Név: Zyleena Orlyath
Kor: 37 év
Faj: sötételf
Nem: nő
Mágiaszint: tanonc

Teljesen átlagos sötételfi magasságot tudhat a magáénak 184 centijével, alkatra pedig szikár, kissé sovány, köszönhetően az evési lehetőség gyakori hiányának vagy kevés élelemnek. Fizikuma a körülményei ellenére erős, ami részben a sötételf faj előnyei miatt vált számára lehetségessé, állapotát pedig rendszeres és hosszú edzésekkel igyekszik fenntartani – noha foglalkozása miatt nem hanyagolhatná el egyébként sem. Az elmúlt évtized kemény munkája során meglehetősen edzett nővé vált, akinek nem okoz nagy megerőltetést egy komolyabb erőpróba, de természetesen irreális mértékeket így sem ölt. Mozdulatai részben ettől katonásak és férfiasak, magabiztosak és szilárdak, kissé talán merevek is, ráadásul a tipikus női jegyek is nagyban tompultak kiképzésének, soványságának és öltözködésének hála, így ha nem fedi fel mások előtt a kilétét és arcát, sok esetben férfinak is hiszik őt.
Hajviselete bár nem szokatlan a sötételf alsóbb vagy katonai rétegeit tekintve, viszonylag ritkán látni olyan nőt, aki ennyire vadul hordaná: nagyrészt teljesen leborotválva, csak annyit és azon az oldalon hagyva meg krémszín fürtjeiből, hogy arcának jobb oldala állandó takarásban legyen, elrejtve ezáltal egy régi, hatalmas égési sérülést, mely egyben a jobb szeme világát is vette. Noha megtehetné, hogy különös hajviselete helyett ruhadarabbal fedje le arca elcsúfult részét, mégis inkább az extrém hajviselet mellett döntött, ezzel is kicsit erősítve a férfias megjelenés hatását. Ugyanezt a benyomást segítik a hegek is: egy vertikálisan átszeli szájának jobb szélét, baloldalt egy másik homlokától indul orcája közepéig, valamint horizontálisan végigfut még egy az arca közepén, mely egyik része eltűnik tincsei alatt. Az égésnyomokkal és annak történetével csak a bizalmasai vannak tisztában, minden más heggel, ami a testét tarkítja, büszkélkedik, hiszen vagy egy komolyabb és esetleg tanulságos harcból maradt hátra, vagy érdekes történet tartozik hozzá. Néhányat szörnytől szerzett, így nincs híján sem karmolás-, sem harapásnyomnak, de a sötételf katonákkal szembeni folytonos konfrontáció miatt gyakoriak a fegyverektől származó nyomok.
Bal szeme teljesen átlagos vöröses-rubinszínű, amiben legtöbb alkalommal a kihívás és hideg elszántság lángja táncol, és csak nagyon ritkán tükrözi teljesen azt a keserves, küzdelmekkel teli eseményeket, amin végig kellett mennie. Ha teljes mértékben nem is fejezi ki, vonásaiban ott rejtőzik egyfajta komor boldogság, a jövőbe nézés, hogy bár nem volt neki soha a legegyszerűbb, bizakodó, hogy jóra – vagy legalábbis jobbra fordul minden.
Az orra felfelé ívelő, már-már pisze, fülei néhány küzdelem miatt kissé cakkosak, ábrázata pedig szinte állandó jelleggel unott undort mutat vagy gúnyos kárörömöt. Kedvesebb és törődőbb oldalát viszonylag ritkán és igencsak szolidan fejezi ki: egy félmosoly vagy csendes nevetés, egy flegma, de annál bajrátsiasabb és piszkálódóbb vigyor, és ha ez meg is jelenik, sok esetben valami ruhadarab fedi arca alsó részét. Habár arra nem ügyel, hogy igényesen vagy esztétikusan öltözzön, a praktikusság nagy úr, így előszeretettel húz lábaira kényelmes, de már igencsak elhasznált csizmát és övvel ellátott nadrágot, egy hosszabb szabású fölsőt, valamint egy nyakban magas és bő, de erős tartású darabot, ami védelmet ugyan nem nagyon ad, mégis kényelmesebben érzi magát benne. Ezeken kívül rengeteg más övet hord, melyek közül néhány a hátán lévő kardjait és pajzsát tartja, egy másik pedig a derekén szorul apró bőrzacskókkal rajta, bennük gyakran némi élelemmel. Nyakában két lánc lóg, az egyik egy síp, mely hűséges hátasállatának Szöcskének a hívósípja – ennek hangját csak az állat érzékeli, olyan magasan szól -, a másik nyakék pedig mágiasemlegesítő hatással bír. Ezt még az arénából történő szökése során szerezte néhai gazdájától, és azóta is viseli nem csupán azért, mert hasznos, hanem trófeaként is.


Idegenekkel szemben hideg és távolságtartó, ami talán nem meglepő, elvégre egy számkivetett lázadó, akinek muszáj megválogatnia a bizalmasait, ha nem akarja megöletni magát vagy tömlöcben végezni egy árulás miatt. A küldetései, szekérlopási akciói során így sokszor mérlegelnie kell, kiért mit tesz kockára, noha ez elsősorban az általa ismeretlen sötételfekkel szemben érvényes, akik potenciális tagok lehetnek, ám aki a csapatában van és kiérdemelte a bizalmát, azt ádázul védelmezi és kiáll érte, tudva, csak összetartással élhetnek túl.
Elsőre talán egy kicsit merev személyiségnek tűnhet, akinek humora furcsa és inkább tűnik gúnyolódásnak, amit nem feltétlen vesz jónéven a sötételf. Néha a saját társai se feltétlenül tudják megítélni, bántó szándékkal emlegetett-e fel valamit vagy pusztán szarkasztikus viccnek szánta, ami nem egyszer okozott már gondot egy-egy társalgás során. Ebből tanulva igyekszik azonban segíteni a megértésben a másikat, ha érzékeli társasága bizonytalanságát vagy értetlenségét, ugyanakkor sokszor nem veszi észre ezeket az apró jeleket, ami miatt elkönyvelik egy tahónak.
Sötételfhez mérten meglepően őszinte, de nem kevéssé nyers és titkolózó, főleg magával, a múltjával és arcának jobb felével kapcsolatosan, és bár az előbbiről szóló kérdéseket jól bírja, az utóbbitól könnyen ingerelhetővé és ellenségessé válik. A bizalommal sok fajtársával ellentétben nem szokása visszaélni, így a tőle telhető legtöbbet megteszi, hogy az ígéreteket betartsa és a belé fektetett bizalom kiérdemelt maradjon, noha nem mindig sikerül a legjobb megoldás mellett döntenie. Nem segít számára az sem, hogy a tervezési szakaszon és a lopások végrehajtásának folyamatán kívül a számára érdektelen témák esetén türelmetlen és hirtelen haragú, és annak ellenére, hogy megtették a tábor egyik vezetőjévé, nem bizonyul a legjobbnak a kifinomult társalgásokhoz. A testbeszéd leolvasásában sem jeleskedik, ha nem egy-egy összecsapás során a következő mozdulatot kell megjósolnia, így nevezhető néha kínos beszélgetőtársnak is, hiába irányít karizmatikusan – azt tudatos és logikusan kivitelezhető céllal teszi, ahol nincs szükség erre a különös udvariaskodásra.
Az illemet csak hírből ismeri, de még így is jól neveltnek tekinthető egy félig utcán, félig harcosok közt felnőtt személyhez képest, ugyanis keveset káromkodik és tolerálhatóbb a modora. Sokak számára kedvelhetővé csak akkor válik, mikor megtapasztalják a táboron belül mutatott oldalát, melyben érzékelhető a szeretet egy különös, kissé szélsőséges formája esetlen törődés és próbálkozás képében, illetve buzgón, kifelé visszafogottan, szinte fojtottan mutatva mozgolódik benne a jóakarat, ami kezelhető egyfajta gyerekes naivitásnak is. Szándékai azonban tiszták: nem akarja, hogy bárkinek is keresztül kelljen mennie azon, amit a szellemek neki szántak, így a kiszolgáltatott személyekkel rögtön azonosul és szinte gondolkodás nélkül igyekszik segíteni rajtuk, hogy a saját, piszkos kezeivel feljebb rántsa őket, magára vállalva a terhüket.
A táborban tartózkodók állapotát a szívén viseli, illetve előszeretettel képzi ki az érdeklődő ifjakat, mikor éppen ott tartózkodik – ilyenkor már kevésbé bizonyul kedvesnek vagy törődőnek. Akárcsak beszélgetései legtöbbje során, ezen alkalmakkor is nyersen, már-már kíméletlenül közli a meglátásait és a tanonc által elkövetett hibákat, illetve a gyakorlóküzdelmek során sem fogja vissza magát, ami vegyes fogadtatást kap a tanulók részéről. Ezen túl kedvelt elfoglaltsága vadászni Szöcskével, noha az íj és nyilak nem számítanak a kedvelt, gyakran és jól alkalmazott eszközei közé. A nyomolvasás sem az elsőszámú erőssége, ám mivel ragadozóként Szöcske végzi el a munka nagyobb részét, annyira nagy súlya nincsen tetteinek – kihasználja, hogy egy kicsit kikapcsolódhat, és még csak nyomasztó gondolatok sem terhelik, amelyek magányos pillanataiban gyakran megkörnyékezik őt.
Habár nem mutatja jelét társaságban pusztán azért, mert nem szeret gyengének vagy érzékenynek mutatkozni, az ellene elkövetett rémségek ha nem is kísértik, de mindenképp nyomasztják őt. Az ekkor megjelenő borús ábrázatának ritkán vannak szemtanúi, hiszen amint a látóterébe kerül valaki, gondolatmenete visszatéved a jelenre és arra, mit tehet, hogy az jobb legyen. Egyébiránt sokat tűnődik a gyűlölt kiszolgáltatottságán és gyengeségén, ami buzdítja újabb edzéssorozatok végrehajtására, illetve sokat gondol még az akkori tetteire és az ezek alapján meghozott fogadalmaira. Ezen fogadalmak közé tartozik a régi énjéhez hasonlóan gyengék védelmezése, valamint a szükségtelen gyilkolás elkerülése, ugyanis van már elég vér a kezein, és nem kell, hogy még több legyen rajta.




Régi leírás:
Megjelenés: Egy sebekkel tarkított sötételf, aki elsősorban a háttérben mozgolódik és megbújva cselekszik, de nem az a teljes értékű tolvaj fajta. Létformája ugyanakkor nem engedi meg azt sem, hogy a sötételfekhez mérten biztonságban járhasson bármilyen városban, megfordulva bármilyen helyiségben, ugyanis egyre több borsot tör az éjtünde társadalom orra alá, megfúrva az élelemellátásra indított szekerek tartalmát - egyelőre tűrhető mértékben. Éppen ezért rejtőzik, amennyire lehet, az arcát is rejti, hogy ne derüljön ki, micsoda és kicsoda is ő azon kívül, hogy egy áruló sötételf, aki a saját fajtája ellen játszik annak érdekében, hogy a saját fajtájának kitaszítottjain segítsen. Nem mintha lenne egy általános elképzelés szerinti otthona, ahova visszatérne, ugyanis neki már régen nem egy ház egy faluban vagy városban az a hely, amit családi fészeknek tudhat.
Idegenekkel szemben hideg és távolságtartó, nagyon megválogatja, kiben bízik meg és mit tesz kockára érte, tudva, hogyha elkapják, ha nem is azonnal, de hamar kivégzéssel záródna élete. Kissé csípős és felvágós, némi gunyoros humorral megfűszerezve, és bár nem egy tipikus csapatjátékos, képes az összedolgozásra, ha úgy alakulnának az események. Eleinte nem éppen az a fajta, akivel kellemesen el lehetne beszélgetni, rengeteg titkot őriz, főként saját magával kapcsolatban, a múltjáról, a hegeinek történetéről, melyek tetőtől talpig mindenütt borítják őt és nem is szívesen mutatja őket, ha nem szükséges, ügyelve arra, hogy folyton olyan ruhában legyen, ami védi és takarja őt. Ismerős közegben viszont teljesen másképp viselkedik, van benne valamiféle gyöngéd szeretet, amit azok felé mutat, akiket védelmez és oltalmaz abban a kis rejtett táborban, aminek egyik vezető egyéniségévé nőtte ki magát néhány év leforgása alatt, és itt a hegeinek történetével sem kell foglalkoznia, így ott lazábban jár-kel, mint egyébként.
Sebhelyei bár nagyon jól mutathatják, személyiségében nem tükröződik az a mértékű fájdalom és megpróbáltatás, amin keresztül kellett mennie otthontalansága végett. Anyja egy prostituált volt, így egy véletlenül becsúszott gyerekként jött a világra, akit az utcára küldtek koldulni, amint lehetett, és ahogy lehetőség nyílt rá, el is adták az egyik rabszolgakereskedőnek jó pénzért. Egy tehetősebb ház birtokán nevelkedett hosszú évekig, azonban hamar elege lett a cselédlétből, és a többszöri fenyítésre sem volt hajlandó változtatni ellenálló, lázongó viselkedésén. Bármennyi ostorcsapás is érte őt és akárhányszor ért húsáig a büntetés, igazságtalanság és molesztálás esetén ugyanúgy ellenállásba kezdett, bár nem mindig sok sikerrel. A tulajdonosai egy idő után megunták engedetlenségét és pimaszságát, és hogy a kivégzéssel ne károsítsák saját magukat, inkább eladták egy olyan személynek, aki afféle gladiátorküzdelmeket szervezett. Itt fajtársak és ellenséges népek tagjai ellen kellett küzdenie, szörnyek ellen, mérhetetlen megalázásban részesülve egészen addig, amíg meg nem tanult bánni a fegyverekkel olyan szinten, hogy ne ő kerüljön a megalázott pozíciójába. Többször kísérelte meg a szabadulását, olyan szinten akart menekülni, hogy a bilincsei először csak véresre dörzsölték a csuklóit és bokáig, végül örök nyomként maradtak meg tagjain, amint a húsába hatolt a fém. Végül aztán az egyik alkalommal sikerült megszöknie valamilyen csodával határos módon, és a felépülését követően kezdett el a maga módján vadászni és életben maradni, mígnem lassan megtalálta azokat a személyeket, akik kitaszítottá vagy rabszolgákká váltak, de kellő tartás volt bennük, hogy először a csapatába társként csatlakozzanak, majd az egyre bővülő táborába mint lakos és menekült kerüljenek.