Szerény kis NJK-m majd jövőben NJK-im ha úgy alakul helye, reagonként lebontva karakterre.

Kékelf: Kai the Black

Kép:   
Név: Kai the black

Faj: kékelf
Nem: Férfi
Kor: 45
Becenév: Kai
Rang/Foglalkozás: Vadász/kalóz
Mágiaszint: Alapszintű kékelf mágia
Állati alak: -



Ez vagyok én!

Egy szőkésbarna hajjal rendelkező kékelf, akit legtöbbször kedvenc, talán leginkább a kalózokéhoz hasonló, barna és sötét türkiz ruhájában lehet látni egy hatalmas tollas barna kalappal a fején. Oldalán mindig található egy szablya, valamint a bakancsában egy tőr melyet vészhelyzet esetén előszedhet. Valamint nyakában egy kagyló formájú nyaklánc, melyet még gyerekként kapott édesanyjától. Tekintete mélyre hatoló és fürkésző. Zöldeskék szemei emellett némi ravaszságot és csintalanságot sugallnak. Bal szeménél egy függőleges vágásnyom található, melyet korábban egyik fosztogatás során szerzett magának egy megtámadott hajó kapitányától.  
Legénységével szemben tiszteletet parancsoló stílusa van, aki, ha valamit mondd akkor azt kérdés nélkül megteszik, mondjuk ezért keményen meg is dolgozott. Emellett a zsákmány elosztásnál igazságos. Másokkal szemben, barátságos, de érezhetően azért egy kissé gyanakvó, nem feltétlenül hiszi el elsőre, amit a másik mondd és kifejezetten nagy alkudozó, ha pénzről van szó. Szereti a kihívásokat és mindig készen áll arra, hogy valami új dolgot fedezzen fel, vagy tapasztaljon meg.



A múltamról

45 évvel ezelőtt születtem Nerinában a kékelf cölöp városban. Apám a hadviselésért felelős ház a Raelora ház alárendelt házának tagja lényegében nem sokat számítottunk, nagy beleszólásunk nem volt a dolgokba, de pont annyira számítottunk, hogy legyen pár saját hajónk legénységgel. Így gyermekkorom nagy részét, hajókon töltöttem, megtanulva az alapokat, a vadászathoz, a halászathoz, a kalózkodáshoz és minden egyéb dologhoz, amivel a fajunk foglalkozik. Míg anyámtól a fajunkhoz tartozó alapvető varázslatokat kezdtem el megtanulni, amire úgy érezte, hogy feltétlenül szükségem van az életem során ahhoz, hogy boldogulni tudjak. Bár apám szerette volna, ha én lépek a helyére, nekem teljesen más elképzeléseim voltak. Nem értettem egyet vezetőink behódolásával a sötételfek felé és azzal, hogy ők bármit is mondanak, nekünk arra ugranunk kell, mint a vitorláshalaknak. Azzal, hogy nincsen más víz amin hajózhatnánk csak azokon amik ki vannak jelölve. Hívott az ismeretlen, az újdonság, a még fel nem fedezett vizek és területek és hát a másfajúaknak is jönniük kellett valahonnan... Így hát, 35 éves koromban a legénységből kiválogatva azokat az elfeket akik egyetértettek velem, útra keltünk otthonra vissza se nézve a kékelf városokra elszöktünk. Hamar rájöttünk, hogy a világ sokkalta nagyobb, mint amit a kékelfek gondolnak, vagy mint amekkorát a sötételfek láttatni engednek velünk. Bár néha összefutunk egy-egy kékelf hajóval, de igyekszünk elkerülni a konfrontációt és inkább a fajunktól mentes vizeken hajózni. Jártunk az emberek kikötőiben, akárcsak az elfekében is, de mindenhol furán néztek ránk, és talán kissé ellenségesen is, addig amíg össze nem barátkoztunk pár helyi kikötő mesterrel, csapossal és az ilyen helyeken megtalálható fogdmegekkel, azóta viszonylag kellemesen töltjük napjainkat halászunk, tengeri szörnyekre vadászunk, és néha, ha épp szükség van rá, akkor kifosztunk egy-két hajót.