Helyszínleírás:

Délos a Carella-síkság egyik kisvárosa, a folyóparton kikötője is van. A városban sok kereskedő is megfordul erre. A tengerről érkező kereskedelmi hajók a folyó torkolaton keresztül juthatnak el a kikötőhöz. A város híres a piacáról, kocsmáiról és fogadóiról, ugyanakkor hírhedt a börtönéről is. Ezen a helyen, mindig nagy a nyüzsgés.

A pihenő éj után hajnalban el is indultam Délos felé..
Jó tempóban haladtam,ahogy a lovam is egyre jobban belelendült a vágtába..de kifejezetten jól is esett a nyeregben lenni..
A szél csak úgy süvített a fülem mellett,és a táj is egyre jobban változott..

Hamarosan meg is érkeztem a Kapukhoz..és vele a Város nyüzsgésébe..
Leszálltam Nord-ról,és elküldtem a közelbe,de a Városba nem viszem be magammal..majd Ő tudja hová menjen..okos paci!

~Rég jártam itt...de nem sokat változott.Szerencsére!~
A Vásártér is zsúfolásig tele van,mint akkoriban..ahogy csak egy változót láttam a  régi emlékeimhez képest...az őrség megduplázva a falakon...

A Piaci kofák között járkálva-mint a régi szép időkben-az Ivó volt a leghangosabb,ahol szép számmal akadtak részegek és más alakok,de most nem arra vezetett utam,hanem az egyik Ácshoz...akitől szereztem is lyukasztó szerszámot..bár kicsit sokat kért érte,de megérte!

Szép lassan kiballagtam a Kikötőbe és vártam,hogy a Barátomék megérkezzenek a parthoz...

~Remélem a lány felvesz valami kendőt a fejére...vagy valami köppenyt..mert ki tudja,hogy milyen alakok vannak itt..és nehogy idő előtt lebukjunk,ha valaki felismerné...~

Türelmesen vártam a hajóra,és közben egy almát majszoltam,amit a piacról idefelé vettem...

Miután kitették a zsoldost a lovával a szárazföldre, folytatták a hajózást Délos felé. Kis idő múlva meg is érkeztek a kikötőbe. Törpünk már a kikötő stégje köröl megpillantotta Edgart, fejével intett is neki szolidan. Miután a kikötés megtörtént, intett felé, hogy jöjjön be a kabinjába. Mihelyt a zsoldos belépne, ezt mondaná neki:
- Látom megérkeztél Te is Edgar. Na akkor, kezdődik az akció! Remélem sikerült fúró eszközöket szerezned. Azt tanácsolom váljunk egy darabig ketté. Te menj és nézd meg a börtönt, figyeld meg az őröket és az épületet. Én ugyanezt fogom tenni az őrhajókkal, szintén megfigyelem őket. Két óra múlva találkozzunk ismét itt a hajómon, a kabinban. Te is elmondod, hogy mit láttál és én is elmondom, hogy mit láttam. Ezt követően megbeszéljük a továbbiakat. - mondta neki, majd a nő felé fordult - Aeron te maradj itt, ne menj addig sehova. És tegyél a fejedre valamiféle kendőt. - szólt hozzá, majd ismét a katonához fordult - Este kell a hajókat meglékelnem. Különböző helyekre fogok fúrni, sok kis lyukat. Így ugyan lassan, de szinte feltűnés nélkül sikerül a hajókat elsüllyeszteni. Miután a fúrás megtörtént csak utána megyünk a börtönbe. Mégpedig azért, mert amíg mi a börtönben tevékenykedünk, addig a hajók szépen lassan megtelnek vízzel. Ráadásul a sötétben kell fúrnom, mert úgy nehezebben vesznek észre. - magyarázta mindkettőjüknek.

-Rendben ,Pajtás!Két óra!-bólintottam igenlón,aztán indultam is ki a stégre.
De még visszafordultam,és egy pillantást vetettem a lányra,hogy egy bátorító mosollyal köszönjek el tőle..mert láttam rajta,hogy picit remeg...

-Ne félj,Aeron!Hamarosan minden rendben lesz!..csak fogadj szót,Harlinak,mert ő tudja majd mit kell tenni..-intettem a lány felé,és léptem is ki a kabinból.

Vissza is indultam a piactér felé...és hol lehetne a legtöbb infót beszerezni,ha nem a kocsmába!
Két óra múlva visszajövök,de addig belefér egy kis szórakozás is...ahogy a nem szomjas tagok is jobban dalolnak!...nekem meg van is egy jó taktikám,hogy kiszedjek belőlük valamit...a kártya...
..és én élvezem is ezt a fajta módot...ahogy az infókat is megtudhatom sokkal gyorsabban.

Két órás" játék" után indultam is vissza a megbeszélt helyre...ahol már vártak Aeronék...

A mi Harlink is elindult a kikötőbe, körbe sétált mindent. Egy biztos távolságból figyelte az őrhajókat, egymás mellett volt a két hajó, teljesen ki is volt kötve, méghozzá több kötéllel. Megszámolta az őröket is a fedélzeten, mindössze három őr vigyázza a hajót. Aztán meghallgatott két kereskedő között egy érdekes beszélgetést. A hallottaknak igen csak megörült törpünk. Ahogy letelt a két óra, visszament a hajójához. Eközben a zsoldos is megérkezett. 
- Jó hírem van! - mondta halkan, miközben becsukta a kabin ajtaját, ezután szintén halkan folytatta a mondanivalóját. - Voltam megnézni az őrhajókat. Minden hajón három őr van, azaz összesen hat őr. De van egy ennél is jobb hírem, miközben sétáltam a kikötő piacán fültanúja voltam egy beszélgetésnek, az egyik sörfőző mester elújságolta egy hentesnek, hogy az őrhajókon nagy mulatság lesz. A hajók őrei, nagy mennyiségű sört vásároltak a sörfőzőtől, és mind a hat őr az egyik hajón fog mulatozni. Még a bordélyból is fognak örömlányokat hozatni a hajóra. Vagy is a két hajóból egyet meg tudok úgy fúrni, hogy nincs is rajta senki, teljesen észrevétlenül. Míg a másik hajónál meg kell várni azt, míg hangoskodnak és zenélnek. Azért rendeznek mulatságot, mert a kapitányukat elhívták egy másik városba valami tárgyalásra. Nincs otthon a macska cincognak az egerek. - magyarázta el, bizakodóan.

Visszaértem a hajóra és Harli jó híreket mondott..
-Mulatság??...ez jól jöhet nagyon!

-Én is megtudtam valamit...a Börtönt kétszer annyian őrzik...de az egyik"madárka"azt csiripelte,hogy az őrséget éjfélkor váltják le..akkor van egy kis időnk,hogy észrevétlenül belopózhetnánk..
De a Bejáratot egyfolytában őrzik!..ott nem mehetünk közelebb...hátul kell közelítenünk..talán az éjszaka sötétje és a meglepetés ereje a mi oldalunkra billenti az ügyünket...legalábbis remélem..
Arra is gondoltam,hogy el kellene terelni az őrök figyelmét,és én bejutva az ablakon,vagy bármilyen módon..akkor utánam jöhetnétek..csak kell egy jó kis elterelés..

-A lány meg tudná azonosítani majd a rabokat...

-Jó kis hecc lesz!!...alig várom!-vigyorogtam a törpre,és kezdtem ellenőrizni a fegyvereimet,és a rejtett tőrjeimet is kipróbáltam az alkarvédőmből..

-Ha jelet adsz,akkor kezdjük!-néztem Harlira,és a lányra.

- Remélem éjfél előtt elkezdik a mulatozást. Mert az őrség váltás előtt, már meg kell, hogy legyenek fúrva a hajók. Kicsivel több mint egy órát vesz igénybe a két hajó fúrása. Hacsak.... fellopakodok az üres hajóra, és bentről kezdem el fúrni, úgy sokkal gyorsabb és nem is annyira fárasztó, mint a víz alatti fúrás! Viszont akkor kell, hogy valaki velem jöjjön, aki figyel, miközben én fúrok. Az őrhajóktól nem messze van pár bokor és egy nagyobb fa, azok takarásában figyelhetnél Edgar, ha netán valaki lejön a hajóról, akkor azt tartsd fel szóval, vagy üsd le. Utána a következő hajót, mindenképpen a víz alatt kell, hogy fúrjam. - magyarázta hősünk, mindkettőjüknek. 
Pár órát vártak, míg besötétedett. Szinte mindenki eltűnt már a kikötőből, sehol senki. 
~ Gyerünk kezdjétek már el! ~ izgult magában a törpe. Kis idő múlva, zene és kacagás hallatszott a kikötőből. A halászbárkából rá lehetett látni az őrhajókra. Az őrök, a zenészek és az örömlányok éppen, az egyik hajóra szálltak fel, mindannyian. 
- Ez az, akkor most én jövök! - apró halászunk levette a felsőruházatát magáról - Na Aeron kisasszony, jól nézzen meg. Ennyire izmos és jóképű törpét még úgy sem láthatott - mondta kicsit viccelődve, ezzel is oldotta a feszültséget, közben kacsintott is egyet a hölgyre, ezután pedig a fejét betakarta egy kendővel, főleg az arcát, hogy ne ismerjék fel, majd magához vette a fúrókat. - Akkor indulok! - mondta majd óvatosan kilopódzva, szépen halkan bemászott a vízbe és elúszott a víz alatt a hajókig. Először az üres hajóhoz úszott. Kidugta a fejét a vízből, majd alaposan körülnézett. Szerencsére a holdfény megvilágította a hajót. Miközben elkezdődött a dalolás és a muzsika a szomszéd hajón, szépen halkan felmászott az őrhajóra, és lement annak a hajótestébe. A hajótest kis ablakain bevilágított a holdfény, így nagyjából látta amit csinál. Neki is kezdett a fúrásnak, először a hajó hátsó részét kezdte el fúrni. Közben hallgatózott is, szerencsére a mulatozás hangjai elég erősen hallatszott. Olyan erősen csavarta a fába a szerszámot amennyire csak bírta. Nagyjából 10 perc múlva át is fúrta a deszkát. Érezte, ahogy a víz szivárog. Ezután a hajó középső részébe is fúrt egy lyukat. Szintén, nagyjából ugyanannyi időbe telt neki. Ezután következett a hajó orr-része. Törpünk tudta, hogy ez erősebb és vastagabb lesz, ezért még több erőt felhasználva kezdett el fúrni, ez kétszer annyi időbe tellett, nem is szivárgott olyan jól és gyorsan a víz, mint a másik két lyukon, de célnak megfelelt. Miután az üres hajó fúrásával végzett, óvatosan körültekintve, lemászott a hajóról, és a víz alatt úszott a következőhöz. Vett egy mély levegőt, majd a hajó orr-részét el is kezdte fúrni. Ez a nehezebb rész, de nem véletlenül döntött így. Ha a hajó középső vagy hátsó részével kezdené, akkor a hajótestben lévőknek feltűnne, hogy megy befelé a víz. A hajó orr-része, viszont olyan helyen van, ahol a hajótest belsejében lévő kabinokból és más helységekből, nem lehet rálátni arra a bizonyos padlórészre. Törpünk jól bírja a víz alatt, de olykor-olykor fel kell jönnie levegőért. A fúró eszköz nyele és az ő csuklója össze van kötve, egy másfél méteres kötéllel. Így ezáltal, ha felúszik levegőt venni, akkor nem kell az újabb lemerüléskor a hajóba fúrt fúrót keresgélnie, hanem egyszerűen követi a kötelet és már meg is van a fúró, folytathatja a munkát. Egy erős félóra elteltével sikeresen átfúrta az orr-részt. Ezt onnan tudta, hogy a víz alatt látta, érezte és hallotta a buborékokat. Következett a hajó hátsó része, kicsit várt vele. A buli ment ahogy kellett, hatalmas nevetés, zene dalolás és hancúrozás. A hajó hátsó részét olyan helyen fúrta meg, ahol a kormánylapát van, ez sem annyira feltűnő hely, és könnyebb is fúrni. Kicsit kevesebb idő alatt, de végzett ezzel a lyukkal is. Erre a hajóra csak két lyukat fúrt, többre nem volt idő, és tartalékolnia kellett az erővel is. Mikor végzett, csendben visszaúszott a saját hajójához. Majd felment rá. A nőhöz (és Edgarhoz, feltéve ha az ott van) így szólt:
- Kész! Reggelre elsüllyednek. Kicsit pihenek, megszárítkozok és mehetünk a börtönhöz. - mondta nagyokat lihegve.

Harli teljesen kidolgozott és jó tervet eszelt ki!..még arra is gondolt,hogy hol kell fúrni a hajótestet,hogy ne legyen annyira feltünő..

-Rendben,Barátom!-bólintottam rá.
-Őrködök addig kint,amíg nem végzel!..ha egy követ hallasz a vízbe esni,akkor valami gáz van,és gyere ki...ha viszont csak a dalolászást hallasz..akkor minden rendben van!-vázoltam fel a rögtönzött jelet,ha esetleg felfedeznének valamit.

Alig egy órába tellett,hogy a törp felbukkanjon a vízből,és ahogy látom visszaér a hajójára,addigra én is visszatérek hozzájuk.

-Száritkozz meg,és pihenj kicsit...addig kiagyalok valami elterelést..De van időnk még...egy óra múlva indulunk..addigra a mulatozás is magasabb "szintre "ér..-húztam a számat vigyorra,és elképzeltem mi folyhat odabent a hajóban...

Mikor letelt az óra,el is indultunk a célunk felé..

Hamarosan átvágtunk a Piactéren,ami most elég kihalt és csendes volt..

A Börtön oldalánál egy ház aljában húzódtam meg..ahol jól belátni az épületet,és az őrbódékat.

Hátra néztem mögém,és intettem Harliéknak,hogy húzódjanak beljebb a fal takarásába...és reméltem,hogy nem maradtak le nyagyon mögöttem..

Én egy oszlop mögé lapultam,ahol a Holdfény sem világított meg..de én viszont mindent láttam..

Hamarosan hangok törték meg a csendet..és közeledtek felénk..

Én viszont füleltem,és csendben figyeltem a közeledő őrséget..mindjárt éjfél..itt az idő...

Hősünk egy kis ideig pihent, megszárítkozott, felvett egy másik felső ruházatot, valamint egy kendővel ismét eltakarta az arcát. Magával vitte az egyik kését, és hátára kötötte a szigonyát. Muszáj volt neki, hiszen nincs kizárva, hogy harcra is kerülhet sor. Készen állt arra, hogy behatoljon a társaival a börtönbe. Az egy órányi várakozás után el is indultak. A piactéren átvágva, meg is érkeztek a börtönépület közelébe. 
~ Na Edgar, milyen elterelő taktikát fogsz alkalmazni? ~ tette fel magában a kérdést, miközben a zsoldos az oszlop takarásában kémlelődött. Ahogy Edgar intett feléjük, törpünk beljebb húzódott. Remélhetőleg az elf lány is. Teljesen néma síri csönd volt, egy darabig. Kis idő múlva azonban, emberi beszéd és lépések törték meg a csendet. Elérkezett az éjfél, és meg is jelentek a fegyveres őrök. Törpünk nem látott rájuk, de Edgar valószínűleg meg tudná számolni, hogy hányan vannak, és milyen fegyverzetben, valamint, hogy hol helyezkednek el. Halászunk, még nem tudta, hogy konkrétan mi lesz a férfi elterelő módszere, de nagyon reménykedett benne, hogy beválik az. Amint a zsoldos jelet ad, vagy csinál valamit, akkor az adott szituációnak megfelelően törpénk is megindulna.

Az oszlopok takarása nagyon jó fedezéket adott a közeledő őröktől..de  a katonaéveim sem tüntek el nyomtalanúl..

A közelebbi alakot jól kinéztem magamnak,és ahogy az oszlopomhoz ért,elkaptam a nyakát és berántottam a sötétbe a ház takarásába,és ahogy egyet tekertem a nyakán,abban a pillanatban fordulásból vertem be az orrát a meglepetéstől megdermedt másik férfinak..aki egy néma puffanással terült el mellettem..
Megfogtam a lábait és behúztam az árkádok alá,és a nyakát elroppantva fektettem egy bemélyedésbe,ahol nem láthatják meg ....és intettem a Törpnek..

-.a lány maradjon hátra..bujjon meg a kapualjba,és mikor intek akkor jöjjön elő..-suttogtam aHarlinak,aki remélhetőleg a kezem intését meglátja,és közelebb jön..

Ha ugy dönt,közelebb jön akkor mutatom,hogy vegye magára az egyik őr köppenyét,és jöjjön utánam csendben..
-Vedd fel!...majd mindenhol én beszélek!...rendben?...mehetünk?-súgtam neki és ha megteszi amit kérek tőle,akkor kilépünk az oszlopok takarásából,és egyenesen az oldalkapu felé haladunk..

Úgy teszek,mintha mi is őrök lennénk,és beszélgetni kezdek..

-EJJjj...a Kocsmárosné habzó sörét,most mennyire benyelném!..-nevettem az"őrtársamra"
-Aztán a sör után mást is megkostolnék!- vetettem oda a fals mondataim,hogy közbe figyeljek,kik halgatóznak a bódénál,és hány őr van a kapuba..

Aztán megszólalt a Harang..éjfél volt...
Mi meg közel a bejárathoz..és most talán szerencse is fog mellénk szegődni,mert kinyilt a kapu és az őrök bementek a kapun..ahogy mi is..követtük a többieket...és a csukjánk eltakarta a fejünk,ahogy az arcunk is..

Aztán a folyosó vége elágazott ,egyik felfelé ,a másik lefelé vezetett..

-Válassz Harli!Merre?-suttogtam a Barátomnak..

Edgar hamar, szinte szempillantás alatt ártalmatlanná tett, két őr. 
~ Ez igen! Jól képzett harcos, ez az Edgar. ~ jegyezte meg magában törpénk, majd követte a katona utasítását. Felvette az őr köpenyét és sikeresen be is mentek az épületbe. Azonban a folyosó kétfelé ágazott. A zsoldos meg is kérdezte halászunkat, hogy merre menjenek.
- Szerintem lefele. Ha jól tudom, akkor a kivégzésre váró rabokat az alsóbb szinteken börtönözik be. De ha mégsem akkor majd felmegyünk. Valahol meg kell próbálni a keresését. - suttogta halkan Harli. Ennek megfelelően el is indult feltehetően a társával lefelé. Mihelyt leértek a lépcsőn, egy fáklyákkal megvilágított folyosóra értek. Ám váratlanul éppen arra kószált egy őr. 
- Hé ti kik vagytok? - kérdezte az őr, majd ahogyan végignézte hőseinket gyanús arckifejezéssel így szólt - Titeket még nem láttalak! Egy törpe pedig nincs is az őrségben. Behatolók!!! - kiáltotta, majd az alabárdjával egy gyors szúrást kivitelezett. Halászunk igyekezett kitérni, de sajnos a felkarját megvágták, el is kezdett vérezni. Fájdalmában kicsit felszisszent, de nem hátrált meg, elővette háromágú szigonyát és felvette a harcot az őrrel. A folyosó azonban szűk volt, így hiába voltak ketten, a zsoldos nem tudott segíteni törpünknek. Csattogtak a fegyverek, ment az adok-kapok, így Harlinak lett még egy kisebb sebe a sípcsontján is, azonban az őr is elszenvedett egy kisebb szúrást a combján. Azonban az egyik pillanatban, törpünk a szigonyával befogta az ellenfele alabárdjának a nyelét, és a "villa" ágai közé beszorult fegyveren csavart egyet, majd leszorította a földre. Az őr próbálta kihúzni a fegyvert, ám törpünk elővette a kését és elhajította, az pedig beleállt az ellenfele torkába. Miután nehezen legyőzte az őrt, kiszedte annak torkából a kését, majd így szólt suttogva Edgarhoz:
- Ez kemény volt! Menjünk tovább! - mondta, miközben az őrtől lopott köpenyből letépett két csíkot és gyorsan bekötözte a sebeit, majd el is indult (feltehetően a zsoldossal) sietve a cellák felé.

Be is jutottunk az épületbe..és eddig még jól is haladtunk...

Aztán az elágazás után lefelé indultunk el.
De már kezdtem gyanúsnak tartani,hogy minden simán halad,mikor elöttünk egy őr kezdett akadékoskodni..

-Most helyeztek át minket...-kezdtem el mondani a szöveget,amit azt hittem beválik,de az akadékos fazon már támadt is a törp barátomra..

A hely szűke nem engedte,hogy beleszálljak a harcukba,de a kardom leemeltem a hátamról és készenlétben tartottam..

Pár perc volt csupán a "jelenet"..de már azt hittem,hogy alegrosszabb következik el,mikor Harli egy szép csapással tette ártalmatlanná a katonát..

-Jól harcolsz,Törp uram!-bólintottam elismerőn.
-De jobb ha én megyek előre...-veregettem meg a vállát a Barátomnak..

A folyosó végére vonszoltam a testet és a fordulóba elrejtettem ,hogy egy kis időt talán nyerhetünk vele.

-Akkor le kell mennünk a lépcsőn...ha a szimatunk nem csal,akkor arrafelé lesznek a cellák-súgtam Harlinak.

Felemeltem a kardom és a tőrjeimet is készenlétbe tartottam...ahogy az éberségem...
Mert ahogy leértünk a lépcső aljára ,hangokat hallottunk..és a cellák elött egy asztalnál négy őr falatozott..

Némán mutattam a barátomnak,hogy ott vannak az őrök...
-Én megyek...te fedezhetnél...-suttogtam a törpnek.

~Tudom,hogy nem kockázat nélküli a vállalkozásom..de meg kell próbálni!...és ha el tudom kapni őket,akkor már nyert ügyünk van ...legalábbis.itt....~

Kihúztam magam és egyenesen az asztalnál ülőkhöz tartottam.
A kardomat a hátam mögé rejtettem,hogy ne lássák addig míg én nem akarom..

Ahogy odaértem az őrökhöz,az egyik rámnézett és kikerekedett szemmel nézett a csukjam alá..
..de aztán még nagyobb szemeket meresztett,mikor egy suhintással a nyakától elválasztottam meglepett felét,és ahogy a társa emelkedett volna fel,az is egy vágást kapott a hasán keresztül..
De a másik kettő sem maradt ki a törödésemből..
Leguggoltam,és az asztal takarásából az alkarvédőmből kirepülő tőröm az ágyékát találta el,és egy üvöltés,ami el akarta hagyni az ajkát..már nem tudta,mert a kardom a torkán át sebet vágott..és hörögve borult rá az asztalra.
A negyedik mintha kövé dermedt volna a látványtól,és egy mozdulattal az alkarom rátekeredett a torkára és suttogva beszéltem a fülébe.

-Hol vannak a falusiak,akiket ide hoztak két napja?..beszélj,vagy meghalsz!..

Ahogy közeledtek a cellák felé, Harlink kissé kipihente magát. Neki a gyilkolás megterhelőbb, mint Edgarnak. Ő csak egy halász, és bár kellett ölnie pár alkalommal, főleg amikor kalózok támadtak rá, ennek az őrnek a halála az ő kezén szárad, és neki nem esik jól. Ugyanakkor tudta, hogy ezen az estén muszáj lesz még pár őrt megölnie, különben őt ölik meg. Innen már nincsen visszaút. A cellákhoz közeledve, megpillantottak négy őrt, akik éppen egy asztalnál ültek. Úgy volt, hogy hősünk fogja fedezni Edgart, ám erre semmi szükség nem volt. A zsoldos szempillantás alatt elintézett a négy őrből hármat.
~ Tyűha! Az igen! Elit katona lehetett a hadseregben Edgar. ~ gondolta magában, miközben kicsit csodálkozott is a rövid eseményen. Ezután a megmaradt egy túlélőt kezdte el faggatni a zsoldos. 
- A legfelső emeleten vannak! Ne bántsanak! - mondta fulladozva az őr, aki remegett a félelemtől.
- Köszönjük az információt! Tudjuk, hogy csak a kötelességedet teljesíted, de...sajnos meg kell értened... nem hagyhatunk meg szemtanúkat. Ha élve itt hagynánk téged, úgy is mennél hívni erősítést, valamint jelentenéd a behatolást, ráadásul az arcunkat is láttad - közölte törpünk az őrrel, miközben közel hajolt hozzá. Az őr szemei kikerekedtek, és a légzése is felgyorsult. Ám abban a pillanatban törpünk a kését a szívébe döfte, és meg is forgatta benne. Mihelyt Edgar elengedi az őrt, törpünk abban a másodpercben a torkát is elvágja. 
Az elhunyt strázsát, a földön megmotozta, ám kulcsokat nem talált nála, ugyanakkor annak, két hosszabb pengéjű tőrét is levette róla, majd a saját övére kötötte azt.
- Hmm... neki már úgy sem kell. Nekem is kell valami fegyver, a szigonyon és a filézőkésen kívül. - közölte a zsoldosnak.  - Akkor irány a felső emelet. Természetesen te mész előre- mondta majd el is indult társa után.

A kezem közt vergödő katonának valahogy semmi jót nem jósoltam,mikor a Törp a közelébe lépett..
Bár elsődlegesen nem akartam kinyírni a Tagot,dehát ez is benne van a pakliban!

-Jó kis tőrök!-vetettem oda egy széles mosollyal,miközben néztem,hogy Harli elrakja az övébe az új szerzeményeit....aztán  indultam is előre...

Hamarosan egy gyéren megvilágított helyiségbe értünk..
Itt inkább a bűz és az izzadtság szaga terjengett,mint a jó étel illata,ami nemrég a fenti emeleten éreztünk.

-Te menj jobbra,Harli!...én meg balra...a végén találkozunk...-súgtam oda a barátomnak.

Körbenézve a rácsok között egy tucat alak gubbasztott a piszkos és bűzös fal mellett.

Ahogy az egyik rácshoz léptem egy ismerős köhögésre lettem figyelmes..
~Ez meg hogy lehet?...ide mindenkit bezárnak?..a rohadékok!~

Óvatosan közelebb léptem a léc takarásában a rácshoz.

-Pssszztt!!...Te vagy az Raul?-próbáltam a lehető leghangosabb lenni a suttogással,hogy meghallja a cella végénél..

Jó sokára jött a válasz,már azt hittem,hogy nem ő az..de aztán a hangját is megismertem,nemcsak a köhögését..

-Héééé,Pajtás!... nemtán sok dohányt rágcsáltál már megint?-vicceltem meg a régi katonatársamat,akiről azt hittem,hogy már régen halott..

-Mennyi őr van itt?...hol a kulcsos ember?-kérdeztem halkan,de aztán nem is vártam meg a választ,és a kardom markolatával egyszerüen levertem a rozsdás lakatot..

-Kifelé emberek!-tereltem gyorsan ki a rabokat,ahogy csak lehetett,aztán ahogy a régi cimborámat megláttam,csak egy bólintásal köszöntöttem..

-Vidd ki az embereket!..a felső folyosón szabad az út!..Örülök neked ,Barátom!-veregettem vállon a régi bajtársamat,és mint a régi szép időkben,csak egy pillantás kellett ahoz,hogy megértse,nincs időnk most az emlékek felidézésére..talán majd később..

A cellák sorakoztak végig ..és csak az utolsó saroknál láttam valami mozgást..

-Gyere ,Harli!...szerintem itt van valaki...talán az ,akit keresünk?-néztem a Társamra,és a lakattal kezdtem bíbelődni...de szerintem megint az erő lesz az,ami leszedi a zárat a ketrecről..

Mikor felértek a felső szintre, azonnal lehetett látni a cellákat és érezni az onnan áradó szagokat. Edgar meglepően gyorsan kiszabadította a rabokat. Miközben a rabok jöttek ki a cellából, megfigyelte őket, elf nem volt közöttük. Az utolsó cellánál valóban látható volt valami mozgás. Két rab ült ott magába roskadva és mind a ketten hegyes fülűek voltak. 
- Megvagytok. - közölte velük törpénk. 
- Kik vagytok és mit akartok?! - kérdezte kissé dühösen az idősebb hegyes fülű.
- Nem az a lényeg, hogy mink kik vagyunk. Most én kérdezek. Te vagy az apja egy Aeron nevű elf lánynak? - teszi fel a kérdést hősünk.
- Igen!!! Ő hol van? - kérdez vissza az apa.
- A húgom még él??! - utána pedig, szinte az idősebb elf szavába vágva a fiatalabb tünde kérdezte. 
- Igen él. A társammal - ekkor Edgar felé biccent - megtaláltuk és a sebét is sikeresen meggyógyítottuk. Jól van, kint vár rátok. De most nincs idő beszélgetni, éppen szöktetés folyik! - mondta nekik, majd a zsoldosra nézett és intett neki a lakat felé. A katona nyilván tudja, hogy mi a dolga. Mihelyt a két tünde, apa és fia kiszabadul, az őrtől szerzett tőröket a kezükbe adja.
- Fogjátok! Muszáj lesz használnotok! De kérem, majd vissza őket. - mondja nekik, miközben el is indul kifelé a börtönből.

~Végre megtaláltuk akiket kerestünk..és mivel elég könnyűnek is látszott valami csapdát szimatoltam..~

-Jol van!...Gyerünk!..majd, kint lesz idő a diskurálásra!-tessékeltem ki gyorsítva a két hegyesfülüt.

-Harli!...túl egyszerű volt a bejutás!..valami nem tetszik!-néztem a Törpre aggodalmas szemmel,de bízom benne,hogy a hosszú katonaéveim azért átsegítenek majd a kijutásunkig..

A folyosó most elég kihaltnak és sivárnak tünt..de ahogy a lépcsőhöz értünk,kiáltások hallatszottak lentről.
...és nem éppen úgy hangzott,mint akik reggelire hívnának meg minket az asztalukhoz..

-Fel!...a tetőre kell jutnunk!...siessünk!-tereltem magam előtt a két kimerült elfet és a Társamat is igyekeztem segíteni a gyorsabb haladásra..

A tetőre vezetett keskeny járat,mintha egy örökkévalóságig tartott volna..és a végén az ajtó ..Zárva!

-Ejjjj...az a menydörgős....!eresztettem el egy szitkot magam elé,és igyekeztem az ajtónak feszülni,hátha a súlyommal ki tudon feszíteni az ajtót..

..de valahogy nem nagyon sikerül...és a hangok egyre közelebbről hallatszanak!...

Miközben javába folyt a szöktetés, Edgarnak kezdett gyanús lenni, az, hogy könnyedén ment ez idáig minden. 
- Igazad van! Vihar előtti csend van. Siessünk! - mondta neki egyetértően, ám egy erősebb zaj hallatszott. Ekkor már törpünk is tudta, hogy lebuktak. A zsoldos utasítására a tetőre futottak. Ám az ajtó zárva volt. 
- Együtt be tudjuk törni! Gyerünk! - intett a fejével az elfeknek is, majd neki ugrott vállal teljes erőből az ajtónak. Az őrség már közeledett fel ő hozzájuk. A többszöri neki próbálkozásnak köszönhetően, sikerült a tetőre feljutni. Azonban hogyan tovább? A törpünk lenézett az épületről és látta, hogy egy vizesárok veszi körül az épületet. 
- Uraim! Tudtok úszni?! Ugrani fogunk, méghozzá vízbe. - mondta nekik, miközben rájuk nézett, de törpünk nem teketóriázott sokáig, ő nem akarta azt, hogy elfogják. Ezért le is ugrott, felvett egy egyenes testtartást, a vállait is összehúzta, hogy tökéletesen talppal csapódjon bele a vízbe. Tudta jól, hogy ekkora magasságból a víz nagyot út. Miközben a vízbe csapódott, onnan felmerülve körbenézett gyorsan, remélte, hogy meglátja a vízben a társait is. Amint megvannak, el is kezdene a víz alatt olyan gyorsan úszni, ahogyan csak tudna.

A zárt ajtó kissé megnehezítette a kijutásunkat,de a Törp urasággal együttesen végre kivágódott az ajtó,és a tetőre jutottunk.

De aztán újabb "akadállyal"néztünk szembe!..a mélyben lévő vizesárokkal és aközte húzódó magasággal.

-Tudok úszni!..csak ..-néztem a két elcsigázott elfre,de azok bólintottak és máris levetették magukat Harli után..

Már csak én következtem..és mivel a többiek elég "könnyűek",így gond nélkül ugrottak is..
De én kicsit nagyobb súllyal rendelkezem,így neki kellett kicsit rugaszkodnom,hogy levessem magam utánuk..
Neki is készültem az ugrásnak...de valahogy megbotlottam a tetőn lévő kifeszített drótban,vagy mi a fenében,és a lendülettől elrugaszkodva,nem a vízbe érkeztem,hanem a párkányon kapaszkodtam..és ahogy már lenni szokott...megint belekerültem a bajba!..

Lefelé csüngve néztem,ahogy a többiek úsznak a vízben,és egy hatalmas szitkozódással kerestem még jobb kapaszkodót,hogy visszajussak a tetőre és újból megkíséreljem az ugrást..

De ahogy felhúztam magam a tetőre egy kar ragadott meg és húzott maga felé...

-Csak nemtán sietsz valahová?-kiáltott rám az egyik őr.
....és amint felhúzott a széléről,máris körbevettek a társai.

-Gyere csak velünk!!...van mit elmondanod a Parancsnoknak!-szegezte rám a botját és már suhintott is.
Hirtelen el tudtam hajolni az ütése elől,de a hátam mögött álló két másik egy nagyot húzott a hátamra...

-Ne merd még egyszer!-villantottam rá a szemem,és a fogaim közt vicsorogtam rá.

-Valami nem tetszik,Ember?--szólt ismét az elöző őr.
-Ne merj hozzám érni!-mondtam neki újra,és már indítottam is a jobbegyenesemet az arca felé.

Hirtelen nem tudott elhajolni a váratlan támadásom elől,de aztán történt valami..

Egy nagy suhintással vágott a tarkómra a hátul lévő rohadék,és ahogy fordúltam felé,már csak a homályos árnyalakot láttam...aztán semmit.

Mikor magamhoz tértem,egy helyiségben voltam odaláncolva a falhoz...és a lánc bilincse rákulcsolódott a kezeimre..

-Hogy az a bánatos,rohadt életbe!-eresztettem el a dühös kifakadásomat..-Jól megszívtam ezt az egészet!

Az első dühöm lecsillapodása után kezdtem körbenézni a szobában,vagy hol.
.... kerestem valami felismerhető és szabadulásra alkalmas tárgyat.
...de ahogy nézem nem sok minden van itt...rajtam kívül..

~..remélem,hogy Harliék kijutottak!...nagy szívás lenne,ha őket is elkapták!...~

A várárokba való ugrás után roham tempóban úszott a mi törpünk. A vízből kimászva észrevette, hogy a két elf is ott van vele. Azonban egy valaki hiányzott, maga a zsoldos. 
-Edgar hol van?! - tette fel a kérdést aggódva a két elfnek, ám azok csak a fejüket rázva jelezték, hogy nem tudják. Harlon körül nézett, de nem találta a barátját, de ugyanakkor talált mást. Egyszerre a fák mögül, nyolc katona feléjük futott és körbe állták hármukat, lándzsák és alabárdok szegeződtek rájuk. 
- A fenébe!!! - kiáltotta dühösen, ezt követően az őrök lefogták őket, láncra verték, majd bevitték őket a börtönbe. Bekísérték őket egy szobába, mikor az ajtó kinyitódott, hősünk nem akárkit pillantott meg először, Edgar volt neki láncolva a falhoz. Harli bólintott egy nagyon aprót a zsoldos felé, majd elégedetlenül sóhajtott egyet. Mindketten tudták, hogy kudarcba fulladt a mentőakciójuk. Immáron mind a négyen, a két elf, Edgar és hősünk is a falhoz volt láncolva. 
- Na akkor, most szépen mesélni fogtok nekem, ti patkányok!!!- ordított mérgében a parancsnok, olyan dühösen, hogy a mögötte álló két őr is néma csöndben állt, mozdulatlanul tökéletes vigyázzállásban, egyikük még félelmében nyelt is egy nagyot. Ebből is látszódott, hogy egy igen kemény parancsnokkal van dolga hőseinknek. 
- Ki vagy te törpe?! És miért akartad, ezzel a csavargóval - intett a parancsnok a fejével Edgar felé - megszöktetni ezt a két hegyes fülűt? - kérdezte az őrség vezetője dühösen halászunkat, aki azonban nem válaszolt. Ekkor a parancsnok kétszer gyomron verte ököllel apró halászunkat, ám az összeszorított fogakkal tűrte a fájdalmat.
- Miért nem válaszolsz??!!!! - ordította egyenesen az arcába hajolva, egy kis ideig mindketten mérges tekintettel farkasszemet néztek egymással, azonban törpénk hirtelen és váratlanul orrba fejelte a parancsnokot, aki hátra is esett, majd patakokban vérző orrát fogva, üvölteni kezdett. 
- Ha nem lennék ide láncolva kitépném a gerincedet! - mondta neki törpénk, aki kissé gúnyosan el is mosolyodott.
- Ááá.. az orrom, a francba betört az orrom!! - kiabálta a vezető, majd a beosztottjaihoz fordult - Ti meg mit bámultok?!! Tanítsátok móresre!!- 
Ekkor a két őr törpénkhez lépett, és el is kezdték őt bottal ütni. A mi Harlink kapott is a mellkasára, hasára, vállára és lábára rendesen. Törpünk közben vicsorogva szidta őket. 
- Elég lesz! Ha a kis növésű nem akar dumálni, akkor kérdezzük meg a mellette lévő hegyes fülűt. - mondta a parancsnok, aki még mindig fogta a vérző orrát - Beszélj!!! - 
Ám a fiatalabbik elf nem válaszolt csak lenézően elmosolyodott, és arcon köpte az őrök vezetőjét. Aki mérgében lekevert a fiúnak egy pofont, majd kiadta az embereinek a parancsot, hogy kapjon ő is egy ugyanolyan verésadagot, mint amit Harlon is kapott. Mindkét elf, kemény szavakkal szidta az őröket, miközben a fiút püfölték. 
- De nehezen nyílik ki a szátok, na mindegy késő van, holnap majd folytatjuk a faggatásotokat! - mondta a raboknak, majd az egyik beosztottjához fordult - Te bekísérsz engemet a gyengélkedőre. Te pedig.. - ekkor a másik őrhöz szólt - vigyázz ezekre a patkányokra! 

Már kezdem azt hinni,hogy magányosan fog eltelni jó pár óra vagy nap,mire kijutok innen..de aztán nyilik a cellaajtóm..
..De a lélegzetem is eláll majdnem,mikor meglátom a Társam és a két Elfet!

Látom,hogy bólint felém Harli,de aztán társaságnak mellém is láncolják őket.

Én csendben várakozom..bár legszíívesebben kiverném az összes fogát a Parancsnoknak...de mivel tudom,hogy hogyan mennek a dolgok..így várakozom..

A Társam elég tűzről pattant,és ahogy beverte a pasi orrát,az sszinte röhögéssbe fulladtam volna,hogy milyen tapasztalatlan ez a börtönparancsnok!

~Soha nem hajolunk a rabok felé!-első szabály!..de még ezt se tudja!..Pancser!~

Igyekszem lenyelni a röhögésem,és mikor kivonulnak a pancserek,akkor Harli felé fordulok..

-Jól betörted az orrát!..Elismerésem!-bólintottam felé.

-De nem gondoltam,hogy ilyen hamar viszontláthatlak benneteket..-vigyorogtam rájuk.

-De azért örülök nektek!-mondtam vigyorral az arcomon.

-A lány hol van?...őt is elkapták?-súgtam oda a törpnek..és reméltem,hogy "nem" lesz a válasza...

- Áhh...épphogy mindhárman kiúsztunk, már be is kerített minket vagy nyolc-tíz katona. Ne aggódj, a lányt nem kapták el! - súgta oda Edgarnak. Eközben az az egy őr az alabárdját a kezében tartva vigyázzba állt velük szembe pár méterrel odébb. 
- Hé, te! Mióta vagy börtön őr? - kérdezte kíváncsian a strázsát. 
- Nem mindegy? Nem beszélgetek bűnözőkkel. - válaszolt vissza flegmán és kissé lekezelően az őr, aki alig-alig lehetett húsz év körül, látszott rajta, hogy még zöldfülű. 
- Jól van fiam, nyugi.... Figyelj, hozzál már egy kis vizet légy oly kedves, szomjas vagyok. - mondta neki a törpe. 
- Nem kapsz inni! - felelt határozottan az őr. 
- Figyelj, holnap minket úgy is megkínoztok utána meg kivégeztek. Legalább annyit tegyél már meg, hogy egy kicsit tudjam oltani a szomjamat. Nem kegyelemért könyörgök, csak vizet kérek. - mondta neki törpénk.
- Chh.. na jól van.. egye fene! De ételt viszont ne merjen kérni egyikőtök sem! Mindjárt jövök. - szólt oda nekik, majd kiment az ajtón.
- Kiváló! - mondta elégedetten a mi Harlink, majd Edgarhoz és az elfekhez fordult. - Na figyeljetek. Miközben engemet megitat, addig te - ekkor a fiatal elfhez fordult - erősen fejbe rúgod az őrt. 
- Ne aggódj, menni fog! - mondta bólintva az ifjú tünde, majd törpénk folytatja a mondanivalóját. - Ezután én a lábammal elkapom a nyakát magamhoz húzom és kezemen lévő lánccal megfojtom. Edgar te pedig az övéről leszeded a kulcscsomót. Ugyan is ez a kölyök láncolt minket ide, nála is van a kulcs. - magyarázta halkan és olyan gyorsan ahogy tudta. Remélte, hogy mindenki megérti majd. Hamarosan jött is az őr kezében egy bögre vízzel. A fiatal strázsa lehajolt, hogy megitassa a törpét. Ivott is két kortyot hősünk, majd így szólt:
- Köszönöm, fiam! - mondja barátságos hangon, fejével biccent is egyet. Ám abban a pillanatban az elf srác, állcsúcson rúgta az őrt. A fiatal katona elesett, Harlink kapva az alkalmon mindkét lábával körbefonta a nyakát, majd magához is húzta. A kezén csuklóján lévő láncot körbe tekerte a nyakán, majd elkezdte fojtani a tagot. A börtönőr próbált kiszabadulni, ám halászunk mindkét lábával körülfonta a derekát. Eközben az ifjú tünde sem csak tétlenül nézte az eseményt, ő is mindkét lábával körülfonta az őr lábait. Sajnos az idősebb elf nem tudott segíteni, hiszen ő már távolabb volt. Halászunk erősen húzta a láncot, a fiatal őr nyakán. Aki fulladozva és hörögve ficánkolt. Kicsit még vergődött, de aztán kilehelte a lelkét. 
- Edgar megvan? - kérdezte tőle halkan a törpénk. Bízott a zsoldosban, hiszen ő fog először kiszabadulni, hogy aztán őket is kiszabadítsa.

Harli jo kis cselt talált ki..és ahogy vázolta a tervét..még be is válhat!

Az őr mit sem sejtve be is hozta a vizet..és ez volt számárra az utolsó cselekedet..

-Megvan!-mondtam gyorsan,és a kulcsot az őrtől leemeltem.
Kissé nehézkes volt a láncot feszíteni,hogy lehajoljak a kulcsokért..de aztán végre sikerült megszereznem.
Hamar a zárat nyitottam,hogy kiszabaditsam vele az egyik kezem aztán a másikat...

Jó szolgálatot tett most is a multam..bár én szoktam az lenni aki ráteszi másokra a bilincset,nem pedig forditva.  
De ez már a multam része..és ez a jelen.

Igyekeztem mindegyikünket kiszabaditani..és ahogy az idős elfnél tartottam...nyilt az ajtó..

-Fogjátok el őket!-hangzott a parancs.
Hátra fordúltam,hogy lássam ki kiáltott...de egy hatalmas termetű katona állt az ajtóban egy tucat fegyveressel.

Hirtelen ötlettől vezérelve megiramodtam a nagydarabnak..és egy gyomrossal, görnyedésre kényszerítettem..de aztán ahogy felemelkedett már ütött is vissza..
Egy öklöst kaptam az államra..amitől megtántorodtam..de nem hagytam viszonzatlanul.
Ütöttem is elég keményen..de nagy kárt alig tudtam benne tenni.
~Miből van ennek a feje?..kőből?..a rihadt életbe!~

Aztán,mikor már jo nagy monoklival rendelkeztünk mind a ketten...egy hangot hallottam mögülem.

-Abbahagyni!...vagy az egyik barátod meghal!

Visszafordultam és láttam hogy az öreg elfet és a fiát lefogták és a késüket a torkukhoz emelik fenyegetőn..
Harli felé meg 5 őr iramodik meg,hogy elfogják.

-Hozzátok őket a Főparancsnokhoz!-kiáltott a nagydarab az embereinek..

Nem akartam hogy a hegyesfülüeknek vagy Harlinak baja essék..igy megadtam magam a rám rontó őröknek..

~..talán ha eljutunk ahhoz a vezetőhöz.. Remélem azzal lehet beszélni.  Nem olyan téglafejű talán mint ezek!~

Már úgy nézett ki, hogy mindannyian sikeresen kiszabadulnak, ám az utolsó rab kiszabadításánál, fegyveres őrök jelentek meg a szobában. Edgar meg is verekedett az egyikkel, ám eközben törpünk sem csak tétlenül áll, a felé közeledő öt őr egyikére rárontott, majd annak mellkasán térdelve, elkezdte ököllel verni az arcát, ám sajnos a maradék négy őr lefogta őt. Miután mind a négyüket elfogták, a főparancsnok elé vitték őket. Egy nagyobb helyiség volt ez, benne egy asztal, székekkel és egy nagy szekrénnyel, ahol iratokat őriztek. A főparancsnok egy magas szakállas, jól megtermett negyvenes éveiben járó férfi volt, tekintete fegyelmet és szigort sugárzott. Ott ült a székében, mellette pedig a betört orrú börtönparancsnok állt, bekötözött orral. 
- Szóval a két betolakodó és a két rab. Na uraim, elég nagy zűrzavart okoztatok ma este ebben a börtönben. Amennyiben nem akartok holnap a hóhér előtt térdelni, akkor tessék beszélni. De csak is az igazat! Miért akartátok ezt a két elfet megszöktetni? Ki a megbízótok?- mondta nekik a főparancsnok. Pár másodperc néma csend következett. 
- Nem bízott meg senki, csak segítünk a két fogoly rokonának. A lány a napokban akarta hozni ide azt a bizonylatot írásban ami... - kezdi mesélni törpünk.
- Ami igazolja azt, hogy az apja - mutat az idősebb elfre - ártatlan. Ám az Aeron nevű lány, nem ért ide a határidőre, ami már két nappal ezelőtt letelt. Jól mondom? - vág Harli szavába a főparancsnok.
- Ezt maga honnan tudja? - kérdezi igen csak meglepődve hősünk.
- Onnan, hogy a falu vezetője, ahonnan ez a két elf származik, írt nekem egy levelet és ki is fogják fizetni a késedelmi díjat, holnap lesz itt a pénz. Vagy is a két rab kivégzése el van halasztva. Pont holnap lett volna a kivégzésük, ám ez el van halasztva két héttel későbbre. Amennyiben a lány, ez idő alatt másodjára sikeresen behozza, az igazoló okmányt, akkor megmenekülnek. - vázolta fel nyugodtan a helyzetet a főparancsnok.
- Szóval akkor ez az egész.. - kezdte volna el halászunk a mondandóját, ám a parancsnok ismét befejezte helyette. - Teljesen felesleges volt! Elég lett volna érdeklődni a két rab felől. - mondta miközben az ajtó nyílt és bevezették az elf lányt is, aki azonnal oda akart futni az apjához és a bátyjához, ám az őrök nem engedték.
- Aeron kisasszony, maga most elmehet. Látta a családtagjait, hogy élnek. Van két hete az új igazoló irat megszerzésére és ide hozatalára, addig sem a testvérének sem az apjának nem lesz baja. Ami pedig a két szöktetőt illeti, rájuk is ki kellene szabni valamiféle büntetést.... - mondta a parancsnok, majd el is kezdett gondolkodni.

~ohh...a francba!..már megint valami buzgómócsing tett keresztbe nekünk?!..De most mi van????~

-Ez valami vicc?-nézek a főparancsnokra.
-Ezek szerint vaklármára verettem magam össze?...bár nemcsak én kaptam..-pillantottam somolyogva a bekötött orrú fickóra..
-..ne haragudj,Pajtás!...nincs harag!-biccentettem felé.
Aztán újból a vezérre nézek.

-Akkor most miért is nem léphetünk mi le innen?..holnapig kell várrni arra a cetlire?-emeltem fel a kezeimet értetlenül..és aztán a csipőmön csattant a tenyerem..
De aztán mintha villám hasított volna belém ,mert a zsebemben eddig lapuló tárgy elállta kezem útját..

kivettem s felemeltem magasra,hogy lássam mi az..de aztán egy felharsant örömsikoly ragadta ki a kezem közül..

-Itt a tekercs!-emelte magasba a katona..és villámló szemekkel nézett rám..
-Most mi van??...honnan tudtam volna,hogy ezt keresi mindenki?...már rég a zsebembe lapult..egy ideje...
néztem Harlira,és tényleg nem emlékeztem rá...

Hamarosan indultunk is kifelé...már alig vártam,hogy elhagyjuk ezt a büdös helyet..

Amikor törpünk megtudta, hogy Edgarnál van a tekercs, akkor legszívesebben homlokon csapta volna saját magát, de mivel meg volt bilincselve, így nem ment neki.
- Neeee mááár!!!! - kiált fel bosszúságában. Miközben indultak kifelé a börtönből, hiszen végül is a szöktetés egy egyfajta félreértésből is adódott. Miközben mennek ki, pár katona fut velük szembe és kiabálják, hogy mindkét őrhajó elsüllyedt. Harli alig bírta visszafogni a nevetését. Miután teljesen szabadon engedték őket, a kikötőhöz indult egyenesen a bárkájához (remélhetőleg a zsoldossal együtt), és amennyiben Edgar is követi őt, így szólna hozzá:
- Edgar barátom, nos... legalább elmondhatjuk, hogy volt egy kalandunk és segítettünk másokon. Bár, mint kiderült felesleges volt az egész és beégtünk a végén. Azt mondjuk sajnálom, hogy pár őrnek meg kellett halnia. Ugyanakkor azon, a halálom napjáig is röhögni fogok, hogy betörtem a börtönparancsnok orrát. - mondta az utolsó mondatát nevetve - Merre tartasz cimbora? Elvigyelek valamerre? De ha másfelé akarsz menni, akkor remélem még találkozunk. Ha segítség kell, akármiben..rám mindig számíthatsz! - mondta neki, miközben megveregette a vállát. Úgy néz ki, hogy a mi kis apró halászunk talált magának egy barátot.