Sylla kapitány nem igazán találta meg névtelen istene nyomait a fővárosban. Bár sokan kíváncsiak voltak történeteire, amikben Észak-Bivaly börtönéből Braslov ostromán át egy ork csapat elöli menekülésig benne volt legalább egy tucat ember életére jutó kaland. Bár nem kételkedtek, hiszen mindenhol hallani a szörnyű eseményeket, mely a régi király halálától kezdve az említett északi város újbóli lerohanásán át egy végvár felé tartó csapatokig szólt mostanság balszerencsés eseményekről.

Ám végül mégis itt, a kontinens déli szegletében kötött ki. Még életében nem láthatott két lábon járó nagymacskákat, akik az emberi fajt megszégyenítő intelligenciával bírtak olykor. És szívesen látták. És útba igazították, ha kérte.

Ám most egy kis, magányos erdő szélén állva bámulja a tengert egy három méteres homokgát tetejéről, melyet a természet maga alakított ki. Jól tudja, hogy ez jelzi a tapasztalt tengerésznek, hogy odalent sekély a tengerfenék, nagyobb hajóknak nincs alkalmas kikötő.
Ám ennek ellenére a távolban fehér vitorlák nőnek egyre nagyobbra és öt kilométer távolra főhősünktől bevonja. És mintha egy evezős csónakot bocsátana a hullámok tetejére, mely a part felé indul.

Sylla Durkins

A tenger.....
Csodálatos! Végre megint a parton lenni, annyira kellemes!-mondtam magamnak a part szélén

Majd a látvány amire vártam már oly rég, hatalmas fehér vitorlák közelednek erre felé, bár tudtam nem jöhet közel... zátonyra futna a hajó és az kellemetlen...
Majd amikor megláttam, hogy megállnak és egy csónakot dobnak a vízre dobbant egy nagyot a szívem.... miért akarnak megállni nem érdekelt nagyon, újra a vízen akartam lenni, nem bírtam tovább nélküle
így amerre tartottak a partnak arra kezdtem rohanni, köszönteni akartam őket, hátha kell nekik egy tengerész....

Igen hosszú volt a táv, ám erőt ad számodra a remény.
A rohanás után letekintesz a fövenyen táborozó tengerészekre. Öten kardot hordanak maguknál, egy ember hulla és az utolsó pedig egy gazdag, de fura ruhát viselő ember, aki láthatóan a vezetőjük.



Rajta kívül mindenki egy gödröt ás. Ő viszont ujjait hasa előtt összefonva figyeli az eseményeket.
Távolban a hajó korlátjáról mások is figyelnek. Egészen pontosan hárman. Amennyire meg tudod figyelni innen őket, nem harcra készek.
Egy lezárt láda van még a kicsónakázók mellett. Egyelőre nem vettek észre.

Sylla Durkins

Lehet rosszkor zavarok, de nem szalaszthatom el ezt a lehetőséget bátran indulok meg feléjük mosolyogva... lehet végre tengerre szállhatok!

-Üdv tengerészek!

Köszöntem nekik fennhangon

-Sylla Durkins vagyok...

Kezdeményeztem, de nem folytattam mert megvárom mit reagálnak, úgyhogy szépen a domb tetején várom őket, ha futni kell legyen előnyöm

Okos-okos döntés...-mondta egy kis hang a fejemben

A férfi meghajlik előtted és visszamosolyog.
-Üdv Sylla. Én Gallielo Galilei kapitány vagyok. Egy kereskedő a tengerentúlról, aki Őfelsége Amerith királynő, Awyris uralkodója megbízásából főleg fát szállít a nagyra becsült törpék országába.
Sajnos egyik matrózom a tengeren rosszul lett és sárga hányást kezdett el okádni, majd több napi szenvedés után elhunyt.
Ha véletlen ismerted őt, akkor nyugodtan részt vehetsz a temetésén. Épp most akartam pár szóban méltatni emlékét.
* Miközben beszélt, emberei végeztek és a holttestet marokra megfogták és nagy lendülettel belökték a lyukba.

Sylla Durkins

Ohh hála a jó égnek nem kalózok voltak, és jól esett, hogy közelebb mehetek, így hamar lecsúsztam a domboldalon és utána elegánsan odasétáltam melléjük. Nem akartam pofátlan lenni így a temetés végéig igazi kérdésemmel vártam, csak némán néztem a temetését és amikor teljesen el lett földelve szólaltam meg Galileo irányába
-Én is tengerész vagyok, tudom milyen elveszteni valakit.... ohh bááár visszatérhetnék a tengerre....-mondtam nagy sóhajjal remélve veszi a lapot... nem tűnt elvégre egy buta embernek...
-jómagam a Sellő álmain szolgáltam sokáig, amíg a hajó zátonyra nem futott végül....-mondtam szomorúan, és remélem felajánlja a csatlakozásom, ha nem akkor... muszály lesz rákérdeznem....

A kalmár igen szép szavakkal búcsúztatta emberét, a többiek viszont igen nyúzott képpel inkább már túl akartak lenni az egészen. Talán nem is csoda, hiszen Gallileo is úgy kezdte, hogy nem olyan rég ismerte meg őt.
Majd az ellapátolás után odalépve hozzá elmondod a mondataidat és elmosolyodik kedvesen.
-Nos, akkor részemről nincs akadálya, hogy belépjen a helyére. -a többiekre nézett- Bár elég rossz kicsengése van, hogy egy léket kapott hajón szolgált legutoljára. Igyekezzen ránk nem balszerencsét hozni!
* A hosszú csónakon veled együtt mennek vissza és hamarosan a fedélzeten is vagy. Ahol új alkalmazód hozzád fordul.
-Miket csinált már hajón? Mihez ért tökéletesen?

Sylla Durkins


Örültem neki, hogy végre újra a tengeren lehetek, és korán sem bántam, hogy nem régi posztomra kerülök, végülis nem igazán érdekelt a dolog, úgy is nekem is volt "volt kapitány" legénységi tagom.
-Igyekszem nem bajt hozni, bár az is egy rettenetes vihar miatt volt....-ecseteltem neki

Majd a hullámokon ringatózva találtam magam egy csónakon ringatózva a jövő felé, akaratlanul is mosoly ült ki az arcomra, és ez az Úr Galileó volt aki ezt lehetővé tette.... Aztán a fedélzeten nagy levegőt vettem... egyenesbe kerültem vééégre és jött a várva várt kérdés:
-Nos mindenhez értek, bármilyen feladatot szívesen ellátok, jó szemem figyelni, vagy akár navigálok is ha arról van szó, magán múlik Kapitány- emeltem ki hogy ő a főnök, nem véletlen, hiszen annyira hálás voltam neki bármit kérhetett volna tőlem úgyis megteszem, elég volt nekem az, hogy a szörnyű szárazról eljöhettem....

Aztán kicsit körbenéztem a hajón a többi legénységi tagot és hajó nevét keresve, persze a szemem elsősorban női tagokat kereste vagy megint egyedüli leszek a gyengébb nem képviseletében...

A kufár bólint elégedetten.
-Nos, én is értek a tájékozódáshoz. De egy tettre kész matróz igen jól jön most.
* Felemel egy üres vödröt.
-A hajófedélzetet jó lenne felmosni. Én addig bemérem az útirányunkat és hogy mennyit tettünk meg az utunkból.



Miután ott hagyott, a szobájába megy és egy szerkezetet és egy térképet hoz ki, majd a kormány mellé állva elkezdi a horizont felé nézni rajta valamit. Eközben a legtöbb társad a fedélközbe megy le a konyhára, ahol hamarosan jó kedv hangjai hallatszódnak fel. Természetesen páran még tevékenykednek a köteleket igazgatva vagy mást intézve a fedélzeten.
A beszélgetések java odalent arról szól, hogy fura mód most mindenkinek alig van étvágya, már a napokban is alig bírták leszuszakolni a torkukon az ennivalót, hogy ne gyengüljenek el.

Sylla Durkins

Bevallom őszintén, hogy jobbra számítottam... de végülis megteszi ez is....
Aztán lelkesen láttam neki a kiadott feladatnak... és végül rájöttem miért én vagyok aki egy rongy darabbal törli fel a hajó tatját.... Pasik.... Amikor törölni kezdtem a padlót, nos fizikai adottságaim miatt fenekem felfelé meredt, míg oda vissza húztam a fapadlón a rongyot, és egyedüli női matrózként volt miért aggódnom, így igyekeznem kellett belopni magamat a kapitány szívébe....

Így amikor végeztem, hamar odamentem hozzá
-Kapitány! érdeklődnék merre tartunk, hátha tudok valamit segíteni....
-és elnézést a furcsa kérdésért, de jól érzem maga nem ide valósi?

Erről öltözete és nyelve beszéde árulkodott, valami különleges akcentusa volt a pasinak és én meg kíváncsi vagyok.....

Gallileo örömmel néz téged munka közben és láthatóan lassan, de halad a saját dolgával is. Ám még nem végzett akkor, amikor boldog arccal odaérsz hozzá. Az étkezéssel végzett matrózainak kiadja a vitorlabontás parancsát. Majd kérdéseidre válaszol.
-Egy másik kontinensről jöttem pár éve és mostanában itt kereskedek. Igen, valóban nem idevalósi vagyok, de beszereztem igen jó térképeket.
Ezt az eszközt tudja használni?
* Kérdő arccal nyújtja feléd azt a műszert, mellyel eddig foglalatoskodott.

Sylla Durkins

-Hogyne tudnám.... kapitány is voltam, tudnom kell..... Szextáns, navigálásra jó... csillagászatot használva tudjuk meghatározni a helyünket
Majd tértem vissza az én témámra
-Tudja Galileo, rég vágyom már más kontinensekre....Hatalmas öröm lenne eljutni magával valahova

Próbáltam magam kicsit hozzá közelebb helyezni, az én életem sorsát az övévé tenni, és ezzel elérni, hogy vagy barátja, vagy esetleg annál több legyek......

-Remek! Akkor határozza meg a térképen, hogy hol vagyunk! Kíváncsi vagyok, mennyire gyakorlott navigációban.
* Oda adja a kezedbe mindkettőt. És eközben lent egyre nagyobb zsivaj alakul ki. Öklendezés és átkozódás, hogy romlott ételt adott a szakács, miközben a nyári meleg is sújtja a legénységet. Más már nem is hiányzott!
Ám a kapitányodat mind ez láthatóan nem zavarja.

Sylla Durkins

-rendben..-és elis kezdtem a helyünk behatárolását, de közben akaratlanul is kérdeznem kellett
-ők ott lent jól el vannak? Nem aggódik a legénység miatt?
Közben ügyesen dolgoztam amíg vele beszélgettem a témáról, nem elsietve a válaszomat, igyekeztem hosszú idő után megint ezeket az eszközöket használni, bár a tapasztalat és az ösztönöm is vezérelt, mégis jobbnak éreztem bizonyítani....
Ésha megvan a hely akkor rámutattam a térképen a pontra ahol vagyunk.....

Bármennyire is felizgattad új főnöködet az eszköz erotikus megnevezésén, ő sem sieti el a dolgot. Kíváncsian várja, hogy mit fogsz kezdeni vele. És közben kellemesen cseverésztek.
-Tapasztalt legénység, egy részük az előző kontinensről jött velem vagy még régebbről. Szerintem csak egy kicsit mulatnak a gyász feldolgozására.
* Ám a hangok mégsem bevethető matrózokat sejtettek. Egyre többen öklendeztek és bár Galilei a tiltás ellenére talán előszedett szeszt okolta a dologért, ám az odalentiek továbbra is a kaja romlott állagát. Egészen pontosan nem ritkán öklendezés hangjai szűrődtek át a deszkák között a fedélközből.
És még mindig a helyzet meghatározására várunk.


/Gonosz vagyok. Írd le pontosan a Szeksztáns működését!/

Sylla Durkins

Elég sokáig elbabráltam a szextánssal és bár a használata nem túl bonyolult, hiszen nappal a Naphoz kell mérni éjjel pedig a csillagokhoz a helyet.

[User ajánlja a Mesélő figyelmébe az alábbi linket ahol bővebb információt és fizikai, működési leírást is talál amennyiben érdekli
http://leporollak.hu/tudomany/SZEXTANS.HTM
]

Bár hiszek a kapitány szavának, najó ez nem megfelelő fogalmazás... elfogadom a kapitány szavát, én inkább valami fertőzésre gondolnék, főleg tudva, hogy nem rég meghalt egy legénységi tag. Ha lehet inkább távol maradok tőlük, bár ez így is úgyis megtörténik, hiszen félek az erőszaktól.... így majd az este inkább a megfigyelő álláson, vagy a raktérben alszom.....

Sylla -vagy az ő usere- felment az internetre és gyorsan elolvasta a fentebb ajánlott leírást. És rájött, hogy egy pontot nem fog tudni kijelölni a térképen. Hiszen csupán egy vonalat kap eredményként, amin bárhol lehet. Ám jól tudja, hogy minden valamire való kapitány nem csak ezt az egy eszközt használja és könnyedén meg tudja a vele szemben álló főnöke is határozni a merőleges vonalat.
Ám sokkal fontosabb, hogy megsejtette a betegség eredetét és nem hiszi el a romlott szódavíz teóriáját. Hiszen más nem igazán tettek odalent a borba. Ám rosszullétük egy épp terjedő járványtól van és a Halál ladikjára szállt fel a nő.
A hamarosan beköszöntő éjszaka gond nélkül használhatja az árbóc kosarat alvásra. Hiszen az őrszem a fa deszkákon kopogó léptekkel szemléli a távolt. Mindaddig, amíg fel nem kiabál.
-Hé újonc! Nem unatkozol? Nyugodtan lejöhetsz beszélgetni, ha gondolod.

Sylla Durkins

Igazán sasszemű lehet a tag aki észrevesz odafent, de sikeresen felkelt engem és kénytelen vagyok válaszolni:
-ohh hát köszönöm az ajánlatot, elég fáradt vagyok ma este, majd talán legközelebb!-igyekeztem ledőlni vissza aludni, de úgy néz ki nem lesz egyszerű dolgom, a kezembe fogom egyik pengém, végülis jobb félni, mint megijedni....

Azért tudom nem maradhatok tőlük örökké külön, de jobb lesz így tennem amíg kinem derül az igazság a rosszul léteket illetően....

Félek bevallom őszintén, de jogosan, egy ismeretlen dolog tizedelheti a legénységet amihez most csatlakoztam.... és a kapitány fel sem figyel rá....

Hősnőnk félti az életét, pedig már így is az istenek jó kedve miatt szabadult ki Észak-Bivaly végvárából és úszta meg az ork aprítót Braslovban. Ám most nincs hová menekülnöd. És a magányos fickót sem tudod ilyen könnyen lerázni
-A kapitány egyébként azt üzeni, hogy mosd fel újra a fedélzetet, mert sok helyen foltot hagytál.
* Várakozón néz rád, hogy ez után mit teszel.

Sylla Durkins

Valami nem stimmel itt nekem.... nagyon leakarnak innen vinni és nem mellesleg miért hív beszélgetni, ha tudja, hogy parancsot kaptam.....
-A padló csillog villog, kivéve ott ahol a cipőddel járkálsz....
Vettem komolyabbra a hangot...
Nem stimmel ez az egész.... először a fura kapitány, most a fura legénységi tag, ki kell derítenem mi folyik itt, de csak okosan, mielőtt megölnek....

Jó a tengeren jó, de nem úgy, hogy életem a tét...

Sylla szereti a tengert, de nem olyan tapasztalt még, hogy tudná ott mindig az élete a tét. A kék szemű nő tekintetében bizony hamar elveszik a férfi ember.
És abban sem jött be a számítása, hogy az őrszem olyan gyorsan leszállna róla.
-Akkor gyere és vedd le, baby! Neked megengedem.
* A legkevésbé sem tűnik komolynak a hangja, inkább pajzánnak.

Sylla Durkins

Valahonnan gondoltam erről lesz szó, és nem is ért meglepetésként...
-ott van bent a sok társad ők majd segítenek neked.....
Nem érdekelt a dolog az ő irányából, a kapitány személyes célom érdekében annál inkább
-remélem tudod, ha én szedem le rólad az a lábad közti piciny kis gallyacskával együtt jön le.
Ha esetleg erre megsértődik, úgyis fel kell másznia ide magasra, ahonnan könnyen lelököm már félúton és simán beadom, hogy baleset volt.... így bátran védem meg magam a feltüzelt férfival szemben, nem mellesleg két ikerpengém is segít majd benne.....

Az egykori kapitány igen bátor teremtés. Hiszen saját halála is ott leselkedik reája a fa deszkák között. És az éjjeli udvarlást hirtelen egy kirohanó tengerész vetett véget. A korláthoz rohant és talán nem kell mondanom, hogy mi történt.
-Látod? Mondtam, hogy mocskos a padló. Ezt a kapitány is meg tudja erősíteni. Hozd a vödröt és súrold fel!
* Elgyötört és kérdő arccal néz a sápadt társad rád, hogy az őrszem mit hadovál össze. Sejti, hogy a napközbeni munkádra utalt talán. És hogy a fenekedet akarja megint megnézni.
-Kell segítség?

Sylla Durkins

Meglepő fordulat következett....
-Nem akarok balhét, de elfogadom.....Letudnád kísérni a helyére kérlek...
Próbáltam egy jó ötletet adni, elég korai volna megverni akárkit is a hajón, bár egyértelműen elhelyezne a ranglétrán....

Azon gondolkodom közben, hogy lehet lekéne mennem, de ez nem tűnik jó ötletnek, pláne, hogy a sértődött vitézünk is ideges lehet már....

Tengerészek... ismerős ez a helyzet.....

-Nem kísérhet le! Én vagyok az éjszakai őrnek beosztva. Mégis szerinted ki figyel majd, ha én odalent alszom? Lenne nekem is jobb dolgom.
* A másik megindul felé, ám hirtelen négykézlábra esik. Nem egyensúly zavar. Miközben előbb a korláton át ívelve okádott, most a deszkára került egy sárga folt. És már sejtheted, hogy megmentődben nincs annyi erő, hogy legyőzze ezt a felajzott bikát.
Ám te még mindig biztonságos helyen vagy. Csupán kérdés ott akarod-e tölteni az éjszakát?