Mesélői

Résztvevők: Shalana és Eléndra

Köszöntelek titeket Délosban!
A város az emberek királyságának a nyugati felén terül el, egy gyönyörű kis vidékies városka egy szép kikötővel és sok-sok halász és kereskedőhajóval tömve. Igazi napos idő van kellemesen élvezhető meleggel és az ahhoz illő kellemes sós tengeri levegővel, ami a ritkás enyhe szellőkkel a várost eltelíti. A kikötőben a hajósok egymást váltják a bárokban és a raktárakban, hogy az árujukat átadják, továbbá, hogy a kapott pénzt hamar el is igyák.
Valamilyen okból ti ketten is a városba kerültök és amíg az egyikőtök valószínüleg valamilyen kalandon töri a fejét, vagy lehet, hogy csak az embereket akarja megismerni, addig a csipet csapat másik macskásabb fele meghallja pletykákból, hogy egy elveszett hercegnőt keresnek a városban az a pár tünde, akiket ma láttak a kapuknál. Persze ha többet megszeretnél tudni a dologról akkor el kell menned megkeresned őket, de az is lehet, hogy rögtön a bajbajutott, vagy éppen elrabolt hercegnő után eredsz.

Információk

Az első kört nyitva hagyom innen, érkezzetek meg valamilyen indokkal a városba és írjátok le szépen merre szeretnétek mozgolódni.
Hajrá srácok sok sikert!

Egyszerű dolog miatt érkeztem ide, a hasam viszonylag nagy úr. Máshol is lehet halat enni, de egy ilyen helyen vannak igazi különlegességek. Ez volt az álca, de a valóság teljesen más volt. Alap anyagokat kerestem ugyan is. Jövőben felszerelésem fejleszteni vagy bővíteni tudjam. Ehhez pedig nem más kell, mint ritka ércek vagy eszközök. Az elsődleges célom ez lett volna, persze mind ezt úgy lehetőleg titokban maradjon mit is akarok. Mikor kérdeztem egy-egy kereskedőt úgy adtam elő, mintha a gazdámnak kellene.
Míg nem egy illat csapta meg az orrom, amit érezve a nyál szinte ki csordult a számon. Illat magával ragad és húzott a stand felé, ahol megtaláltam azt mi ennyire csalogatott. Vettem is azonnal az ínycsiklandó rudacskákból egy jó nagy adaggal. A fahéj kemény volt, de sétám közben én élvezettel rágcsáltam. A standok és kereskedők közt mászkálva sok mindent hallani. Messzi tájak híreit, amik néha igazak, vagy az igazság eltorzult változata. Az is meg esik, hogy az egész hazugság. Sajnos azt, amit kerestem nem találtam meg, igy hát arra elhatározásra jutottam idővel nagy útra kell elszánom magam. Ellátogatni a törpék országába, vagy egy olyan helyre, ahol aktívan kereskednek.

Egy ilyen helyen sosincs unalom, és mindig akad társaság persze ha ember vagy valami más vagy. A más alatt úgy értem nem Oawa vagy self. Fővárosban is de úgy általában mindenhol szembe kerülök ezzel a problémával. A fajtám híres arról békeszeretők, akkor engem általában miért kerülnek és miért tartanak tőlem? Talán a termetem? Áh nem tudom nem vagyok ember, szerintem semmi baj velem. Személy szerint imádom az ezüstös bundám. Utcai talponállóban gondolkodom ezeken a dolgokon mi közben karmaimmal az asztal falapján kopogok. Ép felemelem korsóm, hogy legurítsam utolsó korty italom amikor egy pletyka felkelti érdeklődésem. Fülem radarozva a hang iránya felé mozdul egy picit.
Elmosolyodom a bajuszom alatt és úgy döntök elindulok, meg keresni a tündéket. Keresni valakit úgy fogalmam sincs ki ő hogyan is néz ki szerintem értelmetlen lenne. A kapuk, jó ki indulási pontnak tűnik. Az irányt először arra felé veszem, hátha ott találok valakit vagy útközben összefutok vele.
Nem tehetek róla, meg szólalt a kis csengettyűm. Nem azért, de nem gondolom magamról azt mekkora bajnoka vagyok az igazságnak. Valaki ténylegesen bajban van nem tudok csak úgy elmenni mellette.
Mert ki tudja? lehet csak izgalomra vágyót a csaj és elszökött kikapcsolódni. Ez esetben nincs is baj szerintem, lazítás mindenkinek kell még a királynak is.
Talán csak túlkombinálom, mert rosszat feltételezem? Azzal kapcsoltban itt biztosan elég sok bűnbanda van így alvilág is aktív.

Kapuk felé haladva néha megkérdezek egy embert, nem látotté tündéket a környéken. Kapok útba igazitást, akkor útirányom megváltoztatva az útba igazitás szerint haladok tovább.
Nem akadnék ilyen információra szépen a kapuig sétálok. Ahol, ha nincs senki, akit keresnék el kell döntenem, hogyan és merre tovább.

Eléndra

Hát már jó hosszú ideje úton van. Igazából nem is érti, hogy miért nem fordult még vissza, mert soha, tényleg, SOHA nem volt még ennyire messze, és valahol kezd egy kissé zaklatottá válni, hogy mit fognak szólni a szülei, mert biztos semmi jót. Fú, már előre fél ettől, főleg talán apjától! Nem... Nem is, inkább az anyjától. Vagy mindkettőtől egyszerre. Nem tudja! Annyit tud csupán, hogy kétségbe van esve, otthon mi fog történni vele a szobafogságon túl, ám az izgatottság hajtja őt tovább felelőtlenül. Ha már eljött idáig, igazán nem kéne visszafordulnia, nem igaz? Hát nem is fog!
Átvágott az egész pusztaságon, találkozott néhány nomád csapattal is, akik egészen kedvesen fogadták őt, sőt, még meg is engedték, hogy velük tartson. Ezzel igazán jól kezdődött a túrája, főleg, hogy nem tartották fel a határnál sem – de miért is tették volna? Ő a királylány, azt csinál, amit akar! Kivéve akkor, ha a szülei azt mondták a katonáknak, hogy nem, mert neki ők sem parancsolhatnak. Pár nap, és úgyis áthágja ezeket a tilalmakat, szóval... Semmi sem állíthatja meg!
Mindenesetre a nomádokkal egész kellemes ideje volt. Sokat beszélgettek, főleg az asszonyokkal, meg az íjászat kapcsán a férfiakkal is sikerült szót váltania valamennyit, és természetesen az állatok miatt is előkerült pár egészen izgalmas téma, amiket nem is tudott azokról a jószágokról, amiket magukkal hajtanak. Kapott a finom kecsketejből és -sajtból, éjszakára meg adtak neki meleg gyapjútakarót, hogy ne fázzon. Lovat sajnos nem kapott, de nem is lett volna szíve kérni, épp elég szerencsétlenek, hogy állandóan vándorolnak és keresik a helyüket, neki meg úgyis ott van a széllel járás képesség, ha egy kicsit gyorsítani akar a tempón.
A határhoz érve – amit sose fog igazából megérteni, hogy miért van ember és ember közt határ, még ha természetes is a folyó miatt – izgatottan folytatta az útját. Benézett pár faluba, ott beszélgetett a helyiekkel, nagyon kíváncsian hallgatva az ittenieket, hiszen teljesen ismeretlen ez a számára. Párszor ugyan megesett, hogy az embereknél kötött ki, de sose volt huzamosabb ideje ezzel foglalkozni, na meg mióta Loreleinek végzetesnek bizonyult egy találkozója, azóta nem is nagyon volt sem ereje, sem kedve, sem bátorsága elszökni otthonról. Ezt figyelembe véve ez egy igazán nagy előrelépés és igazán nagy felelőtlenség, de nem érdekli! Hiányzik neki az izgalom! Csak az elfek meg ne találják! Még szerencse, hogy Viridielt leköti a felesége – már ha jól hallotta a híreket -, így aztán apja nem tudja őt a nyomára küldeni, hogy a fülénél fogva visszarángassa, egyáltalán nem hiányozna neki. Fogalma sincs, hogyan néz ki a párja azon kívül, ami a fülébe jutott – és a vörösségén kívül sok nem jutott el hozzá, meg ahogy egy csomó nemes a háttérben rosszallja az egészet -, de titkon hálát ad neki, hogy hatástalanított egy olyan alakot, aki pikpak a nyomára bukkanna.
Maga se tudja, miként és hogyan, de még hosszabb idő után Délosban találja magát, legalábbis azt mondták, ez a hely Délos, de hogy miben másabb, mint a többi, hát azt nem tudja. Nem mintha ez érdekelné, tényleg csak a kaland miatt van itt és azért, hogy világot lásson, ha már apja megtehette. Akkor ő miért ne tehetné? Tiszta igazságtalan, hogy neki nem engedélyezett a vándorlás! Biztos fiús kiváltság, lehet, ha fiúnak született volna, már régen tilalom nélkül róhatná az utakat és birodalmakat... Mondjuk az is lehet, hogy apja idejében nem voltak ennyire veszélyesek a vidékek, azért a sötételfek eléggé megnehezítik a dolgukat.
Talán csak pár napot tölt a városban, mikor a fülébe jut, hogy bizony keresik. Értelemszerűen volt és van annyi esze, hogy nem az otthoni hacukájában indult el, otthon hagyta mind, ami arra engedne következtetni, hogy valami rangosabb alak, és ehelyett a katonatársaitól szerzett pár teljesen egyszerű ruhadarabot, amivel könnyedén beolvadhat a népesség szürke részébe. Jó, lehet, hogy a haja selymes és bársonyos, meg szinte világít a napfényben, annyira tiszta szőke lobonca, de azt ráfoghatja az elfek tisztaságmániás hajlamára is. Se ékszer nincs nála, se olyan felszerelés, ami az erdei királyi címert viselné, és a felszerelésében is csak az alapok vannak nála: melegebb köznépi erdei elf öltözék - hiszen már lassan havazni is fog, ha minden igaz, arra meg fel kell készülni -, azon egy vastagabb köpeny, amiben nem feltétlen fog fagyoskodni, egy kivételesen meleg és puha csizma a lábán – amit talán a legértékesebb a ruházatából -, kesztyűk, bár az inkább az íjászat miatt, hogy ne sebesítse ki az ujjait. Aztán van egy kis táskája, amiben élelem, ital van, kötél és tűzgyújtásra alkalmatos eszközök, na meg benne egy vadászkés, váltóruha, amit ritkán sikerül kimosatnia. Az emberek sajnos nem foglalkoznak olyan szinten a tisztálkodással, mint ők. Emellett az övén ott figyeg egy tőr, kard nincs nála, mert nem tudja haszálni, hátán pedig ott az íj – természetesen nem felajzva, hogy jól kinyúljon az ideg -, illetve egy tegez, tele nyílvesszővel. Ha jól emlékszik, akkor tizenöt van nála. Ezek alapján, ha bárki kitalálja, hogy ő az erdei elf királylány, annak gratulálni fog! Sőt, ráadásként a köpenyének csuklyáját szépen az arcára húzza, hogy végképp ne lehessen kitalálni, ki ő. Hideg van már ahhoz, hogy a fejét csak úgy kitegye a hűvös szélnek, ami inkább már fagyos a tengerről érkező levegő miatt. Ki is pirosította már az orcáját és az orrát, a fülei végei is biztos kellemesen vörösek. Jobban belegondolva vacog is, szóval lehet, megpróbál keresni valami helyet, ahol egyrészt átmelegedhet, másrészt kaphat valami forró italt, lehetőleg alkoholmenteset! Nem akar alkoholizálni, az nem illik hozzá, szóval vagy valami gyógyfüves tea, vagy meleg víz... Még az is jó lenne.
El is indul, hogy keressen egy szimpatikus fogadót, de nem a legdrágábbat, mert gondolnia kell arra, hogy a visszafele útra is maradnia kell a nála lévő pénzből. Bőven megelégszik így valami középkategóriással, és csak reméli, hogy nem kerül a rosszabb környékek egyikére. Annyira sajnos nem ismeri ki magát ebben a városban még, de ha megszaporodnak a rossz arcok az utcákon, akkor tudni fogja, hogy az nagyon-nagyon rosszat jelent, és hamar ki kell fordulnia a következő sarkon, mondjuk vissza a piactérre vagy egy népesebb és jobb arcokkal teli helyszínre.

Mesélői

Egyikőtök, azaz a csapat lovagias fele úgy döntött, hogy a kapu felé veszi az irányt, ami nem egy rossz ötlet, hiszen a pletykák szerint ott várnak azok, akik az elveszett hercegnőt keresik. Az út azonban elég hosszú, főleg, hogy meg-meg állsz azért, hogy körbekérdezz, de az az egy kettő ember akik tudnak is valamit, is ugyanazt mondják, hogy a kapuknál látott utoljára tündét, akik annyira kitűntek innen, hogy említésre méltó legyen.
Ebből két dologra is asszociálhatsz, az egyik az az, hogy a hercegnőt tényleg elrabolták, hiszen ha senki nem látta a városban, akkor valószínüleg jól elrejtették, vagy a másik az az, hogy a hercegnő sem akarja, hogy megtalálják. De vajon erre mekkora az esély?
Minden esetre elérsz a kapuhoz, ahol két jól öltözött tünde katona vár téged. Jól láthatóan királyi testőrség részei, hiszen a páncélzatuk jócskán elmarad a klasszikus ütött kopott normál katonáétól. Ha megközelíted őket akkor leveszik a sisakjukat és az egyiköjük emberi mértékben olyan jó 40 év felett jár, míg másikójuk éppen ha elérte a huszas éveit.
-Üdv esetleg tudna segíteni nekünk?-szólal meg a fiatalabb, majd az idősebb veszi át a beszédet: -Egy nőt keresünk egészen pontosan a hercegnőnket. Gyönyörű szőke haja van, bársonyos arca és a tekintete egyszerűen lenyűgöző.-persze ezután a fiatalabb egy jóval alkalmasabb leírást ad róla, mint a magassága, szeme színe és hasonlóak.
-Nem látta véletlenül?-kérdezi tőled reménykedve.

Ezalatt a hosszú idő alatt azonban a hercegnő sem tétlenkedik. Nyakába veszi a várost és jól elrejtett mivolta mellett nem is ütközik kérdezősködőkbe. Persze futólag meglát egy pár városőrt, akik kicsit furcsálják a csukját, de nem akarnak vele zargatni, hiszen bajt nem okoztál, így el tudsz jutni egy olcsóbb helyre. A taverna neve ami előtt megállsz azt mondja, hogy a neve: Fehér bálna fogadó, vagyis emberi betűkkel ez van kirakva a cégérre. Nem tűnik túl flancos helynek, ha bemész elég szembeötlő alkohol szag ömlik az orrodba, ha esetleg továbbmész pedig a kikötő felé van még ami hasonló árkategóriásnak tűnik és nem úgy néz ki, mint egy romház: A fekete polip fogadó. Ez a hely egy kicsit barátságosabbnak tűnik kívülről is, hiszen egy alkoholista bácsi helyett egy bájos kereskedő srác van előtte, aki éppen valamit beszél egy másik emberrel, akinek a ruhájából olybá tűnik, hogy a konyhán dolgozhat. Ha itt belépsz egy kellemes étterem van a földszinten, azaz mindenki eszik valamit, a másik hellyel szemben, ahol inkább a sörös korsók voltak a mérvadóak. Bármelyik helyen is foglalnád el a szállásodat a pultos pár érméért cserébe neked adja az egyik szobáját és ha gondolod akár fel is mehetsz lefeküdni.
Akár így teszel akár nem egy férfi jön veled szembe, aki egy picit jobban szemügyre vesz téged, és amikor elmész mellette még a fenekedre is csap... Lehet azt hiszi, hogy egy megvehető nőcske vagy akit éppen felküldtek valahova. Minden esetre, ha szeretnél szóba elegyedni vele van rá lehetőséged.

Azonban más lehetőséged van, ha egyik hely sem tetszene nagyon, akkor a piactéren sok-sok ember között képes lehetsz érdeklődni még fogadókról.

Eléndra

Magában halkan dúdolgatva mászkál az utcákon, és mikor észrevesz egy-egy bámuló tekintetet, csak kérdő felháborodással fordítja oda a sajátját. Most mégis mi van? Ennyire fura? Hát nem akarja, hogy lefagyjanak a fülei! Mondjuk szólni nem szólnak, valószínűleg azért, mert nem csinált galibát. Nem mintha annyira akarna, hogy aztán bedobják valahova, és le is adják őket az őt kereső tündéknek. Pfujj!
Némi botorkálást és barangolást követően el is talál először a Fehér Bálnához, aminek egész biztató neve van. El is mosolyodik, és magabiztosan kihúzva magát nyit ajtót, mert azt olyan emberesnek találja, azt a mellkasban dagadó magabiztosságot, ám ahogy belép, a hideg, csípős, de legfőképp sós levegőt azonnal felváltja valami egészen kellemetlen. Hát az eddigi jókedve és emberesen magabiztos vonásai azonnal el is tűnnek, helyébe pedig olyan torz ábrázat kerül az undortól, hogy talán maga is meglepődne, ha látná. Szinte fuldoklik odabenn, annyira szörnyű az a tömény alkoholszag, ami fogadja, így azzal a grimasszal, ami kiült rá, be is csukja egy szó nélkül az ajtót, mielőtt valaki ráordítana, hogy csináljon már valamit.
Egy kicsit köhög, ahogy továbbáll, és csak reméli, hogy nem fog senki rátörni csak úgy, mert... Mert pofátlan volt? Vagy mert hirtelen csak úgy távozott és kiengedett az épületből némi meleget fizetés nélkül? Ehh, elég problémás lenne ez is, de az emberekből az eddigiek alapján nagyon is kinézi, hogy még ezért is pénzt kérnek. A semmiért!
Keres egy másik fogadót, gyorsan eltűnve, mielőtt valaki tényleg pénzt követelne tőle, biztosra véve, hogy van még néhány hely, ahova betérhet, és kevésbé lesz gyomorforgató az alkoholszag – vagy inkább tünde mértékkel is elfogadható lesz. Náluk annyira nincs nagy kultusza ennek, ha van is valami alkohol a kezük ügyébe került pohárban, az is borfélékből áll, de nem ennyire szagosak azok sem. Újabb bandukolás után egy kevésbé bizalomgerjesztő nevet talál, és itt azért megtorpan, ahogy fontolóra veszi, bemenjen-e az előzőek alapján. A férfi viszont egészen szimpatikus, jócskán többet ad magára, mint mondjuk a korábbi részeges a másiknál, szóval... Talán nem lesz ez olyan rossz, mint az előző hely, még a név ellenére sem.
Be is megy, és ha esetleg a kereskedőfiú tekintetét megérezné magán, akkor rámosolyog, mielőtt becsukná maga mögött az ajtót. Ahogy remélte, annyira nem is szagos a hely, így eléggé úgy tűnik, hogy itt keres magának valami meleg innivalót, bár a helyet elnézve itt inkább esznek... Neki meg nincs társasága és jelenleg nem is mondaná magát éhesnek. Tényleg inkább csak inna valamit, aztán reméli, hogy talál egy olyan helyet, ahol egyedül elüldögélhet addig, míg elfogyasztja.
Odamenve a fogadóshoz már előadná az elképzeléseit, hogy mit szeretne inni, de ő azonnal a szobaadásra tér ki, egészen tenyérbe mászóan magyarázva arról, hogy milyen jók is az itteni bérelhető helyek, meg hogy kényelmesek és olcsóak is ennek tetejében. Egyre inkább felszökik a szemöldöke ezek hallatán, de ha átgondolja, akkor végül is szoba se fog ártani. Az előző helyen úgyis leadta már a kulcsot, és most, hogy keresik, ha észrevétlen meghúzódik valahol, talán elmennek innen a keresők, és a nyakon csípése nélkül hazatérhet, megmutatva apjának és anyjának, hogy jobb, mint azok, akiket utána küldtek.
El is vigyorodik, így megegyezik három napban, és elő is veszi a csilingelő érméket, amiket a fogadós hamar el is tűntet a pultról. Még megérdeklődi, hogy lehet-e a szobájába felvinni innivalót, mert nem akarja itt a négyfős helyeket elfoglalni, és különben is csak valami teát szeretne vagy meleg tejet, enyhén borozott vizet – mert hallotta ám, hogy nem mindenütt annyira tiszta a víz, mint hazájukban! Nem akarja, hogy megbetegedjen ilyen óvatlanságból. Remélhetőleg valamelyik lesz itt, ha más nem, akkor felvizezett bor biztosan, és ha felviheti, akkor fel is megy vele, persze miután kézhez kapta a kulcsot és ő is kifizette a pohárnyi italt. Ha nem viheti fel, akkor a kulcs megkapása után felmegy, hogy lecuccoljon, és visszajöjjön az innivalójáért, és a pultnál foglaljon helyet – legalábbis ez a terv. Azzal viszont nem számolt, hogy ahogy elindul felfelé, valaki a fenekére csap. Megilletődötten ugrik meg, és akármilyen nevetséges is, a váratlanság miatt egy kis sikkantás is kicsúszik. A pillanatnyi zavarodottság viszont gyorsan vált számonkérő ábrázattá, és így keresi a tettest, aki hozzá mert érni ilyen illetlen helyen.
- Már megbocsásson, de mégis mit gondol maga, kicsoda? – kérdezi összevont szemöldökkel, és a hanghordozásán nem tud segíteni, szinte süt róla, hogy felsőbb körökből jött és tanult személy. – Ez a szokás errefelé, csak úgy rácsapni a nők fenekére? Meg kell mondjam, elég szégyentelen egy húzás ez és egyáltalán nem imponáló! Azonnal kérjen bocsánatot, ahogyan azt illik ilyen helyzetben! - dobbant egyet finoman nyomatékosítólag, és ha nincs nála ital, mert nem engedik fel vele, akkor karba teszi a kezét, további számonkéréssel a testtartásában.

Lassan haladtam, mert néha megálltam kérdezősködni. Bár, ha futok akkor gyorsabb. Feltünést is keltek.... mintha amúgy is nem lennék elégé feltűnő. Ja meg esetleg elszalasztok egy lényeges információt is talán.
Akárkit is kérdeztem mind a kapu felé irányítottak.
-Hm érdekes egy helyzet.
Morgok a bajuszom alatt és nyelvemmel igazitok a fahéjas pálcámon egyet, amit pár pillanattal ezelőtt dugtam a számba. Séta közben aktívan nyalogatom érdes macska nyelvemmel. Élvezem az ízt mi szét árad számban. Ez az íz igencsak erős és intenzív, nem hiába áll a fahéj csípős és erős fűszerek rangsorában előkelő helyen.
Közben azért jár az agyam is, hisz furcsa, ha tényleg van itt egy hercegnő akkor nem nagy pompával meg minden kellene érkeznie? Az embereknél általában ez a szokás kivéve, ha…hm.
Nos jah lehet elrabolták, de akkor miért nem özönli el a környéket egy csomó katona? Vagy az a pár egység, ami itt van miért nem túrnak át minden létező kis lukat a városban?
Ezt valahogy nem értem, én helyükben veszély lenne felforgatnék mindent.
Már messziről kiszúrom a két fura alakot, vagy is az elfeket. El sem lehetne téveszteni az öltözetük igencsak eltér a többi utcán lézengő alakétól. Igaz vannak itt kereskedők, akik jól öltözőtek, de ok vagy is ez a két elf még is más. Mikor közelebb érek és megállok elötük leveszik a tökfedőket. Az egyik igencsak fiatal, a másik meg tuti idősebb talán jó negyvenes lehet.
Kérdésre felvonom a szemöldököm. Valóban azok, akik furák egy kicsit, de betudom annak aggodnak és izgatottak. Mire gondolok, hát a hanglejtésükre és a megszólításra. Vagy csak én tartom sokra és magasztalom túl a királyi gárda tagjait? Lehet igy van hisz szeretnék egyszer lovag lenni.
- Igen, bár attól függ miben.
Már ép lekorholnám, ne mondja ilyen hangosan, de rájövök nem volna értelme. szinte a fél városban elterjedt a pletyka hercegnőről már. Igy hangosan kimondja mit csinálnak itt már édes mindegy. A fiatalabbik, ad egy értelmes leírást is róla, ami alapján ellehet indulni.
- Hát ami azt illeti nem, nem láttam. A leírás ugyan jó, de.... nos mindegy.
Ez egy megbízás is lehetne, vagy is az pontosan és most jönne, letisztázzuk azt mit is kapok a segítségért. Csak számomra segítség nem lenne az, ha kapnék valamit érte.
Halkan hümmögők miközben ketté harapom a fahéj rudacskát és lenyelem a darabjait, majd megtörlöm mancsommal a szám.
- Legyen, meg láttom mit tehetek. Viszont nem ígérek semmit, ohm és jobban tennék, ha kevésbé lenének feltűnőké. Nem mindenki olyan jó akaratú éré felé, mint én.
Tettem egy lépést miután hat átfordítottam nekik, majd vállam felet visszanéztem.
- Maradjanak a környéken, bár édes mindegy. Az öltözetük alapján mésziről kiszúrom maguk mikor visszatérek.

Már mentem is tovább, gondolataim ugyan nem osztottam meg velük, ahogy véleményem sem.
Kicsit talán félénkek, vagy megszeppentek a város forgatagától? Amit sejtek, a hercegnő csak dacol. Túlságosan is óvtak és elzárhattak mindentől, ő pedig csak életre vágyót lássa a nagy világot. Ezt az érzést még meg is tudnám érteni. Ám ha tényleg elrabolták, miért épp erre hozták?

Áhh mindegy is…. valahol csak elkel indulni. Legjobb hely a pletykák igazi forrása a piacon kívül nem más, mint egy jó kis kocsma vagy taverna. Nem valami elit úri hely, hanem valami közép vagy alsó kategóriás. Ahol a levegőben vastagon lebeg a füst és minden apró lélegzetvételt pia szag hat át. Néha a részegek és az alkeszok egész érdekes dolgokról mesélnek pár ingyen kör után.

Mesélői

A csapat hercegnője úgy néz ki kellemetlen pillanatban találja magát, hiszen egy igazán aranyos és kedves férfi ember rácsapott a fenekére...
-Ohh ugyan már, ha fent végeztél várlak én is, csak gyere le szólj, nem kell itt játszani a nehezen kaphatót...-mondja neked felnevetve a hepciás tekinteteden és nem kicsit lepődik meg lent a kocsmáros a lépcsőkről szűrődő hangok hallatán és a segítségedre siet:
-Hé hagyd békén, ő nem olyan nő, ő egy vendég!-szól rá, majd a csávó erre teljesen meglepő módon reagál:-Mindenki tudja, hogy bárkit rálehet venni bármire pénzért, szóval mond csak mennyit kérsz érte?-néz újra a hercegnőre a nem kicsit perverz tag.

Eközben a macska a kaputól elindul vissza a városba, miután a tündék megköszönték, hogy segít nekik az említett lovag. Felhívják a figyelmét még arra is, hogy a városba nemrég elindult pár katona még ugyancsak keresni a hercegnőt.
Először úgy néz ki kocsmákat keres, és nem egy jut eszébe az idefelé tartó útról, azonban ahogyan végigjár párat hamar rájöhet, hogy nem igazán ismerik fel a leírás alapján.
Az olcsó Veszett Pocok és Szomjas Patkányban semmiképpen sem, de ahogyan tart a piac felé a Fehér Bálnában megállítják pár percre, hiszen a kocsmáros emlékszik arra, hogy egy különös nő volt itt, bár csak benézett, ezért javasolja, hogy a környéken kérdezz körül. Ha pedig így tesz a macsek, akkor hamar megtudja, hogy a nő elég zavarodottan mászkált, mint aki nem találja a helyét, mintha teljesen idegen lenne számára minden és ami ennél is rosszabb, pár rossz arcú zsoldos követte őt az elmondások alapján. Persze egy öreg néni az egyik padon még tud adni egy útirányt, de a sok-sok eltelt perc miatt kitudja meddig jutott el a lányka.

Eléndra


Egészen megilletődik – ismét -, ahogy a férfi szavait hallgatja, és egyre magasabbra emelkedik a szemöldöke az elhangzottak miatt. Egyáltalán nem érti, mit akar, és lehet őt tudatlannak nevezni emiatt, de azért mégis, a természet gyermekeként egy teljesen ártatlan közegben nevelkedve nem kifejezetten tud azonosulni ezzel a fajta gondolkodással és utalgatásokkal. Mondjuk a mondata második fele elég sok gusztustalanságra utal, így lassan megjelennek az undor vonásai is az arcán a zavarodottság mellé, amint felsejlik benne a fickó feltételezett célja.
Hát ez szuper! Komolyan úgy néz ki, mint aki annyira akarna ilyeneket csinálni?! Még csak nem is mutogatja magát, még a köpenyét se vette le, de hát úgy tűnik, neki még egy asztal is megfelelne! Legalábbis ezek alapján. Vagy csak ennyire szépnek tartja a pofikáját, hogy azonnal jónak ítél minden mást is? Még mit nem, majd ha valaha lesz kedvese és férje, neki feltárja azokat a bájokat, amiket ez a fickó keres – nála teljesen feleslegesen!
- Köszönöm! – vakkantja oda a fogadósnak, és a frusztráció miatt talán nem hallatszódik a hála a hangjából, viszont őszintének szánja a szót. Továbbra is karba tett kezekkel álldogál, ellenszenvesen és felhúzott orral bámulva vissza az idegen szoknyapecérre – vagy inkább nőfalóra, mert nadrág van rajta, nem szoknya -, ám az utána lévő megjegyzésétől leesik az álla, a szó legszorosabb értelmében. Mélységes döbbenetében és hitetlenkedésében eltátott szájjal és felugrott szemöldökkel néz rá, és komolyan nem hiszi el, hogy erre képes az illető. Micsoda egy tuskó! Hát még ilyet! És erre komolyan ugranak a nők, vagy csak azért csinálja ezt, mert...
Gonoszkás mosoly villan az ajkán.
- Ó, értem, szóval egyetlen nő sem hajlandó magával lenni, csak pénz fejében, mert... Nem is tudom, túl csúnya? Vagy csak szimplán hűtlen és senki sem akar magával párkapcsolatot? Netalán... Túl kicsi? – simít végig elgondolkodón az állán. - Hát ez elég elkeserítő, igazán sajnálom! – húzza fel tehetetlenül a vállait, bár teljesen átlátszó a sajnálkozása; egyáltalán nincs ilyen érzelem benne. Dögöljön inkább meg! Vagy hazaviszi és az óriáspókok egyik barlangjába dobja! Na jó, azért annyira nem lenne agresszív és gonosz vele szemben, de igazán beleverhetne valaki némi tiszteletet, viszont úgy tűnik, azt neki kell megtennie!
- Na ide figyeljen! – lép közelebb, és mutatóujját kinyújtva megböködi a fickó mellkasát. – Ha azt hiszi, hogy pénzért kaphatós nőcske vagyok, akkor nagyon-nagyon-nagyon nagyot téved! Úgy nézek ki, mint aki szobára menne bárkivel? – néz rá összeszűkített szemekkel, bár választ nem vár rá, hiszen a férfi megjegyzései kellően egyértelműek erre. – Nincs az a pénz Neminrán, amiért megvehető lennék! Sem ma, sem a jövőben, szóval most álljon le, amíg szépen mondom! – teszi csípőre a kezeit, és kissé olyan az ábrázata, mint egy hisztis gyereknek, ahogy enyhén csücsörít és dühödt sértettséggel néz, hátrébb lépve és ismét karba fonva a kezeit. - Megvan a tisztességes pénzkeresési szakmám, és eszemben sincs és nem is lesz a magafajtákkal foglalkozni!

- Érdekes, akkor jól rejtőznek az ebadták.
Végül is ez a dolguk és jól is teszik, ha tényleg baj van igy talán többre jutnak, mint én igy a nyílt színen. Vissza felé sétálok, egyenesen a kikötő felé. A legtöbb olcsó lepukant hely azon a környéken van. Na jó azért van 1-2 rendes tiszta is, de a város központi részén találhatókhoz egyik se mérhető szerintem. Miközben sétálok, kérdezgetek tovább és rá kell jönnöm sajnos nem igazán ismeri fel senkisem. Azért ez jó dolog egyben rossz is szerintem. Vagy jól álcázza magát, vagy tényleg nagybaj van. Egy kis aggodalom van bennem, valami történt a csajal. Kicsit szende és talán mellé még félénk is a város hamar felemészti.
A kocsma, amit meg pillantok és belépek szinte nevetésre késztet, nem az ahogy kinéz, hanem a név választás. Rögtön át is megyek egy másikba hiszen a fogadós nem ismere fel, sőt mi több mai nap még egy hegyes fülűt sem látott. A patkányban már másvolt a helyzet ugyan, de keresésem és kérdéseim nem jártak eredménnyel.
Rúgná meg a macska miért kell igy bujkálni? Mérgelődők magamban, ezzel nyugtassam magam. Az aggódás elhatalmasodik az nem jó, még végén nem fogok tisztán gondolkodni és hibázok. Szégyen lenne rám nézve, ha érzelmektől hajtva reagálnék a helyzetre. Egyben remek táptalaja lenne az előítéleteknek.
Lépteim kicsit megszaporázom, és gyenge korhat lenne következő ajtó, amit belökők, lehet meg sínylene érintésem. Valami bálnás azt hiszem fehér bálna a neve ahová most beléptem. A fogadóst faggatom rögtön és végre találtam valamit. Apró mosoly jelenik meg az arcomon, talán lehet nem a kereset tündéremről van szó. Ez akkor is egy jó jel számomra, ahogy tanácsolja körbe is kérdezek a környéken. Kilenc életemre mondom, ismét mázlim van! Egy öreg néni, akit meg szólítottam tudott mondani még egy irányt is. Még nem futottam ugyan, de lépteimen ismét gyorsítottam, a tudat talán ö az ráadásul valami zsivány banda nyomába szegődött aggasztott.

Mesélői

-Ohh szóval csak az érdekel elég nagy-e? Mert elég nagy! Gyere nézd meg te nőcske!-kérdezi keresztbe, miközben éppen egy gyönyörű kirohanást látunk a hercegnőtől, már már érdekelné is a fickót, de sajnos nem erről van szó... Meghallgat, arcán pedig egyre betegebb ábrázat látható, úgy tűnik valami baja van neki, de hogy egészen pontosan mi azt nem tudja senki sem. A csapos is kezd közben ideges lenni, de egyenlőre nem lép semmit. Addig biztosan nem, amíg a csávó megragadja a kezét a hercegnőnek és az alábbiakat mondja:
-Na jól van egye fene, nem kell se pénz se semmi, csak az élvezet... értem én, na gyere gyorsan akkor lerendezzük!-mondja, mikor a csapos egy szép nagy buzogányért megy a pultjához.
Eközben a macskalovagunk éppen valamit meghall az egyik fogadó előtt...
-Mit képzelsz hagyd őt békén!-hallatszik ki az utcára, majd egy hatalmas nagy reccsenés, amit a csapat benti részéhez tartazó nő jól tudja miből ered...
A buzogányt meglátva a férfi kardot rántott és igazi nyúl módjára ugrált rá az egyik asztalról a másikra a csapos felé csökkentve a távot.
-Engem akarsz, te csőcselék!-mondja neki, majd a csapos az asztalra csapott... Igazán nagy káosz lehet bent, de vajon ha be is ront a macskaféle, akkor kit lát majd a bajkeverőnek? A csapost, aki foltos ruhákban rongálja a bútorokat, vagy a táncoló kardforgatót, aki még egyenlőre nagy bajt nem okozott?

Cicc cicc lehetne mondani az orrom, nem nem az mert kutya nem vagyok a füleim és az ösztöneim vezetnek. Az útirány, amit kaptam kocsmák elött vezet, a kérdéseim süket fülekre lelnek. Nem kapok értékelhető választ, sem további útirányt. Ez két dolgot jelenhet, engem jól átvertek, vagy kihűl a nyoma az egérkémnek. Talán, talán itt bujkálhat valamerre, hisz a néni csak azt mutatta a zavartan viselkedő merre haladt el.
Meg állok az egyik ivó elött, ahol igencsak elevenek a vendégek. A füleim radarként fordulnak a hang irányába.
- Na ne már pont, amikor dolgom lenne….
Tényleg baj van bent, én is bajba kerülök nem teszek semmit. Van bárki aki felismert amit kicsit nehezen hiszek. Nos, végül is, ha még is felismert egy város őr valaki elszolja magát itt voltam, de nem tettem semmit mikor baj volt kapok a fejemre.

Belökőm az ajtót kelő lendülettel, hogy elég nagyot csattanjon mikor ki nyílik. Belépve a két bohócra pillantok, akik belezavartak a munkámba. Eleresztek egy fenyegető tigris morgást és elindulok feléjük. Még hozzá igencsak nagy lendülettel teszem mind ezt.

Kétlem megjelenésem, hatna bármelyikre is. A pia nagy bátorságot tud önteni egy emberbe, meg sok ostobaságot is. Felugrok a kardos mellé az asztalra alkar védőmmel igyekszem félre lökni kardját majd megragadni a nyakát. Érezze most nagy a gond még karmaim hegyét is meg érezheti a bőrén. E közben másik kezemmel ki vonom a kardom és a buzogányosra szegezem.
- Egy rossz mozdulat fiúk és nagyon meg járjátok. Mindkettő fegyvert eldobni és cincogjatok mi a hét poklot műveltek itt?

Nem sikerülne a mozdulat sor a kardos fickónál, nemes egyszerűséggel le lökőm az asztalról. Majd mellette alva a földön rá lépek kardot tartó kezére. Mind két kardom kezeimben egyik a földön fekvő felé mutat a mások a buzogányos felé. Közben körbe pillantok a fogadóban és észreveszek egy köpenyes női alakot. Nem tudom ki lehet a ruha elrejti elégjól. A benti szagok pedig túl erősek az én orromnak, kiszagoljak bármit is.
- Senki nem megy sehová amig nem cincogta el valaki, mi a hét pokol folyik itt!?
A csaposra nézek szúrós szemekkel és ki villantom szem fogaim.
- Ha pedig nem tetszene, az ahogy eljárok az ügyben mehet panaszra a királyhoz vagy Nolvar Netherblood parancsnokhoz Királyöbölbe!

Eléndra


Hát ilyen csúnyán még nem nézett emberre sose, de ez az alak nagyon kivívja a pimasz szájával! Mégis mit képzel, ki ő? Sajnos nem buktathatja le magát, ráadásul ha megtenné, még a végén elrabolnák és pénzt kérnének a szüleitől váltságdíjként, innentől meg saját magának kell kivágódnia a helyzetből. Ahh, annyira utálja az ilyen zűrös fickókat! És mégis erre mit kéne mondjon?
- Na még mit nem! Egy porcikádra se vagyok kíváncsi, mert mind gusztustalan! – szól vissza makacs daccal, mert esze ágában sincs a ringyójának lenni. Keressen mást! De most tényleg, miért ő? Íj van nála és nyílvesszők, ennyire vak lenne, hogy ilyen mértékben benézte volna a foglalkozását? Szörnyűek ezek az emberek! Arra viszont egyre inkább lejjebb csúszik a szemöldöke, mikor megjelennek a férfin az egyre furcsább vonások. Semmi jó nem fog ebből származni, így nagy ívben kerülnie kell majd ennek az alaknak a jelenlétét, de csak nem csinál balhét egy kocsma közepén, ahol szemtanúk is vannak meg minden más egyéb. Legrosszabb esetben majd megpróbál kirohanni és városőröket hívni, hogy leállítsák ezt az eszetlen marhát. Jaj, ez a marhára is sértés...
Hála Természet Anyának nem ejtették annyira a fejére, hogy a keze megragadásakor ne tudja, mit kell csinálni. Na meg nem is azért kóricál el otthonról szinte állandó jelleggel, mert annyira kiszolgáltatott kis virágszál lenne, az íj és a tegez sem azért van a hátára vetve! Mondjuk más kérdés, hogy nem ártana fegyverét felajzani, mert így aligha használhatja fenyegetőleg, ha már ő emberre nem lő. Állatra is csak akkor, ha nagyon kell és nincs mit ennie, a fenevadakat viszont nem sajnálja, mert azok őt se sajnálják, de ez az ember...! Lehet, lassan a fenevad kategóriába esne!
- Nem hallotta? NEM – FOGLALKOZOM – ILYENEKKEL! – emeli meg a hangerejét, tagolva az utolsó pár szót, hátha eljut a lukas agyáig, közben párszor megrántja a kezét, ám valószínűleg a fickó nem enged, szóval jön a következő terv, ha a szép szó és finomkodás nem volt elég. Mivel szemben van, kevés az esélye annak, hogy eltévessze a célját, ami a lába köze, és gondolkodás és kegyelem nélkül lendíti meg térdét a férfiak talán legfájdalmasabb tagja irányába. Egy térdet még kaphat oda! Ha talál, akkor azonnal kirántja a kezét a reményei szerint meglazuló szorításból, hátrálva pár lépést.
- Ennyi legyen elég, ezért nem kérek fizetséget, minden másért kárpótlás jár! - mondja sikeres térdelés esetén, viszont ha ez nem jön össze, akkor hátrál ki az egészből, mikor a kocsmáros - nagy szerencséjére - a tettek mezejére lép. Titkon nagyon szurkol annak, hogy sikerüljön elintéznie a fickót, és kidobja innen a szűrét, bár a bútorzat buzogánnyal való összetörésére fájdalmas grimasszá válnak vonásai.
- Hát ezt sem két ezüst lesz pótolni... - motyogja az orra alatt, segíteni viszont csak annyival tud, hogy nem áll útba. Nézi ugyanakkor, hogy mit tud felhasználni, mert bár van nála egy tőr, az túl rövid és nem a legügyesebb benne, illetve van az íja, de az meg nem túl előnyös épületen belül.
Ijedten rezzen össze, mikor az ajtó vad lendülettel csapódik neki a falnak, tágra nyílt szemekkel bambulva az új jövevényre, egy oawára. Felszalad a szemöldöke a személy láttán, mert nem túl gyakori a jelenlétük nekik sem más földeken, az meg még inkább meglepi, hogy milyen eréjesen lép fel. Megvadult volna ez is, mint az a két ember? Lehet, mégis fel kellett volna készíteni az íjat egy ilyenre, de már késő bánat!
- Hé, nehogy már te is erőszakhoz folyamodj, még a végén megölöd! - szól rá az oawára rosszallón és enyhén parancsolón. - Elég, hogy ezek ketten itt verekednek, de legfőképp a zaklató mamlasz a bosszantó! - mutat rá a kardos alakra, aki nem túl régen molesztálta. - A másikat, azt a szegény kocsmárost hagyd békén, ő kergette el mellőlem azt a bolondot!

Mesélői

A dolgok egészen más fordulatot vettek, mint amivel eredetileg számolni lehetett.
Ahogyan a cicus beront és megteszi amit meg kell, akkor mindenki megretten a jelenlététől. Sikeresen végrehajt minden lépést, úgy ahogyan eltervezte és erre a kardos nem vártan reagál.
Nemes egyszerűséggel, miközben a csapos eldobja a buzogányt ő nemes egyszerűséggel habzó szájjal elborul, de nem hátra, ahogyan az kellemes lenne neki, hanem a karmoknak ellentétesen amitől súlyos sérüléseket szenved a nyaka és bár szorítod, érzed, hogy természetellenesen akar elfeszülni a mancsodtól... hiába a fájdalom amit a nyakának okozol, de ha megpróbálsz mégjobban rászorítani, vagy megakadályozni a rá nézve igencsak káros próbálkozását akkor a karddal kezd el hadonászni, ami következtében hamar vágásokkal teli lehet a mancsod és a lábad is.

Ha kiszabadult pedig még különösebb dolgot produkál az ember. A szemei vörösbe fordulnak és természetellenesen állnak meg, miközben a nyakából ömlik a vért a karmok okozta sebekből, majd ahogyan távolodik egy kicsit a macskától a szája még jobban habozni kezd és ezután összeesik.
Úgy néz ki az állapota megváltozott.... Meghalt.

Információk

Ha a hős lovag ennek ellenére sem engedi el, akkor szóljon!
reagáljátok le a dolgokat és derüljön ki mit akartok ezzel kezdeni! Ez egy rövid kör lesz, szóval ha siettek akkor én is

- Ohh
Szalad ki a számon amikor kiderülnek a dolgok. A lépéseim sikerülnek és elégedetten konstatálom, amit gondoltam az úgy is lett. Talán eleve jelenlétem is elég lett volna, na de már igy alakult hát legyen. Amikor a buzogányos eldobta fegyverét már sejtettem nem ő volt a hunyó a belhéban. A Kardos egyén vadsága viszont meglepett, ember alkohol hatására meg vadul. Erősnek híheti magát és sok minden. Ez az alapot szerintem másra utal, teljesen másra.
- Ez a dolgom, a rend és a fegyelem és a törvények betartatása.
Válaszom egyszerű volt, nem törődtem a parancsoló szavakkal, amik elárulták azt, aki mondta. Már sejtettem az elf nő nem épp ebbe a környezetbe való, szavai és hang hordozása arra utal, ne meg a stílusa ő bizony finomabb dolgokhoz van szokva.
Érzem a zaklató nekem akar feszülni, versenyre akarna kelni testi erőben? Kétlem, az, amit művel nekem nem tetszik igy hát elengedem és félre ugrok. Látom sérült a nyaka, ugyan súlyos sebek. Egyik sem mondható halálosnak. Mi közben a hölgy beszél az alak összeesik, habzó szájal és meghal. Letérdelek mellé, majd nyakára illesztem mancsom, nem gyalázni akarom. Csak megnézni tényleg kimulte, arra ügyelek a szájából elő került habhoz ne érjek.
- Khm hát ez kimúlt.
Állapítom meg a nyilván való dolgot és egy darab rongyot dobok a fejére. Még ha nagy mocsok is volt a tiszteséget megérdemli. Meg szagolom a vérét és óvatosan a szája környékét is hátha érzek valami furcsát rajta. Ugyan is arra gyanakszom, méreg esetleg valamilyen drog lehetet a ludas. Sok olyan szer van, ami lassan fejti ki a hatását, sőt egyszer hallottam egy olyan szeröl ami stressz vagy nagy izgalom esetén fejti ki hatását.
A csapos tuti befog rezelni, igy már jó előre nyugalomra intem miközben az elfhez lépek. A kérdésem pofon egyszerű. Nem vagyok hülye, meg van magamhoz való eszem is amit leírtak kereset nőről nagyából illik is erre a hegyesre.
- Furcsa elf hercegnő egy kocsmában, igen tudom.
Persze nem tudom, ő valójában kicsoda hiszen nincs a homlokára írva. A kérdésem csupán egy teszt, innentől kezdve csak reakcióját kell figyeljem. Természetesen a mondatom a fülébe suttogtam úgy más ne halhasa.

Eléndra


Dühösen vonódik össze a szemöldöke, ahogy megkapja a választ, de egyáltalán nem elégíti ki a várt válaszreakciót a felszólalására. Komolyan az embereknél ez lenne a rend fenntartásának értelme és menete? Hogy megfojtja?! Az oawák elmondások alapján egyáltalán nem ilyenek, és bár egy emberből kinézne ilyet, azt sem egy rendfenntartóból.
Meleg, bundás köpenye alatt – aminek csuklyája még mindig rajta van – a tőre után nyúl, mert egyáltalán nem váltott ki belőle túl sok bizalomgerjesztő érzést ez a megnyilvánulás és viselkedés, és bár lehet, hogy vannak esetek, ahol eldurvul a helyzet, attól még nagyon is illene minimum egy felszólítást tenni és nem azonnal megtámadni valakit a szituáció nulla ismeretében. Hát nem mondhatja, hogy nem hergelődött fel ettől az általa meglehetősen igazságtalannak vélt produkciótól!
Megilletődötten villan a szeme a kocsmáros irányába, ahogy a férfi eldobja a fegyverét, aztán a nem éppen gusztusos hanghatások miatt vissza is tereli a figyelmét az oawa és a szó legszorosabb értelmében is nyakon csípett férfi konfliktusára, és a habzó szája már régen rossz jel.
- ERESZD MÁR EL! – kiáltja, bár kissé késve, ugyanis a macskalény már mozdul,  hogy elengedje és hátráljon, bár ez sem segít sokat. Szörnyülködve figyeli, ahogyan a férfi nyakából ömlik a vér, mire önkéntelenül is szája elé emeli a kezét, és hiába zaklatta őt az előbb és kívánta volna az óriáspókok közé dobni, azért ez mégis meglehetősen megrázó a számára. Jóformán egy csettintésre véget ért az élete.
Leforrázottan álldogál a pult mellett még mindig, és valószínűleg mindenkit meglehetősen váratlanul ér az eset, kivéve talán az oawát. Ő az első, aki mozdul, szinte már természetellenes természetességgel guggol le és hajol oda, és egy csepp meglepettséget sem vél felfedezni rajta, amitől ugyanúgy végighullámzik rajta a döbbenet. Az egész fogadónak a levegője terhes a megrökönyödéstől, az oawán meg mintha nem is fogna mindez, és mikor nemes egyszerűséggel kijelenti, hogy a férfi biztosan meghalt, a leforrázás után hidegzuhanyként éri. Mégis miből van ez a lény? Valami lelkiismeret nélküli szörnyeteg? Valószínűleg ezt már nem is ember nevelte, hanem valami sötételf, aki emberföldön él álruhában! Más magyarázat ilyen mértékű érzéketlenségre nincsen!
Amint észreveszi, hogy az oawa felé lép, azonnal a lépcsők irányába hátrál puszta önvédelemből és a távolság megtartása érdekében, kirántva övén függő tokjából a tőrét, és egyenesen az oawa felé szegezi.
- Ne közelíts! – utasítja fenyegetőn, és magában nagyon megkönnyebbül, hogy nem remeg meg a hangja és a tőrön is magabiztos fogása van. – Nem leszek olyan bolond, hogy hagyjalak a közelembe engedni, még a végén engem is meg találnál fojtani vagy egyenesen megmérgezni! Ki tudja, mi van a karmaidra kenve, ami kiválthatta azt? – villan a tekintete a véres mancsra, fejével a hulla felé biccentve. – Arról ne is beszéljünk, hogy HEZITÁLÁS NÉLKÜL ugrottál nekik úgy, hogy a helyzettel egyáltalán nem voltál tisztában, csak önkényesen döntöttél a következő lépésedről információk nélkül. Hogyan is bízhatnék így abban, hogy nem teszel velem is valamit, mert kattan valami az agyadban?

Mesélői

Az oawa rendfenntartó eléggé fura módon reagálta le azt, hogy a kezei által hullott el egy ember, de ki tudja, hogy vajon ténylegesen ő tehet-e róla? Még egyenlőre senki nem tudja megmondani, ahogyan áll a helyzet. Azaz inkább térdel, mert az említett bundás lehajol, hogy megszagolja a holttest több részét is, és bár elsőre nem érez semmi különlegeset, ami megdöbbentheti az az, hogy amikor nem elsőre hanem másodjára, vagy inkább harmadjára szippant a szagokba egy pillanatra megszédül... Kitudja mégis milyen szer lehet a szervezetében, amitől még az is elszédül aki megszagolja?
Minden esetre, ha hirtelen elkapja a fejét akkor nem lesz komolyabb baja és a hős vitéz mészáros lovag így is tesz! Micsoda fordulat a helyzetben, amikor kitudja milyen indíttatással elindul a csuklyás hölgy irányába, akiről azt sem igazán látni emiatt, hogy öreg vagy fiatal. De érdekes kérdése nem talál válaszra, csak az, hogy miért teszi ezt ebben a feszült légkörben. Úgy tűnik, hogy a hercegnőn jár az esze- bár kié ne járna azon- pláne, hogy a többségük csodaszép, kivéve, ha éppen az egy ork, vagy egy szottyadt el nem kelt leányzó.
Minden esetre a dolgok itt nem állnak meg, amikor a tünde leányzó elkezd beszélni az oawához, akkor az ajtón valami csoda folytán betoppan az igazi hatóság is, és a lány szavait hallva azonnal fegyvert ragadnak!
-Mi a fene? AZONNAL ÁLLJON MEG!-ordítanak rá, mikor végignéznek a helyzeten és megállapítják, hogy bizony itt valaki meghalt. Nem éppen segít a helyzeten az sem, ahogyan a lány beszél a bundásról mellesleg... Már a két őr kivonja a kardot és megindul igazi troll módjára az említett macskaféle felé...

Információk

Szépen csavarodnak a gondolatok és a szálak, kérdés, hogy sikerül-e kibogoznotok ezt a gombolyagot, vagy mind a ketten mentek az őrszobára kihallgatás céljából.

Meg állok és meg vonom a vállam, úgy látszik az elfő tuti nem az, akit én keresek. Szavaim habár nem értek el hozzá úgy reagált ahogy azt mindenki más tenné nagyából helyében. Igy hát visszavonulok a hulla mellé oda penderítek egy széket és leülök. Persze meg tehetném, karmaim magamba vájom bizonyítva nem mérgezett. Akkor rá fognák persze az élen mérget bevettem. Az ostobáknak mindenre van kifogásuk, de logikában a gondolkodásban már nem ilyen jók.
Hezitálás nélkül, persze mert muszáj volt, mert mintha nekem az olyan jó lett volna, kardos vagy a buzogányos meg csapkod. Az avatatlan szemek nem ismerik fel a veszélyt. Hezitálok akkor valaki súlyosan megsérül esetleg meghal. Persze ha hezitálok a méreg akkor is megölte volna a kardos fickót. Talán közben a fogadós is vagy mások megkerülhettek volna. Ezt megint csak nem látják, csak azt egy oawa, akit ostoba vadállatnak tartanak megvadult és tombolt.
Az örök felém közelítenek és engem valahogy ez nem érdekel. A közönség és az ingyen cirkos miatt ok is azt szűrik majd le elsőre, amit a többiek. Talán ez igy is van rendjén, végtére is mi volnék én? Ember biztosan nem bármenyire is szeretnék az lenni. Ép ezért bármenyire vágyómra soha nem tartozhatok közhelyük, ezért nem lehet lovag sem. Szar érzés a magány, amikor nap mint nap rá lösz nem tartozol sehová és nincs olyan hely, amit otthonodnak hívhatnál. Van hol laknom persze, és van egy ember, aki befogadót. A várost mikor otthonomnak hívtam sose éreztem igazán annak. Talán ép az ilyen alakok miatt, mint akik itt összegyűltek most. Felállok, a szédülésem már elmúlt kardjaim markolattá a két őr felé nyújtom, de még oda bókok pár mondatot az elfnőnek.
- Azt hitem egy elfőnek a fák népéből több esze van és képes át látni meg érezni mi is volt itt a helyzet. Nos az emberekben ma sem kellett csalódnom.
Az örök felé fordulok és le pillantok rályuk.
- Ha akarnak meg kötözhetnek, bár teljesen mindegy. Menekülnék az úgysem akadályozna meg, nem kell elfutnom mert.... mindegy úgysem érdekel senkit sem. Minden esetre a hullához ne hályogjának közel és hívjanak egy képzet gyógyítót.
Innentől kezdve csak állok ót akár egy faragot jégtömb, ami szoros, és várom a béklyót.
Egyre jobban kezd néhány gondolat és érzés elég nagy teret nyerni bennem.

Eléndra


A tőrét még mindig az oawán tartja, egyértelműen tartva a következő lépésétől. Semmi kedve nincs áldozattá válni semmilyen formában, arról nem is beszélve, hogy a tavernában ő az egyedüli, aki bármire képes lenne a bundás ellen, ha úgy alakulna. A tulaj is csak úgy eldobta az imént a fegyverét, bár nem csodálkozik a látottak után. Ő sem akarna a kimúlt helyében lenni.
Figyelmét megszakítja a becsörtető társaság, mire egy kissé megremeg a keze hirtelen ijedelmében, aztán még néhány hátralépést a lépcsők irányába téve elrakja a tőrét, ezzel is jelezve az őröknek, hogy miatta aztán nem kell aggódni, persze sejti, hogy így is mennie kell majd velük. Már csak azt nem tudja, hogy ez mennyiben fog hozzájárulni a lebukásához, bár valószínűleg semennyire - bármilyen másik kósza elf is járhatna erre, arról meg fogalma sincs jóformán senkinek, hogy mégis hogyan néz ki az erdei elfek királylánya. Jobb is! Elég, hogy a közelében élők tisztában vannak a rangjával, több nem is kell, és ha teheti, akkor inkább rejtegeti úgyis, mielőtt visszatessékelnék az apjához és anyjához egy újabb fejmosás hallgatásával.
Karba teszi a kezét, mikor a katonák megközelítik az oawát, ő pedig ellenkezés nélkül vállalja a következményeit a tettének. Legalább ennyi pozitív van az esetben! Mondjuk amilyen érzéketlennek tűnt ennyiből, talán nem is meglepő, hogy ennyire semmilyen módon reagál... Vagy inkább hogy nem is ellenkezik... Nem érti ezt az alakot!
Felszalad a szemöldöke, mikor meghallja az első neki címezett szavakat, aztán ellenszenvesen szűkíti össze a szemeit, téve karba a kezeit. Ezt bizony nem fogja szó nélkül hagyni, micsoda vád ez! Fujj! Ő csak úgy cselekedett, ahogy bármelyik másik gyanakvó egyén is, nehogy már megpróbálja rákenni az ügyet! Édes Természet Anya, micsoda alakok vannak itt! Lásson át azon, amihez semmi köze és amiről semmit nem tud, legfeljebb feltételezhet, a helyzethez mérten pedig jogosan félve attól, hogy ő is áldozatául esik valami ismeretlennek?
- Azt hittem, egy katonának tűnő alaknak több esze van, és nem támad azonnal, háttérinformációk nélkül másokra halálos helyen - vakkantja vissza pofátlanul, hangszínében pedig megjelenik valamiféle gőgös sértettség. Mikor azonban az egyik katona őfelé lép, akkor értetlenül bámul rá, és egy pillanatig megfordul a fejében, hogy felszalad az emeletre és bezárkózik a kivett szobájába, végül megacélozza magát és marad. Ha a menekülést választaná, azonnal gyanússá válna és biztosan nem magyarázná ki magát, innentől a macskához hasonlóan téve várja, hogy mégis mit akar tőle az őr, és ha arra kéri, hogy menjen, akkor megy. Reméli azért, hogy nem kap vékony kis kacsojára két nehéz fémből készült karperecet, ám akárhogy is, így is és úgy is mennie kell, hacsak nem akar célponttá válni. Innentől aztán a katonák dolga, hogy mégis mit tesznek, így ha vezetik, akkor követi őket egy szó nélkül, azért tekintetét az oawára vissza-visszavezetve, ugyanis nem kifejezetten bízik egyelőre benne. Túlságosan egybeesnek az események, arról nem is beszélve, hogy ilyen sértegető megjegyzést is az érzelmileg alacsony szinten lévők képesek megejteni, mindenki más elkezdett volna rimánkodni és kétségbeesetten magyarázni, hogy nem ő tette és semmi köze az egészhez, ha őt vádolják. Őrá nem esett vád, innentől nincs miért túlságosan kiakadjon, és amiről kell, úgyis beszámol, és mivel nem ért hozzá a fickóhoz, csak ő csapott rá a formásnak titulált hátsójára, baja sem eshet. Hacsak valami olyan marhasággal elő nem állnak, hogy boszorkányság, viszont ezt meg eloszlatja azzal, hogy erdei elf, akik elég nagy köztiszteletnek örvendenek más fajok között.

Mesélői

Nos úgy tűnik, hogy már-már belenyugodtatok a helyzetbe, ami egyrészt lehet nem rossz döntés, főleg, hogy a városőrség van veletek szemben, viszont másrészről felelőtlenség is, hiszen nem követett el senki elméletileg bűntettet. Így hát amikor a karok előre nyúlnak a bilincsért, akkor az őrök még mennek is a cica felé. Azonban mielőtt a kardokat elvennék és a bilincs csattanna a sokkos állapotú csapos szólal meg.
-Hé-hé-hé! Ő nem tehet semmiről! A fickó volt aki a bajt keverte! Ne bántsák!-áll az őrök elé meglepve mindenkit, főleg saját magát talán.
Az őrök egymásra néznek mi legyen és bólintanak, hiszen jól tudják, hogy a hely azé az emberé aki felszólalt, így hát mivel ő nem tesz feljelentést... -Legyen, de akkor mondja meg miért halott ez az ember itt!-mutat rá a holttestre, ami még mindig vérbe van fordulva az asztalnál.
-Őt megmérgezték... az oawa is ezt mondta.-fordul a lovag felé és miközben az őrök kezdik összerakni a dolgokat a csapos a tünde leány felé fordul:-Hölgyem.. tudom nem illene kérnem öntől semmit a sok baj után ami itt érte, de nem nézne rá a testre, hogy tudja-e mi lehetett a baja... Azt mondják a magafélék értik az ilyeneket.-ha pedig segítesz, akkor az őrök is várják mit mondasz, ezt követve mondanak valamit: (ha nemlegesen felelsz is, akkor is ezt mondják)-Kérem önöket jöjjenek be velünk az őrszobára kéne minden amit tudnak erről az esetről...- mondják nektek, illetve a csaposnak, majd nem úgy mintha rabok lennétek, kísérni kezdenek titeket az említett hely felé. A hely pedig a város szélén lévő, egy elég egyszerűen kinéző régies vártorony, a tetején egy kissé omladozó tetővel, oldalát pedig jó másfél méterig borostyán borítja. Ha bementek belül a hajópadló nyikorogva fogadja a lábatokat és nemsokára egy kis helységben egy asztallal szembe lesztek leültetve egymás mellé, ahol a csapossal együtt várjátok, hogy valaki bejöjjön hozzátok.
-Reméltem nem ez lesz a vége...-morogta maga elé a figura.

Eléndra

Hát az nem kifejezés, hogy meglepődik, mikor a csapos felszólal. Fura egy figura ő, de attól ténylegesen megilletődik, hogy felszólal az oawa mellett, aki bár lehet, ártatlan, mégiscsak a karmai között halt meg a fickó, akire inkább rá se néz, mert rögtön rosszul lesz. A továbbiakat inkább csak csendben hallgatja, még mindig latolgatva, hogy meglógjon-e, mert ha most beviszik és kiderül, ki ő... De csak nem! Hát azért annyira nem jellegzetes tünde ő, főleg ékszerek nincsenek nála, nemhogy olyan dolgok, amik a királyi vérvonalára utalnának... Ennyire nem hülye! Szóval végeredményben teljes lelki nyugalommal mehet ezekkel a huligánokkal, legrosszabb esetben meg mégiscsak meglóg előlük.
Azt nem teszi szóvá, a fogadós mégis honnan veszi ilyen biztosra azt, hogy megmérgezték, mert oké, jó, tök egyértelmű azzal, hogy habzott a szája meg ilyenek, de azért mégiscsak... Elgondolkodón emelné már a kezét az állához, hogy gyanakvó pillantását a fogadóson tartsa, mint valami béna rejtvényeket megfejtő alak, a következő mondat viszont teljesen kizökkenti őt ebből és a türelem cérnáját vágja el nála.
- Úgy nézek én ki, mint valami méregkeverő gyógyító?! – tárja szét a karját idegesen. – Esetleg az íjam ne ajjzam fel és mutassam meg, hogy mennyire jól lövök célba, ergó vadász vagy?! Én a közelébe nem megyek annak a hullának! – mutat rá a letakart arcú egyénre, egyértelműen fejezve ki, mennyire frusztrált az egésztől, és erre talán elsápadó arca is rásegíthet, az utolsó mondatánál elcsukló hangjáról nem is beszélve. – Egy döglött állat nem zavar, mert mégiscsak azt eszem, de édes Természet Anyára, azért EHHEZ nem vagyok hozzászokva! – gesztikulál erőteljesen, és mire a katonák is megszólalnak, csak még inkább kiakad. – Mintha ennél többet tudnánk! Bah! Ezt itt is ki tudnák hallgatni, főleg ennyi szemtanúval – mutat körbe. – Nem akarják esetleg az egész fogadó lélekszámát elvinni? Elvégre ők is tudhatnak valamit, nem? De jól van, akkor, hogy nektek – mutat a katonákra kicsit türelmetlenül. – Csak és kizárólag azért, hogy előrébb jussatok, megnézem, nehogy aztán a nyakamba varrjátok, hogy miattam nem haladt előrébb a nyomorult kutakodás, aztán ha semmi hasznossal nem tudok előállni, akkor jusson eszetekbe, hogy az alapszintnél tovább nem értek ehhez, jól van? – néz a katonákra, és ha erre rábólintanak, akkor a holttestre néz, de látványosan száll el a lélekjelenléte. Viszonylag sokáig hezitál és meredten figyeli az élettelen testet, nehezen szánva rá magát, hogy egyáltalán egy lépést megtegyen az irányába, de az is olyan bizonytalan, hogy nem lenne csoda, ha valaki azt hinné, a következő pillanatban fog összeesni.
Mi a fenébe keveredtem...?!
Összepréselt ajkakkal, merev mozdulatokkal térdel le a hulla mellé. Előbb megnézi a körmeit, állítólag az elég sokat tud mutatni, meg esetleg még az alkarját, bár nem hinné, hogy teljesen más színe lenne az ereinek. Mégis miért lenne? Kínosan felnevet magában, ahogy kerülgeti a letakart arc megnézését, ám végül valószínűleg csak erre fog kimenni az egész, így nagyon lassan, a hányingerrel és félelemmel küzdve emeli meg a rongyot és veszi le a fejéről, igyekezve a háttérbe szorítani ennek a férfinak az állapotának gondolatát. Nem éppen egy vidám és nyugtató a tudat, hogy egy holttestet nézeget, akit még csak nem is a temetésén lát viszonylag normális állapotban.
Ha lehet, akkor még jobban elsápad, amíg nézi az arcát, és van akkora mersze, hogyha lehunyva vannak a szemhéjai, megemelje, és megpróbálja még jobban széthúzni azt, hátha talál valamit a szemgolyó alatt vagy felett, bármi természetelleneset. A szájához nem akar nyúlni, de talán kesztyűben nem lesz belőle baj, szóval lejjebb tolja az álkapcsát is, újabb elszíneződéseket keresve vagy bármi mást. Többet nem tud tenni igazából, megszagolni közelebbről nem meri, így is biztos benne, hogy amint elszakad ettől az egésztől, úgy fogja kihányni a gyomortartalmát, mintha egy véletlen megevett, félig már rohadó gyümölcsöt akarna visszadobni a pocakja.

- Helyesbitek kocsmáros uram. Amit éreztem az tuti nem alkohol volt, annak nincs olyan erős szaga és hatása. Valamint habzó szájat és ilyen viselkedést sem okoz. Az ilyet drog vagy méreg szokta okozni általában.
Igaz nem vagyok orvos, de máshol már láttam hasonlót és elég sokat is meséltek az ilyenekről nekem. Hiába az, amit tapasztaltam eddig még sem ismertem fel a tüneteit. Igen mert több száz féle szer van, kitudja menyi? Másrészt nem vagyok orvos se méregkeverő.
- Az utcán voltam amikor bizonyos hangokat hallottam. Belépve a helyzet egyértelmű volt a számomra. Muszáj fellépni erővel hisz a szép szó nem fog használni. A csapos megált volna, de eközben a kardos biztos felnyársalja. Talán még mást is rajta kívül, igy közhelyük ugorva elkaptam a nyakát. A sérülés tőlem származik, és bár súlyosnak tűnik orvosi ellátás után és pár hét elteltével kutya baja sem lett volna.
Na ja csak tudta a franc mérgezése van, igy még ha nem is cselekszem tuti két halót lenne most és nem egy. Amúgy kinek érdeke volt megölje és miért? meg érne egy kört vagy is nyomozást. Általában valakinek baja van valakivel ökleikel megbeszélik, vagy kardal esetleg. Egy méreg főleg, ha ritka biztos drága lehet azt hiszem. Mert a fegyverek is ilyenek, ha ritka a fém vagy nehéz elkészíteni az nagyon drága akkor másnál miérten lenne igy?
- Néha az információ szerzés idő az elvésztét idő pedig életekbe kerülhet aranyom.
Szavaim az elfnek címeztem mi közben mind két mancsom ki nyújtva ki engedtem karmaim. Mintát venne vagy meg vizsgálná hát tegye nyugodtan.
- Őr urak, javasolnám senkit ne engedjenek el mert valóban méreg okozta akkor esetleg a tétes itt lehet. Más felől akár ki is volt szeretnék segédkezni mikor végső nyughelyére kerül. megadva a vég tiszteséget egy élőlény elött. Méltón búcsúzhasson és terhesen át egy új világba.
Szavaimban ott volt a tisztelet, az élet tisztelete és szeretete. Bármilyen furcsa gyász nem, mert annak most nincs itt az ideje. Majd vezeklek érte amikor ennek vége, segítem szegényt minden percében míg utolsó útjának végére nem ér. Bármilyen életet is élt e.nyi minden élőlénynek kijár még akkor is, ha sokak által gyűlölt sefről lenne szó.

Mesélői

Nos a tünde lány szavaira sokan csak néznek, hogy ennek meg mi baja van, sőt az egyik vendég a sarokban még picit kuncog is a szavai hallatán, de senki nem mer felelni a feldühödött nő szavaira. Természetesen a holttest megvizsgálása nem könnyű sosem, főleg olyanoknak akik tapasztalatlanok, így senki nem lepődik meg rajta, hogy milyen arcot vágsz amikor megnézed azt.
Viszont szerencsédre furcsa dolgokat találsz a körme alatt is már, hiszen jól láthatóan zöldes-kékes bőr darab van alatta, meg az alkarján is van egy vágás, ami bár nem hosszú jól sejthető, hogy egy kisebb harcból származik. A szájába belenézve nem látsz szinte semmit a sok habtól, de ha kicsit is jobban megnézed az ajkait akkor látod, hogy bizony el van színeződve. Nehéz viszont megállapítani, hogy a haláltól vagy attól, hogy valami méreg lehetett a szájában.
Az őrök nagyon is hálásan néznek rád, hiszen tudják, hogy nem egyszerű neked ez most és köszönet képpen későbbi jutalmat ígérnek neked.
-Az őrszobán majd ezért jutalmat kap kegyed efelől semmi kétség!-mondják. A macskaember szavaira pedig kicsit furán néznek rá, majd válaszolnak neki is:
-Tudjuk mi a teendő, nem kell aggódnia, de kérem ahogyan társam mondta, most menjenek vele az őrszobára.
A hely pedig a város szélén lévő, egy elég egyszerűen kinéző régies vártorony, a tetején egy kissé omladozó tetővel, oldalát pedig jó másfél méterig borostyán borítja. Ha bementek belül a hajópadló nyikorogva fogadja a lábatokat és nemsokára egy kis helységben egy asztallal szembe lesztek leültetve egymás mellé, ahol a csapossal együtt várjátok, hogy valaki bejöjjön hozzátok.
-Reméltem nem ez lesz a vége...-morogta maga elé a csapos. Nemsokára pedig kinyílik az ajtó is, ahol egy jóképű tiszt lép be:
-Üdvözlöm Önöket! elnézést a várakozásért, nagyjából képbe kerültem az üggyel kapcsolatban, hogy ne menjen idebent az idő rossz kérdések feltevésével. Először is a
nevem Ozu kapitány. A kérdésem pedig az lenne, hogy mi történt az előtt pontosan, hogy a férfi kardot rántott volna? Majd ha erre válaszoltak érdekelne, hogy miért nem engedte el az embert oawa hölgyem?

Nocsak nocsak, mindenkinek be kell mennie az őrséggel, furcsa azért érthető a dolog. Tisztában akarnak lenni minden részlettel. Bár a részletek a titkok itt rejlenek ebben a fogadóban. Nekem mindegy már úgy is. Elégé elő ítéletesek az itteni népek, lehet ott, ahol élek csak egy valami miatt tűrnek meg. Egy nagy hírű lovag házi kedvence lennék? Régen volt rá példa, de az tényleg évekkel ezelőtt volt. Még gyerek voltam, és kaptam ilyen dolgokat. Már, mint a te csak egy házi kedvenc vagy, te helyed nem itt van köztünk korcs. Még sorolhatnám, igen korcs talán vannak a világban oawa, akiknek ilyen a bundája. Akiknek ilyen a szeme, nos még emberben sem láttam soha vagy hallottam volna hasonlót.
Minden esetre követem az örökét a város egy bizonyos pontjára. A szoba és maga az épület nem épen mai. vagy csak elhanyagolja a város vezetés, az is lehet teljesen más oka van annak amiért igy néz ki.
A padló tiltakozik mikor belépek a többiekkel együtt, tehát a padló szerint nem vagyok kövér. Nem csak alattam nyikorog, ez meg nyugtat egy kicsit, már nincs rendben jelenleg legalább ez az egy dolog helyén van. Még pedig az nem megint én leszek a céltábla a termetem miatt a padló károsodik.
- Nyugi, ha valóban nem tettél semmit úgy is elengednek. Általában mindig egy kívül állót hibáztatnak. Én pedig azzal közbe avatkoztam igencsak meg adtam nekik az okot rám verjék az egészet.
Újaimmal az asztalon dobolok majd meg vakarom a fülem tövét nagyot sóhajtva.
-Már bánom, hogy bementem. Nem megyek be és valaki észreveszi akkor fenyítést kaphattam volna. Nincs az elf hercegnő, akit keresek akkor most nem lennénk itt.
Ahogy mocorgok a széken az talán meg is nyikordul alattam. Lehet tartanom kellene attól, hogy nem elég stabil?
- Biztos hallottátok ti is a hírt miszerint keresik. Nos én valahol megtudom érteni az érzéseit azt hiszem.
Belép az őr végre az egyik a sok közül, akik itt lehetnek az áldomás helyen. Az hogyan néz ki engem hidegen hagy. Ő is csak egy ember, sima bőrű, akinek szívében idegen fajok felé nem ép kedves érzései vannak. Hagyom többiek azt mondjanak, amit akarnak, az elf csaj úgy is engem okol valószínűleg. Hadd tegye, nem zavar a dolog. Azért egye dolgot meg kel jegyezek, úgy hitem az elvek mások. Mindig olyan magasztos tiszta lényeknek írja Le őket mindenki. Talán az egész egy nagy tevődés és nem csak füleik hasonlítanak egy bizonyos sötéteb ború fajéra?
-Miért, miért már úgy is hallotta a történetet. Ugyan mit változtatna bármin, amit mondanék?
Egy uashi, aki meg vesszet és tombol beront a fogadóba majd feltépi ott verekedők egyikének a torkát. Ja azért, mert egy állat semmi több.
Nem kevés irónia vegyül a hangomba és érződhet máskor is akadtamár bele a fasizmusba.
- Kerestem valakit, hallottam bent balhévan. Bementem, hogy rendet tegyek elvégre valahol köteleségem. Tapasztalatból láttam szép szavakkal nem érhetek el semmit, na nem a jó csapos miatt. Ő teljesen rendben volt, a férfi, aki meghalt azt hittem részeg. Félő volt meg sebesít másokat. Ezért elkapva a nyakát kockáztattam, inkább engem, mint egy vendéget vagy másokat. Amint észrevettem, nem úgy cselekszik ahogy kellene és egyre jobban nekem feszül elengedtem. Akár ki, ha ilyen helyzetbe kerül és feltartoztatják mi közben nyakát fogják nem fogja magát előre hajszolni, mint ahogy a férfi tette.
Ki nyújtom a mancsom melyikkel szorongattam és karmaim is kint vannak.
- Nyugodtan nézek át a holmim és vizsgáltassanak meg nincs titkom és rejtegetni valóm. A férfi biztos, valami durva dologhoz nyúlt szerintem. A szaga a habnak mi belőle áradt majd nem a padlóra küldőt engem is, de szerencsére csak megszédültem.

Eléndra


Ellenszenvesen szűkíti össze a szemeit, mikor meghallja az oawát az erőszakról ecsetelni. Abszolút nem azt a magatartást mutatja, amit a fajtájukról híresztelnek, de persze senki sem fekete vagy fehér; közöttük sem mindenki olyan, amit hisznek róluk. Az erő és erőszak viszont nem megoldás, főleg akkor, ha egy vadállat hangjával bír, ami bármelyik egyént megállítaná pár másodpercre, azt kihasználva meg mondjuk a kezeit is meg lehetett volna fogni, vagy a lábai közé rúgni, hogy fájdalmában összeroskadjon. De egyenesen a torkának esni? Felháborító! Azt meg miből veszi, hogy felnyársalta volna? Édes Természet Anya, milyen világban élnek?! Ilyet nem azok gondolnak, akik normálisak lennének. Valami itt sántít.
- Nem vagy a nagymamám, hogy így szólítgass, oawa – emeli fel az orrát, fojtott dühvel és ellenszenvvel beszélve. – Közünk sincs egymáshoz, szóval ne illess ilyen lealacsonyító szavakkal.
Azt már csak magában köszöni meg, hogy elismétli a szavait és az ötletét, úgy érezve, mintha magáénak akarná ennek az ötletét. Karba teszi a kezét, persze ezt már a rövid vizsgálódás után, mikor már némileg a lélekjelenléte is helyreáll, arra meg már csak megforgatja a szemeit, mikor álszentkedve a temetkezésén is részt venne. Persze, majd biztos beveszi ennek a szándéknak az őszinteségét, mikor úgy viselkedik, mint egy eszement. Van bőr a képén! És ha ezzel meg azt hiszi, megérintheti őt csak azért, mert elf, annyira nem balga, hogy a szavakat készpénznek vegye. Annyit az útjai alatt megtanult, hogy létezik színészkedés és átverés, olyanok, akik a bizalmába akarnak férkőzni hátsó szándékkal, nem beszélve a nővére meggyilkolásáról... Abból aztán rengeteget tanult, még ha nem is volt szemtanúja az esetnek. A tárgy, amit nála találtak, teljesen idegen volt és új – azóta elzártan van valahol, és feltételezi, hogy egy ilyen mézesmázos szavakat csepegtető alak gyengített a védelmén. Ő nem fog beleesni ennek a csapdájába!
- Nem, nem kérek ezért semmit – emeli meg a kezeit. – Nincs semmire szükségem, és úgyse tudok sokat hozzátenni... – néz oldalra, felhúzott vállakkal, aztán persze megindul, mert más választása nagyon nincs. Örülne annak azonban, ha nem derülne ki, hogy ő a hercegnő, és bízik abban, hogy nem fognak pont arrafelé járni azok, akik keresik, mert már biztos kutatnak utána.
A növényeket meglátva az épületen azonnal rájuk szól, hogy ne meséljenek azoknak az elfeknek róla, akik esetleg erre járnának – nem kifejezetten kívánja a jelenlétüket és azt, hogy visszaráncigálják a dorgálási szándékkal várakozó szülőkre -, viszont azt megérdeklődi tőlük, jártak-e itt. Ha igen, akkor némileg megnyugszik, mert esélyesen nem jönnek vissza, legfeljebb este, ha nem, akkor egy kicsit feszült lehet és megpróbálhat felkészülni a következőkre. Mondjuk... Ha ideszóltak nekik, akkor valószínűleg a katonák is tudnák, hogy keresik őt, a hercegnőt... Még szerencse, hogy az emberekkel nem lehet telepatikusan kommunikálni és gondolati úton közvetíteni képeket, különben már nagy slamasztikában lenne. Nem mintha most ne lenne abban, de még mindig nem köteles hazamennie...
A helyet belülről elnézve szinte biztosra veszi, hogy különösebben sok pénzt nem kaphatnak a helyi katonák, vagy nem fordítanak túl sokat arra, hogy felújítsák az épületet. Nem ért ehhez, de ha lehet egy elképzelése, akkor nem sokáig fog biztosan állni ez az épület, ránézésre is félig romokban hever. Egy nagyobb vihar, és a tetőnek annyi lehet.
A teremben váró székeket meglátva megvárja, amíg a társaság leül, és utolsóként foglalja el azt, amelyik megmaradt neki, keresztezett lábakkal üldögélve azon, finoman hintáztatva magát rajta. Csuklyája még mindig rajta van, és ha külön felszólítást nem kap, akkor nem is fogja levenni, legfeljebb akkor, ha annyira meleg van az épületben. Mondjuk annak állapotát elnézve valószínűleg nem melegítik, a fele hő kimegy a tetőn...
A beszélgetésbe nagyon nem akar beleszólni, nincs kifejezetten ínyére az, hogy az oawával szót váltson, mert az eddigiek alapján úgyis csak sértegetni tudná, amit persze ő nem hagy. Felfedni nem fogja magát, de tudja, hol a helye, és ha katonát meg lovagot akar játszani, akkor viselkedjen aként, ne egy okoskodó személyként, ellenszenvet keltve. Mindannak ellenére, hogy nem akar bekapcsolódni a társalgásba, mégis beszólhatnékja támad a várakozási időben elhangzottak kapcsán is, főleg, hogy az ő keresésére fogja azt, hogy most baj van. Arcátlanság!
- Könnyű egy olyan személyt okolni a történtek miatt, aki itt sincs, mi? Talán ide vagy kirendelve, mint járőröző és rendfenntartó? – érdeklődik mégis, de rá sem néz a másikra; elég, ha csak elgondolkodik ezen. Ha nincs ide kirendelve, akkor nincsen miért szólniuk, elvégre nem itt van szolgálatban és nem az ő felelőssége az itteni rend fenntartása... Az az itteni katonáké, ő meg maradjon a saját helyén és foglalkozzon a saját dolgával és parancsaival. Akkor fog magában teljesen megbotránkozni, ha még nincs kirendelve sem, és tényleg teljesen a saját belátása szerint cselekedett úgy, ahogy, mert akkor még azt sem mondhatja, hogy a szolgálatait teljesítette, elvégre az nem ide szólítja őt...
A belépő tisztre ránéz, hallgatva a magyarázatát, üdvözletét csak egy biccentéssel fogadva és viszonozva, nem akarva félbeszakítani őt már az elején. Bemutatkozásra nincs idő, csak a katonának, aki azonnal folytatja is a téma továbblendítésével – láthatóan nem különösebben érdekli őt a kiléte, vélhetően nem is érdekes az eset szemszögéből. Mindketten egyfajta kívülállók ebben az országban, más fajba tartoznak, és talán nem kell annyira szigorúan eljárniuk. Vagy csak simán haladni akarnak...
A jelek szerint neki kell kezdenie, ugyanis az oawa is csendben marad, akárcsak a csapos, így magához is veszi a szót.
- Hát... Bementem a fogadóba, hogy kivegyek egy szobát néhány napra, mielőtt továbbállnék, folytatva a kis körutamat. Aztán, mikor már indultam volna a szobámba, volt mersze annak a fickónak a fenekemre csapnia, mint valami kéjenc, és teljesen biztosra vette, hogy majd ágyba bújok vele, mint valami vöröslámpás házban szokás – tárja szét a kezeit, méltatlankodva beszélve. – Borzasztó magatartással folytatta, megragadta a kezemet is, aztán a csapos belebocsátkozott az egészbe az én védelmem érdekében, és itt kerültek elő a fegyverek – engedi vissza a kezeit az ölébe. – Egy darabig ment a dulakodás, aztán jött az oawa, és mindenféle információ és hezitálás nélkül ragadta meg a pórul járt férfi torkát, mintha nem lett volna lehetősége megragadni mind a két kezét mondjuk – zárja le a történetet, még odaszúrva a saját meglátását is, aztán a köpenyét magára húzogatva teszi alatta karba a kezeit, kényelmesebbnek találva így az üldögélést, óvatosan nézve oldalra és fürkészve a kocsmárost és az oawát, vajon ki fog következőnek szólni. Persze, ha a tisztnek kérdése lenne, akkor arra még válaszol, visszafordítva rá a figyelmét, egyébiránt a többieket hallgatja.
- Senki nem mondott ilyet – szól közbe az oawa első néhány mondata után. – De végülis túlozhatsz, magadnak rontva a helyzetet, nem az én életem múlik rajta... – vonja meg aztán a vállát, és inkább behunyja a szemeit, maga elé fordulva, mielőtt az enyhén dühös és ideges vonások úgy ülnének ki az arcára, hogy a nőstényt figyeli. Megint ez a baromság! Mert egy állatias üvöltésre nem figyelne fel egy részeg is...! Az meg más kérdés, hogy a mozgásán egyértelműen látszott, hogy nem részeg, különben a kocsmáros már régen odasózott volna neki; ha annyira leitta volna magát, akkor két lépés után a saját lábában botlik el, békaként terülve el az épület padlóján, a karjait meg akkor is meg lehetett volna fogni, ha részeg... Szóval ennyit erről, a maga részéről nem húzta ki magát az ügyből, továbbra is alkalmatlannak véli, mint rendőrző katona, aminek beállítja magát.

Mesélői

Hercegnőnek a növények a belépésekor mondják a növények, hogy jártak erre az említett elfek, bár azt is érzed, hogy kicsit meglepődtek, amikor kérted, hogy ne szóljanak nekik, mert hát tudtodra adják, hogy ők is kérték a növényeket segítségül. Szóval most dilemmában vannak, mert nem tudják, hogy kire hallgassanak, de amikor a vallatóig értek, már nem hallod, hogy mit mondanak, egyszerűen elhalkulnak a hangok.

Természetes, hogy kicsit feszült lett a helyzet odabent, az oawa szavaira a csapos akar válaszolni először:-Szükséges volt, hálával tartozom neked, ha esetleg innen kijutunk és szállás kellene nyugodtan keress fel. Amúgy a hercegnőt én nem láttam még, hallottam hírét, hogy ott van, voltak nálam is azok a tündék kérdezősködni, de nem tudom... csak feltűnne, ha egy ilyen elkényeztetett királyi poronty tévedne oda be nem? Végülis szerintem valami selyemben meg ilyen csili-vili cuccokban lenne, sok ékszerrel gondolom, mint a nemesek.-böki oda kicsit szórakozottan a csapos az oawának, próbálva találni egy közös ellenséget akit szidhattok.- maga is így látja nem hölgyem? Mármint ha meglátná maga tuti felismerné nem? Elvégre a fajtársa, meg aztán....-próbálva kettőtök közé állni szólalt meg, de belé folytotta a szót a belépő ember.
Ezután a beszélgetés erősen irányt váltott, hiszen el lett terelve az ügy irányába. A hercegnő szavaihoz nem tesz hozzá túl sokat az alak, főleg, hogy utána a csapos folytatta a szavaival:
-Igen, a hölgynek igaza van, de azt hozzá kell tennem, hogy szükséges volt fellépni vele szemben erőteljesen, már engem is meg akart ölni az az alak, azért kerültek elő a fegyverek. És amit furcsálottam, hogy az oawa hölgyemény karmainak feszült a figura jól láthatóan!-mondta erőlködve a csapos, majd a kapitány egyszerűen az oawára pillantott, várva a szavait, aki válaszára kiült a szemeire a döbbenet.
-Nézze oawa hölgyem... tudom kicsoda maga, így kérem tiszteljen meg mindannyiunkat azzal, hogy nem kezd el itt előítéleteskedni. Én azért vagyok itt, mert próbálom objektívan meghatározni mi történt. Azért hozták ide be magukat, mert egy haláleset történt, egy nagyon hasonló módon, mint amilyenek a városban többfelé is történtek. Az őrök pedig arra figyeltek fel, hogy amit a szerről mondtak felettébb egyezik azzal, amit máshol tapasztaltunk. Szóval ha akarja akár be is csukathatom, hogyha ennyi a baja, senki nem mondta, hogy bűnös, vagy hogy be akarjuk zárni, csak érdekel, ki mit tapasztalt ennyi...-de látva, hogy a szavaiddal folytatod egy kicsit megnyugszik. Amint mindenki elmondta amit akart feláll, hogy egy kicsit a plafont bámulja, talán a jobb szeműek észre is veszik a kicsi keresztest a sarokban, és hátratett kezével pedig azt sugallja, hogy nagyon komolyan veszi azt amit mond:
-Az a probléma, hogy nem tudunk előre jutni az ügyben. Az elmondásaik alapján ez pont olyan dolog, mint a korábbiak. Valami nagyon rossz terjeng a városomban, de egyszerűen nincs se elég emberem, se pénzünk, hogy feltudjuk göngyölíteni az ügyet. Szerintem tudják milyen irritáló lehet a tétlenség ilyenkor.-néz rátok komoly tekintettel-Ha jól tudom magácska lovag.-pillant rá az oawára, majd a másik kettőre-Nos tudják általában fer módon szoktam játszani. Ez most viszont a segítség kiáltásom lesz amit teszek. Nézzék el nekem.-szögezi le előre, miközben leül vissza a székére, maga elé téve az asztalra a kezeit összekulcsolva.-Segíteni fognak nekem megoldani ezt a problémát. Ha nem... nos valószínüleg mindannyian tudják, hogy mivel én vagyok ennek a városnak a szeme, füle, keze és mindene bármit el tudok intézni, és tudom, hogy mindannyian veszíthetnek ezt és azt.-a csapos egy nagyot csap az asztalra, amire a kapitány int egyet és bejön egy fura csuklyás alak mellétek-ő itt a barátom. Vele fognak menni és segíteni neki. Alndor.-biccent felé egyet.-Ha meg megtalálják a forrást, akkor jutalmat kapnak. Még csak elkapniuk sem kell, ha nem tudják, elég a forrás megismerése és az információ átadása.-majd ezután az ember ismét rátok nézett, méregetve a véleményetek, mire a csapos szólal meg először.- Úgy érzem nincs sok választásom, ha nem akarom becsukni a boltot mi?-nevetett fel egy pillanatra kellemetlenül.-Nem sok. De ha engem kérdez, akkor egy-két nap és vége lesz mindennek.-felelte mögületek az alak.-Jól látja igen.
-Nos akkor én benne vagyok.-ezután a három tekintet rátok szegeződött felváltva, hol egyikőtöket, hol másikótokat figyelve, hogy mit feleltek.