Rathal egy újabb váratlan kocsmai meghívást kap egy ismeretlentől. Nem idegen számára, még ha nem is mindennapos, hogy amikor valaki bizalmas hírt akar eljuttatni az általa védelmezett családhoz, akkor ilyen megoldáshoz folyamodik. Vagy amikor egy újonc a katonaság próbáját kikerülve próbálja meggyőzni, hogy egyből a legjobb alakulathoz kerüljön.
Igen rossz hírű csehóba invitálják őt most, olcsó szesz és rossz minőség mind a piában, mind az idejárókban. Sokan csak aljas semmirevalónak tekintik őket, akik tehetségtelenségük miatt a társadalom alján vannak. Mások hasznos ágyúgolyót látnak bennük. Igen meglepő lenne az a vélemény, akik együttérzéssel és megértéssel viseltetnek a lecsúszott szegények iránt egy felfelé néző civilizációban.
-Örülök, hogy eljöttél. És előre is bocsátanám, hogy bármiben is válunk el ma itt, én nem azért kérettelek ide, hogy az ellenséged legyek. Csupán a közös munka lehetőségei érdekelnek, ha esély van rá.
*Egy öv van a másik self nyakán átvetve és nyolc tőr belecsúsztatva. Nem túl különös, olcsón és hanyagul gyártott dobótőrök. Semmi díszítés és semmi olyasmi, ami befolyásosságra és kiválóságra utal.
Ám a sör a testőrparancsnoknak most is ingyen van, mint a legtöbb ilyen találkozón.

Az üzenetet az egyik a lakosztály őrző őrnél hagyták, valami kölyökkel küldték és nekem címezték.
Nem volt ebben semmi szokatlan, még az sem, hogy nem épp egy lányneveldébe hívtak, hanem a város egyik leglepukkantabb késdobálójába. Általában ezekről a helyekről próbáltak a testőrök nehéz útjára lépni, mert azt gondolták ez lenne álmaik munkája. Persze nagyon keveseknek adatott meg, hogy olyan képességet csillogtassanak meg, vagy olyan hírekkel szolgáljanak, hogy ez az álom valóra is váljon.
Nem mindig álltam kötélnek, de most úgy is volt pár szabad órám, mert Isis-nél édesanyja volt látogatóban és így egy ideig biztos nem megy sehová, a lakosztályt meg egy hadsereg ellen is meg tudták volna védeni az embereim pár óráig. Igaz, mostanában nem hallottam semmilyen szervezkedést hála a szellemeknek!
- Örülhetsz is, mert ebbe a pöcegödörbe jönni igen csak megterhelő feladat, főleg az orromnak. – biccentettem kezem végig a kardom markolatán tartva, miközben alaposan végigmértem az alakot, aki nem is rejtette véka alá késdobáló mivoltát. – Beszélj gyorsan, mit akarsz, miféle „közös munka” amiben reménykedsz? – ültem le vele egy koszos asztalhoz, ahol védve volt  a hátam és a szemem az ajtón lehetett.
Egy fikarcnyit sem bíztam a fickóban. Valami csoda folytán azonban a sört tartalmazó kupa, ami hamar elém került, tisztának látszott, bár a foghíjas felszolgáló eléggé rontott az összképen.
- No?

Az alak két kézzel az asztal szélére támaszkodott és előre dőlt. Majd lapos pillantással körbe nézett, mielőtt bele kezdett volna. Szerencsére nem sok alak figyelt rájuk és azok is távolabb kicsit. Ám pont miattuk alaposan lehalkította a hangját.
-Mint te is tudod, az isteneink egyike nyíltan biztat minket, hogy öljük meg a gazdádat vagy valamely családtagját. A megvédése már nem csak a démonok akarata ellen való, de úgy is fogalmazhatunk, hogy reménytelen.
Nem akarlak bajba sodorni. Ha már megölünk közülük valakit, akkor a hadvezért küldjük a dühös démon elé, ne mást, ha jól sejtem! És mind a ketten ugyan annyi jutalomban részesülünk. Vagy ha más terved van, szívesen hallgatom.
*Csillogó szemekkel néz Rathalra, meggyőződése a hír nem érhette váratlanul a testőrparancsnokot... és remélhetőleg már hasonlókon gondolkodott ő is.

Épp elgondolkoztam azon, hogy talán mégis hörpinthetnék egy kortyot a hidegnek tűnő sörből, ha már a kedvemért elsikálták a kupát, de még jó, hogy nem tettem, mert biztosan megfulladtam volna az első kortynál, ha meghallom, mit ajánl fel ez a mocskos áruló.
Nem tudom honnan vette, hogy ezt egyáltalán megemlítheti előttem és nem vágom ketté, hiszen azért – bár nem száll a fejembe a dicsőség – azért annyi hírem már lehet, hogy tudja, soha nem mennék bele egy ilyen aljas dologba azok ellen, akik az életüket bízták rám.
Ha viszont tudja, hogy mit kockáztat, akkor ez e nyomorult biztosan nincs egyedül, ezt az is bizonyítja, hogy többes számban beszél.
Úgy látszik az időszakos csend az orvtámadásokban, csak azt jelentette, hogy egy még nagyobb összeesküvés folyik a Pók nemzetség ellen.
- Mennyi is az a jutalom? – próbálok uralkodni a hangomon és a kezemen, mely szívesen tekerné ki a nyakát, de közben óvatosan próbálok körülnézni, hány társával számolhatok.

Az alak szája elégedetten húzódott szélesebbre. És szemei csillogtak az örömtől.
-Kapaszkodj meg! Egy démon fogja a sikeres elkövetőket oktatásába és szárnyai alá venni. Gyakorlatilag aki részt vesz benne, az innentől kezdve mindent megkap, amit csak akar. A legjobb mágia oktatást magának és egész családjának. És egy istennel a hátad mögött elég jó tippeket kapsz majd, hogy kamatoztasd majd a ranglétrán való még fentebb jutásért. Valószínűleg téged a hadvezér utódjának is kijelölnek.
*Hamar át lehet látni, hogy egy apró porszem, aki még valószínűleg a beavatás szertartásán sem esett át. Hiszen nem nézne jó szemmel egy szellem mentor, ha ilyen nyíltan le akarnák cserélni egy démonra. És meglepő módon még azt sem érti, milyen szigorú -és pragmatikus- norma tiltja kinevezni valakit, aki megölte a főnökét. Ha ez nem lenne, akkor új hobbit teremtenének Zevadarban.
De abban igaza van, hogy ha egy ember mellé áll egy démon és leszármazottjait is tanítja, akkor az egy ilyen helyről garancia a fentebb jutásra. És persze a nagy házak is örülnek, mint Fáwen négy fődémonból álló köre, akik egy-egy ház szövetségeseként segítik kegyeltjeiket.
Nem nehéz kitalálni, hogy hányan akarnának élni a lehetőséggel. Ám most sajnos nem a többi befolyásos elf ellen küzd Rathal, hanem egy erős hatalmú lény ígéretével.

Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy ez a fickó így megette a maszlagot, amit a démon mézesmadzagként elhúzott előtte, de nem úgy nézett ki, mint aki csak engem akar ezzel megtéveszteni, láttam a szemén, hogy elhisz belőle minden szót.
Pedig tudnia kellene, hogy soha nem kerülhetnék vezető pozícióba, ha végeznék a felettesemmel, vagy bárkivel a házából, hiszen akkor mások hogyan bíznának bennem. Persze előfordulnak villongások, házak egymás közötti orgyilkosságai, ha félre akarnak állítani valakit, de az teljesen más kategória.
Na nem mintha egyáltalán a halvány kísértés is megfordult volna a fejemben.
Sajnos ez nem jelenti azt, hogy másokat nem szédít meg ez az ígéret. Vajon hányan törnek most is Isis és családja életére? A testőrség belső körét magam válogattam, ott biztos nem találnak rést, de attól még lehet Uráldur katonái között is aki megszédül.
Nem elég, hogy külső ellenségtől kell megóvnom a rám bízottakat, most még nézhetek a hátam mögé is.
Erről minél hamarabb értesíteni kell Uráldur-t, de ahhoz vissza kell jutnom, ki erről a lepratelepről.
- Hmm…….Gondolkoznom kell az ajánlatodon, hiszen mégis csak nagy horderejű döntést igényel a részemről. – próbálok időt nyerni. – Találkozzunk holnap ugyanitt és akkor válaszolok.

Az alak bizalmatlanul bólint. Rosszat érez a csontjaiba, sokkal inkább reménykedett abban, hogy elkapja a testőrt a fantázia ihlete és hirtelen kitalál egy-két jó ötletet. És azt már csak jobban ki kell majd dolgozni.
Ám nem a késdobálótól fenyegeti az életét valami. Rathal nyugodtan felállhat az asztaltól és még meg is kapja a választ, hogy holnap várni fogja. Ám alig lép ki a kocsma ajtaján, egy mögötte szintén a helyet elhagyó alak ruháján keresztül fog vese magasságában döfni testközelből. És a tőr mérgezett lesz. Ha sikerül, akkor a kabátját szakítja át egy véressé lett folttal a vas, majd megpróbál tovább menni mellette. Ám Rathalon is múlik, hogy az orvgyilkos terve végül hogyan valósul meg.

Magam is meglepődök, amikor a rosszarcú fickó rábólint a dologra, hiszen én biztos gyanakodtam volna a helyében, bár lehet, hogy az a fura fintor a képén az volt? De hát nem vagyunk egyformák és én még nem vagyok egy biztonságos környéken.
Szóval még semmi diadal ünneplés.
Biztatóan rávigyorgok, amikor megerősíti, hogy holnap várni fog. Abban biztos lehet, hogy eljövök, csak épp annak nem fog örülni. Aztán majd szépen elregéli a kínzókamrában, hogy még kiket kell megkeresnem.
Arra azonban az orrgyilkos sem számíthatott, hogy a látszólagos nyugalmam mögött éber figyelem lakozik, hiszen nagyon is számítottam arra, hogy a fickó nem lesz egyedül.
Ehhez a mágiának most semmi köze, ez a kiképzés és sok éves tapasztalat eredménye, hogy szinte megérzem a mögöttem érkező veszedelmet, ahogy lélegzete finoman megrezegteti a tarkómon a szőrszálakat. Az utolsó pillanatban mozdulok valószínűleg oldalra, mert hallom a ruhám reccsenését, de szerencsére a penge nem ér el, legalábbis nem érzem. (Rathal nem tudja, hogy a penge mérgezett, de nem is tartja valószínűtlennek.)
A másik kezemmel én is előkapom a tőrömet és megpróbálom megragadni az alakot, magam felé rántani, bele a késembe.

A részeg vagy még csak részegedni érkező közönség előtt Uráldur hű katonája elkapja a másik karját és azt megtekerve késeli meg az idegen alakot. Bár néhányan motyognak, hogy mi történhetett, de az ilyen dolgokba senki nem avatkozik be szívesen.
Holtan rogyik össze, ahogy Rathal pengéje halálos döféssel mélyed a húsába. És éles fülével kiszúrja, ahogy egy lengén öltözött nő -sok ilyen van- fülébe a mellette lévő jó kiállású alak suttogja, hogy biztosan a démon konfliktusa.
Jobb lesz eltűnnie, mert bár senki nem ront rá újfent, de mint leprástól húzódnak el. Olyan érzése lehet, már jóval többen tudják a dolgot, amit bent az alak állított. Kis túlzással pont az érintett házhoz ért el legutoljára a híre, hogy egy nem evilági teremtmény akar bosszút állni rajtuk.
Szerencsére ISIS otthon van. És Uráldur is.

Tisztában voltam vele, hogy mit sem ér a kiváló kiképzés, a sok éves tapasztalat, ha nem leszek képes kivédeni a lesből támadásokat, vagy egyszerre túl sokan esnek nekem, ebben még valószínűleg a mágiám sem segítene, arról már nem is szólva, hogy az nem csak nekem van.
Így nem haboztam minél gyorsabban végezni az orrgyilkossal, még ha jobb lette volna élve, hogy kiszedhessek belőle információkat.
Igaz valószínűleg csak egy felbérelt tudatlan.
Mikor elnehezülve lecsúszik a pengémről a teste, megdöbbenve kapom a szajha felé a pillantásom.
Ezek nem tudatlanok, nagyon is tisztában vannak a démon ígéretével.
A szellemekre! Egyáltalán ki nem tud róla? Ennyire nem dughattam homokba a fejem!
Azonnal értesítenem kell a Pók ház fejét és a fejem is a kezébe adni, hogy ez az összeesküvés így elkerülte a figyelmem.
A kardom kivonva tettem egy félkört, hogy lássam van-e további vállalkozó, de mivel nem volt, így ahogy tudtam siettem vissza.
Az úr otthon volt, így halkan kopogtam irodájának ajtaján, aztán ha engedélyt kaptam beléptem.
- Nagyuram! – hajoltam meg előtte és kardom magam elé, felé nyújtottam. – Vedd az életem, mert nem szolgáltalak jól. Zevadar egyik démona súlyos összeesküvést sző ellened és házad ellen és én csak most tudtam meg, mikor már minden nyomorult, lelkét eladva rátok feni a fogát.
Letérdeltem, majd lehajtott fejjel vártam. Ismertem már haragját és most meg is érdemeltem.

Uráldur arca fakóbb lett és felpattant az asztal mögül.
-ISIS? A lányok?
*Számára teljesen rendjén lévőként nem aggódott fiaiért. Ők már családos, befutott emberek, akik meg tudják védeni magukat. És meg is kell! A self társadalomban nem lenne becsületük, ha ezredesként is a szüleik húznák ki őket elsőként a bajból. Ettől persze aggódik értük is, csak nem avatkozik be, ha nincsenek nagy bajban.
-Mi történt, mond el! Nem rég ért vissza az egyik szellem. Ő is említette, hogy a Pokolban járva elárulták neki a démonok, hogy valamelyikük rám feni a fogát. De én is csak most tudtam meg.
*Oda sietett és türelmetlenül várta a további fejleményeket. Nagyon ideges volt családjáért.


/Nem akarom egybe vonni a két mesét, csak közös időbe hoztam őket, de Jam és Becca történetét hamarosan független módon lezárom úgy is. Itt pedig alig kezdődött el a történés./

Bár nagyon szégyelltem magam a kudarcomért, azért természetesen a kötelezettségeimet nem hanyagoltam el.
- Asszonyom jól van és a lányok is. Mielőtt bejöttem megkétszereztem az őrséget és magam ellenőriztem őket. – biztosítottam a láthatóan feldúlt Első Lordot.
- Nem régen üzenetet kaptam egy fickótól, egy nyomorult késdobálótól. – nyeltem egyet és kezdtem bele, miközben harag sötétített el az arcomat. – Azt hittem a szokásos dologról van szó, egy kis hír, egy kis előnyért, vagy állásért cserébe, de nem! Meg akartak venni! Engem! – halkult el a hangom a dühtől. – Annyira biztosak voltak a dolgukban………Egy démon áll a hátuk mögött, aki minden jót és szépet ígér a fejedért, vagy bárkiért a családból. Először azt gondoltam, hogy látszólag belemenve a játékba időt nyerek és később elfogom, de mint kiderült már a fél város tudja és nem tudom milyen mélyen szivárgott be a métely a házadba, uram. – foglalom össze a rossz híreket, majd várok, mit tesz.

Az érzelmek szivárványnál is színesebb skálája cikázott a hadúr arcán, miközben hallgatta. És a végére már nem is tűnt olyan tragikusnak a helyzet, mintha kétszer tragikusabb lenne. Úgy értve a vén elf már szerencsére attól is megnyugodott, hogy nem kész halálesetekről értesíti őt testőrparancsnoka. És amire fel tud készülni, arra pánik helyett inkább terven agyal.
-Egy démon. Ezek szerint igaz. Neked itt kell most sajnos maradnod, mert a legvalószínűbb egy lakosztály elleni támadás lesz. Maradj a kicsi és amint visszaér, Aglarnis mellett! Azonnal felfüggesztem a küldetéseit és nem mehet még a folyosókra sem, amíg el nem múlik a veszély.
ISIS gondja az enyém lesz és kellő embert viszünk vendégségbe Fáwenhez. Ha démon áll a szervezkedés háta mögött, ő képes a legkönnyebben segíteni nekem. És nem lenne tőle teljesen szokatlan, hogy megtegye ezt nekem.
Ha akár csak a nevet megtudom, már gondolkodhatok azon, hogy mit tegyek. Lesz neki egy meglepetésem egy valószínűleg sokkal erősebb fajtársa képében.
*Sötétség egyre mélyült a szemében. Még nem is említette senkinek, hogy a közelmúltban szívességet tett egy démon hadúrnak. És ezért jó szándékát bírja.

Azt hittem Uráldur ki fog fakadni és minimum megfoszt parancsnoki tisztemtől és megkorbácsoltat, de ha a fejemet vette volna sem csodálkoztam volna, ehelyett most mintha még meg is könnyebbült volna, ahogy befejezem a történetet.
Sőt nem, hogy megszégyenítene, még ismét rám bízza legféltettebb kincseit, a lányait.
Habozás nélkül bólintottam a megbízására, bár nem voltam benne biztos, hogy megérdemeltem.
Azonban az már cseppet sem tetszett, hogy ő maga Isis úrnővel együtt az egyik fő ellenlábasához készül, miközben engem itt marasztal.
- De uram! Nem lehet benne biztos, hogy nem az a sö…..Fawen Úrnő áll az egész mögött, hiszen tudvalevő, hogy milyen jó viszonyt ápol a démonokkal. Hadd kísérjem el! A legjobb, legmegbízhatóbb embereim fogják a lányokat vigyázni, de talán szüksége lesz rám ott. – néztem rá kérőn, de már fegyelmezetten állva, kardom a helyére téve.

Uráldur kérdő tekintettel nézett rá. És közönyös hangon válaszolt.
-Tényleg állhat ő is a háttérben. Ez szomorú lenne a szívemnek. De még ebben az esetben is szembe tudok nézni a felbujtóval.
*Aki ismerte már fele annyira a hadvezért, mint Rathal, az már megtapasztalta az előre látását és ingujjból előhúzott titkos B Terveit. Nehéz lenne vitázni azzal, hogy a megmaradt három fődémon együttes ereje tekintélyt parancsoló Capitalban. Nem tudni mit forgat egyébként a fejében. De bemegy ISIShez a konyhába.
-Van egy kis gond. Nem fog neked tetszeni, de hirtelen vendégségbe kell mennünk. Valamit ki kell derítenünk Fáwennél. És könnyebb lenne, ha te is ott lennél mellettem.
Ha megkérlek, el tudsz jönni?
*Derekát átölelve csókolja meg élete párját.

Az, hogy azonnal nem nyert büntetést a hanyagságom, még nem jelentette azt, hogy minden meg van bocsátva, de érthetően egyelőre más fontos intézendő dolgai voltak Uráldur-nak a hír hallatán.
Szerettem volna, ha magam tarthatok vele, hogy ha kell az életem árán is megvédjem őket, de a parancs elhangzott és a vélemény is, hogy tud magára vigyázni, még a főmágussal és a démonokkal szemben is, így nem volt apelláta.
Tudomásul vettem a dolgom és siettem, hogy mindent leellenőrizzek.


//Isis//
Sosem bíztam volna másra a főzés örömét, hogy magam készíthetem el a család étkét és azt hiszem nem is vallottam szégyent vele. Megtehettem volna, hogy ezt is a személyzetre bízom, de sosem volt rá szükségem.
Mosolyogva fordítottam a belépő párom felé a fejem, amikor belépett, de azonnal láttam rajta, hogy valami komoly dolog történhetett és tekintetem éberen kutatta vonásait elhangzó szavai közben.
- Már megint Fawen. – szólaltam meg fejcsóválva. – Kicsit túl sokszor van „baj” vele kapcsolatban, nem? De természetesen veled tartok. Hányan megyünk? – simulok bele a karjaiba jólesően megborzongva érintésétől. – Mi történt, elmondhatod? – szólalok meg a csók után, mert nem fogja elterelni a figyelmem.

Úgy tűnik túl sokan nem kedvelik ebben a házban a Szenátort, ami hosszú távon még összetűzést is jelenthet vele. De ha minden jól megy, közel távon viszont nem számít ütközésre. Ha mégis az lenne, akkor pedig megvívja. Fülébe súgja a választ.
-Egy démon ki akarja irtani a családot. A boszorkánykonyha vezetője hamarabb ki tudja deríteni. És az időn múlik most a legtöbb, mielőtt megszervezhetnék magukat.
*Elhúzódik és olyan képpel néz párja szemébe, hogy "finom volt a kávé, Édesem". Még ezek között a falak között sincs értelme ennél több embernek tudnia a dolgokról. És ha átöltözött, akkor mosolyogva indulnak el.
-Egyelőre csak mi ketten megyünk, száz emberem kicsit lemaradva követ. Ha valakit még nem rángattak bele a történtekbe, jobb erőt sugározni előttük. Ha pedig csapda készül, jobb árnyékban követniük minket.
*Sajnos a jelenlegi helyzetben akkor sem tudnának eljutni céljukig zavartalanul, ha a száz testőr szoros gyűrűt vont volna köréjük. Így viszont a szervezkedő kis csoportja megpróbálja kihasználni a helyzetet. Hárman rontanak rá a békésen sétáló párra.
Egy késessel ISIS-nek kell felvennie a harcot, egy alabárdos is igyekszik megszúrni őt, ám az Első Lord ha kellően ügyes, akkor sikeresen keresztezi nem csak útját pallosával, de a bal kezéből dobott baltával az életét is. Miközben őt egy hosszú karddal igyekeznek oldalról megvágni, és sikerül is annak a támadónak, ha a testőrök bénító átka ebben nem akadályozza meg őt. Ha viszont a testőrök jártak sikerrel, akkor egy gyors mozdulattal vágja le a fejét ennek a támadónak az első hadvezér.

/Kocka dobás:
1. Hatos
1-3-ig Uráldur védése sikertelen
4-6-ig Uráldur megöli az alabárdost

2. Hatos
1 és 2- A tőrösnek sikerül megsebeznie ISIS-t
3-6-ig- A tőrös támadó sikertelen

3. Hatos
1 és 2- Alabárdos támadása sikeres, ha 1. kocka sikertelen
3-6-ig Uráldur megöli az alabárdost

4. Hatos
1 és 2- A kardos megsebezi a hadvezért
3-6-ig- Testőrök mozdulatlanná teszik a támadót és a hadvezér lefejezi
/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Hatos' : 6

--------------------------------

#2 'Hatos' : 4

--------------------------------

#3 'Hatos' : 4

--------------------------------

#4 'Hatos' : 6

Soha nem volt nyugalmas az élet Zevadar nemesi házaiban, és az elmondható, hogy különösen azóta nem, amióta Uráldur-ral összekötöttem az életem és a Pók házba kerültem.
De hát nem is neveltek annak a nebáncsvirág kisasszonynak, aki nem tud megbirkózni az elé álló nehézségekkel.
Ennek ellenére sikerült kedvesemnek megdöbbentenie, amit az éppen csak halkan elakadó lélegzetem jelezhetett neki, hiszen nem kerüli el tudom, semmi a figyelmét.
- Egy démon? – kérdeztem vissza, amiből Uráldur érezhette, hogy ez majd bővebb magyarázatot kíván, de már kaptam is le a ruhám elé kötött kötényt és fordultam a szobába, hogy az alkalomhoz mérten felöltözzem.
Az eltelt évek már összecsiszoltak minket annyira, hogy tudjam, mikor fontos, hogy ne a kérdezősködéssel húzzam az időt. Minden esetre inkább harchoz öltöztem, mint teadélutánra.
A ruha, amit a bőrnadrágra és felsőre húztam, a szabó remekműve volt, mindent takart, de pillanatok alatt megszabadulhattam tőle és máris kéznél voltak a tőreim.
- Ennyire súlyos? A lányok biztonságban vannak?– lepődtem meg, mert ilyen felkészülésre azért már régen volt szükség. – Hol van Rathal? Nem neki kéne vezetnie a testőrséget? – kérdeztem meg könnyedén, de fürkész tekintetem sok mindent elárult. – Számíthatsz rám kedvesem, ha baj van, együtt nézünk szembe vele. – szorítottam meg azért a kezét.
Az emberek semmit nem vehettek észre a bennem dúló feszültségen.
Sokszor voltak már villongások a házak között, de, hogy a nyílt utcán nekünk támadjanak, arra nem sok példa akadt. És most egyből három orvtámadó is akadt.
Máris hasznát veszem a ruha kialakításának és letépve magamról a késsel rám támadóra dobom. Látom, hogy a másik, az alabárdost már nem fogom tudni kivédeni és felkészülök a fájdalomra, de kedvesem az utolsó pillanatban félreüti a fegyvert és aztán a mozdulat folytatásában a fejétől is megszabadítja a nyomorultat.
Az én támadómnak meggyűlik a dolga a ruhával és mire sikerül félredobnia, már én is fegyveresen állók vele szemben. Elsősorban a csuklójára mérek csapást, először az egyik, majd a másik tőrömmel, gyors suhintásokkal, aztán jöhet a nyaka…….
- Meg vagy szerelmem? – kérdezek hátra, ahol lassan csillapszik a harci zaj.

-Rathal a lányokkal van, az ő biztonságuk mindennél fontosabb most. Oda rendeltem.
A harc nem érte váratlanul sem Uráldurt, sem kedvesét. Tudták, hogy megtörténhet és a testőrök is ott voltak hátul, hogy óvják őket és a meglepetés erejével támadjanak. Hamar három hulla feküdt a kövön és egyetlen kár ami esett, hogy ISIS enyhén véres ruhában kell vendégségbe mennie. Ám talán még jól is jön a helyzet drámaiságát bizonyítandó.
A kérdésére csak bólintott és lelki szemei előtt azok a mérlegelések peregtek, hogy mennyi esélyük van akár csak elérni a boszorkánykonyha vezetőjének házát...
-Ki kell derítenünk, hogy mivel ingereltem fel a démont. Egy ilyen oktató és pártfogó igen csábító.
*Ám baljós előérzete csupán egészséges paranoiának bizonyult ezúttal. Az életükre törők még nincsenek megszervezve. És nem törnek újra rájuk a nyílt utcán. Hamarosan Fáwen egyik szolgájával üzen, hogy megérkezett és látni szeretné.
Még nem is sejti, hogy jó ismerősét a történtek épp annyira érintik, mint őket kettejüket...

Rathal hiánya azonnal feltűnt és bár rákérdeztem, sejtettem, hogy szerelmemnek jó oka van arra, ha visszatartotta, mert nem is emlékszem rá, hogy mikor fordult elő az utóbbi években, hogy nem volt mellettem.
Mikor meghallom a választ egy fokkal nyugodtabb leszek, mert tudom, hogy a lányok a férfival biztonságban vannak, hiszen az életét is bármikor feláldozná úgy értük, mint értünk.
- Nem kételkedtem ebben és örülök, hogy Rathal velük van. – bólintok én is, de aztán már a saját életünk védelme az, ami leköt minket és bár három, nem túl felkészült orrgyilkossal még a testőrök nélkül is elbántunk volna, azért baljós figyelmeztetés ez, amit nem vehetünk félvállról.
- Egyetértek! Eddig nem volt gondunk a démonokkal, nem avatkoztak a dolgainkba és most sem hiszem, hogy ennek te lennél kimondottan az oka. – töröltem meg sarlóimat, aztán csúsztattam a tokjába, majd visszavettem a ruhát, ami már kissé viseltes és véres lett, de nem hiszem, hogy átöltözésre lett volna most idő.
Még sietősebbre fogtuk és most már minden érzékszervünk ki volt hegyezve, de további meglepetés nélkül értük el Fawen házát.
Itt már nem hiszem, hogy valaki is támadásra vetemedne a mágusnő tudta és engedélye nélkül, így ha ő nincs benne az összeesküvésbe ellenünk, akkor aránylag biztonságban tudhatjuk magunkat.
Nyugalmat erőltetve magamra várakoztam férjem oldalán.

A hírek gyorsan eljutottak hozzám..ahogy a kémhálózatom is kiválóan müködik..és nem is akárhogyan..

Hamarosan vendégek érkeznek..és úgy látszik elég sietősre fogták a látogatásukat..úgymint a Lordom..és a Felesége.

A Fogadótermem felé haladok..és hamarosan a kapun megérkeznek Vendégeim.
Üdvözlöm a Lordomékat..és hellyel kínálom őket.
A formaságok helyett inkább intve,hogy most tekintsünk el a "felesleges"köröktöl..és a lényegbe vágtam..mer tudom miért vannak itt..ahogy azt is tudom,hogy kétségek merültek fel irányomban Isis felől.
....de az intrikák és a sötétség erőinek melegágya Capitol..igy semmi sem meglepő...

-Hallottam a támadásokról..
...de itt biztonságban vagytok...bármeddig maradhattok...-bólintok az Első Lordom felé...

Uráldurnak már eddig is furcsa volt ez az egész történés. Bár a szellemeket sokkal jobban preferálta köztudottan, de mindig tisztelettel viseltetett a démonok iránt is és nem érzett érdekütközést. Hiszen nagyon hasonló normák alapján éli a két faj a maga létsíkján az életét.
Megnyugodva hallotta Fáwen köszöntését és reméli ez feleségét is megnyugtatja. És ő szólalt meg előbb.
-Ennek örülök, barátném. Bár nem sokáig vennénk igénybe az idődet. Inkább információ kellene, hogy kiderítsük, melyik démon áll a dolog mögött. A fődémonok támogatásával te jobban bele látsz a Pokol életébe.
*Sajnos Fáwennek esélye sincs azonnal válaszolni, mert szemei előtt egy másik valóság filmkockái kezdenek megint peregni. A fődémonok említése volt talán az oka, de most jelenik meg látó szemei előtt egy másik szívének kedves elf.
Niobé halálsápadt arccal tátog, de szólni sem képes egy vörös hajú tünde előtt. Nem lehet az arcát látni, de egy rövid kard van a kezében és övébe egy hétágú ostor tűzve. Fegyverét a nő torkának szegezte.
Eközben Uráldur ISIS-re pillant egy kis időre. De nagyon nem szeretne újabb meglepetést, ez az ügy már így is elég bonyolult neki.

Lehet, hogy csak azért viseltettem hidegebben Fawen-nal szemben, mert ő is nő volt, ráadásul férjem sokszor kérte ki a tanácsát, ami talán piszkálta a csőrömet? Nem tudtam volna megmagyarázni magamnak az érzéseimet, de sosem tettem volna olyat, ami keresztezi Uráldur terveit, vagy bajba sodorná.
Ha ő úgy gondolja, hogy a mágusnő segíteni tud neki a mostani elég veszélyes helyzetben, akkor én is mindent megfogok tenni, hogy elnyerjem a tetszését.
Végül is sosem tett ellenem semmit.
Mikor hát szívesen fogadott minket én is jóképet vágtam a dologhoz, talán tényleg több van e mögött a támadások mögött, mint amivel egyedül megbirkózunk.
- Régen rossz, ha már a nyílt utcán meg mernek támadni minket, kérlek segíts nekünk. – tettem hozzá erőt véve magamon, kedvesen, majd viszonzom kedvesem pillantását biztatóan.

-Hallottam..és sajnos várható volt..
Az elmúlt időben nagyon sok "behatolót"fogtunk el,de némelyikük ,akiket nem tudtunk egyenlőre elfogni..azok elég "kényes"Házak mögé bújnak..
Ha nyiltan elfognánk,akkor nem biztos,hogy a Többi Nemes "elhinné" az árulásuk igazát..
Köztük olyan is van,akiről senki sem hitte volna,de a kémhálózatunk kiderítette ,hogy igencsak magasratörő elképzelései vannak a Birodalomban..de a háttere nem valós!..ahogy a Házakat egymásnak ugrasztaná feleslegesen és hazugul..
Ebben dolgoznak a megbízottaim...és hamarosan fel is fedik a kilétét..de talán annyit elárulhatok,hogy ti is nagyon jól ismeritek...és nem is gondolná senki,hogy ki az...de közeli emberetek.-mondtam a Lordoméknak,bár nem szoktam elmondani semmit a terveimről,de most érinti őket,ahogy a családjukat.

-Ha kívántok maradni pár napig,akkor rendelkezésetekre bocsátok egy lakosztályt..semmiben nem szenvedtek hiányt..a Titkárom a segítségetekre lesz ..-néztem rájuk.