Atlantia egy igen selfes tisztet kapott, hogy vezesse a kíséretnek szánt ezer fős éjtünde csapatot. Úgy süt belőle az arrogancia, hogy rántottát lehetne csinálni, ha valaki képzeletbe rárakná.
Sokáig igen homályos volt számára, hogy pontosan hogy is lesz ebből az expedícióból nyersanyag. Elég pocsékra sikerült az erdei elfnek való álcázás. Több katona hajába még zöld ágakat is raktak, ám ezek fél nap múlva kókadozni kezdtek. Majd egyre inkább száradtak. És hamarosan már az is megfontolás tárgya lett, hogyan tudtak átkelni saját Fekete Hegyeiken ilyen profi elgondolásokkal.
A legkisebb részletet is úgy kezelte szövetségesei vezetője, mintha általad még csak nem is sejtett dolog lenne és egyébként is szigorú államtitok. Igaz ez utóbbi tényleg az volt, ám arra legalább rájöhetett volna, hogy a sikert nem növeli az, ha a nagyobbik csapat vakon megy előre az ő homályos elképzelései és utolsó pillanatban elmondott utasításai szerint. Így nincs más választásod, mint utatok során valahogy kideríteni, mielőtt beleszaladnátok az általa tudott ellenség pozícióiba, csak ő "elfelejt" szólni róluk.
-Végre! A törpök hegyei. Alacsonyrendű, varázstalan nép. -mondja, miközben egy pillanatra megállítja élőhalott hátasát melletted.

Atlantia

A francba! Ilyenkor megfolyatnám egy vödör vízbe az a nőt. Hogy képzeli? Örüljön neki, hogy mentettem a kis bőrét a Braslovi helyzetből. És hogy hogyan szórakozom, ahhoz senkinek semmi köze...
Mikor lehiggadok, elmondok egy imát az életemért. Ki tudja meghalok-e vagy sem. De legalább Amon is kapott a büntiből. Mikor elindultam azért küldtem neki egy mosolyt. Ki tudja, mikor találkozunk újra. Mindenesetre nagyon érdekes dolgokról számolt be.
Na indulás a végtelenbe és tovább.
A selfek viszont eléggé nevetséges álruhát öltöttek, a bolond is megmondta volna, hogy nem erdeiek. De próbálkoznak jó volt, hatalmasat nevettem rajta. Később aztán ráfogtam egy viccre, ami szembe jutott.
Na de lássuk kit kaptunk útitársnak? Egy eléggé beképzelt egyedet. De vezető társnak jó lesz. Köszöntöttem és bemutatkoztam neki. indulhat a kis halálakció. Egy percig sem hiszem, hogy bármennyi meszet is hoznánk haza...nem tudom Valora miért ilyen elvakult ezekkel...

- Igen, én is tudom, köszönöm a tájékoztatást. Akár hiszi, akár nem már halottam ezt azt a törpékről, én emberi lény...

Miért világosít fel? Neminrában elég buta az az ember, aki ilyen nyilvánvalókat ne tud. Vagy csak játszik velem?
A kezemet a magasba emeltem és ökölbe szorítottam a kezem. A katonáim megálltak.

- Szeretném tudni, mi is a terve. Tudna adni egy kis információt, mégis hova menetel a seregünk? Egyáltalán veszélyben vagyunk vagy sem?

Jelezvén, hogy csak akkor indul tovább a sereg emberi fele, ha tud valami kis információval szolgálni.

A self is bemutatkozik és kiderül, hogy Dair Hafirnak hívják. És amikor több információt kérsz tőle, akkor nagyot nyel és kínos csönd után végre kiböki.
-Nos, nem szabadna Önnek elmondanom, de az akciónk célja... egy bizonyos anyag megszerzése a törpék területéről és ha eleget tudunk gyűjteni, akkor maguk is kapnak belőle. De ennél többet csak idővel árulhatok el. A fegyelmezett munka érdekében csak kövessék a parancsaimat és mindent csináljanak úgy, ahogy mondom.
És ne ártsák bele magukat túlságosan katonai titkokba!
* Akkor lesz ezzel az alakkal sima az utad, ha átmész ezeregyszer rajta úthengerrel. Már a Valorától kapott parancsból rengeteg mozaikot ki tudnál egészíteni az általa "elfecsegett katonai titkokból", és a legkevésbé sem tűnik úgy, hogy ebből a karót nyelt vezetőjükből fogsz kihúzni elegendő információt.
Ám ahogy figyeled a parancs osztogatásait, egy fajukban szokatlanul alacsony, 160 körüli fickó mindig az élen halad és gyakran küld előőrsöt a csapatokat jócskán megelőzve. És ahogy a füled hegyezed, elkapod néha, hogy nem pontosan tolmácsolja embereinek az általa megkapottakat.
Úgy tűnik a közvetlen beosztottjai között Dair Hafirnak van egy önállóan is cselekedni képes emberke. Aki a parancsnoka helyett a maga meglátását is követi. De vajon hogyan kéne a bizalmába férkőzni?

Atlantia

A férfi nem túl határozottan de végül elmondja mi a frászkarika történik itt. Hát, ne lettem tőle okosabb. Ahogy látom újra le kell nyelnem az utasítgatásokat. A kezeimet újra leemelem elindul a kis sorocska. Miközben megyünk észreveszem, hogy a sorban van egy másik katona aki mintha felülírhatná Dair utasításait. Sőt, ő maga dönt és mintha lenne egy saját kis elit alakulata. Vajon ki lehet ő? És mégis mire van parancsa? Hát nincs mit tenni, odamegyünk ahhoz az alacsony kis flotáshoz és rákérdezünk.

- Üdv!

Köszönök kedvesen a férfire.

- Megkérdezhetem, hogy van ma?

Kezdek bele az értelmetlen csevelybe. Majd várom a férfi reakcióját.

-Üdv! -viszonozza a köszöntésedet- Köszönöm remekül. Szép napunk van. Már alig vártam, hogy melegedjen egy kicsit az idő és tavaszodjon. Nem szeretem a hideget.
* Mindaddig, amíg semmit mondó kérdéseket teszel fel neki, semmit mondó válaszokat is kapsz. Ám erre nem sokáig lesz lehetőséged. Hiszen egyik embere épp visszaérkezik nem sokkal az után, hogy odaléptél hozzá. Természetesen amit kérdeztél, arra válaszol és ez idővel kiderül, hogy mi volt.
-Parancsnok! Törpék előttünk úgy egy órányi útra. Úgy tűnik, csak szobroznak és nem készülnek harcra. Lerohanhatjuk őket. Szóljunk a főnöknek?
-Nem szükséges. Van elég dolga. -néz vissza Dairra, majd rád pillant ismét- Maguk elvileg szövetségesek, ha jól tudom. És maga nagyon előkelő. Nincs kedve oda menni hozzájuk és kipuhatolni, hogy miért cövekeltek le az út mentén...
Lehet nem minket várnak és csak felesleges csatába bocsátkoznánk.
* Kinézete ellenére nem biztos, hogy tényleg drow. Lehet ő egy erdei elf valójában, aki nagyon jól álcázta magát. Hiszen úgy tűnik partnernek tekint és nem bábként mozgatott valakiként. És ez eddig a levélzabálókra inkább jellemzőbb volt, mint északi barátaitokra. Amennyire megismerted őket Dair Hafir sokkal selfesebb.

Atlantia


A férfi válaszol, s valóban úgy gondolja érdekel a hogyléte. Mielőtt tovább folytatná belevágok a szavába:

- Nagyszerű. Megkérdezhetem mégis ki maga? Ki adott parancsot önnek, hogy utasítgathatja az embereimet?

Förmedek rá, s vonom kérdőre. Nagyon kellemes ez a tavasz valóban, ám nem érdekel jelenleg. Ez a férfi amúgy sem úgy tűnik, mintha igazi draw lenne.
Egy valaki jön oda hozzánk és kikéri a véleményét. Mégis ki a fene ez?

- Tudja maga ki vagyok? Ha jól tudom, a hadsereg másik parancsnoka, úgyhogy ne utasítgasson.

Mondom meg az ukázt a férfinek, ha még mindig nem fedte fel a kilétét.

- De valóban jó ötlet, megbeszélem a dolgot Hafirral is!

A tünde szeme megvillan az utolsó mondatodra.
-Deirt talán nem kellene ebbe beavatni. Lehet, hogy maga a hadsereg másik parancsnoka, de én meg az első parancsnok és főként Zevadar tisztje vagyok. És nem szül jó vért, ha a felettesemnek való árulkodással akar zsarolni.
* Az eddig zavaró kedvessége nagyon hirtelen eltűnik. Akár ki is ez, két dolog biztos. Ebből a legfontosabb az, hogy igen világos elképzelései vannak arról, hogyan kellene menniük itt a dolgoknak. Ám a második az, hogy fentebb emlegetett felettesének erről nem kell tudnia. És még az is lehet, hogy gyilkolna ezért.
Ám nem most. Megint barátságos hangon szólal meg és talán nem is az első parancsnok érdekli őt jobban, hanem a második...?
-Ha segíteni akar, akkor segítsen! Ha nem, akkor hagyja, hogy úgy intézzem a dolgokat, ahogy kell! Mindenki ahogy' az iskolában tanulta.
* Utolsó mondatot igen különösen ejtette. Mintha nem a tananyagra értette volna. Zsebre rakta a kezét és valami dudorodik a nadrágjában. Hosszú, hegyes és határozottan nem középen, hanem oldalt. Számító pillantásai a mozdulataidat lesik.
-Van jobb ötlete?

Atlantia

A tündéből gyorsan távozik a kedély. S úgy érzem valaki nem világosított fel arról, hogy ki ki felett áll. Nem igazán értem ezt a rendszert. De végül is kit érdekel, a lényeg, hogy ő is utál, meg a másik is, minket embereket. Nem mindegy melyikük küld a halálba.

- Akkor hát megnézzük azokat a törpéket. Van kedve csatlakozni? Mr. Iskola?

Kuncogok vidáman a férfin, s remélem érti a tréfát, mert ha nem azt a dudort hamar előkapja a nadrágjából és végem van. Akkor hát Atli indulás..

Hamar kijöttök egymással és visszaáll a rend. Ez egy öngyilkossággal felérő akció, hogy ilyen kis haderővel besétáljatok annak a népnek a területére, aki leginkább féltékenyen őrzi bányáihoz való jogát és csak úgy elkezdjetek követ fejteni. És mint kiderült, nincs is olyan zevadari, aki ne csak hasznos bábnak tekintene, így nem kell aggódnod, hogy az előbbi kedvességével mintha nem is igazán drow lenne ez az alak.
Ám az önpusztító mérgelődés helyett Atlantia sokkal jobb elfoglaltságot talált. Inkább utána néz, kik lehetnek ezek itt az úton. És magával invitálja a bajt hozó forrást is.
-A legnagyobb örömmel. Egyébként a nevem Tabka. És higgye el, hogy nálam jobban nem fog senkit érdekelni, hogy parancsnokként mik a meglátásai. Ám ha hallgat rám, akkor én is hallgatok magára. Amennyire csak tudok.
* Hamar előre siettek a sereg előtt és az út mellett köveken ülve vagy épp állva közel száz törpe harcos csapatát pillantjátok meg. És ahogy közeledtek, kiválik az egyikük és fennen rátok szól.
-Kik vagytok? És miért jöttök katonákkal mifelénk? Könnyen elintézünk benneteket, ha a bajt keresitek!

Atlantia

A férfi szinte tiszteletet csikar ki magának azzal, ahogyan viselkedik. Végre valaki, aki egy picit emberszámba vesz. Bár az első adódó alkalommal megválik majd tőlem, gondolom. Vajon ő is igazi éjtünde lehet? Nem tudom...mindenesetre induljunk.

Néhány ügetést követően előremegyünk a kis törpe csapathoz. S egy alak már meg is szólít miket és bájos, hogy azt hiszi legyőzhet minket. Szinte nevetni támad kedvem, ahogyan elénk állva ezt mondja, de persze ezt magamnak meghagyom.

- Áldás néked törpe! Celestina vagyok, a király küldötte.
Csupán átmenőben vagyunk erre, semmilyen bajt nem keresünk.
Kérdésért, kérdést.
Önök mit ügyködnek itt?

-Ha csak átutazók, akkor örömmel látunk titeket. Legyetek a vendégeink! És legyetek résen! Éjtündék járnak a környéken és el akarják foglalni az egyik bányánkat. Már egy ideje csatázunk velük, veszélyes lények és kiszámíthatatlanok. Ha láttok közülük valakit, minden felé találkozhattok a járőröző csapatainkkal. Szóljatok nekik és majd elintézik!
* Úgy tűnik Raydan katonái optimistábbak, mint ahogy az állás valójában fest. Jól tudhatod már, ahogy kontinens szerte sokan hallották a hírét, hogy koránt sem csak próbálkozásról van szó a bányáik körül. Ám elsőre nem úgy tűnik, mintha jó néven venné ennek felhánytorgatását.
-Én Zoltán vagyok. És a környéket védelmezzük.
* Amelyik kutya ugat, az ritkán harap. Ha nem a támadás mellett döntesz, akkor a katonák el tudnak békében vonulni ezek mellett a törpék mellett. Ám figyelmeztetését jobb nem felejteni!



Ha a támadás mellett döntesz, embereid persze felkészülnek és körbe veszik őket, mielőtt előbújnának. Van elég embered, noha ez csak az első akadály lesz. Ha pedig másként teszel, akkor Tabka egy térképet vesz elő másfél óra múlva és egy helyre mutat.
-Itt van az a hegy, ahol az a kő van, amit ti is kerestek. De valamit majd ki kell találni, mert ezek az ostobák ha rájönnek, hogy meg akarjuk lopni őket, akkor nem lesznek ilyen vendégszeretőek. Azért akarták, hogy velünk jöjjetek, mert több ember kereskedő karaván is megfordul erre. Tündék ritkábbak, így feltűnne ha csak mi vonulnánk.
Meg persze ti lesztek az első vonal, ha harcra kerül a sor. Mi pedig hátulról a mágiánkkal segítünk. De több esélyünk lesz hazajutni, ha nem Deir Hafir parancsnokol, hanem csendben elintézzük előtte, hogy sima legyen az út.

Atlantia

A törpe felel a kérdésre.

- Mi is hallottuk ezeket a híreket, éppen ezért nem elég eléggé óvatosnak lennünk. A csapatom is eléggé reszket, de mondtam nekik, hogy a rátermett törpök vigyáznak ránk. Látszik, így is van.

Majd végigmérem a törpöt. S a társam felé fordulok, hogy lássam arcát vagy ha valamit akar hozzátenni most van ideje. Gondolom nem egy ilyen "őrséggel" lesz problémánk út közben.

- Tudja nekünk egy másik menetelő törpe csapat azt mondta, arra észak felé láttak valamit.

Majd újaimmal arra mutatok ahonnan jöttünk.

- De persze, nem akarom megzavarni őket. Gondoltam szólok.


Majd ha nincs más visszanyargalok a sereghez és újra elindulunk..

A törpék azonnal megindulnak a hátatok mögötti irányba, ahogy elmondod nekik, hogy arra felé társaik ellenséget szimatoltak. Nem túl bölcs, de hát mi rosszra gondolhatott egy szövetséges emberi haderőtől?
Ahogy megérkeztek kis gyaloglás után a helyhez, zölddel beborított hegyet látsz, mely gyér növénytakarója közül elég sok helyen kilátszik a jellegzetes fehér mészkő. És kedvenc útitársad Deir lép oda melléd.
-Fele csapatod elkezdheti szerintem a kitermelést. A másik fele pedig álljon körbe készenlétben, hogy egy esetleges támadás esetén védjék a dolgozókat! Én is bányászni küldöm a katonáimat és ha baj lenne, mindenki csatlakozik a harcolókhoz.
* Első gondolata egyik másik hadvezérnek sem lehetne más. Ám a másik megismert katona is hamarosan melléd lép és neki lesz második gondolata is az első után.
-Ha elfogadsz egy tanácsot, szólj az embereidnek, hogy az őrök kezdjenek ebédelni és ne legyen erős a védelem! A többi self azt fogja hinni, hogy csupán fegyelmezetlenek vagytok. És ha kérdezi bárki, mond is azt, hogy nem tudod keményebb kézzel fogni!
De egy pihenő hadsereg kevésbé feltűnő, mint akik nagyon vigyáznak valamit.
* Jó pár óráig nem történik semmi különös. Már a felét begyűjtöttétek annak, amit terveztetek, amikor jelentést kapsz arról, hogy a távolból egy száz fős törpe csapat közeledtét látják páncélokban és fegyverben.
És pont ide tartanak!

Atlantia

A bolond törpe elhitte a kitalált hazugságot és elindultak az utunkból. Miért is nem hitte volna el, hiszen egy oldalon állunk....
Tovább menetelve hamar elérkezünk a célunkhoz, s a mészkő, mint kocsmáros asszony bokája a szoknya alól fehérlik ki előttünk. Végre, amiért eljöttünk, vajon tényleg ilyen egyszerű lesz? Nem kell vért áldoznunk érte? Még nem értünk haza...
Dair nyargal ide hozzám és elmondja ötletét.
Már készíteném fel a csapatot a jó ötlet hallatán, ám az útitársam jobb tanácsot ad. S olyannyira jobb a tanács, hogy szinte nem is hiszem el, miért ilyen kedves velünk ez a személy? Hiszen csak legyek vagyunk a szemében? Bárhogy is egy őszinte mosollyal köszönöm meg tanácsát és sorainkat úgy rendezem, ahogyan ő ajánlotta.

Már majdnem a felénél járunk, mikor is egy jelentést kapok, hogy egy törpe csapat közeledik felénk. Vajon azok lehetnek, akiket az imént hagytunk el? Lehet rájöttek?
A hadvezér helyett a másik útitársamhoz lovagolok, aki úgy néz ki sokkal jobb stratéga Dairnál.

- Ön is hallotta? Jönnek a törpék. Mi tévők legyünk? Vajon rájöttek volna? Az lehetetlen...

Elég jól halad az anyag gyűjtése, ám a raydani fegyveresek nem sok jót ígérnek. Szerencsére jól választottad meg azt, akivel a problémát meg szeretnéd beszélni.
-Nem tudhatunk semmit biztosan. De a legjobb az lenne, ha egy-két tucat katonával elébük menne és megpróbálná őket feltartani beszéddel. Vagy próbálja meg elküldeni másfelé vagy csupán ne engedje tovább őket és kösse le vitával!
Idő kell, míg minden megvan. És ha már a zsákokban van a mész, a zsák meg a kezünkben, akkor már nehezebb lesz utunkat állják, mint ha idejönnek reklamálni azért, hogy mit csinálunk. Akkor már a mieink is mozoghatnak bármerre és kicselezhetjük őket, ha másként nem megy.

Atlantia

Vajon mégis ki lehet ez a férfi, nem tudom megfejteni. Olyan talányos ez az út. Miért kedvesebb velünk, mint a fajtája, egyáltalán sötét elf? Nem tudom, de most a segítségünkre lehet és úgy tűnik, hogy jó társhoz fordultam a bajban.

- Rendben, észszerű ötletnek tűnik. De erős kétségeim vannak, hogy nem fognak megtámadni minket. A biztonság kedvéért, készítse fel a katonákat...

Majd ha nincs más egy kisebb hadtesttel a törpe sereg elé vonulok. Most már csak azt kell kitalálnom, hogy mit mondok nekik. Vajon mi mit keresünk itt?...Átutazás? Keresés? ...

- Jó szerencsét törp urak!

Baljós sejtelmekkel kísérve indulsz meg a csapatod egy részével a törpök elé. Valami azt súgja neked, hogy nem bájcsevejre bújtak ezek páncélba és fegyverbe. És ahogy összetalálkoztok velük a felfelé menő úton az egyikük a többi elé állva úgy tűnik a vezetőjük.
-Kik vagytok? És mit kerestek itt? -kérdezi és folytatná, amikor a válla felett áthajolva egy fiatalabb társa belekotyog.
-És mond meg, hogy a selfekkel kereskedtek! A múltkor is volt egy nő, azt mondta favágó apjának visz ételt. És közben az óriásokkal és a selfekkel cimborált!
* Az első haragosan néz rá hátra és azonnal vissza is lép egyet a másik, hogy elhalkuljon.
-Ne szövegelj bele, mikor én beszélek! És ne beszélj hülyeséget! -morran rá, majd visszafordul feléd- Ezt a bányát itt bezártuk és veszélyes itt lenni. Bármikor bele eshettek egy lyukba vagy még szörnyűbb baleset lehet. Azonnal el kell mennetek!
* Rajtad áll, mihez kezdesz velük.

Atlantia


- Jó Szerencsét Törp Urak!

Hangzik fel újra a köszöntés, s már megint törpékkel kell beszélgetnem. Vajon, mégis mit eszeljünk ki? Látom nincs nagy egyetértés köztük, ugyanis amikor az egyikük beszél, a másik beleugat a dolgába. Hm, vajon kiről beszélhet? Óriásokkal üzletelő valaki...

- Mi is hallottuk, hogy a környék nem biztonságos. Csupán néhány ércért jöttünk, engedélyünk van rá a törp királytól, a király temetéséhez kell. Jut eszembe találkoztunk is egy másik csapat törpével, akik éppen arra mentek, nagyon siettek , elvileg valamilyen sötét elf csapat ostromol egy falut vagy ilyesmi.


Remélem ez majd felcsigázza őket.S kezemmel megint oda mutatok, ahová az előző csapattal.

Kedves visszaköszönésed ellenére mérsékelten kedves és annál inkább erélyes szavakat kapsz a vezetőjüktől. És beveted újra ugyan azt a trükköt.
-Nekünk nem az a feladatunk, hogy az éjtündékre figyeljünk, hanem hogy megnézzük mit csinál a maguk csapata.
-Lopnak! -csattan fel újra ugyan az a buzgómócsing- Az előbb mondta, hogy lopnak.
* Szigorú tekintettel leinti ismét. Majd nem megenyhült arckifejezéssel fordul vissza hozzád.
-Ezekben a hegyekben csak nekünk van jogunk bányászni. Abba kell hagyniuk azonnal és megnézném azokat a papírokat, amikkel a mi uralkodónk engedélyezte ezt. De egy percig sem folytathatják tovább.

Atlantia


A törpék nagyon határozottnak tűnnek, a pacák elől vajon a vezető, vagy csak egy a sok apród közül? A háta mögött lévő hű katonája pedig állandóan súg neki. Legszívesebben elvágnám a száját.
Nem jött be a tervem, úgy néz ki ők azért vannak itt, mert minket akarnak ellenőrizgetni. Vajon mi tévők legyünk.

- Én ezt egyáltalán nem értem, hiszen papírunk van a királyuktól. Miért adna engedélyt, ha nem lehet bányászni? Ez valamiféle tréfa uraim?

Kérdezem ártatlan őszinteséggel. S minél jobban húzom az időt, annál többet bányászunk ki a nyersanyagokból. Ha túlságosan okvetlenkednek, megkérem őket várjanak egy kicsit, míg a papírokat hozom tanulságkép. Ekkor az alacsony férfihoz visszalovagolok és elmondom neki, mi történt, hátha tud valamivel szolgálni. Legfeljebb harcolunk majd.

A törpök makacsok, ahogy a hírük tartja. És féltékenyen őrzik a földalatti értékeiket.
-Le kell állítani a kitermelést. És ha láttam a király pecsétes oklevelét, akkor majd eldöntöm, hogy lehet-e itt bányászni. De addig egy pici kavicsot sem!
* A self viszont túlságosan belenőtt az évek alatt saját ármányvilágukba. Még csak aggodalom sem jelent meg az arcán.
-Ha papír kell nekik, írok én akár hármat is. Nem lesz pecsét rajta, de valamivel pótolhatjuk.
* Ezzel papiruszt és tintát vett elő és hosszan fogalmazta meg a bizonyítványt.
-Mond azt, hogy ez csak másolata az eredetinek! Nem itt van az igazi, de amikor mentél átvenni, akkor hallottad a főkapu parancsszavát. "Szezám."
Már nem kell sok idő és készen vagyunk.
* Tudatosan keverte a hazugság közé az igazság morzsáit. Azt remélve, ez legalább annyira megzavarja az apró népet, mint egy hiteles levél. Választanod kell, hogy visszamész-e hozzájuk vagy maradsz itt a biztonságban, a katonáitok védőgyűrűjében.
Ha újból kimész eléjük, akkor végig hallgatva a fecsegő szól azonnal.
-Ne higgy neki! Ez csak egy üres papír, amíg nincs rajta az uralkodó viaszpecsétje.
-Ezt hol szerezted? -emeli fel jobb kezében a papirost.

Atlantia

A törpék úgy látszik mégsem olyan könnyen átejthetők, mint azt elsőre gondoltam. Látszik, hogy a tapasztalat szól mellettük és nem hisznek el akármit. Hát valóban én sem hinnék csak úgy mindent el. Amiket láttam és átéltem, már nem hiszek senkinek, csupán Ahmestnek.
Visszamegyek a hű, vagyis ki tudja kihez hű csatlósomhoz, aki meglepő tervel áll elő. Azt hittem csatázni akar majd, de ehelyett tovább húzza az időt.

- Micsoda rafinált ötlet!

Jegyzem meg a jó tippért. S már megyek is a fogadóinkhoz, akik kissé kétkedve nézik.

- Jól látja nincs rajta a pecsét mert ez csupán egy másolat. Az igazit jobban őrizzük. De az bizonyos, hogy tudok valamit, amit sokan nem, s ez bizonyítja hűségem. A főkapu kinyitásának jelszava: "Szezám", legalábbis ezt hallottam amikor ott jártunk.

A törpe gyanakszik és nem hátrál. De szerencsére nem is nyomul előre katonáival. És egyre csak húzódik a vita, aminek a befejezése előre borítékolható. Ám erről szövetségesed nem tartotta fontosnak beszélni.
-Eleget beszéltünk. Minket azért küldtek ide, hogy kivizsgáljuk az itt folyó dolgokat és azt is fogjuk tenni. Lezárjuk a bányát és nem visznek ki semmit, amíg meg nem hozzák az eredeti papírt. Ha a mi királyunk pecsétje van rajta és nem a selfeké, akkor dolgozhatnak zavartalanul tovább.
* Hosszú órák szócséplését követően ezekkel a szavakkal intett a többi mélységinek, hogy kövesék és meg is indultak. Ám talán meglepődsz majd, hogy lázas utolsó munkálatok helyet két tucatnyi fegyverest találsz ott, ahol nem régen még ezreket hagytál. És a tieid is kámforrá váltak.
-Azonnal letenni minden szerszámot! -üvöltözött a törpe parancsnok- Te is, a zsákot is! Mindent pakoljatok egy kupacba és három katonám őrizni fogja. Ha megjön a bizonyíték, akkor mindent visszakaptok.
* Az eseményeket eddig oly ügyesen mozgató éjtündében úgy tűnik elszakadt valami és ordibálni kezdett. Csak három társával volt jelen.
-Engem így még nem sértett meg senki. Tolvajlással vádolsz? Mindenki tudja, hogy a lombtündék népe között nincs tolvaj. A cipőm talpáig felérni is kevés vagy, fiacskám!
* Ezzel parancsokat kezdett osztogatni és a triumvirátusuk a csákányokat és megpakolt két zsákot hátrahagyva elindultak az út felé, ahonnan érkeztetek. És csak távolabb mondja el neked, ha nem ragaszkodsz az ottmaradáshoz:
-Átadtam az üzenetedet Dairnak, hogy a szükséges mennyiség amikor megvolt, mindenki menjen el kerülőúton. Remek ötlet volt a részedről, ő is dicsért téged.


/Köszönöm a játékot! A küldetés sikeresen teljesítve./