Faj: erdei elf - nemeself
Frakció: Erdei Elfek Királysága
Nem: nő
Kor: 72 év
Foglalkozás: nemeself - királyi katona, tiszt (pontosítás akkor, ha meglesz az elfek ranglétrája)
Mágiaszint: Ahrmaesuol (gyógyítók szintje)
Állati alak: tigrispiton


A saját környezetében meglehetősen vitatott jelenség – a nemesi kör egy része elfogadja őt teljesértékű társukként, a másikuk inkább kétkedőn és ellenségesen kezeli. Tagadhatatlanul egy furcsa jelenség az erdei elfekével jóformán ellentmondó viselkedésével – nincs benne az a fajta tiszta, őszinte megközelítés, ami az awyrisiak nagy részében megtalálható, így gyakran szokatlan módon közelíti meg a problémát, ami értékes taggá teszi őt a megbeszélések során. Nem ódzkodik a hátbatámadástól sem, ha azt találja effektívnek; a lovagiasság vagy igazságos harc nem él benne megszeghetetlen tabuként, elvégre az élet nem az igazságosságról szól – a sötételfek elleni harc meg főleg nem. Szinte kivétel nélkül azt nézi, mi a számára előnyös és praktikus, az ezzel járó váratlanságot pedig mindig kihasználja, ami az elfekről alkotott általános vélemény miatt gyakran elérhető opció.
A faj által közkedvelt nyugalom nem éppen a kenyere, noha a vándorlás nyújtotta izgalmak cseppet sem kielégítőek a számára, hiába, hogy nyughatatlanok álma ez. Túlságosan lusta ahhoz, hogy hosszú utazásokba kezdjen és végig is akarja vinni azt; inkább üldögél egy vaskos faágon vagy otthon, de még ahhoz is van mersze aluszékony természetével, hogy mikor kevésbé fontos munkát bíznak rá, egyszerűen csak átaludja a kötelességét – és ebből sajnos egyre kevesebbet kap, köszönhetően felettesének okos módszerei miatt. Bosszankodni ugyanakkor nem bosszankodik miatta; nem az a típus, aki gyorsan felkapná a vizet, inkább a kimért fajta, aki jót szórakozik szinte mindenen, de legfőképp azon, amibe nem vonják őt bele és külsősként kacaghat a botrányokon. Nyughatatlanságát éppen ezért bőven kielégíti az, ha a környezetében történt valami izgalmas, amiről mindenki beszél – igazi pletykásnak is lehetne őt nevezni emiatt, de élvezi, mikor tálcán kínálják neki az izgalmasabbnál izgalmasabb elbeszéléseket. Alapvetően ilyen mesékből nem lenne sok, hiszen fajuk igencsak békés típus, ám a királylány folyamatos eltűnései miatt sokszor áll a palota a feje tetejére, és az ezzel járó káoszt már-már szárított gyümölcsök társaságában kíséri figyelemmel.
Noha az erdeiek szinte sose támadnak elsőként, előszeretettel vesz részt a stratégiák megbeszélésében és a politikai helyzettel járó változások megvitatásában, ha csak hallgatóként is. Másfajta mentalitása miatt azonban alkalmanként egészen újfajta megvilágításba helyezhet egy helyzetet, ami miatt többen elkezdték azt rebesgetni, hogy valószínűleg csak a szokatlan, de előrevezető észrevételei miatt van abban a pozícióban, amiben, egyébiránt biztos lefokozták volna, viszont még olyan mendemondákról is értesült, miszerint sötételf fattyú. Nem is meglepő ez annyira, hiszen nem minden erdeire jellemző a sunyiság és álnokság, amit a sötételfeken kívül ő is a sajátjának tudhat, és bár ez csak halványan kerül kimutatásra mások számára, a tekintetében ott van valami nyugtalanító. Ezt ugyanakkor puhítja barátságos mosolygóssága, valamint szarkasztikus és szórakozott megnyilvánulásai, aminek köszönhetően vagy nem lehet teljes mértékben komolyan venni – vagy igazán kellemetlen társaság.
Semmivel sem több egy átlagos katonánál – habár a mágiaágat sikerült elsajátítania, közel sem olyan erős egyik képessége sem, mintha rendesen kitanult volna mindent belőle. Annyihoz persze elég, hogy a saját megoldásaiban tudja alkalmazni, leginkább igyekezve a cseles módszerekhez folyamodni, mintsem szemtől szemben, puszta erőből véghez vinni az elképzeléseit. Fizikailag sem tartozik a különösen erősek közé, és bár meglehetősen lusta életmódot tud folytatni, a katonaság minimumaként állóképességet bőven szedett magára, mely az odaszúrós beszélőkéje mellett talán a legjobb. Íjászatban és kardforgatásban is csak annyira felel meg, amennyire kell és amennyivel még benn maradhat a nemesi kör magasabb pozíciójai között, így ebben a kettő ágazatban sem bizonyul kiemelkedően jónak, ám mikor kirendelik őt egy csapat élére, meglepő teljesítményre képes összeszedettségével, a parancsok precíz kiosztásával és gyors reakcióival, nem beszélve találékonyságáról. Ha egyszerű katonaként nem is nevezhető elismertnek, csapatvezetőként kifogástalan – leszámítva természetesen a személyiségéből fakadó felháborító megmozdulásokat.
A királyi párhoz teljes mértékű hűséggel fordul, noha vannak megkérdőjelezhető tettei vagy megjegyzései, azokat az esetek többségében eltussolja, így senki sem gyanakszik rá – vagy ha igen, nincs kézzelfogható bizonyíték róla. Nem mintha ne lennének róla mindenféle pletykák csupán a különös hozzáállása miatt vagy azért, mert hagyománytörő módon kopasz, sok erdei elf méltatlankodására vagy egyenes felháborodására. A lustasága sem segít azon, hogy jobb szemmel nézzenek rá, ugyanakkor elérni bármikor el tudják a telepatikus kapcsolatnak hála, ám az érdeklődését ritkán lehet úgy felkelteni, hogy végig aktívan részt vegyen egy-egy feladat során. Amíg nem válik komollyá a szituáció vagy amíg nem lát rá az esetlegesen baljós következményekre, addig nem is veszi túlságosan komolyan azt, de amint kiszagolja a közelgő bajt, a megnyilvánulásainak szóhasználatán sokat ugyan nem változtat, tartalmuk célirányosan a feltételezhető baj elhárítására összpontosulnak.

Alkatra kicsit magasabb az átlag erdeihez képest, elfies vékonysága pedig rásegít a vézna, nyúlánk benyomásra. Bár a fajra jellegzetes törékenység nála is érvényesül, feszes, megrendíthetetlen tartása miatt kevésbé érzékelhető a fajtársakhoz képest; izomzata szikár, fizikumban edzett, ahogyan az egy katonához illik. Kemény és kitartó gyakorlatai nyomán hegekkel teliek hosszú karjai és fegyverforgatástól durva kezei, de ezek nem csupán a kitartását jelezhetik mások számára, hanem azt a hosszú utat is, aminek elején még mennyire képzetlen volt és mennyire nem értett ehhez. Félrevezető lehet a hegek mennyisége, hiszen látványos erőfeszítései ellenére nincs a legjobbak legjobbjai között.
Cseppet sem nevezhető nőiesnek sem alkatra, sem mozgásra annak ellenére sem, hogy erdei elf; inkább férfias hatást kelt magabiztos és szilárd mozdulataival, melyben ott van valamiféle megfoghatatlan, kényelmetlen érzet, a simulékony, egyben mégis idegeket borzoló sunyiság. Az egész lényében ott lapul egy sokak számára kellemetlen közvetlenség és olyan különcökre jellemző játékosság és kihívás, amit gyakran összekevernek az árulók becsapós álnokságával, megbízhatatlan kisugárzásával. Beszédével sem sokat változik ez a benyomás, ugyanis, akárcsak kisugárzásban, hangban ugyanúgy egy megbízhatatlan személynek érződik, aki állandóan rángatja a mézesmadzagot a saját java érdekében. Önkéntelenül is behízelgő, ami nem egy esetben váltott ki elsősorban fajtársaiból kényelmetlenséget, kis híján ellenszenvet ébresztve, ami részben rásegített arra, hogy megosztó jelenséggé váljon az elfek nemesi körében.
Talán az egyik legnagyobb megkülönböztetője a haja - vagyis inkább annak hiánya, ugyanis a faji tradíciókkal teljesen ellenmenve leborotválva hordja. Régi ismerősei látták még őt hosszú, barna fürtjeivel, és mikor a levágatása mellett döntött, alig ismertek rá – és azóta sem óhajtott visszanöveszteni. Gyakran ellentétek tüzébe kerül emiatt és ki is nézik ezen megbotránkoztató húzásának hála, de ez a fajta számkivetettség szemlátomást nem zavarja; büszke járásával csak még inkább kinyitja a bicskát néhány nemes zsebében. Jeges pillantása is mintha csak a bicskanyitogatásra lett volna kitalálva; metsző, egyben megbotránkoztatóan kihívó és felszólalásra sarkalló, a benne csillogó szórakozottság pedig nem egyszer fokozta a körülötte lévő érzelmi káosz intenzitását egy új szintre.
Arca csontos, álla kissé hegyes, ami miatt nagyon sokan úgy hiszik, drasztikusan lefogyott, vonásai a szokásosnál élesebbek, mely gyakran ösztönösen bizalmatlanságot vált ki, ajkai vékonyak és mindig egy csibészes félmosolyra görbülnek, szemöldöke pedig talán ez az egyetlen emlékeztetője annak, hogy milyen színű is lenne a haja, ha hagyná megnőni. Hegyes füleiben nem hord ékszert, nyaklánca, karkötője, egyéb kiegészítője ugyanúgy nincsen, a ruhák közt is inkább a lezserebb, egyszerűbb öltözeteket kedveli, semmint a díszes darabokat. Abból is birtokol néhányat, köszönhetően a rangjának és hivatásának, mely miatt kénytelen megjelenni néhány unalmasnak vélt estélyen, de legalább azon idő alatt is borzolhatja az idegeket csillogó feje búbjával. Általában azonban katonai öltözékében látni őt, a legtöbben szolgálat közben találkoznak vele, így a kristálypáncélzata nagyban takarja felsőtestét; oldalán az övéről függ a nemeseknek járó kristálykard, kiküldetés esetén pedig íj és nyilak is találhatóak nála. Ezen felül főleg egy kényelmesre betört csizmát hord, szabásában bővebb nadrág és könnyű fölső van rajta elfi motívumokkal teleszőve, ami nem korlátozza őt a mozgásban. Övéhez csatolva található továbbá egy vadászkés és egy tőr, noha nem kerülnek túl gyakran felhasználásra - az esetek többségében a tokban pihennek.

Általános felszereléslista:
- Nemesek alapfelszerelése: kristálykard, kristálypáncél és három speciális kristálynyílvessző: egy bénítómérget tartalmazó, egy recézett, valamint egy, melynek szokatlanul nagy az átütőereje (páncélt is átüt)
- Íj és egy tegez nyílvessző a hátán, ez általában 15 db; tart magánál egy másik tegeznyi nyílvesszőt vagy nyeregtáskában, vagy hátizsákhoz erősítve
- Táskában gyújtóeszközök, két méregüvegcse, egy üvegcse ellenszer, egy tömlőnyi víz, fájdalomcsillapító növények, ha ismeretlen vidékre mennek, akkor tokban térkép
- Hosszú utazás esetén váltóruha és pokróc a táskában, hideg helyekre készülve meleg öltözet
- Övére csatolva tokban egy tőr és egy nyúzókés az egyik oldalon, a másikon egy kicsi bőrzacskóban ehető gyökerek és gombafélék
- Egyszerű, tündemotívumos nyakék: már látványra is teljesen átlagosnak tűnő tárgy ez, amit olcsón meg lehetne szerezni szinte bármelyik tündepiacon kicsit más formákkal. A zsinegre egy sötétzöld, szinte már fekete alapszínű medált fűztek, amelynek tetején arannyal festett mintázat egyértelműen a tündék sajátja. A medál alól levelek és indák hullámzanak a festékkel egyező aranyszínben, körülölelve a medált, amit kétoldalról egy-egy kanyargó, hullámzó kígyó fog közre nyitott szájukban lévő méregfogaikkal, mintha ketté akarnák azt harapni és lenyelni. Rhosan utolsó ajándéka ez.


Egyelőre nincs birtokában egy mágikus tárgynak sem.

Awrynban, az elf fővárosban van egy saját házikója egy hatalmasra nőtt fa vaskos ágán. Tipikus erdei lakás, kicsi, de neki pont elegendő helyet biztosít a mindennapjaihoz. Ezen felül bár nem az ő tulajdonában van, de családjának egy falusi háza is van, melyet a földben alakítottak ki a gyökerek közé, ehhez pedig egy kisebb vadászműhely is kapcsolódik, de ez már a fa egyik lentebbi oldalágán.

Szelídített állatok: Nincs háziállata, de a természetmágia miatt az awyrisi élőlények megszólítása csak annyira okoz gondot, mint egy átlagos elfnek: nem nagyon.


Szülők: apja vadászként tevékenykedik a mai napig szülőfalujában, anyja pedig hol az ő munkájában segíti nyúzásban, a begyűjtött hús tárolásában, hol az ottani állattenyésztés feladatainak tesz eleget
Testvérek: hat testvére van, ő a harmadik legidősebb
- elsőszülött nővére a ruhakészítéssel foglalkozik, egy vadászhoz házasodott, már több gyerekük is született
- másodszülött bátyja katonának állt, jóformán róla vett példát és pár éven belül követte őt; a sötételfekkel vívott csatában halt meg
- negyedik lány, katonához ment feleségül, aki az egyik kikötőben szolgál őrként; szakácsként és felszolgálóként dolgozik az egyik fogadóban, gyerekük még nincsen
- ötödik egy öccs, aki a családi fogallkozás egyik felét továbbvéve állattenyésztéssel foglalkozik egy másik faluban, egyedülálló
- hatodik egy húg, aki még otthon tartózkodik, segítve apját a vadászatban; magának való és elzárkózó, nem sok ismeretsége van; egyedülálló
- legkisebb testvére egy fiú, mágiai érzékenysége miatt tanítónak állt, és bár még messze nem végezte el a kiképzése egészét, fiatalokat már oktathat a természetmágia első lépcsőire; egyedülálló, de már udvarolgat egy hozzá hasonló és vele egykorú mágusnak


- Eliarion, erdei elf király: habár nem közvetlen közelségből szolgálhatja a királyt testőrként, mint az elitek elitje, felküzdötte magát annyira randban, elismerésben és figyelemben, hogy az uralkodó többször is magához kéresse elsősorban külhoni feladatok elvégzése miatt. Alázatos és hűséges az irányába, többszörös tiszteletét pedig igyekezett mindig is kifejezni a rábízott feladatok sikeres elvégzésével, részben

- Amerith, erdei elf királynő: Eliarion miatt ismeri, hiszen az uralkodó felesége, bár nem sokszor volt szava hozzá, köszönhetően a nő visszahúzódó, álmodozó személyiségének. Tisztelni tiszteli, hiszen az uralkodói pár egy tagja, de mélyen elhallgatott véleménye, miszerint alkalmatlannak találja a posztjára.

- Lorelei, erdei elf királylány: a várományos trónörökös, az elsőszülött lány, akihez nem rendelték ki egyszer sem, sokszor látta őt a palotában tanulni, felkészülni, hogy a jövőjét és sorsát a kezébe véve jó királynő lehessen. Pár futó beszélgetést leszámítva szorosabb kötelék nem alakult ki közöttük, és ez sajnos nem is változott azóta se, ugyanis sötételf átok áldozata lett.

- Eléndra, erdei elf királylány: Lorelei-jel ellentétben rá sokszor kellett vigyáznia és felügyelnie, hogy megakadályozza az elszökéseit, de amíg mindenki más kezei közül kicsúszik a lány talányos megoldásaival és szökési kísérleteivel, addig ő sem fárad különösebben, hogy megállítsa szórakozásában. Támogatja annak falánk kíváncsiságát, hogy világot akarjon látni, és úgy véli, a múltban történtek nyomán kellő óvatosság vagy előretekintés van benne a baj megelőzésére (vagy inkább megoldására), még ha jelét nem is feltétlen mutatja erre. Nem hinné, hogy a közeljövőben fog jó királynővé válni, de bízik abban, hogy kellő tapasztalatot fog gyűjteni, ami elegendő lesz ahhoz, hogy szülei nyugodt szívvel adhassák át neki ezt a felelősséget, amire kezdetben nem volt hivatott.

- Egil Stoneheart: kíméletlen tortúrák kreálásának nagymestere; az egyik legjelentősebb katonai kiképzője volt hosszú éveken keresztül. Elsősorban neki köszönheti jelenlegi fizikai edzettségét és állóképességét, harci tudását, ugyanis nem sajnált többször lefuttatni ötven perceket vagy kétszer annyi fekvőtámaszt csináltatni, mint ígérte pusztán egy kelletlen odaszúrás miatt – amiért persze nem voltak hálásak neki a társai. A férfi ugyanúgy szigorúan kezelte mind az íjászatot és fegyverforgatást, a pusztakezes harcmodort, és talán kiképzője emlékeiből ő már kikopott, hogy mindig egy kicsivel a követelmény felett sikerült átcsúsznia a vizsgákon, saját emlékei közt élénken élnek a képek és hangok, ahogy újabb és újabb kiáltó, pattogó parancsot oszt ki, szinte csak a hangjával zúzva mindenkit a földbe.

- Ava Laralytha: a gyógynövények és mérgek nagytudású mágusa Egilhez hasonlóan nagyszerű és keménykezű tanítója volt, aki ugyanúgy formálta őt a fokozott katonai kiképzés során. Bár a nő elsőre mindig vajszívűnek tűnt, aki könnyedén átengedne bárkit a vizsgáján még akkor is, ha rosszul teljesített, hamar kiderült, hogy a legkisebb rontást is észrevette és ugyanúgy kiosztotta a főzet tulajdonosát miatta. Kőkemény odafigyelés volt az ára magas elvárásainak, és már akkor verejtékezett a csapat, mikor még csak a kezükhöz kapták a felhasználandó eszközöket. A nő keveseket dicsért meg – de annál több személyt szaggatott ízekre szidalmaival, ha nem megfelelően magolt be valamit vagy az elsősegély nyújtását nem megfelelően végezte el. Segíteni azonban mindig segített annak, aki kérte vagy igényelte, újra és újra elmagyarázta a lehető legnagyobb türelemmel és részletességgel, hogy a tanoncok fejébe vésse a teendőket, főleg akkor, amikor a természetmágiáról beszélt és annak alkalmazható formáit mutatta meg és tanította a lehető legjobban öntve szavakba, mit kell várni és mit kell keresni, ha a természet hangja után hallgatóznak, ha keresik az elfeket és növényeket, állatokat összekötő fonalakat. A csípős megjegyzései mögött mindig lehetett érezni a törődést, főleg a magyarázatai során, és a célt, hogy kiváló és kifogástalan tudással rendelkezzenek, ami hasznos a csatatéren.

- Filverel Laralytha: nehéz lenne elfelejteni a harmadik tartópillérét oktatásának, ugyanis az így is elképesztően kemény kiképzést még keményebbé tette Filverel, aki Egilhez hasonlóan fegyverforgatást tanított, noha ő a hagyományos módon hagyományos megközelítéssel. Merőben más volt a két férfinak a hozzáállása és stílusa, viszont megtapasztalva ezt a két különböző módszert, nagyon sokat tanult harcmodorokról, noha Filverelnél a fegyverforgatás mellett nagy hangsúlyt kapott a politikai ismeretek megszerzése, a taktikák és stratégiák átbeszélése, a különböző fajokról ismertek átvétele, és mivel a férfi sosem rejtette véka alá véleményét, alapos indokokkal szinte mindenre választ kaptak, mi a rossz az egyik meglátásban, vagy mi éppen a jó, noha érezhetően mindig a praktikusságot helyezte előtérbe és katonai szemmel ítélkezett a történtek felett.

- Felaern Laralytha: sok közük ugyan nem volt egymáshoz, de katonatársakként – és mivel az apja kiképezte őt – elkerülhetetlen, hogy ne ismerjék egymást. Szórakoztatónak találja a férfi nyers, nagyon visszafogott modorát, és ha a jelenlétét nem is erőlteti körülötte, mikor egy feladatra vagy egy posztra osztják ki, előszeretettel törögeti, repesztgeti azt a jeget, amit maga köré vont. Különösebben érdekfeszítő reakciót még nem váltott ki belőle, de ami késik, nem múlik.

- Királyi katonák és egyéb nemesek nagy része, valamint az erdő- és határőrök kisebb csoportja: katonaként és azok közül is magasrangú tisztként elég sok hozzá hasonló beosztású erdeit ismer, főleg a csoportos feladatok miatt, amikor összeválogatják őket, hogy szórakoztassa őket számukra nem feltétlenül mókás megjegyzéseivel és jelenlétével. Elsősorban a palota környékén járőröző és szolgáló személyeket ismeri, valamint a palota egyéb személyzetét, és ritkán, mikor változatosságnak és egyfajta büntetésnek a határokhoz osztják egy-két hónapra, akkor volt lehetősége több csapatot is megismerni, akik a birodalom szélén őrködnek.

- Rhosan Avernys: egy kicsit ügyetlen, de csupaszív és lelkes mágust ismerhetett meg a személyében, akit érdekeltek a régi iratok, ősi történetek és feljegyzések. Akkor ismerkedett vele össze, amikor a városba költözött a kiképzése miatt, hosszú ideig pedig néhány szóváltást leszámítva nem alakult ki szorosabb kapcsolat közöttük. Persze mikor Avánál elkezdődött a mágikus tanulása, akkor szokatlanul sokszor találkoztak, köszönhetően annak, hogy Rhosan is Ava alatt tanult. Rhosan végül elkezdett közeledni hozzá, egyre többször szólította meg és egyre több időt töltöttek együtt, sokáig csak barátként vagy testvérként gondolva a férfira, aki vigaszt nyújtott neki, mikor elveszítette bátyját a sötételfek elleni csatában. A jó viszonyuk csak erősödött segítségének köszönhetően, évekkel később viszont egy gyógyíthatatlan betegség miatt kihullott a férfi haja, mely az ő számára jelentett nehéz időszakot. Viszonozva az akkori segítséget, Daratrine kopaszra borotváltatta a fejét, hogy barátja ne érezze magát egyedül, amíg megtalálják a gyógymódot, ami végül sosem jött el. A halálos ágyán feküdve adta át a nőnek az ajándékot, ami örök hűségét és szerelmét szimbolizálta, pár nappal később pedig már a temetésének helyét és időpontját választották ki.

A katonaságon belül, főleg a palotában szolgálók és palotai alkalmazottak között kifejezetten nagy a neve, noha nincs feltétlenül pozitív visszhangja. Habár jó szolgálatot tesz az udvarban, mikor a szükség megkívánja és a tét is elég nagy, sokan lustának, felelőtlennek és alkalmatlannak tartják az eredményei ellenére is, pusztán az első benyomás, az alapvető viselkedése és megjelenése miatt. Hagyománytörő hajviselete és kényelmetlen, odaszúró megjegyzései a mai napig további megbotránkoztatás forrása a konzervatívabb, idősebb elfek között, és sok fiatal ugyanúgy rosszalló pillantással nézi a kopasz koponyát és ellenszenvvel, megvetéssel viselik el jelenlétét, még ha valahol bizonyára el is ismerik a nő teljesítményét.

Területi ismeret:
- Awryn városa: már több évtizede él a városban, így ennek és a katonai munkája miatt az őrjáratok során bőven volt ideje kiismerni annak területét és környékét. Elsősorban az őrjáratok útvonalát ismeri, ami minden fontosabb épületet és “utcát” lefed, így eltévedni biztos nem fog. Ha nem is emlékszik a település minden részletére a legpontosabban, így például az eldugodtabb vagy újabb épületeket, amiket a szokásosnál mondjuk magasabbra terveztek, nem feltétlen fogja tudni, ám ami éppen kell, azt kétségtelenül gyorsan megtalálja.

- Awyris területe és annak határvidéke: katonaként nem csupán a palotában vagy akörül kell járőröznie. Alacsonyabb rangban gyakran küldték őt ki Awyris különböző pontjaira járőrözés céljából, hol faluba, városba, hol az erdő egy veszélyesebb pontjára ellenőrizni. Ezen kívül a határvidéken is gyakran megfordult hasonló feladatkör ellátása miatt, így a katonaságban szinte mindenhol vannak kedvesebb vagy fanyalgósabb ismerősei. Az erdőnek természetesen nem minden szegletét ismeri, de a legtöbb lakott helyen ismerős annyira, hogy ne tévedjen el túlságosan – ha mégis, akkor ott vannak a növények, amelyek útbaigazítják.

- Írás-olvasás: habár családja nem a rangosak vagy emberi szemmel nézve gazdagok közé tartozik, a kultúrából fakadóan még szülőfalujában egy vén elfnél tanult írni és olvasni, míg anyja és apja a napi munkáját végezte. Esténként a szülők figyelemmel kísérték a fejlődését, segítették abban, amiben megakadt, a szeretetük és bátorításuk pedig hamar lelkes tanulóvá tették őt, így a kezdeti nehézségek után meglepő gyorsasággal tanult meg olvasni és írni egyaránt. Írása ugyanakkor sosem volt a legszebb, sokszor a megbicsakló jelzőt aggatják rá furcsa vonaltördelései miatt.

- Csillagászat: részben katonai kötelességből, részben a Stoneheart tanfolyam túlélőjeként elsajátította a csillagászat tájékozódásra használatos szintjét. Habár nem ismer minden csillagképet – és puszta érdektelenségből nem is fög -, azok alapján, ha éppen nem a fák lombjai takarásában van az égbolt, könnyedén meg tudja állapítani, milyen irányba kell indulniuk vagy épp milyenbe tartanak.

- Térképismeret: katonai tervek és taktikák megbeszélése nem történhet meg egy térkép jelenléte nélkül, így jóformán az első alapvető tudás volt, amit a katonaság során magára szedett. Fogékonynak bizonyult erre, a tájegységek, területek megjegyzése sosem okozott neki különösebb nehézséget, a kereskedelmi és egyéb útvonalakhoz hasonlóan. A taktikai megbeszélésen is sokszor mutatott rá lehetséges útvonalakra, opciókra, kiemelve néhány területet, amit nem szabadott figyelmen kívül hagyniuk, és ha másért nem a sakk helyett neki igazán jó elfoglaltság egy térképen vívnia az elmejátékokat.

- Lovaglás: noha Awyrisban a lovak nincsenek nagy használatban, köszönhetően a terület gazdag aljnövényzetének, ami miatt inkább előnytelenné válik az ilyen hátasállat igénybevétele, nem okoz neki gondot a megülése. Főleg ugyanakkor az Awyrisban honos hátasállatok megülését gyakorolta, melyek képesek gyorsan áthaladni a buja aljnövényzeten, vagy esetleg felmászni néhány vaskos fára, amelynek összefonódó ágain folytathatják az utat. Ilyen állatok lovaglás céljából való felhasználása nem okoz neki gondot, ismeri azok alapvető viselkedését és várható reakcióit, így effektíven tud a váratlan helyzetekre reagálni a hátasállat várható reagálásának ismeretében.

- Politikai ismeretek: politikai ismeretek híján aligha lehetne a király már-már közvetlen szolgálatában. Habár ritkán küldik őt más birodalmak területére, kellően tájékozott ahhoz, hogy ismerje az ottani politikai eljárásokat, így a szokásokat, üdvözléseket a magasabb körökben, amelyek könnyíthetik a kommunikációt két nép között. Persze ez igencsak korlátos, hiszen ő elsősorban nem egy diplomata vagy küldött, de alapvetően tisztában van azzal, mit szabad és mi illetlenség. Ezeken kívül főleg Awyris helyzetével van tisztában, más népekkel való kapcsolattal, kereskedelmi útvonalakkal a birodalmon belül, valamint a nevesebb személyek kilétének és nevének felidézésében is ritkán van gondja.

- A Stoneheart tanfolyam túlélője: mivel ambíciózus módon a legjobbak közé akart tartozni, az első néhány bevezető évet követően az elit egységeknek szánt kiképzésre jelentkezett, amelynek nehézségéről sok katona panaszkodott, valamint szokatlanul magas volt a kiesési száma. Habár soha nem tartozott a legjobbak közé sem mágiailag, sem fegyverhasználatban, mindig átcsusszant az ezekhez köthető felméréseken, vizsgákon, köszönhetően részben kitartásának, részben a már-már nyomasztó szigornak és magas elvárásoknak, amikhez izzadással teli, rengeteg gyakorlatozás után sikerült valamelyest felnőnie. A tréning komolyan megemelte az állóképességét, fizikumát és tudását, ami szükséges a katonaléthez, a fegyverek szélesebb arzenáljával képes bánni Stoneheart kiképzőtisztjének köszönhetően, Avának hála pedig a gyógy- és mágiaismerete szélesedett, előbbi kapcsán is elsősorban mérgek és azok ellenszerei terén, míg Felaern a taktikai és politikai ismereteket sulykolta.

- Gerillaharcmodor: a Stoneheart tanfolyam részeként került elsajátításra, ami megfelelő előkészületet, a csapatbontáshoz és azok elhelyezéséhez jó taktikai érzéket és rejtőzködési módszert, helyet igényelt. Mivel Stoneheart kiképzőtiszt nem rajongott túlságosan a mágiáért, ezért elsősorban az ilyen típusú gyakorlatozások során anyagokat használtak fel saját maguk elrejtésére, bekenték az arcukat és ruhájukat, ha kellett, nem nyúlva a mágia adta lehetőségekhez, melyek ilyen előkészület nélkül is megkönnyítették volna a beolvadást. A különféle terepeken való gyakorlással, tesztekkel nagyobb rálátást kapott a különböző helyszíneken található alkalmas rejtekhelyekről, így jobb ítélőkészsége is van bújkálás esetére. Stoneheart kiképzőtiszt által tanítottak során talán ebben jeleskedett egyedül.

- Kardforgatás: habár a bot- és lándzsafélékkel sem annyira ügyetlen, mint egy sima paraszt lenne, az elf hagyományoknak megfelelően közelharci fegyvernek inkább az elf pengét választotta – ráadásul nemessé avatásakor a kristálykard megkapása csak bizonyította döntésének helyességét. Köszönhetően a Stoneheart kiképzésnek, az átlagos katonánál jobban forgatja a kardot, noha elsősorban eszére és furfangosságára hagyatkozik egy-egy csatában, harcban, ahol szinte már a sötételfek kegyetlen hátbatámadásait is hagyja érvényesülni szégyenérzet nélkül.

- Íjászat: az elfek másik klasszikus fegyverére ugyanúgy jutott több év, sőt, évtized, hogy elsajátíthassa, és az íjjal való bánás ugyanúgy terítékre került a Stoneheart tanfolyam során. A magas elvárások miatt a tőle telhető legnagyobb precizitással igyekezte fejleszteni képességeit, noha nem sokkal haladta meg az átlagosnál jobb íjász címet, ami elegendő volt, hogy átcsússzon a felmérésen. Közelebbi dolgokat gond nélkül eltalál, de közepesen messzi távok esetén és attól messzebb jócskán csökken a pontossága, főleg, ha a célpont mozog, elf íj ide vagy oda.

- Elsősegély: a harcok után fontos ellátni a sebesült társakat, nehogy elfertőződjön a sérülésük, és bár közel sem olyan jó, mint egy gyógyító, a gyógyító mágiája is roppantmód gyenge, az alapellátást képes biztosítani: fertőtleníteni alkohollal, majd bekötözni a sebet, esetleg elszorítani, hogy ne vérezzen el. Adott esetben az újraélesztéssel is megpróbálkozik a mellkasi lökésekkel - mindezeket Ava tanításával sajátította el. Kötése általában szoros és igyekszik precízen megcsinálni, de egy gyógyító könnyedén rávágná, hogy kezdő csinálta.

- Növényismeret - középhaladó tudás: Ava tanításának köszönhetően Awyris növényvilágát jobban és tudatosabban megismerhette, elsősorban azok gyógyító vagy mérgező hatásairól kapcsolatban. A legtöbb általánosan felhasznált növényt így felismeri, a kicsit ritkábbakat ugyanúgy, méghozzá anélkül, hogy összekeverné azt egy másik, nagyon hasonló növényfajjal, ami adott esetben halálos is lehet. Felhasználni nem minden esetben képes, ugyanis nem hord magánál felszerelést, hogy esetleg mozsárban pépessé préselje, a kiszárításra sincs utazás közben ideje, így csak azokat alkalmazza, amelyek nyersen, azonnal fogyaszhatók vagy felhasználhatók. Az awyrisi közegből meg tudja határozni, mi ehető és mi nem, ha esetleg hosszútávon nem jutna ellátmányhoz, ne ez legyen a veszte.

- Méregismeret (alap): az elfek által kevert mérgeket és azok mellékhatásait jól ismeri, hiszen ő maga is alkalmazza ezeket a mérgeket – valamint Ava sem engedte volna át a vizsgán, ha nem tanulja meg őket. Elkészíteni csak egy töredékét tudja gyenge koncentrációban, ha van hozzá felszerelés, viszont az ellenszereit fajuk mérgeinek tudja. Általában nincs szükség azok elkészítésére, mivel van nála ellenanyag, ám ha mégis másképp alakulna a helyzet, akkor tisztában van azok receptjeivel.

- Nyomolvasás: nem is lenne Stoneheart tanfolyam nyomolvasás nélkül, ami sok helyen alkalmazható: keresés, üldözés vagy vadászat során. Ideiglenesen erdőjárónak is beosztották katonai évei során, ahol kifejezetten nagy hasznát vette ennek a tudásnak, így az awyrisi állatvilág nyomának egy részét felismeri, ám mivel nem állatokra szakosodott, gyakorta nem tud biztos tulajdonost megnevezni, csak azt, hogy kerülendő vagy sem. Elsősorban menekülő személyek üldözéséhez készítették fel ezen tudás megosztásával, valamint kerülendő, fokozottan veszélyes ragadozók észrevételéhez, így egy tényleges vadásszal vagy erdőjáróval ezen a téren nem versenghet.

- A Különc: a módszerei miatt ha gúnyból is, de nem egyszer kérdezték meg, vannak-e sötételf felmenői, mert meglátásai sok esetben hasonlítanak az ő taktikáihoz. Habár semmi köze a kormosképűekhez vérvonalilag, érdeklődést mutatott a stratégiájuk irányában, amiről nem sokat tudott meg, köszönhetően rejtőzködési képességeiknek. Ez azonban nem állította meg őt abban, hogy elkezdjen a hagyományostól eltérő módszerekkel előrukkolni, ahol sok esetben a gerinces, egyenes válasz helyett hátulról emeli csapásra a kardot már-már igazságtalannak nevezhető módon. A praktikusság és eredményesség nála felülírja az eszmei és etikai helyességet, ami sokszor helytelenítést vált ki az elf katonai vezetők részéről a taktikai megbeszélések során, ám gyakran bizonyította különböző kisebb küldetései során, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni ezeket a megoldásokat sem, ha eredményeket akarnak. Sok szituációban ez a gondolkodásmód ad neki előnyt, akár egy-egy összecsapásnál vagy beszélgetésnél, ugyanis kevesen számítanak egy elftől ármányra, tisztességtelen vagy övön aluli húzásra.


Egyéb érdekességek:
- nem tud úszni
- mágiailag bár magas szintet elért, egy átlagos elfhez hasonlatos a mágiai ereje; a gyógyítás varázslattal például csak karcolásokat képes eltüntetni, az állatok és növények közül is inkább azok hallgatnak rá, amelyekkel már találkozott és amelyeket már ismer Awyrisból