyel az emebrektől immáron békésen is tudtak vásárolni ennivalót. És épp elkezdtek pár törpe fegyvert venni maguknak, melyeket termetükhöz kértek méretezni, amikor hirtelen elapadt a jószerencséjük. Néhány tucat ember és self holttestét találták egyik nap a bokrok ágaival eltakart tárna bejárata közelébe. És saját emberei is ott hevertek a törpékkel együtt. Ha időben észreveszik a behatolókat, maga a vezér is segítségükre rohan és ilyen maréknyi támadást nevetve lemészárolnak. Ám nem így történt és az őrök nem értesítették őket a veszélyről. És ők csak az előtte felhalmozott pénzből éltek azóta is.
A király szavai értelmetlenül csengtek a fülébe. Tegnap az evés előtt annyira biztatóak voltak a szavai. Jó szívvel fogadta segítségüket és most értelemtlenül beszél össze-vissza. Nem tartotta magát ostobának, de Mognart annál inkább. A legtöbb mondatát nem is értette, hogy mit akar vele. Túlbonyolítva mondott mindet és csak nehezen vett ki olyan részleteket belőle, hogy vár még a sötét elfek elleni támadással. És időt hagy valamire az ork barátainak.
~Ezek szerint elfogadta? Tech azt mondta, ha nem fogadja el, akkor azonnal megostromolja a bányát, hogy még előttük megszerezze újra. Akkor ez azt jelenti, hogy bele egyezik abba, hogy együtt menjenek ellene?~
*Ezen gondolkodott, miközben lassan leesett neki, hogy neki is kellene mondania valamit. De hát azt sem tudja, pontosan mit hallott!
-Köszönöm, Felséged! -próbált ismét meghajlást bemutatni kényelmetlen pózában- Örömmel hallom, hogy időt hagysz nekünk a felkészülésre és biztosíthatlak, hogy te és néped mindig szeretett vendég lesztek a Kőzabálók földjén. Nagyon várom, hogy vendégül láthassalak benneteket.
*Ha nem is világos, hogy akkor most mit akar az itteniek vezére, azért ő hüyeséget nem mondott. És majd az úton hazafelé átgondolja még alaposan, mit is mondjon a knuutnak.


/Köszönöm itt is a játékot! Bár csak kis epizód volt, de én élveztem./

A Lakomán felszolgáltak minden finomságot és a legízletesebb bort,és törpsört.
Ork vendégünk szája íze szerint is készítettünk étket,és a Királyom megfontolta az ajánlatát ,majd elfogadta azt.

Magasba emelt kupával köszöntötte az új szövetségünk kezdetét,ahogy a bányák sorsának a kimenetelét.

Másnap Hawrok a lakoma és a finom italok utóhatása miatt kissé másnapos volt,de látszott rajta,hogy nincs hozzászokva a szűkös termekhez,de igyekezett illedelmesen és diplomatikusan viselni a hely korlátait.

-Köszönjük neked is Hawrok,orkok Harcosa!Ahogy Mi is szívesen látunk,földünkön,Téged!-köszöntem el az ork "óriástól"és egy kis útravalót csomagoltattam részére a hazavezető útjára.

/Köszönöm a játékot/