Mielőtt regisztrálnál, kérlek, nézd át a Szabályzatot a regisztrációra vonatkozó kikötések miatt. Az oldal keresett karaktereire is nézz rá, ha esetleg találnál egy számodra érdekes karaktert, akkor arra lecsaphass.
A regisztrációt követően a leírások alapján nekivághatsz az adatlapod elkészítésének és beküldésének, az elfogadást követően pedig szaladhatsz a játéktérre, hogy belemerülj a világ történetébe és részese lehess annak alakításában!
Ha bármi kérdésed van akár regisztráció előtt, akár regisztráció után, a lejjebb található chatablakban felteheted a kérdésedet. A regisztrációt követően pedig az admint is felkeresheted egy privát üzenettel, ha nem szeretnéd a chatet használni rá.
Tárt karokkal várunk és előre is jó játékot kívánunk!
Tárgy: A nádas sűrűjében Kedd Márc. 24, 2020 1:08 pm
* A tavaszi szél enyhén mozgatja a folyó partján álló nádakat. A folyó vize is csak enyhén fodrozódik. A nap ragyogóan süt, a égbolton is csak egy-agy apró bárányfelhő tűnik fel. Az idilli tavaszias időben, csak úgy nyüzsög az élet a nádasban. A nádi rigók fészket építenek, szitakötők ide-oda repkednek, békák kuruttyolnak, vadkacsák és vízityúkok sokasága ringatózik a vízen, ahogyan a gémek is járkálnak az alacsonyabb vízben élelem után kutatva. Kicsit távolabb egy nagyobb valami is ringatózik a víz felszinén, egy bárka. A vitorlája fel van húzva. A fedélzetén pedig senki. Egy magányos elhagyatott bárka lenne az? Első ránézésre talán azt is gondolhatná az ember fia. Ám a vízijármű tulajdonosa éppen máshol tartózkodik. Tán a parton lévő nádkunyhóban? Ott is lehetne éppenséggel, ám a mi apró halvadászunk éppen egészen máshol tartózkodik. A víz alatt úszik, és éppen egy méretes - konkrétan több mint két méteres - óriás kajmánhallal vívja víz alatti csatáját. Már sikerült megsebeznie a szigonyával az állatot, ám amaz agresszíven támad. Rá is harap a szigony nyelére, ám a mi Harlink, sem tegnap kezdte a szakmáját. Miközben a hal próbálja kitépni hősünk kezéből a szigonyt, törpünk a másik kezével hátra nyúl a derekához, megfogja a kését, és kopoltyún szúrja a halat. A termetes hal teteme felúszik a víz felszínére. Majd törpénk is, felmászik a bárkára. A tetemhez evez, majd nehezen felhúzza a fedélzetre.* - Tyűű a szigonnyal pödört harcsabajszát! Nem adtad magadat könnyen te bestia. - *jelenti ki, miközben erősen liheg. No igen, lent volt a víz alatt egy ideig. A nagy fogásra természetesen inni kell, a kabinba megy ahol megtalálja a rumos üveget, amit meg is húz egy kicsit. Utána el kezd evezni a kunyhója irányába, a fedélzet egy jó részét elfoglalja a nagy hal teste.*
Ki tudja mennyi ideje már, hogy banditák vérében gázoltam. Hogy nehezen tudtam elszegődni mellőlük. S bár macska volnék, legalábbis valami macska féle, mit az emberek már egyszer meggyaláztak, többé nem enged semminek. Kék üstököm, mely most az alvadt vértől igen csak ragacsos, csabzott kiérdemel egy kellemes fürdőt. De egy magam fajta tolvajt senki nem lát szívesen. Ha pedig bármely városba, faluba bemerészkedem, hamar a hatóságok kezére kerülnék. Túl hamar, hisz nem biztos, hogy elkerülhetnék egy összeszólalkozást valamelyik csehó töltelékkel. Legyen a probléma ital, étel vagy a szállás úgy is a másik fél édesannyának legősibb mesterségét hántolgatjuk fel, mely után nem egy pofon elcsattan. Nincs erre szükségem, sem időm, sem energiám. Be kell érnem egy folyóval, mit nád takar el a kíváncsi szemek elől. S ha már itt tartunk, halászhatnék is. Bár ki tudja, lehet a ma estét még elviselem mindenféle étek nélkül. Fehér farkammal ingerülten csapok párat, füleimet hegyezem, szemeim meresztem és pupilláim is összeszűkítem. Nem hiányzik, hogy bárki meglessen. Noha testem minden szegletét szőr borítja. - Itt jó lesz.- bólintok, azt is inkább magamnak. Letérve az útról a nádas felé veszem az irányt. Puha csizmám talpa alatt a nád halkan törik meg, majd elkezdem leoldani öltözékem. Kibújok ingemből, összehajtva elrejtem. Majd kibújok cipőmből melyből kihull a megviselt feketeüröm szára. Talán az útkoptatók legjobb barátja. Már aki ismeri a mértékét, hogy ne marja fel a talpát. Nadrágomtól és alsónemümtől megvállva lépek a folyóba, mit sem törődve annak hőmérsékletével, s azonnal el is merülök, hogy felszínre jövet megrázzam csapzott buksim. A víz segítségével elkezdem kioldani a vért, mit ki tudok, így körülöttem vörös folt képződik, mely lassan lentebb halad a folyó folyásával.
*A mi törpünk szépen halkan evez, elégedett a mai fogással. Ennek a halnak amúgy is nagyon finom a húsa. Menet közben már arra gondol, hogy mily' finom étket csináljon belőle. Mi tagadás, a mai napon alig evett valamit. A kunyhóépítéssel és a halászattal elment a napjának a nagy része. Miközben halad a vízen, a folyó kanyarulatához érve észreveszi, hogy a víz itt kissé pirosabb színű. Kissé meg is lepődik, de azért nem esik pánikba. Az ő vére is festette már meg a vizet, nem is egyszer. Óvatosabban és halkabban evezik. A bárkája alacsonyabb felépítésű és a magas sűrű nádtól nem biztos, hogy elsőre észre lehet venni. Halkan közeledik a vér forrásához. De olyan szögben van, hogy a nádtól, nem látja az illetőt, és hangot sem hall. Legfeljebb madár csicsergést, és brekegést.* ~ Vajon honnan folyhat a vér? Elképzelhető, hogy valami ragadozó állat itt ölt meg valamit vagy valakit? ~*agyal magában a dolgon. Az is lehet, hogy egy vérszomjas lény, itt tépett szét valamit és most lesben áll. Folyami sárkánygyík, vagy vízi kobold is lehet. Harli nem bízza a véletlenre a dolgot, megfogja a hálót és magasra feldobja. Ami szétterülve le is esik Ra'ena irányába. Aminnyeben a macskaszerzet netán beakadna a hálóba, akkor Harli igen erősen elkezdené húzni a bárkája felé.*
Kezeimmel gyors mozdulatokat téve igyekszem megszabadulni az alvadt vértől. Sajnos ezen csak a hideg víz segíthet, de az idő ellenére a víz igen kellemesen hat. Vagy csak átértékelődött a hideg fogalma míg a tengerek habjain töltött idő alatt? Mikor pedig a víz hullámokat vert, mik tőlem nem olyan távolról jöhettek abba hagyom a mosakodást. Az hiányzik, hogy észrevegyen valaki. Vagy valami. Áh mindegy minek nevezem a leskelődő szukafattyát. Viszont arra egyáltalán nem számítottam, hogy a következő pillanatokban háló alá kerülök. Riadtan kezdek kapálózni, hogy mindig víz felett legyen az orrom. Viszont a csapkodás okán jobban belegabajodom. - Hogy a nem időre született tetves ménedbe csapott volna villám mikor...- kezdek szitkozódásomba, mivel azt hittem valamelyik útonálló kerített csapdába. Viszont mikor felnézek és csak egy törpöt látok, aki bűzlik a haltól, torkomon akad a szó. - Ömm... elnézést. Összekevertem valakivel....- - ezt jól megcsináltam magamnak. Bizonyára halász, nem lenne ilyen szaga ha nem így lenne, nem fogom széttépni a hálóját.
*Törpünk érzi, hogy valami bekerült a hálóba, hallja is a káromkodást. Mindenképpen el kezdi húzni a hálót, hiszen az illetőt nem tudja kiszabadítani úgy, hogy ő maga a vízben van, sőt ha a háló belegabalyodna még a körülöttük lévő nádasba, vagy egyéb mocsári növénybe, akkor lenne még csak galiba. Húzza maga felé a "zsákmányt", már emelné a fedélzetre, mikor elképedve meglátja a lényt, aki beszél is hozzá* - Az anyja parasztja! - *hőköl hátra, szegény macskalány majdnem víz alá süllyed* - Beszélő.... izé...sakál...-*mondja ezt meglepődve, de a hangján érezhető, hogy ő maga sem biztos abban amit mond. A fedélzetre húzza a lányt, pont a méretes kajmánhal teteme mellé. Most érezhető csak igazán erősen a halszag* - A varangyosbéka ragyás tomporát bele. Há' mi lenné te? -*kérdezi miközben oldozza ki a hálóból. Azért a fedélzeten gyorsabban kiszabadul Ra'ena a hálóból.* - Sok mindent fogtam már ki a vízből, de ilyen lényt még nem. Bocsánat. - *látja, hogy a hölgy ruha nélkül van, ragadja meg a hordó tetején lévő pokrócot, aztán dobja neki, majd udvariasan el is fordul* - Tyűű takard el magad, meglátják te lyány a csúnyádat. -*mondja neki. Mi tagadás, ilyen szituációban még a mi törpünk nem volt. Lehet, hogy Ra'ena sem.*
Na szép. Így lett belőlem akkor zsákba macska? Mivel úgysem tudok kiszabadulni, meg ha jobban fészkelődöm, csak jobban belegabalyodom, így hagyom, hogy vonszoljon. Olykor ugyan a bárka falának koccanok, de ezt csupán magamnak köszönhetem a folyamatos fészkelődéssel. Mikor pedig szűk pupilláimmal a másik szemeibe nézek, kicsit enyhítek tekintetemen. Nem bántani akart, már megtehette volna. Vagy mégis? Mert szinte azonnal elengedi a kötelet én meg láttam lepörögni szemeim előtt röpke életem. Azt a mindenségit! - Sakál? Hol? - nézek értetlenül, bár van egy olyan sejtésem, én lennék az a túlméretezett, beszélő kutyafajzat. Talán megsértődnék, ha nem ilyen szituációban lennénk. Amint a fedélzetre húz, kicsit nagyobb levegőt veszek. Még jó hogy nem vagyok finnyás. Amíg oldoz, összébb húzom magam és sóhajtva felelek. - Oawa vagyok jó uram! - felelek a kérdésére és még hozzá fűzöm: - Puma, nem sakál. - majd miután szabaddá tett felülök és mint a házi macskák szokták, mikor idegesek, megcsóválom farkam. -Semmi gond és köszönöm. - fogadom el a plédet és magam köré csavarom, ahogy a kalózoktól tanultam. Mivel próbáltak hozzászoktatni a tudathoz, hogy ágy és lágyék melegítő legyek, nem vagyok szégyenlős. De a másik félnek és őszintén megvallva nekem is komfortosabb, ha magamra húzom a plédet. - Mi járatban erre törp uram? - próbálok azért némi tisztelettel lenni a másik iránt, még ha meg is zavarta a fürdőzésem.
- Oawa?? Hmm... mint ha hallottam már róluk. -*vakarja meg a kobakját, hallott bizony erről a fajról, hogy valami humanoid állatok, de akik meséltek róluk, mindegyik szájából másképp hangzott, mindegyikük másképp írta le őket. Az viszont száraz tény, hogy törpünk élőben most lát először oawa-t.Neki is új a dolog, mert konkrétan semmit sem tud erről a népről * - Nos, én Harlon vagyok. De egyszerűbben csak, Harli bátyó. Vándorhalász vagyok. Éppen halásztam. Csak nem hittem volna, hogy... kifogok valakit, aki nem hal.-*mutatkozik be, és válaszol is a nő kérdésére.* - Nos mivel kellemetlenséget okoztam, ezért bocsánatkérésem jeléül meghívlak vacsorára a kunyhómba. Ezt -*mutat a hatalmas halra* - fogom elkészíteni. És amúgy téged hogy hívnak? - *most ő kérdez, kíváncsi is, hogy ki az illető. Törpünk tudja, hogy most ő okozott kellemetlenséget. Pedig ő nem szeret másoknak gondot okozni. Az a szerencséje, hogy nem egy orkot fogott ki, azzal nem tudna ilyen nyugodtan beszélgetni. *
A hozzászólást Harlon összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 24, 2020 7:20 pm-kor.
Amíg a férfi elgondolkozik, hogy hallott-e valamit a népről, melybe tartozom, szomorúan sóhajtok. - Akármit is hallott róluk jó uram, rám nem hiszem hogy igaz lenne. - hangom szomorúan cseng. Hiszen... emberek, sőt! Kalózok, martalócok neveltek, nem saját népem. S ezt csak magam tudhatom. Talán magamnak is köszönhetem? - Ra'ena, egy vándor puma. - mutatkozom be illedelmesen és összébb húzom magam a pléd alatt. Mikor pedig Harli bátyó bocsánatot kér és még vacsorára is invitál eltátom szám. Ez meglepő, hiszen most pörölhete, hogy nem halat fogott, nem eleség, nem tudja eladni. Viszont az étel nagyon is jól hangzik. - Hálásan elfogadom a meghívást! - s bár a férfi nem láthatja a pléd takarásából, de jobb öklét szívéhez emeli, de láthatja, ahogy fejet hajt. Bár gondolatában csak remélni tudja, hogy a banditák nem akadnak hamar a nyomára és nem kerül veszélybe ez a kedves törp. -Ha kikötünk visszasétálnék az öltözékemért. Utána esetleg segíthetek a konyhán, ház körül. - ajánlom fel kisebb szolgálatom, bár nem tudom mit szólhat hozzá. ha már elszállít egy darabon nem akarom még inkább feltartóztatni.
- Akkor először keresd meg a ruháidat. -*mondja neki miközben a bárkát közel a parthoz irányítja. Megvárja míg a lány megkeresi a gúnyáit, vagy éppen felöltözik. Miután ismét a fedélzeten van, elindulnak a kunyhó irányába. Harli békésen evez, és lassan haladnak is a folyón.* - Téged mi szél hozott erre a vidékre? - *kérdezi törpünk, mert érdekesnek találja, hogy itt az Elfek országában éppen egy oawa-val találkozik. Bár ez fordítva is igaz lehet, hiszen nem sok törpöt lehet látni halászni, pláne a tündék vizein. Kis idő múlva meg is érkeznek a kunyhóhoz. Törpünk kiköti a bárkát, majd levonszolja a méretes kajmánhalat a fedélzetről. A kunyhóba belépve Ra'ena láthatja, hogy egy egyszerű, de rendezett kunyhó ez, a falakon szigonyok és hálók felakasztva. Kisebb asztalok és ülőhelyek farönkből eszkábálva, és egy kicsi tűzhely. Harli el is kezdi a halat filézni, ide bizony a legnagyobb késére van szüksége. Gyorsan filéz, nem először csinálja. Törpünk étrendjének a nagyrésze amúgy is a hal, rák és a tengeri herkentyűk. A méretes filédarabokat felkockázza. Ezután hagymát és fokhagymát aprít. Amennyiben Ra'ena segítene szeretne Harlinak valamiben, a törp engedi őt. A serpenyőbe megpirítja a hagymát vajon, majd mellé dobja a halhúst, aztán fűszerezésként, bors, só, rozmaring, petrezselyem és fokhagyma. Ezt meglocsolja fehérborral. Hamarosan finom illatok érződnek.* - Segíts teríteni. A szekrényben - *mutatja is az irányt* - találsz tányérokat, evőeszközöket. -* megkavarja még párszor az ételt, ami kis idő múlva el is készül* - Kész is! Jó étvágyat. Éhes vagyok. - *ha egy törp éhes, akkor bizony enni fog, hatalmas adagokat mer a tányérokba. Reméli, hogy a lány szereti a halat.*
Ra'ena
Hozzászólások száma :
14
Join date :
2019. Jan. 13.
Tárgy: Re: A nádas sűrűjében Szer. Márc. 25, 2020 10:24 am
Harlon & Ra'ena
Bólintok a férfi szavára és mikor megállítja a bárkát rutinos mozdulattal ugrom be a folyóba, természetesen a plédet fent hagyva, és elkezdem megkeresni az öltözékem. Igyekeztem gyors lenni, így mikor megtalálom semmi perc alatt bele is bújok. S ugyan azon rutinossággal kászálódom fel a bárka oldalán. - Megvagyok! Köszönöm! - mosolygom rá szeliden, ki sem mutatva fogaim. Miközben Harli evez, a bárka oldalán ülve a tájat kémlelem. - Keresem a szüleimet. Tudom ostobaság ilyen idös koromban ezt tenni, de... erre a döntésre jutottam. - most el kellene mondanom, hogy menekülök? Hogy nyomomban mindig csak a baj és ártás. Hogy olykor banditák mellé szegődöm, hogy a holnapom biztonságban legyen? Nem... most jobbnak látom az édes tudatlanságot. Az ő holnapja így lesz biztonságban. Nem kell sok idő, hogy megérkezzünk a kunyhóhoz. Amint elég közel érünk, leugrom és segítek kikötni. Azért gyerekkorom javát a tengereken töltöttem, ezeket nehéz nem elfelejteni. Igaz, nem olyan rutinosak, mikor benne éltem, de közel sem kezdő mozdulatok. Ha pedig igényli, segítek bevinni a halat. Ha nem csak mögötte lépdelek. Ahogy belépek a kunyhóba körbehordom rajta tekintetem. Valahogy nem is vártam mást, mint szigonyokat és hálókat a falon. Az asztal melletti farönk ülőhelynek, na meg a kis tűzhely. Otthonos egy hely és ideális egy halásznak. Amikor nekiáll filézni mellé lépek. - Valamiben segíthetek? - ha rám merte bízni a hagymák előkíszítését karmaimmal szabadítom meg a felső rétegtől majd egy késsel feldarabolom. Ezt követően kicsit a fűszernövényeket is feldarabolom, hogy jobban átpirúljanak. A finom illatok mámorában biccentek Harli-nak és már terítek is, ahogy annak idején tanultam: az ajtóval szemben üljön ő, én meg egy falhoz közeli helyre helyezem az étkészletet. Kuncogon a férfin, persze nem rosszindulatúan. Csak úgy, mert tetszik nekem a hozzáállása. Hiába én vagyok a vendég, a törp szemében a sértett fél, felkérem, hogy ő szedjen elsőnek. Csupán ezt követően szedek magamnak és fogyasztom el.
* Törpünk a hatalmas adagnyi ételt, csak úgy lapátolja be magába. Utána pedig nem rest repetázni, még egy ugyanakkora adagaot. Mikor azzal is végzett, elégedetten a hasára teszi a kezét.* - Ez de jó volt. Azonban... inni is kell! -*és ahogy kimondta már fel is állt. Egy törpnek le kell öblíteni valamivel az ételt. Meg kell valamibe másodjára is "úsztatni" a halat. Ez a valami, pedig nyilván pia lesz.* - Mit szeretnél? Sört, bort vagy rumot? - *kérdezi a lányt, majd hozza sorba a poharakat korsókat. Aztán a kisebb hordókat. Nem tudja azt, hogy a lány melyiket szereti. Lehet egyiket sem, vagy majd úgy is elmondja. A hordókon van egy picike csap is.* - Sorolom sorba, ez rozs-sör..-*mutat közbe a világosabb barna színű hordóra, ami méretre amúgy a legnagyobb*- ez vörösbor - *most a sötétebb barna hordóra mutat* - ez pedig rum - *végül a legkisebb hordóra is rámutat* - Szolgáld ki magad. Igyál nyugodtan. Amennyit szeretnél, vagy amennyit bírsz-*mosolyodik el. Ő maga a sörből csapol egy nagy korsónyit. Le is húzza gyorsan. Ilyen a törpe vendégszeretet, kajából és piából legyen bőség. Azonban Harli egy korsó sörnél nem iszik többet. Noha törp és ennek megfelelően nem is veti meg a jó italt, mégsem az a vedelős fajta.* - Nos Ra'ena nem tudom, hogy mik a terveid. De holnap én ismét vízre szállok. Szeretnék fogni halat, aztán felhajózni az egyik városba. Ott a kikötői piacon fogom árulni a kifogott halat. Nem lenne kedved segíteni? Természetesen fizetnék is a munkádért. - *kérdezte a lányt a törp.*
A hozzászólást Harlon összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Márc. 28, 2020 10:24 am-kor.
Megszűkült gyomrom, meg a megszokásból fakadóan, talán kevésnek hat az a mennyiség amit eszem, viszont sokat jelent. A régieknél megtanultam, hogy érd be annyival, amennyit kapsz, s itt sincs másként. Megmosolygom a másikat, ahogy repetázik, s magamban jót kacagom. Hiszen ezek szerint nem lódítások, amit a törpökről híresztelnek. - Nagyon finom volt, köszönöm!- biccentek hálásan a törpnek, miután tányéromon nem maradt semmi. Mikor pedig az italt hozza szóba megdöntöm fejem. ~Talán egy kis rum...~ Majd biccentek egy aprót. - Hálásan köszönöm! - közelebb lépek a rumos hordóhoz és töltök. Nem vagyok pofátlan, csak csendesen töltök egy adagot, ami fölött először csak üldögélek, magamba szívva az illatát. Utána is csak apró, nőies kortyokkal pusztítom el. Mikor pedig hozzám szól, macska szemeim rajta tartom és leteszem a korsót, ezzel jelezve hogy figyel rá. - Elfogadom, a fizetségem pedig legyen az étel és az utazásom. - mosolygom rá, mivel ez nem kis dolog. Szívesen segítek neki, hiszen ki az aki beleharap saját jótevőjébe? Közben azért kortyolok az italból, ne vegyen semmit sértésnek.
- Ahogy gondolod. De ha jó fogásunk lesz, azzal több a munka is. Talán több halat is adunk el, akkor pedig a több pénzből, neked is jobban tudok fizetni. De majd meglátjuk holnap. - *magyarázta törpünk. Harli reménykedik, hogy holnap jobb lesz a fogás. Ideje lenne már. Sajnos mostanság gyengébb időszakokat él át. Persze azért csurran-cseppen valami neki, de nem az igaz. Noha ezeken a vizeken ő maga is most van először. * - Ma már későre jár. Holnap indulunk. Szállásod van? Ha nincs akkor, kihozom a hajó kabinjából a másik függőágyat. - *mondja halászunk. Amennyiben a lány elfogadja a függőágyat akkor idehozza, ha Ra'ena másképp szeretné megoldani az alvást, akkor nem erőlteti a dolgot. Annyi bizonyos, hogy ő elfáradt a mai napon. Ideje lepihennie. Nem is teketóriázik sokat, a függőágyába fekszik, majd el is alszik. Törpünk jó hangosan horkol, amolyan törpösen. Holnap szintén hósszú napnak néznek elébe. A halászat egy monoton és fárasztó munka, mind testileg, de mentálisan is. A nap nagyrészén végig a vízen lesznek. Remélhetően jó idő lesz.*
A hozzászólást Harlon összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 31, 2020 2:30 pm-kor.
Ra'ena
Hozzászólások száma :
14
Join date :
2019. Jan. 13.
Tárgy: Re: A nádas sűrűjében Hétf. Márc. 30, 2020 7:08 am
Harlon & Ra'ena
A törp szavaira aprón bólintok. Különösebben nem szeretném, ha fizetne, hiszen kolonc vagyok a nyakán. Jelenleg a helyet foglalom, az étkétés italát pusztítom. Ennyi jár, ha már vendégül lát. - Nem kell félned, nem ilyedek meg a nehéz munkától. Ha pedig olyan van amihez mégsem értenék, hamar tanulok.- nyugtatásnak szánom szavaim, hogy nem fogom faképnél hagyni. Ha már munkát ajánlott természetes, hogy elfogadom. Bár nem tudom az itteni vizek mennyire bővelkednek halban, vagy egyebekből a folyó ajándékai közül, de majd csak elég arra, hogy ne halljon éhen ez a jó szívű törp. Ha behozza a másik ágyat segítek felszerelni. - Kellemes jó éjszakát! - még köszönök el, majd magam is elfoglalom a helyem. Kicsit még nyújtózkodom, talán fajtám szokása, talán megszokás, majd elalszom. Nem zavar Harlon horkolása, volt már rosszabb is. Viszont a vándor élet miatt hozzászoktam a felszínes alváshoz. Olykor-olykor ugyan felkeltem hallgatózni, de mindig nyugodtan tudhattam, nincs itt rajtunk kívűl senki ember, elf, törp, oawa fia leánya. Csak mi ketten és az éjszakai csend a folyó parton. Mire pedig Harlon felébred, a függőágy összehajtva várja, magam pedig a folyó parton a vizet és az eget kémlelem. Nem hiszem, hogy rossz időnek nézünk elébe, bár tény, nem tudom a szárazföldön mennyire alkalmazhatók azok a módszerek, amik a tengeren. Közben összefogom kék üstököm és fejembe húzom csuklyám.
Harlon
Hozzászólások száma :
83
Join date :
2016. Aug. 08.
Tárgy: Re: A nádas sűrűjében Csüt. Ápr. 02, 2020 1:45 am
// Ra'ena //
*Másnap reggel törpünk felkelt, észre vette, hogy a macskaszerzet már korábban felébredt. * - Jó reggelt Ra'ena! Jól aludtál? -*köszöntötte a bárkánál várakozó lányt, majd neki is állt a szokásos rutinjának. Vitorlát ellenőrizte, ahogyan a hajóköteleket is. Továbbá felpakolta a szigonyokat és a hálókat is a fedélzetre. Ezután a vitorlát leengedte, majd útnak is indultak. Szép idő volt ezen a napon, ragyogóan sütött a nap. A szél is jó volt, mert dagasztotta a kis halászbárka vitorláját, így a hajó - a maga módján - szelte a folyó habjait. A vízről nézve látható volt a nádi világ színe-java, mindenhol úszkáltak a hattyúk, vadkacsák. Törpünk el is gondolkodott magában, hogy de jó lenne egy jó kis sült kacsa ebédre. No de a mai napon nem vizimadár vadászat volt betervezve, hanem halászat.* - Oda megyünk - *mutatta a lánynak az irányt* - Ebbe a folyóba beletorkollik egy kisebb folyó, azon hajózunk tovább. Ez a folyó már sekélyebb, és sokkal lassabb folyású a nádas is sűrűbb arrafelé, amolyan mocsár jellegű. Ott igen nagy méretű ragadozó halakat fogunk fogni. -*ismertette törpünk az oawa-nak az úticélt. Ra'ena is láthatta, hogy ez a folyó már keskenyebb, és a hajó sebessége is lassult, valamint a nád és más vízparti növények is sokkal sűrűbben találhatóak erre.* - Ma nem hálóval fogunk halászni. Te ezt fogod használni.- *ekkor a hajó oldalfalán lévő szigonytartó rudazatról levett egy igen hosszú botot, aminek a végén egy nagy fémkampó helyezkedett el, olyan formája volt, mint egy horognak. A lány kezébe is nyomta* - Ez egy nyeles horog. Annyi lesz a dolgod, hogy a hal kopoltyújába beleakasztod és jó erősen tartod. - *magyarázta Harli, és az "erősen" szót kihangsúlyozta* - Én szigonyozni fogok, általában a nyeles horgot és a szigonyt is egyszerre szoktam kezelni mikor egyedül vagyok, de szerencsémre most itt vagy nekem te segítségnek. - *Amennyiben a macskaszerzet a kezébe vette a szerszámot érezheti, hogy nem annyira könnyű darab. Most már a lány is sejthette, hogy itt bizony nem kis halacskára mennek. Valamint ez már halászatnak aligha nevezhető, inkább már vadászat. Törpünk a zavaros vizet, elkezdte szúrkálni a szigonyával, jó mélyre beledöfte a vízbe a szigonyt, egymás után gyorsan. Ez arra volt jó, hogy a folyó fenekén pihenő halakat felriassza. Nem is kellett sokat várni, egy hatalmas tüskés hátúszó ki is emelkedett a vízből.* - Az igen! Jó nagy. Ra'ena készülj -*mondta neki miközben a hátúszó gazdájára rádöfött a kétágú szigonnyal, ám amaz lecsúszott. Törpünk megpróbálta mégegyszer, de most sem sikerült. A nagy hátúszó a víz alámerült. Ám abban a pillanatban egy óriási kézfej csapódott a bárka fedélzetére. Egy nagy karmos, úszóhártyás kézfej. Aztán kiemelkedett a lény feje is.*
- Ajaj...itt baj lesz! Folyami troll.. már csak ez hiányzott -*mondta Harlink kicsit megijedve, és szigonyát úgy szegezte előre a bestia irányába, mint ha az lándzsa lenne. Eközben a rusnya és büdös troll a másik kezével ráütött egy nagyot a fedélzetre és közben morgott* - Ra'ena itt most harc lesz! Ha támad akaszd meg a csuklójánál én megpróbálom ledöfni! -*mondja neki miközben a troll megpróbálja megragadni valamelyiküket. Most aztán bajban vannak*
Ra'ena
Hozzászólások száma :
14
Join date :
2019. Jan. 13.
Tárgy: Re: A nádas sűrűjében Csüt. Ápr. 09, 2020 11:46 am
Harlon & Ra'ena
Amint találkozom a törppel mosolyra húzom szőrös pofám. - Kellemes jó reggelt és szelíd vizeket! Igen, tökéletesen! Te?- kérdezek vissza szelíden, kicsit megcsóválva farkam. Amíg ellenőrizte a dolgokat, magam is hasonlóan teszek, illetve megigazítom a derekamon tőrjeimet. Valahogy sikerült úgy felhelyeznem, hogy nyomta az oldalam. Régi hiba, de még manapság is előfordul. Ha Harli él a segítségemmel egyértelműen magam is ellenőrzöm a rám bízott részeket. A Nap kellemes meleget árasztott, a szél lehűtött egy kicsit, de a vízen minden olyan csalóka. Hiszen a visszaveri a fényt és a meleget egyaránt. Kellemes volt ezen a bárkán utazni. Legalábbis nem úgy éreztem, mintha rab lennék. A víz pedig megmutatta a maga kincsét: vízi madarak, apró buborékok ahol halak úsznak. Amikor egy irányba mutatott azonnal oda kaptam tekintetem és mellé lépdelek. Valóban mocsarasabb jellegű, sűrű nádas, gyenge sodrás. De mi lapulhat az iszapban, ahol ennyire csendes a terület. Harli a kezembe adta a nyeles horgot és kicsit hátrébb állva, hogy ne tegyek kárt benne megmozgatom, méregetem. Súlyos darab és nem épp apró lényre fogunk vadászni. - Mindent értek és így teszek. - közben még barátkozom új eszközzel, de amint Harli elkezdi felzavarni a vizet, megcsóválom farkam és meresztem szemeimet. Szinte nem is pislogóm. Amint feltűnt a tüskés hátúszó, kész voltam, hogy a megfelelő helyre célozva akasszam meg a horgot. Próbáltam be akasztani, de mintha lecsúszott volna, nem találtam fogást. - Fenébe...- sziszegem, ekkor csapódik az úszóhártyás kéz a bárkán. Amint Harlon elkezdi elmondani a tudnivalókat elhúzom szám. - Nem hiszem, hogy meg fogom tudni akasztani a kezét. De... - ekkor csapott a lény, igyekeztem megakasztani a kezét, de magával rántott. Azonnal felpattantam és elkezdtem felé rohanni, kerülni a csapást és előrántom az oldalamról a kést. Csak a fürgeségemre és Harlon időzítésére támaszkodhatom. Valóban megbízom benne ennyire? Vagy csak meg akarom védeni? Egy macskával több vagy kevesebb, nem mindegy? Ruganyosan kerülgetem és olykor fújva oda-oda kapva ingerlem a lényt, hogy leginkább rám figyeljen és Harlon jól tudjon helyezkedni.
*Törpünk keményen próbálkozott, erősebbnél erősebb döfésekkel, ám az ocsmány troll elkerülte azokat, vagy szimplán félre csapta a szigonyt. Harli újra megpróbálta leszúrni a bestiát, ám amaz a kezével csapott egy nagyot. Halászunk pedig repült hátra két-három métert, a puffanás még hagyján, de a felkarján és a mellkasán egy vágás keletkezett, mely vérzett is. A troll karma erős.* - Átkozott! -*kiabálta vicsorogva és dühöngve Harli, aki talpra ugrott és ismét csak megrohamozta a bestiát. Eközben remélte, hogy a macskalány is sikerrel jár.* - Támadjuk meg két oldalról! -*közlte a lánynak, majd ő maga jobb oldalról támadta meg a bestiát. A vízi trollok, nem olyan lassúak és lomhák mint a többi troll. Törpünk ismét egy erőteljes szúrást indított a lény feje felé, ám amaz ráharapott a szigony nyelére. Hősünk ugyan valamelyest próbált ellentartani, de a szörny nagyobb és erősebb, ráadásul megragadta a törp karját akit a magasba is emelt. A szigony nyele is ketté tört, erős az állkapcsa ennek a rusnyaságnak. Éppen emelte a pofájához halászunkat. Azonban Harli egyik keze szabad volt, hátra nyúlt a derekához, és az övén lévő kést előkapva, beledöfte a kést a monstrum szemébe, aki fájdalmában felüvöltött.* - Ra'ena most szúrd torkon vagy szíven! -*kiáltotta a lánynak, de épphogy kimondta, a troll belehajította a vízbe a törpöt.*
Ra'ena
Hozzászólások száma :
14
Join date :
2019. Jan. 13.
Tárgy: Re: A nádas sűrűjében Szer. Május 06, 2020 2:48 pm
Harlon & Ra'ena
Halálos keringőbe kezdtünk. A troll folyamatosan támadott és Harlon-t és igyekszem a haragom a pengém ívébe adni. Szemeim szikrát hánytak, ahogy a törp sebére téved tekintetem. Orromat elönti a fémes illat. Átkozott ragadozó ösztönök. Harlon szavára balra indulok meg, vicsorogva a farkamon égnek meredve a szőr. - HARLON!- kiáltok aggodalmasan, majd felszólítására tőröm mélyen vájnám a lény torkába míg másik kezemben pihenő tőrt a szívébe igyekszem mélyeszteni. Elrúgva magam övemre akasztom a tőrjeimet és Harlon után ugrom. A sérülése miatt ki tudja mit csalna még ide, meg ki tudja kap e valami fertőzést ebben a mocsárban.
Kezdőlap
Csüt. Jún. 17, 2021 6:15 pm by 
Tárgy: A nádas sűrűjében 
