Hellena alig tért vissza útjáról, ahol elhunyt nővére végakaratát teljesítette be. Ám még ideje sincs beszámolnia az udvarban, a határ közelében egyik tábornok fogadja a rossz hírekkel.
-Üdvözlöm, tanácsosasszony! Rossz hírekkel kell szolgálnom.
Az oughwariak és az awyrisiek magunkra hagytak minket. Sok a veszteség a selfek támadásai során, mert az óriások is folyton őket segítik. Ha nem teszünk semmit, hamarosan lerohanják az állásainkat a bánya körül és visszaszorítanak egészen a tárnák mélyére.
Amennyire követni tudjuk az eseményeket, a két segítségünkre érkezett hadsereg az oawa falvaknál áll és már legalább egy hónapja nem mozdulnak onnan.
Azt hiszem, el kellene mennie oda és beszélnie velük, hogy mihamarabb csatlakozzanak katonáinkhoz és legyőzzük az ellenséget...


/A történet Becca kalandja után játszódik./

- Üdvözlöm! Nos ezek nagyon rossz hírek... Üzenje meg a királynak hogy sajnos még nem térhetek haza, ezt azonnal orvosolnom kell! Adja meg a pontos helyet, meg ellátmányt és indulok amint lehetőségem van rá!
ameddig megjönnek a kért cuccok azon gondolkodom, hogy mibe cseppentem... még haza sem tudtam érni, de már a rossz hírekkel fogadnak.. nincs mit tenni cselekedni kell.
Mi lehet a céljuk az orkoknak ezzel? gyorsan kikell derítenem ezt!
amint megjött: -vigye hírül a királynak az aktuális helyzetet is amennyiben még nem tette meg, és emelje ki az oughwariak és az awyrisiek lépését is!
ezután elindulok a megjelölt cél fele, remélve hogy eseménytelen utam lesz

Dhegta a neve a településnek, amit megjelölt a tábornok. És természetesen azonnal adott neked az ellátmányból elegendő friss vizet és élelmet. Nagyon hálás volt azért, hogy gondjaidba vetted a kérdést.


És a nagymacskák egyik fővárosa környékén két szomszédos dombon már messziről lobogtak a két teljesen eltérő mentalitású nép lobogói. Döntened kell, hogy a tündékhez mész-e be először vagy az agyarasokhoz?

Pár másodpercet töprengek, de a döntésem már eleve adott volt, megyek a tűndékhez, velük könnyebb lehet tárgyalni mint az agyaras orkkkal. Ígyhát elindulta abba az irányba

A tanácsosasszony határozott léptekkel indul meg a zöldikék tábora felé, és hamar meglátnak. Jó, nem volt nehéz. Feltéve ha valami különös okból nem próbáltál bujkálni. De miért tennéd?
-Állj meg azonnal! Ki vagy és mit keresel itt?
* Egy fiatal lombtünde förmed rád, aki nem ismer fel. De miért is tenné, hiszen nem is olyan rég óta vagy kinevezve egy olyan testületben, amiről neki fogalma sincs, hogy létezik. A tagjait hogy ismerhetné?
És nem is fog tovább engedni, amíg el nem mondod szépen. Kicsit túlbuzgó, de a másik társa meg sem szólal, a vállad felett messze a távolba réved és közömbös arccal hallgatja csevegéseteket.

Kicsit meglepődtem a tünde reakcióján, elvileg szövetségesek lennénk... Majd nyugodt hangon felelek neki:
- Helléna Silvermoon vagyok a törptanács tanácsosa és tárgyalni jöttem a vezetőtökkel, ha megtennéd kérlek, hogy bejelentesz és elkísérsz hozzá
Majd kicsit átgondolva a buzgóságát hozzáteszem kedves hangom:
-Az is jó ha nem kísérsz be rögtön, ha szeretnéd pont itt megvárlak
Majd nézem az ifjonc hogy reagál, rá. Kicsit aggódva nézem, hogy a láthatóan idősebb társát nem érdekli mi történik... lehet megkéne szólítanom, de tény ami tény nem ismerem a kultúrájukat eléggé, lehet náluk ez a szokás, végülis ki vagyok, hogy ebbe belekössek? Majd kicsit körbenézek a tájon és a falu képe terült el előttem, kicsiny kis kunyhók néhol füst száll fel a magasba, lehet épp sütek valamit, kicsit arrébb az orkok tábora van, kicsit bizar és félelmetesnek tűnik, nos ezért is jöttem a tündékhez először, remélem itt kellemes és meleg fogadtatásban lesz részem. Majd visszafordulok az ifjú lombtündére nézek és kicsit ideges és feszengő tartását egy meleg mosollyal próbálom oldani.

Az ügybuzgó fiatal őr végül több körmondattal tudtodra adta, hogy nem lenne értelme kihívni ide a parancsnokot, bekísér hozzá, de felőle lehetsz maga az uralkodó is, ő követi a megbeszélt rendet.
Ám hamarosan egy olyan vezető elé vezet, aki nem csinál egy szövetséges felbukkanásából ekkora felhajtást. És gyors üdvözlés és bemutatkozás után Withworth elkezdi ecsetelni a helyzetüket.
-Megpróbáltuk beérni az oughwariakat, de démonokkal állták utunkat a selfek. Akire a királyunk a sereg irányítását bízta, őt fogságba ejtették többekkel. Nem tudtuk legyőzni őket, kénytelenek voltunk visszavonulni ide.
Sajnos a mi támogatásunk nélkül az orkok is csapdába sétáltak. Bár próbálják kevesebbnek feltüntetni, de több ezres veszteségeik voltak nekik is a nagy csatában, amikor kénytelenek voltak visszafordulni felénk.
Elnézést a harcosunk udvariatlansága miatt! Én kifejezetten örülök, hogy eljött. Meg kell beszélnünk, hogy a törpék hadseregének van-e elég tartaléka áttörni és csatlakozni hozzánk itt, hogy szabaddá tegyük az utat Sötét Vastelepig.

-Nem kell elnézést kérni az ifijonc miatt ő csak a dolgát végezte-mondom mosolyogva, őszinte gondolataim, majd a komolyabb témára váltva komor képet öltött arcom. Elgondolkodtam rajta mi lehetne a megfelelő válasz a selfek ügyére és eldöntöttem, hogy ezt az ügyet nem lehet gyorsan megoldani így.
- el kell mondanom a királyomnak az esetet, lehet a legjobb lenne egy kísérő is maguk részéről, még az orkokkal is beszélnem kell. Remélem maga vagy egy diplomata velem tart a hegymélybe a királyhoz, hiszen legjobb elsőkézből hallani a híreket.
Remélem a tünde érteni fogja az eset jelentőségét, és adnak mellém valakit aki a teljes üggyel képben van a tündék szemszögéből.
-Ameddig megvitatják akkor én pihennék kicsit, hosszú út áll mögöttem.
Hosszú kalandom épp véget ért és belecsöppentem egy másikba....
Kissé idegesített, de ez legalább elterelte a figyelmem a gyászról, és a sok szörnyűségről ami Triin küldetése során engem ért, de megérte és hagyatéka és szándéka is végre a helyére került.
Őszintén megvallva remélem ez az ügy a tanács elé kerülve gyorsan megoldódik és kapok kis pihenő időt, mielőtt újra beleásom magam az ügyes bajos dolgokba.....

-Örülök, hogy megérti a helyzetemet. A sereg irányítójának elfogásával bár átvettem a helyét, de igen nehéz előre haladni. Úgy tűnik számomra, hogy a haditerv kiszivárgott már régen és a selfek felkészülten várták az ideérkezésünket. Ahogy az orkokra is számíthattak. Nem lehet véletlen, hogy ilyen könnyen mozgósítottak akkora haderőt, amit legyőzni sem voltunk képesek.
* Gondok redőzték a homlokát és csillogó kék kristályos páncéljában sem tűnt úgy, mint aki a helyzet ura. Ám megpihenni megpihenhetsz.
-Szólok máris, hogy hozzanak mindent, ami a kényelmedhez szükséges. Ha éhes vagy, akkor ételt is kapsz bőséggel. Szívesen megyünk veled királyod elé és beszámolok neki mindenről, természetesen. És az orkok is biztosan küldenek majd egy közvetítőt.
* Hagynak másnap kora reggelig pihenni egy kiadós vacsora után. Ám egy szokatlanul nagy darab katonájuk ébreszt.
-Ideje menni. Találkozónk van az uralkodóddal.

A tündék kedvesen fogadtak és végre rendes ágyban aludhattam.... nem is emlékeztem már milyen érzés is az. Ledőltem a finom vacsora után az ágyba és kényelmesen elhelyezkedtem... átgondoltam mi is történt eddig. Majd belegondoltam, ha kapok kísérőt vele még az orkokhoz el kell mennünk.
Majd a kényelem közepette elnyeltek az álmok, és minden gondom elszánt egy kis időre.
Reggel pihenten keltem, de kicsit lustálkodni volt kedvem és maradtam még, majd úgy egy óra múlva jöttek kelteni.
A tünde kicsit furának tűnt nekem... Mintha lett volna valami fura kisugárzása.
-jó reggelt! azonnal felöltözök és mehetünk az orkokhoz is, utána királyom az uticél.
Megvártam míg a hozzám képest jóval nagyobb termetű férfi kiment. Majd szépen elkezdtem felvenni ruháimat sorban, természetesen nem azt jelenti, hogy mezítelenül aludtam volna, de a kemény páncélt jól esett levenni. Pár perc alatt összeszedtem magamat és a kint várakozó elfre tekintve szóltam neki kedvesen:
-készen vagyok, elnézést a várakozásért, indulhatunk.
Majd gyorsan leellenőriztem neme hagytam ott semmit és követtem új magas kísérőmet.

Az új társad hamar elkísér az agyarasokhoz, akik sokkal kedvesebben fogadnak. És amint megtudják ki vagy, azonnal a knuuthoz vezetnek. Egy vastag szivarral a szájában egy három méteres példányuk magasodik fölétek. És elég morgós kedvvel kezd a válaszba neked.
-Igen, ahogy a zöldike is mondja, szét kell csapni valahogy az utat védőket. Egyre aggasztóbb híreket kapok otthonról is. Az öt nép királyai megállapodtak, hogy védik egymás hátországát, de még a saját falumat is állítólag kisebb támadás elérte.
A harcosaim idegesek és ha nem történik semmi mozgás, hamarosan mind hazamegy.
* Nem említi meg inkább, hogy már több törzsből megkezdődött a hazafelé szállingózás. De melyik ork lenne olyan ostoba, hogy maga alatt vágja a fát azzal, hogy elárulja hűvös szövetségeseinek, hogy már nem teljesen ura a helyzetnek?
Úgy is kész helyzet előtt állnak. Ha nem sikerül megtörni az éjtündék gerilla akcióit -hiszen nagyobb csatáknak próbálták beállítani, de igazat megvallva csupán az ellenség lesben állása okozott gondot-, akkor úgy sem lesz más választása, mint hazaindulni és védeni a falvaikat.
Ám most még van remény!

A formális üdvözlések és bemutatkozások után a knuut termetére néztem fel. Majdnem kétszer olyan magas volt mint én! Nem is tudom a mi harcosaink, hogy szoktak ezekkel a szörnyen nagy harcosokkal küzdeni. Azonban becsülöm bennük, hogy maga a nép legfőbb vezetője van itt, és nem mint az elfeknél egy tábornok, sőt a helyettese volt ott.
-Hatalmas knuut, a mielőbbi cselekedethez királyom beleegyezése kell, ő mozgósíthatja a csapatokat. Hajlandó lennél te vagy egy bizalmas küldötted velem tartani és elmondani neki a pontos a helyzetet?
Remélve nem szóltam hülyeséget várom a knuut válaszát. Rettenetesen félek az orkoktól,szerencsére most szövetségeseink és én meg ezt jól titkolom.
Hatalmas lények, csupa izom... én meg hozzájuk képest kicsi és gyengének tűnök. Hasonló érzésem van, mint amikor az egyik óriást láttam, szerencsére jó messziről....
Amennyiben a knuut vagy kísérője velem tart azonnal indulunk a királyom felé, remélve nem lepi meg őket túlzottan cselekedetem.

Minden ork vezetője közelebb lép és neked negyed lépésnyire megáll tőled. És miközben a bagót bal kezében oldalt tartja, barátságosan mosolyog rád.
-Én soha nem vágytam arra, hogy kényelmes palotákban beszélgessek más királyokkal, miközben népem harcol. Elküldöm veled az egyik törzsfőnököt, aki jól ismeri a tieidet és már járt is nálatok egyszer. Őrség! Hívjátok Harwokot!
* Tíz perc múlva egy nem sokkal alacsonyabb vezetője jelent meg ennek a népnek és nem lesz ellenére, ha sietősen tovább akarnátok haladni. Új útitársatokon -avijától eltérően- már egy külön rá méretezett törpacélból készült páncél és Hellena népét dicsérő ékekkel kivert bunkó van. A legjobb minőség, melyet aranyárban mérnek. A veletek tartó elf kérdezi meg csupán, hogy pontosan merre.
-A legrövidebb úton menjünk? A tengerpart mentén ha ügyesek vagyunk, elkerüljük a szürkék járőreit. A kereskedelmi út jókora kitérő, mert vissza kell menni innen az oawák déli területére, ahol a Nagy Füves Puszta kezdődik és úgy megkerülni az egész Raydani-hegységet. Hosszabb, de állítólag kevesebb az ellenség is. Te is azon jöttél, gondolom a fővárosból.
* Valószínűleg fel sem tűnt neked a választás, hiszen te északról jöttél és a második útvonal egyben rövidebb is volt. De nem véletlen, hogy nem tudtad útba ejteni uralkodódat jelentést tenni. Ahhoz képest valóban nagy kitérő, több nap elvesztése.

-Nos köszönöm knuut!- illedelmesen hajlok meg előtte- akkor induljunk, menjünk a rövidebb úton, hiszen az ügy nem ér halasztást.
Sietősen hagytam el az új társaimmal az orkok táborát, mely, pár órán belül el is tűnt mind a két tábor, a táj gyorsan változott, az én kicsiny lábaim alig bírták tartani a tempót a többiekkel. Igyekeztem, de úgy éreztem hátráltatom őket. Időnként sürgettem a pihenőt, a számomra erőltetett tempóban gyorsan elfáradtam, kicsit lekellett ülnöm és innom. Láttam a tünde és az ork is csúnyán néz rám miatta, de nincs mit tenni, gyorsan kell kapkodnom utánuk a lábamat. Lehet szólnom kéne nekik, hogy lassabban kéne mennünk, de akkor azthinnék engem nem érdekel a dolog, lehet majd este kellemes vacsora közben megemlítem nekik....

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 6

Már lassan veszekedésbe torkollott, hogy túl sok pihenőt kellett tartanotok. Már alaposan kifáradtál az úton, a társaid pedig tőled. Ám Tuman egyszer csak felkiáltott a hangoskodásotok közben.
-Self! Vigyázz!
* Ám késő volt. Mind rólad, mint elf társadról lepattant a nyílvessző. Ám Harwok lábába beleállt és nem tudott járni. Féltérdre esve fogta két marékra a fegyverét és úgy várta a támadókat. Ám a támadás előtt felhuhogó bagoly nem véletlen volt.
-Többen vannak. Jönnek arról körülbelül tízen.
* Az ösvény jobb széle felé mutatott, ahol számodra még semmi jele nem volt annak, hogy erősítés érkezne. Ha felesleges a pánik, akkor talán még megmenthetitek az agyarast. De ha sokszoros túlerő érkezik onnan valóban, akkor...
Döntened kell!

Próbálok segíteni az ork követnek, keresek egy neki való erős ágat, hátha azzal újra járni tudna.
-Sietnünk kell! El kell innen tűnnünk!
Fejemben cikáztak a gondolatok, mi tévő legyek... Semmi értelmes nem jutott eszembe, azt tudtam itt nem hagyok senkit! Igyekeztem ahogy tudtam az orkot felsegíteni, de Harwok elég nagy ork volt nehéz és magas.... Szememmel pásztáztam az utat hátha van valami amivel talpra tudnánk állítani.
Pánikoltam. Lehet jogosan.

Neminra kontinensén még nem adtak ki egy több billiárd intelligens lény által rajongott, nagy sikerű könyvet, mely lassan kiszorította a piacról fő riválisát, a Encyclopaedia Galacticát. És mely sikerének három oka, hogy némileg olcsóbb, bár néhol üvöltően pontatlan, mégis sokkal gyakorlatiasabb tanácsokkal szolgál olvasóinak. És nem utolsó sorba, mert kék borítójára rá van nyomtatva megnyugtató narancssárga betűkkel, hogy "NE ESS PÁNIKBA!" (Don't Panic!)
Természetesen erről a könyvről nem hallott Silvermoon tanácsosasszony, ahogy egyetlen neminrai sem. Sőt, talán még az is feltételezhető, hogy egyetlen szomszédos kontinens vagy bolygó lakója sem, noha ez némileg pontatlan...
Minden esetre a nála kétszer nagyobb ork követet megizzad, mire felemeli. És ha olyan ágat akar keresni neki, ami nem törik el alatta, akkor bizony ahhoz leginkább fejszéjét kellene használnia. De mielőtt ezt megtenné és elmenekülhetnének, újabb nyilak eredne útjukra és ha csak nincs óriás szerencséje, akkor az elfek által küldött is...
De mi is történt vele? Először a fák közzé vetette magát, ám szorult helyzetetek miatt nem menekült tovább, hanem bátran íjászkodni kezdett. És mivel a csapatban ő egyedül varázstudó, és így alacsonyabb a mágiaellenállása, így az orvul támadók őt vették célba.
Nagyon reméli a Mesélő, hogy küzdelme sikeres lesz az orvtámadókkal szemben, bár egyedül kevés az esélye. És már hallani, hogy igazat mondott és egy nagyobb csapat tör utat magának a zöldön a megjósolt irányból.


/Kockadobás: Tízes
1-es esetén sikeresen leteríti az egyik támadót íjával és ebben az esetben érvényét veszti a harmadik dobás.

2* Tízes
Ha bármelyik tízes, a lombtünde sebesülten hullik a földre és nem tud tovább harcolni.

Hatos
1és 2 -Az elméjét ostromló átokkal szemben még jól védekezik, bűbáj hatása alá ebben a körben nem kerül
3-6-ig -Torkát fuldoklás szorítja össze, ahogy a rontás megfogan láthatatlan mágikus szálakkal./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Tízes' : 7

--------------------------------

#2 'Tízes' : 10

--------------------------------

#3 'Tízes' : 3

--------------------------------

#4 'Hatos' : 3

Segítem a nagydarab orkot lépkedni előre, majdnem megszakadok és alig haladunk pár métert. Aggódom és pánikolok, ekkor jobbra nézek az elf kísérőmre, akit pont ekkor találnak el és a földön fuldoklik.
-Neeeeeeeeeeee!-ordítok egy óriásit.
Most először voltam hivatalos ügyben tanácsos és máris elbuktam volna? Ez az én sorsom, a meghalunk vagy elfognak mindünket. Nem jó sors ez.
Ekkor hirtelen megbotlottam és az orkkal elestünk, én azonban gyorsan talpra tudtam állni. És az adrenalin elöntött. Egy másodperc tört része alatt felmértem a helyzetet. Ha itt maradok velük tuti elfognak, lehet kivégeznek. Ha elmegyek, elszökök előlük akkor a tanácsot szégyenítem meg a szövetség széthullik és kitör a totális háború.
Egyértelmű volt a döntés, rettegtem mi lesz, de nem tehettem mást, remélem a királyhoz hamar eljut a híre az elfogásomnak, és esetleg hamar kiszabadítanak. De nem fogok megtörni.
Teljes hanggal ordítottam:
-Megadjuk magunkat!
majd eldobtam a fegyvert
ez a legjobb esélyünk és talán a követek is túlélik. Lenéztem az agyaras követre düh ült ki az arcára:
-Kérlek ez a legjobb esélyünk túlélni és fajunkat így tudjunk tovább szolgálni.. most meghalni hiábavaló lenne
Majd a tündére néztem vártam megkímélik e.......

Bölcs döntést hozott hősnőnk, még ha ezt nehéz belátni. És a társai nem is teszik ezt meg.
Az ork fegyverét szorongatva igyekszik ismét féltérdre helyezkedni és harcolni tovább. De már nem volt kivel. A bokrokból lövöldöző ellenség továbbra sem jött elő, hogy szemtől szembe küzdjenek meg vele. És harmadik társatok pedig a földön fetreng vérben ázva és fuldoklik. Addig fuldoklik, amíg a bűbáj amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan fel nem oldódott.
-Sosem adom fel! -morran az agyaras.
-Én is harcolok, amíg utolsó vérem el nem csorog. -nyögi a tünde- Nem szégyen a vereség, csak a gyávaság.
* Ám láthatóan már senki nem figyel rájuk. Az erősítés a selfeknél hamarosan ideér és körbe veszik a kis csapatot. Jól látod, hogy nem sok esélyetek lenne velük szembe szállni. Egyedül te futhattál volna el, ám akkor minden tükröt kerülnöd kellett volna az életed hátra lévő részében.
Harwok sem öngyilkos jellem, amikor látja, hogy jó távolról szegez még öt nyílvesszőt neki az ellenség és a másik öt kézi fegyvereiket fogva csak távolról szemlélik, ő is leengedi buzogányát. És két sérült társaddal együtt téged is lefegyvereznek és egymáshoz kötöznek. Lassan haladtok előre az úton, ám az awyrisi oda súgja neked.
-Telepatikusan értesítettem a királyomat. Már tudnak az eltűnésünkről.


/Egyelőre köszönöm a játékot! Ha Shuga reális időben küld csapatokat kimentésetekre, akkor ott folytatódik Helly kalandja. Ha nem, akkor a bányában./