Lash

A troll ugye rád néz és leüvölti a fejed, egyelőre tettlegességre nem fanyalodik de bármi megtörténhet. Viszont a természet igenis megerősíti a rémálmod amire igazából sosem vágytál. Uralni ugyan nem tudod de a hívásra nos ő is reagálhat mint a példa is mutatja. A ghoulok kilapultak egyszer és mindenkorra az orkok is alig úszták meg az  elmúlást de már köréd igyekeznek állni.  A próbálkozásod a a nyugtatásra egyenlőre működik, ami kész csoda, bár csak annyit érsz el hogy nem akar szétcsapni téged. Ami a testőreid illeti nos ők útban vannak.

d6 dobás
1-2 a troll a fát ragadja meg és az előtted álló orkokat elsöpri.
3-4 a söprés sikertelen
5-6 nos téged is elér a szele kicsit csúszol a földön és kóvályogsz.

The member 'Shuga' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 1

A ghoulok nem úgy tűnnek, mint akik hamarosan fel akarnának kelni, ami határozottan jó, hiszen az életüket így nem kell félteni tőlük - csak mástól. Annyi a rossz benne, hogy bizonyára a növény, amit kerestek, teljesen kilapult és darabjaira tépődött; ezt már nem könyveli el sikernek. Mi több, a helyzet sem épp ragyogó, inkább mondaná balszerencsés események sorozatának ezt az egészet, ami felettébb zavaró, de meg kell próbálnia kihozni belőle a legjobbat.
Az orkok nagy megkönnyebbülésére közelednek felé, köré is gyűlnek, és egy sóhaj szakad ki belőle, hogy nem lát rajtuk komoly sérülést. Mondaná azt, hogy vissza kéne vonuljanak, azonban tudja, mennyire büszkék és hogy mennyire nem értékelnék ezt az alapelképzelést, hiába maradnának életben egy kis futásért cserébe. Valahogy el kell innen csalnia a trollt, és mivel a figyelme nagyon is a vörös loboncán van, nem esélytelen. Bizonyára a szél segítségét hívva gyorsabb az orkoknál, így nem fogják tudni a kísérői sem követni, ezzel, ha nem is szépen és igazságosan, de megmentve őket. Mielőtt azonban bármit cselekedhetne, miközben azért minden erejével azon van, hogy a trollt lenyugtassa, ellenfelük megemeli a fát, és olyan lendülettel suhint vele egyet, hogy az odasereglett védelmezőket el is söpri. Bármennyire szeretné őket meggyógyítani és megnézni a sérüléseiket, most ez a legjobb alkalom, hogy meginduljon, saját magára vonva a troll figyelmét, később pedig majd felzárkózik ideiglenes társaihoz.
- Maradjatok, nemsokára visszajövök, a sérüléseiteket pedig ellátom! - kiáltja, és hallhatóan nincs ínyéra ezen döntése, ám ez tűnik a leglogikusabbnak és legértelmesebbnek, hogy ne kockáztasson a kelleténél több életet.
Jóval gyorsabban hátrál, aztán pár lépés után sarkon fordulva indul meg, hátra-hátranézve a válla felett pár pillanatra, mikor biztos benne, nem fog felbukni a következő lépésnél semmiben. Ha esetleg azt tapasztalja, hogy a troll már nem figyel rá, akkor vagy kiált, vagy egy követ dob neki, és ezzel lehet, felingerli, kell, hogy továbbra is őt kövesse. Akármennyire nem szeretné, egyre esélyesebbé válik egy szakadék keresése, ahol ténylegesen lerázhatja őt, ugyanis más biztos megoldás nem igazán áll a rendelkezésére, amivel sem kísérői, sem ő nem lesznek veszélyben.
Érdeklődik a természettől, merre van egy olyan helyszín, ahova befér ez a kisebb hegynyi szörnyeteg, aztán ha kap iránymutatást, akkor abba halad, ha nem, akkor saját kútfőből, véletlenszerűen rohan valamerre, de maga se tudja, merre.

Lash

Lash kicsit (nagyon) idegesen szemléli az orkok repülését. Ha nem egy viszonylag puha mocsaras talaj lenne az orkok most valószínűleg tele lennének töréssel. Az sem elhanyagolandó tény hogy a troll tojik rájuk. Így amikor Lash megiramodik elf tempóban némi mágiával megtoldva taln le is tudná hagyni a trollt de nem ez a célja és hogy még rémisztőbb legyen a troll lazán tartja vele a tempót, két okból is. Az egyik hogy ugye hosszabb a lába ami előny esetében, a másik szintén a fizikumához köthető hisz hatalmas testet mozgat meg nap mint nap így elfáradni is nehezebben fárad. Így kérdés vajon ki adja fel előbb. Lash vagy a troll.
A táv egyre csökken köztetek, így időszerű megnézni vajh mi fog történik. A troll elkap? Vagy beelőzöd és sikerül leráznod a vadi új hódolód? Ne adj isten egy harmadik fél végez a szörnyeteggel.

K10 dobás
k1-3 Lasht sikeresen elkapja a troll.
k4-7 Lash lefutja a trollt és az a szagát is veszti
k8-10 Vastag nyílvesszők csapódnak a troll torkába amik lángra is gyúlnak. De vajon ez jó Lashnek?

The member 'Shuga' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 8

Eleinte azt hiszi, hogy nem lesz képes tartani vele a tempót, hiába vannak elképesztően különböző méretek, így némi rémülettel tudatosodik benne, hogy a lénynek meg se kottyan az, amit diktál. Fut lényegében vele együtt, egy kicsit még gyorsabban is, így még jobban igyekszik megnyomni, és bár állóképessége a vándorlások és mászkálások miatt magas, pont a sebességben nem fog erősen szerepet játszani. Egyre kétségbeesettebben keresi a helyet, ahol esetleg lehagyhatja vagy elvezetheti, ahonnan nem találhat vissza, ám nem talál semmit, illetve környzete sem számol be ilyen helyszínről. A gyomra egyre erősebb görcsbe szorul, hallgatva közben a tompa, már-már zúzó lépteket, amik folyamatosan közelebbről és közelebbről érkeznek, fokozva rémületét. Bizonyára fogalma sem volt az elején arról, hogy mire vállalkozott, most pedig megihatja a halálosnak ígérkező levét, ám mielőtt minden reménye elveszhetne, nyílvesszők csapódnak a trollba. Csak a hörgés és fájdalmas, szaggatott kiáltás az, amire felkapja a fejét, válla felett hátrafordulva véve észre a szokásosnál vastagabb, lángoló lövedékeket. Lelassítva távolodik még valamennyire a nagyra nőtt szörnyetegtől, egész testtel fordulva aztán felé, ügyelve arra, hogyha a testtömeg zuhanni kezd, ne őrá essen. Közben erősen kutakodik, mégis ki az, aki leterítette a lényt; pásztázza a fás vidéket, ám ha nem találja - aminek nagy esélye van -, akkor a természetet hívja segítségül, hogy adjon neki iránymutatást. Amíg nem érkezik semmi, addig értetlenül és félelemmel forgolódik, hátha egy megmozduló árnyat észrevehet, ugyanis jelenleg eléggé úgy tűnik a számára, hogy csöbörből vödörbe került.

Lash

Ahogy Lash végre kifúja magát és megnézi a trolt. Abban bizony 10-12 nyílvesszőt lát amik egy fura anyaggal vannak bekenve és gyújtják lángra a troll testét. A fák közül fél tucat ork vadász lép ki a már ismert és baráti törzsből, mindegyiknél egyedi tárgyak jelzik hogy a törzs felnőtt férfiai, akik brutális ellenfelekkel végeztek már csak azért hogy vadászokká, harcosokká váljanak. Egy fiatalabb ork is van a csupa hústorony közt és a hátát lapogatják a szerencsés lövése miatt. Lassan téged is kiböknek, és a vezetőjük el is komorodik majd elég mély és erőtől duzzadó hangon szól hozzád, miközben a lángolón troltól szereznek emléket a fiatal vadász számára.
-Ki vagy te lombjáró, miért vadászol a területünkön, megszeged tán a szerződést? És ha már vadászat agyadra ment a hideg vagy mi? Trollra vadászni felkészülés nélkül egy halálcsapda közelében? Mit kódorogsz erre elfecske okosan válaszolj vagy mész a troll mellé a tűzbe.
Azt látod hogy a téged kísérők is épp hogy oda érnek de inkább fékeznek és csendesen néznek máshova csak az vezetőre nem. Megfogja az állad és maga felé fordítja az arcod.
-Mesélj kislány mit keresel itt? Ez egy nyamvadt kiképző terület fiataloknak, ha megint a sámán akart innen növényt begyűjtetni veled kicsipkézem a fülét a vén trógernek de a tiedet is hogy meggondolatlanul jöttél ide. Na beszélj, és arra is keríts sort mire van szükséged innen.
Néz rád szelídebben, noha az aurája még mindig érezhető mintha sokkal többre lenne képes mint a körülötte lévők.

Nem kell sokat várnia, hogy megtudja, kik is a megmentői - vagy lehetséges fogvatartói. Egyedül ugyanis sokat nem tehet, bárki is legyen a közelben, és bizony az egyelőre ismeretlenek egyértelműen fel vannak szerelkezve. Előnyben vannak, méghozzá elég nagyban, míg ő szinte minden fegyverét kénytelen volt hátrahagyni, de majd később, ha lesz rá lehetősége, értük megy. Lehet, hogy annyira nem értékesek és egészen egyszerűek, de nem akar minduntalan újat vetetni...
Ahogy visszafordul, követve a nyilak állásának nagyjábóli irányát, hamar megpillantja a fák rejtekéből előbukkanó, hozzá képest hatalmas orkokat. Egy másodperc töredékének erejéig megnyugszik, hiszen nem ellenségek, ám rögtön utána ki is derül, hogy nem nagyon szimpatizálnak vele, egyáltalán nem támogatva a jelenlétét. Önkéntelenül hátrál pár lépést, és bár megszokhatta az erős hangjukat, valahogy ez mégis megriasztja, futni azonban nincs értelme, tudja. Gondolkodás nélkül lelőnék, mi több, ráfognának mindent, amit nem kéne, szóval némi hátrálás után lecövekel, mielőtt lábai önállóan cselekednének.
- Én nem vadásztam! - jelenti ki határozottan, összegyűjtve minden bátorságát húzva ki magát, belenézve a vezetőnek tűnő alak szemébe annak ellenére is, hogy legszívesebben elkotródna. - Bolond lennék megszegni a szerződés ezen pontját. Tiszteletben tartom a kikötéseket, és nem kívánom megsérteni azokat. - Még ha igazából már nem is tartozik kifejezetten az elfek közé, hanem minden birodalomtól függetlenül cselekszik... Legalábbis a saját elképzelései szerint, és mint ilyen, semmi sem köti a kezét, ugyanakkor semmi sem védi. - Egy közeli törzs sámánja kért gyűjtőmunkára, míg ő a faluban intézkedik, de vadászat nem szerepelt sehol a terveim közt. Rám és a mellém rendelt néhány kísérőmre támadt ez a monstrum - int a lángoló troll felé, a ghoulokat inkább meg sem említi, majd felkapja a fejét, ahogy meghallja a közeledő lépteket. A hangok forrása felé fordítja fejét, és halvány mosollyal üdvözli a csapatot, örülve, hogy komolyabb bajuk nem esett, gondolatban pedig már készíti is gyógyítói tudását és képességét, hogy a legapróbb sérüléseket is gond nélkül elláthassa.
- Megsérülte...? - tesz feléjük egy lépést, aggodalmasan érdeklődve, ám ahogy megtorpannak és még csak véletlenül sem néznek az irányukba, ő is megáll. Gyanakodva és értetlenül figyeli védelmezőit, ám mielőtt számon kérhetné, mégis mi folyik itt, vaskos ujjak közé kerül arca, mintha csak figyelmeztetné, hogy mással kell foglalkoznia. Enyhe dühvel néz az orkra, és ha lehetősége adódik rá, akkor finoman lefejti magáról a kezét, kényelmetlennek találva így a beszélgetés további menetét.
- Nincs értelme hazudnom, ha azért küldött, hát azért küldött. Semmi közöm nincs az itteni viszályokhoz, engem egy listával és néhány falubelivel küldtek utamra... - mutat ekkor a frissen befutottakra. -..., egyéb hírt nem kaptam, hogy mire is kéne vigyázzak azon kívül, hogy néhány agresszív fajtárs nem a legnagyobb békepárti. És ha a lista kell... - kezd el matatni köpenye alatt a ruháin, hogy előkerítse a papírt, amire a sámán írta fel a kellő felszereléseket. Néhány feszült másodpercet követően előrántja, és a vezető szemei elé nyomja. - Tessék! Amit el tudsz olvasni, az kell még - mondja, és nem csodálkozna rajta, ha nem lenne birtokában az olvasás képessége. Nem hiszi, hogy az orkok pont ezt a készséget fejlesztenék ki minden harcosuknál, ennek elsajátítását inkább a sámán feladatának véli.

Lash

Az ork hangosan nevet a kirohanásodon, majd int a 4 orknak hogy takarodjanak haza azok szó és nyom nélkül tűnnek el. A listád elveszi, némi töprengés után mintha memorizálná mi merre van és mi lehet a környékén, a sárkány gyümölcsnél elmosolyodik és rá bök.
-Itt kezdünk ezt a legnehezebb beszerezni, legalább is errefelé. És az lehet hogy a vén méregkeverő a védelmébe vett én viszont nem adtam engedélyt annak a négy idiótának hogy magára hagyják az öreget. Mindegy velük később foglalkozom. Szóval szereted a gyógyfüveket és egyéb nyalánkságot begyűjteni. Jó is az ha ért hozzá bárki. De ez a környék messze halálos, igaz ez a falu körül lévő tájra is. A legtöbb törzs ide küldi azokat akikben van némi spiritusz hogy orkot faragjunk belőlük. Erre egy vékony kislány lealázza bátorságban a törzs harcosait.-nevetve verne hátba de időben fékez a keze- Gyere most már nagyobb biztonságban vagy mi őrzünk amíg magadnak meg a vén kígyónak összeszeded ami kell.
Csendesen de rutinosan vesznek körül, amit látsz egy fát néz az egyik.

Majd mozgásra leszel figyelmes, a nem rég lecsapott ghoulok tértek vissza némi erősítéssel, az orkok, még a fiatal is harci üvöltést hallat és nekik ugranak. Amit látsz a ghoulok korábbi gyógyulása bakfitty volt az eddigiekhez képest. Amit sérülést szereznek szinte azonnal gyógyulni kezd.
-Mozogj kislány nem érünk rá egész nap, és nem hiszem hogy díjaznád ha a többi őr is ide érne és be kéne szállnod.-a panaszt egyetlen dolog teszi zavaróvá az hogy két pofára vigyorog mindegyik. És hiába a ghoulok regenerálódása és harci fölénye tartatják velük a biztos távolságot. A kirándulásod körülményes és sokáig tart hisz úton útfélen szörnyekbe botlotok, de lássuk be az új védelmezőid messze profibbak a korábbi négyesnél. Sötétedésre értek vissza a faluba ahol a főnök a sámánhoz kísér és elkezdenek egymással üvöltözni, tettlegességig nem fajul, de mintha apa-fia vitába keveredtél volna hirtelen. A főnök a válladra teszi a kezét-Igaz hogy ez a vén bakancs már a barátságunkat ajánlotta neked az engedélyem nélkül, de most én is felajánlom a számodra. Bármikor jöhetsz gyűjtögetni ha kell, csak szólj és adok melléd megfelelő őröket nem olyan tojáshéj seggű mitugrászokat mint az a négy idióta akiknek más munkája volt.

Végső soron mégis megnyugtató, hogy ezzel a bandával futott össze, amint realizálja, egy törzsből valók, csak éppen elkerülték egymást, de attól még némi fenntartással kezeli őket az előbbiek nyomán. Lábujjhegyre emelkedik, hogy jól láthassa, mit bökött ki magának a vezető, elolvasva a szavakat pedig fejvakarva ereszkedik vissza, mellé bólogat. Sok beleszólása mondjuk úgyse lehet, elvégre ők jobban ismerik a vidéket, ő csak egy nagyjábóli kört tervezett el, mindösszesen körülbelülre megsaccolva egy-egy növény lelőhelyét. Terepszemlét szívesen tartott volna egymaga, de ha ennyire mondják, hogy ilyen veszélyes és olyan veszélyes... Hát maga se tudja, noha lehet, a lombok közt és állatként sokkal nyugalmasabban körbejárhatta volna a vidéket, összeszedve azt, ami kell.
- Iiigen... Bár még közel sem elég széleskörű a tudásom - vonja meg a vállát, ám azt is be kell látnia legalább saját magának, hogy komolyabban csak nem túl régen kezdett el vele foglalkozni, felelevenítve a régen tanultakat, ezekhez hozzácsapva az új információkat. - Sok mindent ismerek, de a növényismeretem inkább az általam gyakrabban bejárt területekre igaz, itt azért van olyan, amihez leírás vagy egy rajz szükséges... - vakarja meg a tarkóját zavartan annak ellenére is, hogy nincsen ezen semmi szégyellnivaló, sokan még annyira sem értenek hozzá.
Nem igazán tudja hova tenni az ork hirtelen hangulatváltását, bár ezt már korábban is tapasztalta, hogyha bátran kiáll, félredobva a félelmeit, akkor az afféle elismerés a részükről, hiába gyengébb és hiába nyomorodott meg testileg. Amilyen indulatos tud lenni, még talán be is illene közéjük, persze ez csak egy őrült, kósza gondolat, aminek nem kifejezetten kíván eleget tenni - máshol jobb helye van. Meg egyébként is, úgyis csak visszakívánkozna minduntalan annak a szeretett személynek a közelébe, hiába lenne már képes máshova is beilleszkedni.
Eleinte kissé kényelmetlenül érzi magát, nem kifejezetten szeretve, ha úgy őrzik őt, mint egy kincset még akkor sem, ha minden indok megvan rá. Mindenesetre nem puffog miatta, nincs abban a helyzetben, hogy ilyen felelőtlenségnek tűnő igényeit hangoztassa, és csak csendben, a környezetére figyelve halad a társasággal, tartva velük a lépést, és megérkezve első állomásukra, szembekerülve a ghoulokkal gyorsan észreveszi a fát, amit annyira néznek. Bizonyára ez az egyik, ami kell, és emlékszik is az ábrázolására; a nedve kell, ha minden igaz.
- Tudva, hogy ezekkel kell szembeszállni, nem akartam egy másodpercnél se többet elpazarolni - mondja kellemetlenül, az első csapásokat még figyelve, és feltűnik neki az elképesztően gyors regenerálódásuk. Nem tétovázhat azonban tovább, mert ha súlyosbodott a részükről a helyzet, akkor valóban nincs egyetlen pillanat sem, amit várakozással és nézelődéssel tölthet. Odarohan a fához, előrántva tőrét felsérti a kérget és az alatta megbúvó, csupasz területet, az egyik üres üvegcséjét odatartja, hogy abba csorogjon a nedve, és amíg vár, addig a természetet hívja segítségül, hogy némileg támogathassa ilyen úton is új csoportját. Szeretné, ha minél kevesebb sérülttel és veszteséggel zárhatnák a napot.
Az utat közel sem nevezné egyszerűnek, ahol tudja, ott felveszi a támogató szerepét, miközben teszi a tényleges feladatát, begyűjtve a növényeket, lehetőség szerint azért magának is szánva egy kisebb mennyiséget. Nem egy falut kell ellátnia, hanem csak párját és magát, de vélhetően azt sem olyan gyakorisággal, ahogyan az agyarasoknak szükségük van rá, így tényleg nem viszi túlzásba a magángyűjtést. Ők annyiszor nem kerülnek egy küzdelem közepébe, mint a hegyek közt élő faj.
Sikerül arrafelé is eljutniuk, ahol a fegyvereit volt kénytelen hagyni, így azokat visszaveszi, és lényegében teljes boldogsággal és veszteség nélkül menetelhetnek vissza a faluba. Adott esetben a sérüléseket ott helyben ellátja, ám ha nem súlyos, akkor a településre visszatérve társul a sámánhoz ezen ügyek elintézésében, ezzel is némileg törlesztve az itt nyílt lehetőséget a növények beszerzésére.
A sámán elé járulva vitába torkollik a megbeszélés, ám azon kívül, hogy fáradtan lerogy a földre vagy valami ülőalkalmatosságra, csak elmélázva figyeli a társaságot, hadd rendezzék le úgy, ahogyan ők azt szokták. Nem látja sok értelmét beleszólni, elvégre nem is az ő dolga, meg valószínűleg csak rosszallanák, ha az itteni menetet megkérdőjelezné, így inkább a pihenést részesíti előnyben, a hangos, már-már dörgő szavakat annyira figyelmen kívül hagyva, amennyire csak lehetséges. Néhány perc után elkezd kirámolni, és lerakja maga elé azokat a dolgokat, amiket a sámán kért tőle, elkülönítve a saját kis adagjaitól, hogy gond és felesleges időhúzás nélkül átnyújthassa a növényi részeket. Ebből az állapotából egy súlyos kéz a vállon rántja ki, így összerezzenve kapja fel a fejét a tanulmányozásból és gondolkodásból. Nagyokat pislog egészen a vezető mondandójának végéig, és hirtelen azt se tudja, mégis mit kéne mondania.
- Öhm... Ez... Ez megtisztelő, köszönöm - válnak finomabbá a meglepett vonások. - Idővel akkor biztos igénybe fogom ezt venni, noha nekem nem kell egy teljes falut ellátnom, csupán egyetlen személyt magamon kívül. Úgy elég sokáig kitarthatnak a készletek - enged meg egy mosolyt. - Egyébként azok a szörnyek miért regenerálódtak olyan gyorsan? Mikor a troll elől menekültem, előtte felbukkant néhány ilyen élőholt, de azoknak nem volt ennyire komoly a gyógyulásuk - néz érdeklődőn hol a sámánra, hol a vezérre, aztán a begyűjtött nedvre tekint. Nem voltak az első küzdelem során sem messzebb attól a helytől, ahol megtalálták a júdásfát, és ez megmagyarázná a regenerálódás sebességkülönbségét, noha valahol mégis kételkedik abban, hogy ez lenne a megoldása. Mégis miért lenne képes erre egy fa?
- Lehet egy fának gyógyerejű hatása csupán annyival, hogy a közelében van néhány lény? - hitetlenkedik, noha ha a sárkánygyümölcsöt veszi alapul, akkor nem kéne túlságosan meglepődnie, habár az csak az illatával vonzza oda az élőlényeket, nem a... Fogalma sincs, mijével, így örülne, ha ezen a téren megvilágosodhatna kissé, ugyanis nem látott ehhez hasonlót idáig. Azt nem feltételezi a tapasztaltak után, hogy a ghoulok csak úgy meggyógyulnak maguktól, méghozzá ilyen eszeveszett tempóban, különben már nem lennének itt ork települések.

Lash

Az orkok csendesen nézik a munkálkodásod, és azt hogy tényleg alig veszel magadhoz ez azt. A holtak és a szörnyek gyógyulását firtató kérdésedre a sámán válaszol.
-Van egy fa ami ebből él a neve Júdás fa. Mint olvastad a nedve erős gyógyítókepésségél rendelkezik. Az általános gyógyításra remek. Viszont az a dög igen csak vigyáz a nedvére. Képes egyes szörnyeket magához hívni hogy őrizzék az olyan oktondiaktól akik egyedül merészkednek a közelébe. A környéken több is van belőle, így edzésre és kiképzésre használjuk még a gyógyító képessége mellett. Persze ha túl sok ilyen fa nőne a környéken az veszélyes lenne így a vadászaink nem csak a szörnyeket figyelik hanem a Júdás fák szaporodását is. Ha túl sokat találnak csemetét szanálnak mielőtt túl sok szörny lenne a környéken. Szóval nálunk nem luxus a növények ismerete és az olvasást se vetjük meg noha erősen tagadjuk ha kérdezik.
A továbbiakban meginvitálnak egy kisebb vacsorára, és ha pihenni szeretnél se akadályozzák. Amint távoznál a faluból egy biztonságos júdásfa mentes utat mutatnak neked. És ilyenkor a mesélő már csak egyet tehet sok sikert a következő kalandodhoz (hehe ez csak vicc hisz mindenki tudja hogy már újra bajban vagy. És mielőtt a másik mesélő trolkodna a sámán a ghoul harapást kezeli. És immár nyugisan távozhatsz a faluból.

Annyira kimerítette őt a nap, hogy meg is feledkezett a harapásról. Leginkább már csak aludni akar és nézni ki a fejéből, hamarosan pedig indulni vissza Viridielhez, ha már az itteni feladatait sikeresen elvégezte. Vagy legalábbis... Kis zökkenőket leszámítva sikeresen. Sajnálja ugyanakkor, hogy nem jött rá hamarabb, mire képes a júdásfa, hiszen az elmondások alapján elég logikus, miért gyógyultak a ghoulok és következtethetett volna arra is, hogy ez nem átlagos vidék. Ugyanakkor eddig nagyon sokszor kerülte az összecsapásokat mindenféle lényt beleértve, így megmutatkozott, miben kell még fejlődnie és több tapasztalatot gyűjtenie. Szerencsére azért az orkok jól tudták - a váltásnál mindenképp -, hogy mit és hogyan kell tenniük.
A magyarázat figyelmes hallgatásához még összeszedi magát, ugyanis ez fontos lehet a későbbiekben is. Nem kizárt továbbá, hogy Viridielt elküldik errefelé, és lehet, hogy ő már tud ezekről, attól még jobb, ha ismer ilyeneket. Nem szabad teljes egészében a férfira támaszkodnia, mert, bármennyiszer is hangoztassa az ellenkezőjét, attól még hátráltatni fogja bizonyos esetekben. Neki is fejlődnie és tanulnia kell, hogy képes legyen lépést tartani a futárral, különben őmiatta fognak elbukni a jövőben.
- Akkor kellően kihasználásra kerül - mosolyodik el fáradtan, és mielőtt még aludni térne, a sámán kezeli azt, amiről ő megfeledkezett. Hálás ábrázattal üldögél a sátrában, tűrve az enyhén csípő anyagokat a sérülésen és körülötte, a fertőtlenítés és kezelés végeztével pedig megköszönve a figyelmet és segítséget. Utána a szállásért és növényekért fejezi ki háláját néhány szóban, majd pihenni tér, lerakva a neki szánt helyén a táskáját és egyéb felszereléseit. Gyorsan alszik el, még előtte üzenve Viridielnek, hogy másnap indul vissza hozzá, hogy tudja, mégis mi történik vele és mikor számíthat rá nagyjából. Álmában már mellette jár, és másnap a gondolatai is körülötte forognak, amit arra az időre legyűr, amíg udvariasan elköszön vendéglátóitól. Elbúcsúzva tőlük visszafogott izgatottsággal indul neki a hegyeknek, hogy mihamarabb a futár közelében lehessen, alig várva, hogy némi pihenő után ismét az országutakat együtt róhassák.

//Köszönöm a játékot!//