A beteg hajó kikötött és hamar szembesül mindenki azzal, hogy Raydan mennyire nincs felkészülve arra, amit folyton kér a tünde uralkodópártól.
Annyira berendezkedtek mélyen a felszín alatt és oly mértékben hozzászoktak a kényelemhez, hogy szárazföldön eljut hozzájuk az összes termék, elcserélve aztán sajátjaikra, hogy a tengerpartjukon nem is létezik kikötő.
Bármennyire is abszurdnak tűnik az állítás, a megértéséhez fontos tudnunk, hogy bányakincseket szinte egyedül ők termelnek ki a kontinensen. Így szó szerint monopóliumuk van rá.
Ez után talán nem meglepő, hogy a bugákért, drágakövekért, de olyan egyszerű hétköznapi dolgokért is, mint például a só eljönnek a karavánok. Hosszú és fárasztó úton, ám közben az eladott árú helyére minduntalan újakat felvásárolva teljesen átforgatják a népek termékeit. Az emberekét, kik főként mezőgazdaságból élnek, az erdei elfekét, az oawákét és a törpökét egészen biztosan.
Mielőtt belemennénk annak tárgyalásába, hogy az orkok például hogyan jutnak mégis hozzá ezekhez a számukra is fegyverekbe fontos anyagokhoz, inkább megállnánk Neminra gazdaságának és kereskedelmének részletes bemutatásában.
-Doktor úr! Ön azt mondta, hogy ismeri a törpe királyi párt.
Nem tudná felkeresni őket és eléjük tárni kérelmemet, hogy küldjenek munkásokat, akik a partról elviszik majd a fákat? Elég gondunk lesz addig kiszenvedni a homokra a rakományt ezzel az egy csónakkal.
* Nem kell részletezni talán, hogy a kalmár talán teljes joggal, de aggódik. Arra számított, hogy még nem látott olyan tengeri népet, akinek nincs egyetlen halász faluja legalább...
A kékség mögött még mindig zöldellő hegyek emelkednek a magasba. Az égen viharfelhők úsznak feléjük. És nagyon éles szemednek köszönhetően láthatod már innen is, hogy örökzöld cserjék borítják javarészt a környék flóráját.
Sőt! Távolban még egy hegycsúcsról figyelő óriást is észreveszel.

Garr Runit

Az út sok új élményt hozott és némi tapasztalatot az emberekről elzárt területen. És meglep hogy parázsviták ellenére milyen jól összedolgoznak igaz muszáj is nekik hisz az életüket kockáztatják és az árujuk is kelendő.  Kicsit lehangoló hogy a törpék még egy rendes kikötőt se képesek felhúzni hogy megkönnyítsék a rakodást, ami rontja a kapcsolatot a tengeri fuvarozókkal. Igaz első számú préda lenne kalózoknak de csak képesek megvédeni maguk tőlük. A kapitány szavai se lepnek meg néha be kéne fognom a lepcses számat, de ami megtörtént azon nincs mit változtatni.
-Igen ezt mondtam és megpróbálom elintézni a dolgot mert ez így nem jó senkinek. Az áru kipakolásánál szívesen segítek úgy is kell a mozgás mielőtt meglátogatom a királyt.
És remélhetőleg engedi a dolgot mert tényleg segíteni szeretnék nekik és hamarabb lepakolunk így és közben szerezhetek még információt a tengerészek életéről. Amint végzünk a pakolással felkeresem a kapitányt még utoljára.
-Tartozom egy vallomással amit nem igazán szeretek bevallani mert az emberek furán állnak a nemesekhez vagy a hasonló munkakörben lévőkhöz.-vakarom meg a fejem kicsit zavarban- Nem sima orvos vagyok noha az az egyik fő szakterületem, hanem népem követe vagy valami hasonló vagyok hisz a 4-ek találkozóján is részt vettem így ténylegesen ismerem Mognart és beszélni fogok vele a helyzetről is. Meg szerzek fuvarosokat bár amilyen kicsik olyan nyakasak.
Még egyszer köszönöm az utat és sok sikert a kereskedéshez.
Kezem nyújtom a kapitánynak és elköszönök. Ideje egy törpét keresni aki útba igazít mert itt még nem jártam.

A rakodás könnyen megy és te oroszlán részt veszel ki a munkából. Ám a többiek sem tétlenkednek. A fa a parti fövenyen van, amikor a kapitányt megleped.
-Nos, nagyon szépen köszönöm, nagykövet úr! Szívesen elveszem máskor is, ha kell.
* Ideje utána nézned, hogy mi akadálya lenne egy kikötő, ami megkönnyítené a kereskedelmet Awyris és Raydan között. Még a visszahúzódó tündéknek is van tengeri kapcsolatuk. És a jelek szerint Mognar királynak nagyon is van szüksége rá.
Fél nap gyalogút után találsz egy törpe katonát, aki útba igazit téged és mire odaérsz, a mélységi birodalom főkapuja tárva fogad. Elég sok oldalsó járat túl kicsi számodra, de megnyugodhatsz amiatt, hogy a palota felé vezetőt úgy készítették, hogy igen termetes vendégek fogadására is alkalmas legyen. És közben megcsodálhatod a gazdag díszítést. Oawaként ismered a drágaköveket.
Ahogy megérkezel, az uralkodó jó kedvűen fogad.
-Üdv barátom! -nyújtja a kezét leszállva a trónról- Múltkor csak összehoztad, hogy Braslov legyen mindenkié. Remélem most is számíthatunk a jó meglátásaidra.

Garr Runit

Az út elég egyhangú amíg egy törpe végre útba igazít, naná hogy kicsi járatokkal kezdődik az ismerkedésem még ha megborotválom magam se férek be ezekbe. De a jelzett távolságban egy normális bejáratra bukkanok. Itt az őrök kicsit megállítanak de pár mondattal már bent is vagyok. A falakon a törpe kőmegmunkálás remekei látszódnak, amikbe drágaköveket foglaltak ha nem is ismerném fel őket a szaguk jellegzetes. Igen a többi faj most azzal jönne hogy nincs szaguk nos tévednek minden dolognak van valamilyen szaga így jobban felismerhetőek hogy ehető vagy sem. A hosszú séta után végre Mognarhoz érünk, aki vidáman üdvözöl engem.
-Üdv Mognar-fogok vele kezet -Ősze de mind makacsok vagytok és ez nehezen érthető hogy egy városon ennyit marakodnak. Viszont most 3 dolog miatt jöttem hozzád lehet hogy lesz több is de három a biztos. Az első egyszerű az egyik emberi hajó megérkezett a fákkal amit nektek hoztak de nem tudják beszállítani így ki kellene menni értük. A második hogy betartsam az ígéretem hogy meglátogatlak hisz sok érdekességet tanulhatok tőletek is. Az utolsó meg egy kérdés lenne mert fura hogy egy üresnek tűnő partszakaszon cserélgettek a tenger járó kereskedőkkel elfekkel nem lenne kedved némi munkát adni a kőműveseidnek hogy egy állandó kereskedő állomást építsenek ki a parton, szállítással és cserekereskedelemmel és egyéb gondmentesítő folyamat megszüntetésére alkalmas zóna létrehozásával?
Csapok bele a közepébe sose voltam az a visszafogott macska ha kérdésem volt.

A vezető szemei szokásos beszélgetéseitekkel ellentétben most felcsillan és nem kihívásnak és alkudozásnak érzi az előterjesztett dolgot, hanem lehetőségként. Talán ennek van köze ahhoz, hogy egy tőlük távoli városra, ahol törpök is megtelepednek nincs nagyon szüksége. Sem a népének. De fára nagyon is!
-Ez remekül bele illik Helléna tanácsosasszony kontinenst behálózó új karavánutak tervébe. Pont olyan jó ötlet, mint amilyet megszoktunk tőled. Szerintem a vacsoránál majd beszélj vele és a legkevesebb probléma az eddigi ötleteiben egy kikötő építésével lenne. Jobban meg tudjuk védeni, mint egy halom megállóhelyet Neminra sivatagosabb részein.
* Fél óra múlva vacsora és gyorsan felveti még, hogy a szobád elfoglalása után ott találkozzatok. Ám az említett személy helyett a két másik királyi tanácsadó van még csak a teremben, mikor belépsz. Még az uralkodó is késik.

Garr Runit

Mognar szeme felcsillan amikor megemlítem neki a kikötőt mint ötletet.És azonnal ráharap a dologra de érdekesnek is tűnik majd egy tanácsadót emleget.
-Nem látok okot hogy ne beszéljek vele és ha ez hasznos mindenkinek akkor már megérte a dolog.
Mognar a vacsora alatt tervez velem beszélgetni nagyon felcsigázta a dolog, mindenesetre elköszönök tőle a vacsoráig szeretném rendbe szedni magam addig. Remélhetőleg nem egy alacsony szobát kapok mert az vicces lesz. A szobám elég tágas a fürdő is jól esik bár a száradás nyűgös de most nincs időm teljes rendbehozatalra, de tökéletes érzés tisztának lenni majd elindulok a királyhoz a vacsorára. Amint belépek két törpe van bent de egyik sem a király így némi zavarral bólintok feléjük, és türelmesen várok eközben körbe nézek és a falakat és a bútorokat nézegetem majd megszólítom őket.
-Szép estét őfelsége még nem érkezett meg ha jól látom. Gondolom önök közül lesz az egyik akiről beszélt Mognar.

A két törpe biccent neked és felállnak, hogy kézfogással üdvözöljenek. A fiatalabbik kezd el beszélni.
-Üdvözlet neked fényes hazánkban! Én Goibur tanácsos vagyok és ő Heir tanácsos, a király két jobbkeze. Előferdülhet, hogy rólunk beszélt, noha többen is lesznek itt ma este még.
Rá még várnunk kell, ha jól sejtem az asszony tartja fel megint. -kuncog kicsit- De hát mire mennénk nélkülük? Hamarabb érkeznénk és késő estig ihatnánk. Másra nem jutna idő.
* Bár ő is már nagyon régen számított fiatalnak, a másik még vénebb. És csak egy gyors köszönés erejéig töri meg egyelőre csak a hallgatását.

Garr Runit

A törpe nem lepett meg bár az el szólása a királyról túl indiszkrét vagy inkább zavarba ejtő, így inkább csak bölcsen hallgatok. De a név amit említett még csak nem is hasonlít a Mognar által emlegetettére így nem tehetek mást várok.
-Kikre is várunk a királyi páron kívül mert arról nem beszélt Mognar hogy sokan lesznek vagy csak kihagyta a dolgot. Mindegy is megvárunk mindenkit. Hisz idő az van.
Kicsit szolidra sikerült a szöveg de sok törpével eddig nem volt dolgom. És kíváncsian várom vajon mit szeretne tőlem.

Heir most szólal meg komolyabban és rögtön át is veszi tanácsos társától a szót.
-Nagyon sok nemesi család kapott meghívót, bár nem kell megijedni, nem lesz itt mindenki. De rengeteg ügyet kell megbeszélniük és erre jó alkalom egy vacsora rendezése jó urunktól.
* Enyhén mosolyog, mint aki jól szórakozik a saját társadalmi osztályának fura szokásain. De hangja ezzel ellentétben maximális megértést sugall. És szeme érdeklődéssel figyel.
-És Önben kit tisztelhetünk?

Garr Runit

Heir gyorsan témára tér és kiakaszt a nemesség jelenlétével,ami először zavar de le esik hogy muszáj a dolog és gyanítom az kopasz macska vezetőnk miért nem jár ilyesmikre.Nem macskának való de muszáj a népek közti kommunikáció.
-Garr Runitt oawa nagykövet és királyi megbízott-tudom fellengzős dolog ilyet állítani de csak részt vettem a Népek tárgyalásán- orvos és tanácsadó meg sok egyéb ami csak kötelesség. Most is mint összekötő és tanácsadóként vagyok jelen de ez még változhat és persze Mognar barátja.
Vigyorodom el de ennyi még belefér a dologba.

Az öreg tanácsnok rezzenéstelen arccal hallgatja végig a felsorolásodat és csak a végén bólint megelégedéssel. Mintha csak azt akarta volna jelezni, hogy az igazi érték az, hogy Mognar barátja vagy és nem a többi felaggatott jelző. Nem leértékelve ezzel az orvoslás tudományában szerzett jártasságodat, ám elég sok fajtársad elmondhatja ezt magáról ugyan úgy. Olyasmi, mintha egy ember diplomás mezőgazdásznak nevezné magát vagy egy erdei elf a növények szakértőjének.
De persze lehet csak találgatok. Ennél a személynél sosem tudni mi jár a fejébe, amíg elérkezettnek nem látja, hogy saját maga mondja el.
-És jelen esetben milyen dolgokban ad tanácsot?
* Bólint egy belépő párnak, de nem tartja fontosnak odasietni, majd lesz még alkalma valószínűleg neki is, hogy az este során összefussanak.

Garr Runit

A törpe tanácsos elég éles szemű, nem a semmiért lehet egy uralkodó jobb keze noha tuti vastag a nyaka ha konokságról van szó. Csendesen bólint a bemutatkozásomra aminek a nagyrészt hangzatos csupán de remélem lassan hanyagolhatom.
-Az utazásom egy kereskedő hajon telt amíg ki nem kötöttünk egy közeli parton-nézőpont kérdése kinek mi a közeli- amikor kipakoltuk az árut az általuk ismert helyen kicsit nehéznek bizonyult a dolog. Az a felvetés jutott eszembe a kapitány szavait halva hogy egy kereskedelmi kikötőpont létrehozása remek ötlet lenne a törpék részéről hisz az elfekkel is kereskedtek vízi úton szóval hasznos lenne és ezt akarja Mognar átbeszélni.
Csendesen fürkészem a tanácsadók arcát és figyelem a szívverésük hangját meg a bőrük illatát hogy vajon hogy és min gondolkodhatnak. No nem telepátia ez csak egy átlagos állati képesség amire minden oawa képes hisz macskák vagyunk.

Goibur megsimogatja a szakállát és átveszi a szót.
-Hmmm... Kicsit kockázatosnak tűnik számunkra. A felszínen álló célpont egy település. Már a piacterek biztonsága is épp elég kihívás. De ha tudnánk erdei elfeket rávenni, hogy költözzenek ide és alapítsák meg ők a várost, az mindenkinek csak hasznos lenne. Közelebb lennének, így könnyebben cserélnénk árukat. És nekünk nem kellene kockázatot vállalni.
De ha már elkezdte Helléna a karavánutakat... Lehet ahhoz is passzolna valamennyire. Vajon a lombtündék hajlandóak lennének Mognar király uralma alatt élni annyian, hogy megépítsék az új kikötővárost?
* Úgy tűnik a törpe tanácsban nem Mognar volt eddig sem az egyetlen, aki cserekereskedelemben hitt megrendíthetetlen bizalommal. A jogokat és előnyöket bármelyik pillanatban készek elcserélni a saját problémáikat felajánlva szövetségeseiknek. Ezek mind öreg törpék, lehet fiatalon még nem így látták a világot.

A fiatalabbik tanácsnok elgondolkodik elsőre, hogy mit válaszoljon, de haragos szemében látod, hogy inkább csak a kész választ fogalmazhatja, mint hogy ennyi időbe telne érveid felfogása.
-Már elég régen megkötöttük az öt nép szövetségét, másfél évszázada. És népünk teljesített minden vállalást, szerény véleményem szerint megbízható és hűséges szövetségesnek számítunk.
Nem úgy, mint az orkok és az emberek, akik egymást gyapálták akkor is, mikor tőlünk elfoglaltak egy bányát. És ha már az erdőlakókról beszélünk... Ha jól emlékszem, volt panasz arra is, hogy a királynőjük még szította is a feszültséget azzal köztük, hogy először katonákat ígért az embereknek a saját szövetségese ellen, utána Oughwar kérésére az utolsó pillanatban visszavonta.
Azon a bizonyos találkozón Mognar úgy számolt be, hogy katonákat ígért több szövetségesünk is Vastelep felszabadítására, de végül nem érkeztek meg a bánya alá.
Ilyen helyzetben vajon az oawák vállalnák-e, hogy megvédenek valami újat, valami közöset,
ha fenn áll az esély, hogy pont a támadás előtt ki fog vonulni minden baráti haderő és egyedül maradnak?
* Oké, ezen nem kellett volna annyit gondolkodnia. Szemmel láthatóan nyugodt arca ellenére az érzelmek ragadták el az egyik beszélgetőtársadat és inkább csak nyersebb lett a megfogalmazása a hatásszünet alatt, mint elvette volna az élét. És talán nem is a leghelyesebb leírását adta a történteknek.
Ám az öregebbik tovább hallgat, figyelmesen nézve hol egyikőtöket, hol másikotokat.

Garr Runit

Felnevetek a törpe kicsit velős kirohanásán, és teljesen megértem az érvelését ami erősen sántít pár apróság miatt. Majd megfontoltan válaszolok neki hisz pont az általam említett okra hivatkozva védekezik.
-Természetesen volt 150 éve is egy megállapodás amit sokan sokféleképp értelmeztek és lett is belőle elég probléma. Igen az emberek és az orkok fura népség nekik a háború a mindenük, de nem a múlton kell rágódni és azt felhánytorgatni ki miben hibás. Nem tudok olyan népről akinek ne lett volna elég kétes lépése. És ha már minket is belekeverne egy az országokat érintő kereskedelmi pont védelmébe holott tudja hogy annyi közünk van a harchoz mint törpéknek az esőhöz, nem mi akarunk jobb opciót a kereskedelemhez hanem önöknek van rá nagy szüksége méghozzá záros időn belül mert így egy kereskedő se fog erre járni. Mindez azért mert nincs kialakítva rendes kereskedelmi város vagy pont. A védelme tényleg komoly indok arra hogy elfek húzzák fel pláne ha egyes törpékből kiveszett a virtus és a dicsőség ami egy törpét jellemez, de a város tulajdonosai ég mindig a törpék lennének nem az elfek így cinkes csak rájuk rakni a védelem felelősegét. De ha ezen múlik az hogy a törpék is részt vegyenek saját kereskedelmi pontjuk védelmében akár egyeztethetek otthon hogy adjunk oawákat is az őrséghez bár vicces lesz hogy nekünk vajon mit ajánlanak fel cserébe.
Nézek rá kicsit kihívóan kicsit lenézően (noha ez csak méretbeli okokból nem személyes ellenszenv miatt a tanácsadó irányába). Majd elhelyezkedek vele szemben szem magasságba süllyedve megadva azt a tiszteletet hogy ne törjön ki a nyaka miközben rám néz. Hm lehet hogy nem a legjobb ötlet de nekem se jó ha nincs szemkontaktus.

-Nekünk mi volt a kétes lépésünk?
* Kérdezi még mindig Goibur határozottan. És türelmetlenül várja a válaszodat. Ám mielőtt akár ő folytathatná, akár te felelhetnél, belép a terembe egy ember. Egészen pontosan az a hajós, akit a parton hagytál az árujával.
-Szép jó napot uraim! A nagykövet urat már ismerem, de hadd mutatkozzam be Önöknek is. A nevem Galileo Gallilei.
* Majd rád néz, miközben nekik nyújt kezet.
-Váratlan meglepetés ért minket. Pár kedves óriás megjelent ott, ahol kikötöttünk és rövid barátságkötés után rávettem őket, hogy hozzák el nekem a törpék piaca közelébe a fákat. Így szerencsés esetként a királytól kért munkásoknak alig kétszáz métert kell csak szállítaniuk.
* Heir ekkor -jellemét ismerve teljesen meglepően- megszólal hamar.
-Igen. Az óriások az a faj, akik elég ostobák ahhoz, hogy ingyen munkára rávehetők. Ez valóban illik rájuk.
* Hangjából kitűnik, hogy inkább gebedt volna meg a gerendák súlya alatt, mint hogy valaha is szívességet kért volna az égimeszelőktől.

Garr Runit

-Hm hát kezdjük, ki is adott az orkoknak fémet némi harchoz szövetséges ellen? O persze az orkok is szövetségesek mert nekik csak annyit kell megemlíteni hogy van egy bánya és simán kitermelitek nekik, de egy kikötőváros megépítése és védelme már kőkemény probléma amit rásóznának egy 3. szövetségesre hogy az owákat se hagyjam ki még őket is belerántanátok a dologba némileg van az ötletben lehetőség. Viszont még mindig azt vallom a ti országotok és a ti dolgotok lenne eme város kiépítése nem a lombiaké és nem is az oawáké már amennyi építész akad nálunk... De legyen így elfek esetleg védik a várost de cserébe az árakból engednetek kell feléjük hogy nekik is megérje a dolog. Szóval ha védelmet akarnak a városnak üzletelni kell az elfekkel.
Az ajtó nyílik és a kapitány lép be vidáman aki a parton maradt. És üdvözölt mindenkit velem kezdve.Kezet nyújtok felé üdvözléskép, és bemutatom neki a követeket miután elmesélte hogy érkezett meg közénk szerencsésen pár oriás segítségével. Kedvenc törpém mondata se ér meglepetésként de megmosolyogtat.
-Lehet hogy ostobának tűnnek nekik nem a vagyon halmozás a fontos és lássuk be nem is agresszívek hisz segítettek az önök fáját leszállítani ide minden gond nélkül talán már ezért is hálásnak kellene lenni feléjük nem gondolja?

Úgy tűnik, hogy kezdesz bele lendülni a beszélgetésbe. És egyre több mondanivalód van. Ám a törpék épp most kezdenek kifogyni a szavakból. És nagyon nehezükre esne ilyen hosszan és ennyire indulatmentesen válaszolni.
-Az óriások segítettek a selfeknek, hogy ne foglalhassuk vissza a bányát! Ha ők nem lennének, a az éjtündék itteni csapatai fasorba se lennének. Szóval miért is kellene nekünk jó viszonyban lennünk velük?
Kezdem úgy érezni, mintha az oawák nem is a mi oldalunkon állnának.
* Ekkor lépett be Mognar király kíséret nélkül.
-Felség! -biccent oda mind a két jelen lévő tanácsadója.

Garr Runit

-Na igen a bibi hogy bárkinek segítenek minden érdek nélkül. És csak egy törpe van akire esetleg pikkelhetek a többi megérdemli a tiszteletem és a támogatásom , pláne hogy a népemet vegzálják amikor nem ártottunk önnek vagy ha igen akkor meghallgatom és igyekszem kárpótolni a fajtestvérem bűne miatt. Mindenképp a szabad népek és szövetsége mellett állok hisz ezért güriztem az utolsó királyi találkozón hogy a szövetség ne szakadjon meg-hajolok a törpe arcához- szóval jobb ha a vádad vissza vonod vagy mélyen remélem hogy valós bizonyítékod van ellenkező esetben jóvátételt követelhetnék de nem vagyok ember és nem veszem fel egy saját véleményt mint tény. Oawa vagyok és a népem képviselője de tudom ki mikor hazudik ideges vagy csak be van tojva hogy nem érvényesül. Mognar remek király és tisztelem öt ha azt hiszed elárulnám csak mert nem azt hangoztatom ami önnek jó nem az én bajom.
Ekkor ajtó nyílik és Mognar lép be egyedül, vissza veszek a haragomból igaz ez a kis vakarcs bosszantó de a népét védi ezért nem bánthatom.

Valamit hallottál, hogy az itteni csatákban Zevadartól távol minden féle szörnyet bevetettek, hogy tartsák magukat. Igen tekintélyes túlerőről volt szó, így kellett is. Állítólag az orkok is látták sokáig a hegycsúcsokon távolról figyelő égimeszelőket, mígnem kiszabadítottak tőlük pár törpét, akiket meg akartak enni és ezzel elindult rájuk az óriások támadása is.
Eddigre már elegük volt az agyarasoknak, hogy legkülönbözőbb bestiák mászkálnak Raydan felszínén és felderítő csapataik folyton harcba keverednek velük. Ezért is fordultak vissza, mikor szorongatva érezték magukat a kőhajigáló nagyemberek és az északi tündék párosa miatt.
-Legalább most ne vitatkozzatok! -szólal meg Mognar kezet rázva- Barátom, te semmit nem változtál. Folyton valakit győzködsz a terveidről.
Nekem tetszik az ötlet, de asztal mellett meg tudjuk beszélni a részleteket. Helléna hol van?* Kérdőn néz két beszélgetőtársadra, akik jól láthatóan ezzel a kérdéssel akarnak legutoljára foglalkozni.
-Amióta visszajött a fogságból, igen keveset van velünk. Úgy látom túlságosan lefoglalják őt feladatai, a tervezés. -mondta Goibur
-Azelőtt sem sokat láttuk. -jegyzi meg Heir.
-Talán le kéne váltanom. -morfondírozik a király egy pillanatra- De adok neki még pár hónapot.
* Miközben egyre többen érkeznek, te a két tanácsossal és a kalmárral az uralkodó közelében ülsz le.

Garr Runit

Mognar megjelenése gyorsan befagyasztja a kis törpébe a szót így megússza hogy ebéd legyen belőle, gondolhatnánk hisz a félhúzása olt a célom hisz ideges ember (ez esetben törpe) ritkán hazudik. Mognarral ismét kezet fogok és bemutatom neki a kapitányt. Majd helyet foglalok mellette majd beszélgetésbe kezdünk.
-Mindig és mindenkor szeretem az újításokat igen ez az én bűnöm-nevetek fel- és nem vitáztunk csak kicsit véleményt cseréltünk. Az ötlet nekik is tetszett csak a,kivitelezése fog némi vitát gerjeszteni. Ki ez a Helléna akire várunk?
Nézek rájuk kérdőn és hallgatom a beszélgetésüket.Fogság, visszatért, honnan ezen kérdéseket nem fogom firtatni némi titokra mindenki jogosan tart igényt.
-Mindenki érdemel esélyt pláne ha a dolgát végzi vagy másik munkakör kell neki amiben ugyan ezt végezheti és nem igényel jelentéstételt havi szinten. Már ha nem vagyok indiszkrét. Vagy inkább a kikötőpontról beszélgessünk inkább abban van téma bőven.

-Helléna a megboldogult Triin tanácsosasszony húga. Ha igaz a történet, a sötét elfek csak elkapták a bányáért vívott harc közben, de az óriások ették meg. És a legnagyobb problémánk most egy felszíni településsel, hogy az óriások azóta is a zevadariak segítségével vadásznak népem felszínre felmenő tagjaira.
Barbár népség, akikkel soha eddig nem volt ennyi gond. Az egyik megbízható barátomat elküldtem az orkokhoz, hogy ismét beszéljen velük arról, hogy mi átengednénk nekik Sötét Vastelep bevételének egy jelentős részét. Mi termelnénk, ők pedig távol tartanák az ellenséget azoktól a területektől, amitől vereségeink miatt leterhelt hadseregünk jelenleg nem képes.
Van már egy ehhez hasonló együttműködés az ő földjükön is és eddig megbízható, jó szövetségesnek bizonyultak, a szerződést maradéktalanul betartják, a kereskedőink biztonságáról pedig maguk gondoskodnak. Ha egy másik törzsük véletlenül megtámadná őket, akkor is elmennek és megbeszélik a szabadon bocsátásukat. A legtöbbször még a zsákmányt is visszaadják.
* Miközben a király beszél, a két tanácsos bólogat és nézi arcod vonásait, hogy vajon mennyire sikerült megértetni veled az óriások jelentette fenyegetés mértékét. A legkevésbé sem szívesen és örömteli arccal mondanak le területük egyik bányájáról részben, ám a próbálkozások kudarca is azt mutatja, hogy egyedül nem fognak boldogulni ezzel a dologgal.

Garr Runit

Mognar beszédét egyszer sem szakítom meg fölös kérdésekkel, hisz amit el akar mondani úgy is elmondja. Nincs oka se elhallgatni se hazudni semmiről. És nem is teszi végig engem bámul a két tanácsadóval ami kicsit zavaró, de az ember nem szol be diplomáciai vacsora alatt hogy ne bámulják. Oawák még ritkábban, már amennyit diplomáciázunk.
-Ezzel kellett volna kezdeni de így akkor az általam javasolt ár rés is előkerül hisz az óriások csak rátok utaznak. Viszont az elfeket rá is kell beszélni a város megépítésére mert lassan lehetetlen lesz a tengeri kereskedelem megfelelő hely hiányában. Kérdés ki menne el az elfekhez tárgyalni a dologról és milyen jogai lennének és ha már itt tartunk lenne egy apró kérdésem is mert igazából ezért jöttem ide olyan gyorsan. Olyan kristályt keresek ami szikrát szór és képes elnyelni a tomboló vihar nyers erejét azaz a villámokat. Ha akad ilyesmi szívesen vennék mert kovácsolnék belőle egy kis fegyvert magamnak túl sok mostanában a harcos és a selfek is egyre pimaszabbak szükségem lenne valami fegyverre ellenük.- Mognarra nézek- és hogy gyorsan megkezdhessétek az elfekkel a tárgyalást akár el is megyek hozzájuk hisz gyorsabban közlekedek bármely futárodnál követednél. És az elfek uralkodóját is rég láttam több legyet csapnák le egy úttal.
Igen ez egy jó ötlet és még út közben növényeket és a természetet is tanulmányozhatom nem kevésbé a kristály kovácsolást. Plusz Mognar is tartozna egy kis szívességél jó az ilyesmit halmozni.

Mognar kiköpte a falatot a szájából.
-Pfföööjj! Még hogy az óriások csak ránk utaznak? Kiszámíthatatlan vadállatok. Nem jobbak egy moralistánál. Nem tisztelik a törvényeinket és nem garantálhatom velük kapcsolatban, hogy valakit nem fognak bántani.
* Galilei arcán azért leolvasható a vacsora közben, hogy ő reménykedik abban, hogy ez a kikötő mégis létre jön. És nem látja veszett fejsze nyelének. De elég sokat tárgyalt már ahhoz, hogy tudja, néha a személyes tapasztalatait hiábavaló emlegetnie. Csak ront a helyzeten.
-Ám nem bánom. Úgy hallottam, Észak-Bivalyban van dolga az erdei elf királynak. Ha ráveszed, hogy alapítson a területemen egy várost, akkor azt el fogom fogadni. De a törvényeit én fogom írni.
* Megemeli a kupáját.
-Jó szerződés, jó barátság!