/Hirion, a zevadari alvó ügynök... aki épp nem alszik/


Észak-Bivaly napjai igen csendesen telnek. A járőrök már hónapok óta nem találkoztak ork portyákkal pár eltévedt kisebb csoportot leszámítva. És Hirion jól tudja, hogy a selfek támadása is miért nem várható.
Még csak neki sincs munkája. Ide küldték felkészülni Valora Moor meggyilkolására és a végső parancs már hónapok óta várat magára. Közben pedig két dolog az, ami feldobja a határszéli erősség mindennapjait.
A legtöbben már készülnek az Irgalom Napjának nevezett nagy, három napos ünnepségsorozatra. A tavasz beköszöntével az itteniek istene megbocsátja majd mindannyiuk be nem vallott bűneit is egy igen értékes ajándékért cserébe.
Vannak olyanok is -főleg árusok között- akik az erdei elfek királyának várható érkezésének is nagy jelentőséget tulajdonítottak. De baljós előjelek árnyékolták be örömüket. Igaz van rá racionális magyarázat is, hiszen a késlekedés egyszerű oka, hogy Elarion az utazásra legalkalmatlanabb időpontban indult meg népes kíséretével. És rendre elakad a hatalmas sártengerben vagy máskor a frissen hullott téli hóban.

Ám hősünk így csak több szabadidővel rendelkezik, hogy még jobban megismerje a várost és benne egy igen szemrevaló lakosát.
-Jó reggelt Hirion úrfi! Ma el kell búcsúznom öntől. Kaptam egy kis szabadságot, hogy meglátogassam rég nem látott szüleimet. És mivel magának mindig annyi munkája szokott akadni, szégyellem is magam, hogy közben még nekem is segít, gyötörtem eleget a bajaimmal, nem reménykedhetek abban, hogy pont arra felé kell segítenie a nagykövetének.
* Kapcsolatotok ha nem vetted magadnak még a bátorságot, akkor megmaradt barátinak. Ám a formalitásokat mindig egy csepp meghitt közelséggel tartjátok be. De ha már magadévá tetted a gyönyörű szolgáló leányt, akkor sem szokik el a tiszteletteljes beszédtől.

Nem vagyok oda annak a gondolatára, hogy orvgyilkosságot kell majd valamikor elkövetnem, de ez a tétlen várakozás megöl. Semmilyen hír nem jut el hozzám, már az is felmerült bennem, hogy elfeledkeztek rólam és én teljesen feleslegesen lógatom a lábam ebben a nem túl szerethető városban. Szívesebben lennék a saját birodalmunkban, még akkor is, ha ott sem mindig túl barátságosak velem és még Uráldur-ral sem tudom mi a helyzet.
Ha nem lenne nekem itt Flóra a szolgálólány, akinek segítségével bejutottam a palotába, akkor már meghaltam volna az unalomtól, de legalább vele kellemesen mulattam az időt.
- Miért nem szólítasz egyszerűen Hirion-nak, ahogy már annyiszor kértelek. – próbáltam átölelni a derekát, egy csendesebb zugban. – És azt meg végképp ne csináld, hogy magázol. – húztam el a szám. – Legalábbis, amikor így kettesben vagyunk. És most nagy szerencséd van, mert nekem is lett némi szabadidőm, így aztán elkísérhetlek, nehogy valami szörny elraboljon az úton. Hová megyünk?

/Hirion/

/Userrel privátban egyeztetve/


Szeretőd szeme felcsillant. Bár kicsit megfeszíti a hátát, hogy legyen egy kis ellentartás, de nem csúszna ki ő a kezedből, még ha engednéd sem. És csak legyint újra a sokadszori kérésedre.
-Ugyan, hogy magázhatnám a fiatalurat, mikor maga fontos tisztviselő én meg csak egy egyszerű lány vagyok.
* Egy csókot hintett az ajkadra azért, hogy kis jutalmat kapj amiért elkíséred.
-Két napi járóföldre van egy kis eldugott, csendes falu. Nem történik soha semmi arra. Nagyon tetszeni fog neked, majd meglátod. Bemutatlak a szüleimnek.
* Ha nem hajszolná Awernondyas törvénytelen gyermeke annyira a kalandot, akkor most biztos visszakozna, ahogy megemlíti Flóra a szüleit, mert ez nem jó jel egy férfi számára, ha még nem akarja elkötelezni magát.
Azonban még egy kis ösztönzés van a dologban, hiszen ott van az édes szája és a még édesebb öle, ami még többet nyom a latban.
- Már alig várom! - csókolta vissza, aztán gálánsan meghajolt felé. - Ígérem megbízható lovagod leszek, kardom a tied. - vigyorgott az assassin már előre attól, hogy végre kiszabadul a városból.
* Még egy édes csók és ő boldogan rohant szobájába, hogy előkészüljön. És meglepő módon -vagyis az elmúlt hónapok megszokott meglepetésére- a két napos úton nem is történt semmi. Egészen addig, amíg be nem léptetek a faluba és...
-Miért ilyen üres itt minden? Nyüzsögni szokott az élet. Hallod ezt?
* A szentély felől morgás hallatszik. Mintha több tucat ember elnyújtottan mondaná, hogy "hmmmmmm....".

Az út kellemesen és aránylag sajnos gyorsan eltelik és kezd némi görcs állni a gyomromba, ahogy közeledik a szülőkkel való találkozás. A megtévesztés a városban jól működik, de ha a faluban bárki látott már sötét tündét..........Nem tudom miként viselné el bimbózó kapcsolatunk.
- Talán meghalt valaki, vagy épp keresztelő van, a templomból jönnek a hangok. - intek arra, ahonnan érthetetlen hangok jönnek. - Biztos ott vannak. - indulok meg az épület felé.
-Nem tudom. -felelte bizonytalanul- Más hangja szokott lenni annak is, ha valaki születik és a halotti ravatalalozáson is. De nézzük meg, ha gondolod.
Ahogy belépünk az épületbe, az összes lakos az oltár felé fordulva adja ki ezt a furcsa hangot. Ott pedig egy ork-ember félvér épp egy birkával foglalatoskodik. Egészen pontosan alatta a rőzsével, próbálja meggyújtani, de sehogy sem akar sikerülni. És az állat elkeseredetten béget megkötözve.
Mivel Flóra ismeri jobban a faluját, ezért elveti bennem a kétség magját és az övembe tűzött kard markolatán nyugtatom a kezem, ahogy óvatosan belépek nyomomban a lánnyal a templom, ahol mégis csak ott találjuk a lakosokat, án meglepő az oltárnál álló orkféle jelenléte, aki érdekes módját találta a vallásnak.
- Ez normális nálatok? - kérdezem azért elbizonytalanodva, hiszen annyira nem ismerem az emberek szokásait. - Úgy rémlik a papjaitokat eddig másmilyen ruhában láttam és áldozati állat sem rémlik, de hát...... - vonom meg a vállam.

/Hirion/

/Userrel privátban egyeztetve/




-A Kegyelmes Istennek szoktunk bemutatni áldozatokat. De nem ilyen ruhában. -suttogja kedvesed- És még sosem láttam ork papot. Bár elvileg mindenkinek megbocsát Ahmest.
* Miközben beszélgettek, a főpap dühösen morran fel.
-Yvorl büdös szájára, gyújjál' má' meg!
* Az egy isten vallásának említésére páran dühösen hátra néztek, de amikor megpillantották Flórát, kicsit megenyhültek. És egy közel húsz évvel idősebb nő pedig csodálkozó tekintettel, de látványosan integetett nektek kezével, hogy gyertek mellé és térdeljetek le a padlóra...
Mióta Bivalyban van Hirion már többször látott papokat, bár a vallás maga nem érdekelt és nem emlékszik, hogy bármi ilyet tapasztaltam volna, így újból alaposan szemügyre veszi a nem túl szimpatikus alakot, aki ráadásul úgy tűnik épp káromkodik.
- És gondolom ez a beszéd sem túl gyakori. - jegyzem meg és legalább olyan szúrósan nézek vissza a ránk bámulókra.
- Azt hiszem én ezt kihagyom. Ki ez az alak? - nézek a minket megszólító idősebb embernőre. - És mit csinál a birkával?
-Ahogy gondolod, nem kényszerítelek semmire. Ha menni akarsz, menj csak nyugodtan. -mondja kissé hadarva és rád sem figyelve- Ő az édesanyám. Majd az istentisztelet után találkoztok.
* Ezzel ha minden igaz szétváltok és amíg te kint vagy, ő odabent csatlakozik nem csak szertartáshoz, de a családjához is egyben.

Mivel Flóra nem tiltakozik, meg azt sem mondja, hogy ez így nem normális, csak megvonom a vállam, de mikor megemlíti, hogy az öregasszony az anyja, nagyot sóhajtok magamban. Nem jó bemutatkozás lenne, ha azonnal rossz benyomást szereznek rólam. Éjtündeként nem zavar a vér látványa, sem az állat elpusztulása, de mégis furcsának nézem egy emberi településen.
Így aztán a lány után megyek, bár nem ereszkedem térdre, hiszen az már túlzás lenne, csak megtámaszkodom mellette a falnál.

/Hirion/




Hamarosan látod, ahogy sikerült meggyújtani az áldozati oltárat és a jószág keserves bégetéssel távozik a világból. Ha minden igaz, az istenükhöz ment és örömét lelte benne. Ám mivel nem vagy mester a fajod mágusai között, nem tanítottak még meg szellemet idézni, hogy megkérdezd a visszahívott kísértetétől, hogy tényleg így történt-e.
A jelenlegi helyzetedben sokkal érdekesebb ám, hogy a lány halkan sutyorgott anyukájával és csak félmondatokat kapsz el még a hegyes füleid ellenére is belőle. Nem erőlteti meg magát a Mesélő, hogy szöveghűen visszaadja ezeket az elcsípett apró részeket. Inkább csak rábízza a user és a kedves olvasók képzeletére, amikor két rég nem látott rokon megbeszéli azokat a kérdéseket, amiket odakint nem rég ti is feszegettetek.
-Még a végén megharagszik Ahmest, hogy nem az ő hitére tértek át, hanem erre a... -kereste a szavakat, de az anyja közbe vágott, itt már kellően erősödött a dialógus, hogy jól halld minden részletét.
-Yvorl hatalmas varázserőt fog adni a főpapnak. -pillantott oda a félszerzetre- És meg fog tudni védeni minket az orkok támadásaitól. A régi hit követői mind eltűntek és amióta neki hódolunk, még egyszer nem hallottunk a környéken sem oughwariak támadásáról.
-Az álistenetek épp eszet sem adott neki, nem hogy varázserőt! -felpattant a lány és idegességében kirohant- Még tüzet sem tud gyújtani ez a kuruzsló balfácán.
* Mintha át akarnák döfni a szemükkel, úgy néztek rá egykori falujabéliek. Ám őt nem zavarta, jól láthatóan felzaklatta, hogy az elemek istenei után nem ugyan azt az istenséget választották. Eközben a félember pap az oltárnál diadalmasan elüvöltötte magát a többnyire még mindig hmmmm...-ögő hívek előtt.
-YVORL!

Igyekszem úgy tenni, mintha nem érdekelne az anya-lánya beszélgetés, de hát nem tehetek róla, hogy éles a hallásom, bár azért nem hallok minden szót. Az nyilvánvaló, hogy a viszontlátás öröme hangzik el a legkevésbé, inkább rosszalló számonkérés folyik mindkét részről a vallás kérdésében.
Minden esetre jobban szemügyre veszem a papként díszelgő korcsfajzatot és bár nem vagyok szakértő ebben, szinte biztos vagyok benne, hogy valami nem stimmel vele és nem az emberek iránti jóérzés vezeti. Általában az nem jár áldozati ajánlással, az emberek istenei kevésbé vérszomjasak szoktak lenni, mint a mieink vagy az orkoké.
- Az orkoktól semmilyen isten nem véd meg benneteket, szerintem valami megtévesztés áldozatai vagytok. – vetem még oda az öregasszonynak, de elég hangosan, hogy mindenki hallja, mit sem törődve a vasvilla pillantásokkal, aztán Flóra után megyek. – Ez igazán furcsa egy szertartásvolt, szerintem ez a félvér sosem volt pap és talán megegyezett az agyarasokkal, de biztos, hogy nem az istene tartja távol őket innen. – jegyzem meg, ha utolérem a lányt.

/Hirion/


Ha saját egykori gyerektársukat, ismerősüket rossz szemmel nézték, hogy eretnek gondolatokat mond, hát egy más fajútól még kevésbé nézték el kedves mosolygással, hogy ilyen rosszakat mond a főpapjukra. (Ám jobb lesz megfontolnia a kedves Hirionunknak, hogy miket mond, mert majd ne használjon véletlenül olyan érveket jól felépített gondolataiban, amik igazak esetleg a másik hamis istenség vallására.)
-Ki merte káromolni Yvorlt? Kapjátok el és hozzátok ide! -nézett fel Skandar Graund is a vitára.
* Nem sokan tápászkodnak fel egyelőre és a félvér sem gerjeszti egyelőre bele magát. De jobb neked, hogy a lány után rohansz. Hiszen a szeme rajtad van. És lehet nem a végtelenségig lesznek süketek a hívei.
-Ne haragudj! Nem vitával akartalak bemutatni a szüleimnek téged. Nagyon sajnálom. Lehet nem volt okos dolog idejönni. Ahmest féltékeny isten. Nem tűrné meg, hogy mást is tiszteljek mellette. Nem állhatja a pogányságot.

Vetek egy óvatos pillantást a becsukódó templom ajtóra, mert hallottam a félvér hadoválását, de úgy látszik senki nem siet, hogy találkozzon az öklömmel.
- Ne kérj elnézést Flóra, te nem tehetsz róla. - vonom meg a vállam. - Ők is belátják majd hamarosan, hogy ez valószínűleg csak egy hamis prédikátor és csak kihasználja őket. - vigasztalom átkarolva a derekát. - Mit akarsz most csinálni?
-Nem tudom. Szivem szerint elszaladni innen. Rossz látni, hogy ez lett a szülőfalumból.
- Talán ha kijönnek sikerül meggyőznöd a szüleidet. - próbálok valami biztatót mondani neki. - De ha akarod vissza is mehetünk. Vagy lessük ki az álpapot és tüntessem el az útból? - nézek rá kérdőn.

/Hirion/


Kicsit tanácstalanok vagytok ketten, pedig jobb lenne eldönteni minél hamarabb, mielőtt még Hirion újra nagy bajba nem kerül és ezúttal magával nem rántja a lányt, ki most is ellágyul a nézésétől.
-Ugyan, ne butáskodj! A gyilkosság nem vicc. És ti erdei elfek nem is lennétek képesek rá. De nem hiszem, hogy jó vége lenne, ha most ismét beszélnénk anyámmal. Megint veszekednénk.
~A jó fenébe!~  szitkozódik magában a fattyú kölyök, ahogy majdnem sikerült lelepleznie magát, így inkább csak elnézést kérően Flórá-ra mosolygok, mint aki az előbb csak tréfált.
- Igaz is, nem lennék rá képes. - bólogat. - Akkor viszont sétáljunk egyet az erdőben, míg anyád le nem higgad, aztán beszélhetsz vele még egyszer, én meg addig a háttérbe húzódom. - tanácsolja neki.
Persze míg ő az anyáját győzködi, addig a bérgyilkos még mindig besegíthetek a pap elhajtásában, nem kell neki mindenről tudni.
Ahogy romantikusan sétáltok a fák között, érezhetően megnyugszik a szeretőd is. És kicsit könnyebb hangon kezd el beszélgetni.
-Tudod nem tudom, mit vártam. A régi istenektől mindenki hirtelen elfordult és Ahmest hatalma minden ember számára egyértelmü lett. Titkon reménykedtem, hogy itt sem maradtak meg a régi vallásnál és hiedelmeknél, de csak azt tudtam elképzelni, hogy akkor a közös új hitre térnek át ők is.
Nem tudom miért, de nagyon visszataszitó, hogy egy ork vezeti a szertartást. Bár valószinüleg az anyja megerőszakolásából származik és nem tehet az apjától örökölt külsejétől, de akkor is borzasztó, hogy idáig eljuthat valaki, akinek megszületni sem lett volna szabad.
* Kérdőn néz rá, hogy mit szólsz hozzá, még nem siet vissza beszélgetni.

- Tudod mi .......erdei elfek még nem ismerjük annyira az emberek vallását, mi......másban.......a ....a....természetben hiszünk. - igyekszem valami hihetőt lódítani. - De nem tudtam, hogy a városban lévő vallás előtt a te faludban áldozatot mutattak be az isteneiteknek. - tereltem inkább vissza a témát. - Az ork meg úgy pap, ahogy én, vagy legalábbis ........nem nagyon fogta vissza magát, mikor hallottam a szavait. De én idegen vagyok itt, így eszemben sincs beleszólni. Én csak elkísértelek és vissza is kísérlek, ha meggondolnád magad.
-Tudom és inkább kocsisra hasonlit, mint kifinomult papra. Az ősi vallásban nagyon ritkán mutattak be áldozatot, de a Kegyelmes Isten is megkövetel tőlünk ehető magvak vagy állatok feláldozását. Persze nem ilyen botcsinálta módon. Nem szenvednek.
De most már egyre jobban kiváncsi vagyok, mi bolondithatta meg ennyire az ittenieket. Bárki ránéz, láthatja milyen hazug ez a vallás.
- Hát kérdezzük meg őket, hogy került ide ez az ork kurafi. - vigyorogtam rá Flórára. - Vagy kérdezzük meg egyenesen tőle, ez talán nem tilos és nem feszítenek meg érte.

/Hirion/


A szobalány végül bizonytalanul, de mégis csak ráveszi magát, hogy visszamenjetek és remélhetőleg a régi családi otthonban nyugodtabb lesz a hangulat. És ha nem, akkor legalább te is ott vagy majd vele. Ám  a főpap felkeresését határozottan elveti.
-Még ránézni is alig tudok arra a szörnyetegre. Az összes orkot meg kellene ölnünk, hogy ne lehessenek ilyenek a világon.
* Elindultok a szülői ház felé és a helyiek pillantásából leszűrhetitek, hogy még emlékeznek a templomban tett kijelentéseitekre. Főleg téged méregetnek gyanakvó tekintettel és egyikük sem teszi oda az erdeit, ha a fajodról beszélget a mellette lévő társával. Bizton állíthatja a Mesélő, hogy visszatérve majd Észak-Bivalyba nem szeretnél így sétálni az utcán.
Odaérve a házhoz Flóra nagy levegőt vesz és közli a szikár tényeket.
-Megérkeztünk.
* Még nem igyekszik benyitni. Biztatást kérően néz a szemedbe.


/Bocsi, hogy túlzottan lírai lett!/

Az orkok megölésével nem áll távol az éjtündék kívánalmaitól és ezt a példányt én is szívesen eltenném láb alól, mert elsőre is igen csak ellenszenves volt a képe.
- Az előbb ajánlottam fel a dolgot, de nem toleráltad az ötletemet, pedig ezzel mindenki jól járt volna. – vonom meg a vállam, de közben egy bocsánatkérő mosolyt is megejtek felé, mert ugye egy erdei elfnek nem illene ilyesmiket mondania.
Közben véget ért az templomban az összejövetel és míg a lány szüleinek háza felé fordulunk, sok tekintet nem épp barátságosan követ minket.
- Azt hiszem nem loptam be magam a falud szívébe és gondolom anyádéba sem. Ez nem kezdődik valami jól. Talán jobb lenne, ha először te mennél be, aztán ha lenyugodtak a kedélyek, majd mehetek én is.
Igazából semmi kedvem az emberek kicsinyes vallási vitáihoz, csak egy kényelmes ágyban reménykedtem, de ha nem megy, akkor szívesen vissza is indulok. Nem egy barátságos falu az biztos.

/Hirion/


A leányzó ismét haragosan néz rád és kezded teljesen összezavarni a gyilkosság állandó felajánlásával majd visszavonásával.
-Jaj, Hirion úrfi, olyan butának tetszik lenni.
* Csak ezzel nyugtázza a már nem is viccelődőnek tűnő, de nem is komolyan vehető felajánlást. És tényleg nagy szerencséd, hogy ezt mondja, különben hamar kikövetkeztetné, hogy talán nem is az vagy, akinek mondod magad. És nem jósolnak a csillagok mai állása alapján nagy jövőt egy emberi településen egy lebukott éjtündének. Ez alól te sem vagy kivétel.
-Rendben! Igyekszem kedvesen beszélni a szüleimmel és arra felé terelni a témát, hogy megértsenek téged is és engem is. Ugyan olyan hibás vagyok, és maga csak elkísért engem. Nem korholhatják, amiért nem ért egyet a vallásukkal.
* Negyed órán át hallgatod a tornácon, hogy ez mennyire jól sikerül és ha az utolsó mondatát egy percig is komolyan átgondolta volna, akkor talán nem szűrődtek volna ki a hangok. Ingerülten vágta be maga után az ajtót, mikor kijött a szobalány és eszében sem volt visszamenni veled. Inkább sírva elindult a hazafelé menő úton.

Nem úgy néz ki, mintha jobban alakulnának a dolgok Flóra szüleivel, mint a templomban. Egy darabig hallgatom a kiszűrődő veszekedés hangjait, aztán unalmamban járkálni kezdek a ház körül, ügyet sem vetve a rám szegeződő gyanakvó pillantásokra. Belém kötni nem mer senki, így legalább ez nem okoz problémát.
Már jó előre sejtem mi lesz a vége a dolognak és felkészülök a visszaútra, mert itt nem látnak minket szívesen, ezt a hamarosan kisírt szemekkel megjelenő, dühös Flóra is megerősíti.
- Ne keseredj el, hamarosan úgy is fény derül a pap álnokságára és akkor minden visszatér a régi kerékvágásba. - vigasztalom átölelve, hogy így induljunk útnak vissza a városba.

//Köszönöm a játékot //