Hát ez nem jó hír! Azt hittem, hogy  legalább nem kell tovább loholnom a lány után, itt lesz valahol a közelben, erre úgy néz ki, hogy valami átokverte orkok közé indult. Meg van az a csaj húzatva? Hiszen tudvalevő, hogy azok a barbárok embereket esznek, meg, hogy mit művelnek a nőkkel, fattyakat nemzenek nekik.
Na jó mostanában rebesgetnek az utcákon valami megegyezésfélét, de hát ezt mindenki csak mástól hallotta.
Talán a bandának elég, ha ennek a fickónak viszem csak el a fejét.........
Na, de a pénznyomó! A fene essen ebbe a lányba!
Gyorsan megragadom a késem nyelét és kirántom, aztán arrébb szaladok.
- Egyébként kinek akarta eladni a cuccot? Mert, hogy nem magának kellett az tuti! - kérdeztem még.
Ha válaszolt, akkor még adok neki egy jótanácsot.
- Jobb lesz, ha örökre eltűnsz még a térképről is.
Nem akarok kockáztatni az öszvérrel, inkább gyalog indulok el, magamban szitkozódva.
A kovács csak elmosolyodik, mintha halála előtt tenné. Pedig kicsit meszebb van az.
-Hát szerinted? Vajon mire kell egy... Várj, te nem is érted az egészet?
Felegyenesedik és megmarkolja erősen a kalapácsát. És egy pillanatra megfordul a fejében, hogy ha valaki ekkora láma, akkor biztos jó célpontot nyújt. De nem kockáztat harmadjára.
Elkezd sebesülten botorkálni a falu belseje felé, ott hagyva engem és mindent.
Bosszúsan állok ott, aztán visszaindulok a főútra, hogy megtudjam merre kell Braslovba menni.

/Flint/


Az ifjú harcos jól követte a nyomokat egészen a kovácsig. Ám úgy dönt, ideje lefaragni a tetemes hátrányából. Hiszen a tolvajnő egy hete indult el előtte. És neki sokkal kezesebb hátast sikerült vásárolnia.
Gyalog az eladás biztos tudatában próbálja leamortizálni a kilométereket közte és célpontja között. És jobbnak gondolta, ha nem is kutatja át a hirtelen rátámadó kovácsot vagy a műhelyét. Amit akart, azt már megtudta tőle. És jól tudta a küldetését, hogy "keresd a nőt!" Aki szépséges.
De miért is mondom én ezt el? Mert az útbaigazítást azt megkapja a forgalmas kereskedelmi utakra visszatérve. És pár nap múlva gyalog, Vánszorgó hátasát eladva hátra hagyva, már átlépte a Braslovhoz tartozó falvak határát. Hirtelen ürültek ki a falvak és elhagyott települések között gazos szántóföldek, madarak által megdézsmált kertek, melyben most télen nem sok minden nő.
Épp egy faluban alszik, mikor az elhagyatott ház előtt reggel nagy zajjal halad el egy kordély. Nem látja, de négy embert fogtak be a lovak helyére és korbácsolás közben üvöltöznek a rabszolgákkal az agyarasok, hogy gyorsabban húzzák. A platón pedig más rabszolgák vannak. Férfiak, nők, gyerekek és egy ismerős arcú tini. Rácsot raktak a szekér raktere köré, így nem tudnak menekülni a fogságból.

Máskor sem volt gondom a gyaloglással és bár biztos nem haladok olyan gyorsan, mint más lóháton, a makacs öszvér, mely minden kocsmánál vagy kovácsnál megáll, biztos gyorsabb voltam.
Ráadásul a helyzetem, hogy a lánynak egy heti előnye volt, ez már nem sokat változtatott.
Azért legalább azt megkérdezhettem volna a megbízójától, hogy hogyan hívják, hátha akkor nem kéne lépten-nyomon egy képet mutogatva keresgélnem.
A gyaloglás nem okoz gondot, eddigi életemben sem jártam másként, na meg elrejtőzni is könnyebb volt így, ha a szükség úgy hozta volna, mert továbbra is voltak kétségeim, hogy minek ment az a bolond nőszemély pont az orkok felé, már ha igazak a hírek.
Márpedig nagyon úgy nézett ki, hogy minden félelmem valóra vált, amikor Braslov közelébe érkeztem és csak elhagyatott, felprédált településeket találtam.
A szállásommal így nem volt gond, de álmaim éberek és könnyűek voltak, ezért már az első távoli kiáltások és szekérnyikorgás a falak mögött megbújva talált, ahol aztán kitágult szemekkel meredtem a furcsa menetre. Orkok és rabszolgáik!
És bár most látom élőben először, de nem nehéz felismerni a szekéren rögtönzött rács mögött zötykölődő rabok között azt, akiért lejártam a lábam!
Lélegzet visszafojtva néztem őket, miközben vadul járt az agyam.
Muszáj lesz kiszabadítani, de vajon hol lehet a pénznyomó? Persze szívem a lányért dobogott, de mit érek vele, ha ezt a testrészemet a kezembe adják, mert nem teljesítettem a feladatot.
De addig úgy sem jutok előbbre, míg nem beszélhetek vele, az meg ezen állapotában biztos nem fog menni.
Ki kell várnom, amíg tábort vernek, akkor talán lesz mód a kiszabadításra.

/Flint, a userrel Skypon egyeztetve/


A kocsi zötykölődve halad el a ház előtt és hiába is nézi akármeddig hősünk a tolvajnőt, az nem fog közelebb jönni. És főleg a rácson kívülre nem fog kerülni ettől. Bizony igaza van abban, hogy ki kell szabadítania, mert magától ez nem fog menni.
A falun túl tovább folytatódik a sík vidék, ahol nincs sok rejtekhely, hogy elbújjon az agyaras őrök szeme elől. Így estére alaposan lemaradva követi csak.
Már vígan lobog a tábortüzük messziről. Egy erdő előtt álltak meg és a kocsi körül telepedtek le.
A faluban nem állnak meg, pedig ideális lenne a kiszabadítás céljából, követni meg csak messziről tudja őket Flint, mert a síkságon nincs hová rejtőznie, így csak látótávolságon kívül mehet.
Este azonban közelebb lopózhat az erdő szélén tábor vert csapathoz, bár a szekeret sajnos közrefogják az agyarasok.
Meg kell várnia, míg elalszanak, akkor talán az őrök mellett elosonhat, egy ilyen hevenyészett zár, meg nem lehet akadály a kis tolvajnak.
Két őr marad ébren, a többi nyolc álomra szenderül. És valószínűleg váltani akarnák egymást idővel, de ez a délosi enyveskezűnek nem okoz bonyodalmat. Elég neki csak az első őrségnél jól teljesítenie.
Ám nem kerüli meg a nyílt terepet, hogy az erdő felől lopakodjon a táborba. Talán nem is lenne értelme, hiszen az oughwariak így is a legjobban a tűz fényénél látnak, az meg tart kilométerekre a szántók felől sem.

/Kockadobás: Hatos
1 és 2 -Az egyik őr hirtelen felfigyel a lopakodásodra és hamarosan a nyakadon a felriasztott társaival együtt
3-6-ig -Gond nélkül eljutsz a szekérig és annak ajtajáig./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 4

Meglapulok a fűben és onnan figyelem, ímg be nem osztják az őrséget az orkok és szándékosan nem az erdő felől közelítek egy jó idő után, mert valószínűleg onnan számítanak a leginkább támadásra és arra figyelnek jobban.
Vékony termetem segít, hogy szinte láthatatlanná válva jussak el a szekérig. Az őrök persze kifelé figyelnek, így van időm csendben szemügyre venni a zárat. Azon a felén a járműnek, ami takar az agyarasok felől megrángatom a lány ruháját és az ajkaimra teszem az ujjam, ha oda néz. Biztos vagyok benne, hogy ha rokonlélek velem, akkor tudja, hogy csendben kell maradnia és ezt tudatja a többi rabbal is.
Ha így biztosítottam, ne kiáltsanak, akkor már remélhetőleg a zár sem okoz gondot.
A nő felriad és hamar észbe kapcsol.
-Ki vagy? És miért jöttél? -kérdezi suttogva.
* A zár egyszerüen csak egy lakat, amit hamar fel tudok törni. És már csak azt kellene tudni, hogy mit csinálj ezzel a lánnyal? Hiszen amit kellene, azt nem szivesen tenném meg.
- Kiszabadítalak benneteket, csak maradjatok nyugton. - leheltem szinte csak.
A lakat nem probléma, de valahogy el kell terelnem a figyelmüket az orkoknak, ha ki akarom engedni őket. Lehetőleg az ellenkező irányba csalni az agyarasokat. oOndjuk engem igazából a lány érdekel, így utána vele akarok tartani.
A faluban, ahol megbújtam találtam egy üveg lámpaolajat, amit okosan magammal hoztam, azzal most megcélzom a tábortüzet és belehajítom.
Ha a láng jó magasra felcsap, na meg a csattanás biztosan ad elég időt, hogy a lányt kirántsam a kocsiból és már rohanhatunk az erdő felé, amíg az orkokat elvakítja a tűz.

/Flint, userrel privátban egyeztetve/


A terved beválik és a táborban hatalmas felbolydulás támad, ahogy az olaj lángra kap és vakitó fénnyel csap fel az égre. Nem sok időtök maradt, de szerencsére a többi rabszolgának sem kell mondani kétszer. Ahányan vannak majdnem annyi felé szaladnak.
És az agyarasok utánuk. Ahogy az egyik te és a lány után is rohanni kezd. És hosszú kardját erőseb markolja.
-Gyertek vissza, különben kifilézlek benneteket! Úgy sem menekülhettek!
* És valóban úgy tűnik, hogy ezt nem lehet. Lassan, de érezhetően csökken köztetek a távolság. Bár Flint és a csaj is fürge lábú, kellett is neki eddig az életben mindkettőnek, ám kifogtak egy igen jó ork vadászt, aki pedig eddig a vadak után futott eleget.
A terv beválik és mire az orkok felocsúdnak, rabjaik szanaszét rohannak, de Flint nem engedi el a lány kezét, úgy rohan nyakába szedve a lábát. De ez az egész út meg van átkozva, mivel most sem tudja elkerülni, hogy egy agyaras ne utánuk rohanjon és ráadásul még van olyan jó futó, ha nem jobb, mint ő és a lány.
Csak abban reménykedhet, hogy a fák között elveszíti a nyomukat, hiszen elég sötét van.
Ezért ahogy lát egy megfelelő bokrot, egyszerűen magával rántva a lányt ugrik bele és aztán meglapul, hangtalanul, intve a lánynak, hogy tegyen ő is úgy.
Közben erősen markolja a kardját felkészülve arra, hogyha a terve nem válik be.
Ám a terv kockázatos. A sötét erdőben mind a hárman alig látnak, a fák kopasz ágai még télen is sokat takarnak a csillagok gyenge fényéből. Ám talán ezzel is magyarázható, hogy az ifjú harcos sem vette észre, hogy ami bokor mögé behúzódnak, az sem örökzöld. Így már csak abban reménykedhetnek, hogy üldözőjük nem használja az orrát és nem veszi észre időben, hogy elvesztette a szagotokat is, nem csak a nyomotokat.


/Kockadobás: Hatos
1-4-ig -Az üldözőtök elszalad mellettetek és kereket tudtok oldani időben, mire visszatérve a nyomra követne titeket.
5 és 6 -Az agyaras kiszúrja a levél nélküli bokor mögött megbúvó hőseinket és kard markolatával a nő fejére vágva eszméletét veszti az. Flintnek meg kell küzdenie vele./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 5

Ha tovább futunk, akkor biztosan beér, mert úgy, hogy szinte rángatom magam után a lányt, nem könnyű sprintelni, na meg az ismeretlen sötét erdőben sem.
Ezért választom a bokrot, de túl tapasztalt orkkal kerültem szembe, nem téveszti meg a dolog, sőt ahogy meghallja a csendet, azonnal szaglászni kezd és olyan gyorsan terem előttünk, hogy nekem csak felpattanni van időm és rászegezni a kardom, míg a lány egy halk kiáltással összerogy, még abban sem lehetek biztos, hogy nem halt-e meg.
- Te ostoba barom! - szisszenek fel, azzal felé csapok, ahogy Janitól tanultam, féloldalasan a nyaka irányába, aztán fordítva a pengén a másik oldalról is, ám figyelve, hogy időben visszarántsam a pengét, ha védekezni kell.
És a duplavágás hatásosnak bizonyul. Megerőltetés nélkül védi ki a saját pengéjével az ork a csapást, ám éppen csak elidőzik egy pillanatra, hogy hova szúrjon vissza, mikor sikerül a jobb karját megvágnom.
- Halott vagy, rabszolga!
Nem úgy tünik, hogy komolyabban fejben tudta volna tartani, hogy kik voltak a rabszolgáik. Igy ha az iménti csel bevált volna, talán nem is követtek volna minket. Ennek a makacs őrnek igazán jobb irány lehetett volna valamerre másfelé. Ám most ő szúr egyenesen, a sérült karja mellett a másikkal is rámarkolva fegyverével és hasam felé tolja a levegőben a vasát.
Úgy látszik mégis csak tanultam valamit, mert a két egymás utáni vágás bejön, vagyis az elsőt kivédi, de a másodikra már nem tud időben reagálni és máris vérét veszem, igaz csak kicsit, de haladunk.
Azonban makacs egy jószág, nem kezd el menekülni, hanem egyenesen előre szúr, amire fel vagyok készülve, így a kardommal félreütöm, miközben az ellenkező oldalra lépek egy lépést.
Ahogy elvezetem a kardját, máris teszek a hegyével egy kört és lefelé a combja felé próbálok szúrni én is válaszként.

//Kockadobás: Hatos
1 és 2 -Az ork még erősebben rámarkol a kardra és túlságosan ellentart. Majd az utolsó pillanatban enged a mozdulatomnak, de téged cselez ki azzal, hogy ő is megkerüli a pengémet és tovább viszi a szúrást a hasamba
3-6-ig -Gyönyörü mozdulattal védem ki, majd hirtelen megvágom olyan mélyen a combját, hogy féltérdre ereszkedik és azt a lábát már nem tudja használni.//

The member 'Viridiel' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 5

/Flint/


Nagy szerencsére a fickó nem véletlenül maradt hátra Braslovot védeni és a rabszolgákat őrizni. Kiváló vadász, aki a prédát csalhatatlan szimattal cserkészi be. Ám leteríteni már nem feltétlenül tudja. Még a te kevés gyakorlatod is másodjára fog ki rajta. És ezzel sorsa lehet végleg megpecsételődik.
A leány eszméletlenül fekszik a földön és ha ez nem így lenne, könnyedén elmehetnél emellett a büdös ork mellett. Választhatod azt a megoldást, hogy a válladra felveszed és biztonságban elviszed. Ám be akarod fejezni a harcot ellenfeleddel, ő védekezőn tartja bal kezében a pengéjét.
-Nyomorult kis féreg. -morogja az agyara, hogy utána nagyot kiáltson- Hé, ide mindenki! Itt is van még kettő.
* Az avar csúszós kicsit, és a téli hideget itt már nem töri meg a tábortűz melege. Nem hallatszik semmi zaj, mely közeledő társakra utal. Távolabbról nők sikoltozása és üldözőik fogaik miatt enyhén torz hangjai hallatszanak. Az éjszaka csendjében minden ilyen hang messze terjed.
A kiszabadított lány pedig csak fekszik tovább, mint egy hulla.

Teljesen lemerevedek, amikor az ork elkezd kiabálni, hiszen ha minden agyaras idejön, akkor én még csak elmenekülhetek talán, de az ájult, sebesült lány már aligha és akkor teljesen felesleges volt az egész. Ha máris nem halott, akkor biztos az lesz, vagy még rosszabb.
- Hogy száradna el a nyelved és a hollók vájnák ki a szemed! - ragadok meg egy nem messze lévő husángot és lendítem felé, ahogy pár pillanat elteltével feloldódnak az izmaim, mert rájövök, nem hallok felénk trappoló lábakat.
- Itt hagytak "barátom" - teszem hozzá, ha esetleg még magánál van.
Az első ütést kivédi kardjával, ám még egyet ütök rá az már váratlanul férni.
Pár száz méterre tőled futás zaját hallom, bár nem felém közeledik, hanem mintha csak mellettünk futna/futnának el.
Persze csak azután szövegelek, hogy levertem a lábáról és remélhetőleg már az ájulás határán van. Aztán ismét fülelek, miközben lever a víz, de úgy néz ki nem tudják hol vagyunk. Ezért gyorsan a lányhoz lépek és megpróbálom a vállamra venni, úgy tovább cipelni, beljebb, ahol már nyomunkat veszthetik.

/Flint, userrel Skypon egyeztetve/



Ahogy gyönyörű terheddel igyekszel minél távolabb, a hangok egyre távolabbról jönnek. A mellettetek elfutók is jó messzire elkerültek titeket. És lassan már csak egyetlen gondod a cipelés mellett a hideg, mely télen az este sötétjében csontig kezd hatolni testedben. És valószínűleg a tolvajnő sem lehet ernyedten jobb helyzetben.
-Mi történt? Tegyél le!
* Ahogy feleszmél, rögtön első csodálkozása után mellkason térdel téged és kapálózni kezd.
Flint nem az izmpacsirta alkat, így csak az tartja benne a lelket a lány cipelés közben, hogy puha domborulatai kelelmesen melengetik a mellkasát és a hátát, miközben úgy néz ki szerencsésen egyre távolabb kerül az agyarasoktól.
Persze a végtelenségig nem megy a dolog és már kellően fázni is kezd, az erőfeszítései ellenére, mikor hirtelen kifut a tüdejéből a levegő egy kemény rúgás után.
- Hééé! Én mentettelek meg! Állj le! - engedi el egy fintorral, de azért nem annyira, hogy ne tudja elkapni, ha meg akarna lógni.
A ficánkoló szépség persze amint talajt ért a lába, már futni is próbált, de szerencsére könynedén magadhoz szorítod és lassan lenyugszik. Ám még mindig feszültek az izmai.
-És akkor miért tartasz fogva? Nagyon nem úgy tűnik, mintha csak a szabadságomra vágynál. Ki vagy te? És mit akarsz tőlem?
* Kezd kicsit megnyugodni, de még a szakmabeli kötelezően elvárt bizalmatlanság nagyon is érződik a csábító testén és a szavain, a hanghordozásán is. Ritka szerencse egy tolvaj számára, hogy önzetlenül kiszabadítják valahonnan és féltő tekintet kíséretében szabadon engedik. Még ennek a fele is nagyon ritkán következik be.

Szerencse, hogy résen vagyok, így azonnal el is kaphatom, amikor hálátlanul faképnél hagyna.
- Áááá! Jó meglátás szépségem! - vigyorodom el, ahogy karjaimban tartom. - Éles elmére vall, hogy sejted, nem csak úgy idepottyantam erre az isten háta mögötti helyre. - bólogattam. - És örülnöd kéne és hálásnak lenni érte, hogy most itt vagy és nem egy büdös ork karjában.
Aztán egy lapra teszek fel mindent, mivel sem időnk, sem lehetőségünk, hogy sokáig kerülgessük a dolgot, ha nem akarunk itt megfagyni.
- Hol van a pénznyomó? Hová rejtetted? Mond, hogy nem vették el az orkok, különben minketten halottak vagyunk, ha azonban megszerezhető, akkor tudok segíteni, hogy neked is megmaradjon a fejed, amire már szép kis vérdíj van. Jaa......és a megbízódnak is lőttek. - tettem hozzá csak úgy mellékesen.
-Szóval fakabát vagy! Eressz el! -teljes erejéből ficánkol és minden igyekezetemre szükséged lesz, hogy ki ne csússzon a markomból- Rossz hir, seggfej! Már rég nincs nálam. És nem érdekel megbizóm, már felvettem a pénzt. Csak azok a ganéj gecik elvették tőlem és bevágtak a rácsok mögé.
De te sem vagy jobb náluk, rohadj meg!
* Egyre inkább levetkőzi az eddig sem hiba nélküli illemtant. És persze a legkevésbé sem akar csendben aszisztálni az újbóli elfogásához.
- Fakabát a jó nénikéd! - háborodtam fel teljesen elvörösödve, amiben közrejátszott, hogy minden erőmre szükségem volt, hogy vissztartsam a fickándozása közben.
- Én is tolvaj vagyok, mint te, nyugodj már le! Ha akartalak volna már megölhettelek volna, ahogy a megbízóim akarták, de ........de nem szeretnélek bántani. - ráztam meg, hogy figyeljen rám.
Azonban szavai nagyon lelomboztak, ha tényleg elvették tőle az orkok a nyomót, akkor jobb, ha világgá megyünk.
- Ismersz valami jóóóóó, távoli vidéket, mert ha nem akkor nekünk reszeltek. - engedtem csak a csuklóját markolva csüggedten.

/Flint/



A nő nem hagy fel szökési kísérleteiben és a szavaid egyre inkább csak tovább győzik meg őt arról, hogy a kárvallottak megbízásából vagy itt és mint elmondtad neki, az életét is követelik, nem csak az elvesztett csecse-becsét. És ez számodra igen rossz helyzet, hiszen ilyen információk birtokában a legkevésbé sem lenne okos tőle hallgatni rád és megbízni, kezére játszani ezzel azoknak is, akik a halálát akarják.
-Én sem akarom a halálodat. Szóval eressz el!
* Hirtelen idegesítő nyomást érzel a hasadnál. Mintha csak megszerezte volna a tőrödet vagy a kardodat és az most feléd irányulna. Ha a kardodat szerezte meg, akkor hamarosan az állad alatt is érzed a hegyét, nem csak a hasadnál a markolatot. Ha a késed kerül a birtokába, akkor viszont annak végét érzed a gyomrodhoz igen közel.
Úgy tűnik sokkal többre ment azzal, hogy beszélgetéssel és rángatózással lekötötte a figyelmedet. Bár még mindig van esélyed kicsavarni a kezéből egy gyors mozdulattal.


/Kockadobás: Hatos
1 -A kés gyorsan hatol a puha húsodba. Sokkal gyorsabban, mint hogy el tudnád kapni a fegyvert.
Minden más esetben sikeresen lefegyverezed a kis tolvajnőt./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 6

A megfeszüléséből érzem, hogy valószínűleg nem a kellő hangot találtam meg vele, bár nem gondolkoztam előtte, hogy ilyne körülmények között kell megvallanom neki a dolgokat és lehet, nem volt szerencsés, hogy az őszinteséget részesítettem előnyben, ami nem volt az erősségem.
Ezt az a furcsa nyomás is bebizonyítja, ami a hasamnál keletkezik, és igen csak azt mutatja, hogy ügyes kis szerzet ez a lány, ha elterelve e figyelmem, megszerezte a tőrömet.
Azonban épp elég oktatást kaptam már, hogy az ilyen helyzetekből kikeveredjek. Általában egy halálos fenyegetésnél ritkán számít rá a másik, hogy ellenkeznek vele. Amúgy is ha meg akart volna ölni, már a hasamban lenne a kés.
Villámgyorsan mozdulok és megragadva a csuklóját erőset csavarok rajta és a tőröm már a kezemben is van, ő meg reményeim szerint az izületei feszülése miatt térden előttem a földön.
- Azt hiszem ezt rosszul kezdtük. Nézd, Flint vagyok és .........bár eddig csak képen láttalak, nagyon megkedveltelek. - pirultam el. - Segíthetek neked, azt mondhatom a megbízóimnak, hogy meghaltál, de kell nekem az a nyomó, a pénzed meg ezek szerint már megkaptad, így te is segíthetsz nekem. - igyekeztem a szívére hatni.

/Flint/



 Ebből a fogásból jól tudod, hogy nem fog tudni kijönni. Legfeljebb csak a nyaka elvágásával. Ám ő is tudja és hirtelen megenyhül és sokkal együttműködőbb lesz. Bár most sem látja jobbnak a helyzetet.
-Oké! Én Sun vagyok. És -vesz egy mély levegőt, behunyva a szemét- a pecsét már nincs nálam. És az orkoknál sem. A pénzem már megvolt, amikor elkaptak és nem szokásuk az embereknél hagyni. Még az is szerencse, hogy az életemet nem vették el vele együtt.
De hogy válaszoljak neked, igen, tudok egy jó távoli helyet, ahol már nem tudnak a katonák ártani nekem. Épp ott vagyunk, okos fiú.
* Még gondolkodik tovább, hogy beszéljen-e többet. Nem akar abba a hibába esni, mint te. A sok beszédnek sok az alja, de ebből a helyzetből ki kell énekelnie magát valahogy.
-Akkor szögezzünk le néhány alapot, mielőtt elkezdek beszélni. Nem nyúlsz hozzám. Nem érdekel, hogy mit éreztél a képemet nézve. De ez a lehetőség rosszabb, mint az orkok. Ők eddig legalább nem nyúltak hozzám.
És ha segítek a pecsétet megtalálni, akkor elengedsz és soha többé nem látjuk egymást.
* Tudod jól, hogy ez az eset az, amikor megmenekül a lány. És te pedig meghalsz.

Nem téveszt meg a hirtelen megjuhászodása, hiszen én is így tennék, ha valaki markában vergődnék, aki volt olyan ostoba, hogy elmondja, megbízták a megölésemmel, még ha azt is mondja nem áll szándékában teljesíteni, de közben meg akar szerezni általam valamit. Teljesen hülye vagyok! Legszívesebben adnék egy tockost magamnak, de épp foglalt mindkét kezem. Megérdemlem a gúnyoldását, még ha rosszul is esik.
- Sosem "nyúlnék" hozzád...... akaratod ellenére! - háborodom fel, hogy minek néz engem, hogy egyáltalán összehasonlít az orkokkal.
- És bár szeretnék hinni neked, ez jókora átverésnek hangzik, ne felejtsd el, én is tolvaj vagyok. - figyelmeztettem. - De ha meg van a nyomó, megszerezzük a pénzed is és akkor van esélyed eltűnni Sun.
Már persze ha így hívják.
Nem tudom, hogyan kössem magamhoz, mert ha elengedem, akkor tuti elszalad, remélem a pénz elég nyomós ok, hogy maradjon és segítsen. Különben is az orkoknál már együtt kell dolgoznunk, vagy mindketten ott hagyjuk a fogunkat.
-Oké! Akkor áll az alku. Azt mondtad, meghalt a megbizó. Kicsoda? Ha azt ölted meg, akinek oda adtam a pecsétet, akkor meg kellett volna találnod nála. Vagy a házában. A falu végén lakik.
- Nem öltem meg, csak megtaláltam és megsebeztem. Ő árult el! - vágtam egy grimaszt. - Azt hittem az orkok vették el a nyomót?

/Flint/



A lányban szinte megállt a levegő, teljesen lefagyott egy pillanatra.
-Hogy lehetsz ennyire hülye? Akkor most kinyírtad egyáltalán vagy nem? Hagytad, hogy utánam küldjön és közben át sem kutattad a házát? Tele van pénzzel, a lopott aranytárgyakat nála akarják beolvasztani lekövethetetlen pénzre. Tudod mennyi lét leakaszthatott máris abból, hogy nem az orvgazdákhoz viszik a szajrét?
* Úgy tűnik karnyújtásnyira voltál attól, hogy a küldetés második felét teljesítsd, mielőtt még a célpontod után indultál volna tovább. És csak a vak véletlennek köszönhető, hogy összefutottál azokkal az orkokkal, akik elkapták.
-Lássuk! Ha ellopjuk tőle, akkor mindegy hová megyek, mert csak én és te lehettünk aki megfújta. És te ügye életben hagytad, ezért logikusan én maradok a listán.
Ha nem lopjuk el tőle, akkor pedig át kell adnod engem a megbízóidnak. Akik a torkomon akarják látni a kötelet.
* Most már Flin is látja, hogy milyen hülye volt és mennyire csak a lány járt a fejében, hogy utolérhesse és közben elhalasztotta azt, akit a banda a legjobban szeretett volna a markában tudni, azt aki minden bizonnyal leszedte a sápot.
- Oké, igazad van! De nem feltétlenül téged gyanúsítanának, hiszen engem láttak vele a legutóbb és akár valamiféle bosszúnak is látszana. A bandát meg bízd rám, el fogjuk tudni hitetni velük, hogy meghaltál, akár még egy fejet is vihetek neki, csak megfelelő sztorit kell hozzá költeni, hogy miért felismerhetetlen az arca. - csapott le a lehetőségre a fiú, hogy legalább hajlandó megfontolni Sun az együtt dolgozást, igaz, most már ő is tudta, hová kell visszamenni.
-Oké! Úgy sincs más választásom, nem igaz? Megmutatom azt, hogy hol találod. De a fej meg a többi a te dolgod. Nekem elég csak tíz arany a kovácstól és hogy hagyj meglépni. A többivel azt csinálsz, amit jónak látsz.
* Nem igazán az orkoknál lévő pénzre vágyik. Jól tudja, hogy a mesterember már megcsinálta a maga "szerencséjét". És ha belegondolsz, vidékiként igen gyorsan megadta az öszvéredért is az árának többszörösét. Vagyis valóban nem lehet olyan szűk a pénztárcája.
Ha beleegyezel, akkor elindultok ketten a Srákányos nevü falvak felé, azon belül is legfőképpen amelyik a farkáról lett elnevezve. Bár tudod te is, hogy merre keresd, ám jobb lesz most az egyszer nem őszinte lenni és csak amikor ott vagytok, akkor közöld Sunnal, hogy kis módosítás az alkuban, hogy ketten kell kifundáljátok, hogyan szerzitek meg az aranyat és a nyomópecsétet.

Nagy megkönnyebbülés, hogy végül megadja magát, amiben több mint valószínű, hogy a pénz játszotta a főszerepet, nem az én két szép szemem (pedig, milyen jó lett volna).
Visszafelé sokkal egyszerűbb a dolgunk, mert nem kell azon aggódni, hogy agyarasokba botlunk, így nem soká már az ismerős isten háta mögötti falu határában vagyunk, ahonnan jól látni a "kovács" házát.
Ekkor megállítom Sun-t és elmondom neki, hogy kell a segítsége, ha a pénzéhez akar jutni, mert úgy sokkal könnyebb lesz, ráadásul ő már minden valószínűség szerint járt bent, így tudja mit hol kell keresni. Számítok rá, hogy nem fog tetszeni neki.
- Hidd el így gyorsabb és biztosabb lesz. Te eltereled a figyelmét, én meg lenyúlom a pénzt és a nyomót. - javasolom.
-Ha engem meglát, akkor vége mindennek. Tudni fogja, én benne volt a kezem és azt is, hogy nem dolgoztam egyedül. Viszont azt mondtad, hogy te már megsebesitetted.
Mi lenne, ha te vonnád el a figylemét és én lopakodnék be hátul?
Megráztam a fejem a javaslatára, mert egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy ha megszerzi a cuccot, akkor nem tűnik el ismét.
- Nem baj, ha megtudja, hiszen máris tudja, de ha meglát tuti megragadod pont ezért a figyelmét. Azt meg nem tudhatja, hogy megtaláltalak. Maradjunk az én tervemnél. - maradok hajthatatlan.

/Flint/



A társadnak csak nem tetszik az ötlet. És nem hajlandó belemenni, amíg legalább fegyvert nem adsz a kezébe. Szilárdan állította, hogy ha észreveszi őt a kovács, akkor meg kell védenie magát valamivel. De hát téged is jól letámadott már az első alkalommal, ahogy kijött a házból. Egy méretes kalapács volt nála és bár Vánszorgót minden baj és erőltetés nélkül szívesen megvette tőled, utána a nő képét megmutatva úgy esett neked, mint bolond tehén a fiának.
Ahogy hátulról beosonsz a házba, rengeteg ismeretlen szerszám néz le rád a falakról és még a kemence sem olyan egyszerű, mint ahogy azt elképzelnéd. A füstöt kacskaringós bádogcsövek vezetik kifelé, a fújtató, egy kis víz a vödörben az egész mellett, melybe újabb cső és csaprendszer engedi az újabb hideg folyadékot.
Mindent egybevetve nem mondhatni, hogy járatos lennél a mesterségben. És akkor még nem is beszéltünk a fém alakításához használt legkülönfélébb eszközökről, melyek némelyike asztalon van kitéve, mások felakasztva csüngnek.
Így nincs tipped, hová tenné egy okos ember a pénznyomó pecsétet. Egyre csak húzódik az idő és közben egyre több aranyérmét -a legtöbb már a király írásával és arcképével el van látva, de még sima aranykorongokat is- találsz nem kevés aranyékszerrel.
Eközben kintről hirtelen dulakodás hangja hallatszik és a megmentett nő visítása. Testek csapódnak a házfalhoz, valamit fellöktek és zajt keltve gurul a kövön...
-Áruló ringyó!

Nem szívesen adtam fegyvert a lány kezébe, mert, ha magamból indulok ki, akkor teljesen megbízhatatlan, ezért is nem akartam, hogy ő menjen be a pénznyomót megkeresni, és azt hiszem jól is tettem, mert bár számomra teljes káosz volt, ami odabenn fogadott, minden ismeretlen volt, de a sok arany, nem hagyott kétséget, hogy Sun mit tett volna, ha a kezébe kaparintja.
Én meg nézhettem volna ki a fejemből, ha még egyáltalán egy idő után még mindig a nyakamon lett volna.
De, hát azt is számításba kellett vennem, hogy a megbízó, ugyanúgy azonnal neki támad, ahogy velem tette és akkor ki kell tartania egy darabig, amíg én benn végzek. Ezért a kezébe nyomtam végül a tőröm.
Magamban káromkodva igyekszem hang nélkül felforgatni a helyet, mindent megnézve, ahol sejtésem szerint egy pénznyomó elférne, de jó nagyot ugrottam, ahogy valami neki csapódott a ház falának és pillanatokon belül nem volt kétségem, hogy ezen hangok Sun-tól és a megbízótól származnak.
Bár késztetést éreztem rá, nem rohantam a lány segítségére. Előbb a munka!
A padlót kezdtem vizsgálni, rés után kutatva, mert tapasztalatom szerint a legtöbben odarejtik a kincseiket.
Fülem azonban a kinti zajokra hegyeződik és, ha rosszabbra fordul a dolog, akkor átkozva magam a gyengeségemért, de megyek segíteni.

/Flint/



A lábad alatt az egyik deszkának különösen más hangja van, mint a többinek. És bár füledet a kinti zaj köti le, mégis feltűnik. És felfeszítve a fát megtalálod alatta amit keresel. A küldetés ezen része is megvan végre! Ám most már nem várhatsz a beavatkozással. A lány nagyokat nyög, ahogy verekedés hangja jön odakintről és a mesterember alpári káromkodása kevésbé sérülésre, mint mérhetetlen dühre utal.
Persze ha akarsz, leléphetsz hátul, ahol bejöttél. Ám ha mégsem hagyod a nőt bajban, akkor odakint a verandán a földön fekve találod meg őket. JAJ, NEM ÚGY! Bár tényleg a pasi van felül, de nem meztelenek. És öklét felemelve egyre másra adja az ütéseket jobbjával, miközben ballal leszorítja a lány mindkét kezét. Lapát tenyereiben szinte eltűnnek a vékony csuklók.
Ami innen, ahol te állsz, nem látszik az az, hogy a tiéden kívül még három friss szúrás van a kovács hasán. Az összecsapás nem végig ilyen reménytelen volt Sun számára...

Nem hiába tanultam a „szakmámat”, mert jól rátapintottam a dolgokra, a „kovács” sem gondolkodott másként, mint mindenki más, aki valamit el akar rejteni a kíváncsi szemek elől.
Felemelve a különösen hangzó deszkát, máris előtűnik a pénznyomó, szépen rongyba tekerve és nekem egyből fülig szalad a szám, ami aztán hamar le is fagy, ahogy most már teljesen a kinti zajok felé fordulok.
Az ingembe rejtve a tárgyat, sebesen nyitom az ajtót, ahol nem szép látvány fogad.
- Ocsmány féreg vagy te! – kiáltok a nagydarab fickóra. – Nem tanultad meg anyukádtól, hogy nem ütünk meg egy nőt! – ugrom a férfi oldalához, ahogy a lányon térdel és elborult aggyal üti.
Nem hiszem, hogy van annyi ideje, hogy reagáljon rám és én nem szándékozom neki több időt adni.
A kardom már akkor a kezemben volt, amikor kipattantam és most teljes erőmből az orrgazda nyakára sújtok vele. Ez most nem hidegvérű gyilkosság, ez színtiszta düh, amit a látvány kelt bennem.
- Remélem a démonok tüzében fogsz perzselődni örökkön örökké! – sziszegem rá.