/A hitünkről szól/


Egy kis faluhoz közeledik Viridiel és a mellé küldött papnő. Egy mindig mosolygós teremtés, aki viszont nem igazán szeret beszélgetni. Amikor Kasszandra főpapnő azt említette az elfnek, hogy lesz velük egy kocsi is, akkor elfelejtett szólni, hogy nem lovas hintó. És nem is feltétlenül végig.
Egy ökrös szekéren érkeztek az emberek királyságának határától. A keletitől, hiszen most is a határon vannak, csak épp annak északi részén, egy dombról tekintenek le a lány szülőfalujába. És most először elszomorodik.
-Ó, úgy látom katonák vannak a templom romjai körül. Most mit tegyünk? Van egy rokonom, aki itt maradt, talán őnála megszállhatunk és megtudhatjuk, hogy mikor nincsenek ott.
*Világos kék szempárja a kis település közepén lévő főtérre és annak kiégett templomára szegeződik. Közel száz méterre van egy másik szentély is, mely minden tekintetben jó állapotban van. Néhány lebontatlan fakerítés darabra figyel fel Turion fiának éles szeme. Úgy tűnik két portát elválasztandó futott egykor eme második szent hely közepén, az épületet is ketté szelné, ha még állna minden része. Egy szűk utcára néz.
Alig pár órányira van Észak Bivaly, a város és egyben végvár. Akár ott is elvegyülhetnek a tömegben, de itt a családtagnál vagy esetleg a helyi tavernában is kereshetnek szobát. A faluban vagy ötven katona látható az utcán, mind mozgásban van.

Mivel legtöbbször egyedül járom az utam, nem zavart különösebben, hogy a lány nem volt az a fecsegő típus, habár remélem a nevét azért elárulja, miután én is bemutatkoztam neki. Viszont cserébe sokat mosolygott és mindenre rácsodálkozott utunk során.
Az ökrös szekér nem töltött el boldogsággal, mert szerintem iszonyúan lassúak leszünk majd és ráadásul kezdtek kétségeim lenni, mekkora követ kell majd elszállítanunk.
A lány szavai már nem érnek váratlanul, mert talán már előbb kiszúrtam, hogy a falu tele van katonákkal, sokkal több, mint egy ekkora helyen bárhol előfordulhatna.
~ Miért pont itt? Vajon a főpapnő nem mondott el mindent? ~ merült fel bennem a gyanú.
Azonban egy másik templom is állt ott és az nagyon is épségben volt.
- Miért van még itt mindig ennyi katona és mi az a másik szentély ott. Úgy néz ki, mintha később építették volna, igaz?
Közben gondolkozom, hogy mi lenne a jó. Nem akarom húzni a feladatot. A kő valószínűleg a romoknál van. Este talán kevesebb katona is nyüzsög, meg a sötétség is nekünk kedvez, nem akarok messzire menni.
- Próbáljuk meg a rokonodat, ha nincs nála hely, még mindig kereshetünk más megoldást. Persze csak akkor, ha megbízol benne teljesen. – nézek rá.

A lány már eddig is hagyományos papnő ruhája felé egy fekete, hosszú köpenyt vett magára, ami képes volt teljesen betakarni. Ám most mielőtt megindulna újra a szekér, leveti és egy durva szövésű vászon felsőt húz rá, majd visszavéve a csuklyát mélyen a szemébe húzza. Jól láthatóan bár még mindig ragaszkodik vallása előírásaihoz, nem szeretnék, ha felismernék.
A rokonánál a szekérrel beálltok a kapun belülre, hogy ne legyen annyira feltűnő. És bekísér házigazdátok a házba, amíg besötétedik. Ám a fogadás csak a szerencséteken múlik.

Ha nincs szerencsétek, akkor a feleségét veletek hagyva távoznia kell pár dolog elintézése miatt. És az asszony minden információra kíváncsian vég nélkül faggat mindkettőtöket. Az embereknek hogy megy ott soruk? Viridielt pedig arról, hogy az elf királynő hogyan viszonyul ehhez az egészhez.
Az ura szürkületnél tér csak haza és még megkér rá, hogy maradjatok legalább addig, míg ő is megvacsorázik. Ha éhesek voltatok az út után, eddigre ti már jól laktatok, ám ő még váltana minden képen pár szót veletek, mielőtt elmennétek.
Vagyis mielőtt elvinnének. Katonák lépnek be a házba és elég otthonosan vannak. És nem is nagyon akarják elleplezni letartóztatásotokból, hogy a lány rokonai feladtak titeket, hogy mentsék magukat az eretnekség vádja alól. Áttértek már a Kegyelmes Isten egyházának tanításaira, csak az a kérdés, mennyire félnek az üldözéstől.

Ha szerencse mellétek szegődik, akkor viszont nem indul sehová a férj. Sok kérdést kaptok így is, de annál több információt is. Ez esetben elmondják, hogy ahogy a főpapnő és leghűségesebb követői elmentek, Moor kisasszony emberei egyre inkább fenyegetően léptek fel. És minden este eltűnt egy teljes család, akik nem hajtottak térdet az új hit előtt.
A terror ellenére ők maradtak, de jobbnak látták az új széliránynak engedni. És óvva intenek titeket attól, hogy a katonák megtudják, kik is vagytok.


/Kocka dobás: Tizes
1-5-ig -Az 1. eset, sorsotok kedvezőtlenül fordul
6-10-ig -A 2. eset, a lány rokonai még nem hódoltak be teljesen/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 8

Bár tudtam, hogy az emberek valami elől menekültek és azért kérték királynőmet, hogy fogadja be őket, de azt nem gondoltam volna, hogy annyira nagy a baj, hogy inkább álruhát ölt a papnő, csak, hogy ne ismerjék fel. De később aztán rájöttem, hogy én voltam kissé eltévedve ezekkel a gondolatokkal, miután elértük a rokonok házát és meggyőződhettem a véres valóságról.
Talán jókora szerencsénk is volt, hogy közben ránk sötétedett, hiszen így jóval kevésbé voltunk feltűnők, bár még így is érezni lehetett a házigazda idegességét.
És ez engem is felszültséggel töltött el, főleg miután kiderült, hogy mi a faluban a helyzet.
Miután a főpapnő és követői elmenekültek a másik vallás követői vérszemet kaptak és tűzzel vassal kezdték terjeszteni vallásukat és aki nem állt be a sorba az…….egyszerűen eltűnt családostól, mindenestől.
És mivel a lány rokonai még mindig itt éltek, nem volt nehéz kitalálni, hogy ők is áttértek ezen új hitre, bár igaz nem is tagadták, hogy ezt kényszer hatására megtették. Nem akartak az eltűntek sorsára jutni. És ez természetesen nagyon, de nagyon veszélyessé tette mindannyiunk számára a helyzetet.
- Talán jobb lenne, ha mégis inkább Észak Bivalyban keresnénk szállást magunknak. Nem lenne jó bajba sodorni a rokonaidat. – jegyzetem meg a férfi beszámolója után. – Lehet, hogy mások is felismernek és akkor ők is veszélybe kerülhetnek.
Persze nehezebb lesz a helyzetünk, de talán én éjszaka be tudok majd surranni feltűnés nélkül a romokhoz, hogy megnézzem hol van az a kő, egyáltalán ott van-e még, hiszen lehet, hogy az új vallás vezetője azonnal lecsapott rá.

Viridiel most már tisztán látja a helyzetet. Ám mind a házigazda szükségtelennek tartja, hogy elmenjetek, mind a papnő is úgy érzi, a legbölcsebb az lenne, ha a hamarosan leszálló sötétségben néznétek meg a templomot és a szekérrel elé állva már vinnétek is a követ.
Gyanakodásodra elmondja, hogy a több méterről van szó, a szekér hátulja és a két ökör minden erejére szükség lesz. Ám ha valóban szeretnél előbb terepszemlét tartani, akkor követ téged és gyalog odaosontok.
Három katona még mindig ott tanyázik. Egy hátul, kettő pedig elől. Ez utóbbiból az egyik a főbejárattól nem messze ücsörög, a másik az épülettől messzebb egy fát vizslat a sötétben. Valamit tevékenykedik, mielőtt megszólalna.
-Te Brács! Egész finom ez a szilva. Nem kérsz?

Hagyom magam végül meggyőzni, hogy jobb ha maradunk, mert az még feltűnőbb lenne, ha este távoznánk, de természetesen terepszemlét akarok tartani és ha vannak őrök akkor eltávolítani őket, hiszen egy két ökrös batárra elég nehéz lenne észrevétlenül felpakolni egy rakománnyi követ és még az is kérdés, hogy a csudába rakjuk fel egyáltalán?
Szóval előbb meg akarom nézni és szépen elaltatni azokat a katonákat, akik ott lábatlankodnak.
Mivel elől két őr van és hátl egy, adja magát, hogy a hátsóval kezdjük a ritkítást, ráadásul az elől lévők úgy hallom csemegét találtak, így ellesznek talán egy darabig.
- Maradj itt, én megpróbálok az őt hátába kerülni és leütni, akkor bemehetünk. - mondom Vivien-nek, aki nem is vitatkozik csak bólint, így el is indulok.
Mivel az őr szerencsétlen módon elég éber, így valamivel el kell terelnem a figyelmét és erre pont jó alkalom megkérni a szilvafát, aki csak úgy gyengéden meglegyinti a nassoló arcát, hogy az felfigyeljen rá, aztán ha véletlenre gyanakszik újra és újra, de nem látványosan. Ha panaszkodni kezd a társának, vagy felkiált, akár bolondnak is nézheti a társa, de a dolog felkeltheti a hátsó őr érdeklődését. Akkor a háta mögé osonhatok.
Az elől lévők hangosan beszélnek a fáról, bár az őr azt hiszi, hogy inkább csak a fa ága hajlik úgy, hogy hajlamos a visszacsapásra. Ám ez elég ahhoz, hogy a hátsó őr is oda figyeljen és elkezdi nézi a csemegézőket.
Itt a jó alkalom, hogy lecsapjak rá. Halkan osonok, mint a nyári szellő, lábaim szinte semmilyen zajt nem ütnek.

The member 'Viridiel' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 6

/Viridiel/

/egyeztetve a userrel/


A hírnök hangtalanul lopakodik a egyedül lévő őr mögé, miközben társai figyelmét eltereli a szilvafa és annak gyümölcse. És nem utolsó sorban a magányos áldozatét is. Egy jól irányzott ütéssel teríti le és beosonhat a templom oldalsó bejáratán. Odabent pedig a pusztulás és szomorúság képeit láthatja a félhomályban.
A tűz kiégetett mindent, ami lángra tudott lobbanni, sok helyen sérülés látható még a fali domborművekben is. A padlót több helyen megbontották és ástak. És talán egyetlen megmaradt része az oltár, mely díszesen faragva volt valami ismeretlen anyagból.
Viridiel úgy tűnik úgy döntött, hogy a utcán lévő két őrt is elhallgattatja és azok szóhoz sem tudnak jutni a meglepetéstől, mikor az arcuk csapkodása helyett szilva evés közben hirtelen rájuk tekerednek a lehajló ágak és már csak a szorításban adnak ki hörgő hangot halkan. Majd az is elmúlik és eszméletüket veszítve csuklanak a porba.
A papnő beérve egykori legmegnyugtatóbb helyre, most csak elborzadva nézi a telihold fényében állva az ajtóban, mi maradt az egykori istentiszteletek színhelyén. A mindig mosolygós arcáról most mindent le lehet olvasni.
Apróbb probléma, hogy az égből hullott kő, igazából első gondolat ellenére nem egy kis kavics, hanem maga a meteoritból készült oltár túl súlyos Turion fiának és egy gyönge nőnek. Ezt kicipelni ketten sem lehet, erős markokra lenne szükségük.
Ám az erdei inkább úgy dönt, hogy munkások hiányában nem az ökröket fogja ki a szekér elől és húzza ki a segítségükkel együtt, hanem inkább falopásra adja fejét és görgőnek használható tüzelőt tulajdonit el a szomszédból. (Hiszen a leégett templomban már nincs semmi fa.)
Egyetlen akadály, amit mágiával, fegyverrel vagy más módszerrel le kell küzdenie neki, az egy bolhazsák, leánykori nevén eb. És ha nem veri fel a falut, miközben a fadarabokat a szent kő alá rakja és elindítja, akkor sikerrel is jár.
Odakint már egyszerűbb dolga lesz, hiszen a szilvafa sok mindenre használható, ő pedig megkéri a növényt, hogy emelje fel a kordélyra. És már indulhatnak is kifelé a községből. Amely egyik kivezető utcáján egy katonai őrjárat állítja meg őket.
-Mit szállítotok az éjszaka közepén lopva, mint a tolvajok? Had nézzek a széna alá!
*Négy járőrt kell valahogy leszerelni vagy elhallgattatni. Majd eldönteni Vivien kérdésére válaszul, hogy az ork határhoz közelebbi kerülő úton menjenek-e haza felé vagy a biztonságosabb területeken, a városok között?

Szomorú képet mutat az elüldözött egyház temploma, mindent felégettek a fosztogatók is, alig maradt valami a falakon kívül épen. Csak az oltár áll makacsul, de talán csak azért mert azt nem fából, készítették, hanem kőből van és most már tudom, hogy azért olyan különleges, mert az égből pottyant ide és az emberek, akik letelepedtek nálunk, ezt imádják, vagy mi.
Most, hogy már az őröktől megszabadultunk, kissé nyugodtabban ténykedhetünk, de hát azért mégis csak egy eléggé súlyos darabról van szó, amit első látásra nem tudom, hogyan fogunk ketten kicipelni Vivien-nel.
Valamiféle görgőkre lenne szükségem, de a szentélyben semmi ilyen nincs, így elmondom Vivien-nek, hogy keresnem kell ilyet, várjon meg addig.
Az egyik háznál találok is egy lugast, aminek fája pont megfelel a célnak, csak egy bökkenő van, a házőrző kutya, amely azonnal morogni kezd, ahogy közelebb érek, még a végén felveri az egész falut.
Nem akarok nagy zajt, ezért felveszem farkas alakom és rámordulok, mire farkát maga alá csapva elszelel, én meg visszaváltozva, elégedetten veszem magamhoz a vékony faoszlopokat.
Így már egészen könnyen megy a szállítás, kívül pedig a szilvafa segítségével, hamar a szekérre kerül a az emberek szent köve.
Azonban egy ökrös szekérrel, nem olyan könnyű felszívódni az éjszakába, főleg jól megpakolva nem, és az őrjáratot nem sikerül elkerülni, pedig a biztonságosabb utat választjuk a városokon keresztül.
Kapucnim az arcomba húzva figyelem a négy katonát, akik gyanakodva állják körbe a szekeret.
- Csak egy nagyobb követ százados úr! Kell az építőanyag a megrongálódott téli szálláshoz, hogy ne fagyjanak meg az állatok. A Riska meg ellik, így nem érünk rá reggelig várni, így is elég baj, mert a feleségemet valami fertőző kórság gyötri. – felelem kellő tiszteletet erőltetve a hangomba. – Jobb, ha a katona urak nem mennek a közelébe.
Remélem, hogy ki tudom magyarázni magunkat, mert nem vagyok benne biztos, hogy négyükkel végezni tudok, mielőtt nyakunkra hozzák a többieket.

A katona tovább enged, a legkevésbé sem akarja megakadályozni, hogy széthordják az egyszerű emberek az egykori templomot. Valószínűleg sejti, hogy onnan lehetett. Ám hamarosan már Nini-Well felé vezető úton szekereltek, amikor rátok virrad. A várost még koránt sem értétek el, napokba telhet. És rátok van bízva, hogy holt fáradtan az egész napi utazástól és fa- meg kőlopás után inkább minél messzebb akartok kerülni ettől a helytől vagy megálltok pihenni.
Hamarosan viszont három lovast küldenek utánatok és amikor utolérnek, akkor az első esetben kiabálnak a kordély mögött.
-Megállni! Megállni!
*Ha viszont a szunyókáló időt választjátok, akkor mellettetek magasodnak, mikor felébresztenek titeket.

Nagyon bíztam benne, hogy szavaim megértő fülekre találnak és a katonák tovább engednek minket és még a társnőm csuklyája alá sem kíváncsiskodnak be, de ha mégis, akkor legalább nem lesz közöttük, aki ismerné.
Ha eddig meg nem bántották a követ, sőt láthatóan nagyon kerestek valamit a szentélyben – gondolom a kegytárgyakat – akkor nem nagyon lehetnek tisztában vele, hogy mit tiszteltek az előző vallás hívei. Így talán egy kő nem lesz gyanús az őröknek sem.
Szerencsénk volt. A katona mindent bevett és utunkra engedett minket. Az ökrök közömbösen, lassú iramot diktálva, de kitartóan baktattak a következő nagyváros felé vezető kocsiúton. Mellettem Vivien elszunyókált a melengető napon. Nem vettem észre, hogy engem mikor nyomott el az álom, csak, amikor valaki durván oldalba bökött.
Körülnézve meglátom társnőm ijedt szemeit, ahogy a körülöttünk álló három lovasra mered.
Hirtelen válok éberré, de óvakodok a fegyverem után nyúlni egyelőre, nem tudom mit akarnak.
- Segíthetünk az……uraknak? – adtam az ártatlan utazót.

/Viridiel userével Skypon egyeztetve/


-Azt a hírt kaptuk, hogy valaki kirabolt egy templomot az éjjel és át kell kutatnunk minden idegent. Megnézhetnénk, hogy mit szállítanak?
*Természetesen úgy tett a hírnök, mint aki meglepődik és végül is nem is nagyon kellett színészkednie, hiszen már egyszer elengedték őket, de egyelőre úgy vélhette, jobb ha enged, aztán meglátjuk, ez már bevált egyszer.
- Csak tessék, urak! - intett a szekér hátuljára. - Már tegnap is mondtuk a katona uraknak, hogy csak követ szállítunk az állatok istállójának javításához. Véletlenül nem találkoztak velük? - érdeklődött adva a bambát.
*Int hátul a két társának és hamar előkerül a szénából az oltárkő. És ahogy visszanéz rád, szeméből érzed, hogy baj van.
-Ez a Kegyelmes Egyház tulajdona. Megismerem gyerekkorom összejöveteleiről. És te! -néz a nő csuklyája alá- A papnő mellett szorgoskodtál.
Bejelentést kaptunk, hogy valaki ellopta az oltárt, amivel a kántorasszonynak tervei voltak. Azt hiszem, most velük kell jönniük, az istálló megvárja magukat.
*Úgy tünik a lopás miatt megsejtették -és talán a három eszméletlenül hagyott őr miatt-, hogy amit ott kerestek, az az oltárban van elrejtve. Csak nem biztos, hogy tudják még, hogy pontosan maga az oltár az...
Csak egy pillantást vetnek a kocsi hátuljában nyugvó kőre és már fordulna is vissza, ami azonnal riadót fúj a Turion fiánál. Ezek már biztosan nem fognak beleesni a tévedésbe, amibe az előző katonák. Ezek a követ keresték!
- De hát százados úr! Hiszen ez csak egy kő! És nem kellett senkinek, hiszen ahonnan hoztuk csupa rom volt minden. Nem loptunk mi el semmit! - védekezik hevesen. - Az asszonyt meg összekeverik valakivel. Sosem volt ez papnő. - sápítozik, mint egy rossz kofa.
* Egyáltalán nem tetszik neki, hogy ezt csinálja, de négy fegyveressel, akik minden bizonnyal felkészültek, nehezen tudna elbírni, főleg, hogy egy védtelen nő is van vele. Elfutni talán sikerülne, de akkor itt kéne hagyni a követ. Vivienre néz kérdőn, hogy vajon benne lenne-e? Reméli a fiú, hogy érti a célzást. A katona szemében düh csillan és megpróbálja lekapja az elf fejéről a csuklyát.
-Mégis mit jelentsen ez? Mióta foltoznak istállót és tartanak háziállatot az elfek? És mi történt a katonáimmal, ha csak békésen elhozták?
*A többiek a kardjukra teszik a jobb kezüket, egyikük bal kézzel megragadja a veled lévő nő karját.
- Amióta a katonákat holmi értéktelen kövek után szalajtgatják! -fogja meg a futár még a levegőben jó reflexekkel a kezét és néz vele farkas szemet. - Nincs joguk feltartóztatni minket, ez már nem a város területe.
-A Kegyelmes Egyház nevében letartóztatom! -kiáltja a parancsnok és előrántja mindegyikük a kardját és neked, illetve a nőt megfogó a papnőnek szegezi.
- Útonállók! - tesz a hegyesfülű még mindig úgy, mintha félreértés lenne. - Fuss Vivien! - veti magán át a lány oldalára, lerántva magával az ottani katonát a lováról.
* Nagyot nyekken. Vivien pedig megered a szántóföldeken keresztül. A katonák még nem reagáltak az első másodpercekben. És mielőtt még feleszmélnének, egy másik lovas lábát is megemeli, kibillentve őt hátasa nyergéből. A ló hátuljára csapva pedig a társaik közé hajtja.
A százados és a még nyeregben ülő először csak kitér a megugró ló elől sajátjával, majd két oldalról támad rá kardjukkal. Közel egyszerre érnek oda hozzá.
Azt remélte, hogy megelégszenek a szekérrel, de láthatóan a vérére szomjaztak, nem érdekelve őket az, hogy miért lopja el valaki egy lerombolt szentély oltárkövét.
De most már meg kell védenie magát, így kirántja ő is a kardját, de csak védekezésként, hárítva a támadásukat, miközben igyekszik a szekér körül úgy fordulni, hogy az közéjük kerüljön mindig. Rácsap az ökrökre is, hogy kezdjenek poroszkálni, ezzel zavarva a lovasokat. Nem messze mintha egy erdő sávját látná, ahol könnyebben megszabadulhatna tőlük.
De nem lett szükség elérni oda. Néhány út menti magányos fa mellett elhaladva segítségüket kérte. Mivel az orkok ellen igen csak megtanulták forgatni fegyvereiket ezek a végvári vitézek, jól is jött. Hiszen nem biztos, hogy tartani tudta volna magát odáig, főleg úgy nem, hogy a két földre került jómadár is felugorva utánuk eredt. És nem volt nehéz beérniük egy ökrös szekeret.
Hamar az ágak között csüngnek a támadóid. És nem is messze van egy kisváros, ahol megpihenhetsz. De a lány túlságosan félt, hiszen a katona felismerte. Az égi istenek vallásában nevelkedett ezek szerint ő is és most esküdt ellensége lett mégis.
Ahogy beérsz a kisvárosba el kell döntened mi tévő leszel. Megvárhatod, míg a lány hozzád visszatalál. Ám egyedül is folytathatod az utadat. Amíg gondolkodol, egy ismerőst pillantasz meg. Gallielo Gallileit, aki az egyik nyomozásod során segített téged.

Nem tudom mi lett volna a történet vége, ha nem találok fákat, melyeknek segítségével tudtam csak leszerelni a négy katonát, különben meg kellett volna ölnöm őket, amihez nem fűlt a fogam. Az emberek vallásához semmi közöm és nem is nagyon szerettem volna belekeveredni, ezért csak a legvégső esetben vettem volna a vérüket.
Így azonban végül baj nélkül elértem a legközelebbi települést, azonban Vivien nem került elő útközben. Nem szerettem volna, ha belefut egy másik őrjáratba, vagy utánunk szalajtott katonákba, hiszen egyedül teljesen védtelen lett volna, így inkább az ökröt egy fogadónál gondolván hagyva, a keresésére akartam indulni. Ekkor láttam meg Gallieo-t, mire felderült a képem.
Odaérve hozzá, leugrottam a szekérről.
- Üdvözletem Kereskedők Gyöngye! Ha már így összefutottunk, megkérhetem, hogy vigyázzon a szekeremre, egy rövid ideig? – kérdeztem tőle.
- Örülök. Sikerült valamit intézni a királynőnél a kereskedelmi engedélyem kapcsán? Én próbáltam elmenni Awyrisbe, de az erdő olyan szúrós és áthatolhatatlan volt, hogy inkább visszafordultam.
Persze nem felejtettem el, hogy miben állapodtunk meg, de még nem volt alkalmam azóta beszélni vele.
- Mert csak kísérővel mehetsz be. – emeltem fel e kezem, melyben egy fekete fenyőtoboz volt. – Meg akartalak keresni, de azóta nem találkoztunk. De, ha most végeztem ezzel a munkával, akkor együtt elmehetünk és akkor kiállok melletted és az engedélyed mellett.
- Ez remekül hangzik! Akkor addig vigyázok a kocsira, míg vissza nem érkezel. - mosolyodik el.
- Rendben. Nem sokára itt vagyok, csak elkeveredett utitársamat kell megkeresnem. - biccentek neki és sikerül is elég hamar a lány nyomára akadnom, aki bár igen csak megrémült, nagyobb baja nem esett szerencsére.
Elmondom neki a jó hírt, hogy a szekeret is meg tudtam menteni és már csak arra vár, hogy tovább indulhassunk. Azonban a városkába visszaérve sajnos nem csak a kereskedőt találom a rakomány mellett, hanem újabb katonákat.
- Te várj meg itt! - állítom meg Vivien-t az egyik ház árnyékában. - Én megnézem mi a gond.
Mélységesen csalódnék, ha Galliei hozta volna rám a katonákat, de itt talán nem esnek nekem a civilek között.
- Valami baj van talán? - kérdezem a kereskedőre nézve.
- Utasítást küldtek Észak Bivaly végvárból, hogy állítsunk meg és kutassunk át minden követ szállító szekeret. Mi a szállításuk célja?
- Renoválás. A tél megrongálta a házunk falát, de a környéken nincs kő, így idáig kellett jönnünk érte. - válaszoltam a jól bevált hazugsággal élve, mert úgy nézett ki azért ezek a katonák nem olyan magabiztosak.
És valóban nem voltak azok. Bár egy kicsit hezitáltak, de mikor megint rákérdeztek, hogy Galliei mivel tudja igazolni az ő úticélját, előhúzott egy papírt, amit az a bizonyos kisváros polgármestere állt.
Neked is feltűnt, hogy hiányzik a bástyája és még nem építették újra. Mint kiderült, a kalmár nyerte a pályázatot a felújításra és egy ork törzstől szállítja a köveket. És embereket keres az átrakodáshoz Braslovba.
Bár láthatóan nem tetszett a katonáknak, hogy az ősellenséggel üzletelt, de mind a kettőtök jól igazolható dologra akarja használni. Így tovább enged. Már kint jártok a településen kívül amikor újra felbukkan Vivien és elmondja az idegen föld kereskedője, hogy azt a megbízást már teljesítette. Csak titeket kimentve akarta újra használni ürügyül.
Zavartalan az utatok Szentkő épülő városáig, ahol a nevét adó ereklye is - hála nektek- lassan megérkezik egy ökrös szekéren.

//Köszönöm a játékot, nagyon klassz volt //

/Hirion/


A fattyú újabb megbízást kap az assasinoktól. Bár a részletek még homályos az orvgyilkos előtt is. Ám Észak-Bivaly emberi végvárba kell mennie, ahol nem szabad magára felhívnia a figyelmet. Külön hangsúllyal nem szabad kémkedéssel vesztegetnie az időt vagy gyanakvást keltenie.
Egy város környéki út menti tavernát javasolnak neki várakozásra, ahol majd idővel megkapja az újabb eligazítást egy küldönc személyében. Ha ezt választja az éjszakáihoz, és belép a tavernába, akkor egy nyüzsgő vendéglátó vállalkozás mosolygós gazdája fogadja a pultnál. És ha szobát vesz ki, akkor oda mutat az egyik lányra.
-Egy éjszakára két ezüst lesz. Egy hétre 10 ezüst. Fizetés előre Halabi majd megmutatja az utat és minden igényét kielégíti.
*Vannak fogalmaid korábbi vándorlásodról az árakról, jobban vagy tájékozódva egy átlag sötét elfnél. Ezért is feltűnhet, hogy ez a máshol szokásos legalább duplája. Ráadásul egy -igaz végvár közelében jól védett- határmenti területen, ahol az orkok portyázása miatt kevésbé szeretnek a kereskedők járni.

Sem az orgyilkosok megbízatásait, sem a megbízás titkosságát nem szeretem, de hát az assassinok munkáit nem lehet csak úgy visszautasítani, vagy hamar a megbízás másik végén találja magát az ember.
Így aztán elég hamar úton, aztán Észak Bivaly váránál találtam magam, ahol a megbízatásom szerint bele kellett volna olvadnom a lakosok körébe, de hát ez elég reménytelen elvárás volt, hiszen itt főleg emberek éltek, én meg, ha fehérítettem is a képemen és amennyire lehetett takartam a füleimet, azért jobban megnézve, aligha mentem el embernek.
Mivel elméletileg egy elég forgalmas fogadóba kellett várakoznom az összekötőre, aki majd elmondja a feladatomat, talán azért volt remény, hogy nem túlságosan fürkészik az átutazókat, főleg ha fizetni is tudnak.
- Egy éjszakára! De milyen szobáid vannak neked? Talán maga a király szokott itt megszállni? Vagy a lány is benne van az árban? – áll meg a kezem a pénzzel a levegőben, mikor meghallom mennyit kér érte.
Lehet, hogy nem kéne felhívnom magamra a figyelmet, de hát ez annyira botrányos ár, hogy ha nem szólalok meg, lehet az lesz gyanú, meg különben is….!

/Hirion/


A kocsmáros elmosolyodik a kérdésen, mintha érdekes tréfát mondott volna a hozzá betévedt idegen.
-A lányért külön kell fizetni. Mármint ha szeretné estére.
*Páran röhögcsélnek ezen szavak hallatán, úgy tűnik néhányak figyelmét felkeltette, de azért a kocsma legnagyobb része nem is zavartatja magát, nyugodtan folytatja beszélgetését. És Halabi, aki a szóváltás közben -az első mondatokra reagálva- közelebb lépett, most maga előtt összekulcsolja a kezét és lesüti a szemét.
Egy kockadobáló asztaltársaság mellett épp egy tevebőrből készült emberke emelkedik föl -az állat szőre miatt jól felismerhető az anyag- és barátainak a következő megjegyzést teszi.
-Minek megy be valaki egy kuplerájba, ha nem akar nőt venni magának?
*Ránézésre tevehajcsár vagy nem túl gazdag kereskedő lehet.

Azon kívül, hogy ez a szoba ára és nincs benne a lány, nem kapok további magyarázatot arra, hogy miért ennyire drága, viszont ha tovább erősködök, akkor már biztos jobban rám figyelnek és ezt most kerülnöm kell, már így is páran rajtam legeltetik a szemüket, így fancsali képet vágva, de kifizetem, amit a fogadós kér.
- Ez tiszta rablás! – morgom azért a fogaim között. – És köszönöm a szép hölgynek a „kedves” felajánlást, de fáradt vagyok, nem élek a lehetőséggel. – hárítom a lány ajánlását gyorsan, mielőtt még több pénzem bánná.
Próbálok valami feltűnésmentes helyen leülni, mikor az egyik nem túl bizalomgerjesztő társaságból feláll egy fickó és félreértés nélkül felém címzi a szavait.
Először is fogalmam sem volt, hogy ez egy kupleráj, sehol nem láttam kiírva, másodszor meg, mit kezdjek a beszólással. Ha hagyom magam, akkor nem fognak leszállni rólam, abban biztos vagyok és hamar kiderül, hogy nem vagyok ember, ha meg visszavágok, akkor megint csak ide lyukadhatunk ki.
- Melletted sem rajzanak a nők, talán a ruhád teszi? – vontam végül vállat lazára véve, remélve, hogy társai inkább humorosnak fogják fel és ezzel leszállnak rólam.

/Hirion/


Nem tudni még, hogy miért ezt a helyet javasolták a fiúnak, de sikerült némi figyelmet már most felkeltenie. És elutasítani egy szép hölgyet. (Noha ebben a szakmában valószínűleg megszokta.)
Ám a bőrkapucnis -talán meglepetésre- ott hagyja a játékot egy váratlan fordulattal.
-Eleget vesztem, urak! Én mára visszavonulok. -majd feléd fordítja fejét- Akkor testvirek vagyunk, mert ilyen pofával nem véletlenül nem látok melletted sem egyet.
*Ezzel felkapkodja a kis bőrszütyőit, melyekben pénz csilingel. Bármennyit is vesztett a mai nap folyamán, maradt még neki bőven. Ám nem látszik az arcán, hogy zavarná. Inkább felemelt fejjel, kényelmes tempóban kisétált. Az ajtóból még visszanéz, de pillantása nem állapodik meg semmin.

Nagyon reméltem, hogy a kissé csípős válaszom után nem fog nekem esni az egész asztaltársaság, mert akkor máris elbuktam a megbízást és mehetek vissza üres kézzel, amit én igazán nem bánnék, de a megbízók igen és az nem biztos, hogy nekem tetszene.
Már egészen kezdtem megszokni, hogy nem üldöz senki, hogy a saját fajtársaim sem akarnak megölni. Keményen megdolgoztam ezért és szerettem volna, ha ez így is marad.
Erre, ahogy beteszem a lábam, rögtön belém köt valaki…….
Meglepő módon a fickó nem esik nekem, csak ….szavakkal, ami azért pírt von az arcomra, még ha az nem is látszik. Szóval kiszúrta és persze közhírré is tette.
A leleplezésen kívül – mondjuk előbb-utóbb úgy is kiderült volna – az is rosszul esett, hogy talán arra utalt, ronda vagyok? Ez sosem merült fel bennem, sőt……
- Nem is tartok rá igényt! – mondom fojtottan a hátának, ahogy kifelé tart, de aztán pár mély lélegzet után, inkább leülök az egyik falnál lévő asztalhoz.
Bízom benne, hogy hamar jön az az összekötő, mert már most sem mondhatnám magam észrevétlennek, azért igyekszem meghúzni magam, amíg a megrendelt ételem és italom megkapom, hogy aztán felhúzzak a szobámba.

/Hirion/


A teveszőrösről nem is lesz újabb hír, úgy tűnik el az ajtó mögött, mint a kámfor. Ám Hirionnak jó a meglátása. Jó szeme van az ipsének.
Ám az asztal mellett ücsörögve a dobókockás asztaltól más is távozik és úgy tűnik lecsengőben a buli ott is. Italával a kezében magabiztos járással jön feléd fehér ingben és fekete szövetnadrágban. Majd a korsó sörét leteszi az asztalra és kérdez tőled valamit.
-Leülhetek?
*Ha beleegyezel a dologba, akkor kihúzza a széket és helyet foglal rajta. És barátságosan odaveti.
-Ne is törődj vele! Igazából már napokkal korábban el akart szerintem indulni a tevéivel. A szerencsejátékkal itt marasztaltuk. Nem is értem, mit bír a képünkbe.

Azonban nem vagyok olyan szerencsés, hogy mindenki elfeledkezzen rólam, az előbbi társaság egy másik tagja kupáját is magával hozva megcélozza az asztalomat, aztán lecövekel előttem.
Azon meglepődök viszont, hogy nem veti le magát egy székre, hanem udvariasan megkérdezi leülhet-e és én kis habozás után biccentek a szék felé.
Igazából nem érdekel a magyarázata, hogy mi baja a szőrruhásnak, de nem akarom még jobban magam ellen hangolni az ittlévőket, így türelmesen hallgatok.
- Semmi gond, nem akarok bajt. – hárítottam a kezemmel is, remélve, hogy ezzel elmegy, bár nem hiszem, hogy ilyen szerencsém lenne. – Csak átutazóban vagyok.

/Hirion/


A hirtelen jött társaságodba is belefullad a szó, pedig mindent megtett. De téged nem ismer és zárkózott mondataidnak köszönhetően nincs is sok ötlete, hogy milyen témával dobhatná fel a beszélgetést. De talán téged nem is zavar...
-Hát, az átutazás az jó dolog. Tán nem Braslovba megy? Tudja csak azért kérdezem, mert elég sokat beszélnek a népek mostanában Braslovról. És többen is oda mentek. De én...
*Igyekszik modortalan barátja utáni hallgatást megtörni ezzel a témával. Igaz nem túl sokat tud róla, azt pedig pusztán nem hiszi el. Bár nem említi. Elég fura lenne egy idegennek elmondani, hogy nem tudja elképzelni a nem is túl messze lévő várost ork uralom alatt. Téged meg nem készítettek fel a világpolitika aktualitásából megfelelően. Így nehéz kikövetkeztetni, hogy mit is akar. De van ennek bármi jelentősége? Akár miről beszéltek vagy zárjátok rövidre a csevejt, nem tudsz meg számodra hasznos dolgot.
Több óráig vársz az összekötőre, de senki nem bukkan fel, csupán a tevekapucnis tér vissza. Nem játszani, csupán a néhány szó után a kocsmárossal egy sarokba ül iszogatni. Igyekszik senkit nem zavarni.

Nem tudom, hogy mit akar tőlem a teveszőr ruhás asztaltársa, de nem zárhatom ki, hogy esetleg ő az összekötő, így egyelőre érdeklődést színlelve hallgatom.
Braslov emlegetése semmilyen visszhangot nem kelt bennem, nem hallottam róla semmit és nem is szándékoztam egy emberi városba a muszájnál többet tartózkodni. Különben, ha oda tartottam is volna, biztos nem kötöm egy vadidegen orrára.
Viszont egyáltalán nem látom, hogy hová akar kilyukadni ezzel a parttalan beszélgetéssel, így csak kurta nemleges választ adok, aztán mivel látja, hogy nem lesz ebből semmi, hamar odébbáll a fickó.
Egyre türelmetlenebbül várakozok, mindhiába, bár a tevés alak visszatér és leül egy sarokba a kocsmárossal diskurálni.
Egy jó idő múlva meg is unom és felmegyek a szobámba. Ha akar tőlem az assassinok kémje valamit, majd megtalál.

/Valora/


A főpapnő már sokat gyógyult azóta, hogy elit harcosaival -és egy selffel- meglátogatta Braslov városát.
Ám valami még korábbról érkezik vissza, mint nem teljesen publikus szövetsége Zevadarral. Egész pontosan néhány perccel korábban köttetett szerződés. Egy bizonyos -azóta elhalálozott- szakértővel. És annak csapatával, akiről nem volt tudomása az üzlet megkötésekor.
Ám hű szolgálója jelenti az idegent. Azt is, hogy egyedül van... és valami társai nevében meg hozott egy véres zsákot, amiért aranyat ígértek. Az önjelölt királynőnek el kell döntenie, hogy hol -és a legfontosabb hogyan- kívánja fogadni. És egyáltalán fogadni akarja-e a főpap fejének elhozóját? Hiszen már a banda főnökével alkudozva is az járt a fejében, hogy egyszerűen megöleti, amikor visszatér. (Bár akkor még azt hitte, egyedül van.)