Dreyndra hadúrnővel való találkozása után Alia egy kis kitérőt tesz, hogy meglátogassa kedvenc barátnőjét. Mivel valahogy ki kell okoskodnia, hogyan jut be Észak-Bivalyba az ostromgyűrűn át... és valahogy vissza, egy kis faluba tér be.
Hatalmas tömeg vonul végig a pár tucatnyi ház főutcáján. És mielőtt észbe kap, máris őt kapja fel egy fiatal ember férfi kezénél fogva és a levegőbe felhúzva egy fehér szekéren találja magát mellette.
A tömeg jót derül azon, hogy egy ilyen nap vajon minek az előjele lehet a dolgok ekként alakulása.

Sokat gondolkozom, miképpen is tudnék a Bivaly-vár felé eljutni. Hallottam, hogy ott sok minden megváltozott, mikor utoljára arra vitt utam. Bár hosszú idő eltelt azóta, de úgy döntöttem, hogy kis kitérőt teszek egyik rég látott barátnőm felé, akit már nem is tudom mióta nem láttam. Elsodort egymás mellől az élet, és mikor Családot alapított, már nem az erdőjárás volt a legfontosabb számára, mi érthető is. Kis házikó, kert, gyerekek..
Beérve abba a kis falucskába -ahol még úgy tudom élnek a férjével- a Főutca volt a leglogikusabb "lépésem", hogy ott biztosan találok olyan személyt, aki útbaigazítást tudna adni a címéről.
Elég esetlennek és téblábolónak hatottam az emberek életterében, bár ismernek engem nagyon sokfelé. De aztán a forgolódásom közepette egy kéz megragadott hírtelen és felemelt egy szekér bakjára. Előbb csodálkozásom, aztán kíváncsiságom lett úrrá rajtam.
- Ismerjük egymást, hogy csak így "elragadott" az utcáról? Hová visz???- néztem rá kérdőn, és az arcát fürkésztem, hátha ismerős valahonnan..de egyenlőre nem tudom hová rakni ezt a Férfit.
-Érti amit mondok?- próbáltam vele kommunikációt kezdeni, hátha csak összetévesztett valakivel. Manapság nem tudhatja az ember elfje..

A férfi ünnepi, díszes paraszt gúnyában van és jót kacag szavaidon.
-Hát most már ismerjük. Vagy hát nem közös szekéren ismerszik meg az ember?
* Nagyot hahotázik a mondatain és sokan vele tartanak a tömegből. Mellénye zsebéből egy flaska kandikál ki. És a fehér kocsi meg az egész ünneplő közönsége emlékeztet téged egy esküvői menetre.
Közben lassan haladtatok előre és valaki elölről el is kiáltja magát, hogy ez az a ház. Kinyitják az egyik kaput és a fickó, aki felrántott magához bekanyarodik a lovakkal az udvarra. A hangulatot csak egy fehérbe öltözött félvér dühös kirohanása a házból hűti épp csak kicsit érezhetően. Hogy új lendületet vegyen, többen meghúzzák a flaskájukat.
A következő percben a felbukkant új szereplőnk lerángatja mellőled a szekérről a fiút és egy virágcsokorral ütlegelni kezdi, miközben az védekezik.
-Szemét! Máris más nők után koslatsz? Pont ezen a napon? És ide hozod?
* Közben váratlanul a régi elf ismerősöd is kilép a házból és a még mindig kacagó tumultust megkerülve igyekszik hozzád.
-Alia, hogy kerülsz ide? És mi ez az egész?

-Milyen eredeti ismerkedési módja van magának...- nézek rá nem éppen őszinte mosollyal, de ahogy kérdeznék tőle, abban a pillanatban egy ház udvarára kanyarodunk be. Már készült is a kezem, hogy móresre tanítsam és az illemre ezt a Férfit, mikor egyik percről a másikra népes emberáradat vesz körül. Kíváncsian nézek szét rajtuk, hogy legalább megtudnám, hova is kerültem. Igaz, mikor már éppen felmértem, hogy több a részeg ember mint a józan, akkor egy nőszemély lekapja mellölem a Pasast és ütni kezdi a fejét a kezében lévő virágcsokorral.
Hirtelen azt se tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Olyan vicces volt, hogy még én azon próbáltam visszafogni a kezem, hogy ne kapjon egy átszállós tenyerest tőlem, úgy látszik az asszonya megelőzött.
~ Kellett neked ismerkedni? Még szerencse, hogy Mellon nincs itt velem...bár akkor nemcsak a fejed bánná, hanem a gatyád is..~ kuncogtam magamban, és leszálltam a szekérről.
Kissé furcsán mutathattam a dülöngélő figurák közt, de aztán egy ismerős arc üdvözölt.
-Bár tudnám..- nevettem el magam.
-Hozzád indultam, csak a címedet nem tudtam. Ez az "úriember", meg egyszer csak felkapott a szekérre és itt vagyok.- meséltem el vidáman a barátosnőmnek, akihez eredetileg is készültem. Most azért igaz is a mondás, hogy minden rosszban van valami jó. Legalább megtaláltam akit kerestem.
-Örülök, hogy látlak, Anachmé...rég találkoztunk már.- ölelem meg ha közelebb jön a régen látott jóismerőst.
- Már azt hittem, hogy nem itt laksz..csak erre jártam, gondoltam meglátogatlak..bár látom, hogy nem jókor érkeztem..- nézek körbe a nagy ünnepi tömegen.

Alia meglepődik, de nem kicsit, NAGYON. Még csak fel sem tudta képelni a pofátlan alakot, mikor hirtelen neki esett egy menyasszony és ő kikerült a tömeg röhögésének célkeresztjéből. Plusz megtalálta rég nem látott barátnőjét egy véletlen folytán.
Miközben a vőlegény lassan hitelt érdemlően bizonyítja, hogy nem is ismer téged, te csevegésbe kezdesz ismerősöddel.
-Itt lakom. A gyerekem épp hozzámegy... Hát most nem is tudom, mit mondjak.

Anachmé szavain meglepődtem. Tudtam, hogy régen találkoztunk és Családot is alapított, de, hogy ennyi évvel ezelőtt találkoztunk volna, mert már felnőttek a gyerekei??
Meglepett, de valahol örültem is a boldogságának. Bár a leendő Férje nem biztos, hogy jó választás. Igaz nem ismerem -és nem is szeretném- de azért talán majd egyezségre jutnak. A Házasságban nemcsak öröm van, hanem nehézség is, de ezt nekik kell eldönteniük.
Az ünneplő tömeget elnézve ők jót mulatnak, és szerintem majd megbeszélik ezt a dolgot, mivel kiderült az Örömanyát ismerem.
-Majd jóra fordul a dolguk! Megnyugszanak és megbeszélik- mosolyogtam felé.
Hogy kicsit békítsem a civakodókat, egy pár halkan elmormolt hívással két énekesmadarat hívtam hozzájuk, hogy énekükkel kibékítsem őket, és a karjukra szállva daloljanak nekik. Talán egy kis segítséggel megbékélnek és boldogok lesznek egymással.
Aztán Anachméval beszélgettem tovább.
-Gratulálok, Örömanya lettél!- mosolygok rá és osztozom az örömében.
-Minden jóra fordul, meglásd!

Valami hiba csúszott a varázslatodba, mert éneked madarak helyett két vadgalamb szállt a vállukra. Akik odafelé reptükben megtisztelték egy folttal a másik örömanya ruháját, így újabb tragédia bontakozott ki az ünneplő tömegben. Ám most látom csak, hogy nem, a te varázslatod hibátlanul működik. A két vitatkozó szerelmes pár kezére egy-egy dalos pacsirta ereszkedett le és énekükkel kiengesztelték őket. A turbékoló gerlepárt meg elhessegették a fiatalok gyorsan, mielőtt tovább bonyolítaná a Mesélő dolgát.
Anachmé csak igenelni tud szavaidra, és lassan elindul immáron. Rég nem látott ismerősöd roppant ideges és talán csak ez okozta azt nála, hogy üres, sablon válaszok és hebegő mondatokon kívül mást nem igazán tud mondani neked.

Anachmét látva nem valami vidám.Talán az aggodást látom rajta a közelgő Nász miatt, ami talán a lányának nem éppen megfelelő férjjel való összetalálkozása teszi.
Az ünneplő tömeg viszont jól érzi magát, mert a temérdek étel és a borok elég szépen fogynak az asztalokrol.
Kicsit kívülállónak érzem magam..ami nem is meglepő. A barátosnőmön kívül nem ismerek senkit. Ha behív a házába akkor vele megyek és megtudakolom szomorusága okát. Ha nem akkor inkább kint várom a fejleményeket.

/A hsz. 16+ elemet is tartalmaz!/


Alia már azt tervezgeti magában a tömegben lépkedve, hogy a lakománál majd lehet félre hívja barátnője és kibeszélik miért ilyen szomorú. És közben mindenkit erős szél tép, mintha csak az istenek küldték volna.
Ám ne rohanjunk ennyire előre!
Még el sem érte a nászmenet a szentélyt, mikor egy férfi felordít a sor elején.
-Álljon meg a nép! De hisz fasza van a menyasszonynak!
* Anachmé gyermeke zavartan próbálja a viharos gyorsasággal mozgó levegő ellenében térdei köré tekerni a fehér szoknyáját, van elég részeg kan körülöttetek, hogy az illemet áthágva felemelgetik, hogy saját szemükkel győződjenek meg az elhangzott vád valóságtartalmáról.
És beléd is csak most csap a felismerés, nézegetve őt, hogy csak a kérője minősíthetetlen viselkedése és az ünneplő tömeg részeg jókedve miatt kerülte el a figyelmedet, hogy Ádámcsutkája van a fehérbe öltözöttnek.
Melletted a másik elf mélyen hallgat.

Lassan elindul a Nászmenet. Inkább egy részeg banda vonulására emlékeztet ez a társaság. Igaz nem ismerek senkit sem az egyik örömanyán kívül, de ahogy elnézem, jobb is. Csendesen megállok a menet végénél. Ahogy végig nézek a meneten, jócskán ittak- ettek a vendégek és a kedvük sem volt búskomor. Csak Anachmén látszott a szomorúság valamiért. Nem mentem oda hozzá megkérdezni az okát, mert talán nem is osztotta volna meg velem. Így nem is firtattam.
Inkább a sor végén lépkedtem ha nagyon muszáj volna mennem. De aztán elölről hangos kiabálások hallatszottak. Valami a Menyasszony nemével kapcsolatban. Hát, kitört rajtam a röhögés. Ennyire nem gondoltam, hogy vicces is lesz ez a Nap. Igaz a Barátosnőmet nem láttam a tömegben, de ekkora cirkuszt még életemben nem hallottam!
Miután a nevetésemet valahogy kordába rendeztem, akkor visszamentem a Ház udvarára, és kényelmesen leültem az egyik padra. Ha nem lesz esküvő, legalább Anachméval egy pár szót válthatnék, ami jó lenne. De ahogy elnézem, szerintem a részeg banda, most már nemcsak a megivott italtól kába, hanem a viccességen is ami most lezajlott. Nem figyeltem meg akkor azt a nőt, vagy ki tudja kicsodát, amikor a Pasast ütlegelte. Láttam talán valamit, de teljesen képtelenségnek tarottam. Igaz erre csak Anachmé tudná megmondani a választ. Kicsit várok, és ha akar beszélgetni róla, akkor itt maradok egy kicsit még, hogy meghallgassam az igazságot. Biztos van magyarázat rá. Még ha légből kapott pletyka lenne. Én szerintem teljes képtelenség amit állítanak. De ezt is csak az tudja megmondani, aki közeli hozzátartozó.
Én meg aztán egyáltalán nem vagyok az.

A menyegző kínos botrányba fordult és a vőlegény családja hamarosan azzal vádolták az elf családját, hogy meg akarták vezetni őket és a fiacskájukat csak bebolondították volna egy rossz -sőt egészen visszataszító- egybekelésbe. Ami teljesen természetellenes.
-Olyan boldog voltam, mikor megszületett. De azt hiszem rossz anya vagyok. Próbáltam a természet szeretetére nevelni félvérként is, de nem lehetett könnyű neki egy tiszta emberek lakta faluban. Az apja földet művel és próbáltam rávenni, hogy segítsen neki a munkában, hátha kifejlődik valamennyi mágia is benne. De talán fajunk rosszallása taszította őt a növénytermesztéstől már egész korán.
Valami nagyon félre siklott az életében. Ahogy kezdett nagyobb lenni, pár évvel ezelőtt fejébe vette, hogy nőként akar élni. Kis korában semmi gondja nem volt a fiú ruhákkal...
* Barátnéd panaszkodása, mikor melléd ült, miután szétszéledtek a vendégek, sok mindenről lerántja a leplet.

/Köszönöm a játékot!/

Anachmé szavait hallgatva tényleg szomorú történet. Bár szerintem mindenre van megoldás, de ezt nekik kell megbeszélniük. Kicsit még maradtam, és meghallgattam a történetüket. Szomorú voltam, de bízom benne, hogy az Idő mindent jóvátesz. Vagy így vagy úgy, de mindenképp lesz valahogy.
Megköszönve a vendéglátást, újra útnak indulok. Mellon a falun kívül vár rám, és igaz, hogy régen láttam a barátosnőmet, azért nagyon jó volt vele újra beszélgetni. Talán majd még erre hoz az utam..ki tudja?!


/Köszönöm én is a Játékot!/