/Valora Moor/


helyszínleírás:


Már szinte majdnem meg lehet szokni ide lent, hogy a falakról, az ajtókról és a plafonról állandóan csepeg a víz. A köd, mely az északi tájon oly gyakori, behatol a néhány cella rácsos ablakán és átlátszóvá válva lehömpölyög a csigalépcsőn és miközben az elvétve kirakott fáklyák körül felmelegszik és felszívja magát párával, tovább vonulva újra lehűl és kicsapódik minden lehetséges élettelen tárgyon.
Néha, amikor kínoznak, ordítások hallatszanak fel a legsötétebb és legmélyebben fekvő szintekről.


Már több, mint fél éve raboskodik a hamis isten főpapnője az északi országban. Úgy tűnt, hogy sötét elf szövetségesei az utolsó pillanatban mégis megmentik a céljaikat olyan jól szolgáló ember szektát. Ám a szárnyas démonok, melyek leszálltak a fellegvár erkélyére nem a biztonságba, hanem a rabságba vitték a hátukra felpattanó legfontosabb vezetőket.
Ezzel a nővel érkezik meg az ajtóhoz, melyet parancsára kinyitnak. Az épület elzárt része. Könnyen sejthető, hogy fontos dolgok vannak más szobákban is itt. Ám az Első Lordnak ezen a kellemetlen részen akadt dolga.
Kevés fáklya világította meg az utat lefelé. A csigalépcső közel felén még az a halovány derengés sem volt, amit a tűz fénye biztosított volna. Az éjtünde erősen markolta Valora Moor karját, diktálva ezzel a kényelmes sétatempót.

Egy cellához értek. Egy olyan szigorúan őrzött cellához, melynek még ablaka sem volt. belül teljes sötétség. A hadúr durván lökte a földre a nőt és ráparancsolt.
-Gyógyítsd meg! Az előző kuruzsló kikopott. A te feladatod lesz, hogy kihallgatható állapotba hozd.
Ha nem sikerül, akkor TE fogsz a helyére lépni. És ő csak végig nézi, hogy mit kellett volna elszenvednie.
* Az önjelölt királynőt eddig sok mindenre használták rabsága alatt, de gyógyítónak még nem. Emberi szem semmit nem képes látni a fény nélküli, szűk cellában.

Az összes tervem füstbe szállt. Oh, Ahmest kegyelmezz nekem! Minden, amit felépítettem tönkrement. A szövetségeseim gyengék voltak, legalábbis túl sokan álltak a másik oldalon. Nem adom fel a reményt, egyszer enyém lesz a trón tudom, és akkor mindenki engem imád majd. A gondolataim homályba vesznek, ugyanis Észak-Bivaly bukása után idegösszeomlást kaptam, legalábbis ezt hallottam. A lényeg, hogy sokáig voltam kiütve. Azóta sok mindenre használtak az itteniek. Az a nagyképű Uráldur, egyáltalán nem kedveli az embereket, képtelen volt megérteni, hogy felesleges cellába zárnia, nincs hova mennem. Persze ő gyakorolni akarta, emberek iránti gyűlöletét.
Minden odalett.....
Éjszakánként a gondolataimmal terveket szövök, hogyan juthatnék ki. Vajon mi történt városommal, a híveimmel?
Megbosszulom, mindenkit karóra húzatok, mindenkit megölök és a tündékkel fogom kezdeni, elpusztítom őket.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Kiáltok egy hatalmasat a cellában. Majd újra sötétség.
Mikor felkelek valaki éppen rajtam élvezkedik, újabb sötétség, a cellámban vagyok, előttem egy kajának látszó akármi, meg kell ennem, megint kihagy minden.
Sokáig ment ez így, mígnem egy nap beragyogott a fénysugár az elmémbe, túl kell élnem és bosszút állnom. Azóta bármi is történt velem elviselem, mert bár testem börtönben van, elmémmel máshol járok és nagyot nevetek ellenségeim sírja felett.
Uráldur érkezik. Rámosolygok kenettejesen:

-Miben lehetek szolgálatára ? Mivel érdemeltem ki, hogy maga a nagy vezér érkezik hozzám?

A férfi megragad és elkísér. Bárhova is megyünk, lehet a halál vár. Remélem nem.

-Kérem, nagyuram! Könyörüljön rajtam. Én tartottam a szavam, maga miért csinálja ezt velem?

Kérdezem meg számonkérően.
Egy sötét cella rejtekébe lökött, mi van itt valamiféle szörnyeteg? Nem látok semmit sem. Hol lehetek?

- Hahó, ki van itt? Mi van itt? Nem látom. Kérek egy fáklyát.

Mondom a fogva tartómnak, hiszen enélkül nem fogok tudni semmit sem csinálni. Meg kell gyógyítanom, mindenhez értek kivéve ehhez, már nagyon régen nem végeztem még csak hasonló mágiát sem. Össze kell szednem magam, különben meghalok. Vajon mi lehet itt?

/Valora/


-Hhhhh... -a sötétben egy hang szólal meg fájdalomtól elgyötörve- Nem hiszem, hogy hozni fognak fáklyát. Jobb, ha most kéred, hogy öljön meg. Mert aki ide belép, már megélt mindent, ami szép volt az életében.
Athanar vagyok, az erdei elf védelemnek a parancsnoka.
* Mágiádat felelőtlen módon nem blokkolják. A király palotájában tanultakat most is használhatod. Ám az idegen beszéde nagyon torz, súlyos sebeket sejt és legkevésbé sem a lelkén. Érezni a hangjában, hogy több év elteltével is dacol fogva tartóival.

A börtön sötétjéből egy rekedtes, mély hang szólal meg. Úgy hiszem, férfi, s nem kell szakértelem hozzá, hogy kihalljam, sokat szenvedett. A megkínzott lélek a legjobb kihallgatásra, ezt jómagam is tudom, csak enyhe képzelőerő kell, hogy átgondoljam, mit is tettek vele őrei. Kérdéseimre ő válaszol.

- Oh Athanar, fogadd el hát azt a keveset, melyet én szegény ember adhatok. Tisztelem a tündéket és remélem nem sérti kegyed az emberi mágia. Kérem, bízzon bennem.

Hazudok a tünde arcába, hiszen a legjobb taktika, ha magam mellé állítom ezt a számomra kicsit sem kedves fajt.

- Először is meg kell néznem a sebeit, ehhez fényre lesz szükségem. Kérem, ne ijedjen meg.

Összpontosítok és Flammae Globus, megpróbálok egy kisebb tűzlabdát a kezembe varázsolni, hogy lássam kivel állok szemben, ha sikerült megnézem a sebeit, s ezután döntök, mi tévő leszek.

/Valora/


A tűzvarázslatod hatására lángba borul a bal kézfejed és tűzgömb jelenik meg benne. A gyilkosságra is képes ige jelenleg csak a látás miatt kell. Bár lehet jobb lett volna nem látnod.
Awyris katonáinak egykori vezetőjét számos seb borítja, ruhájának csak néhány foszlánya van rajta, túlnyomórészt meztelen. Hosszan elnyúló sebek, mely mintha korbácstól származtak volna, máshol égés nyomainak alig begyógyult jelei, de láthatsz bőven ütésektől származó zúzódásokat is.
A férfinak fehérek a szemei, de egyenesen rád néz és pislog a fényben. Kezei béklyóval vannak hozzáláncolva a falhoz.
-Köszönöm. Ez igazán kedves. Szólíts egyszerűen csak Atnak! Itt mindannyian egyenlőek vagyunk. És nem a jó értelemben...
* Rajtad múlik, hogyan kívánsz nekilátni a munkának. Van rajta tennivaló bőven.

A varázslatom sikerül és szemem egy darabig gyönyörködik a fényben, olyan régen láttam már szép lángokat. A bámészkodás után a férfit átvizslat és megállapítom, hogy valóban sok kárt szenvedett. Gyönyörű sebei vannak, mind arról árulkodnak, hogy korbácsot kapott. Száz közül is felismerném a korbács okozta sebeket. Anno jómagam is sokszor néztem azokat a bűnösöket, akik vétettek az egyház ellen és megkorbácsolták őket. A sok seb mind arra utal, hogy olyan mint a fajtája, makacs. Ez biztos nem ad le az elveiből. Mikor az arcához értem, kissé csodálkozva vettem észre, hogy szemei fehérek voltak. Vajon vak az illető vagy csupán tünde adottságai miatt ilyen? Jól megkínozták és nehogy rám is ez várjon nekikezdek, kezelésének.
Először is megszabadítom ruháitól és megnyugtatom, hogy nem éri gyalázat.
Ha van valami amit meg tudok gyújtani úgy, hogy nem halunk bele, akkor megteszem, máskülönben nem fogom látni a férfit. Ha nincs lehetőségem rá, akkor addig tartom a varázslatot egyik kezemmel, amíg csak tudom.
Ha van víz és egy kendő akkor a hátán lévő sebeket kezdem el tisztára mosni.
Ha nincs, akkor újabb varázsigéhez készülök és megpróbálom levetett ruháit megnedvesíteni, az általam varázsolt vízgömbbel. Utána megpróbálom  visszaidézni a tűzgömböt, nem kell nagy varázslat, egy kicsike fény is megteszi és úgy kezdem el tisztára mosni.

-Ez fájni fog, de ki kell bírnia. A kegyelem legyen Önnel.

Ha azzal végeztem hátán lévő sebeivel, megpróbálnék továbbhaladni többi testrészére, arcára. Miután végeztem megpróbálnék egy nagyobb koncentrációjú víztömeget rázúdítani, ami kicsit tisztára mosná és az égési sebeit is hűtené.
Miközben dolgozok beszélgetek vele:

- Meséljen valamit, addig sem ezen jár az esze. Hogy került ide?

/Valora/


A nő nem talál semmit, amit fáklyaként vagy bármilyen más világító forrásként használhatna. A cella teljesen üres a láncon és az itt tartott foglyon kívül. Rajtuk kívül csak Uráldur van most bent és két őr az ajtóban.
Fogait összeszorítva tűri a fájdalmat a lombtünde hadsereg egykori parancsnoka. És egyszer csak az ujjai közt mintha csak feléd nyújtaná egy tolvajkulcsot veszel észre. A hadvezér elől gondosan elrejtve mutatja neked csak három ujjal fogva, hogy könnyen kivehesd.
-Ennél kicsit több kell. Nincs ennyi időnk rá, egy óra múlva őt fogjuk tovább kínozni vagy téged. Választhatsz.

A férfi úgy látszik nagyon erős, hiszen nem lehet kellemes amit vele végzek, mégis bírja. Uráldur mögöttem állt, amit nem is hittem, az imént azt hittem elment, ő biztos jobban lát mint mi. Miközben a takarítást végzem érzem, hogy a rab valamit az ujjai közt odacsúsztat nekem. Egy tolvajkulcsnak néz ki.
Nem értem, ha ez eddig nála volt, vajon miért nem próbált meg megszökni, ez egy csapdának tűnik. Viszont ha nem az, lenne esélyem elmenekülni erről a förtelmes helyről. Mi tévő legyek?
Közben a hadúr arra kér, hogy egy kicsit csipkedjem magam.

- Igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni.

Majd elragadom a kulcsot a rab kezéből és egyenlőre elteszem.
Megidézek egy vízgömb varázslatot és megpróbálom leönteni vele a férfit, ez talán enyhíti a sebeit és tisztává teszi.

- Ez lehet kicsit hideg lesz.

Megpróbálom megidézni a vízgömböt.

/Valora/


A főpapnő igyekszik nem kivizni a sötételfek haragját. Majd legfeljebb csak az után, hogy megszökött. Ezzel óhatatlanul is megtörténik, ám addig sem rajta csattan az ostor. És ha sikerül, akkor az után sem fog.
Feltűnés nélkül elrejti az ajándékot és a hűsítő víz kellemesen hat az égett testfelületen. Az egy óra leteltével nem igazán sikerült más csinálnia, mint a fogoly közérzetét javítania, de legalább már nem csupa mocsok és kicsit jobban néz ki.
Nem jegyezte fel senki a szavakat a cellában, amivel véget vetett ennek Uráldur, de az egy óra leteltével visszaviszi az egykori királynőt a saját helyére és megúszta a kínzások borzalmait. A zárka magányában gondolkodhat azon, hogy most kellene-e megszökni vagy később? Ha sokat kell ezután gyógyítania -amihez nem ért-, akkor hamar beteljesülhet a megállapodás és a fontos információt tudó parancsnok helyett őt kezdhetik el kínozni. Atha pedig csak nézni fogja, ha ki nem szenvedett a sekélyes sebápolás miatt.

Amennyiben ráveszi magát, hogy lelépjen, az ajtót kinyitva megint a folyosóra juthat, de ezúttal egyedül. Fölfelé kell mennie, de az ajtón, amit két őr őriz valahogy át kell jutnia. Vagy egy másik kijáratot kell építenie mágiával vagy két kezével...