A fiatal lány:

Salaria Avengaline

(Folytatás az ET végétől)

A kocsi nagyon kényelmetlen volt, de nem annyira kényelmetlen, mint a helyzetem. Elfogtak és ázott ruhában fázok éppen a hátsó részen és ha még ez lenne elég a lábamon lévő kötél túl szoros, akárcsak a kezemen lévő. Talán a sors akarta, hogy túléljem az esést, de egyenlőre nem látom azt az utat, amit nekem szánt. A katona meg...
-Nem vagy éhes? Ha akarod megállunk és adok neked belőle-szólt hozzám a számomra idegen nyelven. De nem voltam éhes. Nem azok után ami történt velem.
-hümhüm.-adtam hangot a fejem csóválása közben. Jó eséllyel meg sem értené amit akarok mondani neki a saját nyelvemen, így nem is nagyon törődök vele, szóval inkább csak megvárom, hogy mi lesz ebből az egészből.
-Hehe akkor több marad nekem!-nevetett fel, harapva bele a kenyérbe, amit egy az egyben be is falt. Én pedig mivel nem volt mit mondanom neki, így lassan alvásba merültem...
***
Jópár órát aludhattam, mire egy a városban keltem fel. Testemen egy eddig ismeretlen takaró volt, lehet, hogy a katona terítette rám, hogy nehogy megfagyjak a vizes ruhákban, így miután azt megigazítottam magamon, egy halk -Köszönöm-öt hallattam a katona irányába. Ő pedig egy halvány mosollyal nézett rám, azután meg vissza az útra szegezte a tekintetét. Egészen csendben figyeltem a királyság magas kő épületeit és a halrajként ömlő emberek tömegét az utcákon, amíg meg nem álltunk egy már nem annyira szép kő épület előtt, amiről két nagy lobogó lógott le.
-Meghoztam a foglyot!-szólt a katona a hatalmas kétszárnyú kapu előtt álló őrökhöz, akik valamit mondtak neki, amit már nem tudtam annyira jól kivenni. A kapuk kinyíltak, hogy a kocsi behajtson és bent az udvaron gyakorlatozó katonákat láttam. Valószínüleg ez lesz a katonák épülete.
Előlről a katona leszállt és hátrajött mellém, de csak azért, hogy egy vasbilincset tegyen rám.
-Most le kell vinnem a zárdába téged, amíg nem jön valaki aki ki nem hallgat. Szóval... Ez a közös utunk vége.-tekerte rám a takarót, hogy ne essen le rólam és csendben követtem őt a poros "zárdába". A hely egy lyuk volt kőből. Vasráccsal az elején, a földön szalmával és egy fadeszka lánccal rögzítve a falra és egy apró vasrácsos ablak volt még magasan a falon. Ide terelt be a katona, majd levette a kötelet rólam, rajtam hagyva a vasbilincset és elment...
Azóta sem láttam őt újra.
Az utolsó dolog amit hallottam tőle a folyosó végén lévő másik őrnek szólt:
-Szóljatok a parancsnoknak, hogy a Varég lányt itt találja, én megyek pihenek és aztán holnap megyek vissza... Szóval jó szolgálatot.-Ezután már csak egy ajtó csattanása hallatszott, mielőtt egy másik őr egy kenyeret és egy kis vizeskulacsot dobott be a rácsok között nekem.
Ezután órákon át vártam, hogy valaki is érkezzen...

Az őrök szólnak a parancsnoknak, aki mivel egy rendkívüli fogolyról van szó szól a feletteseinek. Egy tábornok kér audenciát a trónterembe meghallgatásra, ahol elmondja, hogy egy nagyjából 12 éves Varég lány van a fogdában, várva arra, hogy eldöntsék mi legyen a sorsa.