Alemesélő

Fojtatás innen:
https://neminra.hungarianforum.com/t552-mese-mese-atka-vagy-kit-asnak-ki-a-sirjabol#18400

Az utatok mint említettem, csendesen zajlik pláne ha nem kérdezel. Négy napos út után értek el egy nagyobb sereg hadgyakorlatának helyszínére. A tábort fokozott fegyelemmel és figyelemmel őrzik. Amint meglátnak titeket, előszór majdnem lelőnek de észreveszik a címeredet és Alét melletted akitől mintha tartanának. De még így is megállítanak.
-Ki vagy, és mi dolgod erre felé. Mutasd a parancsaidat, és az irataidat. Ha nem akkor a lovak eledele lesztek.
Feszít rátok keményen, amire a katonáid és Ale is téged szuggerálnak.

//Rathal//

Megforgattam a szememet, mert szinte vártam, hogy kifigurázza a szavaimat, de ha most ebbe belemegyek, akkor biztos, hogy én maradok alul a szópárbajban, azt már eddig is sikerült megtapasztalnom és mit már említettem, gyorsan tanulok.
- Ezek szerint csak nem kedvelsz engem? – morgok az orrom alatt, de mivel egy self sem panaszkodhat a hallására, így biztos vagyok benne, hogy meghallja.
Egy darabig csendesen lovaglok, aztán úgy véltem talán megkockáztatok egy kérdést.
- Milyen veszélyben van Isis úrnő? Talán az Első Lorddal van valami, hogy nem tudja megvédeni a hitvesét? Tudod kiesett egy kis idő az életemből, van valami, amit tudnom kell a mostani helyzetről? Hiszen nem árt ha felkészült vagyok, nem? – próbálok hatni rá, hogy jó, ha ellát információkkal.
Van időnk arra, hogy képbe kerüljek, mert legközelebb négy nap múlva látunk embereket, vagyis egy nagy sereg táborába.
Nem lep meg, hogy megállítanak minket és csak dicsérni tudom a parancsnokot, hiszen láthatóan vasfegyelem uralkodik.
Már megszoktam, hogy mindig Ale beszél helyettem, így most eltelik pár pillanat mire rájövök, hogy mindenki engem néz, várva, hogy mit teszek.
- Rathal Zwertan őrnagy vagyok és itt vannak az iratok, valamint a parancsom is. – nyújtom át a papírokat. – A fenyegetésedet azonban tartsd meg magadnak, egy magabiztos tisztnek erre nincs szüksége. – nézek végig rajta, mert a tekintélyt ki kell vívni.

Alemesélő


-Kedvelni? Megvesztél? Majd ha hadvezér leszel talán, de lehet hogy akkor se. Nem szokásom kedvelni senkit. Szórakozni velük, játszani igen de kedvelni? Nem állatok vagyunk.
Néz rád semleges arcal, de kérdése sincs feléd. Egyértelmű hogy parancsot kapott és te perpillanat a feladata része vagy. Ami megnyugtató e téren, az az hogy egyáltalán nem tűnik veszélyesnek.De észrevette hogy töprengesz így nem zavar a gondolataid értékelése közben.
Az őr meglepődik tiszteleg, a papírjaidat hamar vissza adja.
-Elnézést uram a Hadvezér már várja önöket. Illetve jelezte hogy erős kíséret mellett tegye ezt mert támadástól tart más személyektől.
Ezzel őrséget rendel a duótok mellé, a kíséreted pedig elszállásolják.
-Kérem kövesse az őrt.
Majd vissza áll a helyére. Uráldur sátra nem ri ki a többi közül talán a merénylők miatt vagy alapban így érzi logikusnak. Amint belépsz a hadvezért és pár főtisztet látsz utasításokat egyeztetni. Ale azonnal féltérdre ereszkedik teljesen valós alázattal, semmi fölösleges tiszteletlenség vagy a veled szemben megengedett flegmasága nem bújik elő. A tisztek elnémulnak amikor beléptek Urál végigmér téged, és a szemei elégedettséget sugároznak. Ellép Ale mellett mintha ott se lenne és téged vesz vizsgálat alá.
-Látom, még mindig meg van a szerencséd és a harcban is erős vagy. -fordít hátat neked- Ale a korábbi bukásod ezzel a feladattal mondhatni kiküszöbölted, egyelőre megengedem hogy tovább élj.
-Köszönöm uram, addig élek míg hasznosnak tart.
Hopp alázat maximumon de hát az is igaz hogy Ale nem épp katona de jóval több mint tisztelet. A tisztek távoznak az intésére.
-Azt ugye tudod hogy csak azért hozattalak vissza mert szükségem van a képességeidre, és a megérzéseidre. De ezúttal testőrt is kapsz magad mellé. Nem bízunk semmit a véletlenre. Ale a beosztottad lesz ha hibázik jelented, ha elárulna megölöd. Hagyni fogja mert én ezt parancsolom neki. Visszatérsz párom mellé mint testőr és tanácsadó, némileg több jogkörrel. Az a gyanúm hogy megpróbálják megölni az asszonyod, a feladatod felderíteni ki a megbízó és ha lehetséges hatástalanítani. Ale lesz a fegyvered, neked csak utasítanod kell. Természetesen vannak dolgai amik nem rád tartoznak, azokról ha kérdezed se kapsz választ. Ha van kérdésed hallgatlak.
Amint végezettetek a csevejjel elbocsájt téged, Ale még marad valószínű utasításokat kap az urától akit ténylegesen tisztel. Ami érdekes helyzet lesz az az hogy ez a szörny most neked fog dolgozni kérdés melyikőtök hal meg előbb.

//Rathal//

Nem lepett meg, ahogy reagált arra, hogy talán a szívébe zárt volna, mert az egy ilyen alaknál sosem fordulhat elő. Azért lettem én Isis testőrparancsnoka, mert jó érzékkel választottam ki, hogy ki veszélyes és ki nem, hát Ale a kiemelt kategóriába tartozott nálam, pedig még azt sem mondhatom, hogy túl sokat mutatott volna magából, de volt valami kisugárzása……
A tábor őre az erélyesebb hangtól és a papírok láttán rögtön összekapta magát és a megfelelő udvariassággal járt el, ami megint csak azt bizonyította, hogy ez egy jól képzett sereg, de hát nem is váram mást az Első Lordtól.
Azért arra felszalad a szemöldököm, mikor belső támadásra utal, mert bár az intrikák mindennaposak a társadalmunkban, a seregen belül, főleg Uraldur seregén belül azért nem egy megszokott dolog.
Kezdem sejteni, hogy mennyire rossz lehet a helyzet.
Ezért aztán a kezemet a fegyvereim közelében tartva teszem meg az utat a hadvezér sátráig, az őr és Ale társaságában.
A következő meglepetés aztán ott ér, amikor a nő olyan alázatot tanúsít, ami elég szokatlan egy szabad embertől és egy kegyetlen harcostól, mint ő. És semmi színjáték nincs benne, legalábbis, ahogy meg tudom ítélni.
Uráldur következő szavai azért visznek egy kis fényt az értetlenségembe……szóval valami nagy hibát vétett….
- Uram! – hajtom meg a fejem, de nem alázatból, hanem a tisztelet és a hadvezérnek kijáró köszöntés miatt. – Bár rám fér a  gyakorlás a kihagyás után, azért itt – érintem meg a homlokom, - minden megmaradt.
Miután a katonák távoztak és a hadvezér további információkkal lát el, nem lep meg a hozzáállása, hiszen ő élet és halál ura itt.
Rezzenéstelen arccal hallgatom, hogy adja kezembe Ale életét, de az jobban megérint, hogy Isis úrnő veszélyben van.
- Tisztában vagyok az értékeimmel és az elkövetett hibáimmal, uram. – válaszoltam. – Az utolsó lehelletemig védelmezni fogom az úrnőt és meghal, aki az életére tör. – hangzik a rideg válasz részemről és közben Ale-ra nézek, hiszen nyilvánvaló, hogy fontos szerepet játszik az Első Lord terveiben és bár az előbb engedélyezte, hogy ha kell megöljem, tisztában van vele, hogy erre igen kevés az esély. – Kérdések nélkül teljesíti az utasításaimat? – utalok Ale szerepére. – És valamelyik rivális nemesi házra gyanakszik, uram?
A válasz után kérem az elbocsátásomat és magára hagyom urat és szolgát, hogy körülnézzek a táborban, hátha akad valami meleg étel még az indulás előtt.

Alemesélő

A szavaid jól láthatóan hidegen hagyják, hisz mégis csak alárendelt vagy. De amit a gyakorlásról beszélsz arra felvonja a szemét.
-Ha jól tudom nem volt semmi zűr a párbaján, mondhatni lecsapta mint egy legyet. Ha még gyakorolt volna esetleg meg se karcolódott volna?-néz rád kérdőn, és igen olybá tűnik tud a párbajról és az eseményekről de vajon honnan hisz gyakorlatilag senki nem mondhatta el neki még.-Szóval az a gyakorlási mizériát egyelőre felejtse el, a teste úgyis emlékszik minden szükséges mozdulatra, csak a tudatának kell megemésztenie hogy újra él. Ez pedig idő és arra sincs sok szóval szokja az életet és végezze a feladatát. Ami az értékét illetti nincs tisztában vele , ha csak egy egyszerű testőr lenne eszembe se jutna visszahozni az élők közé. Mert egyszerűen tömeg eszközök a testőrök. Viszont kevesen vállalnak olyan veszélyt mint te. Szóval nem a harcképességeid miatt vagy itt hanem a tiszta egyenes hűséged miatt ami felém és a párom felé se csökkent és ezt én jutalmazni szoktam. A másik ok hogy minimális a politikai befolyásolhatóságod és ezért is vagy tökéletes választás. Eszedbe se jusson megint meghalni, legalább is addig amíg nem találok olyan csoportot akik fölöslegesek de képesek visszahozni téged megint-néz rád hidegen, és még Ale kisugárzásához képest is kegyetlenebb csap meg téged.
-Ami azt illeti igen, elbukott egy fontos feladatot, amivel megbíztam így te vagy a büntetése. Normál esetben kivégeztetném de sajnos hasznos és hűséges fegyver ő. Az árulás nem szerepel a listáján legalább is ha rólam van szó. Ezért is van életben és ezért ment ő érted. Rajta kívül senki nem talált volna meg és ezt vedd szó szerint. Egyetlen feladata van, szót fogadni neked, ebből nincs engedés.
Amikor a nemesi házra térsz ki elmosolyodik, majd tölt neked és magának egy egy pohár bort.
-Egyre? Mindre, az első vezérség nem csak egy katonai cím, én irányítok mindent. No persze ketten még belezavarnak. Illetve már csak egy Drey elvesztette a szövetségesei felét a bukása miatt. Ő most épp veszőfutásban van. Tehát az ő megmaradt szövetségesei az elsődleges célpontok a részemről. Tőlük várok támadást. De ennél többet most nem tudok mondani. Távozz, pihenj és egyél mielőtt útnak indultok a hangyaboly felé amit felfogsz forgatni.
Ezzel részéről befejezte veled a csevegést int (2x) hogy távozhatsz. Kint a tábor élete fogad, meg egy meredek fal alig 300 méternyire ahol épp a mászást gyakorolják a katonák. Ahogy érdeklődsz az étkezés felől a tiszti sátrak felé mutatnak pontosabban csak a sátrak felé hisz korábbi reagomban jeleztem hogy nincs eltérés. Így az egyik katona elkísér, és szerez ételt neked. Nem telik el tíz perc Ale csapódik melléd vidáman, mintha az előbb nem is cseszték volna le.
-Ha ettél ittál mehetünk így kettecskén azt a 10 et haza zavartam nem kellenek nekünk. Úgy is csak útban lennének. Mik az első parancsaid?-néz rád immár teljes vigyorral még ha tudja hogy addig nem ölhet meg téged míg az ura parancsát, akaratát képviseled.

Csendesen, rezzenéstelen arccal hallgatom az Első Lord szavait, aki, mint m áskor is nagyon is gyakorlatias oldaláról fogja meg a dolgokat és amiben természetesen az érzelmek egyáltalán nem játszanak szerepet, már ha egyáltalán volt neki olyan valaha is. Igaz, eszembe jutott az is, hogy láttam a feleségével, Isis-el sokszor és az nem tűnt épp érdekházasságnak.
Azt is megjegyzem, hogy a felélesztésemtől kezdve mindent tud rólam, pedig még Ale sem váltott négyszemközt egy szót sem vele, tehát más információforrása van, így ezt nem árt megjegyezni.
A szemem sem rebben akkor sem, amikor arról kerül szó, hogy miért került rám a választás, egy hadvezértől, aki már évtizedek óta a helyén tudott maradni, ez inkább dicséret volt, ahogy Ale szerepe és fontossága is ebbe a mérlegbe került.
Persze vetettem egy észrevétlen pillantást a bérgyilkosnő felé, de ő épp annyira ura volt a vonásainak, mint én, így semmit nem tudtam leolvasni róla, de majd az idő sok mindenre választ ad sejtésem szerint.
Uráldur politikai kitárulkozása azonban majdnem áttöri az érzelemmentesség páncélját és csak az utolsó pillanatban tudom megállni, hogy ne szaladjon fel a szemöldököm, de erőt veszek magamon. Két dolog biztos, azért teszi, mert egyáltalán nem tart tőle, hogy valaha is elárulnám és ez számomra két dolgot feltételez: vagy nagyon biztos bennem, hogy megtartom ezt magamnak, vagy a tervének végeztével megszabadul végleg tőlem.
Az is biztos, hogy válogathatok bőven a célpontok között, mert Uráldur sok ellenségben bővelkedett, akik nem riadtak vissza attól sem, hogy a családján keresztül csapjanak le rá.
- Értettem, uram! - tisztelegtem neki mikor elbocsátott. - Hűség és becsület! - csaptam aztán a szívem felett a mellkasomra, a testőrök örök jelszavával.
Tudom, hogy nem sok időm lesz a regenerálódásra, így igyekszem hamar megtölteni a gyomrom és nem is csalódom, mert épp csak belemerítem a kanalam a sűrű kásába, Ale már mellettem is van és úgy vigyorog, mintha nem épp az előbb hozták volna a tudomására, hogy az élete pengeélen táncol és részben rajtam múlik.
Miközben a szavait hallgatom a szemem a mászást gyakorló újoncokon tartom és tempósan tolom magamban a meleg ételt.
- Sok a kezdő, vajon mit akar velük a vezér? - kezdek bele először, aztán a szemem az övébe fúródik. - Isis mellet amúgy is kell lennie testőrségnek, akik remélem, még mindig az én embereim. - bólintok arra, hogy csak kettesben folytatjuk. - Egyelőre csak annyi, hogy keresd meg a lovainkat és hozd ide, legyenek felmálházva pár napi élelemmel, addigra én is befejezem és indulunk. Nincs vesztegetni való időnk, ha mindent jól értettem. Egyébként meg ha nem piszkálsz, jól megleszünk, hidd el. - vonok én is mosolyt az arcomra, amiben minden benne van. Lehet, hogy az én kezem nem annyira vére, mint az övé, de azért nem hátrálok meg a kihívások elől.....sosem.

Alemesélő

-Hogy mit akar? Amit minden hadúr pótolni a kiesett sereget. Most hogy egy hadvezér mínuszban vagyunk beindult a keresés ki alkalmas Drey posztjára. Na meg hogy kit támogatnának. Ezért van rád szükség. Te fogod eldönteni. Jó móka lenne mi?
A gyors parancsaid meg se lepik, de nem siet olyan gyorsan mint vártad.
-Higgadj le katona, a hadúr 2 óra pihit írt elő neked, addig töltsd hasznosan az időd keres táncosokat és ereszd ki a gőzt. De ha közvetlenebb megoldás híve vagy állok elébe ó parancsnok. Nagyon engedelmes tudok lenni- áll fel kacagva-szóval két óra pihi bármilyen rüfkével, vagy velem te döntesz azután mehetünk is. Először érezd hogy élsz és hogy mit adsz fel ha elbaszod. A parancsaid követem kivéve ha azt egy személy utasítása felülbírálja. Tehát élvezd ki a második életed és ha végeztél minden menetre kész lesz.
Lehajol hozzád elég közel.
-Nem az én viccem ez tényleg ezt mondta még nekem bár ő azzal a nyilvánvaló utasítással hogy csábítsalak el. Bocs de nekem te túl jófiú vagy noha a tested fantasztikus de ettől még kiscserkész vagy.
Válaszodtól függően ott hagy és tényleg intézni kezdi az esetleges felszerelések ügyét. Neked lett két óra szabad időd te döntesz mit lépsz.

//Rathal//

A kérdést, hogy mit akar a rengeteg újonccal, igazából csak költőinek szántam, mert ház azt a szolgálatom alatt már rég megtanultam, hogy jobb, ha az egyszerű selffia jobb, ha nem üti bele az orrát a nagyok dolgába és én különben sem vagyok az, aki eligazodik a politikai intrikák zűrzavaros világában, ezért is lettem testőr. Ott egy dolgom van, megvédeni a rám bízott életet vagy életeket mindenáron.
Ennek ellenére Ale a maga közvetlen és kéretlen módján azonnal elém tárja az Első Lord felkészülésének valószínűsíthető részleteit, amire csak fél füllel figyelek, egészen addig míg azt nem említi, hogy az úrnő megvédésén kívül, még milyen szerepet is szánnának nekem.
- Már, hogy érted, hogy én döntöm el? – de aztán leesik, legalábbis úgy vélem felfogtam mire gondol, - Ááááá, aki kiesik a rostán nálam, akiről úgy vélem nem jelent veszélyt, azok jöhetnek szóba, mi?
Hogy őszinte legye ez a felelősség valahogy nem okozott örömöt, mert hát mi van, ha…..tévedek…..
A gondolataim gyorsan pörögnek a fejemben, nagyon gyorsan visszakerültem a mélyvízbe, így nincs sok időm, hogy felvegyem újra Capital alattomos lüktetését és belerázódjak a szerepembe.
Ale hangja, vagyis inkább egy pár igen csak jelentőséggel bíró szó, azonban hamar kirángat a mélázásomból és mikor felnevet, már ismét minden figyelmem az övé, bár igyekszem döbbent arcvonásaimat most már kordában tartani.
De akár, hogyan is forgatom azt, amit mond, mindenképpen az jön ki belőle, hogy felajánlotta……öhmm…a szexuális szolgáltatásait. Bár ne tudom miért döbbentem meg, hiszen első perctől kezdve nem rejtette véka alá, hogy nem okozna gondot neki, ha az ágyban is összemelegednénk, csak hát volt pár alkalom az utunk során, amikor az érintése nem gyengédséget, hanem halált hozott a megérintett szerencsétlenre. Igaz, rám vigyáznia kell, ami talán csak fokozta a gerjedelmét.
Viszont az nem lepett meg, hogy Uráldur is támogatta ezt, ő mindig több vasat szeretett a tűzben tartani és magához láncolni az embereit.
Viszont az is tény, hogy én sem vagyok fából és annak ellenére (vagy talán pont azért), hogy Ale egy meggyújtott kanócú puskaporos hordó volt, mindene meg volt, amit egy férfiember kívánhatott és sejtésem szerint szenvedélyben sem okozhatott csalódást. Nem ártott teljes fizikai és mentális állapotba-n megérkeznem és ha már választhattam………
- Nem hiszem, hogy annyira ismerném engem és talán ez a „kiscserkész” képes neked egy-két új dolgot mutatni, bár a két óra elég szűkös keret. – mutattam magamra és a tekintetem a szemébe fúrtam, hogy lássa annak mélyén felvillanni az ígéretet. – Akkor hol töltsük azt a röpke időt? – álltam fel és tettem félre a kiürült tányért, várva, hogy mutassa az utat.
Biztos voltam benne, hogy ez az idő kevés „pihenést” hoz, szinte feszített belülről a tettre vágyás……

Alemesélő

Ale felnevet a feltételezéseden, hogy ekkora felelősséget bíznának rád.
-Nem, a te dolgod annyi hogy megvédd az úrnőt és figyeld kik áskálódnak a rangért. Ha ellenség akkor essen bajuk vagy haljanak meg balesetben. De ha ne adj isten véletlenül méltó rá egy ujjal se érintheted azt a személyt, bár akkor legyőzni se fogod tudni. Aki gyengébb nálad az soha nem jut előrébb. Akitől meg tartasz hogy van olyan jó mint te azokat én ölöm meg. De ez nem a te dolgod.
Amint az arcodra ki ül a zavar majd a vágy is csatlakozik mellé Ale elmosolyodik, és szelíden az öledbe űl.
-A kiscserkész szó nem a fizikai képességeidnek szól-ölel át és bújik hozzád-hanem a lelked még tiszta és nem fertőzött meg semmilyen sötétség. Ezért is vagy tökéletes választás a feladatra.
Ahogy egyre jobban belemész a játékába, gyengéden megcsókol, majd a füledbe súg- Van erre megfelelő hely és már elő is készítették nekünk. Csak hogy tudd sokoldalú képzésen estem át hogy minden igényt kielégíthessek uramnál. Aki épp te vagy most.-jár egy enyhe öltáncot miközben megfogja a kezed és feláll az öledből és maga után húz. Elértek egy díszesebb sátorhoz, amin lazán belök. Majd nevetve lép utánad, még a nevetése is másmilyen hangsúlyban hangzik pontosan azt adja amire vágysz. Bent két szolgálólány veszi el fegyvereidet, és kezdenek el megszabadítani a fölös ruházattól. Ale szeméből is süt a vágy ahogy téged néz miközben vetkőztetnek. Egy intésére félre lépnek és csendesen az árnyékba húzódnak.
-Nos én parancsnokom, mit szeretnél mi a vágyad amit hű szolgádnak teljesítenie kell.-húzza végig az újait az arcodon végig lefelé majd a mellkasodon kicsit elkószál a keze miközben hozzád bújuk-Mire vágysz és én megadom legyen az bármi. Csak kérned kell.
Ale tényleg átadja magát a te vágyaid kiszolgálásának. És nem is teszi rosszul. Az már biztos, hogy mielőtt gyilkos lett volna kurtizánnak is képezték. A pár óra teljesen lemerít és ami még meglepőbb fel is frissít, Ale pihen a mellkasodon esetleg még mások is de ez már a te döntésed. A pihenő jól esett és igen még férfi vagy a javából, ezen a halálod se csorbított egy csöppet se.
Az idő letelte után egy őr zavar meg titeket hogy a felszerelésetek előkészítve és menetre kész. Ale egyetlen csukló mozdulattal indít útjára egy a párna alatt rejtőző dobó tűt amit a katona csak a szerencséje miatt kerülhetett el.
-Nyavalyás szolgalelkű senki megzavart téged a pihenésben, el fogom kapni ha lesz rá időm és szeretnéd.
Ha a közjáték esetleg kicsit éberré tenne akkor természetesen útra keltek urnőd felé.

//Rathal//

Nem sértődtem meg, amikor Ale nevetve elmondta, hogy nem az én dolgom a végrehajtás, hanem az övé – hiszen én is ezt vettem ki az Első Lord szavaiból, - és inkább csak a szelektálás az, ami Isis védelme mellett a feladatom. Hogy őszinte legyek, örültem is neki. Nem ijedtem meg attól, ha valakit a védelmezett személy érdekében meg kellett ölnöm, de megtervezett orvgyilkosság, az nem az én műfajom, úgy véltem ebben a velem szemben álló Ale, mindenképp sokkal rátermettebb.
És nem csak a gyilkosságban látszott belevalónak és rátermettnek, hanem a csábítás művészetét is magas fokon űzte, ahogy az a mozgásából és a felkészültségéből kiderült.
Feltételezem már mindent jó előre megtervezett, mert bízott magában és a rám kivetett bájainak sikerében.
Nem volt kedvem a beszédhez már, hogy tisztázzam én sem a fizikai képességemre, hanem a tapasztaltságra gondoltam, de azt hiszem, most lejárt a szavak ideje, amúgy is a testem egyre hevesebb követelte a magáét.
Ezért csak felderült arccal bólintottam arra, hogy elhiszem, a vágyam nem marad kielégítetlen és kiemelt szolgáltatást kapok.
Hagyom, hogy elvezessen a már előkészített sátorhoz, ahol két nő halkan és hozzáértően tette a dolgát és hamarosan már teljes természetes valómban álltam Ale tüzes tekintete előtt. Tudtam, hogy nem hozok szégyent a férfinemre, hiszen mindenem megvolt, amire egy vágytól fűtött nőnek szüksége lehet.
A nők eltűntek a szemem elől és már én is csak az orvgyilkos kéjes tekintetét követtem, na meg a keze mozdulatait, amik értőn keltettek borzongást simításukkal, nagyon is tudva, mit kell tenniük.
- Ne aggódj, bőven lesz rá módod, hogy megmutasd mennyire tudsz behódolni a vágyaimnak. – suttogtam mély, rekedtes hangon és elkapva a derekát, magamhoz rántottam egy vad csókra.
Természetesen ez csak a kezdet volt és az utána lévő órákban bőven volt rá lehetőség, hogy bizonyítson, hogy tud szolgálni „alattam”, bár nem tagadom néha hagytam, hogy átvegye az uralmat.
Nem csalódtam a nő képességeiben.
Nem sokkal azután, hogy verejtékben úszva épp pihengetünk, megjelenik az őr, hogy jelezze, minden készen áll az indulásra, de szerencsére nem egy tapasztalatlan ifjoncot küldtek, így megúszta a rossz hír hordozója szerepét, egy hajszálnyival.
- Csak nem a fáradtság remegtette meg a kezed? – kuncogtam fel, de már közben ki is kászálódtam, izmos teste alól. – Nem szükséges végezned vele, ne pazaroljuk Uráldur ágyútöltelékeit.
- Egyébként is mennünk kell, most, hogy Isis ismét a védelmem alatt áll, minden távol töltött idő csak feszültté tesz, bár soha nem éreztem még ilyen erősnek és tettre késznek. Gondolom ehhez van némi közöd. – nézek fél szemmel Ale-ra, miközben készülődöm.
Ha semmi nem áll az utunkba, a következő óra már úton talál minket.

Alemesélő

Az eltelt pár órában ténylegesen jól érezted magad, ezt se te se Ale se az esetleges szem és fültanuk nem fogják cáfolni. Ellenben amikor a dobása sikertelenségére tereled a szót, egyetlen pillanatra meg fagy a levegő.
-De egy férfi se olyan bátor hogy egy nőt cikizzen az ágyban ahol épp háltak.-fordul rád pucéran minden szégyenérzet nélkül és lovagol meg. Majd az ajkadhoz hajol és megcsókol. Le száll rólad majd lassú léptekkel az előkészített kádba süllyedve komótosan fürdésbe kezd. Amint végez lassan felőltözik.
-Tudod ha verseny volna ez, egy csiga is lehagyna holott pár órája még olyan virgonc voltál óóóó őrnagyom. Még hogy sietni, a hölgy megvár téged de kérdés mi az amit találni remélsz a közelében. Na és még egy dolog ideges vagy feszült self nincs csak töketlen tisztek akiknek nincs asszonyuk ezért más urak nőit védik. De örömmel látom és tapasztaltam hogy nem vagy eunuch.-dob egy csókot feléd. Nevetve fordul ki a sátorból, magadra hagyva nos önmagaddal meg egy kád félig meleg vízzel. Te is hamar útra kész vagy hisz a szokások rabja voltál és ezért is értél el oly magas posztot. Kint Ale vár már tiszti egyenruhában és a két lóval és felszerelésekkel. Utatok ismerős terepen vezet át míg megérkeztek az oly rég látott erődhöz. A kapuban ismerős arcokat látsz akiknek arcára rémület űl ki tőled, de mivel egyenruhát és nem is alacsony rangút viselsz tisztelegve üdvözölnek titeket. Ale rájuk förmed hogy a munkájuk végezzék ne téged bámuljanak mintha szellem lennél. Az őrök átnézik az irataitokat majd minden akadály nélkül beengednek. Odabent népesebb csapatmozgást látsz mintha a feje tetejére állt volna az erőd de csak estélyre készülnek vagy a pusztulásra.

Egy cseppet sem ijedek meg attól, hogy érezteti nem pont a megfelelő szavakat választottam, bár tény, hogy némileg megfeszülnek az izmaim, ahogy meglovagol.
Megragadom a derekát, ahogy megcsókol, de nem tartom vissza, amikor lekászálódik rólam és elbilleg a bekészített kádhoz.
- Nem akartalak "cikizni". - ingattam meg a fejem, aztán felkönyökölve néztem, ahogy tisztálkodik. - Én semmi szégyellni valót nem találok abban, hogy egy ilyen kellemes kis időtöltés után elfárad valaki. Gondolom te sem vagy vasból, de te tudod. - vonom meg a vállam, aztán ahogy öltözködni kezd.
Valamiért úgy véli Ale, hogy akkor van fölényben, ha sértegeti a másikat, legalábbis ezt szűrtem le a nem túl hosszú együttlétünk alatt, így nem reagálok a teljesítményemre való véleményére, ám a további mondandójára elkomorodnak a vonásaim, még ha épp az előbb vontam le a következtetést, hogy miért csinálja.
Ahogy a csókot dobja és kifelé indul, utána kapok és magam elé rántom, nem engedve el a csuklóját, hanem szoros fogásban tartom.
- Ne felejtsd el, hogy kinek a jóindulatára vagy bízva Ale! Ne feszítsd túl a húrt és akard meg tudni hol az a határ, ahol már nem értem a tréfát. - mélyül el a sötétség a tekintetébe fonódott pillantásomban.
Gondoltam rá, hogy megizzasztom egy fájdalom átkával, de végül csak kissé eltaszítottam magamtól a sátor kijárata irányába, hiszen végül is jól szolgált az utóbbi pár órában.
- Hozd ide a lovamat, tisztiszolga. - fordultam el, hogy én is lemosom magam, mielőtt visszaveszem a közben kitisztított ruhámat.

Élvezem az utat, de egyben türelmetlen is vagyok, mikor a Pók ház ismerős vidékén járok. Az őrök a szokásos helyükön állnak, mikor az erődhöz érünk. Nem csodálkozom, amikor az ismerős katonák, még a vasfegyelem ellenére is kissé leesett állal néznek rám, de nem mernek kérdezősködni, ahogy az egyenruhát meglátják. Na meg Ale modora is azonnal megfegyelmezi az elgyengülőket.
Elégedett vagyok akkor is, amikor elkérik a papírjainkat és alaposan átnézik, csak ezután engednek be bennünket.
Belül azonban, mint egy felbolydult méhkas, mindenki rohangál. Egy pillanatra belém mar az aggodalom, hogy talán baj van, hogy valami merénylet volt, de ennek nem látom nyomát.
Elkapok egy ideges szolgálót és ráförmedek.
- Mi ez a fejetlenség? Hol az úrnő? Ki van nála szolgálatban? - kiáltok rá és haragos arcomon láthatja, hogy azonnali és kimerítő válaszra várok. És remélem, hogy van mellette valaki, különben fejek fognak hullani......

Alemesélő


-Vasból ugyan nem, de sose vald be senkinek hogy kimerültél, még ha az ágyban tetted is. Sokan gyengeségnek tartják és ki is használnák az esélyt a megölésedre. Mázli hogy én vigyázok rád nem te rám. Fordított esetben már halott lennék.
Ahogy a távozását megakadályozod, és magadhoz rántod és a haragod is kiengeded. Nos megint sikeresen zavarba hoz ha hagyod. Hisz felnyög újra majd a haragod az övével találkozik, viszont ő még mindig mosolyog míg a te arcodra kiül amit gondolsz.
-Nem felejtettem el a kötelességem, de te se felejtsd csak addig élsz amíg Uramnak hasznos vagy.-Oldalra nyúl és a fa oszlopból 1 helyett két tűt húz ki az egyik meghajolt és méreg csepeg róla, Ale vidáman lenyalja és utasításod szerint távozik.
Az erődben egy szolgát ragadsz meg és faggatod, aminek először nem örül sőt ellökne hogy kinek képzeled magad, de az életösztöne és a felfogóképessége megvédi az életét. Így elnézést kér és válaszol a kérdéseidre, pontosabban bele kezd majd az arcodat fürkészi mintha már látott volna és ismét csak a gyors felismerés és a rémület ül ki az arcára.
-Nagyuram, nem várt meglepetés azt hittük meghalt ez döbbenetes hír lesz asszonyomnak. -Ale köhögése és kézjelzése hogy tekerje tovább a a szövegelést gyors válaszra ösztönzi-Az asszonyom Uráldúr nagyúr parancsára estélyt ad azon jelöltek számára akiket talán elfogad a megürült posztra. De mint látja sokan egyszerre érkeztek micsoda modortalanság ez tőlük hát hogy készüljünk fel így a fogadásukra.-Ale ismét köhög mintha torok problémái szaporodnának a sátras eset óta. A szolga is észhez kap.-Jaj de modortalan vagyok, azonnal úrnőm elé kísérem önöket. Kérem kövessenek. -A lovaitok elvezetik és megindultok az erőd csak a szolgák számára és a testőrség által használt úton minél hamarabb úrnődhöz érhessetek. Ahogy a már ismerős szoba elé értek Ale csendesen a falhoz áll jelezve hogy csak te mész be. A szolga előremegy hogy jelezze érkezésed. Amint belépsz kicsit mintha egyszerre lenne hidegebb és melegebb a szoba. Rajtad és az úrnőn kívül, két korábbi helyettesed néz rád mondhatni leesett állal.

Nem vesztegetem a szót rá, hogy elmondjam, téved velem kapcsolatban, ha azt hiszi, egy kis ágytorna ellankasztja a figyelmemet, de azért azt nem tűrhetem, hogy azt higyje, mindent megtehet, még úgy is, hogy látszatra engedelmeskedik nekem. Jobb most tisztázni a rangsorokat.
Nem vagyok ostoba, tudom, hogy az a mosoly az arcán sosem volt igazi, főknt azért is félnek tőle, mert gyilkolni is ezzel a mosollyal gyilkol.
Semmi meglepő nincs abban, amit a fejemhez vág, de a fenyegetése elég egyértelmű és nem is veszem félvállról.
- Ebben nincs semmi újdonság. - jegyzem meg nyersen a megjegyzésére, hogy csak a hasznosságom tart életben, aztán útjára engedem.

Haragos szemekkel markolom meg a szolga nyakán a ruhát, ahogy megpróbál eltaszítani magától és kész vagyok rá, hogy kiverjem belőle a választ, de szerencséjére időben megvilágosodik, mert a szeme tányérnyira tágul és már a tiszteletet kellően megadva kezd el magyarázkodni.
Ale mintha a gondolataimban olvasna, mikor a szolga kissé bő lére kezdi engedni a mondandóját, megsürgeti, bár nem tudom megállni, hogy mielőtt tovább indulnánk, meg ne jegyezzem, jelezve, hogy nem vagyok egy sótlan katonatiszt.
- Van pár gyógynövényes ital, ami enyhíti a torokkaparást, talán használnod kéne.
Biccentek neki, amikor megáll az úrnő szobája előtt és nem akar velem bejönni. Ezt nem árt Isis-sel magunk között tisztázni, bár remélem, hogy az Első Lord valamilyen formában már tájékoztatta, mert ha nem,......hát elég váratlan lesz a betoppanásom.
A szolga visszatér és én belépek, ahol az úrnő mellett két ismerős arcot látok. Megnyugtató, hogy ketten is őrzik, amikor egy csomó idegen és veszélyes nemes van az épületben.
Ügyet sem véve a megdöbbent arcukra, térdre ereszkedem Isis előtt és fejet hajtok.
- Úrnőm! Szolgálatra jelentkezem! Biztosíthatom, hogy még egyszer nem hagyom cserben.

Alemesélő

Ale csupán bólint a gyógyszeres javaslatodra, viszont amikor elhaladsz, mellette a kezét látva rejtve beint neked. A szemei vigyorognak, de az arca rezzenéstelen, ahogy az elő van írva. Ahogy belépsz és a szolga sietve távozik, az ajtó csukódik mögötted. Isis szemében látod hogy tudott a tervről csak nem teljesen bízott a sikerben, hisz nehéz olyan papokat mágusokat találni akik erre vállalkoznának. Na persze most már még kevesebb van hála Alének, viszont ahogy végig gondoltad az elmúlt pár napban azért tehette, mert, ahogy sejtetted és tartottál a mágikus módon való visszaküldéstől. Ezt az opciót nullázta Ale vélhetően, hogy az ura akarata mindenkép érvényesüljön. Tehát jogosan aggódtál a mágia miatt. De hála a századosodnak ez a veszély elhárult. Isis még ha nem is illendő és szokatlan is a dolog az arcodhoz ér és jól láthatod hogy meg könnyebűlt hogy élsz és itt vagy.
-Rathal… Örömmel látom, hogy élsz, illetve újra élsz, lenne a helyes. Hiányzott a véleményed és a meglátásaid. Ezért is örültem, hogy, tartotta a szavát. Bár az aggaszt, hogy azt a szörnyet helyezte melléd viszont ő is kötelességtudó csak a stílusa és a szokásai még nekünk is sok. Viszont most nem érünk rá örömködni jelenlétednek hisz az este a politikáé meg a hazugságoké. A testőrség tisztjei, lassan mind a erődtoronyban lesznek a katonai szálláson. Ott szemrevételezheted a jelenlegi állást és változtathatsz az őrség felállásán. Mielőtt elfelejteném.- Egy kisebb dobozt ad át neked, amiben az őrség tisztjeinek illetve a parancsnoki rangjelzés található. Ezeket most tűzheted az őrnagyi rangod mellé, hogy mindenki jól lássa ki vagy és mi a feladatod. Isis arcán öröm látszik egy pilanatra majd újra a Hadúr asszonya néz rád és kézzel jelzi hogy távozhatsz. Ahogy haladsz kifelé utánad szól.
-Tudom hogy nem fogsz, az előző sem a te hibádból történt.
Ahogy kilépsz Ale türelmesen áll a helyén, a két másik őr pár lila folttal lett gazdagabb más változást nem észlelsz egyelőre. Ale ismét köhög, hogy felhívja a figyelmét magára.
-Mik a parancsok uram? Mi a feladatunk?

//Rathal//

Magamban konstatáltam, hogy azért okkal gyanakodtam arra, vissza lehet küldeni oda, ha valakinek ez a hátsó szándéka, bár valószínűleg ahhoz legalább annyi mágus kell, mint a felélesztésemhez. Ráadásul a szakértő mágusok száma erősen megcsappanhatott mostanság. Mondjuk ennek nem tudom uram és parancsolom, Uráldur vajon mennyire örült….volna, ha valaki elmondja neki, de egyelőre ez Ale és az én titkom marad.
Csak ezt ne felejtsem majd el az orra alá dörgölni alkalomadtán, amire biztos ad majd okot.
Mikor engedélyt ad az úrnőm a felállásra, szemem most már nem veszem le az arcáról, hogy egyetlen parancsát sem mulasszam el.
Egy kicsit még össze is rezzenek, ahogy Isis megérinti az arcom, hiszen ez egy sötét elf nemestől a szolgája felé, elég szokatlan gesztus, ám aztán állok mint a cövek, talán csak tekintetem apró ellágyulása jelzi, hogy mennyire értékeltem a gesztust és a szavaiból áradó ragaszkodást.
Ale jellemzésére kissé megbiccentettem a fejem, hiszen a lány hidegvérű és élveszkedő gyilkolása egyértelművé tette, hogy még fajunk mércéje szerint is őrült, de míg tartja magát a parancsokhoz, addig a célnak tökéletesen megfelel.
A politika felemlegetésére szívesen sóhajtanék egyet, mert az nem az én világom, de természetesen egy testőr, főleg a feladattal, amit kaptam, nem bújhat ki alóla.
- Köszönöm, úrnőm! – vettem el Isis-től a dobozt. – Azonnal indulok, hogy az estélyre a lehető legbiztonságosabb védelmet állíthassam ki. Ha az embereim készen állnak, ismét úrnőm mellett leszek azonnal. – hajtottam fejet és még egyszer szúrósan végignéztem a két szolgálatban lévő tiszten, hogy addig is éberen vigyázzák posztjukat.
Már az ajtónál járok, amikor Isis hangja utolér.
- Ön túl elnéző velem, úrnőm! – jövök zavarba kissé, de aztán egy újabb főhajtással, gyorsan a dolgom után nézek.
Az ajtó előtt természetesen Ale-ba botlok és a két őrbe, akik mintha elég tartózkodóak és félősekké váltak volna a röpke idő alatt, amire a magyarázat pár kék folt lehet, de ez azért kevés…..
- Ha péppé vered az őröket, akkor nehéz lesz eleget tenni az este kihívásának, viszont te felelsz érte, hogy ne érezzük meg ennek hiányát, ugye tisztában vagy vele? – morranok rá, egyrészt, hogy nem vagyok vak, nem kell állandóan magára vonnia a figyelmem, másrészt, hogy tudja, hol a helye. – Az erődtoronyba megyünk, a szállásunkra és átnézzük az őrség beosztását, aztán keríts nekem tiszta ruhát és készüljünk az estére.

/Alemesélő/

Ahogy kilépsz és lecseszed Alét ő vállat vonva lép melléd.
-Majd eltűröm két alárendelttől hogy sértegessenek. Amúgy azért boldog lehetnél hogy nem heréltem ki és vágtam el a torkuk. Csak megvertem őket a viselkedésükért. Azt is csendesen minél kevesebb zajjal és figyelemmel.
A két katona fehérre sápad majd inkább a munkájukkal foglalkoznak. Ti elindultok a torony felé. Csendesen hallgatja az utasításaid és azt is látod hogy séta közben memorizál minden ajtót ablakot mellettetek elhaladó személyeket arcokat.
-Értettem tehát első feladat mindenki tudtára adni hogy a döglött macska vissza jött és jaj az egereknek? Véget ért számukra a boldog cincogós idők? Újra az a sok csúnya munka és szenvedés. Már ezért megérte rangot szerezni, holott veled ellentétben nem igazán dolgoztam meg érte. De az utasításaid szerint intézem a szállásod rendjét és természetesen leellenőrzöm a szolgálót aki a ruhádról és a tisztaságodról gondoskodik. Már ha nem akarsz velem fürdeni és beéred egy szolgálóval.
De a szállásig egyértelműen kétértelmű dalokat fütyörészik, ezzel ugyanis még nem szegi meg a szabályzatot. A szállásodhoz érve vissza tart téged és ő lép be előbb az ajtón.
-Te most kint maradsz amíg átnézem.
Ezzel becsukja majd bentről gyors és csendes mozgolódást hallasz.(Igen hallod hisz elég jó a füled) Majd kinyitja az ajtót és beinvitál.
-A szobád csapda mentes és még méreg se várt. -Hajol meg csak vállból.-Engedelmeddel intézném a kért dolgokat hogy mihamarabb munkához láthass.
Ezzel távozik és magadra hagy a gondolataiddal, nem sokára egy szolga hozza az új és tiszta egyenruhádat, egy kancsó bort és két poharat is hoz.
-Lehetek a parancsnok szolgálatára bármiben?-Hajol meg ahogy azt egy szolgának illik és nem úgy mint egy bizonyos gyilkos kullancs szokott.

- Örülök Ale. - mondom nyájasan a megrovásomra visszafeleselő nőnek. - És kimondottan továbbra is örülnék, ha nem gyengítenéd meg a Pók Házat pont most, amikor tele vagyunk potenciális kémekkel, vagy na adják a szellemek, bérgyilkosokkal. Szóval vagy visszafogod magad vagy én foglak vissza és tudod, hogy megtehetem, már ha nem akarsz szembeszegülni Uráldur parancsával. - fejeztem be, de eddogre már szavaim keményen csattantak.
Természetesen ezeket a két megszeppen őr már nem hallotta.
- És ezt a két idiótát meg küld el és keress helyettük másik kettőt a fő ajtó őrzésére. - fordultam neki a Toronynak. - De CSAK küld el őket, ne nyírd ki. - tettem hozzá a biztonság kedvéért. - Még bőven lesz alkalmad az erődet tesztelni. - tettem azért egy engesztelő gesztust felé, hiszen tudtam, hogy a segítsége bőven kárpótol majd ezért a kis kellemetlenségért.
- Ez a macska már nem döglött, de ezt már azt hiszem tapasztalhattad. - vágtam vissza. - És igen, jön a munka és egyáltalán nem hiszem, hogy könnyű dolgunk lesz, mert ezért nem vállalta volna az Első Lord ezt az egészet, hogy visszahozzon. Én nem bízom el magam és neked sem ajánlom.
Az ajánlatán csak egy pillanatig töprengtem el, de nem volt mmin gondolkodni igazán, mindenben megfelelt Ale az elvárásaimnak az ágyban, így nem akartam egyelőre felváltani, ráadásul, amíg nem végeztük el a dolgunkat, miatta nem is kellett aggódnom, hogy kést állít a hátamba, míg alszom.
- Az estély után, ha mindenki elment, várlak a szobámban.
Aztán elértünk a kijelölt szállásomra.
Nem vitatkoztam vele, hogy magam is elboldogulok, mert ez volt a dolga, így megvártam míg kinyitja az ajtót, aztán besétáltam és elégedetten vettem tudomásul, hogy pont megfelelő, semmi csicsa, de nem is puritán.
Biccentettem és intettem, hogy mehet, mert semmi nem mehet a munka rovására.
Hamar meg jön, amit kértem és ez azt jelenti, hogy Ale kézben tartja a dolgokat.
- Igen, ha Ale végzett küld be hozzám a tisztekkel együtt, ideje megbeszélést tartani és kijelölni a posztokat.

Alemesélő

-Ami a kémeket illeti nekünk is vannak itt egységeink akik remekül hárítják el csendesen és tisztán az esetleges problémás egyedeket. Természetesen az én felügyeletem alatt, hisz erre vagyok kiképezve. A többi csak hobbi. Igen tisztában vagyok a dologgal, de fogjuk még egymást ezzel fenyegetni úgy érzem.-von vállat noha nagyon tisztelet tudóan de akkor is vállat von -Se te, se én nem nyírhatjuk ki egymást azért mert bosszantóak vagyunk egymásnak. A parancsaid pedig maradéktalanul végre lesznek hajtva. Már ami nem üti uram óhaját, -sóhajt -De ezzel nem kell törődnöd, hisz elsődleges feladatom a te sikered biztosítása. Így már előre küldtem egy tisztogató és elfogó csapatot, ők már megérkeztek lassan jelentenek is.
A parancsod ami az őrökre vonatkozik  egy bólintással tudomásul veszi.
-Értettem, nem terveztem kinyírni őket. Csak más hova helyeztetem őket, és ez egybe esik a terveimmel.
A macskás reakciódon mosolyog, ami meglepő nem művi mosoly amit kiszúrsz.
-Nem szokásom túlvállalni magam, csak azt vállalom amit elvégzek. Az estély után bárki távozna? Na azt megnézem hány nemes távozik ittasan becsípve valaki más nejével asszonyával ágyba bújva. A lényeg hogy nem egy napos a műsor, különben nem lenne ekkora nyüzsgés. De jövök amint mindenki lepihent végre.-mosolyog rád. Majd távozik végre, és a már leírt rövidke közjáték is megtörténik. A szolgáló csendben bólint hisz mit is mondhatna kérdés nélkül.
-Értettem uram értesítem a helyettesét.
Csendesen távozik és egy jó negyedóra múlva Ale és a tisztjeid megjelennek a szobában. Őket is feszélyezi kicsit a duótok jelenléte, az a rész még jobban hogy megint visszacsúsztak a ranglétrán. De türelmesen várják az eligazítást. Ale közben eléd tette a vendégek listáját a katonák elhelyezkedését a szolgák névsorát az általuk használt útvonalakról rövid vázlatot is firkált. Szóval negyed óra alatt felmérte ki merre mozog az elsődleges veszélyforrások közül.

Akármit mondtam, arra Ale-nak mindig volt egy válasza, de azt nem tagadhattam, hogy a hatékonysága és előrelátása nem hagy kívánni valót maga után. Persze ha kötözködni akartam volna, biztos találtam volna rá okot, de soha nem voltam híve az ok nélküli parancsosztogatásnak vagy lebaltázásnak, így tudhattam magam emellett egy hatékony testőrcsapatot annak idején, akik tudták, hogy keménykezű és megbocsátást csak ritkán ismerő vagyok, de egyben igazságos is.
Amíg Ale jól végzi a dolgát, addig nem kell félnie, hogy beváltom Uráldur engedélyét és, hogy kissé szókimondóbb, mint amit én megszoktam a katonáktól? Hát ezt is túlélem valahogy, ha őszinte akarok lenni, néha még mulattatott is.
- Ha van valami, akkor értesíts. - bólintottam a szavaira, aztán ha megbizonyosodtam róla, hogy értette, amit az emberekre vonatkozóan mondtam neki, valamint tudomásul vettem, hogy rögtön egy több napos dinom-dánomba csöppentem, egy nehéz sóhajtással útjára engedtem.
Nem sokra rá, hogy a szolgáló távozott és én már az új egyenruhámban a parancsnoki jelzéseket feltűzve várakozom, megjelenik Ale és a tisztek, akik közül mindegyik régről is ismert már engem.
Tudom, hogy egyiknek sem esik jól, hogy visszább kell lépnie a rangsorban és még egy másik feljebbvalót is kaptak, ezt megtartják maguknak, ezért vannak ott, ahol.
Elégedettségemet azonban egyelőre nem tolmácsolom, most más dolgunk van.
Miután alaposan végigmértem őket, az Ale által adott listákat futom át.
- Röviden a felállás. Én vagyok mostantól az e falak között tartózkodó katonák parancsnoka és Ale százados a helyettesem. Elsősorban és ha nem vagyok elérhető őt kell keresniük a jelentésekkel és problémákkal. - tettem tisztába elsőre a dolgokat. - Egyelőre mindenki a posztján marad az embereivel, csak Zhutor parancsnok kap két új embert, mert az őrei sajnos nem bizonyultak kellően bátornak, hogy Isis úrnő szobáját védjék. - jeleztem a jelenlegi őrparancsnoknak a szemébe nézve.
- Van jelenlévő mágusa a Háznak? Szeretném, ha az új embereket, katonákat és szolgákat egyaránt vizsgálatnak vetnék alá, hogy a hűségük megfelelő. A vendégek folyosóin pedig gyakoribbak legyenek az őrjáratok. Természetesen a biztonságuk érdekében, ha valaki kifogásolná. - soroltam a tennivalókat. - És most szeretném ha végigjárnánk az épületet, hogy mindent a magam szemével lássak.

Alemesélő

Miközben szemléled a papírokat és osztod ki a katonákat, majd a parancsaidat. Amik nagy részét könnyen fogadnak. A tiszt akinek a katonái leszerepeltek, csak csendesen bólint hisz az emberei hibáztak. De hogy a büntetésüket is kiosztották az már zavarja, de nem szól semmit hisz a házőrződ elég érthetően bevéshette a fejébe hol a helye. Amint a mágusokat kérdezed 2 lépnek elő egyszerre.
-Mi vezetjük azokat a csoportokat. A hűségüket tesztelnéd? Nem elég a szavunk, most ellenőrizni is akarod az esetleges hiányosságokat? Azért mert vissza tértél és kineveztek a védelem parancsnokává nem oszthatod be nekünk mi a dolgunk…-eddig tartott a feleselése, amikor elhallgat és mindenki, aki körülötte van szélrózsát játszik. Egyetlen alak törleszkedik hozzá indiszkrét közelségbe és harapdálja a fülét.
-Buta fiú, te csak egy bábu vagy. A parancsnok meg ő. Te teszed, amit mond, és tőlem biztonságban leszel. - amit látsz, hogy egy elég fura fegyver érinti a mágus nemesebb szerveit, ha csak pisszen kasztrálja. - Fojtassa uram, mindenki figyelme az öné, én inkább körülnézek a vendégek közt . A parancsom úgyis tudom és a hűségem megkérdőjelezhetetlen irányodba URAM. –tiszteleg egy rövidet, és ha engeded, távozik, természetesen utasíthatod is hisz az alárendelted. Csendesen lép el a varázslótól, ejti, a fegyverét illetve amint tapasztalod koppanás nélkül száll a másik kezébe és rejti el a köpenye alá.

//Rathal//

Nem vagyok naiv, hiszen épp elég ideje voltam már eddig is parancsnok és megjártam a ranglétrát is, hogy ne tudjam, mindig van ellenállás egy új vezetővel szemben, még ha az nem is teljesen ismeretlen, de most mégis csak a fejük fölé kerültem.
Azt is tudom, hogy mennyire kell kemény kézzel ezeket megfogni, bár a két leváltott parancsnok Ale felé rebbenő szeme, azt is elárulja, hogy volt a tisztek és Ale között némi magáncsevej is ezt megelőzően.
A kérdésemre két magát mágusnak valló tiszt is előlép és anélkül, hogy engedélyt kapnának azonnal támadásba lendülnek a maguk védelmében.
Nem vagyok egy kapkodós típus, így rájuk nézve csendesen hallgatom végig a mondókájukat.
Közben már megfogalmazódik bennem a válasz is, hogy mit fogok tenni, de gyors reagálású helyettesem már át is veszi a kezdeményezést.
Hirtelen az egyik reklamáló körül nyitott űr támad, mintha leprát kapott volna, nekem viszont sikerült megtartanom az enyhén érdeklődő arckifejezésemet és nem húzódott mosolyra a szám.
- Szóval, ahogy a százados oly kedvesen a tudomásukra hozta, még egyszer és egyben utoljára elmondom: igen, én vagyok a védelem parancsnoka és teljhatalommal vagyok felruházva a ház összes katonája, ebbe beleértve a jelen lévő tiszteket is, felett. Valamint, így, hogy felvetette…….a nevét és a beosztását viszont elfelejtette…….- vetettem rá egy komor, számonkérő pillantást, - szóval, ha már felmerült,senkiben nem bízom, amíg magam nem győződtem meg a hűségéről, hozzáteszem, ezért küldtek is, így az első a maguk ellenőrzése lesz. Ha valami problémájuk van ezzel, ott az ajtó, de ajánlom gyorsak legyenek, mert ez az ajánlat 1 fertályóráig tart, aztán a százados ellenőrzi a végrehajtást. – néztem Ale-ra, aki annak ellenére, hogy mindenki be volt tojva tőle, úgy állt ott, mint egy ma született bárány. – Egyébként távozhat százados. – biccentettem a nőnek. – Ha van a házban még más mágus, azt is kéretem ide.

//Ha nem akarsz a szobában ragadni a meséléssel, akkor nagy vonalakban az a tervem, hogy a hivatott mágussal felméretem a két hepciáskodót, aztán mehetünk az embereket ellenőrízni, de felpörgetheted, ha szeretnéd. //

Alemesélő

-Azonnal összeszedem, akik nincsenek szolgálatban. Engedelmével uram. - tiszteleg, majd meghajol és távozik. A beállt csendet egyetlen basszus szavacska töri meg a régi helyettesed szájából. Úgy látszik, ő tisztában van Ale kilétével, és szavainak súlyával. a Mágusok csendesebbre veszik a mondandójukat.
-Értettük, és elfogadjuk a parancsait. –térdelnek le előtted. Na, ez még jobban kiakasztja a barátod, de nem teszi szóvá a fordulatot. A továbbiakban mondhatni mindenki jól viselkedik. Egészen addig amíg egy számodra ismerős pók pap vagy mágus sétál be. Mögötte két fekete selyem öltözetet és maszkot viselő vélhetően harcosok.
-Hivatott őrnagy? Esetleg zűr van pár emberével, akiket felhasználhatunk? Ale úrhölgy úgy tájékoztatott minket, hogy segítségre szorul, némi hűség tesztel.
Hangja teljesen érzelemmentes viszont erőt sugárzik, ahogy eléd ér kb 2 méternyire meg áll és meghajol. Ahogy utasítod a vizsgálatra, egy apró ékszert vesz elő. Ezt a két varázslóhoz érinti egymás után természetesen.
-Mik a kérdései, amikre választ vár? –Amint közlöd, vele újra felteszi, őket az ékszer felizzik, ahogy az áldozatai szeme is és teljes hűségükről biztosítanak. Viszont meg kellett próbálniuk, hogy meddig mehetnek el.
-Van még valami kívánsága vagy vissza térhetünk a feladatunkhoz? Gondolom, nem kell pár alsó rangú katonára pazarolni a tudásunk. De ha szüksége van a segítségünkre vagy kérdése van, csak beszéljen az árnyékok felé és tudni fogunk róla. Amint tudunk, értesítjük a válaszról.
Csendesen a falhoz sétál, miközben a két őre beleveszik a szoba árnyékaiba. Tudod hol álnak, de az őrökből egyet se látsz. A pók pap arca viszont nem mutat idegességet, ahogy a két őre eltűnt. Csendesen várakozik, míg újra használni akarod tudását.

Biccentek Ale-nak, aki távozik is és csak a szemem rebben Barel-ra, aki hangot ad a véleményének, a maga szókimondóbb módján.
A kér előbbi lázító azonban alaposan meglep, ahogy térdre rogynak előttem és ezzel ismét haragot szítanak bennem, hiszen nem talpnyalást várok. Úgy érzem nehéz lesz velük boldogulnom, de mégis csak tapasztalt veterán varázslók.....
- Álljatok fel és soha többé ne térdeljetek le előttem. - morrantam rájuk. - Nem efféle hűséget várok tőletek és ez - nézek végig a tiszteken, - ez mindenkire vonatkozik. Erős, talpraesett és önálló gondolkodású emberekre van szükségem, nem holmi üres, megfélemlített bábokra. De ha parancsot adok, azt elvárom, hogy teljesítsék, ha csak nincs valami nyomós érv a tarsolyukban.
Közben megérkezik az egyik mágus, akit Ale küldhetett be és már ismertem régebbről. A kísérői némán lépkednek a nyomában az árnyékaként, de hát ez a dolguk.
- Igen, szeretném ha ellenőrízné a két mágusomat, mint a csapatomtól független pap. - bólintottam a kérdésére.
- Az életük árán is védelmezik a Ház urát, Uráldurt és úrnőjét, Isis Do’Odrun-t és minden családtagját? Tovább ugyanezt várják el az embereiktől?
Mikor a pap bólint a kérdésre érkezett reakciókra, leveszem a kezem a kardomról, amit eddig készenlétben tartottam és elégedetten biccentettem a két mágus felé.
- Köszönöm, ennyi lett volna, a továbbiakban nem akarlak terhelni, hiszen a munka ezen részét már ők is elvégezhetik, de nagyra értékelem a felajánlásodat. - hajtottam meg a fejem a pap felé.
Meg sem kíséreltem árnyékharcosait figyelemmel kísérni, mert valószínűleg hiűbavaló lett volna, de azért nem örültem, hogy őket nem uralhattam, csak remélni mertem, hogy velük nem lesz gond.
- Kérem, uraim, teszteljék tiszttársaikat, aztán folytathatják az embereikkel, míg én Barel társaságában végigjárom a védelmi rendszerünket.

Biccentek Ale-nak, aki távozik is és csak a szemem rebben Barel-ra, aki hangot ad a véleményének, a maga szókimondóbb módján.
A kér előbbi lázító azonban alaposan meglep, ahogy térdre rogynak előttem és ezzel ismét haragot szítanak bennem, hiszen nem talpnyalást várok. Úgy érzem nehéz lesz velük boldogulnom, de mégis csak tapasztalt veterán varázslók.....
- Álljatok fel és soha többé ne térdeljetek le előttem. - morrantam rájuk. - Nem efféle hűséget várok tőletek és ez - nézek végig a tiszteken, - ez mindenkire vonatkozik. Erős, talpraesett és önálló gondolkodású emberekre van szükségem, nem holmi üres, megfélemlített bábokra. De ha parancsot adok, azt elvárom, hogy teljesítsék, ha csak nincs valami nyomós érv a tarsolyukban.
Közben megérkezik az egyik mágus, akit Ale küldhetett be és már ismertem régebbről. A kísérői némán lépkednek a nyomában az árnyékaként, de hát ez a dolguk.
- Igen, szeretném ha ellenőrízné a két mágusomat, mint a csapatomtól független pap. - bólintottam a kérdésére.
- Az életük árán is védelmezik a Ház urát, Uráldurt és úrnőjét, Isis Do’Odrun-t és minden családtagját? Tovább ugyanezt várják el az embereiktől?
Mikor a pap bólint a kérdésre érkezett reakciókra, leveszem a kezem a kardomról, amit eddig készenlétben tartottam és elégedetten biccentettem a két mágus felé.
- Köszönöm, ennyi lett volna, a továbbiakban nem akarlak terhelni, hiszen a munka ezen részét már ők is elvégezhetik, de nagyra értékelem a felajánlásodat. - hajtottam meg a fejem a pap felé.
Meg sem kíséreltem árnyékharcosait figyelemmel kísérni, mert valószínűleg hiűbavaló lett volna, de azért nem örültem, hogy őket nem uralhattam, csak remélni mertem, hogy velük nem lesz gond.
- Kérem, uraim, teszteljék tiszttársaikat, aztán folytathatják az embereikkel, míg én Barel társaságában végigjárom a védelmi rendszerünket.