RATHAL ZWERTAN

A halálod gyors volt, és zavarba ejtő. Jelenleg egy havas fennsíkon állsz mindenféle védelem nélkül körülötted halottak ezrei, acél láncokkal rögzítve a helyükre. Meg nagyra nőt behemótok hosszú szőrzettel és karmokkal. Kezükben lángoló ostorok, amik a kinézettel ellentétben fagyos sebet okoznak még neked is. Egy 4 méteres fagy démon sétál feléd mellette egy self nő, aki ismerősnek tűnik mintha már láttad volna Uráldur környezetében. De hogy mit keres itt, és miért óvatos vele a démon őrök nagy része az rejtély. A jelen helyzeted sem méltányos hisz a ruházatod is lerohadt már rólad, és a tested is egyre satnyább. A vezető és a self nő kedélyesen csevegnek előtted démoni nyelven. Amennyiben értenéd épp rólad beszélnek mintha csak egy kiló fagyott gumóról beszélnének. A nagy démon elégedetten távozik de előtte egy kulcsot ejt a kezébe. A nő hozzád lép, megfogja az állad majd megszólít.
-Remélem megéred a pénzed, mert sokba kerülsz nekem ha értéktelennek bizonyulsz szimplán visszahozlak ide. De mielőtt felébrednél nagyfiú leveszem a láncod.
Nem sokat teketóriázik a szavakkal, a körülötted lévő lelkek irigyen nézik miközben megszabadulsz láncaidtól.
-Nos hercegem ideje egy kicsit aludni.-Csókol meg ami egyszerre áraszt el tűzzel, vérrel, és igen élettel. Ezzel egy időben a valóság kristályos darabokra esik szét és te zuhansz a végtelen mélység felé.
Ébredésed kicsit kényelmetlen és hideg noha sötételfként a fagy sem gond most mégis fázol. A fekhelyed ahogy érzed egy kő oltár ami körül elhalkuló kántálás és halálhörgések tesznek valóságszerűbbé. Amint az egyik kiböki hogy magadhoz tértél elégedetten üvölt fel.
-A rabszolgák immár feleslegesek adjátok őket a démonoknak. Ne meg hozzatok ruhát ennek a harcosnak. -A csuklyás alak oda sétál hozzád megfogja az arcod majd mintha lóvásárban lenne minden egyes porcikád megnézi elég alaposan majd a vezető idézőhöz fordul- Mázlid van hogy tökéletes a tudásod így tovább szolgálhatod urunkat. -Int a kezével- A többieket végezzétek ki.
A semmiből nyílvesszők csapódnak a téged visszahozókba kivéve a duó és te. Egy katona a számodra ismerős ház egyen ruháját és címerét helyezi melléd majd a takarítók közé áll.
-Üdv az élők közt Rathal Zwertan.

Csak a penge hidegére emlékeztem, ami a bordáim közé hatolt.
Hideg volt, nagyon hideg!
És most a hideg nem csak a szívem körül alkotott jeges páncélt, hanem az egész testem megborzongatta.
Meghaltam? De akkor nem pokoli meleget kéne éreznem?
Kinyitottam a szemem és végig tekintettem a havas, fagyos síkon, aminek fehérségét testek tömege sörte meg, rengeteg testé. Valahonnan tudtam, hogy halottak, de mit keresek itt?
Egyre nagyobb zavarral néztem végig magamon és most már a pánik kezdett fojtogatni, hiszen nem azt láttam, amire emlékeztem. Ez nem az én testem!
Nem az zavart, hogy szinte teljesen pucér voltam, hanem mert úgy néztem ki, mint egy vénember és a láncok......Mintha a talajhoz fagyasztottak volna.
Valami égeti, de egyben hideg fájdalom vágott végig a hátamon, amitől majdnem térdre estem. Zavarodott szemeimet az okozójára emeltem és......csak emeltem egyre feljebb, annak az óriás démonnak a lángoló szemébe, ami szöges ellentétben állt a dermesztő hidegre méretezett kinézetével.
Újabb ütésre emeli ostorát és én önkéntelen összebb húztam magam, felékszülve a fájdalomra, ám aztán félreáll és egy másik démont és egy......nőt pillantok meg.
Döbbenten meredek rá, hiszen ismerem, vagyis láttam már többször is
az Első Lorddal. De nem ez a legmegdöbbentőbb, hanem az, hogy láthatóan tartanak tőle ezek a teremtmények.
Most mégsem haltam meg?
Tudom, hogy rólem beszélnek, habár nem értek belőle egy szót sem, de a felém vetett lapos és számító pillantások magukért beszélnek.
Aztán a hatalmas démon elmegy, láthatóan az üzlet megköttetett.
A nő,.....a neve nem jutott eszembe, megragadja az állam és felemeli, mint valami lóvásáron.
Bár szívesen kirántanám magam a fogásából a szavai megdermesztenek. Nem értek semmit, de valami fura remény éled bennem és a többi rab morgása azt mutatja, hogy szívesen lennének a helyemben. Én nem voltam olyan biztos benne......
Nem vár választ a nő, csak további zavarbaejtő dolgokat mond, aztán a csókja a gondolatban megfogalmazott kérdéseimet is szétrobbantja, mert úgy érzem a testem lángra gyullad, aztán csak zuhanok és zuhanok és.....zuhanok, miközben sikoltásom elveszik a semmiben.
Reszketve ijedek fel, a fogaim hangosan vacognak, de veterán harcosként nem mozdulok, addig azt hihetik még nem vagyok magamnél, inkább figyelek, de az csak az értetlenségem nő. A hangok, a halál szaga eljutnak hozzám, ami mégis csak okozhat némi akaratlan mozgást, mert valaki felfedezi, hogy ébren vagyok.
Nem sütöm le a szemem, viszonzom a tekintetét a kámzsásnak, amikor ismét alapos szemrevételezésnek leszek az áldozata, pedig tisztában vagyok vele, hogy még most sincs rajtam ruha.
Azonnal mozdulok a szavaira és lerázva magamról a kezét gyors mozdulattal ülök fel és ujjaim az alak torkára kulcsolódnak.
- Ki vagy .....te....és hol vagyok? - hörgöm rekedten, mintha hosszú idő óta most használnám először a hangszálaimat.
De ekkor egy egyenruhát raknak le mellém Házam címerével és a szavak lassan értelmet nyernek az elmémben.
- Hát mégis igaz? - suttogtam. - Miért.....én? - nézek kérdőn, még nem engedve el áldozatomat, bár a szorításom gyengült.

Mesélő

Az amikor a torkára teszed a kezed, a csuklya alatt a nőt látod aki le ment érted a pokolba. A szemében ragadozó tekintetet látsz némi selfes őrülettel. Kicsit sem tart tőled sőt hogy bosszantson felnyög mintha élvezné. Majd egyetlen legyintéssel kiszabadítja magát hisz nem nyerted még vissza az erőd.
-A nevem Ale többet nem kell tudnod, az uram Uráldúr úgy döntött kapsz esélyt a revansra, és megmentheted úrnőd becsületét. És igen édesem-űl fel melléd az oltárra-lassan egy éve hulla vagy azt hiszem. A miért te? Mert a te neved híred és becsületed elégé hírhedté tesz. Plusz amint említettem lesz esélyed a bosszúra, amiért ok nélkül öltek meg tégedet. Plusz mert elégé tetszel nekem. De az életed addig tart míg hasznos vagy a számomra. Elég nagy árat fizettem érted, és én behajtom a tartozásokat.-húzza végig a körmeit a mellkasodon le a hasad felé majd bele mar, az arca túl közel kerűl hozzád-tudod nem csak egyféleképp fizethetsz, de első a meló és a becsületed. Mert amíg az nincs meg csak egy senki vagy.
Csókol meg majd leugrik az idéző mellé, egyetlen lendülettel megcsókolja, amit észreveszel hogy a testén olyan rúnák izzanak fel amik eddig rejtve voltak. A mágus előszór nem tiltakozott, majd amikor már vészesen rég fojt a csók már esélye se lett tiltakozni. Az utolsó kísérletével kiszabadul vagy csak a nő engedte el de a férfiból csak egy összeaszott múmia teteme maradt.
-Nyami ez finom volt, emlékez ha hibázol te is járhatsz így. Mondanám, de kevés a hatalmad így nem hiszem hogy esetedben ez a halál várna rád. De van még opció ahonnan én jöttem, de ne tötyörésszünk.- Ül az öledbe-De ha esetleg az elmúlt időszak nőhiányát pótolnád abban is benne vagyok. Elég jó a testfelépítésed.
Simítja végig az arcod a véres kezével.

Akkor ejtem le a kezem, - bár nem éppen önszántamból, amikor meghallom a kéjes nyögész és kissé megemeli a fejét a csuklyás. A nő......a nő aki levette a láncaimat és......az a csók......
Arrébb húzódtam, mert valami azt súgta, hogy ez a nő .....veszélyes és....hmm......őrült?
- Ale.... - igen, most már emlékeztem, hogy így hívták, bár általában elég nagy rejtély volt a személye, mert csak jött és ment, sosem maradt sokáig. De arra is emlékeztem, hogy ugyan olyan baljós érzés fogott el a jelenlétében, mint most.
Ám most lekötött az, amit mondott és megosztott velem. Először megdöbbentem, aztán valahol büszke voltam arra, hogy a nagy hadvezér pont engem tartott méltónak rá, hogy akár a halálból visszahozzon, aztán valami szöget ütött a fejemben.....
- Miért várt egy évet? - nem akartam hangosan kimondani, mégis kicsúszott, hiszen, ha annyira megtisztelt, hogy segítsen, akkor miért várt eddig?
Ale fülem mellett elhangzott vallomása és közömbösen elhangzott fenyegetése magamhoz térített.
- Szóval mindez azért mert a hasznomat veszed? Jó nagy felhajtás ez egy harcosért, de azt hiszem mindegy, hiszen életem és halálom uramé, az Első Lordé volt mindig. - engedtem el azt a részt a fülem mellett, hogy tetszem neki.
Nem, nem azért mert csúnya lett volna, sőt.....vonzó volt, de valami olyan sötétséget sugárzott, hogy bár én sem vagyok egy ma született bárány, mellette mégis tudatlan és ártatlan kölyöknek érzem magam.
Először megfeszültem, ahogy hozzám ért, aztán ültömben ugrottam egyet hátra, ahogy körmei a hasamba vájtak véres nyomot hagyva maga után és felém hajol.
- Miiii?? - nyögök fel és nagyon igyekszem visszatérni eredeti valómhoz, mert ez a nő teljesen össze zavar.
~ Most komolyan azt adta a tudtomra, hogy fektessem meg? ~
Ahogy - a röpke csók után, ami elől nem tudom elrántani időben a fejem, - elmegy mellőlem, szinte megkönnyebbülök és sebesen elkezdek öltözni, mert hirtelen tudatára ébredek meztelenségemnek, így aztán majdnem lemaradok a mágus kiszipolyázásáról, bár, hogy őszinte legyek talán most ezt kihagytam volna, még jó, hogy üres a gyomrom.
Én katona vagyok, testőr, nem ilyen.......ilyen
- Mi vagy te? És mit akarsz tőlem? - nézek a férfi maradványaira.
Ez elég, hogy közben visszatérjen hozzám és az ölemhez dörgölődzön. Sajnos nem tudom eltitkolni, hogy az ösztönöm felébred, de ez csak a test reflexe, nem az enyém. Igyekszem eltolni a kezét, mely véres csíkot hőúz az arcomra.
- Még nem tudnék olyan.....khmm....örömet okozni, mint várnád.....össze kell szednem magam. - hárítom el ajánlatát, bár annyi eszem van, hogy "diplomatikus" legyek.
Nem árt ha elkezdem használni a fejem is, nem hiába lettem én a testőrök parancsnoka.
- Az előbb mondtad, hogy első a meló. -fejeztem be az öltözködésemet. - Ami mi is?

Mesélő

-Igen Ale a hadúr szeme és füle. Hogy miért várt egy évet? Mert a botfülű kínzómesterei pár hete szedték ki a sírod helyét abból aki elkapart. Helyes de mintha más testőre lennél nem Uráldúré szóval két urad nem lehet.
Néz rád metszően mégis mosolyogva, a katonák feltűnően úgy viselkednek mintha ott se lennének. Ez mondjuk érthető hisz akik eddig részt vettek nos ahogy körülnézel mind halott. A szemeiben jól látod hogy kiszúrta a két értelmű célzásának sikerét amire hangosan felnevet.
-Ale vagyok Uráldur második gyilkosa és kéme. Igen a gyilkosa az első hisz bárkit megölök egyetlen kérésére. A mi vagyokra a válasz-piruettezik előtted-elég formás nem? Szóval ne beszélj blődségeket katona. Én vagyok az aki kirángatott a pokolból, az egyetlen aki merte vállalni és mint látjuk sikerrel is jártam. Azért egy kis taps járna nem?
Kérdésed a feladatodról megakasztja majd kicsit sétálva pontosabban néha táncolva feléd néz elgondolkodva.
-Isis kicsit zűrös helyzetben van, és lássuk be most minden barátra szüksége van. Azért lettél vissza hozva hogy meg véd a bukástól, és azoktól akik a közelében ártani akarnak neki. Természetesen én is veled tartok mint a szolgád, de jól vésd az eszedbe hogy kiheréllek ha átlépsz egy határt.
Odasétál melléd, a füledhez hajol és bele suttog.
-A határt én szabom meg és gyanítom már kibökted hogy nálam kicsit messzebb ment mint nálad. -Csókol meg újra, majd el löki magát tőled- Viszont ha sokáig kacérkodsz soha nem indulunk el öltöz fel végre ha nem játszunk mást. És a helyedben beperelném a testedet hisz eléggé élénk állapotban van.-Kacsint rád majd ott hagy és egy másik tisztel kezd el beszélni. A foszlányokból kihallod hogy fegyvert szerez neked és ellátmányt 6 napi útra. A tiszt kötözködik vele és a csevegés vitába fordul de ezt is Ale nyeri meg mire a tiszt hátat fordít és dühösen távozik. Ale ismét rád kacsint majd követi a katonát. Egyedül ülsz egy nem rég még hullákkal tarkított rituális helyen a kutya se zavar téged talán csak a szellemek visszhangja amely veszélyt jelez a számodra. Hogy milyet? Azt majd az idő eldönti.

Elég hihető magyarázatot adott a kilétére és bár vannak, akik abba a hibába esnek, hogy egy nőt nem becsülnek úgy, mint egy férfit, én ezt nem követem el, nem azért maradhattam évekig a posztomon, mert ostoba lettem volna.
És arra is választ kaptam, mégpedig hihetőt, hogy miért csak most került a "feltámasztásomra" sor, bár sosem gondoltam volna, hogy ez valaha is megtörténik.
- Isis testőrparancsnoka vagyok, vagyis voltam - javítottam ki magam, igaz kell idő még ehhez hozzászokom, - de az uram az Első Lord, mivel az ő Házának katonája vagyok. - tartottam ki az állításom mellett.
Láttam már elég halottat életemben, de furcsa, hogy ezek akik körülöttem hevernek csak azért haltak meg, hogy engem visszahozzanak, de hát, ahogy Ale mondta semmit nem tesz egy nemes self ok és érdek nélkül, így előbb-utóbb megtudom milyen feladatot szánnak nekem.
Nem téveszt meg, ahogy a nő illeg-billeg előttem, nem fogok bedőlni ennek, viszont nem is akarom összekötni vele a bajuszt, így bár tapsot nem, de egy kurta meghajlást kap tőlem.
- Senki nem tagadhatja, hogy igen kellemes a látványod, és van egy olyan sejtésem, hogy ezt a nagy áldozatot - intek körbe a holttestekre, - nem utasítás nélkül hoztad, de mindenesetre köszönöm.
A szemem követi minden mozdulatát és egyetlen szavát sem mulasztom el. Újra dobogó szívemben aggodalom ébred, ahogy megtudom, asszonyom lehet, hogy bajban van.
- Mindent el fogok követni, hogy biztonságban tudjam, ám sosem volt ......szolgám, így, hogy szavaiddal éljek, nem tudom hol a határ, de majd igyekszem nem átlépni. - válaszolom hűvösen, rávillantva a szemeimet, mert a fenyegetés nem minden esetben jön be. - Azonban tudnod kell, hogy nálam is van egy határ Ale.....- mosolyodom el először, mióta e világon felébredtem, bár elég hidegre sikerült.
Pár lépést hátra lépek, ahogy meglök, ami inkább csak annak szól, hogy kellő távolságra kerüljek tőle és a kéretlen csókjaitól, de azt is érzem, hogy a fizikumomon dolgozni kell, bár minden perccel erősebbnek érzem magam.
A fogam összeszorítom, ahogy egy bizonyos testrészemre céloz, de a szavai segítenek, hogy ez se zavarjon sokáig.
Mikor minden a helyére kerül, a tiszttel kialakult vita is lezárul és nem meglepő végeredménnyel.
~ Hol a fenébe lehetünk, hogy hat napba telik az út Isis-hez? ~ tűnődöm el, ahogy egyedül maradok.
Tekintetem azon a ponton időzik, ahol Ale kiment és azon gondolkodom, hogy vajon mindig ilyen szeszélyes-e, mert akkor nem csak szimplán veszélyes, hanem nagyon-nagyon veszélyes és ha már visszatértem az élők világába, nem terveztem rövid időt tölteni itt, van mit bepótolnom.
Nagy levegőt veszek és kimegyek a nő és a tiszt után, hogy megtudjam hol is vagyok.

Mesélőbe oltott Ale


-Hivatalosan tényleg csak voltál.-bólint a szavaidra.-És igen amíg urunk szolgálatba hív mi követjük, ez a hűség ára.
Kicsit megleped a véleményeddel, amire nevetni kezd .
-Nem minden része, parancs, az egyetlen amit kiadtak hogy téged hozzalak vissza. Ezek a szerencsétlenek azt a házat szolgálták ahol téged nos kinyírtak. Tény nem kellett volna megölni a papokat, de kell valami szórakozás nekem is. Amúgy se cipeltük volna vissza őket így hasznosabbak állati takarmánynak vagy az élőholt dögöknek. Úgy is sok lődörög belőlük errefelé. A szolga dologba majd bele jössz gyakorolunk rá.-a fenyegetésedre széles vigyor terül el az arcán és nevetni kezd- Na végre igazi katonaként viselkedsz helyes hisz van két meglepetésem de lehet hogy lesz egy harmadik is.
Amint rendezed a ruházatod és Ale meg a tiszt után mész a már említett vita folytatását látod egy idősebb őrnagyi rangjelzést viselő selfel. Ale rád néz és int hogy menj oda te is hisz a vita rólad szól. Az őrnagy nagy hangal kezd bele mondókájába.
-Nem fogom ennek a friss hullának a kezébe adni az egyik századomat akkor se ha ez Uráldúr utasítása, nem bizonyított nekem nem ismerem ki ő szóval vagy kiáll velem vagy húzhattok a pokolba mindannyian a nyomorult szerafistáiddal.
-Ugyan már őrnagyom kicsit tévedésben vagy, ha elfogadja a kihívást és legyőz téged nem azt a rangot kapja meg hanem a tiédet és alig hiszem hogy pár emberen kívül bárki megsiratna. Ha te győzöl egye kutya én és a papok ezzel a frissen feltámasztottal lelépünk. Viszont emlékez rá kinek köszönheted hogy még élsz.
Mosolyogva lép melléd.
-Van némi vita az úrral amit le kéne rendezned, amolyan ki a tökösebb kérdés. Ha nyersz megtudod a meglepetéseket ha vesztesz nos akkor majd elbeszélgetünk másképp. Szóval mindjárt helyre hozzák a kondíciódat mert perpille rossz rád nézni is.
Két pók pap lép melléd egy egy ember rabszolgával, rituálisan kezdenek el téged gyógyítani. Érzed hogy hamarosan erőd teljében vagy és egy kicsit még jobb állapotban is mint amikor elfogtak. A katonák hamar kört alkotnak hármótok körül ezzel is jelezve hogy nem mondhatsz nemet a kihívásra. Ale melléd lép.
-Őld meg a kutyát, és lássuk mit érsz. Remélem nem csak kinézetre vagy erős és tűnsz kíméletlennek. Szeretem ha egy férfi tudja mit akar.
Középre sétál és hangosan beszélni kezd.
-Katonák két kihívás történt, az egyiket a dicső parancsnokotok tette aki lássuk be már túl rég óta mérgezi Zevadar levegőjét, és a helyettese akinek csípi a szemét hogy én dirigálok. Sajnos a százados időközben elvesztette a fejét.-huzza félre a köpenyét és old le egy sikolyra nyílt szájú fejet. Ami csendesen gurul elétek.-Szóval megszegte urunk parancsát így kinytelen voltam elintézni. A szokásjog miatt enyém lett a rangja de nekem nem kell, és most ezt nehezményezi az úr-bök a tiszt felé.-Bármi legyen a végeredmény ti semmiért nem vagytok felelősek. Uraim ha gondolják kezdhetik.

A hűség megfogalmazására vsak bólintok.
Szó se róla, Ale roppant gyakorlatias, ami a démonok birodalmából való kihozatalomat illeti, de legalább nem akar átverni azzal, hogy kisajátít minden érdemet magának, ám a szórakozás fogalma nála egész mást jelent mint nálam. Sok gyilkossal találkoztam már és a mi fajunknál nem kevesen élvezik is a dolgukat, de ez a nő úgy néz ki mindegyiken túl tesz.
Nem tetszik, ahogy azt mondja a szolgai viselkedést majd kitapasztaljuk, mert volt valami furcsa felhangja ennek a kijelentésnek, de egyelőre sem rálátásom nem volt az ügyre, sem más választásom. Az meg nem volt a terveim között, hogy rögtön visszakerüljek arra a fagyos helyre.....
Nekem csak a hideg mosoly marad az arcomon, amikor ő jól szórakozik azon, hogy a sarkamra álltam, de mint már említette, nem vagyok ostoba.
A szemöldököm minden esetre megemelkedik, amikor meglepetéseket emleget, mert valahogy a történtek után kétségeim vannak mire gondol, de csak bólintok.
Kijutva a rituálé helyéről nagyot szippantok a friss, éltető levegőből és megropogtatom a csontjaimat. Kezdem érezni, hogy élek.
Elhúzom a szám, ahogy egy újabb szóváltásba botlok és most én sem maradhatok ki belőle.
Az őrnagy még a kösz9ntésemet sem fogadja, ami nem jó jel és nem tetszik, ahogy nevez.
Elkomorodva hallgatom az álláspontját, de őszintén meglep Ale követelése is, amire elhiszem, hogy a katona nem repes az örömtől, én sem tenném.
Tisztában vagyok azzal, hogy nem utasíthatok vissza egy kihívást, mert elveszíteném a becsületemet, de most valahogy nem vagyok a legjobb formámban, így borítékolhatom a láthatóan veteráán és harcedzett tiszt győzelmét.
- Nagyon biztos vagy bennem Ale. - nézek a mellém lépő nőre, de a második mondata után kezd feltámadni bennem a remény.
Ha tényleg fel tudnak erősíteni röpke idő alatt, akkor okozhatok meglepetést ennek a fennhéjázó katonának, aki azt hiszi valami elkényelmesedett szolga vagyok.
Újabb szertartás után, amit most izgatottan viselek el, érzem, hogy izmaim feszessé válnak és majd szét vet az energia. Most őszinte mosoly villan az arcomon, de csak egy pillanatra
engedem el magam, máris közömbösséget erőltetek magamra. Rég éreztem magam ilyen jól!
Kihúzom a kapott kardot és a tokot eldobom, miközben végighúzom a kezem a pengén. Nem a legjobb minőség, de elfogadható, az élére azonban nem lehet panasz.
A kör egyik oldalára lépek és megsuhogtatom a fegyvert, hogy érezzem a súlyát és bemelegítsem az izmaimat.
- Én meg nem szeretem, ha lebecsülnek. - mondom halkan, ahogy Ale elsétál és értse, ahogy akarja.
Nem tévedtem, amikor hidegvérű és kegyetlen gyilkosnak tartottam, nem habozott, hogy végezzen egy tiszttel, aki valószínűleg alábecsülte és most halott.
Most rajtam a sor, hogy megmutassam, nálam is ez a helyzet, az őrnagy magabiztosan állt velem szemben, fel sem merült benne, hogy méltó ellenfele lennék, ráadásul rá volt írva az undor az arcára, hogy egy feltámasztott hullával kell megküzdenie.
Nem érdekel a rangja, csak az, hogy érezzem élek és újból harcolhatok, hogy kellő védelmet nyújthatok úrnőmnek majd.
Laza alapállásba helyezkedem és mosolyogva fordulok a feszült férfi felé felfelé fordított tenyeremmel intve neki.
- Hát akkor gyere!

Alemesélő

Ahogy a magabiztoságot említed irányodba elmosolyodik majd elmélázik rajta.
-Nem vagyok meggyőzve a képességeidről, de a feladatom az hogy téged élve vigyelek uram elé ennyi a lényeg.Tehát addig semmilyen meghalósdi nem opció.66
Csendesen figyeli amíg erővel töltenek fel, ami még furább eltűnt körülötte az a furcsa vérszomj. Mintha ott se lett volna. Ő is nézi veled együtt a kardot és felsóhajt. Majd az ellenfeledre néz.
-Máris csalsz, te katonák szégyene? A te fegyvered se mágikus de nem is ilyen silány munka az első csapásra győznél ha hagyom.
Lecsatolja a kardját és neked adja. Erre a tiszt felszisszen hisz igen győzni tervezett még hozzá gyorsan. Most kezdhet izzadni, hisz az új fegyvered van olyan erős mint az övé.
-Úgyse szeretem a kardokat és ez méltóbb hozzád mint az a bozót piszkáló. Egy pitypangzabálótól szereztem remélem szerencsét hoz neked.
A katonák közé sétál és kialakul egy 10 méter sugarú kör körülöttetek (gyengébbek kedvéért 20m átmérőjű terület áll rendelkezésre). Ale kisugárzásának eltűnése jelentősen növeli az érzékeid tisztaságát, hisz nem kell arra figyelned mikor vágja el a torkod. Szóval nem akadályoz. Amikor felméred az ellenfelet, az esélyek olyan 50-50 mindkettőtöknek. A katona is feláll veled szemben, szeméből a veteránok nyugalma sugárzik. De hát ha egy zászlóaljat vezet nem is lehet gyenge katona. Nem vár rád, rögtön támad. Egy gyors riposzttal, 2 támadást igyekszik bevinni. Az egyik a fegyvert forgató kezed felé tesz próbát a válladra. A másik az oldalad felé fordulatból. Kérdés melyikkel ér el valamit.

D10 dobás
D1-3 A karod eltalálja de a sérülés még csak felszíni.
D4-5 A karodra megy és komoly sebet is okoz.
D6-7 Az első támadás hárítása esetén az oldaladra vág fordulatból.
D8-10 Mind két támadást sikerült hárítanod.

The member 'Shuga' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 7

Egyáltalán nem csalódom abban, amit mond, hiszen pont ez a lényeg, semmi nem történik érdek nélkül és nekem még hasznomat vehetik, ezért vagyok számára értékes.
Újra érzem, hogy harcos vagyok, hogy képes vagyok megvédeni magam és azt, akire az életemmel is felesküdtem.
Az őrnagy saját embereivel körülvéve én nem reklamáltam meg a kard minőségét, amit nekem szántak, ám Ale-t nem lehet így megállítani, bár az a veszélyes aura, ami eddig körülvette, most mintha visszahúzódott volna.
Az eddigi tartózkodásom ellenére, most felfelé kunkorodik a szám széle, de hamar visszaveszem a fagyosabb arcberendezésemet, mielőtt még meglátná valaki, mert tudom, hogy a tiszt most szégyenült meg először.....és ha rajtam múlik nem utoljára.
A mögöttem álló egyik katona kezébe nyomom a kardot és elveszem, amit Ale nyújt felém, majd egy kis biccentéssel köszönöm meg.
- Hamarosan kiderül és az is, hogy mennyit ér az ellenfelem, ha csak saját magára számíthat.
Ezt a pengét is megszabadítom a tokjától és már a csillogásából is látszik, hogy milyen gondosan munkálták meg. A hullámzóan végigfutó különböző színű rétegek a szívósságát bizonyítják, az élével pedig bizton megborotválkozhatnék. Igaz, hogy Ale egy erdeitől vette el - sejtem, hogy az nem adta könnyen, - de az is biztos, hogy ez egy nagyon kiváló törpe kovács munkája.
Mély, felszabadult lélegzetet veszek, ahogy egyedül maradok a nagy körben, aztán az ellenfelem felé fordulok.
Nem is nagyon kell biztatnom, hogy támadjon, feltételezem úgy véli, jobb, ha már az elején lerohan, míg nem készültem fel rá, különben is egy élőhalott biztos lassabban reagál.
Hát azt hiszem téved.
De nekem is hamar rá kell jönnöm, hogy azért nem mostanában forgattam meg a pengém. Az első csapást könnyedén hárítom, de tapasztalt kardvívó második vágását már nem tudom időben kikerülni, így azonnal szerzek egy könnyű vágást a csípőm fölé.
Hogy ne tudja újra meglendíteni a pengéjét, ezért nem elfelé, hanem az őrnagy felé mozdulok, aztán a kardot tartó karomat fellendítve, az arcába igyekszem könyökölni, ha aztán hátratántorodik, akkor a nyaka felé csapok. Amennyiben minden sikerül, akkor a feje könnyedén legurulhat a nyakáról.

The member 'Shuga' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 5

Alemesélő


Ale mosolyog amikor megnézed és dicséred a fegyvert, de nem zavar meg a párviadalodra hangolódás közben. De lássuk be a túlvilágiak veled vannak, hisz sebet is szereztél de egyetlen csapással lefejezted a sereg vezetőjét. Amit Ale kitörő sikollyal fogad, nem rohan oda hozzád kislányos lelkesedéssel. Inkább a halott fejéhez sétál táncos léptekkel. Felveszi a tiszt fejét és megszólítja.
-Nos őrnagyom ezennel lefokozom és minden rangjától és címétől megfosztom Uráldúr első nagyúr parancsa értelmében. Helyére-kicsit elmereng-Rathal Zwertan kerül kinevezésre. Egyrészt a törvények szerint, másrészt uram akaratából. Ha esetleg valaki kétli a dolgot a parancsot a pók csuhásoktól átveheti és megnézheti. A tiszti szolgája és helyettese természetesen én leszek, így akinek panasza van először hozzám jöhet.
Kacsint a döbbent katonákra, majd lehajol a rangjelzésekért és egy címeres gyűrűért, amiket neked ad át.
-Nos uram mik az első parancsai?-vigyorog rád démonian.

A mozdulatok szinte maguktól jönnek, hiszen Uraldur embereként, akire a legkedvesebb tulajdonát bízta felesége és gyermekei személyében, kemény és mindenre kiterjedő kiképzést kaptam, pedig a lehetőséget is csak azért érdemeltem ki, mert Háza katonájaként is kiemelkedően teljesítettem és a hűségemben sosem kellett csalódnia.
A fájdalom elviselése része egy harcnak és nem először sebesítenek meg, ezért amikor az őrnagy megvág nem törik meg a lendületem és talán ezzel lepem meg a legjobban.
Ettől függetlenül egyáltalán nem számítok rá, hogy ennyire sikerül minden egyes lépésem.
A könyököm betöri az orrát és megszédíti, aztán pedig tökéletesen belelép a pengém útjába, az pedig megmutatja, hogy mennyire kiváló munka, mert úgy vágja el a tiszt nyakát, mintha csak egy nádszál volna.
Még csak véres sem leszek, pedig volt vére bőven, amit most a küzdőtér homokja issza fel.
A hangos visításra térek magamhoz a harc vérgőzéből és megrázom a fejem, hogy kitisztuljanak a gondolataim.
Ale-t nem zavarja a torzó és annak rácsurgó vére, kedélyesen cseveg a tompa szemekbe vigyorogva.
Tudom, hogy azzal, hogy nyertem kiérdemeltem a jogot, mégis furcsa hallani a nevem és a rangom, hiszen még alig tértem magamhoz a feltámasztásom után.
Ahogy már neki is mondtam, sosem volt szolgám, de okosan kijátszotta, hiszen ebben a rangban, egy csapat élén, már kijárt.
Elveszem Ale-tól a holmikat és közben azon töröm a fejem, hogy vajon szándékosan akar-e kellemetlen helyzetbe hozni, hiszen azt sem tudom jelenleg hol vagyunk.
- Minek tartok én tiszti szolgát, ha ennyit sem tud kitalálni. - vágok vissza kaján vigyorral, amit én is tudok produkálni, ha akarok. - De úgy vélem, talán nem ártana gatyába rázni a csapatot és végre elindulni. - keresem meg a kard tokját és miután megtörölgettem a halott ruhájában, a helyére csúsztatom, majd pár szíjjal a hátamra erősítem. - Ja, és valaki bekötözhetne. - érintem meg vérző oldalamat.

Alemesélő

Kérdésedre, továbbra is széles vigyor űl ki az arcára de válaszol bár nem feléd nézve.
-A sereg folytatja útját a kiképzésük helyszínére, az elhunyt illetve immár Rathal Zwertan nemes úr erődjébe. De egy 10 fős csapat itt marad testőrségnek míg feladatát elvégzi amivel a hadvezér Uráldur megbízta. Tehát mindenki mozgassa meg a seggét vagy én kergetem hazáig a tohonya bandát. Ylesen százados amíg nem érkezünk meg öné a felelősség, hogy új urunkat megfelelően köszöntsék és minden rendben haladjon.- feléd fordul-Erre célzott uram? Gyógyítóink akadnak, a tetemeket meg zabáltassátok fel a lovakkal. Nekünk dolgunk van ugye a fővárosban ami halaszthatatlan, de közel 600 fővel plusz kisegítőkkel meredek lenne észrevétlen bejutni. Így egy kisebb csapatra szűkítettem kíséretét, és átadom a megbízó és kinevező okiratot ha bárki firtatná kilétét.-ad a kezedbe két bőrtekercset, majd türelmesen vár az egyéb felmerülő kérése vagy kérdésre. Közben az egyetlen sebedre egy kenőcsöt majd egy harapós levelet tesz ami szó szerint rátapad a bőrödre.
-Na most már nem dobod fel a talpad, szóval dönts és haladjunk, nagyuram.

Nem gondoltam, hogy a visszavágásom zavarba hozná Ale-t, de azért jól esett és azt akartam, hogy tudja, nem fogom hagyni magam, hogy úgy rángasson, ahogy kedve tartja.
Persze lehet, hogy tényleg bármikor visszaküldhet, de azért feltételezem Uráldur Első Lordnak is van ebbe beleszólása és ha nem követek el valami baklövést, akkor talán ez a élet hosszabb lesz, mint az előző.
A válasz jóleső mosolyt csak az arcomra, mert végre többet tudok meg a dolgok állásáról és még egy erőddel is gazdagabb lettem. Ez már több, mint amit eddig magaménak mondhattam.
Ylesen századosnak egyetértően biccentek, miután megtudom ki is ő, mert tudom, hogy nem könnyű egy olyan személytől parancsot elfogadni, aki inkább tűnik orrgyilkos kémnek, mint katonának.
Azt is megtudom, hogy egy tíz fős csapat kísér engem és Ale-t oda, ahol a hadvezérrel találkozunk, ami nem meglepő módon a Capital lesz.
- Köszönöm, erre céloztam Ale tisztiszolga. - bólintottam a kérdésére, bár sejtem nem várt rá választ.
Az okiratokat átveszem és a zubbonyom belsejébe dugom, miközben Ale saját kezével lát el, pedig épp az előbb mondta, hogy van gyógyítónk bőven, de gondolom ez afféle kis "bosszú" a csipkelődésemre.
Rezzenéstelen arccal viselem, pedig csíp, mint a rossz nyavaja, azonban láthatóan elég gyorsan eltömíti a sebet. Az a pár verejtékcsepp megérte és elégedetten hümmögök egyet.
- Csak nem akartam összevérezni az új ruhámat, hogy nézne az ki egy őrnagyon. - léptem arrébb. - Akkor induljunk. A sereg az erődbe, mi pedig Capital-ba a kiválasztott tíz emberrel.
Melyik az én lovam? - indulok meg felé, ha megmutatják és várakozóan nézek a nőre, mintha rá kéne várni.

Alemesélő

A köszöneted egy biccentéssel fogadja. Ez a normális eljárás, nem sok opció van számára a szövegeléshez perpill. Mégis csak tőle juthatsz infókhoz amiket később mások talán megerősítenek. A pakolászásod is így telik el, amikor a ruházatodra térsz ki lenéz a hullára és kérdőn néz rád. A lovas kérdésre felderül.
-Az ott ami mindjárt megeszi az előző gazdáját- mutat az élőholt lóra-Kezes jószág, mondhatni a kezedből eszik, meg a májadból.-nevet fel-Szóval az a tiéd, és mielőtt megszólalnál a többi se jobb. Négy napunk van a táborba érni, majd onnan Isis úrnőhöz. Hogy meg simizze kedvenc kutyája buksiját. Amitől rettegsz nem létezik, mármint a visszaküldő mágia. Szimplán leszúrlak ha akadályozol vagy felbosszantasz.

~ Na jó! Nem erre gondoltam épp. ~ néztem a fejvesztett tisztre és annak vérben úszó ruhájára sé megvontam a vállam. Persze sejtésem szerint Ale nem véletlenül utalt a szerencsétlenül járt katonára.
Arrébb megyek és most, hogy a ruházkodáson és a fegyvereken túl vagyok, sőt már az útvonalat is tudom, a figyelmem a csontos paripára fordul.
Nem venném jó néven, ha előttem zabálná fel elődöm hulláját, különben sem jó, ha teli hassal indul útnak, így arrébb húzóm a kantárszárnál fogva és a hátára pattanok.
- Megfelel. - utaltam kezdő szolgámnak a lóra. - És a félreértések és az élcelődések elkerülése végett, az úrnőm mindig megbecsülte a szolgálatomat és a testőrség volt csak a feladatom. - néztem rá élesen, mert gondoltam, hogy nem fogja szó nélkül megállni.
Nem mutatom, de azért legalább megnyugtat, hogy nem valami sötét praktikának kell, hogy áldozatul essek, ha már újra el kell távoznom ebből a világból, akkor legalább fegyver által.
- Csak, ha kérhetlek, ne hátulról. - jegyzem meg és nem várva senkire, indulásra biztatom a lovam, érjenek utol ha akarnak.

Alemesélő

Ahogy a lovad elhúzod hogy mégse egye már meg a hullát kicsit több izmot igényel de sikerül.
-Volton van a hangsúly egy hulla nem véd meg senkit-nevet rajtad-de második esélyt mindenki kaphat. Ahogy te is hisz ezért lettél vissza hozva.Pontosan azért mert megbecsült egyén vagy.Néz rád vigyorogva.
Ami a megnyugvásodat illeti teljesen jogos hisz nem létezik olyan mágia ami visszafordítaná az életre keltést, pláne ha már túlestek a dolgon. A hátulról említett zaklatásra Ale felnevet.
-Szereted hátulról mi? Na de ne aggódj ha meghalsz az szemből lesz, és koránt sem bizto9sc hogy általam. Ok nélkül ritkán ölök meg hasznos személyeket. Utatok csendesen telik ha kérdezel Ale válaszol minden kérdésedre amit szeretnél feltenni.

Folytatás itt:
https://neminra.hungarianforum.com/t554-maszni-es-maszni-de-vajon-meddig#18410