/Narathiel/


Hősünk már régen hátra hagyta az ork csapattal való találkozását. A táj is megváltozott. A nagy síkságot előbb egy széles folyam, a Feluga szelte ketté és annak partján haladt délnek, ahol a határon számos folyami kikötőváros láncolata sorakozik. Nem túl kiemelkedő települések, mely közül csak az egyik Lukoil, az álmos kisváros. ÁM MÉG NEM ÉRTE EL.
A part mentén egyre nagyobb ingovány és lápvidékek keletkeznek és... Nem tudni hogyan keveredett abba a lehetetlen szituációba, hogy feltett szándéka a jelen pillanatban levadászni az egyik közeli települést zaklató szörnyet.
De indokairól beszéljen inkább ő! Elég nekem a körülményeket leírni. Azok nagyon mostohák. És ha ennyiben maradnánk, akkor az olvasó is megmaradna a romantikus vidék gondolatában. Ám a valóság cseppet sem mesés kalandba illő. Aki gyalog szeretne erre felé átkelni, annak térdéig érne a sár és bogarak egész hada támad, még elviselhetetlenné téve a nyári forróságot.
ÉS NINCS NYOMON! Csupán halvány sejtése mondatja azt vele, hogy ne a megművelt szántón keresse a bestiát, hanem ezen a nehezen járható terepen.

Mégis mit képzeltem magamról?
Azt hittem, könnyű lesz. Na persze, mert egy szörnyet levadászni teljesen mindennapi feladat, nem igaz? Mikor elvállaltam ezt a rendkívül nemes feladatot, csak azért tettem, mert szükségem van a pénzre. Igen, bírja még a hullarablásból szerzett összeg (mert az nem volt más), de ha távolabb akarok jutni, vagy egyáltalán ha új felszerelést akarok szerezni, ott bizony el kell kezdenem gyűjteni. Mivel nem hiszem, hogy bárki szívesen adna munkát, katonának pedig holtbiztos, hogy nem fogok újra beállni, még örültem is a hirtelen kínálkozó lehetőségnek, amiről abban a faluban meséltek.
Tényleg nem tűnt rossznak. Harcolni úgy-ahogy tudok, az íjjal se lőttem le magam (még), félni pedig a haláltól se félek, így ez az egész ideálisnak tűnhet... csakhogy most, Athwië hátán ülve, a bogarakat csapkodva kicsit más a helyzet. És még nyomot se találtam. Kellett nekem ez?
Márpedig nem adhatom fel. Kell az a pénz, így folytatom az utam. Az természetes, hogy ha valahol rátalálok a bestiára, akkor az itt van, ahol még a lovam is nehezen lépked. Nem mintha taszítana a mocsok, csak... ez bárkit kikészítene.
Na mindegy. Remélem, az égiek mellém állnak, ha már eddig ilyen mostohán bántak velem.

/Narathiel/


A faluban eltűnő állatok egy szörnyre utalnak. Ám semmi lábnyomot nem hagyott a tettes. És látni sem látta senki a bestiát. Csak annyi utal rá, hogy nem egy lopakodó ragadozó állat volt, hogy egy hiúz csupán csak a baromfiakat pusztítaná el. Vagy a róka is megelégedne a kisebb zsákmánnyal. Ám birkáknak és kecskéknek is nyomuk veszett. Márpedig vagy vér, vagy a vonszolás nyomainak illene utána maradni...
Mintha tudatosan kerülte volna a falu állatait elragadó, hogy nyomot hagyjon maga után a tett helyszínén. Ám saját környezetében talán majd lesz valami jellegzetes, ami rávezeti hősünket, hogy milyen fajjal is van dolga.
Ahogy tőr előre a mocsárban, egy dombon növő fa alatt megpillantasz egy fehér foltot. Ahogy odafordítod a fejedet egy birkát veszel ki belőle, melynek hasából hatalmas vértócsa alvadt meg lefelé csordogálva. És valami megbontotta és nyersen evett belőle.
Egy bokor is van a közelébe, mely a jószág tetemétől elfelé hajlik ágaival, mint mikor a szél egy irányba fúj és ferdén nőnek tőle a növények. Ám ez pont a fától elfelé hajlik, amely leárnyékolná a szeleket.
Furcsa helyszín. Távolból csak ennyit látsz.

Az meg már más kérdés, hogy senki nem tudott konkrét dolgot mondani róla. Még a szokásos pletykákat se hallottam, amik csak arra jók, hogy nevessünk egyet rajtuk. Hegy méretű sárkány, földöntúli démon, és a többi... ezek általában nagyon hamar megjelennek a szóbeszédekben.
De itt semmi ilyesmi nem volt. Ez megnyugtató vagy ijesztő? Nem tudom eldönteni.
Az biztos, hogy az a valami semmi nyomot nem hagyott maga után. Meglehetősen precíz szörnyeteg lehet, az már biztos. Vagy talán egy közönséges rablóbanda? Nem, az nem valószínű, mert...
Miért is nem? Megérzés? Fogalmam sincs, de egyelőre bízom ebben.
Hirtelen valami fehérre leszek figyelmes. Mikor odanézek, látom, hogy egy döglött jószág: egy birka fekszik a fa alatt, ami némileg meg van kezdve. Ennyit a precizitásról. Be se fejezi az ebédét? Miféle szörny ez?
- Nyugi, Athwië - paskolom meg a lovam nyakát, mikor nyugtalanul rázza meg a fejét, és arrafelé irányítom. Márpedig ez engem érdekel. Talán csak valami vadállat műve, de attól még le kell csapnom az első nyomra, amit találtam.
De az a bokor... még számomra is hátborzongató. Mintha irtózna attól a fától. Mintha... az lenne a fenevad lakomázóhelye.
Talán most is a közelben van?
Nem, kezdek begolyózni... azért leakasztom a nyeregről az íjam, felhúzom, és egy vesszőt is kiveszek a tegezből, majd lépésre fogom a lovam, úgy közelítek a tetemhez. A földre ugrani baromság lenne, úgyhogy egyelőre maradok, de jobb mindenre felkészülni. Vajon mennyire lenne hatásos bármilyen misztikus lény ellen ez a rövid íj? Lehet, nemsokára letépi a fejem a nyakamról.
Nem örülnék neki. A hullagyalázás csúnya dolog.

/Narathiel/


Óvatosan közelíted meg a dögöt és jók a megérzéseid. A középszerű szörnyvadászoknak hagyta kint csalinak a lény. Hogy odacsalogassa őket és megölje. Ám te számítasz arra, hogy meglepetés lesz. Társad íjával a kezedben a paripája hátán lépésben közelíted meg, mikor a bokor hirtelen megmozdul.
Ha lősz is, már késő. Athwië lába épp csak érintett egy szárított növényi rostot. A bokor ágai megmozdultak és mintha kartáccsal lőnének, egy tucat környékén száguld felétek apró dárdák hada. Az egyik a combodba fúródik, a többit a lovad fogja fel. Nem megy mélyre, épp csak felületi sérülés. Nyálkás, zöldes mindegyiknek a vége. Vizsgálni való akad belőlük bőven, hiszen amit ti kaptatok, azon kívül még jó néhány repült másfelé is.
Ha a tetemet is megvizsgálod, akkor kígyószerű nyomokat találsz. A faluban a helyszínek megvizsgálásánál a párhuzamos csíkokat gondoltad hanyag takarítás lenyomatának is, mely egy férfi sepregetésének gondosságára utal a jószágok körül. Ám itt semmi nem indokolja, hogy feltakarítsanak. Ráadásul a mocsaras vidék süppedős talajában kicsit mélyebb a lenyomat, látható a csőszerű teste néhol.
Legalább megvan a rejtély, miért nem volt semmi, amiből következtethetnél a fajára.

Hiába is vagyok bármilyen óvatos, egy ilyen támadást nem kerülhetek el. Mikor felénk repülnek a lövedékek, önkéntelenül is felkiáltok, és kilövöm a nyílvesszőt a bokor felé - persze értelmetlenül. A fájdalom hirtelen jön, de meglepően enyhe, ezek a kis izék nem fúródnak túl mélyre. Szerencsére, hisz a lovam többet is bekapott belőlük.
Viszont valami nyugtalanít. Mi ez a nyálka? Csak nem... méreg? Nem lenne valami jó, hisz semmit nem értek az efféléhez, marad hát a reménykedés. Kihúzom a combomból azt az egy lövedéket, majd leugrom a lovamról (persze a másik lábamra érkezem), és amilyen gyorsan csak tudom, kikapkodom belőle a többit, nem törődve a nyihogásával.
Attól úgyse kell félnem, hogy meghallanak. Elég nyilvánvalóan jeleztem a közeledésem.
Mindenesetre újabb vesszőt helyezek az idegre, és közelebb merészkedem a bokorhoz. Előbb az elhullott állatot nézem meg, és a körülötte lévő nyomoktól végképp elvesztem a fonalat.
Egy kígyó? De a kígyók nem állítanak fel ilyen csapdákat. És amennyire tudom, nem így esznek az áldozatukból. Vagy ez tényleg valami ismeretlen szörnyeteg? Valami, amit még soha nem láttam?
Esetleg mégis egy rablóbandával van dolgom? Nem lepne meg. De hogy ennyire ügyeljenek arra, hogy kígyószerű benyomása legyen a csali körüli nyomoknak, az mindenképp figyelemreméltó, és valószínűtlenebbé teszi ezt a lehetőséget.
Már nem tudom, mit higgyek. Mindenesetre óvatosan odamegyek a bokorhoz - közben végig rácélzok az íjammal -, és ha nem zavar meg semmi, megvizsgálom. Mi is volt ez a sortűz? És ami valamivel fontosabb: ha hiába lőttem ki a nyílvesszőm, megvan még? Ha igen, mindenképp visszarakom a tegezbe.
Persze azért igyekszem figyelni. Csúnya, nagyon csúnya lenne, ha hátbatámadnának, vagy belesétálnék még egy csapdába.

A kis lövedékeket megvizsgálva nem zárhatod ki, hogy méreg lenne az a zöld nyálka. Bár ahogy mondtad, nem értesz hozzá. Így lehet az is meg nem is. Bár ilyen anyaggal nem volt dolgod, de valami furcsa teremtmény nyálának vagy más testnedvének tűnik.
A birka teteménél a már elmondottakon felül okosabb nem voltál. De a bokornál igen. Már hamarabb láttad, hogy a sortűznél a helyére ugrottak az ágai és nem néznek ki természetellenesen elferdülve. A lövésed gond nélkül áthatolt rajta és a túloldalon a mocsárba csapódva elnyelte azt. Újabb csapda nincs, de szokatlanul csöndes a táj. Talán a ló nyerítései verték fel. És az állat teteménél is több kígyó lenyomat van körülötte.
Valaki vagy valami aprólékosan hajtogatta az ágakat, hogy a csapdába érve sortüzet lőjön. De körbe nézve más jel nem utal őrá. Ideje lesz eldönteni, mitévő leszel.

Hát ez remek. Mi van akkor, ha a következő pillanatban holtan esek össze? Eddig nem érzek semmi furcsát, de ez a nyálkás valami elég nyugtalanító. Nem nyugtat meg túlzottan, hogy a lovam is bekapott jó párat a lövedékekből, de már mindegy. Ha így történt, hát így történt.
Nem látok semmi mást, ami érdekes lenne. A nyílvesszőm elveszett, az állattetem pedig pont ugyanolyan, mint amilyennek eddig látszott - a kígyónyomokon kívül semmit nem veszek észre. A bokor ágai se hajlanak már meg, helyreugrottak a sortűz után...
Még mindig nem jöttem rá, milyen kígyószerű szörnyeteg elég okos ahhoz, hogy egy ilyen csapdát felállítson. És hiába töröm rajta a fejem, nem is fogom megérteni, hacsak nem nézem meg magamnak.
De merre is induljak?
Körbenézek a tetem körül. Ha már annyira kígyónak látszott a rejtélyes valami, csak megtalálom, merre ment - ha nem, akkor csak még gyanúsabb lesz az egész. Ebben az esetben felmászok a domb tetejére, és körbenézek... hja, tiszta célpont vagyok, de van jobb lehetőségem? Találnom kell valamit, ami továbbvezet.
Akármivel is álljak szemben, ha csapdát állított, akkor itt kell legyen a közelben. Hiába bujkálnék előle, hisz a nyerítésből már tudja, hogy itt vagyok, akkor meg mi vesztenivalóm van? Előbb kell rátalálnom, ennyi az egész.
Ha elég korán veszem észre ahhoz, hogy belelőjem a nyílvesszőm, nyert ügyem van.
...remélem.

A mocsár csendes. És a nyomolvasás bizony még nem hozott áttörő eredményt. A hátasod egyre idegesebb. Mivel csak annyi jel utal a helyszínen, hogy egy kígyótestű bestia vágta föl karmaival a birka hasát, így ezen nem kevés ellentmondás bizony nem is egyszerű feladat azért a kevés pénzért. Ráadásul valami intelligenciával is rendelkezik, hiszen elkészített egy csapdát, amibe csalit helyezett. Szánt szándékkal tőrbe csalva téged vagy aki erre utazik.
Remek lőállás odafent, hiszen messzire ellátsz. Noha senkit és semmit. Csupán néhány bosszantó bogár merészkedik téged zaklatni eme igen vizes élőhelyen. Majd lecsap a paripádra a ragadozó. A mocsár iszapjából vágódik ki a vízen keresztül, mint egy krokodil. Ám ereje nem akkora. Csupán rátekeredve kígyóként kezdi el fojtogatni.
Egy nőstény morvistával van dolgod, ezt tisztán látod. Vékony teste ide-oda tekereg áldozatán. Szája szélénél pedig az ismerős zöld folyadék. Nagyon gyorsan elgyengül a ló, de még küzd.


/A morvista leírása Neminra élővilágában olvasható, szabadon eldöntheted hallott-e róla a karatered./