Faj: sötételf
Frakció: a zevadari szekértolvajok csapatának egyik vezéralakja
Nem: nő
Kor: 38 év
Foglalkozás: szekértolvaj, útonálló, bandita és kardforgató
Mágiaszint: tanoncok szintje, noha szinte soha nem használja varázslatait, így meglehetősen gyenge mágiailag


Idegenekkel szemben hideg és távolságtartó, ami talán nem meglepő, elvégre egy számkivetett lázadó, akinek muszáj megválogatnia a bizalmasait, ha nem akarja megöletni magát vagy tömlöcben végezni egy árulás miatt. A küldetései, szekérlopási akciói során így sokszor mérlegelnie kell, kiért mit tesz kockára, noha ez elsősorban az általa ismeretlen sötételfekkel szemben érvényes, akik potenciális tagok lehetnek, ám aki a csapatában van és kiérdemelte a bizalmát, azt ádázul védelmezi és kiáll érte, tudva, csak összetartással élhetnek túl.
Elsőre talán egy kicsit merev személyiségnek tűnhet, akinek humora furcsa és inkább tűnik gúnyolódásnak, amit nem feltétlen vesz jónéven a sötételf. Néha a saját társai se feltétlenül tudják megítélni, bántó szándékkal emlegetett-e fel valamit vagy pusztán szarkasztikus viccnek szánta, ami nem egyszer okozott már gondot egy-egy társalgás során. Ebből tanulva igyekszik azonban segíteni a megértésben a másikat, ha érzékeli társasága bizonytalanságát vagy értetlenségét, ugyanakkor sokszor nem veszi észre ezeket az apró jeleket, ami miatt elkönyvelik egy tahónak.
Sötételfhez mérten meglepően őszinte, de nem kevéssé nyers és titkolózó, főleg magával, a múltjával és arcának jobb felével kapcsolatosan, és bár az előbbiről szóló kérdéseket jól bírja, az utóbbitól könnyen ingerelhetővé és ellenségessé válik. A bizalommal sok fajtársával ellentétben nem szokása visszaélni, így a tőle telhető legtöbbet megteszi, hogy az ígéreteket betartsa és a belé fektetett bizalom kiérdemelt maradjon, noha nem mindig sikerül a legjobb megoldás mellett döntenie. Nem segít számára az sem, hogy a tervezési szakaszon és a lopások végrehajtásának folyamatán kívül a számára érdektelen témák esetén türelmetlen és hirtelen haragú, és annak ellenére, hogy megtették a tábor egyik vezetőjévé, nem bizonyul a legjobbnak a kifinomult társalgásokhoz. A testbeszéd leolvasásában sem jeleskedik, ha nem egy-egy összecsapás során a következő mozdulatot kell megjósolnia, így nevezhető néha kínos beszélgetőtársnak is, hiába irányít karizmatikusan – azt tudatos és logikusan kivitelezhető céllal teszi, ahol nincs szükség erre a különös udvariaskodásra.
Az illemet csak hírből ismeri, de még így is jól neveltnek tekinthető egy félig utcán, félig harcosok közt felnőtt személyhez képest, ugyanis keveset káromkodik és tolerálhatóbb a modora. Sokak számára kedvelhetővé csak akkor válik, mikor megtapasztalják a táboron belül mutatott oldalát, melyben érzékelhető a szeretet egy különös, kissé szélsőséges formája esetlen törődés és próbálkozás képében, illetve buzgón, kifelé visszafogottan, szinte fojtottan mutatva mozgolódik benne a jóakarat, ami kezelhető egyfajta gyerekes naivitásnak is. Szándékai azonban tiszták: nem akarja, hogy bárkinek is keresztül kelljen mennie azon, amit a szellemek neki szántak, így a kiszolgáltatott személyekkel rögtön azonosul és szinte gondolkodás nélkül igyekszik segíteni rajtuk, hogy a saját, piszkos kezeivel feljebb rántsa őket, magára vállalva a terhüket.
A táborban tartózkodók állapotát a szívén viseli, illetve előszeretettel képzi ki az érdeklődő ifjakat, mikor éppen ott tartózkodik – ilyenkor már kevésbé bizonyul kedvesnek vagy törődőnek. Akárcsak beszélgetései legtöbbje során, ezen alkalmakkor is nyersen, már-már kíméletlenül közli a meglátásait és a tanonc által elkövetett hibákat, illetve a gyakorlóküzdelmek során sem fogja vissza magát, ami vegyes fogadtatást kap a tanulók részéről. Ezen túl kedvelt elfoglaltsága vadászni Szöcskével, noha az íj és nyilak nem számítanak a kedvelt, gyakran és jól alkalmazott eszközei közé. A nyomolvasás sem az elsőszámú erőssége, ám mivel ragadozóként Szöcske végzi el a munka nagyobb részét, annyira nagy súlya nincsen tetteinek – kihasználja, hogy egy kicsit kikapcsolódhat, és még csak nyomasztó gondolatok sem terhelik, amelyek magányos pillanataiban gyakran megkörnyékezik őt.
Habár nem mutatja jelét társaságban pusztán azért, mert nem szeret gyengének vagy érzékenynek mutatkozni, az ellene elkövetett rémségek ha nem is kísértik, de mindenképp nyomasztják őt. Az ekkor megjelenő borús ábrázatának ritkán vannak szemtanúi, hiszen amint a látóterébe kerül valaki, gondolatmenete visszatéved a jelenre és arra, mit tehet, hogy az jobb legyen. Egyébiránt sokat tűnődik a gyűlölt kiszolgáltatottságán és gyengeségén, ami buzdítja újabb edzéssorozatok végrehajtására, illetve sokat gondol még az akkori tetteire és az ezek alapján meghozott fogadalmaira. Ezen fogadalmak közé tartozik a régi énjéhez hasonlóan gyengék védelmezése, valamint a szükségtelen gyilkolás elkerülése, ugyanis van már elég vér a kezein, és nem kell, hogy még több legyen rajta.


Teljesen átlagos sötételfi magasságot tudhat a magáénak 184 centijével, alkatra pedig szikár, kissé sovány, köszönhetően az evési lehetőség gyakori hiányának vagy kevés élelemnek. Fizikuma a körülményei ellenére erős, ami részben a sötételf faj előnyei miatt vált számára lehetségessé, állapotát pedig rendszeres és hosszú edzésekkel igyekszik fenntartani – noha foglalkozása miatt nem hanyagolhatná el egyébként sem. Az elmúlt évtized kemény munkája során meglehetősen edzett nővé vált, akinek nem okoz nagy megerőltetést egy komolyabb erőpróba, de természetesen irreális mértékeket így sem ölt. Mozdulatai részben ettől katonásak és férfiasak, magabiztosak és szilárdak, kissé talán merevek is, ráadásul a tipikus női jegyek is nagyban tompultak kiképzésének, soványságának és öltözködésének hála, így ha nem fedi fel mások előtt a kilétét és arcát, sok esetben férfinak is hiszik őt.
Hajviselete bár nem szokatlan a sötételf alsóbb vagy katonai rétegeit tekintve, viszonylag ritkán látni olyan nőt, aki ennyire vadul hordaná: nagyrészt teljesen leborotválva, csak annyit és azon az oldalon hagyva meg krémszín fürtjeiből, hogy arcának jobb oldala állandó takarásban legyen, elrejtve ezáltal egy régi, hatalmas égési sérülést, mely egyben a jobb szeme világát is vette. Noha megtehetné, hogy különös hajviselete helyett ruhadarabbal fedje le arca elcsúfult részét, mégis inkább az extrém hajviselet mellett döntött, ezzel is kicsit erősítve a férfias megjelenés hatását. Ugyanezt a benyomást segítik a hegek is: egy vertikálisan átszeli szájának jobb szélét, baloldalt egy másik homlokától indul orcája közepéig, valamint horizontálisan végigfut még egy az arca közepén, mely egyik része eltűnik tincsei alatt. Az égésnyomokkal és annak történetével csak a bizalmasai vannak tisztában, minden más heggel, ami a testét tarkítja, büszkélkedik, hiszen vagy egy komolyabb és esetleg tanulságos harcból maradt hátra, vagy érdekes történet tartozik hozzá. Néhányat szörnytől szerzett, így nincs híján sem karmolás-, sem harapásnyomnak, de a sötételf katonákkal szembeni folytonos konfrontáció miatt gyakoriak a fegyverektől származó nyomok.
Bal szeme teljesen átlagos vöröses-rubinszínű, amiben legtöbb alkalommal a kihívás és hideg elszántság lángja táncol, és csak nagyon ritkán tükrözi teljesen azt a keserves, küzdelmekkel teli eseményeket, amin végig kellett mennie. Ha teljes mértékben nem is fejezi ki, vonásaiban ott rejtőzik egyfajta komor boldogság, a jövőbe nézés, hogy bár nem volt neki soha a legegyszerűbb, bizakodó, hogy jóra – vagy legalábbis jobbra fordul minden.
Az orra felfelé ívelő, már-már pisze, fülei néhány küzdelem miatt kissé cakkosak, ábrázata pedig szinte állandó jelleggel unott undort mutat vagy gúnyos kárörömöt. Kedvesebb és törődőbb oldalát viszonylag ritkán és igencsak szolidan fejezi ki: egy félmosoly vagy csendes nevetés, egy flegma, de annál bajrátsiasabb és piszkálódóbb vigyor, és ha ez meg is jelenik, sok esetben valami ruhadarab fedi arca alsó részét. Habár arra nem ügyel, hogy igényesen vagy esztétikusan öltözzön, a praktikusság nagy úr, így előszeretettel húz lábaira kényelmes, de már igencsak elhasznált csizmát és övvel ellátott nadrágot, egy hosszabb szabású fölsőt, valamint egy nyakban magas és bő, de erős tartású darabot, ami védelmet ugyan nem nagyon ad, mégis kényelmesebben érzi magát benne. Ezeken kívül rengeteg más övet hord, melyek közül néhány a hátán lévő kardjait és pajzsát tartja, egy másik pedig a derekén szorul apró bőrzacskókkal rajta, bennük gyakran némi élelemmel. Nyakában két lánc lóg, az egyik egy síp, mely hűséges hátasállatának Szöcskének a hívósípja – ennek hangját csak az állat érzékeli, olyan magasan szól -, a másik nyakék pedig mágiasemlegesítő hatással bír. Ezt még az arénából történő szökése során szerezte néhai gazdájától, és azóta is viseli nem csupán azért, mert hasznos, hanem trófeaként is.


Általános felszereléslista:
- két jellegzetes, egykezes kard, valamint egy kerek pajzs; ezeket a hátán tartja szíjakon
- mágiasemlegesítő nyakék, melyet szinte sose veszi le
- hívósíp, amelybe belefújva nem hallani semmit; azt a hangmagasságot egyedül Szöcske képes érzékelni (meg valószínűleg néhány szörny vagy vadállat)
- két tőr a combjaihoz erősítve
- egy-egy régi páncéldarab, egy a jobb vállán, valamint térdein

Hátasán, Szöcskén:
- váltásruha, köpeny, pokróc
- viszonylag tiszta kötszer és alkohol fertőtlenítésre
- némi élelem az útra, egy tömlő víz
- ruhákba csomagolt üst, három fatányér és néhány evőeszköz

Mágiasemlegesítő nyakék: egy apró mágikus tárgy, mely védelmezi viselőjét minden mágikus hatással szemben, amelynek nincs anyagisága, így fizikai, fogható és valós kivetülése, azonban viselője sem képes semmiféle mágia használatára.

Semmi sincs kifejezetten az ő birtokában, és ami van, azt többnyire megosztja a társaival a táborban, ami egy barlangrendszer mélyén található. Az itt kialakított otthonok egy része a lopott szekerek átalakításából, a helyi kövek és csontok felhasználásából készült, a többségük pedig sátrak, melyek különféle állatok és szörnyek bőréből kerültek felhúzásra. Neki is egy ilyen sátra van, és bár vonakodott, vezetőként a jelképesség miatt elfogadta az egyik erősebb, masszívabb szörny bőréből készült sátrat. Külseje pikkelyes és sötétszürke, szinte beleolvad a körülötte lévő szürkés-feketés kövek színébe, míg belül egy ponyvát és néhány kötelet használtak egy függőágy összerakásához, ami alvóhelyét biztosítja. Ezen kívül még néhány pokróc és ruhadarabok hevernek a földön, ülőhelyként szék helyett egy nagyobb, egyenesre csiszolt szikladarab szolgál, amit a hidegsége miatt lefedett több réteg takaróval. Ezeken kívül csiszolókövek vannak még a sátrában a fegyverei élezéséhez, de semmi más.

Szelídített állatok: Szöcske, akinek faját az egykori gyíklovasok gyakran alkalmazták élő vagy élőholt lovak helyett. Megjelenésben olyan, mint egy velociraptor, csak fehér, kosztól piszkos bunda fedi testét, mely védelmezi őt a hideg ellen. Egyedül tarajos pofája, karmos karjainak vége és csirkecsülkökhöz hasonlító alsó lábszára és lábfeje az, ahol szőrzet helyett kemény bőr található. Már egészen kicsi kora óta Zyleena mellett tartózkodik


Szülők: anyja prostituált volt, aki nem sokat törődött vele, és mikor olyan korba került, eladta; apját nem ismeri, de minden bizonnyal anyja valamelyik rendszeresen visszatérő kuncsaftja
Testvérek: ha van is, nem ismeri őket

- Amrekth Zrernar: hírhedt bajkeverő és szoknyavadász, noha ezt már csak akkor tudta meg, mikor meggyógyításra került a táborban. A semmi közepén talált rá a halála küszöbén, ám a szellemek kegyesek voltak a kölyökhöz, hogy a sikeres szekérlopásból arrafelé indult vissza. Számkivetettsége egyértelmű volt, így a szekérre rakta, hogy meggyógyítsa és bevegye a szekértolvajok csapatába, a felszereléséből és nála lévő eszközökből feltételezve, hasznos tagja lehet a csapatnak. Egy darabig összedolgoztak, ám végül a tolvajt a saját szeszélyei és függőségei egy másik útra terelték. Ettől függetlenül szívesen látja a táborában, ha hasznossá is teszi magát.

- Idiina Hurzyn: csapattárs és legközelebbi barát, aki gyenge egészségnek örvend. Sovány és erőtlen, ami miatt nem vehet részt a szekerek ellopásában és a fegyverforgatás mesterségére sem lehet kiképezni őt, viszont hasznos akart lenni, így a hozzá eljuttatott könyvekből, jegyzetekből tanul, hogyha mással nem is, de legalább némi gyógyítói és gyógynövényi tudással segítse a csapatot. Még akkor ismerkedtek össze, amikor gladiátorként kellett megküzdenie másokkal, és bár Idiina soha nem került az arénába gyengesége miatt, sötételf rabszolganőként felszolgálóként dolgoztatták. A vendégek kiszolgálásán túl a foglyok egy részének is ő vitte a napi élelmet – és így Zyleenának is. Közösen tervezték meg a szökésüket, amibe sok más foglyot is bevontak.

- 3 táborvezető (még kialakulóban, de mindannyian ugyanarról a helyről származó sötételfek: rabszolgák voltak és harcra kényszerítették őket az arénában)

- Összeköttető: az egyik táborvezető régi ismerőse, aki bár az elítélés napján nem tudott kiállni mellette, titkon most segíti őket információk átadásával.

- A tábor tagjai; egy részük idős, egy másik kölyök, de kellő létszámú felnőtt is része ennek ahhoz, hogy mindenkit el tudjanak látni élelemmel, még ha nem is a leglaktatóbb minden nap.


Habár csapata is ismert a sötételfek azon körében, akiket közvetlen közelről érint a jelenlétük (így kereskedők és kereskedéssel foglalkozó nemesek, házfők), vezéralakként többnyire őt tartják jellegzetes kardjai és megjelenése miatt még arca takarása ellenére is. Éppen ezért elég sokszor igyekeznek elkapni őt, hogy kikényszerítsék belőle társainak elárulását, és ha hajtóvadászat egyelőre nem is indult ellene nyíltan, amennyire az összeköttető informálta őket, busás jutalmazás jár annak, aki képes elfogni és feladni őt. Arcát csak a csapattársainak és bizalmasainak fedi fel, alkalmanként hozzá hasonló számkivetetteknek.


Területi ismeret:
- Zevadar: a birodalmat majdnem olyan jól ismeri, mint a saját tenyerét. Mivel a térképet képtelen elolvasni olvasási készség hiányában, kénytelen volt minden települést és helyszínt valahogy a fejébe vésni, ami segítséggel nagyrészt sikerült is, noha nem feltétlenül pontos minden szegleten. Értelemszerűen a gyakran bejárt részeket ismeri így, és ott tud hezitálás nélkül irányt mutatni, így például a saját táborát és annak környékét magabiztosan járja be, valamint a gyakran megtámadott kereskedelmi útvonalak sem jelentenek neki különösebb gondot tájékozódás terén. Települések közül a falvakat nem nehéz kiismerni azok néhányutcás felépítésével, ám Capital utcáit csak addig látta, amíg el nem adták gyerekkorában – a főváros így ismeretlen a számára, akárcsak a különféle hadvezéri és nemesi rezidenciák, melyeket szigorúan őriznek.


- Kardforgatás: habár sem a körülmények, sem a helyszín és tanár nem adatott meg a számára, hogy a kardforgatást szabályosan és annak hagyományos értelmében vett módszereit elsajátítsa, az arénában gladiátorként töltött évei során bőségesen szedett magára annyi gyakorlottságot és lesett el annyi technikát, amit a ringben tesztelt és fejlesztett, hogy egy átlagos katonával könnyen felvegye a versenyt, bizonyos körülmények közt kettővel vagy hárommal szemben is. Köszönhetően annak, hogy nem egy harcstílust követ, hanem rengeteg látottnak az ötvözetét alkalmazza, sok esetben előnyt ad neki másokkal szemben, hiszen váratlanabbnál váratlanabb megmozdulások érkezhetnek tőle, azonban ára is van: egyik technika sem tökéletes, így aki a vad, erőteljes csapásai közt megtalálja a gyengébb pontokat, könnyen megszakíthatja egy mozdulatsora láncolatát.

- Pajzshasználat: gladiátorként töltött évei során talán az első eszköz volt, amit a kezébe adtak a tőr mellé, és míg az utóbbinak a használata háttérbe szorult, addig a pajzs igencsak hasznosnak bizonyult nem csupán az arénában, de azon kívül is. Mivel állandó társa volt az évek során és állandó küzdelemre kényszerítették a rangosabb sötételfek szórakoztatására, gyakorlásból nem volt hiány, így, ha eleinte kényszerből is, de megtanulta használni a pajzsot a túlélés érdekében. Ezt a mai napig csiszolgatja, minden akciójára viszi magával hűséges kerekpajzsát, amit az egyik speciális kardjával egészít ki a másik kezében az esetleges harcok során.

- Kétfegyveres harcmodor: noha a kard-pajzs páros meglehetősen bevált nála, bizonyos esetekben nem volt lehetősége a pajzsot a keze ügyébe keríteni vagy nem volt értelme azt használni, gyakran gazdája és a nézők szadista döntéseinek köszönhetően. Habár rettentően megszenvedett érte, hogy másik keze is ráálljon a fegyverforgatásra, ekkoriban már sikerült társakat szereznie a foglyok közül, akik segítették őt a fejlődésben és így a két kard egyszerre történő forgatásának fokára is eljutott. Ez a tudás hasznosabbnak bizonyult olyan lények ellen, akiknél nehéz vagy inkább felesleges pajzzsal hárítani a csapásaikat a puszta erejükből vagy méretükből kifolyólag, és célratörőbb két fegyverrel okozni minél több sérülést a győzelem érdekében. Szituációtól függően gyakran használja a mai napig annak ellenére is, milyen sebezhetővé válik miatta.

- Más fegyverek használata: ugyan egyikben sem ért el különösebben félelmetes szintet, gladiátorként azonban kénytelen volt a fegyverek egy szélesebb tárházát elsajátítani legalább a túlélés és önvédelem szintjéig. Emiatt nem nevezhető szerencsétlennek sem tőrökkel, sem szálfegyverekkel a kezében, de értelemszerűen egy erre képzett személy könnyedén felül fog kerekedni rajta. Íjászkodásra is rákényszerült néha, de borzasztó célzóérzéke miatt a nyilakat szentségtelen módon inkább tőrként használta egy ponton túl a küzdelme során.

- Pusztakezes harcmodor: ha a fegyvert elvették tőle, nem maradt más megoldás, mint az ökleit használni. Mivel gladiátorként teljesen mindegy volt, hogy nőként vagy férfiként került a ringbe, őt sem kímélték; rengeteg pofont kapott és osztott egyaránt, noha végtelenül szerencsés módon fogat nem veszített ilyen alkalmak során – egy újabb kemény gyomrosért cserébe. Akárcsak a kardforgatás esetén, ezt sem a lehető legszabályszerűbben vagy legszakszerűbben sajátította el, de így is jó hasznát veszi az ökleinek nem csupán kocsmai verekedések során, hanem olyanok ellen is, akiknek fegyverük van, de páncéljuk nincs, ugyanis verekedései során saját tapasztalatból és mások ütéséből megtanulta, hol célszerű behúzni egyet. Szerencsére a fizikai ereje is megvan ehhez.

- Gerillaharcmodor: ez a tudás még igencsak friss a tárházában, köszönhetően annak, hogy csupán néhány éve kezdett el ezzel foglalkozni, méghozzá közvetlen a szökését követően. Az összeverődött csapat, akit megmentett, kijelölte őt a vezetők egyikévé, és mint olyan, kötelességének érezte az ellátásukat. Más megoldás híján a szekerek ellopását találták a legcélszerűbbnek és legkönnyebbnek, ehhez viszont szükség volt a rajtaütés-szerű támadás gyakorlására és kivitelezésére. Szerencsére az egyik társvezetőjének volt némi tapasztalata a meglepetéstámadáshoz, így azon a vonalon fejlesztették ezt tovább, mígnem a kereskedők és a kereskedelmi vonalakkal foglalkozó megbízók rémálmai nem lettek. Ismerik az útvonalakat és jól tudják, hol és miként lehet megfelelően elrejtőzni Zevadar területén, összeszokott csapatként pedig könnyedén felülkerekednek ilyen módon az őrzött szállítmányok katonáin.

- Térképismeret: olvasni ugyan nem tud, ám annyi megbeszélést tartott már társaival együtt, hogyha rámutatnak egy sötételf területre, annak azonnal tudja a nevét, nem kell hozzá olvasnia. Ezen felül külön erőfeszítést tett és időt szánt arra, hogy megjegyezze Zevadar területeinek elhelyezkedését és neveit, hogy ne kelljen újra és újra rákérdeznie, ugyanis kifejezetten frusztrálónak találta volna egy taktikai összebeszélés során. A térképet ennek köszönhetően tudja használni Zevadar területén, noha nem ő a legalkalmasabb személy arra, hogy az alapján vezessen bárkit is.

- Csillagászat: a térképekkel nem boldogul a legjobban, de a csillagok állandósága megfelelő segítséget nyújt neki, hogy képes legyen tájékozódni azok alapján. A nevüket ugyan egyik csillagképnek sem tudja, de a formájuk és esetlegesen másabb fénylésük, egymáshoz való viszonyuk elegendőnek bizonyul ahhoz, hogy magabiztosan elinduljon vagy folytassa a menetelést abba az irányba, ami neki éppen kell. Adott esetben a térképismeretét is kiegészítheti – vagy inkább meggyőződhet arról, hogy jól értelmezte a formákat a papíroson.

- Lovaglás: a szökését és Szöcske megtalálását követően, valamint a szekerek ellopásának rendszeresítésével kénytelen-kelletlen meg kellett tanulnia lovagolni. Tekintve, hogy a legtöbb esetben nem volt lehetősége nyeregbe ülni a sietősre vett távozásuk miatt, azonnal a nehezebb végénél fogta meg a gyakorlást, és rögtön szőrén ülte meg a hátasokat, mely természetesen nem mindig végződött jól. Mindeközben Szöcske elért abba a korba, ami lehetővé tette, hogy megüljék, ám egyedüli társként Zyleenát látta, így ő volt az egyetlen, akit hagyott a hátára ülni. Szabadidejében megfelelő mennyiségű gyakorlással elsajátította a lovaglást olyan szinten, hogyha a hátasállat felágaskodna valami miatt, akkor meg tudja magát tartani, noha elsősorban a saját szőrös jószágához szokott, nem a lovakhoz.

- Zevadari szörnyvilág ismerete (közepes): Zevadar területén utazva elkerülhetetlen, hogy a birodalomban található gyakoribb szörnyekkel ne találkozzon egyszer se. Így vagy úgy, de mindig összetűzésbe került néhány bestiával, idővel pedig kitapasztalta azok gyengeségeit és erősségeit, a mozdulataikat, valamint előfordulásuk helyét. Ennek köszönhetően a szekértolvajlásra szánt útjaira effektívebben tud felkészülni szörnytámadások ellen – vagy épp azok elkerülésére. Valamelyest képes felmérni, hogy mennyit érhetnek egy-egy bestiának bizonyos szervei és mikre használhatóak, de nincs nagy érdekeltsége azok begyűjtésében, hiszen egy bűnöző, akitől nem vennék meg, ő maga pedig nem tudná alkalmazni.

- Zevadari növényvilág ismerete (alap): pusztán Zevadar gyakori növényeit ismeri valamivel jobban, ezt is csupán annyira, hogy tudja, mi ehető és mi mérgező. Hasonló növényeket nem képes megkülönböztetni egymástól, így általában azokhoz nem is nyúl, ám ez a tudás elég lehet, hogy szélsőséges esetben élelem híján túléljen talált növények elfogyasztásával.

- Elsősegély: nem gyógyítónak készült, de harcosként számolnia kellett a sebesülésekkel. Gladiátorként ugyan nem foglalkoztak sebei fertőtlenítésével és azok bekötözésével, de nem volt nagy ördöngősség az alapokat elsajátítani Idiinától, aki nagyobb érdeklődést mutatott ezen szakterület irányába. Képes így a könnyebb sebeket gond nélkül ellátni, kitisztítani és bekötözni, és súlyosabb sérülések esetén is el tudja szorítani a tagot, hogy valamivel több időt kapjanak, míg gyógyítóhoz érnek. Ezen túl a sebek nem épp szakszerű összevarrását képes elvégezni, ha nagy szükség van rá, de ehhez az eszközök hiányoznak – és szerencsére ritkán is van rá szükség.

- Nyomolvasás: habár egy vadásszal nem ér fel nyomolvasást illetően, annyira ez a tudás elegendő neki, hogy a szörnyek lelőhelyét sejtse – és így azt is, milyen messzire kell elkerülni azokat. Ezen felül inkább sötételfek, szekerek és hátasállatok követését részesíti előnyben, hiszen ehhez kötődik jelenlegi illegális foglalkozása is, így az emlegetettek által hátrahagyott nyomokból könnyebben olvas, mint szörnyekéből, más állatokéból. Pontos időpontot, mikor járhattak az adott területen, nem feltétlenül tud mondani, és létszám esetén is csak egy nagyjábóli sejtése szokott lenni. Elsősorban felkészülésre alkalmas, semmint pontos adatok meghatározására.

- Precizitás - néma közlekedés, lopakodás: páncélzat híján nem nehéz halknak lennie, és bár közel sem olyan néma, mint egy kém, tolvaj vagy bérgyilkos, elég csendes és körültekintő ahhoz, hogy a legtöbb helyszínen feltűnés nélkül közlekedjen az árnyak között, ezzel megvalósítva néhány lesből történő támadást. Szörnyek, állatok, őt üldöző kutyák elől azonban aligha bújhat, ugyanis nem hord magával semmit, amivel elnyomhatja a saját szagát.

- A Vezető: alapvetően elég karizmatikus és meggyőző, főleg taktikai és logikus meglátásaival, csoportos irányítás esetén pedig képes a szokásosnál higgadtabban kezelni a helyzeteket, ugyanis ekkor mások jóllétét és megmentését tartja előtérben, semmint a saját helyzetét, ami feldühítheti vagy figyelmetlenné teheti. Csapattagjai, valamint azok, akiket felkarolt és a táborába vitt, megadják neki a bizalmat, támogatva őt a döntéseiben, legyen az akár egy kockázatosabb akció.

Egyéb érdekességek:
- nem tud írni és olvasni sem
- nem tud úszni
- gyenge mágiahasználó, szinte sose használja