Lehet válogatni nem, faj és szín szerint

AGLARNIS DO'ODRUN

Faj: sötét elf
Kinézet: karakterképnek megfelelő, de a haja sötétbarna.

Uráldur és Isis lánya. 17 éves. Korából fakadóan makacs, önfejű és nem kevésszer meggondolatlanul hebrencs. Katonának képezték, de a védelme érdekében kémnek adták, ahol az első feladatát csúfosan elbukta, ezért dezertálással vádolták. Mindenki úgy tudja, hogy megszökött a büntetés elől, de az igazság, hogy új feladattal bízták meg és továbbra is a hírszerzés sorait "erősíti".

RATHAL ZWERTAN

Faj: sötét elf
Kinézet: karakterkép szerint

A Do"Odrun ház katonája. Isis személyi testőre, a testőrség vezetője. Harcedzett veterán, hűsége megkérdőjelezhetetlen, aki az életét is feláldozná a család védelmében. Kiváló kardforgató és közelharcos.
Egy küldetés során megölték, de a sötét elfeknél még a halál sem végleges.........

LISBETH ZORAN

Faj: ember
Kor: 27
Kinézet: Karakterkép szerint

Szegény családban született és sokáig tolvajlásból tartotta fenn magát, míg apjának le nem vágták a kezét egy zsák krumpli elemelése miatt. Akkor elhatározta, hogy nem jut hasonló sorsra. Megismert egy vén banyát, aki megtanította pár látványos trükkre, meg mindenféle növények ismeretére, amivel hallucinációkat tud okozni, vagy akár halált is, persze gyógyíthat is, ha akar. Hagyta, hogy elterjedjen a híre, milyen hatalma is van és, hogy azt gondolják róla, sötét hatalma van, mint boszorkány. Ravasz és nem sok mindenin esik meg a szíve.

Roberttől kapott egy csontkarkötőt, mely tőrt varázsol a kezébe.

FLINT (másik neve ismeretlen)
Faj: ismeretlen, emberként tekint magára
Kor: kb. 16-17 év (tudomása szerint)
Kinézet: avatárkép szerint

Flint Délos kikötőjében ténykedő kis tolvaj. Származása ismeretlen, nem tudja kik voltak a szülei, egy koldus nevelte fel, aztán, ahogy nőtt és ügyesedett, már a tolvaj banda is számított rá, így dolgozhatott a Fekete Lidérceknek és jó eséllyel haladt a tagfelvétel felé, mikor is a bandát szétverte és legyilkolta a rivális Testvériség. Ráadásul a lombtünde bandaként ismert, de a valóságban sötét elfek vezetőjének kihallgatott- egy démonnal folytatott - beszélgetése az életét is minden valószínűség szerint veszélybe sodorta, így menekülni kényszerült. Sovány, de szálkás izomzatú kölyök, meg van a magához való esze, bár ezt szereti a maga hasznára fordítani.

Név: Jamie Cassidy



Rebeca Brown

(nem ez az eredeti nevük, valódi nevük ismeretlen)
Becenevek: Jam és Beca
Faj: Mindkettő ember
Nem: Férfi és nő
Kor: 15-15 évesek
Kinézetük: karakterképük szerint

Egy árvaházban ismerkedtek meg és együtt is szöktek meg onnan. Emiatt álnevet vettek fel, eredeti nevük pedig ismeretlen. Árvák lévén mindennapos küzdelem volt az életük, a napi betevőt lopásokkal szerezték meg, és azóta is tolvajlásból élnek. Akit csak lehet becsapnak, de nem csak a lopásban és a csalásban kitűnőek, hanem a gyilkolásban is, így bérgyilkosként is dolgoznak, persze csak jó pénzért cserébe. Bárkit és bármit eltesznek láb alól, csak kellő motivációt kell nekik biztosítani. Mindig együtt dolgoznak, mindenhova együtt mennek, s szinte lehetetlen elválasztani őket egymástól.
Jelenleg az Argent család szolgálatába szegődtek, akik elég szépen megfizetik őket egy-egy piszkos munka elvégzéséért. Fő feladatuk azonban Angel elkapása és élve és épségben visszajuttatása a családhoz, persze csak addig, amíg más utasítást nem kapnak...

(Szerk.: szellemként Uráldur szolgálatába álltak)

Hirion Druzan

Faj: sötét elf
Kinézet: karakter kép szerint

Awarnondyas hadvezér balkézről jött fia, akit magához vett ugyan, de Tea soha nem bocsátotta ezt meg neki és ezt a fiún vezette le. Elég mostoha élete volt, ezért szinte egy áldás volt neki, mikor Demertor a király fia kiszemelte magának és magához vette, mint olyan apródfélét, de tulajdonképpen túsz volt, még ha nem is tudott róla.
Éjtünde létére nem volt túl ügyes a fegyverekkel, bár hosszas küzdelem után valamelyest megtanulta kezelni a kardot és az íjat, azonban egészen jó volt a késsel. Bátorság sem szorult benne sok, de lehet inkább csak önbizalom hiányban szenvedett, hiszen sem az Awarnondyas házban, sem Demertor mellett nem igazán rúghatott labdába.
Ha teheti inkább meghúzza magát.

Onileos Valid De'Odin

Faj: oawa
kinézet: (kép) erős hótigris fiatalember

Onileos-nak jó darabig az volt a természetes, hogy kettesben éldegéltek Zendral-lal, mert csak ezt ismerte. A férfi egyszerre volt az anyja és az apja is, aki szigorúan fegyelmezte, de egyben törődött vele, gondját viselte és sokat mesélt i. Így tanulta meg az oawak történelmét, népük szokásait, de néha nem is hitte, hogy ez létezik, míg elég nagy nem lett, hogy együtt vadásszanak. Ekkor látott először orkot is. Lenyűgözte a természet és innentől kezdve lelkes kísérője volt a férfinek.
Őt nem zavarták a tigrisember időnkénti dührohamai, mert mindig sikerült aggódó kérdéseivel lecsillapítania és tudta, hogy a férfi mindig hallgat rá.
Természetesen mikor eljött az ideje, Zendral felfedte előtte az igazságot, hogy miként talált rá halott anyja mellett és, hogy azóta neveli őt. Persze valamit már sejtett a fiú, hiszen látta a különbséget maguk között, de szomorúan hallotta, hogy nevelő apja nem tudta kideríteni honnan származhatott, kik lehettek a szülei.
Zendral még a lapos kis sírhoz s elvitte, ahová anyja testét temette és amit megjelölt, hogy egyszer a fiú leróhassa ott tiszteletét.
Bár Onileos sosem látta és sosem ismerhette meg szülőanyját, megfogadta ott magának, hogy ki fogja deríteni az igazságot, meg fogja tudni ki is ő, de sosem fogja elfelejteni, hogy Zendral mit tett érte.
Ezek után azonban már nyughatatlanná vált, úgy érezte tennivalója van, de nem tudta, hogyan mondhatná ezt el. Mire elszánta magát egy másik oawa csapódott hozzájuk és nevelő apja is kezdett engedni a magányos farkas szerepéből.
Mire feleszmélt már egy ötösfogat része volt, egy zsoldos csapaté, akik előtt kalandok sora állt. Onileos-nak már nem is volt annyira sürgős elmennie, hiszen a világ kinyílt előtte.

Frea Hawyos

Faj: éjtünde
Kor: 75
Mágai: Mester


Frea-t valamikor családja katonának szánta, mert ő volt az ötödik gyerek a családban és nem nagyon telt az eltartására és kiházasítására. Szülei nem voltak gazdagok, apja csapos volt egy kocsmában, anyja nemeseknél takarított.
Tizenhárom évesen került a seregbe és kemény kiképzésen ment keresztül. Mivel nem volt választása, így fogszorítva küzdött a túlélésért.
Minden megváltozott, amikor 8 év múlva megismerkedett Kenda-val és egymásba szerettek. Kenda tizedes volt Awarnandias, majd később Al-Nuszra alatt, de egy ork falu lerohanásánál elesett.
Kenda-nak volt egy testvére Rathal, de őt nem nagyon ismerte, mert egy nagy Háznál, a Pókok uránál szolgált és nem akart szégyent hozni rá, hogy bajával felkeresse.
Akkor már Frea a gyermeküket hordozta a szíve alatt. Majdnem belehalt a hírbe, de aztán pár nap múlva ismét összeszorította a fogát és megpróbált talpon maradni. Szüleinek maguknak is segítségre volt szükségük, nem mehetett a nyakukra. A kevés félretett pénzért felélte, míg meg nem szülte Janen-t, a fiát, de tudta, hogy munkát kell találnia, ha fel akarja nevelni. Maradék pénzéből egy családhoz adta a csecsemőt, ő maga pedig gondolt egy merészet és jelentkezett testőrnek Uraldur házánál. Nem akarta, hogy Rathal megtudja ki ő, de az éles szemű testőrparancsnok előtt nem maradhatott titokban, de legnagyobb megkönnyebbülésére a férfi nem kivételezett vele……tudomása szerint.
Így aztán dolgozott keményen és tette a dolgát, lassan araszolva a ranglétrán

Név: FREDERIC HAWKINS
Nem: férfi
Faj: Ember
Kor: 24
Kaszt: pap
Mágia: Subvenio-mester

Mivel egy szegyén család tizedik fiaként jöttem a világra, egyértelmű volt, hogy ahogy lehet a paphoz adnak, de szerencsémre mutattam némi mágikus tehetséget, ezért aztán hozzájuk kerültem tanoncnak.
Talán tehetségesebbnek bizonyultam a többieknél, vagy csak őzike szemeim voltak azok, amik megragadták a Főpap figyelmét, de tény, hogy nem sokára már az ő keze alá kerültem, ő lett a személyes mentorom, aki olyan volt nekem egy idő után, mint apám helyett apám.
Nagyon sokat tanultam tőle és egy idő után a bizalmasa is lettem, időt szánt rá, hogy a királyi udvar intrikáiba is beavatást nyerjek, még ha ezek nem is voltak a kedvemre.
Mikor már elértem az önállósodás korát egyre több feladatot kaptam a Főpaptól, olyanokat is, amik szigorúan titkosak voltak
Nagy csapásként éltem meg a halálát, de még sajnos nem volt időm, hogy hagyatékát, amit rám hagyományozott átnézzem. Sok nagyhatalmú emberről tudott olyan titkokat, amiket még nekem sem mondott el, de tudtam, hogy hová rejtette biztosítéknak. Talán a halálának okáról is lesz ott valami………….

Név: Lola Virág
Nem: nő
Faj: ember
Kor: 25
Kaszt: cirkuszi idomár
Mágia: --

Mindig is vonzódtam a vadállatokhoz és egy idő után rájöttem, hogy könnyen „szót értek” velük. Határozott egyéniség vagyok, mindig tudom, hogy mit akarok és ezt valahogy át tudom adni a környezetemnek is. És hol tudom a legjobban kamatoztatni ezt a képességemet, természetesen egy mutatványos társaságban. Húgom Leila is már a saját útját járja, meg van a maga elképzelése, de úgy érzem még mindig jó, ha rajta tartom a szemem, főleg mivel elég temperamentumos egy leányzó és fenékig ki akarja élvezni az életet. Ha nem is nyíltan, hogy ne érezze tehernek, de a háttérben őrangyalként vigyázok rá, nekem csak ő maradt.
Két tigris és egy fekete párduc tartozik a kezem alá, melyeket már pici kölyök koruk óta nevelek. Van rajtam pár harapásnyom, de ez még a kezdeti tapasztalatszerzés terméke volt.
Általában a porondon teljesen fedett ruházatot és maszkot viselek, így kevesen ismerik valósi kinézetemet, mely a kreolos bőrt, fekete, hátközépig érő hullámos fekete hajat, zöld szemet és fitos orrt takar. Elválaszthatatlanul hozzám tartozik egy karikás ostor, ami mindig ott lóg az oldalamon.
Nem vetem meg a férfiak társaságát, de azért megválogatom kit engedek az ágyamba.

Név: YUBAN a tímár
faj: ork
kor: nem tartja számon
kinézet: kép szerint

Yrch falujában látta meg a napvilágot és hosszú évek után a falu tímárja lett és elég jó ahhoz, hogy a közeli faluból is hozzá járjanak kikészíttetni a bőröket.
Maruk, a törzs főnökének ösztönzésére részt vett a hadjáratában, ahol összeszedett egy kisebb vagyont. Mikor visszatért azzal kellett szembesülnie, hogy a feleségét és fiát elrabolták a sötét elfek, ezért többed magával a kiszabadításukra indult. A terv részben sikerült, nagy áldozatok árán a felesége és gyermeke megmenekült, de maga fogságába került, ám végül sikerült megszöknie és visszatérni a falujába. Közben azonban Maruk összeszűrte a levet a feleségével, amit persze Yuban számon kért tőle. Kenyértörésre került sor és Yuban követelte, hogy a fiát adják át, amit Maruk megtagadott, végül a tímárnak nem volt más lehetősége csak a menekülés és a jövőbeni bosszú és fia visszaszerzésének ígérete.
A Kőzabálók törzse fogadta be, jelenleg ott él.

Név: Tarek Hunter, a Táncos
Kor: 20
Faj: Erdei tünde
Kaszt: Árnylégió: orvgyilkos vagy testőr

Kinézet:
Vékony, de izmos alkat, zsírfelesleg egy szál se. A teste tele van hegekkel, a  bőre halvány és nem ritkán van rajta különféle festék, vagy rituális célból vagy a rejtőzés érdekében. Haja mondhatni majdnem fehér, kicsivel a válla alá ér. Ha a munkához szükséges varkocsba fonja, vagy csuklya alá rejti. Arcvonásai szabályosak, tipikus tündés, kellemes külsőt biztosít neki. Ruházata változatos, attól függ mit és hol kell tennie. Fegyverei nélkül ritkán látható.

Előtörténet:
A születésemet és származásomat rejtély fedi. Az én első emlékeim az éhség, a hideg és a vasfegyelem, na meg a büntetések végelláthatatlan sora.
Megvertek, ha kérni mertem, megvertek ha sírtam, megvertek, ha nem úgy végeztem a feladatom, ahogy elvárták és mindig másként várták el természetesen.
Hátam egy merő forradás és volt pár törésem is, bár ezeket a szakszerű gyógyítás már rég elrejtette. Mert persze az első pár év után, ha valaki túlélte, már értékes alapanyagnak számított, a halálom nem lett volna túl nyereséges a tanítóimnak.
Igen, az Árnylégió tagja vagyok és még véletlenül sem kék elf. A szekta úgy vélte, amikor magukhoz vettek, hogy van olyan megbízás, amihez nem ártanak az én képességeim is. Én voltam a ritka kivételek egyike, aki más fajú révén megállta a helyét és túl is élte.
Persze ezek után el lehet képzelni, hogy nem volt egy sétamenet. Mivel én nem voltam képes használni a kék elfek illúzióit, a saját erdei képességeimet erősítették. Mondjuk eltelt egy kis idő mire rájöttem, hogy miért különbözök annyira a többiektől, hiszen egy gyerek ezt nehezen fogja fel.
De a mesterek úgy 7 éves korom körül már speciálisan a faju képességeimet is beiktatták a napi gyakorlataimban, aon kívül, amit minden leendő orvgyilkosnak meg kell tanulnia: pusztakezes harc, közelharci fegyveres harc, távolsági harc. Megtanultam jóformán minden fegyverrel küzdeni, vagy felhasználni a körülöttem lévő tárgyakat ehhez, de a legjobban az íjat és a páros rövid kardot (lásd: vakazasi) kedveltem meg. Ezek is maradt a fő fegyvereim.
A  belénk nevelt fegyelmezések, a kimerülésig való gyakorlatozás, az állandó ellenőrzések 15 éves koromra már egy hidegfejű, érzelemmentes gyilkológéppé tettek. Na, nem mintha én ezt gondoltam volna magamról, én csak tettem, amire tanítottak és amit elvártak tőlem és büszkévé tett, ha sikeres voltam a küldetésekben. Először még tapasztalt mesterekkel, csapatban teljesítettünk, aztán, ahogy bizonyítottunk, úgy kaptunk egyre személyre szabottabb és nehezebb feladatokat.
Mivel egyre kevesebb büntetést és egyre több elismerő szót kaptam, úgy véltem jól haladok. Most 20 évesen már teljesen önállóan megyek a megbízásaimra, amik vagy egy-egy célpont kiiktatására irányulnak, vagy éppen ellenkezőleg: lehetőleg minél kevesebb feltűnéssel kell megvédeni őket.
Egyik éppen annyira nem mozdít meg bennem érzelmeket, ahogy a másik.
Egyetlen egy dolog, ami még fenntartja az érdeklődésemet: miért dobtak az utcára és miért pont a kék elfeknél?