Helyszínleírás:

A szúrós, száraz bozótossal benőtt fennsíkon van egy pár száz méter hosszú, lapos mélyedés. Ez a völgynek sem nevezhető víznyelő sokáig el sem volt nevezve. Az érdeklődést az váltotta ki, mikor a törpék egy csoportja vörös köveket találtak a felszíntől nem messze, egy keskeny víznyelőn leereszkedve egy elgurult pálinkás flaska után.
Nagy volt a vidámság, hiszen megkerült a jóféle ital és a vele felhozott lelet vasérc jelenlétére utalt a felszínen. Hamarosan meg is kezdődtek az előkészületek a kitermelés megindítására, ám a sötét elfek rajta ütöttek az első csoporton és mindenkit meggyilkoltak, akit ott találtak.
Nagyon nyomasztotta az itteni nép katonáit, hiszen ilyenkor jó pár napig mindenki attól retteg, hogy csak nehogy egy újabb varázs ereklye útjában legyenek. Bármennyire is szeretné Neminra legtöbb nemzete megállítani a zevadariakat, jobb lenne mindig valahol máshol megállítani, hiszen egy újabb hadjárat jelei nagy pusztítást jelentenének.


Uráldur épp figyeli egy bokorba húzódva, ágakkal a fején a környéket, őrzi a testét annak a katonájának, aki kilépett a testéből és szellem alakban, láthatatlanul deríti fel a vidéket. Kutatják, hogy nem-e jár erre valaki.

Kora reggel nyüzsgés volt a barlangi folyosókon,és ahogy kinéztem az ajtón,majdnem elsodortak..és az asszonykám is sokkal ingerlékenyebb volt a szokásosnál...
Gyorsan felvettem a gúnyámat,és kifutottam a csarrnokba,hogy megtudjam mi ez a lázas futkározás .
Aztán,amikor megtudtam a szomszédtól,hogy nagy baj van..és támadás érte a komáékat,akik nemrég találtak véletlenül egy lelőhelyet,és meg is kezdték az előkészületeket a kitermelésre..de nem tértek vissza napok múlva sem,és most felderitőket küldtek a megkeresésükre,de azok sem értek vissza.De ez nem jelent jót!!...valami nagy baj van..
Gyorsan visszasiettem a hátizsákomért,és a szomszéddal megbeszéltük,hogy mi is segítünk a mentöexpediciónak,hátha több szem többet lát..
Integettem az asszonykámnak és a lurkóknak,aztán septibe indultunk a felszínre a töbiek után.
De amikor felértünk az ég alá,akkor egyre jobban kerített hatalmába egy fura érzet..de még szerencse,hogy egy butykos ,amiből kis bátorságot meríthetünk...mert ahogy az elszort nyomokat látva..a legnagyobb félelmünk igazolódott be,hogy itt olákodnak a selfek..és lehet,hogy vannak még a közelbe..
Ránéztem a szomszéd komára,és kezdett remegni a fülem is..a lábamról nem is beszélve..
A remegő kezembe tartva a butykoskámat,abbol akartam erőt meritve körbenézni..de nagyon óvatosan lépkedek előre..mert nagyon be vagyok rezelve..ahogy a Koma is..

A felderítő láthatatlan alakja tova futott a cserjék között, mikor végre megtalálta azt, amit keresett. Azonnal megszakította a varázslatot és a következő pillanatban már a hadvezérét nézve felemelte a kezét. Két ujjat mutatott és az irányt. A férfi, aki páncélban volt egy pallossal, egy baltával és egy csuklónál kivágott kis fémpajzzsal, bólintott.
Jobb keze ujjait a torkára fonta és magára mutatva jelezte, hogy övé a saját oldalán lévő. A hadseregben használt eme néma kézjelek sokat segítenek az éjtündéknek, hogy meglepjék az ellenséget, mikor egymás közelében vannak és észrevétlen tudják irányítani bekerítő vagy épp lerohanó mozdulataikat. De -ahogy most- a mágia használatát is megbeszélhetik.
Whuppli mögött két elf bukkan ki a bozótból és azonnal fojtogató érzést éreznek a torkukban a komájával. Hiába keresik fizikai okát, ez a szellemüket sújtó átok, de ettől még belehalhatnak. A mozgást észrevehetik maguk mögött és ha hátra fordulnak, akkor két rájuk szegezett, kivont karddal közeledő alakot láthatnak. Hajuk szőkére van festve és bőrük piros porból készült máz, ahol már kezd megrepedezni, ott alul látható szürke bőrük.
~Ha találkozok még egyszer a lányommal, meg fogom köszönni neki ezt a spicli trükköt. Senki nem néz minket erdei elfnek attól még, hogy átfestjük magunkat. Ő is mindig lebukik.
Inkább maradok a sötétségben jobban rejtő szürkénél!
*Ha menekülni próbálnak a varázslat nem múlik el, egyre kevesebb levegőjük lesz. Uráldur és rutinos segédje már kis koruk óta gyakorolják ezt az alap szintű sötét varázslatot. És még a fuldoklásuk mellé a hadúr ki is rántja övéből a baltáját és nem rest az ékszerész után vágni, hátha talál. Míg a mellette álló katona egy tőrrel teszi ugyan ezt a másik törpével.
Ám ha sikerül közelükbe érni lassú lépteikkel és a pengék hegyei a torkukra helyezni, akkor megszüntetik hagyják... előbb magukat beszélni.
-Mi járatban a felszínen, mélylakók? Tán nem minket kerestek? Mert akkor megtaláltatok. -mondja suttogva, nehogy a környéken esetleg meghallják- Velünk jöttök jószántotokból vagy megölünk titeket. Alkudozás nincs.
*A férfi lányának bizony nem csak szokatlan megjelenéséhez van köze. Kétszer is gyilkosságba keveredett ezen a környéken. Az első élete legrosszabb élménye volt, ám a nem régen történt másodikra atyja igen csak büszke. Átvette az akció irányítását és már haza küldte gyermekét, sikerként elkönyvelve azt, ami volt.

Nem is kell sokat várni a bajra..és ahogy a Komával lépkedünk remegő lábakkal,már a hátunk mögött is terem két self.
Hangtalanul lopakodtak mögénk,ahogy a bokor rezdülése se jelezte az ittlétüket,meg persze mi sem vagyunk aKomával valami nagy nyomolvasók..
De aztán hirtelen alig kapok levegőt,mintha valaki folytogatna..de nem látok senkit..vagyis már nem nagyon látok semmit,mert kezdtek a csillagok körözni felettem,pedig még nappal volt.
Kapkodni akartam a levegőt,de sehogyanse ment..és még ráadásul nem is ittam egy kortyot se..de ahogy ránéztem a Komámra,ő sem volt valami jo börbe..mintha kékülne a feje..vagy csak lehet megdézsmálta a közeli kékszedret stikába..
Egyre kevesebb levegőt kaptam,és ahogy kapáloztam,úgy se lett jobb...de még ezt tetézte az is,hogy valamiféle balta suhant volna el nem is olyan messze tőlem..vagy már a rémségeket is fegyverrel látom??..de akkor lehet,hogy a sörbe is volt valami plusz adalék??...de akkor honnan került ide ez a balta??..
Lerogytam a földre és próbáltam a nyakamrol lehúzni azt a láthatatlan sálat,amitől nem kaptam levegőt..de valahogy nem sikerült..mert nem is volt rajtam sál...
A szomszédom is valahogy igy lehetett,mert mostmár nemcsak kék szine volt,hanem valamiféle pirosmázos ,fehérhajú szürkeség..vagy már nem is láttam jol??..és még beszélt is volna valamit...de csak a tátogást hallottam..vagyishogy a fülembe dobogó szívverésemtől semmit se...
De valamit mintha hallottam volna,az előtt,hogy leszállt a szememre a sötét..és akartam is volna mondani,hogy mit akar tölem..már csak a földre huppanást éreztem,amikor aléltan zuhantam előre..
..és csak reméltem,hogy a koma nem változott át valamiféle maskarává..mert akkor ez rossz tréfa lett...

Whuppli és társa hamar kipurcan az északi nép varázslatától. Nem is ébred fel... csak már egy barlangban. Szerencsére mind a ketten életben maradtak, ám ébredés után rá kell jönniük, hogy nem csak két ellenséggel kell szembe nézniük.
Az őt elrabló Uráldur is hamar odajön és bizony kellemetlen beszélgetésnek néznek elébe, ez látszik a tekintetéből.
-Hát felébredtél, Pindúr? Jobb lesz, ha gyorsan magadhoz térsz, mert nem ajánlom fel a szabadságodat kétszer.
Gondolom a közeli vasbánya után szaglásztok. Az óriások területén. Igennel vagy nemmel válaszolj. A kérdésem, hogy elfogadható-e neked az, hogy szabad kezet kapsz a bánya beindításához?
Persze nem önzetlenül kérem. A felszínre hozott ércből olvasztott acél fele a miénk. És cserébe biztosítjuk a védelmeteket a katonáinkkal.

[size=33]Amikor magamhoz térek,egy bányacsarnokban találom magam,egy csomo éjtündével..ráadásul valami vasbányát keresnek rajtunk..vagyis belecsöppentünk valami ügyletbe,amiről fogalmam se volt...mi csak a Pajtikat jöttünk keresni..de ugy látszik el kell halasztanunk a mentőakciót..mert mi is nagy zűrbe vagyunk..[/size]
[size=33]A Komámra néztem,és örömmel láttam,hogy éledezik..de alig tudtam megszólalni a meglepetéstől,meg attól amit egy valamiféle vezető mondott..[/size]
[size=33]De ahogy láttam,minden self vigyázzba vágja magát elötte..akkor biztos valami királyféle lehet..[/size]
[size=33]Remegő hangon válaszoltam a kérdésére..mert alig mertem kinyitni a szám..mert olyan volt mint otthon az asszony..annyira csúnyán nézett rám,de remegésem most jobban látszott..[/size]
[size=33]-Igen..jaaa...-bologattam ,de jobban féltem mint ahogy azt mondtam volna,hogy nem...pedig azt sem tudtam miről is van most szó...[/size]
[size=33]-Bocsásson meg Felség..de a Komámmal együtt vagyunk jo bányász-néztem rá Uráldurra,és nem bántani akartam a megszólitással,csak nagyon reméltem,hogy most amikor belementem az alkuba..a szomszédomat is megkíméli és életben hagyja...[/size]
[size=33]..és most kéne egy jó fröccsöt inni..hátha nem remegnék ennyire..
[/size]

Whuppli a rettegése miatt mindent megígér a hadvezérnek, királynak nézve őt. Őm még nem sejti, hogy Uráldurnak van egy újabb meglepetése. Nem jött felkészületlenül, jó alaposan kitervelte a dolgokat.
-Az óriások támadni fognak, de mi megvédünk titeket. Csak arra ügyeljetek, hogy minél gyorsabban kivájjátok a bánya első részét! És a jelenlétünkről a többiek ne tudjanak! Nem érdekel hogyan, de old meg azt, hogy a felszínen ne legyen a te apró lábú fajtársadból egy se! Akit meglátunk bóklászni, megölünk.
A vas fele a miénk lesz. És senkinek nem szólsz róla!
*Úgy tűnik, a sötét elfek a háborúhoz szükséges érc utánpótlása miatt rabolták el az ékszerészt. És vakmerő módon nagyobb csapatot is telepítenek az idegen területen. De ez sokak szerint őrültség. Ha a király megtudja, egészen biztosan támadást intéz ellenük. Márpedig hogy győzhetné meg valaki a raydaniakat, hogy ne jöjjenek a felszínre, mikor néhány völgyben zajlik le az értékeik élelmiszerre cserélése?
-Az üzletünk megpecsételéséről egy barátom fog gondoskodni. Ha nem álltok ellen, bebújik az agyatokba és ott fog rejtőzködni. Magatok lesztek szabad akarattal, ő csak lát és figyel. És szól nekem, ha valami rosszban sántikáltok.



*A Koma rettegve nézte a megidézett szellemet. És két lépést hátrált a fal felé.
-Ez be nem bújik belém! Ez, ez, EZ egy démon!

Nagyon remegett a lábam,ahogy a hangom is..de abba beleegyeztem,hogy segítek a  kitermelésben .de arról szó sem lehet,hogy valamiféle szörnyeteg lakjon a fejembe,vagy más nemes testrészembe. 
-Hogy mi??..ahhh..nagyon éhezne ez a valami,ha belém bújna!!..inkább egy nagy óriásba férne beke..és ottan a fejébe jobban el is férne..-néztem a fenségre..és a lehető legbugyutább képet vágtam.
-De azt még elmondanám,hogy a kitermeléshez,és az alkunk betartásához nuncs szükség ilyenféle bestiákra..ugye felség uram??!-hajoltam kissé kőzelebb hozzá,mintha súgtam volna..
-A Koma sem csinál mást,mint amit mondok nekije..de ha azt szeretnéd,hogy segítsünk nektek észrevétlenül hozzájutni az érchez..és a fegyverek nyersanyagához..akkor nem rakod belénk ezt a szörnyet...és egyébként is..ha a saját tudatomon kivül lenne benne valaki a fejembe..akkor nem tudom a legpontosabb és legprecizebb modon végezni a munkánkat..de ha igy egyezkedünk még sokat..akkor lehet,nem tudok mit tenni..jönnek majd több százan,vagy ezren is értünk,hogy megkeressenek...de ugy is csinálhatjuk,hogy jol járjunk mindanbyian!!??-szorongattam a butykost még mindig,mintha nem is lenne más kapaszkodo..
Mert mi tagadás...féltem nagyon...de ha okos ez a vezír,akkor belátja,hogy ez most nem jo ötlet..mert ki tudja mit vált ki a törpiből a démoni jelenlét a fejében...
És ha az érc értékes számukra,ahogy mondták..akkor most inkább eláll ettől a tervétöl..mert ki tudja,hogy többet ártana vagy használna ez neki..és a selfeknek kell a vas..
Ahogy a törpéknek a saját testük-lelkük..idegen lényektől mentesen..
..de nagyon reménykedtem,hogy átgondolja a self..és eláll ettöl a tervétől..és megusszuk a Komával. .

A törpe igyekezett kitérni a megállapodás utólagos kiegészítése alól. Lelkesen érvel amellett, hogy ez nem szükséges, ráadásul a feladata meghiúsításához is vezethet, mert már nem tudna ugyan úgy viselkedni, mint az előtt.
~Ha nem tudna törpékhez megszokott módon viselkedni, akkor nem a démonban van vele, hanem vele. Egyszerűen csak lelepleződne, ha egy zevadarival köt szövetséget, ami a legrosszabb variáció.
*Így int néhány emberének akik közelebb lépnek, míg mások, akik eddig ápolták inkább odébb húzódnak, más beteget keresni, noha még szerencsére nem találnak.
-Verjétek vasra őket! Zevadarban majd kivégezzük őket.
*Gyilkos szemekkel nézett az Első Lord az ékszerészre és barátjára. Tervéhez teljesen használhatatlan, de rabnak még jó lesz.

-Na most aztán nagy slamaszikába kerültünk..-súgtam oda nagyon halkan a Komának.-Most mi lesz velünk..-sóhajtottam nagyot,és esdeklő szemmel néztem a vezérselfre,akinek mintha villámokat szórt volna a szeme,annyira sütött belőle a gyűlölet..pedig mi csak a Komákat akartuk megkeresni,akik elvesztek több napja..csak őket jöttünk keresni..és most meg egy nagyon sok éjtündéből álló hadsereg foglya lettünk...hogy én mit fogok kapni az asszonytól!!...bele se merek gondolni..
De az biztos,ha ezt megusszuk valahogy..akkor mosogatni is hajlandó leszek!!..vagy inkább lemondok a sörről!!...két óra hosszáig!!...vagy nem is tudom...csak valaki segítség...Ahogy ránkrakták a láncokat..a Szomszédomra néztem némán..és abban a pillanatban rántottak is a láncaimon,hogy lóduljak előre..és a Komácskám is láncnehezék közepette kezdte vonszolni magát utánam...
..csak tudnám,hogy mi rosszat tettünk??!...még csak nem is dézsmáltam meg a Lápfűiék nyári sörkészletét!..pedig az milyen jó kis bukés itóka ám!.....
...de most azt se tudom,hogy hova visznek..de az biztos,hogy nem haza...

Ahogy felkászálódik Whuppli, hirtelen egy kis rést lát meg a forgolódó hegyesfülűek között. Most kell döntenie, hogy megpróbál-e megszökni vagy megvárja a következő alkalmat. A társa még a földön fekszik és kizártnak tűnik, hogy fel tudna kelni időben, de neki egyedül egy pici reménye talán van.
Persze ki tudhatja, mi vár a barlang bejáratán túl, de addig véletlenül tisztán hagyták a terepet és csak két őr között kell megkockáztatnia, hogy mellettük eljut valahogy septiben.

[size=31]-Hát..ez nem a mi napunk..-gondoltam magamban..és ahogy a Komácskámra néztem,eléggé elszomorodtam..[/size]
[size=31]Most hol megkötözve voltunk egy sereg self között,akik igencsak sertepertéltek..[/size]
[size=31]Aztán egy pillanatra mintha annyira nem figyelnének ránk...mert annyi parancsot osztogatott a Vezér,hogy csak győztek eleget tenni a szavainak..[/size]
[size=31]De ahogy igy elnéztem a sürgést-forgást..kis "rést"láttam meg az őreink között...hátha most itt az alkalom...gondoltam.De aztán a nyöszörgő szomszédomra néztem,aki eléggé rossz helyzetbe volt..és az is biztos,hogy ha esetleg gyors lennék..és meglóghatnánk a kínálkozó alkalomnál ..de valahogy nem tudom itthagyni a Rigófai Komámat!..[/size]
[size=31]Fel kellett mérnem,hogy ha esetleg nekem sikerülne meglógni..de a Komácskámnak biztos nem.Ez teljesen kizárt!Nem hagyom itt a Pajtit!![/size]
[size=31]..szomorúan néztem a Barátomra,aki elégg rossz bőrben is volt..de hogy tudnék az asszonya szemébe nézni...arról nem is beszélve,hogy otthon meg az enyém biztos a sodrófával egyengetné ki a kobakomat...a többi testrészemről nem is beszélve!!..és a lófrálást is letiltaná..az biza'...[/size]
[size=31]Nem tudom mit tegyek..de a Pajtikámat nem hagyhatom itt...majd valami jo kis tervet kellene kiötölni...[/size]
[size=31]Nagyon félek...de talán lesz valami ..és mindketten haza tudunk érni ...és az biztos,hogy nem hagyom magára a legjobb ivócimborámat...[/size]
[size=31]..de nagyon reménykedem,hogy lesz még lehetőség meglógni valahogy...
[/size]

Az éjtünde hadvezér új parancsokat osztogatott, ami kis rést hagyott egy pillanatnyi időre az őrzésen, a legtöbben megindultak kifelé. Ám párakat visszaparancsolt, hogy a két foglyot őrizzék. Ám sokan kimentek így is újabb raydaniakra vadászni. Bár felettesük azt kérte tőlük, hogy élve hozzák őket, ahogy ő is tette, sokak mégis halott ellenség tetemeivel tértek vissza.
Az eltűntek keresésére indulók viszont jóval többen voltak és bár annak a néhány élve elhozottnak is felajánlotta a pók-ház feje ugyan azt az alkut, egy sem volt, aki elfogadta volna. Így az idő közben nyomra bukkanó keresők közeledtével Uráldur jobbnak látta, ha azonnal tovább állnak és elindulnak a rabszolgákkal hazafelé.

[size=31]Talán nagyon nagy lehetőséget szalasztottam el,hogy kijussak innen..de a Komát nem hagyom magára.[/size]
[size=31]Körülöttünk nagy volt a nyüzsgés..és mire kapkodtam a fejem..addigra már újabb harcos selfek jöttek körénk..és valami fura kézjelekkel kommunikáltak egymással...bár igy nem nagyon törödtek velünk..legalább egy kis szusszanásnyi idönk akadt,hogy a Szomszédkámra néztem,aki eléggé rémült volt..de hamar összerendeződtek az éjtündék ..és máris tereltek minket valahová..[/size]
[size=31]...bárcsak otthon maradtam volna az asszonykámnál...mert most nem tudom mi lesz velünk..de amikor közrefogtak minket a katonák..tudtam,hogy ez nem jelent jót..[/size]
[size=31]De remélem,hogy lesz majd valaki..akinek feltűnik a hiányunk,és keresni fognak...csak tudnám hova visznek?!...és még a butykosomat is elvették!..most jol jönne egy kis erősitő..és éhes is vagyok. ..
[/size]

Uráldur rabszolgahajcsár módjára sürgeti az embereit és a törpöket kiváltképpen, hogy haladjanak minél gyorsabban. Nem szeretne találkozni ezúttal a felmentő csapattal, ideje lesz távoznia és kis nyereséget elkönyvelnie, mint sem jó szokásához híven kitartana, amíg valaki fel nem adja és a terve be nem válik.
-Nem gondoltad meg magad? Csak egy szavadba kerül és elmehetsz. És akik fontosak neked, azok nem halnának meg. Míg ha makacskodsz, annál többen vesznek oda fajodból.
Én bele mennék.
*A felderítői tudnak az érkező felmentő csapatról.

..Hátha még egy kis időnk lenne a Komámmal,hogy valami kis menekülő tervet kotyvasszunk magunknak..mert mi tagadás..a fene se akar elmenni valahova,ahol még a madár se jár..vagy legalábbis azt hiszem,hogy jo messzi visznek minket..és ahogy így feszített tempóban hajtanak..lehet,hogy még a hegyeken is átsuhanunk...de a mi kis lábacskánkkal??!!...könnyü a nagy és magas Drowoknak..nekik ez meg se kottyan ...de a Törplábak igencsak nem a gyorsaságról híresek..és ezt mindenki tudja..
Igyekeztem csendbe maradni és figyelni..hátha valamit hallok a keresésünkre indulókról.De ahogy igy elnézem..valamiért még sietősebb a selfeknek...
Lehet,hogy közel van már a segítség???...már nagyon jo lenne hazamenni..és a Komácskákkal ünnepelni valamit...vagy bánom is én!!..még a házimelót is megcsinálnám...ha újra szabad lennék..
Aztán a Királyféle self nekem beszélt valamit,de valahogy most sem fült a fogam ahhoz a rút bestiához,hogy a fejembe fészkelje magát!..nahát..biztos nem!!...akármit igérjen..
-Nem gondoltam meg magam felség ur!...de ha úgy lenne...ha ilyen gyorsan kell sietnünk valahova...egy kis pihenő jo lenne..és egy kis harapnivaló is...a szomjúságról nem is beszélve..de ha uraságod siet valahová..én nagyon szívesen itt maradok a Komámmal..és nem lassitjuk a rohanásukat..de ha lehetne,akkor beszélgethetnénk ,csak mi ketten..hátha levenné a köteleinket..mert igy kissé kényelmetlen..de ha megkostolja a jo kis házi főzésű pálinkámat,ami a szomszéd faluba készítették..és ezt nem kostolhatja ám mindenki!..nem kapni..csak szakáll alatt..-néztem Uráldurra kicsit félve..de remélem,hogy valahogy kiszabadulunk innen...

A sötét elf hadúrnak a legkevésbé sem volt kedve Whuppli gyenge próbálkozásaihoz. Így hamar elfordult tőle és szíve lett volna végig sózni rajta. Ha az út során még próbálja párszor valahogy lelassítani a menetet, akkor bizony sor is kerülhet rá.
Ám alapvetően nem volt baja vele. Csupán roppant dühös volt, hogy nem sikerül a terve. És ez fejébe került volna, lehet, ha még él... ha nem lenne beteg a király. Így csak a saját szakállára jött ki és menni is fog el. Mely rabságra ítéli örök időkre az elfogott ellenséget.

/folytatás:
https://neminra.hungarianforum.com/t127p225-dante-zevadar-banyaja#6274
/

..na ez nem jött be..-gondoltam magamban..-..igencsak mérges ez a királyféle self..pedig csak nagyon éhes vagyok..és szomjas is..de egyre jobban félek ..és ahogy így elnézem,ez a mi formánk a Komával!..pedig csak jó mókának tünt ellogni az asszonykáinl elől..és egy kis friss levegőt szívni a hegyekbe..a jó kis házi itallal..no meg persze a vadsülttel..amit elejtettünk volna a nagy keresgélés után..de hát ebből nem lett semmi..arról nem is beszélve,hogy még a felmentő sereget sem küldték értünk..pedig még kavicsokat is szórtam el a tarsolyomból,amikor nem figyeltek ránk a Drowok..
és a suttyomban elejtett kavicskáimat biztos megtalálja valaki..
..de aztán a feszített tempó végén...remélem,hogy valahogy kiderül hová is visznek..mert igencsak nagyon korog a bendőm..és kiszáradt a szám...
..és nem hiszem,hogy belátható időben ehetek valamit a Komácskámmal..pedig nagyon jó lenne...
...mert valahogy érzem,hogy ez nem lesz sétagalopp..de még csak rövid kaland sem...
/köszönöm a játékot!..folytatás a Bányáknál/

Egy énekes madár szállt le egy bokorra, hogy a Raydani hegyekben daloljon valami szépet a tájon.
-Hogy az a kőomlás szakadna rá! Már megint megszúrt ez a nyo...
-Pissszt! Ha meghallják, kinyuvasztalak.
*A harcos törpök minden igyekezet hiába való. Épp ekkoriban tértek vissza az első felderítők Ivoryhoz és Uruldurhoz. És ettől nem lettek boldogabbak. Még fél nap hátra lenne a Sötét Vastelep nevű helyig, amit el akarnak foglalni. Ám az apró nép úgy tűnik már felszínre ért csapataival és ki tudja, pontosan hányan várják őket a fennsíkon tövises bokrokba megbújva.

Elgondolkodom Uráldur javaslatán. Én egy kicsit máshogy látnék neki a kivitelezésnek. Viszont eszembe ötlik Fawen utasítása egy más ügyből kifolyólag. Van egy törpe - pontosabban kettő - akiket színe elé kell vinni. A kovácsot megtaláltuk és ő már jó helyen van, de a másikat még keressük. Lehet, hogy ebben a bányában megtalálom azt a törpét, akit nem sikerült begyűjtenie a kiküldött csapatnak.

Megérkeznek a Hadvezér kiküldött felderítői. A jelentés szerint mozgolódnak a törpék a felszínen. Amilyen aprók, olyan harcos népség. Nem lenne jó, ha belesétálnánk esetleg valamilyen csapdájukba.
Ezért Uráldurhoz fordulok:

- Kicsit megtisztítanám a terepet az embereimmel. Túl sok a növényzet. Igaz nem magasak, de hát a törpék sem azok. Nem szeretnék meglepetést. Ezért mágiával letarolnám a növényzetet egy eléggé nagy területen. Így sokkal áttekinthetőbb lesz a táj. Ezzel már nem vesztünk sok időt, viszont, ha - ahogy sejteni lehet - a bokorban lapulnak, soknak kitörhet a nyaka, a bokrok gyökereivel együtt.

Mielőtt viszont bármit is tennék, meg kell kérdeznem Uráldurt, hogy tud-e arról a bizonyos Whupply nevű törpéről bármit is. Mert ha esetleg odaveszne a csata hevében, akkor a Nagyasszony biztosan nem dicsérne meg bennünket. Ha itt van, akkor azonnal biztonságba kell helyezni a táborunkban.

- Uráldur, egy másik feladatom is van a Nagyasszony megbízásából, és nem szeretném ha bármi félreértés okán nem tudnám teljesíteni a parancsot. Keresek egy Whupply nevű törpét. Fawen személyesen akar vele beszélni. Esetlen nincs valami információd róla?

Az Első Lord értetlenül nézett kicsi társára. Meglepődött a Sors fintorán. Noha Fáwennél sosem tudni, mit látott és mi az, ami csak úgy közre játszott a szerencse folytán.
-Pont nem rég kaptuk el, csökönyös, hasznavehetetlen rabszolga. Megnézem, elhoztuk-e erre az útra. Számomra nincs jelentősége, ha a Szenátornak szüksége van rá, csak szólnia kellett volna.
*Ezzel miközben Ivory emberei megtisztítják az utat, Uráldur katonái fedezik őket, hogy friss mentális erővel rendelkezők fogjanak fel egy esetleges váratlan ellentámadást. A bokrok az átkoktól hamar lehullajtják elfeketedett leveleiket és az ágak szárazzá, még szúrósabbá váltak. Ezer sebből vérezve kezdtek el visszavonulni az ijedt raydani harcosok, miközben két hadosztály sötét elf zúdította rájuk a nyilaikat.
Jól megfigyelhette a két hadvezér azt, amivel szemben állnak. Az apró népség vastag, minőségi kovács munkával kidolgozott páncélokat visel, nem fedetlen vagy bőrpáncélos bányászok lapultak előttük, mint amikor az ékszerésszel találkozott. Számos sebet szereztek és voltak, akik bele is haltak. Ám nem olyan könnyű őket csak távolsági fegyverrel legyűrni.
-Fojtást rájuk! Nem menekülhetnek!
*A hozzájuk legközelebbi sorokban sokan fuldokolni kezdtek, ám mivel a többségük idős, mágia praktikáinak már jól ellenálló veteránokból állt, így ez is csak gyér veszteséget okozott nekik.
-Ha keveset is vesztenek, apránként felmorzsoljuk őket. Úgy látom, a legjobbjaikat is mozgósították.
*Hamarosan előhozták a "vendégüket", akit az ide hozott rabok között megtaláltak.

..nahát!..egyre csak korog a pocim!-könyveltem el,miközben a sötét és eléggé zsúfolt járatban voltam ,nem éppen vidám társaságban..arról nem is beszélve,hogy a butykosomat is elvesztettem.
..és ha még ez nem lett volna elég..még ráadásul gúny tárgya lettem ennek a hajcsár selfnek,aki minden helyzetet kihasznál,hogy piszkáljon..és ez nagyon nem esik jól..
Akik körülöttem zsúfolodtak..azok is némán tűrték a sorsuk?..vagy ki tudja mióta senyvednek ezen a helyen?!..de nem jutott még eszükbe,egyiknek sem,hogy meg kellene szökni valahogy?!..mert én aztán nem akarok itt aszalódni,ezen a helyen!..csak még nem tudom,hogy kellene valamit kitalálni..de az biztos,hogy sokáig nem akarok időzni ezen a gyér lelőhelyen..és még egy darab drágakőt sem találtam..pedig már itt vagyok két órája!
..na hamarosan meg kell dobbantani innen!..de mondjuk nem ártana ,ha szövetségest,vagy többet találnék magam mellé..mert jobb is lenne,ha összefogva lépnénk innen le!..de ahogy így elnézem..nem sok esély van erre most..de talán mégis??-merültem el újra a gondolataimba..de most még azt se tudom,hogy mikor van itt ebédidő?..vagy bánom is én!..reggeli is jó lenne!..csak valami!..
..de aztán mikor elkezdtem fantáziálni a báránysültről..egyszer csak megragadta a karom az a hajcsár és kirángatott a folyosóról..egyenesen a felszín felé..és ha még ez a nap nem lett volna elég..és amióta találkoztam avval a királyféle selffel..teljesen felforgatta a napom!..és ahogy hunyorogva lépek ki a szabad levegőre,végre..akkor döbbenek meg,hogy nem elég ,hogy a királyvezért látom magam előtt újra..még egy király is termett itt??!!..és most aztán jól be vagyok rezelve!..egyből kettő lett!!..
..hát ez,nem az én napom!!..és megkötözött kézzel állok meg előttük,hogy bár más terveim voltak még reggel..de most már jó lenne innen kikeveredni!..de ahogy igy látom..még nincs vége ennek a napnak!..
..és kezd jó kínossá válni!ahogy egyikről a másikra néztem..egyre jobban remegett a lábam..

Az embereimmel felégetjük a növényzetet, sejtve, hogy elég sok törpe bujkál a fedezékükben. Míg mi ezzel foglalkozunk Uráldur emberei mágia támogatást nyújtanak nekünk. Tetszik, hogy így össze tudunk dolgozni. Hatékonyak vagyunk együtt. Biztosan gyümölcsöző lesz az együttműködésünk.

Mivel a terület felégetése csak félmegoldás volt, ezért a Vezér emberei fojtást küldtek a törpékre. De még ez sem volt elég, mivel igen sokan voltak az ellenfelek. Gondoltam csoportos elmeblokkolást hajtunk végre. Így amíg tehetetlenek be tudjuk gyűjteni őket. Jó hasznukat vesszük majd a kitermelésnél.

- Uráldur, mit szólnál egy kis elmeblokkoláshoz? - vigyorgok gonoszan a törpék felé.

Ez alatt az idő alatt elővezetik azt a törpét, akit Fawen keres. Na, legalább erről is le van a gond. Köszönetképpen bólintok a Vezér felé, és már intek is az egyik emberemnek.

- Azonnal indulsz és elviszed ezt a törpét a leggyorsabban a Nagyasszonynak. Nem eshet bántódása.

Uráldur mosolyra húzta a száját. Ivory ötlete tényleg remek volt. Ne halomra öljék az ellent, hanem fogjanak is el belőle néhányat.
~Vajon tudja, hogy itt komoly ellenséggel állunk szembe? Most nekünk kedvezett a harci szerencse, de rendezve a soraikat ugyan úgy elkaphatnak legközelebb ők is minket szorult helyzetben. És most sem hullottak olyan szép számmal, a mélyben lakók még nálunk is magasabb életkorral rendelkeznek sokszor. És ez csökönyös népüknél azzal párosul, hogy nem hatnak rájuk olyan mértékben a varázslatok, mint például az erdei elfeknél.
*A habozásából sokat leszűrhet, de csak egy röpke gondolatig várakozott, majd bólintott.
-Néhányat szedjünk össze, de ne legyünk mohók! Még nem biztos, hogy túl vagyunk a nehezén. És a mozdulatlanná tétel jóval több energiánkat igényli, mint az alap varázslatok. Ám jól jönnek majd a bánya kivájásánál és ha szorulnánk mégis akkor életerejük elszívásával gyógyíthatjuk akár magunkat.
*Igen, a rabszolgákat otthonról több céllal hozta. És intett ő is az embereinek, hogy az új taktikára álljanak rá és ejtsenek foglyokat.

- A vezéreiket kellene eltávolítani mellőlük. Igaz, hogy tapasztalt harcosok, de talán így megzavarhatjuk a taktikájukat. Ha nincsenek vezetők köztük, talán eluralkodik a fejetlenség közöttük egy rövid időre. Ezt is ki tudnánk használni. Bár én szívesen vennék egy kis testgyakorlást is - és miközben ezt mondom kezemet a kardjaimra helyezem.

Szeretem a csatákat, a mai napig felforr a vérem és feszülnek az izmaim a harc közben. Fantasztikus érzés.

Már most látszik, hogy a harcban más technikákat szoktunk alkalmazni, de talán éppen ezért egészítjük ki jól egymást.

- Mi a terved a kitermelt érccel? Hová akarod szállíttatni innen? Egy bizonyos százalékát én is szívesen vinném az otthoniaknak. A fegyverek mindig jól jönnek.

Embereink kezdik begyűjteni a törpéket, de ahogy látom a vezetők többsége kicsúszott a markunkból.