Itt található minden, eddig Ceralla síkságon felfedezett szörny és állat. Ha a Cerallán fellelhető növények érdekelnének, akkor azt itt találhatod.

Előfordulás: Awyris erdeje, Ceralla síkság
Gyakoriság: Gyakori
Leírás: Ezek a gyönyörű teremtmények szerencsére igen gyakoriak Neminrában. Hétköznapi nevét egyértelműen színes tollainak köszönheti, melyek nem csak a hímeket díszíti, hanem a tojókat is, csak ők valamivel világosabb színűek. Az erdei elfek "aglar"-nak nevezik, ami ragyogást, fényességet jelent, mert több legendájukban is megjelenik a főhős segítője, útmutatójaként.
Tollai, főleg a pompás dísztollai az oawák több főzetének is alapanyagul szolgál.





Előfordulás: Emberek lakta települések közelébe, temetőkben, közeli kertekben, állatok óljában
Gyakoriság: Ritka
Leírás: Emberi felsőteste van, de lábai helyett kitines farok alakult ki. Fejükön aranyból készült maszk fedi, minek lyuk tátong a lény szájánál. A félelmetes ajkak nélküli csupasz ínyen megannyi tűhegyes fog sorakozik, plusz még belül is van nekik egy sor. Roppant gyorsan tud ide-oda kúszni, mellyel összezavarja ellenfeleit, míg az el nem szédül. Farkukat is használják harc közben, valamint éles karmaikat. Legfőbb erejük, valójában a mágiában testesül meg. A sötét elfekhez hasonló mágiát használnak, habár annak szintje csak a tanoncaikét éri el. Nyelvük, mellyel egymás közt beszélnek igen érdekes, mitöbb félelmetes, mintha nem evilági lenne. A legtöbbször elkerülik fajtársaikat, azonban mikor rítusokat végeznek összegyűlnek. Csakis belső szerveket fogyasztanak, illetve gyűjtenek a rituálékhoz. Nehéz őket megölni. Az elmondások szerint a leggyengébb pontjuk a szájüregük, amire nagyon érzékenyek.





Előfordulás: Ceralla síksága; Emberek királysága és a Nagy Füves Pusztán
Gyakoriság: gyakori
Leírás: Átlagos fekete szőrű farkasnak tűnik első ránézésre, mi ugyanakkora mint az említett állat, s kék szemi vannak. Hogyha veszélyeztetve érzi magát, árnyék alakba lép. A kutyafélének nagy vonalakban megmaradnak körvonalai, mégis fekete füstszerű teste lesz. Szeme ilyenkor fehéren világít. Ez olyan létformája, miben nem lehet megölni. Ez az állapot csak pár percig tart, utána ismét sebezhető. Táplálkozásra ugyanazon ételeket fogyasztja mint minden ragadozó állat. Megölni csakis sima formában lehet, habár úgy se könnyű. A népi hiedelmek elmondása szerint az árnyfarkasok látják a szellemek asztrál síkját, és amikor képességüket használják egyesítik az itteni, valamint a természetfeletti világot.





Előfordulás: Cellara sík-Nagy Füves Puszta
Gyakoriság: Közepes
Leírás: Olyan másfél méter marmagasságú lényről van szó, mely bizonyos ideig képes két lábra is állni. Bőre homokszürke színű egy-két fekete csík is fut rajta, valamint a hátát sötétbarna szőr fedi. Feje olyan mintha kereszteztek volna egy kecskéét és egy oroszlánét. Hatalmas szemfogai mutatják, miszerint húsevő állat. Három szeme is van, a harmadik homloka tetején helyezkedik el függőlegesen. Óriási mancsaival szinte bármit leterít. Szarvasra emlékeztető szagot ad ki magából, hogy a fejkoronáján túl ezzel is megtévesszen más ragadozókat. Territoriális élőlény, ami elszántan védelmezi területeit. Néha lecsapnak haszonállatokra, azonban ezt el kell viselni a juhászoknak, mert ha szembeszállnak velük könnyen ők is odaveszhetnek. Többnyire agyvelővel táplálkoznak, mivel roppant gyors az anyagcseréjük folyamatosan ölni kell az energiában gazdag táplálékért.






Előfordulás: Nysiy, Zevadar-Lápvidék, Mistrion-tavak, Oawa-falvak, Raydan-hegység
Gyakoriság: Ritka
Leírás: Ez a lény mindig egyedül vadászik. Szereti az árnyékos, hűs helyeket. Teljesen vak, de szaglása kiváló, még térbeli tájékozódásra is alkalmas. A hallása is jobb az ellenfeleinél. Száraz helyen gyorsan kiszárad és ez legyengíti őt.
Teste felső részét erős pikkely réteg védi, ám alul könnyen sebezhető, vaskos izmok vannak csak. Gyors a regenerációja és veszélyes ellenféllé teszik hosszú karmai és éles fogai, akár egy csontot is könnyedén keresztül harap.





Előfordulás: Egész Neminrában
Gyakoriság: Gyakori
Leírás: gyakran összekeverik őket az ork sámánok által megidézett holtakkal, vagy a sötét elfek élőholtjaival. Azonban azok olyan lények, akiket idézőjük irányít, míg a ghoul egy sírból kikelt, démoni lény. A hullák húsán él, de akár egy élőre is rátámad, hogy felfalja azt. Nem tudni hogyan, miért kelnek életre. Lehet az említett varázslatok után maradnak életben? Bárhogy is legyen, ha ilyet látsz, próbáld meg messzire elkerülni. Csupasz testéről, erős, hosszú ujjak és azokon karmokban végződő karjukról könnyű megismerni őket. És a hullaszagukról.




Előfordulás: barlangokban
Gyakoriság: Gyakori
Leírás: A görények amúgy is sokszor üregekben szoktak lakhelyet választani. Egyik fajtájuk teljesen alkalmazkodott a hegységek barlangjaihoz. Olyan egy méter marmagasságuk van. Testhossza viszont két méteres. Lábaik rövidek, illetve vastag ásókaromban végződnek. Nyaka megnyúlt így ahová, nem fér be az áramvonalas teste oda is be tud jutni óriási feje. Többnyire kemény páncélú fél méteres bogarakkal, rovarokkal táplálkozik, ezért állkapcsa roppant erős. Fülei igazán jól érzékelik a hangokat, illetve szaglása is kitűnő. Szemei a hosszas sötétség miatt vakká lettek, azonban azok nélkül is mára kitűnő tájékozódó. Bőre barnásszürke színű, amellett igen vastag, így fejlődött az érdes, s éles barlangok falaihoz. Testének külső borítása miatt nehéz megölni, azonban ha áthatol rajta valami könnyű szerrel elpusztul.





Előfordulás: tavak, folyók, víz környéke
Gyakoriság: Ritka
Leírás: Mocsaras területeken kerülhet valaki szembe az ilyen teremtményekkel. A mocsár mélyén ugyanis, van pár régelhunyt, kik nem nyugszanak. Mikor arra jár gyanútlan áldozatuk valamilyen számára kedvező alakban manifesztálódnak újjá. Ez persze függ a kiszemeltjétől, ugyanis belelátnak a lélekbe. Valakinek a halott felesége, vagy régelhunyt fia jelenik meg. A lényeg mindig az, hogy hasson a kiszemeltjének szívére. Amikor az áldozat elég közel kerül hozzá, szemével hipnózisba ejti. Az eszméletlen személyt behúzza a vízbe, ki már csak a mélyben tér magához. Ebben az esetben még meg lehet menekülni, amennyiben ez mégse sikerülne testét ötökké elnyeli az ingovány. Ezeket a lényeket nem lehet megölni, mivel amúgy is halottak, azonban erejük csak kis területekre terjed ki.





Előfordulás: Neminra egykori csataterein
Gyakoriság: Ritka
Leírás: Megannyi csatahelyszíne tarkítja manapság világunkat. Gyakran vannak olyan katonák kik a halál után se adják fel a harcot. Azok akik nem tudták elviselni a vereséget újfent felélednek. Mondhatni szellemként kísértenek. Testük különböző, hiszen függ attól a fajtól ki csatában vesztette életét. Mégis bizonyos, miszerint csupasz koponyájukból egyenes szarvak nőnek ki. Szemüknek csak az ürege maradt meg, s az alsó állkapcsuk is eltűnt. Négy kezük van, amelyben csatában is hordott fegyverüket szokták tartani. Régi ruhájuk szakadtan lóg róluk, gyakran vérrel írt ismeretlen jeleket rajzolnak belé. Vérük sárgás-zöld színű, ha megsebzi valaki. Dühödten keresik a harcot és rátámadnak mindenkire, akik útjukba kerül. Ám óvatos utazók beszámoltak már arról, hogy magányos halállovagok békésen köröztek vagy céltalanul botorkáltak, minden fajta rombolás nélkül.
Sokan az ork sámánoknak tulajdonítják a jelenlétüket, kik feltámasztják csata közben a halottakat és mikor elvonul az ork had, az idegenek nem tudnak nyugodni. Kikelnek a sírból és megnyugvást követelnek a holttestükön esett gyalázatért.
Igen nehéz megölni, ám az ezüst pengéjű kard hatásos ellenük, vagy ha átszúrják a szívét ötször.





Előfordulás: Neminrában mindenhol
Gyakoriság: Mitikus
Leírás: Gyakran ijesztgetnek minden gyereket ezzel a történettel. Miszerint ha nem jönnek haza estig az éjmostoha elrabolhatja őket, s odújába cipelve megeszi lelküket. Az első írásos feljegyzés egy férfitól származik, aki azonban teljesen komolyan gondolta, amit papira vetett. Elvileg fiát is egy ilyen szörnyeteg rabolta el. Követte a lényt, azonban mire utolérte, egy fatönk alá vájt járatba már csak a felhasított testét találta meg. Gyakran számolnak be ilyen lényekről, amik napnyugtakor előjönnek, majd kifigyelik gyanútlan áldozatukat. Az éjszakával pedig magukkal hozzák a halált is. Az elmondások szerint másfél méter magas, görnyedt hátú teremtményről van szó. Sötét színű szőrét, pedig megannyi gyermek alvadt vére borítja. Szemei pedig bíborszínűen villódznak a sötétben.

Előfordulás: barlangok mélyén, de sötét, dögökkel teli helyeken is előfordulnak
Gyakoriság: gyakori
Leírás: Sokan azt hiszik egy rágcsáló csak akkor veszélyes, ha sarokba szorítják. Nos akik ezt hiszik, azok ezeknél a példányoknál nagyot hibázhatnak. Eme patkány lények főképp dögevők, így temetőkbe, vagy harcmezők nyomain fordulnak elő. Kedvelik, ha árnyékban tudnak rejtőzni. Az első szembetűnő különbség egy átlag patkány és a Vérpatkány között az, hogy utóbbi egy átlagember bokájáig ér, két lábra emelkedve pedig akár a térdét is elérheti egy embernek, a másik különbség, hogy farkasszerű pofájukban ülő két fehéren izzó szempár található meg, amely lehetővé teszi, hogy éjszaka is ugyanúgy lásson, mint nappal. A Vérpatkányok főképp csapatba vadásznak. Jobban kedvelik a döghúst, mint az élőt, de éhség idején nem válogatnak. Roppant veszélyes teremtések, mert borotva éles fogaikkal semmi perc alatt elözönlik, és széttépik a még eleven áldozatukat. Eme lények, bár vadak, könnyen szelídíthetőek, ha az ember tudja a módját, és bírja a dögszagukat. Egy-egy vadászcsoportjuk nagyjából 20-30 főt számol, de "családonként" változó eme érték.





Előfordulás: sötét, csapadékos, fülledt helyeken (főképp mocsarak környékén)
Gyakoriság: ritka
Leírás:
A Morvista az egyik legkegyetlenebb lények közé tartozik, akivel jobb nem összefutni egy mocsaras tájon. Sokan próbáltak, már szerencsét, hogy kiirtsanak egy Morvista fészket, de az esetek többsége ugyanúgy végződött. A bátor jelentkezők csontjait elnyelték a mocsár iszapjai. A Mortvista félig kígyó, félig gyíkemberre hasonlít, melyeknek fejük teljesen el van csontosodva, kemény sisakként védve őket. Szarvaik, és hosszú tollszerű sörényük főképp csak díszek, melyet a hímek csalogatására növesztenek minél színpompásabban az egyedek nő példányaik. A legmeglepőbb az, hogy míg a törzstől a nőstény Mortvista egy átlag ember méretarányaival rendelkezik, addig a hím példányok alig egy ujjnyi vastagok, és általában egy-egy nőstény teste köré csavarodva láthatóak. A Mortvistak rendkívül értelmes, és roppant veszélyes vadászok, akik mind a mocsári iszap alatt, mind fölött képesek a légzésre. Ragadozók és prédáikat sokszor nem közvetlen támadással, hanem csapdákkal ölik meg. Nyáluk erősen mérgező, magas vérnyomás végül agyvérzést okoz, de felhasználják kezdetleges fegyvereiken akár növények mérgeit is. Elsőre azt gondolhatnánk ők a csúcsragadozók a mocsarakban, de szaporodás téren nagyon visszamaradottak, ha évente 10-20 példány születik egy nagyobb tájon, az már egy bőséges évnek számít, mindenesetre ezt ellensúlyozza, hogy akár több száz évig is életben maradnak. Mivel félnek a kipusztulástól, így főképp csak olyan célpontokra mennek, akiket biztos meg tudnak ölni. Nyelvezetük főképp kattogós-csattogós szavakból állnak.





Előfordulás: Neminra szerte, főleg nedves helyeken
Gyakoriság: gyakori
Leírás: Sötét bőrű gyík fajta kisebb világos foltokkal. Ha nem éhes, akkor is gyakran folytatja a vadászatot és áldozatát földbe vájt odúba hurcolja, melyből a bejáratnál felhalmozott nyálka miatt nehéz kimászni.
Sötétben szinte láthatatlan, ami nagy előny számára. Éles karmai vannak és a farkával is veszélyesen tud odacsapni. Főleg, hogy a tüskéiben pár napon belül ható ideg méreg található, ami a harc közben is már egyre zavaróbb idegrángásokat idézhet elő.





Előfordulás: Neminra szerte
Gyakoriság: közepes
Leírása: Egy lény, ami csontot növesztett önmaga védelmére. A teknőspáncélnál jóval rugalmasabban fedi testét, nehéz átszakítani, még csatabárd sem biztos, hogy túl mélyre hatol a húsba, ha előtte ezt kell áttörnie. Karddal pedig inkább érdemes megkerülni.
Egy legenda szerint azok változnak ilyen szörnyetegekké, akiknek megrögzötté vált a gondolatuk, hogy a túl kell élniük a rengeteg támadást. Azt nem igazán tudni, hogy ez csak szavakkal történő bántás ellen növesztett láthatóvá váló páncél vagy tényleges fegyveres támadás. Tény, hogy nem sok feljegyzés maradt fent olyan esetekről, ahol egy ember csata közben változott át ilyen démonná.





Előfordulása: Neminra szerte előfordulhat
Gyakorisága: nagyon ritka
Leírás: A Barghest egy alakváltó démon. Megszállás útján jön át a saját világából, ezért sokan úgy hiszik, hogy halott démon szelleme, aki újra életre akar kelni. A valóságban egyszerűen csak így jönnek a világra, a gyerekek még csak az anyagi világhoz sem férnek hozzá.
Ifjú koruknak tekinthető az, amikor más létsíkokon megszállnak egy gyenge ellenállással rendelkező célpontot. Ám ez csak fejlődésük első foka. A céljuk szinte minden esetben, hogy elérjék a felnőtt fajtársaik erejét és képességeit és visszatérjenek -immár megerősödve- saját pokoli létsíkjukra.
Intelligens fajok megevésével táplálkozik és ezáltal növeli szellemi energiáit is. Tíz áldozatot kell elfogyasztania, és minél okosabbak, annál nagyobb erő birtokában távozik majd innen. Megfontolt, általában egyenként gyűjti be prédáit, sokszor könnyen rászedhető szolgákat is felhasznál ebből a célból. De léteznek egyedül vadászó egyedei is. Nem vadállat, akcióit sokáig tervezi és gondosan előkészíti.
Nagyon veszélyes ellenfél már az elején is. Ám minden sikeres vacsora után egyre erősödik. Alakváltó képessége is kezdetben igen korlátos, leginkább csak apróbb karmokat tud növeszteni a gazdatesten, de később valódi külsejévé át tudja formázni. Vannak olyanok, akik összekeverik a vérfarkassal, ám teljesen más eredetű, felépítésű és motivációjú lény, bár elsőre valóban van több hasonlóság közöttük.





Előfordulás: Egész Neminrán
Gyakoriság: előfordul
Leírása: Sokszor említik kicunénak is. Egy megszálló szellem, mely több likantróp fajtól eltérően emberi formában képes hagyományos táplálékkal is jól lakni, így nem igényel vadászatot. Sőt! A kitsunék igen jóságos alakok, általában védelmezően és jó indulatúan lépnek fel.
Mindig női testet szállnak meg, mely felett átveszik az irányítást. Az egyetlen szellem fajta, mely a megszállás alatt is képes mozgatni a testet, ám ilyenkor különleges képességeiből semmit sem tud használni. Sosem osztozik a gazdatesten annak szellemével, addig küzd, amíg meg nem öli azt.
A megszállás befejeztével erejét fokozatosan nyeri vissza. Az elején még csak karmokat és róka farkat tud növeszteni. Hamarosan teljes átváltozásra is képes, ekkor viszont csak három alakja lehetséges már. Önállóan testrészeket nem tud ilyenkor már átalakítani. Vagy teljesen női alakban van, vagy képes róka farkat növeszteni női alakban, vagy teljesen átváltozott.
Idővel farka körül láng aurát tud aktiválni, vigyáznia kell, mert ez más testrészeit is meg tudja égetni. Ha nagyon sokáig él egy testben, akkor farokszőre összedörzsölésével statikus elektromosságot is képes gerjeszteni, mellyel akár egy megtermett férfit is ledönthet a lábáról. Ám ennek feltöltése időt vesz igénybe. (Általában két kör.)
Kimondottan veszélyes ellenfél, bár testi ereje attól a nőtől függ, akit megszáll, ám gyorsaságot kap. És borzasztóan eszes. A népi hiedelem úgy tartja, hogy a démonok és más gonosz teremtmények hírnöke, mert gyakran fordul hozzájuk a szerettei megvédésében. (Ez persze nem jelenti azt, hogy a segítségül hívott lény is kíméletes és megértő lesz.)
Sokszor feleségeket száll meg vagy ha nem az volt a megszállt személy, még akkor is képes szerelembe esni. És nagyon hűséges asszony. Párjával szemben általában megértő.
Nem ritkán több farkat is növeszt, maximum kilencet. Ez az ő érettségét és erejét is jelzi, és egy mende-monda szerint amikor kinő a kilencedik farkuk, akkor átváltozott alakjuk fehérré vagy arannyá változik.
Bírják a nappalt főleg az idősebb, jobban átalakult példányok. Ám elsősorban éjszakai lények, gyakran megfordulnak mulatókban és italozókban. Társasági lények.
Nagyon ritka az, amikor róka állattá is képes átváltozni.