A katonák meg,jelenése elég hozzá, hogy újból életre keljenek átfagyott tagjaim és kiverjen a víz, hiszen első gondolatom az volt, hogy a városból jöttek utánunk, de aztán férjem szavait hallva, csak ide-oda kapkodom a fejem és őszintén szólva fogalmam sincs miről diskurálnak, azon kívül, hogy egy ilyen helyen könnyű kihűlni és megfagyni.
- De nekünk van tüzünk. - mondom halkan, de lehet meg sem hallják, amit mondok, a fiatal katona láthatóan kezdi elveszíteni a szóbeli harcot Aligátorral szemben.
- De talán jobb, ha tovább megyünk és megszállunk egy fogadóban. - állok fel a végén.
-Nos, további jó tájékozódást és mi is csak két órányira pihentünk le, mert a feleségem nem sokára szülni fog. És el kell jutnunk vele az orvoshoz. További jó utat és azt a vackot meg szerintem nyugodtan tegyék el!
Azt csak azért adták a térkép mellé a kezükbe, hogy megkeverjék magukat.
Kezet nyújtott és megszoritotta a leendő tiszt kezét. És ketten lóra szállva indulunk ti is tovább.
-Köszönöm százados és jó utat! -integetett a fiatal.
Egy ideig csendben hagyta, hogy bandukoljon alattuk a hátasuk, majd megszólalt.
-Csak azért mondtam ilyen hosszan, hogy mejenek már onnan! És mivel tudják, hogy segitettem a házijuk megoldásában, ezért nem fognak szólni rólunk az oktatóknak.
De igaza van, ilyen hideg a kutyának nem való. De ha már elhagyjuk a vár terüeltét és a király földjén járunk ismét, akkor nyugodtabban meghúzódhatunk akár egy parasztnál is.
Aligátor úgy látszik éppen eléggé lekötelezte a fiatal tisztjelöltet ahhoz, hogy egyáltalán ne gyanakodjanak semmire, sőt még jó utat is kívántak.
- Én meg elképzelni sem tudtam, hogy miről beszéltek, meg egyáltalán mi van náluk, de ügyes voltál szerelmem.
Bár el voltam szánva, hogy bármit kibírjak, csak legyünk már biztonságban, annak felvetése, hogy akár valami meleg szalmában is meghúzhatjuk magunkat. csodás ötletnek látszott.
- Azt hiszem, ez igen jól hangzik, kezdek nagyon fázni. És biztos vagyok benne, hogy a gyerekünknek sem tetszik. - teszem a hasamra a kezem féltőn.

/Lisbeth, userrel egyeztetve Skypon/


Felkacag hangosan, nem törődve azzal, hogy ki hallja. Hiszen hivatalosan még mindig ennek a vidéknek a végvári őrzője. És csak kicsit később fog ez megváltozni.
-Ez egy szokásos feladat. Majdnem minden csoport elköveti ezt a hibát. Hajózásból tanulták az eszköz használatát, de én amióta elvégeztem az akadémiát, azóta nem hallottam róla.
Minden csoportot kizavarnak a nagy semmi közepére és adnak nekik térképet és ezt az eszközt. A tengeren nagyon jól meg tudod határozni vele, hogy hol vagy. Ha megvan a másik eszköz, amivel a térképen egy pontra leszűkíted, merre csatangolsz.
Viszont ha csak az egyiket kapod meg, az ég világon semmire se tudod használni, csak három havi fizetésem, hogy egy farkas ha jön, megdobálhatom vele.
Meg kell tanulnia egy katonának, hogy nem mindent kell használni, amit éppen a kezébe nyomtak. Figyeljék a falvak fényeit, a messziről jól látszó bástyákat, meg mit tudom én. Ha egy erdőt látsz, akkor megnézed a térképen, hogy lehet-e egyáltalán a közeledben erdő vagy tényleg fogalmam sincs, hogy hol keresd magad, mert ha több hektár szántón mész és tölgy fák vannak mindenhol...
* Felkacag. Igen rusnya hideget kaptak ki a szerencsétlen fiúk arra, hogy garantáltan első próbálkozásra mindenki eltéved.
-Délre úgy számolom, hogy már az első olyan faluba érünk, ahol megszállhatunk.
Lis is elmosolyodja magát, ahogy párja felszabadult nevetését és az ahhoz fűzött magyarázatot meghallja, mert most már kezdi kapisgálni, hogy miről beszélt Aligátor és, hogy nem csak az elterelés volt a szándéka, hanem valahol lelke mélyén feltámadt a nosztalgia és segíteni akart a fiatal katonáknak. Így már biztos benne, hogy azok nem fognak róluk a tiszteknek beszélni és mire eljut olyan fülekbe a történet, akik felfigyelnek rá, addigra ők már eltűntek szem elől.
- Reméljük, hogy időben visszaérnek vagy egy barátságos falusi megszánja őket és a csillagok alapján útbaigazítja a társaságot. Szimpatikus fiúk voltak. - bólint.
Arra, hogy meg kell várniuk a másnap delet, nem tud mit mondani, így csak összehúzza magát és még jobban hozzá bújik szerelméhez, hogy melegítsék egymást.
- Akkor majd akkor pihenünk. - suttogja elszántan.
A gyógyító és a tiszt igyekszik minél hamarabb elérni céljukat. Ám az istenek és az időjárás nem könnyíti meg. Szerencse, hogy nem gyalogolniuk kell, hiszen a térdig érő hóban és metsző hidegben ez a legkevésbé sem lenne kellemes.
És a Mesélő feszülten fürkészi Jövőjüket.


/Kockadobás: Hatos
1 és 2 -A baba egyre nehezebben viseli és mivel csak pár nap van hátra, inkább úgy dönt, hogy ideje megindulni. A szülés elkezdődik a csillagos égbolt alatt.
3 és 4 -Aligátor nem sokkal napfelkelte után leszáll a paripáról. Túlságosan kimerült, a vízparton való pihenés nem volt elég neki. De ha egy pillanatra megálltok, akkor könnyen elaludhattok és megfagyhattok. A kihűlés abban a fázisában jártok, ahol már nem akadálya az alvásnak, hanem kimerült szervezet kezdi elveszteni a veszély érzetét.
5 és 6 -Sikeresen eléritek a falut és megszálltok egy gazdánál a jászolban. Nem kockáztatjátok még ezen a vidéken sem a tavernákat, ahol az utánatok indulók esetleg keresnének./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 2

Az izgalmak azonban nem múlnak el nyomtalanul és a hideg miatti reszketésem is elősegítheti a dolgot, mert míg igyekszem Aligátortól egy kis meleget lopni a csillagos ég alatt lovagolva, hirtelen melegség önti el ágyékomat és combomat.
Az első döbbenet után villámként hasít belém a felismerés!
- Édes Istenem csak ne most! – nyögök fel, de bár sosem szültem még, szülést már jó párat levezettem és nagyon is jól tudtam, hogy ez mit jelent és azt is, hogy vajmi kevés remény van arra, hogy fedett helyre érjünk, mire megindul kifelé gyermekünk.
Keserű könnyek mardossák a torkom, hogy ilyen körülmények között kell megküzdeni majd a szüléssel, hiszen ez mindkettőnkre nézve halálos lehet majd.
- Aligátor….szerelmem…..elment a magzatvíz, nem soká megindul a szülés, fel kell rá készülnünk! – szorítom meg a derekát gyengéden.
Aligátor azonnal megrántja a kantárat és lepattan a megálló lóról. Két karját nyújtja felém, ám ahogy lesegit, nem fektet a földre. Gyorsan lekapja a pokrócot is a lóról és a szétrugdosott hó helyére teriti. Nem akarja, hogy már az első pillanatokban átázzon, ezért lelkiismeretesen megtisztitja. Látszanak az elszáradt füszálak és a fekete föld.
-Tarts ki, Drágám! Mindjárt kész lesz, már nem sok...
Ahogy lefekszem oda, akkor betakar és a lovat oda forditja, hogy a levegőt pont rám fújja ki! Más ötlete egyelőre nincs.
-Mond, hogy mit csináljak, mert nekem fogalmam sincs! Sosem voltam még szülésnél.
Még nem jönnek a görcsök, de tudom, hogy azok sem váratnak sokat magukra, így addig ki akarom használni a lehetőséget, hogy elhelyezkedhessek. Aligátor azonban szinte ösztönösen sejti mire van elsőre szükségem és hamarosan már egy lómeleg pokrócon fekve és egy másikkal betakarva fekszem.
- Csak maradj nyugodt, az segít a legtöbbet. - mosolygok rá annyira biztonságot sugallva, amennyire csak képes vagyok rá. - Majd mondom en mit csinálj. Egyelőre készítsd elő a tartalék pokrócot, hogy ha megszületik a kicsi azonnal be tudd bugyolálni. Ez a hideg végzetes lehet, ha nem vigyázunk. Aztán gyújts tüzet és melegíts vizet, meg a késed is fertőtlenítsd a lángok között, mert majd el kell vágni a köldökzsinórt.
Ha mindezzel meg vagy semmi más dolgod nincs, mint fogd a kezem.
Erősen kezd verni a víz és sűrűn sóhajtozni kezdek, ahogy megindulnak a görcsök. Innentől nem tudni mennyi időnk van.
- Kérlek igyekezz!

/Lisbeth, userrel Skypon egyeztetve/


Aligátor az elején még nem is ideges. Hiszen ő nem kell hozzá, hogy toljon egy kismama. Csupán ugrál körülötte és majd mindent úgy igazit, hogy élete szerelmének a legjobb legyen. Ám hirtelen rajta is a terhesség jelei ütnek ki... ha a gyöngyöző homlok azt jelenti.
-Tűz! Adják az istenek, hogy abban a ligetben száraz legyen az altalaj! Maradj így, mindjárt hozok tűzifát és avart!
* De már rohan is el, hiszen az utolsó dolog lett volna arra gondolnia, hogy Braslov kapuján egy rőzseköteggel a hátán lovagoljanak ki. És az ingoványos partján kellett volna maradniuk, ha már itt kint kapta le a szülés List, mert ott volt jó száraz nád, mely füstölve, de égett.
Még száz méterről is folyamatosan ordítja vissza:
-Csak egy kicsit várj! Mindjárt ott vagyok!
* És fut a fák közzé, bár sejti, hogy a lombtakarót elhullatva már nem lesz az egész egybefüggően száraz, hómentes. Nagyon szét kell néznie, hogy találjon egy örökzöldet, mondjuk egy fenyőt, aminek a száraz tűlevelei majd jók lesznek gyújtósnak és viszonylag nem túl nedves gallyakat kerítsen.
Azt hiszem balga gondolat volt Lis-től, hogy pont azzal fogja megnyugtatni drága férjét, hogy azt mondja neki, ne pánikoljon, mert már a feladat kiosztásánál látja rajta, hogy ezzel gondok lesznek, de még mindig bízik a katonafegyelem előretörésében.
- Azért ne szaladj ki a világból kérlek, bár biztos, hogy én nem megyek innen sehová. – szól utána és, ha nem görcsölne, akkor biztos még nevetne is ezen a szerencsétlen helyzeten.
- Csak pár gally kell, hogy a víz legalább langyos legyen és a késed tiszta, de ha nem lesz, akkor……megoldjuk másként. – sóhajt fel a gyógyító, bár azt még nem találta ki, hogyan.
Ami biztos, ha idegeskednek csak rosszabb lesz.
Hamarosan a férjed a hóna alatt szorítva hozza mindazt, ami kelleni fog. Ám száraz avart nem talált, ezért kicsit máshoz kell folyamodnia. A jó meleg kabátját kigombolva, a benti ruhájából vág késével egy jókora mennyiséget, hogy azt szikráztassa meg a kovakővel. Gyorsan visszaöltözik, hogy ő se hűljön ki és utána neki lát, hogy hamarosan lobogjanak a lángok. És pirosló tenyereit is kicsit oda tartsa, ha van még erre ideje.
Ám nem felejtette el, hogy kését a lángok közé kell utána tartani, miközben felrakta a vizet melegedni. És kicsit megnyugodva, hogy legalább ez a bökkenő kipipálva, fordul oda hozzád.
-Mondd közben, hogy még mit kell csinálnom!

Vagy a szerencse állt mellé vagy szárnyakat növesztett életem szerelme, de nagyon gyorsan visszajött és mire kettőt pislanthattam volna már a tűz is lobogott, ami ha még nagy meleget nem is adott, de megnyugtatott.
Én is izgatott voltam, de muszáj volt tartanom magam, hogy ne legyen még nagyobb az idegesség.
- Mindent nagyon ügyesen csináltál, már csak várni kell, kedvesem. - szorítottam meg a kezét, ahogy a fájdalom erősödött.
Hallottam már olyan asszonyról, aki napokig vajúdott és tudtam, hogy ha ezt a sorsot adja az ég, abban talán mind belehalunk, így csak reménykedtem és Aligátor kezébe kapaszkodva, szuszogva tűrtem.
Aztán a fájások sűrűsödtek és átalakultak, most már nagyokat nyögtem és a pléd takarásában leküzdöttem az alsóneműmet, aztán széttárva a lábam felkészültem.
- Ha kibújik a bébi,a akkor vágd el a köldökzsinórt jó másfél arasznyival a hasa fölött, aztán köss rá egy csomót, utána gondosan bugyoláld be. Aztán meg kell várni míg a magzatburok is kibújik, azt meg majd el kell ásnod. - nyögök fel, aztán nekifeszülök, hogy megszülessen a fiunk.
A férfi bólint és mosolyogva néz rám.
-Egy csomó a köldökzsinórra, utána elvágom... vagy hogy is volt?

/Lisbeth, userrel egyeztetve privátban/


Aligátor nagyon koncentrál, hogy ne felejtsen el semmit, ám idegességében gyakran összekeveri a sorrendet. És közben már megindult Lisnél a gyerek kifelé.
-Meg lesz ez. Csak ki ne hagyjak semmit!
- Ne idegeskedj! - nyög fel Lis kissé hangosabban, de nem amiatt aggódik, hogy férje összekeveri majd a sorrendet, hanem a körülmények miatt. A kicsi nagyon hamar ki fog hűlni, ha nem vigyáznak.
De már nem nagyon tud lassan másra koncentrálni, csak arra, hogy nyomjon és megszülje a babát.
Fojtottan felkiált, ahogy egy utolsó erőlködéssel présel és aztán szinte megkönnyebbül, de azonnal a következő feladatokra fordítja a figyelmét.
- Most vágj és ad a takarót! - zihálja verejtékesen.
* Tudja, még a neheze előttük van. A katona tiszt nem is habozik, azonnal neki lát, hogy a köldökzsinór ne tartsa tovább. És szeme hirtelen felragyog, ahogy a takaróba pólyálja és valamit hirtelen észre vesz.
-Kislány. Bár kicsit nagy a dudora. De úgy látom, a kisasszony megérkezett.
* Gondosan betakarva a méhtől megszabadult bébit oda adja a kezedbe. Még a szemére is ráhúzta a takarót, szinte csak az orra látszik ki.

Szerencsére Aligátor nem lesz rosszul, teszi a dolgát, így hamarosan már a kezemben tarthatom gyermekünket, bár erősen meglepődök, amikor azt mondja, hogy kislány. A megérzéseim, amikben most már nagyon is bíztam, azt mondta eddig, hogy fiúnk lesz, de most nem akartam kicsomagolni meleg takarójából a felsíró csemetét, hogy megbizonyosodjak róla. Férjem furcsa megjegyzése arra utal, hogy téved, csak valamit félrenézett. De mindegy is, most a lényeg, hogy mielőbb meleg helyre kell érnünk, ezért nem maradhatunk itt.
Ahogy a szülés utófázisai is lezajlanak, máris igyekszem lábra állni és a ló felé botorkálni.
- Mennünk kell! Ha nem találunk fedelet a fejünk fölé, akkor baj lesz. - mondom gyengén.
Magamhoz szorítom gyermekünket, hogy testem melegét is nekiadjam.
Párom segit felszállnom a lóra és ő maga is felül azonnal. És egy kérdéssel fordul rögtön hozzám.
- Megkockáztathatjuk, hogy egy mezei embernél szállunk meg. Nem kutathatják át utánunk az összes házat és bármilyen kegyetlen is a szekta, egy újszülöttel érkező családot csak befogadnak éjszakára.
A gyerek miatti aggódás fontosabb most mindennél, így felülírja a veszélyt is, amit az okozhat, hogy bekopogtatunk egy házba, ilyen közel a városhoz. Egyszerűen nem érdekel a kockázat, csak a gyerekünk legyen biztonságban.
- Menjünk! És közben gondolkozz, hogy mi legyen a neve. - szorítom meg férjem derekát egy kézzel. - Legyen kéznél fiú és lánynév is, minden esetre felkészülve. - hajtom a hátának a fejem kimerülten, legszívesebben elaludnék, de nem tehetem meg.
Tudom, hogy még vérzem és ez nem túl jó.

/Lisbeth, userrel Skypon egyeztetve/


Miközben vágtattok a paripán, érzed kezeddel, hogy minden izma merev, feszült. És hamarosan meg is pillantotok egy magányos gazdaságot, ahol füstöt ereget a kémény. És hamarosan az ajtón kopogtok. Egy jobbágy kinézetű férfi nyitja ki nektek.
-Elnézést, hogy zavarunk. A feleségem nem rég szült, az úton ért minket. Itt maradhatnánk reggelig? Amint lehet tovább indulunk, csak éjszaka nagyon hideg van.
* A házigazda azonnal félre áll az ajtóból és nagyra nyitja ki előttetek.
-Természetesen! Akár maradhatnak nyugodtan, ameddig akarnak. Nekünk is vannak gyerekeink, fel sem fog tűnni, hogy eggyel több vagy kevesebb.
*Kedvesen felnevet és hamarosan előjön a szintén középkorú felesége és hat gyermek.
Lis a helyzet és az aggódása ellenére boldog, talán még sosem érzett ennyi "jó" érzelmet. Olyan férjet mondhat magáénak, ami ritkaság számba megy és gyermekük is megszületett egészségesen.
Sok minden történhet azzal, hogy mutatkoznak, de csak az számít, hogy megérkeznek egy házhoz, ahol bent ég a tűz, ezt a füstölgő kémény ékesen bizonyítja.
Szorosan öleli a kicsit, míg férje bekopog és a felbukkanó férfitól bebocsátást és menedéket kér.
Belép a kitáruló ajtón, de aztán térdre esik.
- Kérem, tisztítsa meg a kicsit és nekem is kéne némi meleg víz. - nyögi ki és az asszony kezébe helyezi a kis csomagot, tudván, hogy biztos kezekbe teszi.
A nő gyakorlottnak néz ki hat gyerekkel és tudja, hogy Lis-nek most feküdnie kell, hogy elálljon a vérzés és remélhetőleg el is áll, ha nem erőlködik.
Azonnal utána kapnak és az asszony már tudja a teendőket. Bár Aligátor szinte ösztönszerűen menne vele, ám a gazda gyengéden félre húzza.
-Hagyjuk a nőket magukra most egy kicsit.
* A bányában teljesen elszokott az ilyen érzékeny dolgokra való odafigyelésre. Hiszen nem volt már, csak egymásra számíthattak. És ha most is ez lenne, akkor is segítene szerelmének. Ám most mintha mély álomból ocsúdott volna fel, döbbent rá, hogy az idegen nőnek pont nem jön jól, ha láb alatt van, miközben az újdonsült anyukát szedi rendbe.
-Ja, persze! Kicsit elbambultam. Addig menjünk be egy kicsit, azt hiszem! Kérhetnék valamit inni? Elég lesz víz is. De ha pálinka van, most azt is elfogadnám.
-He-he! Egy kis szilva fagyoldóm van éppen. Legalább egy kis szint hoz az arcára.


/Kockadobás: Tízes
1-es esetén nem kívánt vendégek lesznek. Egyéb esetben leráztátok a követőket./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 4