Dreyndra üzenete megérkezett Uráldurhoz, ám egy furcsa válasz érkezett. Egyik embere lép be az ajtón és annak rendje és módja szerint megvárja, míg engedélyt kap a beszédre.
-Hadvezérasszony! Egy vörös hajú férfi akar magával beszélni. Azt állítja, hogy ahhoz kapcsolódik, amiről az Első Lorddal beszélni akar.
* Arcára van írva, hogy a vörös hajkorona talán nem az egyetlen, amit furcsa az alakban. Ám egyelőre az idegen sem lépett még be a helyiségbe. Így kilétét még titok övezi.
Ha kíváncsi főhősnőnk a mondanivalójára, akkor egy fekete ruhába burkolózó, sötétkék szemű fickó lép be, kinek az arca nagy része el van takarva. De így is jól láthatóan sokkal világosabb a bőre, mint a drowoké.

Éppen azon térképeket, terveket, és mi egymást futottam végig amit az Első Lordnak akartam meg mutatni mikor egyik katonám félbeszakított. Malthael szokásához híven ekkor elfoglalta helyét a falnál mint csak egy igen félelmetes páncélzat, ravasz démon ez már biztos.
-hm, vezesd be akkor, s szólj hogy egy csapat álljon készen a bejáratnál. Adtam ki a parancsot, még ha az idegen meg is hallja sem tudhatja melyik bejárathoz rendeltem el a katonáimat, akik már rutinból tudták hogy szobám ajtajánál álljanak készenlétben.

A furcsa szerzett a szoba közepén megállt veled szemben, keresztbe fonva maga előtt karjait megérintette átellenes vállait és meghajolt.
-Shalom, Dreyndra hadúr!
A nevem Vogon Beebebrox. Gondolom már vásárolt valamelyik családtagom boltjában. A híres kereskedő dinasztia tagja vagyok.
Azért jöttem, mert megtudtam, hogy hamarosan találkozik az Első Lorddal. Ám nem minden művelet publikus... ahogy az szokott lenni. Rengeteg rabszolgával tudna kereskedni, ha az emberek belső harcába beszállna. Az Észak-Bivaly körül szerveződők bár gyengébbek, mint Királyöböl, ám kis segítséggel talán lenne esélyük megszerezni a trónt.
És persze ez alatt nagyon sokan meghalnak a fajból. Mások a tisztogatások során a börtönbe kerülnek. Nos, rájuk nem lesz senkinek szüksége. Csak egy jó ajánlat kell valamelyik oldalnak, amiért megéri nekik az ellenfeleiket eladni.
* Hangjában a kapzsiság talán még Zevadarban sem ismert mélysége bujkált. Itt nincsenek kereskedő családok és jóval kevesebb szerepe van a pénznek. A legtöbben a királynak tett szolgálataiért megkapják a dolgokat. Fegyvert, ételt a katonáknak és persze egyenruhát. Kevés dolgot kell megvenni. Ám a munkások és egyéb szolgák is fizetésük elég jelentős részét természetben kapják meg.
Úgy is fogalmazhatunk, hogy nem biztos létezik itt másik hegyesfülű, akinek eszébe jutna rabszolgákat vásárolni ellenséges népektől, ha azt erővel meg is szerezheti...

Szememet ráncolom meglepetésemben ahogy a jöttment kereskedő bemutatkozik és feltárja terveit előttem. Itt üssön agyon Malthael helyben inkább mint sem ilyenbe keveredjek, végén Malthael mesterével kötött egyességem lenne a legkisebb fejfájásom. Más részről viszont, segíthetne azon problémámon hogy miként is tudnám talán megszüntetni ezt a mára már inkább kellemetlen mintsem hasznos szerződésem. Kisebb ideig gondolkozom, majd lassan válaszolok.
-Figyelmemet élvezi a részleteket illetően, egyelőre. Ezen szavakkal közöltem hogy érdekelnek a részletek de hogy miként döntök majd elválik, legvégső esetben ma este egy kereskedő kerül a démonok piciny karmai közé.

Az elf bólint sötét pillantással.
-Észak-Bivaly vezetője hajlik alkalmi szövetségekre a selfekkel ellenségeivel szemben. És a közelmúltban ezek nyílt támadást intéztek a város ellen. Voltak, akik már régebben is tudták, hogy leszámolások lesznek közöttük. Ám most érkezett el az idő, hogy kihasználjuk eddigi munkánkat.
Északon elég sok a had, de rád és ügyességedre bízom, hogy közöttük taktikázva érsz-e el könnyű győzelmeket vagy az országuk dél-nyugaton lévő területein próbálsz magad előre nyomulni. Ott egy messziről jött emberi csoport, a varégok szintén szívesen hódolnak be nekünk és katonákkal is támogatnának egy nekik is kedvező hadjáratot.
* Szavai igen szokatlanok Zevadar tanácskozásain megszokottaknál. Bár ő is csak kihasználandókként említi az emberek szemben álló csoportjait, a legtöbb hadvezér -így Uráldur is- tartózkodni szokott szándékai felfedésétől és ha valamit elárul főleg nem éjtünde szövetségeseinek, abban az őt ismerők biztosak lehetnek, hogy nem a terv fő eleme, legfeljebb egy azt kiegészítő lehetséges győzelmi helyszín.
Ám Vogon túlságosan izgatottnak tűnik, mikor az ember csoportokkal köthető megállapodásokról beszél. Nem csak a külseje szokatlan, de gondolkodása is merőben eltér a Zevadarban megszokottól.

Szépen végig hallgatom minden amit mond a kereskedő, érdekes ez már biztos. Ahogy egyre jobban kifejti ezen dolgokat sok érdekes gondolat futott végig fejembe. Ahogy a végére ért már majdnem biztos voltam benne mit fogok csinálni, már csak egyetlen aprócska kérdés maradt hátra. Mennyire is van szükségem erre a kereskedőre ehhez.
-És gondolom maga lenne a két fél közötti összekötő azon esetben ha igent mondok.
Közlésben téve fel utolsó kérdésem, s a kereskedő válaszától függetlenül amint végére ér a mondandójának egyenes az ajtóhoz lépek s a mögötte már remélhetőleg készen létben álló csapattal közlöm azt miért is hívattam őket.
-Kérem vezessék vendégemet körbe a kastélyban,
s a szolgák szállásaihoz vezető hátsó ajtót is.
Ez már ismerős kód volt parancsnokom számára, így ha a kalmár velük tart ők egyenesen a démonok kínzó csarnokába vezetik utolsó útjára, ha pedig ellenkezne akkor pedig Malthaelhez szólók, akár csak azon esetben ha őreim még sehol sincsenek.
-Malthael, ideje hogy egy újabb lelket fizessek meg.
Malthaelnek ennél több nem is kell s meg az eddig ártalmatlan páncélnak kinéző démon le csap a mit sem sejtő kereskedőre hogy elvigye őt egy felejthetetlen körútra a pokol bugyraiban. Kegyetlen meg oldás tőlem de így legalább nem kell aggódnom a hulla miatt.

Az emberkereskedő elmosolyodott.
-Eddigi tapasztalataim alapján sokkal jobban szót értek más fajokkal, mint a legtöbb itteni sötét elf. Ha jó alkut akarsz kötni és kevés katonát veszteni, akkor hagyod, hogy üzleteket kössek és megértessem a közös érdekeiteket velük.
* Furcsa elhivatottság bujkált a hangjában. Ám természetesen nem fog ellenkezni, ha körbe akarod vezetni. A kínzókamrában persze lesz ellenállása, ám a Pokol teremtményeinek legyen ez a gondja. Ám ha mégis közvetítőnek akarod, akkor nyilván másfelé alakul az ő története.
Rajtad múlik.

Ahogy kivezették a kereskedőt léptem utána s egyik megbízható futáromhoz léptem.
-Szükségem lesz az Északi régiókról egy térképre,
s közöld a felderítőkkel hogy részletes jelentést akarok Észak-Bivalyról, a szokásos és extraként próbálják meg kideríteni hogy hajlandóak-e lennének érdekszövetséget kötni népünkkel.
Adtam ki az utasítást s magam és Malthael is a kínzó kamrák felé vettük az irányt, magam akartam meggyőződni arról hogy a kereskedő véletlen sem lenne képes kárt okozni új terveimben. Amint oda érünk s ellenállását a démonok csekély szerrel törnék meg háta mögül még is Malthael kapja el piciny nyakát s ő maga viszi át a még élő kereskedőt a pokol bugyraiba.
~Nos, így már egy sebezhető ponttal kevesebb, és ezzel egy kis időt nyertem paktumomra nézően is.
Futott végig a gondolat agyamon ahogy vissza felé tartottam lakosztályomba, ám útba ejtettem a szolgálók szállását is, s két erdei elf nőstényt rendeltetem egyenest lakosztályomba. Remélhetőleg több kellemetlenkedő vendég az Első Lord érkezéséig nem érkezik.

Húsnőnk kínzókamrájába egy újabb sötét elf is bekerült, valószínűleg nem először. A pokolian jó szövetségesének feneketlen étvágyát szinte semmiben sem enyhítve, még többet követelve tőle.
Ám a nagyobb fogáshoz gondos előkészítés kell és az ő pozíciójában nem túl meglepő módon gyors nekiugrás helyett inkább óvatos és megfontolt. Információkat gyűjt a leendő csatatérről. És egy térképet.

https://neminra.hungarianforum.com/t26-terkep

A legfontosabbnak tűnő jelentéssel kezdve elsőként az kerül elő a kémektől, hogy az erdei elf király egy hadtestnyi katonával már körbekerítette a végvárat. Biztos információk szólnak arról, hogy nem csak el akarja foglalni, de minden bent lévő embert meg akar ölni, hogy véget vessen az új vallásnak. Ám a bentiek nem régiben a tengerentúlról egy különleges anyagot szereztek be, melyet hagyományos ostromgépekkel szinte lehetetlen összetörni. És a jelek szerint ezzel kívánták védvonalaikat megerősíteni.
Ám nem is olyan régen hatalmas ork csapat mozgását jelentették Braslov felé, melyet a feltételezések szerint be akarnak venni. Uráldur állítólag a környéken figyelte az eseményeket, amikor a szekta lerohanta az itt hagyott gyenge agyaras védelmet. De más jelentések szerint ez idő alatt ő Raydanban harcolt. Egyik jelentés ezt állítja, a másik azt.
Nini-Wellben ugyan azon szektának, amik ezt a két várost birtokolják, létezik temploma. A városiakkal eddig a kémek figyelmét nem keltette fel vallási villongás a régi és az új rend vallás között, mint másfelé megtörtént nem egyszer.

Észak-Bivalyról viszont részletesebb írás nincs. A papírokat küldő hírszerző csak annyit mond, nem túl hivatalosan, hogy egyik hadvezérnek tán van ott embere, aki jelentéktelen jelentéseket küld. De azok megbízhatatlanok, nem lehet leellenőrizni és olyanokat is tartalmaz, hogy az embernők égnek a vágytól egy éjtünde férfi láttán és akár többeket is egyszerre az ágyukba tudnak csábítani. Ám sem okot nem szolgáltatott, miért viselkednének másként fajuk többi asszonyával szemben, sem bizonyítékot.

Össznépi végvárától északra található York piciny városa, melyet a varégok alapítottak. Egy nő vezeti őket, messzi földről jött nagy termetű emberek. Az ember királysággal nyíltan ellenségesek, ám egyedül nem támadják őket. Kiváló tengerészek, még talán a kék elfeknek is méltó versenytársuk. És nem vetik meg a kalózkodást.

Aggasztó, hogy miközben érkeznek a hírek az emberek területéről megszerzett információkkal, semmit nem tudni még Uráldur látogatásáról. Egyes tanácsadóid talán már el is kezdtek aggódni.

Amint megkaptam a hírek azonnal neki is láttam hosszú távú tervem megszervezésének, versenyt futottam az idővel mint az utóbbi tízen valahány évben mióta üzletelni kezdtem a démonokkal. Azon információ meglepetésként szolgált hogy a Erdei elf király végezni akar végvár lakóival, nagyot arathatunk egy váratlan és jól megszervezett támadással.
-hmm, érdekes információ, sőt szinte már túl tökéletesnek ahhoz hogy igaz legyen, meny s készítsd fel az ezredeset hogy indulásra készen várják meg érkezésem.Az ezredes a mai nap folyamán érkezik a beasttiáriumba.
Közöltem a még mindig bent álló elfel új parancsait. Majd miközben végig hallgattam, s olvastam a maradék jelentést el is kezdtem gondolkozni egy az emberi vidékeket át ívelő hadjáratban, majd amilyen hirtelen jött az ötlet vettem is el, jelen esetben egyszerre csak egy lépést. Így hát újra át futottam a Végvárról kapott információkat.
-Meg is van, tökéletes, ha ezt az Első Lord meg látja biztosan kapni fog az alkalmon. Közlöm fél hangos gondolataimat s a szobában ekkor már csak az ép vissza érkező Malthael található, hatalmas méreteit már meg szoktam az évek alatt de mindig ki borít mikor meg szólal.
-Nocsak, nocsak, talán valami érdekességről maradtam le míg távol voltam?
Tette fel a kérdését s ekkor jutott eszembe az hogy az Első Lord még nem érkezett meg s ez aggodalomra adhat okot. Talán a futár elárult volna? Gondolkoztam el egy picit amikor meg érkezett a két szolgáló lány, ép a tökéletes pillanatban, egyikük kezében egy tálca rajta két csésze s egy teás kancsó.
-Végre hogy itt vagyok, talán megint elfejtettétek hova tettétek a teát és a csészéket, vagy csak valamelyik katona tartott fel benneteket? Szegeztem nekik a kérdést amire választ nem kaptam, ismerem a szüneten lévő részeges őreimet így vállamat meg vonva térek vissza az tervem további kiötléséhez.
~Hmm, tökéletes időzítés fog ehhez kelleni,
pontosan akkor kellene támadásba lendülnöm a csapataimmal amikor már az Elf király csapatai és Végvár védői is erejük végét járja, akkor egyszerre tudnák káoszt okozni az erdei elfek vezetőségében s rabszolgákat ejteni mindkét fajból.
Futott végig gondolataimon a tervem, s az miként is lenne ezt ésszerű kivitelezni, könnyű, nyereséges csata lesz ez ha sikerül mindent terv szerint végre hajtani. Majd közben Braslovra vettek egy pillantást a térképen s gondolkozásba esem meg-e érné e nekünk az orkok után nagy takarítani. A többi információval egyelőre nem kezdek semmit, mostani elfoglaltságom hogy össze állítsam a rajta ütést tervét leköti minden figyelmem. Eközben Malthael vissza áll szokásos helyére páncélosat játszani.

Dreyndra igen ambiciózus tervet fontolgat, hiszen egy olyan ostromló elf sereget akar a védőkkel együtt legyőzni, amely létszáma saját csapataihoz a hírek alapján közel egyenlő. Igaz, nem is rögtön elsőre. Ha megvárja, míg meggyengül a két fél, van esélye.
Ám a hadvezértárs késlekedése sötét árnyékot vet az itthoni helyzetre. Ám a fogadás előkészítése úgy tűnik házon belül is lassabban halad, mint kellene. Nem mintha nem lenne a katonáknak elég idejük normál körülmények között is "feltartani" a rabszolganőket munkájukban. Ám egy fogadás a vendég nélkül olyan, mint a menyegző leendő feleség nélkül. Kívülről nézve igen céltalan.
Ám hamarosan mindenre megérkezett a magyarázat. Az Első Lord a találkozó elhalasztását kéri, mivel leánya egy igen bonyolult vállalkozásba keveredett és ez minden figyelmét leköti jelenleg. És reméli a hadvezérasszonynak is lesz gyereke, hogy majd egyszer átélje, ez milyen fontos egy apuka számára.
Furcsa módja kimenteni magunkat egy vacsora alól, ám további információk futnak be a leendő csata helyszínéről. A védőknek a közelmúltban sikerült felgyújtani Észak-Bivalynál az awyrisiak ostromtornyait és hajítógépeit. Jelenleg a fát vágják a zöldikék a kijavításhoz és a falakon rét ütve szeretnének a jelek szerint kevés veszteséggel bejutni.
Egy apró emlék kúszik át hősnőnk gondolatai között. A kémfőnök eltűnése után két hónappal talán lehetett, hogy egy Wora nevű nőszemély lett a vezető helyettese. Annak a helyettese, aki mai napig nem került elő. De vajon ki nevezhette akkor ki Worát a hírszerzés és elhárítás élére? Eddig minden esetre annyira bűzlött más hatalmasságok érdekeitől, hogy nem érezted fontosnak utána járni. Most hogy ennyire gyorsan kapod a jelentéseket vajon érdemes belefolynod?

Meg volt a tervem minden apró részlete, éppenséggel úgy ahogy az Első Lord embereivel semmilyen veszteséget nem szenvednénk és ekkor érkezik meg az Első Lord üzenete. Elfogadható indok, de nem is az én szerepem ezt megítélni, de bőven elég lett volna egy új időpontot kérnie az indok meg úgyse tartozik rám.
-Akkor még pontosabbnak kell lennünk, és kevesebb túlélőt hagynunk mint amennyit akartam, bosszantó egy picit. Hagyta el hangos gondolatom a számat amikor a hírhozó elhagyta a szobát, bár így tervemen egyetlen apró részletet kell meg változtatnom. Segítségül kell hívnunk minden elesett katonát akit csak tudunk, ehhez pedig több sötét mágusra lesz szükségem mint amennyim rendelkezésre áll jelen esetben, szerencse hogy az Akadémia mindig rendelkezésre áll. Hívattam is másodtisztemet és egy futárt hogy eligazítsam őket.
-Vidd kérelmem egyenes a főmágus kezébe, majd értesít válaszáról, most pedig szed a lábad míg van. Nem voltam kedves futárommal de hát néha muszáj fent tartani nehezen meg szerzett hírnevem, közben a még mindig bent álló nőre fordítom tekintettem.
-Nos, az ön része pedig a katonáim eligazítása lesz, minden emberünket mozgósítunk akit csak lehet. -A csatatéren az én jelzésemre fogunk meg indulni az élőholtak után,
takarítani s elfogni annyi túlélőt, civilt, amennyit csak tudunk majd amilyen gyorsan érkeztünk olyan gyorsan tűnünk el,
viszont a legfontosabb az elf királyt élve akarom. Mondtam el feladatát miközben én azon gondolkoztam honnét is lehetne a leggyorsabban a támadó fél hátába kerülni, s belátni a teljes csata teret.

Fáwennel a találkozó megint csak nem sikerült.
Ám mielőtt aggódna a hadvezérünk, azért az üzenetben nem hagyta teljesen eszköz nélkül. A mágusok vezetőjének minden figyelmét mostanában a Pokol síkjai kötik le, ahol nem kevésbé feszült várakozás előz meg egy öröklést, mint ideát az éjtündék között, hogy ki lesz a trón várományosa.

Ám nem elszaladva arról a dimenzióról a pókdémon halála óta az egyik fődémoni szék üresen áll. Bárki emlékezhet Capitalban a múlt évi Éjtündék Báljára, amikor az élőhalottak széttépték szabályosan Fáwen egyik vöröspalástosának patrónusát.
Ez Zevadarban nem rendítene meg sok mindenkit, ha vöröspalátossá nem úgy válna valaki, hogy a négy legerősebb pokoli úr egyikének támogatását megszerzi...

Vajon miért nem akarja fogadni egy olyan személy találkozóját, aki valamennyire még esélyes is lehetne eme megtisztelő tisztségre "barátja" révén?
Dreyndra előtt már nem titok az első perctől fogva, hogy üzlettársa nem ápol komoly ambíciót erre. Ahogy az sem, hogy Uráldur némileg megzavarta egy évvel ezelőtt a legesélyesebb teremtmények versengését valamivel, amiért egy ideig a söpredék tömegeit biztatta egy démon, hogy mágia tanító lesz annak családjában, aki a Túlvilágra küldi az Első Lordot.

A szálak innentől egyre kuszábbak és hősnőnknek igen csak koncentrálnia kell, hogy ne tévedjen le az útról, mely tervei szerint Észak-Bivaly végvára legbelsőbb tornyáig vezet. Márpedig emberei elkészültek.

Aggasztó ahogy mindig hogyan kapok vissza utasítást a főmágustól, bár lehet ez most a legkisebb problémám, főleg hogy újra gondolva van bőségesen más, hatásosabb forrásom is.
-Akkor a terv változatlat, akkor támadunk amikor a legsebezhetőbbek, de muszáj vagyok a legkiválóbb lovasokkal indítani a támadást míg az íjjászok fedezik őket. -Kereszttűz manővernek is nevezhetnénk ezt, azok a lovasok bármelyik fél íjától szenvedhetnek halálos találatot.
Közöltem az újra formált haditervet Malthael társaságában akinek igen derűlátó nézetei támadtak ez alapján.
-Legalább nem csak az elfogott s elesett ellenségeid lelkével elégíthetjük ki éhségünk.
Kellemetlen mind mindig az öreg fémpáncél, kár hogy nem igazán lenne ellene esélyem ha harcra kerülne sor közte és köztem. Így hát mást nem is tudok tenni mint csendesen hallgatni és talán bólogatni, már ha annyira hülye lennék hogy ebben egyet értsek vele.
-Ahhoz a legkiválóbb harcosaimnak előbb halálos találatot kéne szenvednie és biztosíthatlak hogy egyetlen démoni íjjászod nyila se fog elröppenni ebben a csatában, hiszen tudjuk jól hogy nem éri meg feleslegesen mozgósítani a lusta s mihaszna harcosaid amikor valódi veterán katonák is elvégezhetik ugyan azt, jobban.
Régi taktikám volt Malthael ellen a végett nem érő önimádatát sértegetni, tökéletesen tudtam hogy ezzel elérem hogy ő maga akarja bevetni a démoni csapatokat, bizonyítási vágyból így eltudtam kerülni a felszámolandó extra lelkeket a démoni katonák miatt.
-Egyszer, eljön az idő amikor örökké tartó kínzásod kezdetét veszi pici elf, s ne feled hogy sikolyaidtól lesz hangos a pokol minden egyes zuga, most pedig ha meg bocsájtasz fel kell készítenem néhány katonámat hogy biztosítsam sikeredet.
Vágott vissza leendő hóhérom, bár még mindig nevetséges fenegetésnek  tartottam ezt annak ellenére hogy még nem találtam ki utat ebből a kellemetlen paktumból. De ha ez meg történik, vigyáz démon mert akkor én leszek a te kivégződ. Most azonban indulnom kellet volna, katonáim csak a parancsra várnak de ahogy végig pillantok a szobába újra belépő két erdei elf nőn más gondolatok támadnak fejemben, talán ideje egy picit a saját örömeimre is gondolni. Majd talán egy órás várakozás után meg érkezem a katonáimhoz akik fegyelmezetten, felkészülten, és engedelmesen várták parancsaikat, ideje lesz hát meglepni az erdei elf királyt.

Úgy tűnik, hogy testőröd szorgosan dolgozik most is azon, hogy ura ne kerüljön a legnagyobbakat veszélyeztető helyzetbe még egy jó darabig. Hiszen igen könnyen és olcsón dönt az értékes démon katonák bevetése mellett. Ez jó húzás volt részedről, hiszen így ebben a csatában megnőttek az esélyeid.
Hosszú kilométereken át kanyargott a sor Zevadar mostoha vidékein. Ezer harcosod van, kik zombi lovat kaptak, a többiek gyalog követhetik őket. Első utatok a fegyverraktárhoz vezet, ahol egy szokatlanul kövér self lép hozzád egy papirusz tekerccsel és egy kihegyezett nád tollal.
-Milyen fegyverekre lesz szüksége, asszonyom, ezúttal?
* A király szolgái mindig igyekeznek minél többet elkészíteni a különböző dolgokból, amikre a hadseregnek az útjai alkalmával szüksége lehet. Még ha a legtöbb katonának meg is van a kedvenc fegyvere, amit használni szokott, többnyire ezek a korona tulajdonát képezik hivatalosan. Ahogy a modern hadseregekben az automata fegyverek. Többnyire...
A te hadosztályod még nem dolgozott azon, hogy vesztegetéssel vagy más módszerekkel saját tulajdonhoz jusson, nincs is rá szüksége mindaddig, amíg nem kíván különleges tulajdonságokat vagy minőséget.
Ám persze nem most hirtelen kell ezt megtenni. Ám a talpasokat ha magaddal szeretnéd vinni, náluk sem árt valamennyire megtervezni, hogy milyen arányban legyenek különböző eszközök. És persze azt sem, hogy mikre lesznek még szükséged!

Lassan kellek fel az ágyból, de a korai lassúság gyorsan elillan mikor már teljes páncélzatba öltözök ami alá egy kényelmesebb, vastagabb szövet ruhát húzok némi bőr megerősítéssel. Majd ahogy lassan kilépek szobám ajtaján egyik őrömre pillantok.
-Adj meg a két szolgálólánynak amit kívánnak visszatérésemig, és ha bárki hozzájuk ér annak a fejét veszem.
Közöltem egy igen egyszerű parancsot felé, s annak nem követésével járó igen kellemetlen következményeket. Megszoktam ahogy végig haladok keresztapám egykori kastélyának folyosóin a katonák, szolgálok, mind tisztelettel hajol meg, szalutál, és köszön reám. A hatalom elismerésének csiszolatlan gyémántja.

Majd végül csatlakozom az indulásra kész csapataimon saját élőholt lovamon aki már évek óta hűségesen szolgált, szolgál és szolgálni fog. Ahogy elhagyjuk a kastélyt még mindig tervem részletein gondolkozom s ekkor elérjük lassan a fegyver tárat.
-Kardokra, baltákra, a szokásos közelharcra alkalmas fegyverekre, egy teljes ezredre elegendő íjra és nyílra,
meg három darab hajítógépre.
Közöltem szükségleteimet, majd miután az utolsó katonám is megkapta fegyverét indítok meg három csapatott hogy a hajítógépek is gördülékenyen elérje úti célunkat. Ahogy elhagyjuk a várost, a birtokomon újra végig haladva immáron Malthael is csatlakozik mellém pokolból származó hátasán akár csak katonái, szinte már érezem a győzelem édeskés ízét. De hogy pontosan milyen kimenetele lesz ennek a csatának majd meglátjuk, egy biztos a legrosszabbra is fel vagyok készülve.

Katonáid többségének közelharci felszerelést választasz, de egy ezrednyit felszerelsz íjásznak. És ezeket gond nélkül megkapjátok, ahogy a hajítógépeket is. A raktáros nyugtázta, hogy mindenki kiválogatja a maga kedvenc fegyverét, kinek a kardok, kinek a buzogányok vagy valami más áll a kezébe legjobban.
A pokoli sereggel kiegészülve félelmetes sereg vonul három csapatban délnek. Lassan a határ közeledne, mikor a komor fekete hegyek között kibukkan három zöldellő csúcs és felderítőid jelentik, hogy egy emberi őrök által védett vár van köztük. Ám senkinek nincs sejtése hogy került ide, sokkal északabbra az utolsó emberi falutól, valahol Zevadar területének határán, a hadiutatok mellett.
Elgondolkodtató, hiszen egy év is kevés egy kőfalakkal védett várat felépíteni, melyeken négyszögalakú tornyok törnek az ég felé a beszámoló alapján.

A jelentések alapján egy igen szokatlan dolog van ott ahol seregeim át haladnának, elsőre csak magam és néhány talán négy öt katonámmal indulok meg felderíteni hogy még is mi ez az akadály, bármit is találunk amilyen gyorsan érkezünk olyan gyorsan igyekszünk eltűnni s ha kell kerülőt tenni.