/Lobelt, MacBried, Zel/


A poros kisváros tavernájába kocsizaj hangjai szűrődnek be odakintről. Nem nagy batár monstrumról van szó, mely megzavarhatná pillanatokra is akár a kocsma vendégeit. Csupán egy két kerekű járműről.
Minden bizonnyal tovább iszogat a társaság, akik között ott van MacBried, aki épp egy utazó kereskedő testőre. A fickó egy hete fogadta fel őt, egyetlen tevéjén gyorsan közlekedik a városok között, kevés dolgot ad-vesz. Ám sosem jelentett gondot számára eddig, hogy fizesse a béred.
Szintén az énekesnőt hallgatja Zel, a helyi ékszerész két napja felfogadott biztonsági embere. A csaj kiénekli a magas-C-t, mely furcsa mód olyannak tűnik, mintha már előkészítené a terepet a sipákolásának, mellyel nyaklánca rejtélyes eltűnésére hívja fel a figyelmet előadás közben. Őt eddig egy zongora kísérte, mely azonnal elhallgat.
A vendégek meglepett moraja söpör végig előbb az asztalok között, hamarosan már az egész épületben.

Robert



Új város amiről egy betűt se tudok és ami totál ismeretlen számomra már ha azt a pár szösszenetet nem vesszük amit meséltek róla. Város? Inkább porfészek de a lényeg hogy emberlakta vidék. Az igényeim ilyen téren alacsonyak az elvárásaim dettó viszont ismerkedésre kiváló. Amint lekászálódok erről a segg fájdító izéről amit van merszük szekérnek hívni (szerintem csak gyújtós) viszont mágiám nélkül megússza a dolgot nem pazarlok rá időzített varázslatokat vagy tekercset még ha van is bőven a tarsolyomban. A fogadó előtt állok meg és szállok le az eltávolítását egy helyi szolgára vagy a fogadós egyik fattyára bízom legyen bármelyik (igaz akkor se lepődnék meg ha ellopnák). Szóval irány a fogadó, enni és inni noha szükségem nincs rá de jó szocializálódni és információt szerezni, és amúgy is imádok enni és jóféle italokat inni noha nehezen viselem az alkoholt azt hiszem. Nagy hanggal lépek be a fogadóba.
-Üdv mindenkinek és jó estét.- (mesélő által adott időpont nem saját tehát ki tudja mennyit utaztam már) lépek a pulthoz miközben felmérem a vendégseregletet és a vájt torkú hölgyre magamban jó erős csendátkot küldenék de ez mágia hiányában egyelőre hanyagolandó na majd ha vissza szerzem-mi jóval tudsz szolgálni egy éhes és szomjas utazónak? És szállás is kellene bizonytalan időre egy nap biztos a többi rejtély-nézek a fogadósra.

*Hősünknak az utóbbi időben nem volt szerencséje a vadászattal. A közeli erdőkben kevés a vad, amik vannak azoknak a bundája pedig nem annyira értékes. A vadhús árusításából lett neki egy kevéske pénze ám ez korántsem volt elegendő neki. Így hát tovább állt, pár napi gyaloglás után, megérkezett Lukoilba, ami egy kis csendes település. Nagy lehetőségeket nem látott a városban, egészen addig amíg el nem olvasta a felhívást, hogy a helyi ékszerész keres maga mellé egy fegyveres embert, afféle testőrszerűséget. Zel azonnal jelenkezett is a feladatra, hiszen az ékszerészek általában nem szegény emberek. Már két napja dolgozik ennek az embernek. Legtöbbször éjszaka őrködik a műhelyben, nehogy betörjenek oda. De persze más feladatai is vannak.
Jelenleg a helyi tavernában eszi a hagymásbabot sült tarjával és issza a sörét. Az énekesnő kornyikálása nem tetszik neki, nem egy nagy muzsikakedvelő. Ennek ellenére ezt nem teszi szóvá, csöndben falatozik tovább. Aztán amikor hirtelen elnémul minden és belép Robert (Lobelt?) arra kicsit felkapja a fejét, a szemöldökét is felvonja, de nem foglalkozik a dologgal különösebben, nagyokat kortyol a söréből.*

Még nem tudjuk, hogy a skótos nevű hősünk miként reagált a nő megdöbbentő felfedezésére, ám a két másik főszereplőnk nem nagyon zavartatja magát a lopás ügyében.
Annál inkább a közönség legtöbb tagja. Az asztaloknál találgatás indul el. És egy hétpróbás főből álló vizsgálóbizottság kezd felállni. Magukhoz ragadva a nyomozóhatóság feladatát máris elkezdik kifaggatni az énekesnőt, aki határozottan emlékszik, hogy készülődés közben felvette a nyakába az ékszert és az első számoknál még meg is simította, mert furcsán állt rajta.
Utána nem emlékszik, hogy történt volna vele valami.

/Robert/


A pult mögött álló alak a táblára mutat ujjával és mivel analfabétának vél, elkezdi olvasni neked az ott leírtakat. Van számos étel és ital. És egy kulcsot tesz ki az asztalra közben.

/Zel/


Fél óra van talán hátra és kezdődik az esti műszakod. Bár a mester említett valami olyasmit, hogy sokáig bent fog maradni.

Robert


A fogadós nem csak hogy hülyére vesz, és elkezdi felolvasni az étlapot miközben kiteszi egy szoba kulcsát. De még az ékszerét vesztett nőre se figyel, igaz tényleg kéne rá meg a lovagjaira egy csend varázs mert kezdenek bosszantani ahogy ajánlkoznak a segítségére. Na de vissza a fogadósra.
-Olvasni prímán tudok gyanítom ez nem lehet nehéz dolog kiszúrni hisz egy elbaszott kétkilós könyv lóg az oldalamon. Na szóval mi az ami viszonylag gyorsan elkészül, és milyen borai vannak 1 ezüsttől felfelé?-A tömeg felé fordulok-Egy kérdés ti hősök, nézte bármelyikőtök ki távozott innen sietve mielőtt beléptem, és hogy merre? Ha nem tettétek akkor szívás, de a viccesebb az lesz ha kiderül hogy köztetek van a tolvaj... -vissza térek a fogadóshoz és társalgok vele tovább-Na szóval meleg étel és bor nem a legutolsó amit kiadnál a kezedből típusú ha érted mit szeretnék. És ahhoz az asztalhoz hozd-mutatok az egyetlen egy főt számláló asztalra-ott fogyasztok.
Majd meg sem várva a válaszát az asztalhoz lépek a kulcsot se felejtem ott. És bemutatkozom majd leülök vele szemben, remélem a tömeg végre mással foglalkozik nem az ékszerrel ja és ne velem.
-Üdv Robert vagyok utazó kereskedő és kovács meg egy rakás apróság, engedelmével leültem ide mert úgy néz ki itt őn az egyetlen épeszűnek mondható személy.

*Amennyiben Robert, Zelgadis asztalához ülne és őt szólítaná meg, hősünk biccentene egyet, hogy szabad a hely.*
- Tiszteletem. Zelgadis...Zelgadis Melion, de elég ha csak Zel-nek hív. Vadász és egykori zsoldos, jelenleg afféle testőr. -*mutatkozik be ő is, majd bekanalazza az utolsó kis hagymásbabot, amit le is öblít egy korsónyi sörrel.*
- És mi járatban van itt ezen az istenverte szerencsétlen helyen, ha szabad kérdeznem? -*teszi fel a kérdést a férfinak, miközben kényelmesen hátrébb dől a széken. Megvárja Robert válaszát. Van még egy kis ideje az éjszakai műszakig. Azt hallja, hogy páran a kornyikáló fehérnépet faggatják, hogy ki is lophatta el azt a nyakláncot. Zelt azonban ez a legkevésbé sem érdekli, nem az ő dolga. Noha ő maga éppenséggel egy ékszerésznek dolgozik. Biztos valami nagyon profi mestertolvaj lehet itt, ha ekkora tömeg előtt képes volt elcsórni a nő ékszerét. Vadászunk magát nem félti, hiszen nála nincsen semmi értékes dolog. Még a pénze is olyan helyen van eldugva, amire senki sem számít*

Két hősünk összeismerkedett a háromból. És egyelőre elég is nekünk ennyi. Egy ismerkedős játékhoz bőségesen.
Ám a háttér egyre inkább zavaró mindenki számára. Mert ott tovább folyik a nyomozás, és a mágus kérdésére hamar kiderült, hogy senkit nem láttak kimenni az ajtón, csak őt bejönni. Ezért gyanakvó szemmel néznek rá, hiszen a felbukkanása ijesztően közel volt a nyaklánc ellopásához. Vagyis nem is! A nyaklánc ellopásának felismeréséhez...
Ezen kívül az egyedüli mozgás a kocsma közönségében, hogy Mac főnöke felment a szobájába.
Ám őt meg még nem ismerjük, sem a kereskedőt, sem a testőrét.

Robert


A tömeg aggasztóan hülyének tűnik de az élet már csak ilyen. De egyelőre Zellel foglalkozom, hisz ő se tűnik rabló típusnak és mint mondja épp test őrködik.
-Hm hogy mi járatban? Csak átutazóban vagyok, épp valami háború felé, Észak Bivaly városához, terep-szemlézni felmérni a kereskedelmi igényeket és lehetőségeket. Már ami pénzt hozhat a megbízómnak.-A hülyék felé fordulok- Mielött minket vegzálnátok véglények a hölgy akkor kezdett el sopánkodni amikor beléptem, szóval jobb ha békét hagytok nekem mert komolyan mérges leszek és az nektek nagyon rossz lesz. Ami a hölgy ékszerét illeti tuti valami bizsu lesz ami filléres vacak és mázlimra nyaklánc nincs a táskámban olyan legalább is nincs amit ne én készítettem volna bár lehet olyan sincs amit én csináltam-pláne hogy a tarisznyám nagyon rendetlenkedik mostanában-de lássák hogy nincs félni valóm kipakolok belőle mindent és még ki is fordítom csak hogy békén hagynak. De szeretném ha önök ugyan ezt meg ejtenék csak hogy bizonyítsák önök se lopták el a hölgy ékszerét.
El kezdek kipakolni csak hogy lássák milyen rendes ember is vagyok. Első körben két tünde kötél kerül elő, amik elég vékonyak mint egy selyem zsinór. Aztán a pipám ás a dohányom amit még az előző városban vettem, némi kétszersült kenyér és hús igaz ezek kifogyóban, szóval majd pótolnom kell 3 erszény egyikben a mitril érméim amik ezen világon másnak szart se érnek lévén nincs több ezen a világon több belőle ... A másikban némi arany és ezüst a kardok árával már ami maradt belőle hisz vettem egy szekeret meg 2 lovat amik otthon maradtak mert ezzel a nyamvadt kétkerekű rémálommal jöttem.És egy erszényi ékövek fele csiszolt és metszett fele még nyers a csiszoltak alig 5-10 karátosak gyűrűkbe fülbevalókba valók. A dobókockáim amikből jó sok van tehát ki tudja mikor lehet szükség rájuk. Alkimistafényrudak fáklya helyett füst és egyéb bombák amikről ezek tuti nem mondják meg mi, egy varrókészlet Papír tol és tinta, illetve a papír nos az elég véresen kevés mert még mindig nem vettem a francba. Kártyáim és még egy paklipár rendes kártya csak hogy ne unatkozzak. És a vicc kedvéért kipakolok félkiló narancsot is igaz azt én hozom létre még jó hogy képességé tettem bár napi szinten véges a dolog de tuti nyúlik a szemük a gyümiktől. Majd kifordítom a tarisznyám amikor az e világi részét kipakoltam hogy mindenki lássa nekem nincs szükségem a buta ékszerére. Aztán vissza pakolok az ékköveket először nehogy valaki vérszemet kapjon és trombitának nézze. Majd miután a narancsokon kívül mindent elpakoltam egyet meghámozok és megeszem. Szép lassan és vontatottan majd felteszem a leghülyébb kérdést.
-Kér valaki?

*Hősünknek is feltűnik, hogy a többiek őket nézik. Robert szavain kissé elmosolyodik, és mi tagadás ő is meglepődik egy kicsit, mikor ennyi mindent kipakol. Látszik rajta, hogy kereskedő, van is nála mindenféle cucc. Mikor Robert elpakolt ő is kipakolja a tarisznyáját, de pár tűzgyújtó szerszámon, egy vadásztőrön, egy nyúzókésen és egy almán kívül nincsen benne semmi.*
- Nos uraim, még mielőtt engemet is gyanusítanának. Először is, amióta beléptem ide, fel sem keltem ettől az asztaltól. Látott engemet valaki odamenni a hamisan kornyikáló fehérnéphez? -*kis szünet, körbenéz*-Biztos, hogy nem. Továbbá... ismerik ugye az öreg Gerard mestert, e város ékszerészét? Neki dolgozok. Konkrétan a műhelyében ékszerekre vigyázok, őrködök. Kérhetném a fizetségemet akár ékszerekben is. Látnak rajtam valamit? -*néz kérdően körbe ismét, kissé szigorú tekintettel, majd elmosolyodik* - Na ugye... éppen ezért, csak a mihez tartás végett. -*ekkor előveszi a harci fokosát és az asztalra teszi, kéz közelben. *- tekintetüket tessék elfordítani, bámészkodást be lehet fejezni...ha egyben szeretnének ma haza menni innen.-* jelenti ki, majd megissza az utolsó korty sörét. Zel általában nyugodt fickó, és alapvetően nem is híve az erőszaknak, de azt ki nem állhatja, ha igazságtalanul meggyanusítják valamivel, és azt sem nagyon szereti, ha megbámulják őt. Bár azt ő sem érti, hogy hogyan tűnhetett el a nő nyaklánca.*

Úgy tűnik, hogy a véletlen -és az idegengyűlölet- csak bele rángatott titeket is a nyomozásba. És Lobeltet nem kell félteni, hamar olyan ötlettel áll elő, mellyel ki lehet zárni, hogy ő vagy az itt lévők közül bárki is ellophatta volna.
A feneketlen zsákját kipakolva ezt bebizonyítja, majd Zel, de eddigre a kocsma java része szintén kiforgatja a zsebeit is, az utolsó rézpénzek és fél éve nem talált cukorkák is előkerülnek ruhájuk és felszereléseik valamelyik zugából.
Mely állítása a Mesélőnek teljes mértékben képtelenség (és igaz). Hiszen ő mondta az előbb, hogy senki nem ment ki az ajtón a közelmúltban. Csak befelé jöttek, de az is az ártatlan mágus volt.
-Akkor mégis hogy történhetett?

Robert


A hét bajnok kénytelen kelletlen belátta hogy az élet nehéz és mindenki kipakolt. De az utolsó viccem még hátra van.
-Szép fegyver, látom jó kezekben van. De jól fizet a testőr állás? Na de jöjjön a következő szívatás-kacsintok Zelre majd a csapatra nézek.
-Hölgyem kikkel beszélgetett mielőtt az ékszer eltűnt? Melyik lovagja vagy korábbi beszélgető társa volt az. Csak nyugodtan gondolja végig. Uraim második kör és ez perpille csak hetükre vonatkozik hisz amikor beléptem akkor is csak önök legyeskedtek a hölgy körűl én még csak 3 méternyire se közelítettem meg szóval jöhetnek a zsebek és a nyakak hisz hol lehet még ékszert eldugni? Csizmákba kesztyűkbe és hasonló vicces helyekre. És hogy új barátomat támogassam védelmünk terén.- fogom meg a botom egyetlen koppintással a kardommá változtatom gyönyörű ébenfekete pengévé szép elf szabással-szóval ha kérhetném tegyék meg azt a szívességet hogy minden fölös dolgot kipakolnak le vesznek mielőtt mérges leszek.
Hámozom meg fél kézzel a 2. narancsom, eszek pár gerezdet majd hogy zsibbasszak mindenkit a kardom felé nyújtok egy gerezdet-Kérsz Hell?

- Hallották az urat. - *int a fejével annak a bizonyos hét alaknak. Azon mondjuk kissé meglepődik, ahogyan a bot, átváltozik egy karddá.* ~Nocsak, nocsak... nem szokványos kereskedő ez sem. Lehet, hogy nem is, vagy nem csak kereskedő. Az már biztos, hogy ért a mágiához. ~ *vonja le magában a következtetést Zelgadis. Nem gyakran szokott mágusokkal találkozni, és mi tagadás, ilyen közelről sem látott még varázslatot. Ő csak egy egyszerű vadász, se több, se kevesebb. Viszont most már jobban szemmel tartja azt a hét fickót. Már közel sem olyan biztos, hogy ki fogják pakolni a zsebüket és a lábbelijüket sem biztos, hogy le fogják venni. Ebből még konfliktus is lehet. Amennyiben erre kerülne sor, akkor ő nem is habozna sokáig. Nem véletlenül van kéz közelben az a harci fokos. Ugyanakkor reméli, hogy Robert mágikus demonstrációja és a fekete pengéjű elf kard láttán, az a hét tökkelütött nem áll neki kötekedni. Ugyan ők heten vannak, Zel és Robert pedig csak ketten. Ám nem mindig a látszám a döntő tényező.*

A kocsma életét igen csak megbolygattátok. Kár volt belefogni ebbe a nyomozásba, úgy is csak a vita van ebből. Amíg bele nem szóltatok, legalább csak másokat, ismeretleneket gyanúsítottak.
-Boszorkányság! -üvölti rekedt, részeg hangon egy középkorú férfi felpattanva, majd hamar újra visszaülve.
-Boszorkány az, akit esténként a földedről hazafelé látogatsz. Ki látott már férfi boszorkányt? -válaszolják egy másik asztaltól.
-Akkor is felháborító, hogy minket mer vádolni ez a gyanús alak. -csattan fel a hét egyike és ujjal mutat Robertre.
-Nem beszéltem senkivel, egész este énekeltem, néha a zongoristához odamenve és felülve. Egyedül egy teveszőrös alak hozott nekem innivalót, mikor látta, hogy kiszáradt a szám és utána felment az emeletre. -mondja az éjszaka sztárja.
* Mágusunk ezt nem látta, de Zel épp annyira emlékezhet rá, mint sokan mások is, hogy Mac még utána is nézett főnökének, hogy fel kell-e kísérnie, ám az részegségében észre sem vette, hogy nincs vele a testőre.
-Nos... -szólal fel egy pocakos úr felállva- mint a város polgármestere figyelmeztetnem kell minden felszólalót, mielőtt meggondolatlan dolgot tesz, hogy a mágia törvényeit be kell tartani. Szabad a használatuk korlátlan mértékben, amíg nem saját hasznukra teszik. Ám ha valaki nem a közösséget szolgálja az istenektől kapott ajándékával... Azt az inkvizítor fogja kikérdezni.

Robert

-Boszorkányság? Kocsmáros uram töltsön a hangos úrnak egy pohárral abból amit iszik addig se beszél sületlenségeket. Nos ha egy sima transzformáció boszorkányság lassan jobb ha összehordom az égetéshez szükséges fát, nem mintha boszorkány lennék és igen a boszorkányok javarészt legjobb ismeretem szerint nők. De ettől még ők sem érdemelnek halált. Felháborító a tény hogy az ékszerészen kívül ti estetek a hölgy bájai bűvöletébe ne adj isten egyikőtök az ékszerébe is. Vádolni ugyan minek tegyem önök se rám testálták a nyaklánc ellopását ugye? -A nő felé sétálok egyenesen a szemébe nézve mintha hipnotizálnám bár csak a figyelmére vadászom hogy a haragja felém enyhüljön- Hölgyem eszembe se jutna önt vádolni bármivel hisz ön az áldozat és nem a tettes- csókolok kezet neki miközben továbbra is a szemébe nézek- de lássuk be az ékszer csak ki emelte teste bájait amit szerintem ez a hét hős sem hagyott figyelmen kívül hisz férfiból vannak. És lássuk be elég vonzó teremtés kiskegyed. De hogy lássa mennyire szívemen viselem a veszteségét szívesen kárpótlom egy másik nyakékkel a veszettségét ha az ellopott nem kerülne elő.-Lépek mögé kicsit játékosan de mások számára nem láthatóan végighúzva a hátán az újaim-Eme keblek megérdemlik hogy nyakékkel tegye hangsúlyosabbá őket -súgom a fülébe majd vissza sétálok az asztalhoz leülök. -Ami titeket illet csirkefogók igazatok van bizonyíték nélkül én sem vádaskodhatok így ezért elnézést kérek tőletek és meghívok mindenkit egy kupa vagy pohár italra kinek mi az ízlése.
A polgármester felemelkedése meg lep mert ritka hogy ilyen helyeken legyenek vagy csak én járok túl sok illusztris városban mostanában.
-Mágia törvényei?? Istenektől kapott hatalom? Tilos használnom ha eszközöket kardokat készítek? Na azt lássam meg hogy egy pappal keverjenek össze engem. Semmi közöm vallás terén egyik istenhez, ördöghöz, démonhoz vagy bármi árnyéksíkbeli entitáshoz. A hatalmam az enyém és nem kaptam hanem megszenvedtem érte nem keveset tanultam éveken át ahhoz hogy azt tegyek amihez kedvem van. Hallottam hogy ezen a világon az egyetlen mágia használok a papok illetve néha boszik is akadnak de ők is isteni-vagy démoni paktummal szerezték a hatalmuk a lényeg hogy nekem egyik istennel sincs vallási eredetű kapcsolatom. Ha csak az nem számít hogy Természet Anya le ama-tőrözött Awrys erdejében.  És jelenleg egy nekem tetsző istenre vadászom mert nem fűlik a fogam se a démonokhoz sem az elemi istenekhez. Valami ősibbet keresek náluk aki megfelel az igényeimnek ha már az összes népcsoport mágiáját képes vagyok használni úgy illik hogy a MÁGIA istenét kutatom fel még ha el is bújt ő istensége. És kovácsként nem tűröm holmi inkvizítori hivatal zaklatását. Ez után is használni fogom minden képességem hisz az enyém és nem az isteneké. Szóval várom ezeket az inkvizítorokat ha kérdésük van jó eséllyel Awrysban megtalálnak vagy nem most épp ÉszakBivaly felé tartok. De vissza térve az ékszerre nézzük meg a főnököd Zel szerintem bajban van.

- Fogd be a bagólesődet! A ráncos valagú, csámpáslábú, egyfogú, kecske hágta, púposhátú öreganyád, na.... az a boszorkány. - *szól oda a "boszorkányozó" emberkének. Talán ezen most mindenki nekiáll nevetni. Ezután Zel figyelmesen végighallgatja Robert hosszú és okfejtő monológját. Nem szól közbe, hiszen hősünk annyira ért a mágiához, mint tyúk az abc-hez. Az kornyikáló fehérnépet viszont megkérdezi.*
- Mondja hölgyem... mikor az a teveszőrös fickó Önnek vizet hozott, akkor utána miután megitta az italt, megvolt még a nyaklánc? -*teszi fel a kérdést, hiszen neki így ez a fickó az első számú gyanúsított. Ha senki nem volt az ittlévők közül, akkor csak annál lehet a nyaklánc aki már nincsen itt. Azonban Zelnek hamarosan elkezdődik az éjszakai őrsége a műhelyben. Robert felvetésére is reagál.*
- Úgy hiszem én is, hogy bajban lehet. Elképzelhető, hogy a tolvaj Gerard mesternek akarja eladni a nyakláncot. Lehet, hogy kényszerítik az öreget. Na menjünk! -*mondja a mágusnak. A fegyvereit és egyéb motyóit gyorsan összepakolja és megindul a műhely irányába.*

A polgármester nem hagyja megválaszolatlanul a neki címzett szavakat. Higgadtan szól vissza.
-Nem tudom, milyen italmentes városokban járt, de Lukoilban senki nem irigyelheti el a másiktól szomja oltását. Hiszen van bőven bor, sör és ennél erősebbek. Büszkén mondhatom, hogy mocsár menti településünk gazdag mindenben, azon kevés települések közé tartozunk a királyságban, ahol a törpe ser is elérhető áron van.
Nem azért választottatok vajon meg, hogy jólétet és nyugalmat hozzak? -tárja szét a karját és fordul körbe ünnepélyesen a közönség előtt. És az énekesnőnek -ahogy a legtöbb embernek az ivóban- tetszik a szabadszájú, őszinte politikus. Ahogy előbbinek a mágus magabiztos fellépése is. Több, mint hagyja azt, amit tesz. -Kovácsolni tiszteletre méltó dolog, mester uram. És senki nem fog kivetnivalót látni abban, ha mágikus tárgyakat is képes csinálni. Ám nem árulhatja drágábban, mint a közönséges fegyvereket.
Természet Anya papjának lenni pedig olyan, amit örömmel fogadunk. Amíg meg nem találja a mágia istenét, nyugodtan tarthat holnap prédikációt nekünk a templomban. Ha lesz szertartás, én ott leszek az első sorokban.
* A legkevésbé sem hallotta meg, hogy te "épp nem vagy már egyik isten papja sem". Vagy mifene. Lelket építő szórakozásnak tűnik számára, ha városa nem csak az ősi isteneknek hódol, de Awyris egyik hitszónokát is meghallgatják. Ki tudja, miből tanul az ember?

/Bocsi a fárasztó mesélői stílusért!/

Ám Zel rátapintott a lényegre. Nem szívesen engednek ki titeket a tavernából, de ahogy kiléptek a fenyegető körülöttetek állók hadán áttörve máris megváltozik a véleményük. A küszöb túloldalán lepedőkből és függönyökből készült kötélre lesztek figyelmesek, melyek az egyik emeleti ablakból lóg ki. Egy ember feje bukkan elő a nyitott nyílászárón. Az odabent először ocsúdó épp most nézett ki.
Robert pedig teljesen indokolatlanul, minden látható ok nélkül érzi az elméjébe töltődő mannát. Még én sem tudnám megmagyarázni, hogy miért. Gerard mester pedig szigorúan néz a belépő biztonsági személyre. Nem teszi szóvá, de látszik rajta, hogy a pár perc késése nem jó pont nála.
Hamar kiderül, hogy a titokzatos kereskedő, aki egyetlen hátasára kevés árut vásárolt össze bármerre járt, mégis mindig tudott fizetni Macnek nap végén, bizony már eladta az ékszert az öregnek és tevehalálában vágtatott a városkapu felé.
A kapuk éjszakára zárva vannak és az őrség vigyázni szokta. Vajon miben reménykedik? Hiszen a nyaklánc a szálak kibogozása után visszakerül jogos tulajdonosához, ám minden olvasó titkon reméli, hogy ez a sötét alak megkapja méltó büntetését.


/Robertnek nem teljes manna töltődött vissza, de egy ideig elég lesz, ha beosztja./

Robert


A hatalmam egy része vissza csordogál ki tudja honnan nem érek rá meglepődni vagy tiltakozni na meg hülye is lennék ha ezt tenném. A tolvaj épp elvágtatna de nem eszik olyan forrón a tevehúst és utána nyúlok némi saját némi elfes mágiával. Kicsit babrálok a táskámban előveszek egy ékkövet áldozatnak ezzel is csökkentve a varázslat illetve az idézés költségét hisz elég gyermeteg módon tartalékolnom kell komolyabb dolgokra a hatalmam. Megidézek egy szél elementált ami az ékkövet elemészti (igazából nagy tolvajok, és ha elég ékkövük és hatalmuk lesz jó eséllyel... nos nem természetfeletti lények életéről és fejlődéséről tartok előadást)
-Daro-i (Kapd el kérlek) -mutatok a lovagló felé és amennyiben elkapta - Hantale (köszönöm)
Meg köszönöm neki és mivel vélhetően beparázott a lovas Zelnek már csak némi atyai pofont kell kiosztania a tolvaj részére. Ha nem elég akkor kicsit még kergetőzök vele bár a hátasa rég a falakon kívül lesz a rémülettől. Igen tudom hogy a kapuk zárva és fal van köztük de a rémület nagy úr. Az elementál távozása előtt újabb ékkövet ejtek a kezébe (drága hobbi de ha tudjuk mire vágynak hasznos dolog)

*Mikor Zelgadis Robert társaságában kilép a kocsmából, figyelmes lesz a függönyökből és lepedőkből rögtönözve összerakott kötélre, amin a tolvaj lógott meg. Éppen indulna utána, mikor a mágus megidéz egy légelementált. Vadászunk kissé hátrahőköl ettől, még mindig nem nagyon szokta meg azt, hogy mágiahasználó tevékenykedik körülötte. A bot kardá való átváltoztatása még csak hagyján, de amikor már egy másik síkról idéznek meg egy elementális szellemi lényt az neki már sok. Amennyiben a légelementál sikeresen elkapja a tolvajt, akkor Zel odamenne, ököllel jól állba verné, majd keményen bordán térdelné, végül megkötözné. A száját is bekötné, hogy ne nagyon tudjon dumálni a jómadár. Ám ha Robert beszédre szeretné bírni a rabot, akkor természetesen nem kötné be a száját. Ezután sietne - vélhetően Roberttal együtt - Gerard mester műhelyébe. Odaérve látja az öreg mesteren, hogy nem örül a késésének.*
- Elnézést mester a késésért, de akadt némi gond. A tavernában elloptak egy ékszert egy énekesnőtől. A tolvajt megfogtuk, de lehet, hogy csak az egyiket. Lehet, hogy a másik itt járt. Mondja csak nem járt itt a mai nap egy fickó aki teveszőrös ruhát hordott? És nem adott el önnek egy nyakláncot? - *kérdezi a mestert*

Az elementál sikeresen megjelenik, félelmet keltve -valamelyest- Zel szívében. Hamar elkapja a teveszőrös tolvajt és a zsoldos fizikai bántalmazása nyomán nem sok ellenállást mutat. A nyaklánc nem kerül elő és nem meglepő -ha az idegen világból érkezett faggatná-, hogy egy halom pénz van nála.
Ám a jó öreg Gerard mester nem hazudik.
-Igen, ettől a fickótól vettem. Itt is van.
* Az ékszerész előveszi és a veletek tartó kocsma közönségéből jogos tulajdonosa lép elő.
-Igen. Ez az enyém.
* Úgy tűnik az ügy megoldódott, és hősünk elkezdheti éjszakai műszakját. Nem orrol rá többé főnöke, aki szerencsére visszakapta a lopott holmiért fizetett szépencsengőket. A másik főszereplőnk viszont még csak most néz szembe az út további részével, ahol kalandja folytatódik.

/Folytatás itt:
https://neminra.hungarianforum.com/t202p500-eszak-bivaly-vegvar#16293
/