Szinte repültek a napok és hónapok, miután eljöttem otthonról. Mellon most is velem van, ahogy minden egyes nap. Olyanok vagyunk egymásnak, mint egy testvérpár, de talán még annál is mélyebb a kötödésünk egymáshoz. Lassan télbe hajlik az idő, és az erdő fáinak levelei hullanak a földre. Mostanában sokszor figyeltem ezt a csodás pillanatokat, de tudom azt is, hogy már hosszú ideje vagyok itt. Eleinte egy kis magányra vágytam,hogy fejleszthessem az ismereteimet és pihenjek, de mostanra már hiányzik a kaland és a változatosság. Most kelt fel a Nap, de a lessen gomolygó felhők mögül csak ritkán szűrődik ki a fény. Kezd a szürkeség és a homály eluralkodni Awirys felett. A tél fagyos keze, maholnap már hófehér takaróként borítja el a tájat. Ideje indulnom haza.
Mellon mint mindig nem messze heverészik a fák alatt. Amint könnyed léptekkel lejövök az ágak közül, a fejét felém fordítja.Érzi, amit én érzek és így már szavak nélkül is megértjük a másikunk gondolatát. Olyan érzés,mintha a szemünk beszélne, és tudom, hogy oly ritka, de mégis megtörtént.
-Gyere "Kicsikém".- borzolom meg a fejét két oldalt, ahogy az orrunk egymáshoz érintődik.
- Menjünk haza..- simítom végig bundáját, ahogy a hátára ülök. Induláskor már csak az összerakott zsákot emelem meg, és még visszanézve "eddigi Otthonom " felé, néma búcsúszóval köszönök el a fák magasaitól. Vissza fogok térni, de még nem tudom mikor..
Talán egy órát voltunk úton, mikor a hegy aljához érve, a gomolyfelhők sötétté váltak, és sűrű pelyhekben hullani kezdett a hó. Úgy nézett ki a szemünk előtt elterülő táj,mint akit egy hatalmas dunnával betakarni készülnek.Tigrisemet ismét megsimítom az oldalán és kapaszkodom, hogy a gyorsabb iramra váltva elérjük az erdőhatárt. Találnunk kell valami helyet,hogy meghúzódjunk a hirtelen jött hópihék elöl. Hideg van és nincs nálam kabátom. Mellon bundájában megbújva nincs az a hideg, ami áthatolna rajta és én sem fázom, amikor odakucorodom mellé. De most, ha leszáll az éj, akkor nemcsak fehér lesz minden, hanem hajlékot is kell keresnünk a viharos szél elöl.
Vágtattunk a fák alatt, amíg el nem értük a tisztás szélét. De ott már nemcsak a hulló "égi kristályokat" találtuk, hanem egy felszálló füsttömeget, ami talán egy magányos tábortűz lehet. Nem szokott az erdőben ilyenkor senki járni, bár lehet, hogy egy eltévedt Vándor keres most magának melegedést, ahogy minket is váratlanul ért a havazás.
Óvatosan közelebb megyünk, de tisztes távolban maradunk. Mellont nem mindenki ismeri, de aki engem ismer, akkor az tudja, hogy Ő hozzám tartozik. Mostanában jobb az óvatosság. Ki kell derítenünk, hogy ki gyújtotta a tüzet. Barát vagy ellenfél? Mert ha ártani akar az Erdőnek, akkor megmutatjuk neki, merre van az Istenéhez vezető útja. Bármilyen vallása legyen, vagy hite,az erdő fáit meg fogjuk védeni, akárki is akarna ártani a Természetnek. Lapulva nézzük meg egyre közelebbről a tábortüzet és figyeljük, ki lehet az, aki ilyenkor itt ver tanyát, a hideg évszak idején.

Hosszú az út hazáig, mármint Capitalig, mert az már nem a hazám, úgy nem hogy démonok tanyáznak benne. Még is ahogy haladok egy tisztásra érkezem, eltett már nem kis idő így annyira nem számítok a helyi gyomzabálók katonáira erre felé így nyugodtan gyűjtök néhány tűzifát az estére. Fáradt vagyok, és az sem segít hogy nem keveset meneteltem idáig a saját lábaimon, sajnos élőholt paripámhoz kellő eszközöket elfejtették vissza adni, vagy talán else hoztam nem emlékszem rá igazából. Így amikor a számomra oly kellemes idő beköszönt s elkezd a hó is esni úgy keresek valami menedéknek használhatót. Találok is néhány szikla és egy kisebb üreg alkotta természetes barlangot, s belépve rajta csak reménykedhetem hogy nem a helyi medve család vár engem az utolsó vacsorámra. Még is a hely bár jó tágas minimális levegőjárás van, így a tűz füstjét azt kifelé vezeti a bejáraton. Akárhogy is a kis búvóhelyem egyelőre nem a meleg az ami dominál így én is a sötét vastag szőrme köpenybe, amit népen szegényebb rétege használ burkolózva várom azt hogy a meleg átjárja a kis odút, s csak remélhetem hogy végre zavartalan leszek.

Egyre közelebb érve, már nincs kétségem, hogy valaki van abban a bemélyedésben a sziklabarlang közelében. Mellon egy halk morgást hallat, de nem vicsorog. Ezek szerint ismerős a szag,mit érez. Nem tudom ki lehet az, aki ilyenkor erre a helyre vetődik, de a füst nagyságáról ítélve nemrég érkezhetett. A" Kicsikémnek" bólintva mutatok a másik irányba,hogy két oldalról közelítsük meg a bejáratot. Itt ismerek minden növényt és fát, ahogy gyerekkoromban bejártam egész Awyrist. Most viszont,hogy közelebb megyek a félhomályból kilépve, már meglátom, hogy miért nem villantotta ki Mellon a fogait, bár éreztem rajta, hogy legszívesebben megtenné.
- Jó napot! -Lépek a gyér és pislákoló tábortűz fénye körébe,és nagy meglepetésként meredek Dreindrára, akire álmomban sem gondoltam,hogy itt találkozunk.

Nem igazán számítottam senkire, sőt amikor meg hallom az elsőre is ismerős hangot pallosomat szegezem az illetéktelenre, majd lassan eresztem azt le ahogy meg látom az ismerős arcot, sőt simán el is engedem azt hogy a földre essen. Ezután át karolva szorítom magamhoz Alia-t mind valami régi szerelmet, vagy nem is tudom mihez hasonlítani. Annyi biztos nem számítottam rá itt.
-Szia, örülök hogy épségben látlak, remélem nem téged küldtek a kedves vendég látóim azért hogy meg sürgessék a távozásom.
Engedem el őt egy picit majd nézek a szép éjkék szemeibe ahogyan várom a válaszát s csak remélhetem hogy a kis kedvence nem akar belőlem falatozni éjszakára.

Az első döbbenetem után jött máris a másik. Szinte a szám is tátva maradt,ahogy meglátom Dreindrát.
-Te? Te mit keresel itt? És.. hogy..-de a mondatomat sem tudom befejezni, mert olyan szorosan ölel magához, mint akit annyira várt, vagy mint akit régen látott?
- Én is örülök... de .. hogy kerültél ide? Miféle vendéglátókról beszélsz? -nézek rá kérdőn egy árva szót sem értve, miért akarnám "megsürgetni a távozását" mások akarata szerint? -nézem fürkészve az arcát, olyan jeleket keresve, mintha valami ehetetlen bogyót evett volna és most össze-vissza beszél.
- Várj! Miért mondtad, hogy vendéglátóid küldöttek volna engem miattad?- ereszkedem le a tűz mellé és nem értem, miért mond ilyeneket nekem. Közben Mellon is megérkezik, és látva, hogy nyugodtan vagyok, így a gondolataim is azok. A közelembe letelepszik és a fejét a combomra fekteti.
- Drey...Kérlek mondd el mi történt? Nem értek sokat abból, amiket mondasz nekem... - kérem szépen a nőt, hogy lassan és érthetően mondjon el nekem mindent, kezdve azzal,hogy hogyan került éppen ide.. és aztán sorba minden fejleményt. Remélem, hogy elmondja nekem, mert eddig egy mondaton kívül alig értem miért van ebben a barlangban egyedül. Valaki üldözi?

Ahogy jönnek Aliától a kérdések úgy veszek én is mély levegőt és engedem el ahogyan hátrálók tőle egy lépést. Majd letepelszem a tűz mellé.
-Röviden, háború kezdődött Neminráért, én pedig nem rég szabadultam a fajtársaid fogságából, bár inkább mondanám hogy ők engedtek el.
Közlöm röviden tömören hogy mi a helyzet, persze ez neki édes kevés lesz talán túlságosan is.
-Az a helyzet hogy Capitalba tartok, de jelenleg a démonok a fejemet akarják, s az sem segít hogy ezzel együtt a a kedves vezetőségünk elhatározta hogy át segít nem egy démont hogy azok segítsenek nekik elfogalni Neminrát.
Ezzel tartok egy mély levegőt, s folytatom ha csak nem szól közbe mert akkor hagyom hogy végig mondja, nem igazán akarom őt ilyennel frusztrálni.
-Ezzel csak azt elérve hogy a démonok az "alávalókat" a fajomból lassan rabszolgának, áldozatibáránynak és mi egy másnak tekintik és a népen rabszolga sorsra jut olyanok miatt akiket az orruknál fogva vezetnek a hamis hatalom ígéretével, így hát száműzöttként vagyok itt, de jelenleg Capitalba tartok és meg próbálom menteni ami menthető és néhány velem egyetértővel megkezdeni az ellenállást, utána meg hogy mi lesz azt nem tudom.
Nézek egyenes a zord tűzbe amiből pattog néhány dolog amikre nem figyeltem mikor össze raktam a tüzet, szerencsére ezek nem találnak el minket. Majd Aliára tekintek várom hogy mit mond, de félek is egyben.

Ahogy belekezd a magyarázatba,amit csendben hallgatok és nem is szakítom félbe, bár van pár olyan érdekes információ, amire felkapom a fejem. Mikor befejezte, látom, hogy szomorúság cseng a hangjában, pedig eddig ilyet nem éreztem amikor utoljára találkoztunk. Lehet,hogy túl régóta vagyok itt a fák magasán, távol mindentől és mindenkitől?..
- Miről beszélsz? Miféle harcok? - rázom meg a fejem,mint aki rosszul hallja a szavakat, de közben meg a szívem szorul, ahogy belegondolok mi minden történhetett míg távol voltam.
-Fogságban voltál? - kerekedik el a szemem ismét.
- Démonok? Fawen mit szól hozzá? És a többiek? -hadarom el sorban a felmerülő kérdéseim, de csak kapkodom a fejem a hallottakra. Még mindig alig tudom elhinni, hogy Háború dúlt, vagy még rosszabb, hogy most is tart az öldöklés.
- Drey... alig tudom felfogni a szavaid.. Rabszolgák? Száműzöttek? Ez képtelenség!.. Miért tennének ilyet a Capitaliak? Hogy elpusztítsák az egész Világot? Ha a Démonok átjönnek erre a síkra, akkor itt a Halál és a Pusztulás vár majd mindenkire.. nem lesz egy talpalatnyi hely sem ami megmarad épségben..ahogy ártatlanok vére fog folyni... mindenütt..- hajtom le a fejem, ahogy belém hasít a felismerés. Régen, volt már üldözés és halál Awirysben, és szinte minden birodalomban. Kevesek élték túl a nyomort és az éhhalált.. De most ismét ez vár ránk?
-Ezt nem tudom felfogni... a Démonok ha ide átjönnek... akkor még a remény sem fog megmaradni senki számára..
Nézek ismét a Nőre, de csak a mély szomorúság látszik a szememben, ahogy egy legördülő könnycsepp is, ami az elesettekért hull szememből.

Csak fél füllel figyelek Aliára, sajnos a felszerelésem átnézésére koncentrálok s találok egy élező kőt amit a tőrömhöz kezdek használni, jó szolgálatot fog ez még nekem tenni Capitalban. Közben ő a végére ér annak amit mondani akart.
-Nem tudom, nem is érdekel hogy mit szól hozzá Fawen, ha az utamba áll akkor ő is úgy végzi mind a démonok s azok ölebei... holtan.
Közlöm ridegen és hirtelen a dolgot, ha rajtam múlna már rég egy a történelmünk legnagyobb hadseregének az élén indulnék meg Capital városába hogy ennek az egésznek véget vessek mielőtt bármi történne.
-Capitalba tartok, és nyerek időt arra hogy össze tudjak állítani valami számban kihívást jelentő valamit a démonok számára, sőt megállítani őket, ha kell bármilyen áron.
Ekkor sem mozdul a hangszintem attól a meg szokott nyugodt és ridegtől ami tőlem elvárt, s megszokott. Akár hogy is jelenleg egyedül nézzek szembe azzal amire mindenki azt mondja a sötét elfek meg érdemlik.
-Akár hogy is, ide azért érkeztem hátha rá tudom venni Amerithet hogy támogasson ebben a háborúban, vagy az általunk ismert világ, vagy a démonok, nekem egyértelmű a választás, de másoknak még mindig csak egy sötét elf vagyok.
Ekkor folytom el a hangom, elvégre igaza van bárkinek aki nem akar nekem hinni, többet vertük át a népeket mind azt számolni lehetne s lehet erről is ezt hiszik ha én magam jelentem ezt ki.

Valahogy sok gondolat kering egymás után a fejemben és a szívemben. Szinte összeszorul a torkomis,ahogy a sírás kerülget. Valójában nem tudom,hogy miért tört el a mécses, de valami összegyűlt feszültség és fájdalom mintha egyszerre akarna felszínre törni. Láttam sok haldoklót és holtat is a harcok során, de most megint ártatlanok és vétlenek bűnhődnek a gonoszok által.
Dreyndra szavait hallgatva még mindig nehezen fogom fel, hogy milyen nagy mészárlás következhet be, ha az alvilági síkról átjönnének a Pokolfattyak.
- Capitalba tartasz? De nem azt mondtad,hgy ott üldöztetnek és száműzött lettél?-nézek ismét rá, de nem értem miért akar oda visszamenni,ha csak halál várná,ha elkapják?
- Sereget gyűjtesz, vagy mit? - pillantok megint a tűzre, de a szavak még mindig értelmetlenül hagyják el ajkam. Alig tudom felfogni, hogy egyenest a halálba is menne Drey, csak azért, mert van egy eszméje, amit mások lehet, hogy csak múló szeszélynek tartana, de én ismerem a Hadvezérnőt, hogy amit a fejébe vesz,azt véghez is akarja vinni bármi áron. Valahol ez a temperamentuma segítette át számtalan veszélyen, de most tényleg jó ötlet, hogy egymaga indul vissza Capitalba?
Kint már szürkület van és a nappalok is jócskán sötétebbek, de a lehulló hó kis fényt, hogy ne telepedjen ránk az éjsötét. Kis levegőre vágynék, hogy ezt a szorongató érzést el tudjam magamban viselni, de felállni nem akaródzik.  
-Nem tudom mit mondjak.. -emelem fel a tekintetem a barlang bejáratára,mintha onnan várnék megerősítést,hogy ez csak egy álomkép és mikor felkelek, akkorra már minden csak a képzeletemben létezett csak. De ahogy nézem Dey kezében a szabályosan ritmusos élezését a késének, már tudom,hogy mindezt komolyan mondta. Nem mintha kételkednék szavaiban, bár eddig a selfeket megbélyegezték a szavaik hihetetlenségükről, de én mégis elhiszem szavait. Eddig nem adott okot á, hogy másként higgyek vele kapcsolatban, bár ismerem már annyira,hogy amit elhatároz, attól nem lehet eltántorítani. Véghez viszi,és ez a makacssága is nagyon ő.
- Veled tartok Drey.- mondom ki szavaim végül, de a szívemben akkor is ottmarad a mély fájdalom, ahogy elképzelem a pusztító halált, ahogy a Démonok "lakmároznak" és szedik áldozataikat az ártatlanok közül.

Mély levegőt veszek, Aliara tekintek szótlanul, majd a nagy macskára. Akár hogy is gondolja hogy velem tart erre nem áll készen, így hát amikor végre befejezem a laza, rutinos, élezését a tőrnek annak élét megfogva tartom a nyelét egyenesen Alia felé.
-Ha komolyan gondolod erre szükséged lesz, nem áll szándékomban Capitalban elhalálozni, csak azon személyeket elintézni akik halála le lassítja a folyamatot egy időre.
Állok meg újra, nem hiszem hogy tudná kikre gondolok nem is érdekel, az biztos hogy jelenleg más opcióm nem nagyon van és ha ő ezt komolyan gondolja én nem fogom őt gátolni.
-Vörös palástosokon fogunk rajta ütni, remélhetőleg még a rituáléjuk előtt hogy át hozzanak egy az eddigieknél erősebb démont, ha meg már elkéstünk akkor a démonnal is végeznünk kell.
Közlöm vele a tervet, azt amit könnyebb elmondani mind végre hajtani, elvégre még Capital közelében se vagyunk és én már fejeket akarok. De hát mit tehetnék, ez vagyok én nem igazán lesz semmi és senki aki meg állíthatna ebben, számomra itt több a tét mint csak a fajom sorsa, itt már az általunk ismert világ is veszélybe kerülhet ha nem cselekszek időben.
-Jól át gondoltad ezt? Nincs vissza út ha átléptük Zevadar határát, csak is előre, ha elkapnak végünk van és velünk együtt az általunk ismert világnak is.
Ezzel halkulok el és nézek Aliára várva a válaszát, most nem engedhetem meg magamnak hogy olyanok kisérjenek akik félik a halált.

Szinte érzem Drey elszántságát és felvázolt tervét a szemem előtt. A Vörös-palástosok ellen indulna, de nem hiszem, hogy a közelükbe is tudna jutni. Ismerem a Húgom Bátyját és abban biztos vagyok, hogy nem hagyná szó nélkül. De azt se tudom róla elképzelni, hogy a Démonokkal kötött egyezséget. Nava sem olyan, aki lepaktálna a túlvilági szörnyetegekkel.
-Drey… nem hinném, hogy Draco szövetséget kötött volna a Démonokkal. – rázom meg a fejem rá, mert nem tudom elhinni, hogy ez igaz lenne.
-Veled tartok Capitolba, de nem kell féltened engem. Jártam már ott. Tudom, hogy mire számítsak. – néztem rá egy halovány mosollyal.
-Köszönöm a késed, de tartsd inkább magadnál. Nekem saját fegyvereim vannak, de azért köszönöm, hogy figyelmes vagy velem.
Mellon megmozdult, ahogy megsimogattam a buksiját. Imádom az én „Kicsikémet” és tudom azt is jól, hogy bárhová velem tart, ahogy én is vele. Elválaszthatatlanok vagyunk és nagyon jó barát. Kicsit elmerengek az előttünk álló úton, de nem gondolom meg magam. Hiszem, hogy valami félreértés van emögött, mert nem úgy ismerem a Húgit és a testvérét, aki a másik síkon élő Gonoszokkal szövetkezik. DE ki akarom deríteni.
-Biztos éhes vagy…- váltok témát, hátha nem fogok gondolni azokra a szörnyűségekre, amik most a fejemben kavarognak. Ha igent mond Drey, akkor a tarisznyámból előveszek egy textilbe csavart csomagot, ami pár finomságot tartalmaz, és kettőnknek bőségesen jut az ételből, de még pár napra is. Amint kicsomagolom, nyújtom Dreyndra felé.
-Együnk. Rád fér egy kis energia. Elég rosszul festesz. - mosolygok rá, majd én is eszem pár falatot.
A hópelyhek egyre sűrűbben esnek, és lassan kezd sötétedni is. Mellon elindult vacsorát keríteni nekünk és magának. Most kettesben maradtunk Drey-el. Elég meggyötörtnek nézem, de mit is csodálkozom, ha fogságban volt ez idáig.

Ahogyan Alia beszél, hát nem hiszem hogy tudja mi is folyik mostanában a vörös palástosok háza táján, vagy arról ami Capitalban megy. Nem is igazán érdekes, de végig hallgatom őt majd csak bólintok.
-Ez nem ilyen egyszerű, a vörös palástosoktól jó páran már szövetségre léptek a démonokkal, arról nem is beszélve hogy az utóbbi időkben már polgár háborús helyzet alakult ki nálunk.
Közöltem oly lazán mint ha csak nyílt titokról lenne szó, de hát erről igyekszünk nem beszélni, főlegnem információt kiadni.
-Nem igazán érdekel az hogy ki mit akar a vezetőségünkbe, de félek hogy a trónért folytatott harcokba lassan nem csak saját magunkat de a világot is képesek leszünk egyszerű feláldozható dolognak tartani, és az hogy kit ismersz nem biztos hogy bármi felől biztosíthat.
Közöltem kételkedő gondolatom, a démonok számának meg növekedése legalább nekem erre enged következtetni hogy senki sem túl tiszta, de nem elégé sáros még. Akár hogy nézem, a tervezetnél korábban következik be az amitől tartok így hát most vagy soha szintjén kell cselekednem.
-Capital védelmét pedig meg erősítették, főleg amióta eltüntem. A démonok rendszeresen pásztáznak a városba fel alá, az őrség soraiban is szerintem már több démon található mind sötét elf, egyszerűen és röviden, kezd a hadseregünk inkább sötét elfekkel ki egészített démon hadnak tűnni, és ez nem jó.
Közöltem a valódi tény állást azzal kapcsolatban hogyan is néz ki most capital, a megközelítésre még mindig vannak egyszerű módok, talán az egyik titkos alagút még nem lett felfedezve amin keresztül a birtokomra lehetett eljutni. Az ételből pedig csak finoman veszek magamnak, nem is azért mert ne lennék éhes, de most jobban izgat hogy mit tehetek mindsem hogy egyek.

Teljesen másként hiszem most Capitolt, mint ezelőtt pár hónappal vagy talán egy éve is van már, hogy ott jártam. Szinte megleptek Drey szavai, amikor közölte a változásokat a Vörös- palástosokról. De még mindig nem tudom elhinni, hogy ilyen megtörténhet.
-Értem.. - hajtom le a fejem, miközben falatozom. Szomorúan érzem magam a hallottak után. Nem ilyennek ismertem meg a húgom bátyját, aki a Démonokkal üzletelne, de régen voltam ott és lehet, tényleg sok minden megváltozott.
-Akkor, ha ennyire szigorúan őrzik a várost, akkor hogyan juthatnánk be? Persze úgy, hogy minél kevesebben tudjanak rólunk, hogy ott vagyunk? –nézek Dreyre, de nem is tudom, hogy mit gondoljak. Elég lehetetlennek tűnik ez a dolog, de megígértem neki, hogy vele tartok, és mindig betartom a szavam.
- Egyél még… éppen csak pár falatkát ettél… kell az erő a hosszú út előtt. - bólintok a nő felé, és remélem, hogy megfogadja tanácsom az étellel, bármilyen nehéz is nyelni a fogságban, az éhezés után. A gondolataimba merültem, amíg ettem, bár nem tudom mit is mondhatnék. Érzem, hogy odakint egyre hidegebb van. Beköszöntött a tél, s vele a jeges szelek.

Alia felteszi a kérdést amire még magam se gondoltam igazán, az pedig hogyan jussunk be úgy Capitalba hogy ne vegyenek észre, elvégre Zevadar természetes védelmén átkelni akármilyen hadseregnek is nehéz, kettőnknek meg lehetetlenség.
-A Hydrafészkek felé kerülve tökéletesen el lehetne kerülni azt hogy bárki is észre vegyen, de egy Hydrát leverni egy képzett harcosokból álló osztagnak is macerás.
Szólalok meg pár perc gondolkodást követően, majd újra hallgatok ahogy töröm a fejem, majd még egy falat ételért nyúlok, ahogy töröm a fejem azon miként is lehetne ezt meg valósítani.
-Talán a régi bányarendszer, ott át juthatunk de amióta ki ürült a használható ércekből és kivezényelték akinek még hasznát látták, lehet hogy ha le is jutunk csak is kizárólag zsákutcákat, sőt lehet azt kockáztatjuk hogy az egész a fejünkre szakad.
Gondolkozom tovább, elvégre ez a bánya rendszer is csak egy opció ami inkább a saját halálos ítéletünknek tűnik mind sem egy két irányú útnak. A saját birtokomból nyíló alagút pedig csapda lehet de ez is egy opció.
-Vagy az a titkos járat amit én magam építettem egyenes a birtokom, és nem messze egy kihalt Hydra fészek bejárata között, bár ezzel is fent áll az esélye annak hogy csapdába sétálunk, a saját birtokomon se uralkodok már, így a kis trónfoglaló akit a katonáim vezetésére ki jelöltek simán ki is adhatja a parancsot hogy meg öljenek, de az is biztos hogy jó pár velem egyet értő katonába futnánk ott akik hagynának minket tovább haladni.
Közöltem azt ami talán a legegyszerűbb útnak tűnik, akár hogy is ha választunk is egyet arra felkel készülnünk hogy Capital városában az őrség meg duplázódott, és a démonok is igen gyakran ellenőrzik a lakosokat. Akár hogy is ezek csak tervek nem kőbe véset tények.
-Akár melyiket próbáljuk meg, azt nem mondható el hogy könnyű lesz, szinte lehetetlen főleg kettőnknek de bátraké a szerencse, meg szerintem senki se gondolja hogy vissza térek vérbosszút állni.
Közöltem azt ami még eszembe jutott, vettem is egy mélyebb levegőt ahogy folytatom.
-A célpontok néhány vöröspalástos, akikről fix hogy már a démonok kegyeltjei, minden más civilt, katonát, magas rangú hadvezért, el kell kerülnünk, és nem megölni azzal nem érnénk célt, sőt egyszerűen magunk ellen beszélnénk ha valakit úgy tennék a sírjába hogy nincs bizonyíték arra hogy démonokkal üzletelt.
Ezzel fejezembe és nyúlok még egy falat ételért majd egy kis innivalóért annak le öblítésére majd várom Alia esetleges kérdéseit ha vannak ilyenek.

Sorra hallgatom Drey szavait és gondolatmenetét egyre jobban belém villan,hogy Zevadarba nem egy könnyű észrevétlenül bejutni. Bár ketten nagyobb kockázat, ha együtt megyünk, és a felsorolt lehetőségek közül nem igazán van szimpatikus a számomra. Ki tudja milyen barlangi szörnyek telepedtek meg ott is, ha a fővárosban is tucatjával kóborolnak. Pár percig még számba vettem minden eddig elhangzott tervezetet, de aztán abban teljesen igazat adtam, hogy senkinek nem lehet minket meglátnia. De... és ha lenne egy negyedik lehetőség,amire talán nem is gondolnak az ottaniak.
-És... ha tudnék valami mást bejutásként, mint a bányák?- nézek Drey-re egy mosollyal. Örülök, hogy falatozik végre, mert az erőre szüksége lehet,és biztosan régen vett magához pár falatot a fogságban, vagy még talán utána sem.
Én is falatozok vele és figyelem az arcát ahogy a kérdésemet feltettem neki. Szerintem ő sem gondolt olyasmire, amit most kitaláltam. De előbb érdekel, hogy kíváncsi-e rá..

Gondolataimba temetkezek, nem igazán füllik a fogam jelenleg egyik felvázolt opcióhoz sem, még sem találok olyan utat ami nekem is jó lenne. Közben Ahogy töröm hangosan a fejem Alia szavaira leszek figyelmes bár most szótlanul és csak fél szemmel tekintek rá ahogyan hegyezem pengefüleim. Érdekel az ő néző pontja talán valami olyanra lett figyelmes amire én nem.

Amint megemlítem a negyedik lehetőséget, Drey felkapja a fejét rá.Tudom,hogy kissé különc módon akarnám megoldani a bejutást,de van egy olyan lehetőség, amire senki nem számítana. Igaz, hogy nem is akarnám felfedni senki előtt és most sincs szándékom, de van más esély a bejutásra, Zavadarba.
-Ha te előre mennél, és én majd utánad. - kezdem el magyarázni az ötletemet. - Az erdőben sok állat a segítségünkre lehet és én jóban vagyok velük.- mosolygok Drey-re, és láthatja rajtam, hogy magabiztos vagyok a dolgomban.
- Tudom, hogy ti Selfek, éjjel is jól láttok, bár most nem a besurranás az, ami a célunk,hanem az észrevétlenség, vagyis az, hogy ne keltsünk feltűnést. Neked valami álcaruhát kellene magadra öltened, és az állatok segíteni fognak a rejtőzködésben. Tudom, hogy nem sokat értesz most amire gondolok, de bízz bennem. Tudom, hogy sikerülni fog. Te mész előre, én meg utánad. A megbeszélt helyen találkozunk. Rendben?-nézek rá kedvesen és remélem, hogy a nagy körvonalak ellenére, mégis érti mire akarok kilyukadni.

Csak meg rázom a fejem ahogy halgatom Aliát, a terület ahova megyünk Hydra fészkekkel van teli, arról nem is beszélve hogy azok még a legkisebb problémáink lesznek ha egy őrjáratba is belefutunk Capital falain kívül. Akár hogy is a nem tetszésemnek hangot is adok miután lenyeltem az útolsó falatott és ittam is rá.
-Nem, és ne is gondolkoz ezen, nem kockáztatnám meg hogy véletlenül is, de belefus egy őrjáratba a falakon kívül.
Közöltem már már parancsnak tűnő hangnemben, bár igazából annak is vehetjük ezen kijelentésem. Akár hogy is egyelőre csak vissza tekintek a tűzbe ahogy még gondolkozom a dolgon de egyelőre még a határ közelében se vagyunk nem hogy Capital bármelyik falához.

Kicsit elszomorodtam, mikor meghallom Drey szavait. Tudom, hogy okom van rá, amiért nem mondom el a teljes "tervemet", de nem hiszem, hogy megértené, miért is vagyok vele olyan óvatos. Sokan nem tudják elfogadni, hogy az erdei elfek jobban összhangban vannak a Természettel,mint más fajok. Én ráadásul az állatokat is jól ismerem,nemcsak a növényeket. Gyógyítóként,meg különösen sok olyan növényt ismerek, amiket kevesen.Most nem a mérgezőekre gondolok, hanem úgy általában. Igaz, hogy jobban ismerem, még a sajátjaim közül is a hatásaikat, de most nem erre gondolok. Tudom, hogy Mellon sem hagyna magamra,ha kérném , akkor sem, de Zavadar nem az a hely,ahová csak úgy besétál az ember kirándulni.Ismerem milyen, volt alkalmam megtapasztalni mindkét oldalát. A "teremtés" kardom is ott "született", ahogy Húgom kardja, az enyém "párja". Sokat küzdöttünk, míg megkaptuk ezt a pengét, de általa megtanultam ismét, hogy a selfek nagyon szeszélyesek. Rég nem tartottam a kezemben azt a kardot, és tudom, hogy rajtam kívül nem is tartaná meg senki. A lelkemből egy darabja benne van, ahogy az íjamban is. Valamikor legendákat szőttek az ilyen varázstárgyakról és abban is szerepelt, hogy "külön akarattal" rendelkezik. Csak a Gazdája kezében birtokolja teljes erejét. Próbálkoztak sokan elvenni tőlem a kardom, de rá kellett jönniük, hogy nem vennék hasznát. Közönséges, és rozsdás pengévé alakul másvalaki kezében, ha megfogja és kibírja a fájdalmat, amit okoz a kézben tartása számára. Az én kezemben könnyed és ragyogó penge, de mások számára csak ócskavasnak látszik. A mágia érződik rajta, ha a kezemben tartom, de másként nem érzékelhető. Már nem is tudom miért járnak a gondolataim a "teremtésen", mert évek teltek már el, azóta, amikor megfogtam a markolatát. Nava arca sokszor feldereng, mert nagyon hiányzik. Olyan rég találkoztam vele, és jó lenne ismét látni őt. De most nem erre kell gondolnom. Drey hangján szomorúságot és aggodalmat hallottam, de ha elmondanám neki a teljes igazat, félek, hogy megrémülne, és elítélne, még mielőtt megértene.
- Hidd el, hogy nincs olyan kockázat, amit nem vettem volna számításba. Ismerem a Természet növényeit és állatait, ahogy a selfeket is megismerhettem elég közelről. -ülök közelebb Dreyhez.
- Ne aggódj miattam, kérlek.-mosolygok rá, ahogy nézi a pattogó tüzet. - Tudom mit csinálok. Így sokkal nagyobb eséllyel tudunk bejutni a tervemmel. Az állatok majd segítenek nekünk...- nézek rá ismét és Mellon oldalához bújok. A kicsikém szusszan egyet és leteszi a fejét mellém. A bundájába burkolózva már nem is érzem a hideg szellőt, ami a bejárat felől érkezik. Még nézem egy ideig Dreyt, ahogy elmereng a lángocskákat figyelve, majd lassan álmosodom.
-Gyere... itt sokkal melegebb van.-mutatok a tigrisem oldalára, hogy ha van kedve,akkor kucorodjon ő is mellém. Hideg az éj, de most pihennünk kellene. Holnap majd jobban átgondoljuk ezt a lehetőséget. Én biztos vagyok benne, hogy sikerül a bejutásunk, de ehhez Dreynek bíznia kellene bennem.

Csak mozdulatlanúl hallgattom a szavakat, mind valami örökén álmodozó gyermekkel próbálnék szót érteni, de ez nem is aggasztana ha ez nem egy halálos hazárd játékká válna. Ellenben Alia csak mondja, hajtogatja hogy ismeri is a természetett, a fajom, talán ebben még igazat is adhatok neki, de nem éppen tudja mit csinál.
-Fenéket tudod!
Mordulok fel nem kis hanggal, mint a lányát szídni próbáló anya, de most nem támaszkodhatok arra a faktorra hogy az ellenség nem számít rám, főleg mert én vagyok akit akarnak.
-Démonokról beszélünk, nem pedig általános Hydrák, ha csak azok állnának az utamba már régen béreltem volna egy ork vadász csapatott, itt a városban tanyázó démonokról van szó.
Állok meg egy pillanatra, mély levegőt véve, na nem azért hogy hatás szünetet tartsak hanem mert már kellet a levegő hogy folytathassam.
-Azok a rohadt démonok akik már erre a világra lettek idézve, egyel még elbánok úgy ahogy, de több tucattal már nem vehetjük fel a harcot főleg ha egész Capital őrségét, és ott állomázosó katonáit is hozzá adom a képlethez, és nem rohannék a halálba egy meggondolatlan és gyerekes ötlet miatt.
Fakadok ki teljesen, nem is igazán tartva szemelőtt hogy mennyire is váltam sértővé ezzel, bár igazán meg valva a kemény igazság mindig fáj.
-Ha Capitalban bármi szokatlan vesznek észre akárhol, jó esélyel egy démonokkal támogatott kereső csapat indulna utánunk, ezt nem engedhetem meg nekik, a legkevesebb rendet bontó dologgal kell előrukkolni, valami olyannal amivel nem keltünk gyanyút, legalábbis addig nem míg bennem jutottunk.
Nem engedek a szavaim súlyából és még mindig ugyan az a kötözködő hangnem, talán túlságosan is egoista már a szokatlan fülleknek.
-Egyetlen minimális hiba, és már áshatjuk is a saját gödrünk ezért még a határon átlépés előtt neki kell indulnunk, egy olyan ötlettel amivel minimalizáljuk a FELTÜNÉST, még azon is eltöprengtem hogy egyszerű szolgáknak öltözzünk, azzal talán még esélyünk is lenne elvegyülni.
Közlök egy fél ötletett, valamivel barátságosabban de valakinek ki kellet ezt mondania most Aliának, és én vagyok egyedül itt jelenleg és ha lehet én élve úsznám meg ezt az egészet.

Drey nem igazán örül, hogy ezeket mondtam. Talán még igazat is adnék neki, ha tényleg nem ismerném a selfeket és a Démonokat. Tudom, hogy nehéz elmagyaráznom olyat amit nem ismerhet, de talán, ha megmutatom azt, amit eddig nem látott, akkor esetleg érteni fogja miért vagyok biztos a szavamban. Azt még nem tudom, hogy fogja fogadni az új információt, de ha a megérzésem nem csal, akkor átgondolja még egyszer a mondataimat. Egyenlőre csak az egyik dolgot mutatom meg neki, mert így is sokkhatásként érheti. Előveszem a bőrökbe tekert kardomat és elé teszem, hogy mutassam miről beszélek, és kitekerem a kardomat a "tokjából.
-Ismered ezt a kardot? Vagy hallottál róla?- mutatok rá a "Teremtés"-re. -Ez a kard olyan hatalommal bír, amitől az alvilág és a démonfattyak is tartanak. Nem hinném, hogy sokszor találkoztál ilyen fegyverrel, de nem becsülöm alá tudásod, ne érts félre! Ezt a kardot a húgommal együtt érdemeltük ki Zevadarban, és maga Fawen is elismerte. Húgomnál van  ennek a kardnak az ikertestvére. Az övé ugyanilyen nagy erejű és az én kardom "ellentéte". Mint ha két pólusa lenne a mágiának, így összeköttetésbe vagyunk egymással. A Bátyja nem más mint a Vörös-palástosok egyike, a Tűzsárkány Rend feje. Draco. Ha belépnék Zevadarba, és ha valaki rám támadna, vagy Mellonra, az halál fia lenne, és az alvilág Démonai is nagyon jól tudják, hogy Fawennel szembeszállni nincs esélyük, ahogy a kardom ellen sem. Külsőre teljesen "átlagos" pengének látszik, és más kezében nem fedi fel az erejét, csak az enyémben. De hozzá sem érhet más, mert olyan kínokat él át,mi könnyen az életébe kerül,és ebben nem túlzok.- nézek ismét a kardra, majd folytatom.
-  Ez a kard életet is adhat, ahogy elvehet, lehet az növény vagy állat, vagy bármi más. DE csak végszükségben használom és eddig azért nem láthattad nálam. Nem vagyok élet-halál eldöntője, de nem is ezért kaptam ezt a pengét,hanem azért,mert mindenki tudja rólam, hogy nem a pusztítás az, amit tennék vele. Az életerőt "szívja" magába és ezt tudják még a legsötétebb helyről valók is. Mivel a kardnak van "saját akarata" is, így csak annak "engedelmeskedik", akinek készült. Senki másnak a kezében nem engedelmeskedik és nem is ajánlatos a kezében tartania. -nézek Dreyre, bár nem tudom, hogy mit szól ehhez a dologhoz. Sokan azt hitték évekkel ezelőtt, hogy ha majd megkaparintják ezt a fegyvert,akkor magukhoz ragadják a hatalmat vele, de mind kudarcot vallott, bár nem hittek a szavaimnak. Fawen mágiájával és erejével nem szállnak szembe,mert tudják, hogy alulmaradnak. Láttam mire képes, és nem véletlenül ő a Fekete-mágusok Vezére.
- Mondasz valamit a szolgálónak öltözésről, bár ahogy mondtad,téged keresnek mindenhol. Viszont, ha velem tartasz és megjátsszuk ezt, akkor senki nem fog támadni ránk. Egy időre egérutat kapnánk a határokon lesben állóktól. Nem fognak zargatni bennünket, mert a Tigrisemet is ismerik. - simogatom meg Mellont, aki a mancsára hajtott fejjel néz minket. Barátom, ahogy a Társam, és mindig egymás mellett vagyunk. Minden gondolatát ismerem és hallom. Olyan összeköttetésben vagyunk, amit kevesen tudhatnak magukénak, és nem mellesleg én Idomár is vagyok, akinek segítségére lehet az összes állat és még a növények is. Amúgy meg Gyógyító is vagyok, és nagyon is ismernek, bármerre is vezet utam. Ismét a nőre nézek, de nem tudom, hogy ezt az információ áradatot hogyan fogadja. Tudom, hogy a selfek más "értékrend" alapján élnek, de remélem, hogy megértett engem és azt is, hogy amiket mondtam az előbbiekben, azt tényleg tudom miért tettem. Van még olyan képességem, amit kevesen tudnak rólam, de azt talán majd később fedem fel bárki előtt. Addig jó, míg keveset tudnak rólam, mert megvan az okom, hogy titokban tartsam,és nem feltétlen rosszra kell gondolni.

Csak csak nem akarja meg érteni, de nem is várhatom el tőle. Hagyom hogy folytassa, hagyom hogy elmondja amit akar. Nem vagyok türelmetlen, csak már a végét járom azon talajnak ahol az ellenségeim felett állhatok, vagyis már inkább csak zuhanok és keresem a ki utat egy a biztos halált jelentő helyzetből. Nem is igazán vagyok mérges, elkeseredett, egyszerűen csak ha én nem teszek valamit akkor senkise fog, legalábbis időben.
-Ismerem, hallotam a történeteket, az hogy mire képes meg hidegen hagy, jobban mind gondolnád.
Foglalom tömören össze a válaszom elsőre kérdésére még is hagyom hogy folytassa, legalább addig is van időm elmélkedni hogy miként tovább.
-Életet adhat, elvehet, nem más ez mindegy puszta kard számomra, mágiával át itatva de ettől még csak kard marad, egy olyan tárgy amit arra készítenek minden faj kovácsai hogy népük védelmének érdekébben öljennek vele.
Köttöm hozzá a kardról való meséjéhez, nem mind ha számítana, hallotam ilyen fegyverekről de a létezésükben már akadtak kételyeim, még így is hogy itt van egy előttem.
Majd csak csak meg ragad a gondolataimban azok a nevek, Draco, Fawen, nem mind ha nem lennének érdemeik amiért ott tartanak ahol, de édes kevesek ők ketten annak a megállítására amire a démonok készülnek.
-Ismered őket a démonokat ezt állítod, de ha ez igaz lenne akkor azt is tudnád hogy amiket eddig láttunk még csak a démonok valódi erejének a töredékét sem mutatják.
Szólalok fel hossza csend után, nem áll szándékomba egyből a frászt hozni Aliára, de ezútal nem hallgathatom el azt ami miatt a legjobban aggódom.
-Ezeknek a rohadékoknak is már lelkekre van szüksége ahhoz hogy át hozzák őket a mi világunkba, és gondolom emlékszel még Malthael-re.
Közöltem ezt mind ha bármikor is láthatta volna azt a kétlábbon járó használt fém kereskedést.
-Ő bár démoni parancsnok volt, az erejje szinte a nullához közelít, még is egy maga képes volt egy osztagra elegendő orkkal végezni puszta kézzel.
Közöltem ezt mind ha ez csak olyan mindennapi lett volna.
-Gondoljkod, ha az a bádogdoboz csak egy egyszerű kis gyalog volt, milyen hatalma lehet azoknak akik valójában irányítják a démoni seregeket és itt nem csak arról az úrról beszélek akivel annó egyezségget kötöttem.
Álltam meg még egyszer, ezútal mélyebb levegőt véve majd ki fújva azt vettem még egyett hogy folytatni tudjam.
-Ha csak ebből indulok ki, ha egy tábornok Neminrára lett idézve azon idő alatt amíg én távol voltam Zevadartól, akkor még Draco és Fawen is tehetetlen lesz, sőt még ezen kard se lesz több egyszerű papírnehezéknél, bár igaz egy puszta kövezkeztetés, de nem minden lényét ismerjük a pokolnak...
Szakítottam meg mondandómat hirtelen el harapva az útolsó szavakat, majd eszembe jutott az hogy még is miként lehet egy tábornokot meg idézni és elfogott a rosszúl létt. Bár nem vagyok a kínzás ellen, de vannak olyan tabuk amiket én már nem tudnék átlépni.

Azt hiszem nem győztem meg túlságosan Dreyt a szavaimmal. Tudom, hogy nem veszélytelen a bejutás Zevadarba, de nem most előszór mennék át a határon. Megértem az aggodalmát és jól is esik, de ha be akarunk jutni, akkor ki kell találnunk valamit.
-Értelek, ha még nem is így látod. - néztem a pattogó tűzre és Mellon bundájába bújtam. Sok mindent láttam már és éltem túl, de igazat adok neki, hogy ő jobban ismeri a selfeket, mint én. A Démonokkal való harcra talán nem is lehet felkészülni. A velejéig romlott lényük semmibe veszi az életet. Szomorúan nézek magam elé. Fogalmam sincs hogyan tudnánk elérni, hogy bejussunk oda, de talán kitalálunk közösen valamit. Nem tudom mit mondanék, mert érzem Drey hangjából a tanácstalanságot, ahogyan az enyémben is van.

Jelenleg várnék, várnék arra a pillanatra amikor a legkevéssbé még is a megszokottnál éberebbek, ez az alkalom... hm most hogy gondolkozok talán lesz is valami a közel jövőben.
-Meg van, lesz a közeljövőben egy esemény ami minden őr figyelmét lefogja kötni, ekkor van a legnagyobb esélyünk.
közlöm ahogyan elgondolkozom hogy még is mi a frász ez az esemény, nem is probléma igazán. Lehet csak tévedek, de ez már elég ahhoz hogy pozítívabban álljak hozzá.
-Csak az a kérdés hogy aznap hajnalban képessek-e leszünk át verekedni magunkat az erdőséggen anélkül hogy nagy rovajt csapnánk.
Közlöm kényelmesen hanyat dölve a falnak így várom Alia válaszát.

Ahogy elmerengek a lángokat nézve, egyszer csak Drey említ valami Ünnepséget.
-Ünnepség? Ez valami általános esemény, ahová mindenhonnan érkeznek vendégek?-nézek érdeklődön, majd eszembe jut valami, amire talán a nő is gondolt.
- Az elterelést azt bízd csak rám. Meg fogom oldani, hogy ne legyünk feltűnőek. De aztán? Hol lesz ez az összejövetel, azt tudod?- nézek rá ismét, és ha jól sejtem, akkor a nagyja tervet már tudjuk is. A növények és az állatok a segítségünkre lesznek. Már csak a hajnalt kell megvárni. Addig meg nem ártana valamit pihennünk is.
-Lehet addig aludnunk is kellene, nem gondolod?- mosolygok Dreyre, és visszakucorodom Mellon oldalához. Már csak pár óra van pirkadatig, de azért egy kis alvás belefér.