Faj: Erdei elf (Nemes elf) Nem: Férfi Kor: Lashraelnél 10-15 évvel IDŐSEBB (tehát 72-77 év) Rang: Íjász/harcos, ilyesmi; mindenképp kötődjön a sereghez, de ne háttérben munkálkodóként Mágia szint: Haladók szintje, de ha nagyon szeretné valaki, lehet mesterek szintje (bár én az előbbit pártolnám a "Kapcsolat" részben leírtak miatt) Státusz: a tulajdonosa eltűnt, így SZABAD Kapcsolat:

A testvérem vagy, méghozzá a legfiatalabb fiútestvér. Itt elmeséltem sok mindent, de hogy ne kelljen szánalomra méltó, rád nézve talán sértő szavaimat olvasnod és hallgatnod, elmondom, mit kell tudnod. A negyedik gyerek vagy a családban, én a hatodik, rajtunk kívül még két, idősebb fiútestvérünkkel játszottunk és éltünk együtt gyerekkorunktól kezdve. Ők a második (Lysanthir) és harmadik (Dalyor) gyereknek számítottak. Felmerülhet így a kérdés, hogy mi történt a másik kettővel… Noha nem beszéltünk róla szinte sose, nyílt titok már csak a távoli rokonság és a falubeliek miatt is, hogy az elsőszülött halva született, az ötödik pedig pár hetes korában halt meg, mert nem bírta a kezdeti küzdelmeket. Beteg volt, és elvitte őt. Én egyiküket sem ismertem, és mivel csak kétéves voltál, mikor a beteget üvdözölhettük a nagyvilágban, te sem emlékszel az akkori gyászra és fájdalomra - szerencsére.
Sok év után aztán én következtem, az utolsó gyerek, és gyakorlatilag egy-másfél évtizedig küzdöttem, hogy mindenki elfogadjon a családból, csak mert a vörös hajam miatt édesanyánkon, Aván kívül mindenki azt hitte, félvér vagyok. Kezdetben te sem nagyon foglalkoztál velem emiatt, hiszen apánk, Filverel szava érvényesült az esetek többségében, és mivel Lysanthirt és Dalyort már hosszabb ideje tanította íjászatra és kardforgatásra egyaránt, rájuk is hatással voltak a nézetei. Ha ő azt mondta, félvér vagyok, akkor ők is ezt szajkózták, te pedig tizenéves fiatalként a többségnek hittél, noha legbelül talán kételkedtél felvetésük igazában. Édesanyánk csak az elején ellenkezett, utána beletörődött, hogy senki sem hisz neki, így szótlanul tűrte, mikor bántottak engem így vagy úgy, persze számtalanszor láthattad, ahogy vigasztal és ugyanolyan szeretettel fordul hozzám, mint hozzád vagy Lysanthirékhoz.
A mágiában mindig erősebb voltam, és ezt néha nagyon féltékenyen nézted. Természet Anya nekem adta a legnagyobb tehetséget ehhez, és ez hamar megmutatkozott: gyorsan tanultam, hamar megértettem a növényeket és az állatokat, nemsokára pedig már a háziállatainkkal együtt játszottam – karakálként. Tudnod kell, ezt a macskafélét még nagyon régen hozta apánk az egyik körútjáról, mikor még vándorlásra kényszerítő feladatokat látott el, és azóta, ha nem is tenyésztettük őket, de újabb és újabb generációt neveltünk fel.
Visszatérve az erőkülönbségekre: az egyik legjobban talán te küzdöttél, hogy meglépd a lépcsőket, gyakran a kedvedet is hazavágta, és vérig sértve ültél hisztisen órákon keresztül az “undok, beszélni és segíteni nem akaró fa” gyökereinél. Talán még átkozódtál is, hogy neked semmi nem megy olyan könnyen, ami a mágiához köthető, azonban sosem bántottál vagy sértegettél miatta. Voltak ugyan enyhe elszólásaid, de azokat magamra sem vettem, inkább próbáltam segíteni a fejlődésedet, noha ezt makacsul hárítottad mindig, azt mondván: egyedül akarod megoldani. Talán csak szégyennek érezted, hogy a fiatalabb testvéredre szorulsz… Nem tudhatom.
Később aztán apánk vett kezelésbe minket; először téged küldött fárasztó edzésekre, megtanított téged is a kardforgatásra és íjászatra egyaránt, az én kezembe viszont csak íjat adott, de akárhogy is nézem, ezekben mindig jobb voltál. Hogy mennyivel, nem tudom, nem figyeltem a gyakorló harcaitokat Lysanthirral és Dalyorral, mivel engem mindig elcsábított valami, ami a mágia finom szálaihoz köthető, azonban hogy az íjászatban sokkal, de sokkal pontosabb voltál nálam, az tagadhatatlan.
Tudsz arról is, rengeteg párkapcsolatom volt, melyek újra és újra zátonyra futottak valami miatt. Ha kérdezted, őszintén beszéltem neked arról, mi az, amit nem éreztem a helyén, mi az, amit furcsálltam, bár sose sikerült megállapítanunk, pontosan miért nem ment a közös jövő megalkotása. Nem mintha ez egyébként a te dolgod lett volna, de nem voltak nagyon titkaim előtted egészen addig, míg el nem tűntem fél napokra. Sokszor kerestetek, persze sose találtatok meg, évek múlva pedig kiderült, hogy egy ember van a háttérben, akiért bármit feláldoztam és odaadtam volna, viszont csak elutasítást kaptam. Apánk otthon egy pofonnal jutalmazott, és senki sem állt ki mellettem – te sem, de talán szándékodban állt… Nem tudom, nem emlékszem erre, csak a feszültségre és a lenézésre, amit minden irányból tapasztaltam – még anyánktól is.
Hamarosan várandós lettem, amit ugyanolyan felháborodással fogadott mindenki – ekkor lettem a család legnagyobb szégyenfoltja. Nem te indítványoztad, de segítettél kivitelezni az ötletet, miszerint ha megszületik a csecsemő, akkor rögtön elveszitek tőlem, csak mert félvér. Sírtam és sikítottam, viszont nem hatott meg senkit – téged sem. Utána hónapokig nem beszéltem. Nem reagáltam a külvilágra, így hogy veled abban az időben mi történt, ötletem sincs, ezt mondd meg te. Nincsenek arról az időről emlékeim a saját nyomorúságomon kívül. Amiről értesültem akkoriban, hogy a sötételfek támadást indítottak, apát, Lysanthirt és Dalyort pedig behívták a seregbe, te maradhattál, hogy vigyázhass anyára – és rám, bár aligha értem már bármit is bárki szemében. Hamarosan aztán kaptuk a hírt, miszerint szeretett családtagjaink elestek a háborúban, ugyanakkor szerencsésen visszahozták a testüket, így pár nappal későbbre sikerült megszervezni a temetésüket az emlékezés tisztásán. Te ott voltál, de nem tudom, mit éreztél. Én nem voltam jelen. Sem lelkileg, sem testileg, mivel még mindig a gyermekem elvesztésén rágódtam. Lehet, üvöltöttél hozzám, te is adtál egy pofont, anyánkhoz hasonlóan hibáztattál a veszteségekért, azért, mert ha már erős a természetmágiám, akkor ott kellett volna legyek és védenem őket. Őszintén nem emlékszem semmire a gyűlöleten kívül.
Pár nappal később eltűntem… Teljesen. Ha próbáltál is telepatikusan elérni, nem válaszoltam rá. Tudod jól, hogy megkaptam az üzeneteidet, viszont nem voltam hajlandó reagálni, és egy idő után te sem próbálkoztál már, és ennek már húsz éve. Húsz éve nem beszéltünk egymással, húsz éve nem láttuk egymást, és nem tudom, érdeklődtél-e a fáktól rólam. Ha igen… Akkor azzal is tisztában vagy, hogy annak a húsz évnek az első hét esztendejét Awyrisban töltöttem, onnantól semmit sem közöltek, ami velem kapcsolatos, viszont a természet nem mondta, hogy meghaltam volna. Ha küldtél telepatikus üzenetet ezek után, ha még érdekeltem téged akkor… Nem válaszoltam, de megtudhattad, még élek. Valahol… Messze…
Amit én hallottam, az az volt, hogy apánk és testvéreink halálával belefeledkeztél az edzésekbe. Különös figyelmet fordítottál a fegyverforgatásra, a harcászatra, és az ebbe fektetett energiád nem veszett kárba: értékes tagja lettél a seregnek. Erős lettél, bátor, a legjobbak közé kerültél, de hogy rideggé váltál-e a megpróbáltatások során, téged is gyötör-e valami, vagy már egyáltalán nem gondolsz rám, esetleg letagadsz, mint ahogyan anyánk teszi, aki még azzal fokozza, hogy nem is emlékszik rám és fogalma sincs, ki vagyok... Meséld el te. Meséld el, mit éreztél, azt is, míg velem voltál, azt is, miután eltűntem, hogy lett-e szerelmed, van-e már családod, és azt is mindenképp mondd el, miféle harcossá nőtted ki magad. Mert biztos, hogy tehetséges vagy… Apánk is megmondta annak idején, hogy a véredben van a küzdelem, amit csak arra használhatsz és használod fel, hogy védd otthonodat.



//Ha bárki a végére ér… És még ezt is képes elolvasni, akkor userként egyrészt megtapsolom, másrészt mondanám: AKTÍV legyen az illető, aki vinné ezt a fél elősztorival rendelkező drágaságot. Úgy tűnhet, nagyon sok mindenben kötöm a leendő kijátszó kezét, de nem tűztem ki a jellemét, a szerelmi életét, egyéb fordulópontjait, hogy pontosan milyen érzésekkel viseltet a karakterem iránt, pontosan mit csinált az elmúlt húsz évben, hogyan dolgozta fel a gyászt, már ha gyászolt, mik a céljai stb. Csak a főbb pontokra tértem ki, amik Lashraelhez is szorosan kapcsolódnak és már eleve lefektetett alapnak számítanak. Nyilván érezhetett másképp bizonyos szituációkban, ezt se szabtam meg, de lehetőség szerint a leírtakban történteken ne nagyon változtassunk (tesó és apuka lehet nagyon kemény és szigorú, fogható rájuk, hogy miatta nem segített, ha egy tiszta lelket akar valaki faragni belőle). NJK-ként is szívesen látom, csak nem a saját részemről, mert úgy nem poén, és ha NJK válik belőle, lehetőség szerint ne kerüljön a kukába két hónap után, elszomorítana VISZONT! Nem leszünk összekötve, és ez fontos. A két karakternek külön élete van, 20 éve nem látták egymást, egyáltalán nem tartják a kapcsolatot, így a háttérinformációkon kívül nem tudok semmi mással szolgálni, teljesen kézbe vehető az élete, úgy alakítható, ahogyan a user jónak látja.
Mindemellett aki nagyon alapos akar lenni: egyszer említettem meg játéktéren őt, de csak úgy, hogy három idősebb fiútestvére volt/van Lashnek, itt sincs semmi konkrétum, mint ahogy az elősztoriban sem hoztam fel semmi nyilvánvalót róla (mivel tulajdonképpen ez a szépfiú a játéktéri bakim következménye).
Továbbá: képhez nem feltétlen ragaszkodom, de legyen barna a haja és ne úgy nézzen ki, mint egy mágus, mert… Nem az.//