Mesélői

Édes drágáim és cukorfalataim!
Elérkezett a nagy pillanat valahogyan kikötöttetek a sötétség legsötétebb bugyrán, azaz a sötét elf fővárosban Capitalban. Az utcák pörögnek és a piacon megy a susmus. Az őrök járkálnak és aki lop vagy csal, azt jól megbüntetik. Remélem nem rosszalkodtok nagyon!

Kezdetnek nehéz feladat vár rátok! Azaz írjátok meg, hogy miért érkeztetek a városba és hogy éppen hol vagytok!

Hajrá Azmó és Amrekth!

Gyerekes izgatottsággal tekintek körbe Capital utcáján, kíváncsian fordulva a piac fűszeres standjainál, sokkal nagyobb figyelmet szentelve a hazai áruknak, mintsem az importált ételeknek, vagy ékszereknek. Nem arról van szó, hogy azok kevésbé lennének értékesek, de a legtöbbjüket megszokta a szemem, nem úgy, mint az itt lévőket.
Talán vinnem kellene magammal egy szuvenírt, ha már itt tartunk.
De az ráér később is, jelenleg még lényegtelen. Sokkal inkább érdekel a tömeg, mintsem a tárgyak, ennyi selfet ugyanis utoljára akkor láttam, amikor csatába vonultak. Most viszont senkinek sincs ártó szándéka, s a gondolat, hogy a körülöttem levők pont annyira átlagosak, mint az elfek, vagy az emberek, egy kicsit boldogsággal tölt el. Ha talán minden napom ilyen lehetne, még a vándorlás gondolatát is felfüggeszteném.
Elszomorodok a távozás gondolatától, ugyanakkor mégis megértem azt, hogy hosszú távon nem tudnék egy olyan helyen élni, aminek mindennapjai közé sorolható az erőszak és a szabályok betartása. Úgy tűnik, hogy a saját fajtámtól sokkal jobban félek, mint a többi néptől és inkább élek takarva az arcom egy idegen földön, mintsem a sajátomon árulás vádjával fenyegetve.
Hiszen ott nem köt semmi és ha mégis egyszer bajba keverném magam, csak tovább állok. Zevadarban - már amennyire az emlékezetem engedi, mindenképpen szükség volt egy ház pártfogolásához, hogy ne kelljen folyamatos üldöztetésben élni.
Még korai ilyenekre gondolni - rázom meg enyhén a fejem gondolatban - csak most érkeztem, ideje kiélvezni a rövid ittlétemet.
Elmehetnék valamerre, ha szerencsém van, akár el is tévedhetek és olyan részére kerülök a városnak, ami teljesen eltér e többitől. Talán keresek egy kocsmát és egy jó társaságot, hátha valami jó sülne ki belőle.
Az utóbbi kisebb lépésnek tűnik, ezért talán bölcsebb lenne azt választani. Később pedig akár véghez vihetem a másik ötletemet is, végül is nem zárják ki egymást.

//Az időpont legyen akkor az eredetileg megbeszéltek szerint, mikor Freia kiküldi Rektet terepszemlére és Dagnírról infókat szerezni, ami még egy-két hónappal a bál előtt van //

Aaaaahh, végre megint a városban van, annyira jó újra itt lennie! Hiányoztak már neki a zsúfolt utcák, a büdös, gyakran pisaszagú sikátorok és az aljanép negyedei, a strázsáló katonák távolról zörgő páncélzata, na meg a kocsmák és az itteni bordélyházak, hmmmmm! Biztos, hogy mindet, MINDET meg fogja látogatni, míg itt tartózkodik most, hogy ilyen hosszú hónapok után felfedezheti magának újra Capitalt, noha nem hiszi, hogy bármi meglepetés fogja őt érni, legfeljebb annyi, hogy az egyik kéjhölgy inkább egy másik bordélyházban kezdte el foglalkoztatni a kuncsaftokat. De őt aztán nem fogja megtéveszteni, megtalálja őt is...! Na meg hát... A házas nőcskék...
Magában rötyög az egyik szűkösebb utcában zsebre vágott kezekkel, egiykben markolászva az odasüllyesztett érméket, ahogy elképzeli, hogyan fog bemászni az egyikük ablakán, hogy lelopja az asszonyka nyakáról és a füleiről a drága ékszereket, hogy a helyi feketepiacon eladhassa őket jópénzért, amit aztán elkölthet jóféle sörökre és nőcskékre. Hiányoznak már neki azok a vad lányok, nem ám úgy, mint azok a szende szüzek vidéken, hajjajaj! Azok úgy viselkednek, mint akik életükben nem láttak férfit – na nem mintha hozzá hasonló férfival bárki is találkozhatna, aki nem érdemli azt ki. Túl tökéletes ahhoz, nyilván megilletődnek a látványától és pompázatos kardjától! Mondjuk tény, elvárta volna az azonnali leborulást, ami nem történt meg, viszont ezt betudja mélységes zavaruknak.
Nade visszatérve a tárgyra, muszáj lesz majd információkat szereznie erről az új házfőről, mert sokat nem tud róla még úgy sem, hogy a Pók-házzal kapcsolatosan bőségesen forogtak a szavak és mondandók abban a körben, amiben mozog, de ez a Dagnír, hát-hát... Nem volt túl sokszor téma tárgya, pedig amennyire rémlik neki, elég magas rangon tartózkodik már egy ideje, mégse nagyon kavarhatta a port, ha ennyire nincs róla semmi... Hmh, érdekes. Na nem mintha ne lenne hozzá hasonlóan több tíz, száz tiszt, akik nyilvánosan kavarnák a port, de most...! Felkutatja minden kis mocskos titkát, hogy aztán Freia orra alá dörgölhesse és ezzel is bebizonyíthassa, ő a legjobb, ne is keressen tovább, csak bújjon vele ágyba! Más úgyse fog tudni biztosítani neki olyan szinten felejthetetlen élményt.
Kérdés, mégis hol kéne kezdenie a keresgélést. Ha frissen került kinevezésre, akkor talán tudnak róla valamit a kocsmában, mert a Pók-ház nem éppen egy jelentéktelen ház béna katonákkal. Bár úgy lenne! Mondjuk akkor a saját dolga lenne nehezebb... Ehh, jobb, hogy ennyire nevesek, úgy könnyebb szimatolni utánuk, több szem tapad rájuk, ő pedig több személytől kérheti ki a véleményüket és az információkat, még ha ez nem is lesz minden esetben ingyen. Hmh, lehet, kellett volna kérnie Freiától egy nagy zsák pénzt erre a gyűjtésre, ha ennyire fontos neki, hogy őt, pont őt küldette ki, de gyanús, hogy sejtette, úgyis elherdálná valamelyik vöröslámpás építményben... Kis szipirtyó, biztos nem akarja, hogy jól szórakozzon, se a területén, se azon kívül! Nem mintha ez megállítaná abban, hogy jól érezze magát, csak egy kicsit majd lopnia kell, amit egyébként is tervezett, aztán meg képen röhögi, hogy neki bizony nem tesz keresztbe.
Mindenesetre befordul az ismerős utcákon többszöris, megbámul néhány cégért, feliratot, és tudva, hol tartózkodnak nagyrészt az alvilági ismerősei, feléjük indulna, deeeeee... Előbb a sima fogadósokkal is igazán beszélhetne, ők kevésbé vannak tisztában a kilétével és ki is bökhetnek valamit anélkül, hogy pénzt kérnének. Jó, egy korsó sört mondjuk követelhetnek cserébe, viszont az nem valami hatalmas kiadás... Aztán meglátogathatja a bordélyházakat is, azokat a szépséges hölgyeket, biztos nekik is lenne pár szavuk, miközben a lepedőt markolásszák alatta... Hmmh... Igen... Ezek határozottan jó opciónak tűnnek...
Akkor ez eldöntetett, irány egy középkategóriás fogadó!

Mesélői

Szóval a sors úgy hozta nektek, hogy véletlenül egy azon városban vagytok. Ez még talán nem is lenne annyira fura, mint az, hogy amikor Aesma belép egy fogadóba és talán a pulthoz megy, akkor nem sok időre rá, talán egy két percre, benyit ugyanoda Amrekt is.
A csapos egyébként egy self férfi, jól láthatóan tisztít egy poharat, de amikor beléptek akkor jó hangosan köszönt titeket. Ha körbenéztek a hangulatos kis helyen szép kerek asztalok vannak, mindnél 3-4 szék, míg a jobb falon egy kandalló melengeti a beérkező vendégeket, addig a bal oldalt egy lépcső található és mellette a két oldalt egy-egy polc, rajta könyvekkel és kis üvegecskékkel, amit messziről nem ismertek egyenlőre fel, de ha közelebb mentek, akkor jópár híres kötetet ismertke fel legendákkal és sztorikkal, amiket már jó eséllyel hallottatok. Az üvegecskék? Nos azok pedig régebben kiürült neves italok üvegei, amikből jó eséllyel kérhettek is pár ritkaságnak számító törp, tünde és emberi itókákat kivéve, amiket jó eséllyel portyák alatt hoztak el erre a kietlen vidékre is.
A hely egyébként ebben az órában nem tűnik túl forgalmasnak. Az egy pincérnőn kívül, aki egyébként eléggé formás, de egy kicsit idős már, még öten vannak, ebből három egy asztalnál nagyjából középen éppen valami töményet iszik, még a másik kettő jól láthatóan katona az egyik sarokban húzta meg magát, egy látszólag könnyedebb ital társaságában.
Ha pulthoz terveztek menni a csapos kissé rideg tekintettel kérdezi meg, hogy mit kértek, ha pedig egy asztalhoz ültök, akkor a pincérnő kérdezi meg tőletek, egy jóval csábosabb hangnemben ugyanezt.

Nem telt túl sok időbe, hogy találjak egy kocsmát - végül is, ez egy forgalmas pontja a városnak. Elég volt az, hogy végig sétáljak a macskaköves utcán és néhány perc után meg is találtam azt, amit kerestem.
Bizonytalanul fogtam meg a kilincset, még egyszer utoljára felpillantva a fejem fölött lógó fatáblára, hogy biztosra menjek abban, hogy jó helyen vagyok. Belépve tudatosult bennem a kint uralkodó hideg, ami fel sem tűnt egészen addig, amíg nem találkozott a bőröm a fűtött szobával. A hőmérséklet szinte egy emberi kocsmához hasonlított, annyi különbséggel, hogy itt nem volt akkora társaság. Vagy talán csak akkor jöttem amikor mindenki elfoglalt?...
A csapos köszöntésére felkapom a fejem, egy pillanatra meglepődve, hogy sötételfet látok. Valamiért emberre számítottam...
Elmerengve bólintok az üdvözlésére válasz gyanánt, majd bizonytalanul sétálok végig a szobán. A célom a bejárattól legtávolabbra eső asztal - talán csak a szokás hatalma. Akármennyire nem szeretném, el kell haladnom a három férfi mellett. Valójában nem attól tartok, hogy egy pillantást is rám vetnének, csak feszélyezve érzem magam tudva, hogy katonák. Méghozzá a legrosszabb fajból.
Ritkán láttam ezelőtt másik selfet, most pedig itt vagyok a fővárosukban. Vagyis, fővárosunkban.
Furcsa ez az egész.
Kényelmesen landolok a széken, egy pillanatra elégedetten pillantva fel a választásom miatt. Ez a hely tökéletes; nincs túl távol másoktól és még sincs túl közel. Nem kapok túl sok időt a tény értékelésére, ugyanis a szemem sarkából látom, ahogyan a pincérnő ellöki magát a pulttól és az asztalom felé veszi az irányt egy előre felfestett mosollyal. Mintha csak arra várt volna, hogy történjen valami.
A szokatlan kedvessége váratlanul ér és csak most realizálódik bennem az, hogy kocsmába mentem anélkül, hogy eldöntöttem volna, mit akarok inni.
- Uhm... Esetleg vörösbort?... - Az eddig asztalra ragasztott tekintetemet most kérdőn szegezem rá, mintha csak tőle várnám a választ. Valószínűleg nagyokat pislog rám, jobb híján pedig én is ezt teszem. - Bármilyet, igazából, ezt kegyedre bízom. - Fűzöm hozzá, remélve, hogy meg tudom menteni ezt a kínos helyzetet a tenyérbemászó hangszínemmel és a barátságos mosolyommal.
Bárhogy is reagál, miután hátat fordít a testtartásom azonnal lazul és fáradtan süllyedek lentebb a székben egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében. Még gyakorolnom kellene a kommunikációt.
A kevés vendégnek hála szinte azonnal kihozta a rendelésem és még kevesebb időbe telt teletölteni a poharam. Alig hagyja el a számat a "köszönöm", az üveg pereme már az ajkaimhoz ért, hogy megkóstoljam a választott bort.
Merengve nézek szét a még szokatlan környezetben, barátkozva a látvánnyal és a helyzettel. A tekintetemmel fokozatosan haladok a hozzám legközelebb álló tárgyaktól kezdve, egészen az ajtóig. Nem időzök túl sokáig semmin sem, csak gyorsan átfutom a szememmel a különböző színű üvegekkel megtöltött polcokat és a csupasz falakat, majd az ajtót, így pont van időm az ebben a pillanatban érkező vendégre pillantani.
Talán csak a szokatlan külső okozta meglepettség miatt, de sikeresen félre is nyelem az első kortyot, azonnal a földre pillantva, miközben a szabad kezemet a szám elé rakom. Egy apró köhintéssel korrigálom az utóbbi hibát, miközben tágra nyílt szemekkel kezdem el bámulni az ellenkező oldal padlózatát. Valószínűleg nem voltam túl feltűnő, hogy észre vegye, de a reakció akkor is váratlan volt tőlem. Ez mégis mi a franc volt?...
Lassú mozdulatokkal teszem le az poharat az asztalra, anélkül, hogy arra fordulnák. Valószínűleg jobb ha egy ideig nem iszok többet, ha ilyen szerencsétlen vagyok.