Név: Dagnír Do'Odrun
Kor: 42 év
Faj: sötételf
Nem: férfi
Mágiaszint: beavatottak szintje, néhány mester varázslatra is képes (sötétség, megsemmisítés)


Megjelenés, jellem:
Sötételfesen magas, erős testalkatú, a hadviselésben elfoglalt pozíciója miatt edzett, gyakorlott és tanult, az ápoltságról nem is beszélve, habár nem fél koszban dagonyázni – vagy éppen az ellenségei vérében fürödni. A vonásai gyakran becsapósan kedvesek még akarata ellenére is, de talán pont ez adja a többség számára a félelmet; a látszólagos barátságosság és naivitás, fiatal látványáról nem is beszélve, ami miatt gyakorta kerül alábecsülés áldozatává az ismeretlenek, néha még öreg rókák számára is – nagyon rosszul. Hangja és beszéde sem feltétlenül tűnik olyannak, aki annyira tapasztalt lenne, hogy kiérdemeljen egy magas tiszti rangot, és hangosan nem került soha kimondásra, többször látta mások tekintetében a kérdést: miért kell egy hozzá hasonlónak ezredesként tevékenykednie? Természetesen később pont emiatt válik ijesztővé: a naivságon áttűnik az a számító, gondolkodó és adott esetben kegyetlen sötételf, akinek lennie kell és aki lenni akar. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ne fordulna meleg szeretettel a családja irányába; amilyen szeretetben és gondoskodásban részesült gyerekkora óta, és amilyen nagy a támogatás a családon belül, annyira élnek benne is ezek, így hátat nem fog fordítani egyetlen vérrokonának sem, megtorolva minden sérelmet, ami őket éri akár finom módszerekkel, akár a brutálisabbakkal. A sérelem súlyosságától, az elkövető fajától és rangjától függ.
Uráldur második fiaként sokan ismerik őt, legfeljebb a frissen feltörekvők azok, akik nincsenek tisztában a Pók-ház élő tagjai kinézetével, még ha ő maga nagyon gyakran nem is mutatkozott soha, csak ha a kötelesség úgy hozta. Apja történetesen mindig mindenről tett, az eseményekbe pedig csak és kizárólag akkor avatkozott közbe, mikor arra kifejezett felkérést kapott, egyébiránt hagyott mindent a saját medrében folydogálni, titkon figyelve apjának minden lépését, igyekezve tanulni belőlük, hogy méltó utódja lehessen egy napon ha nem is a Pók nemzetségnek, hanem valamelyik másik háznak a vezetőjeként, így olvasztva azt be a saját nemzetségükbe, növelve annak hatalmát és tekintélyét. Nő egyenlőre viszont még nincs a láthatáron, és bár egy időben udvarolgatott néhány hölgyeménynek, egyikükben sem találta meg azt, amit keresett. Mivel a helyzete biztos és stabil – már amennyire ezt a sötételf társadalomban lehet állítani -, rábízza magát az időre és a szellemekre, nem sietve el a házasodás gondolatát, viszont egy anyjához hasonlónál lejjebb nem ad. Mindenképp ragaszkodik egy olyan partnerhez, akit nem csupán a családalapítási vágy miatt köt magához, hanem azért is, mert egy hűséges harcos- és vetélytársat lát benne. Bizonyára ez szüleinek legendás szerelemből való házasságuk nyomán alakult ki benne, a tudatból, édesanyja nem olyan tehetetlen és kiszolgáltatott, mint sok más háttérben tartózkodó úri feleség.
Ambíciózus és makacs, szinte már elviselhetetlenül kitartó, emellett roppantmód türelmes és eszes. Uráldurhoz hasonlóan, de nem ugyanúgy szövögeti a saját terveit, noha egy ideig próbálkozott ugyanúgy gondolkodni, ugyanúgy látni és lélegezni, hamar belátta, hogy neki másféleképpen kell megközelíteni ugyanazt a problémát, mint apjának, elvégre nem ugyanolyanok, hiába a vére. Aztán hamar megtalálta a saját módját, amint sikerült kisebb hatalomhoz jutnia, kezdve a ranglétra aljáról – mert hiába a hadvezér szülő, neki is be kell járnia azt, amit mindenki másnak, hogy kiderüljön, alkalmas-e, elég erős-e a túléléshez. Az ő útja végül az ő alábecsüléséből származó előny lett, a tettetés, hogy talán nem elég alapos a megfigyelése és meglátása, pedig csak az orránál fogva vezeti a másikat – legalábbis igyekszik, hiszen semmi sem lehet tökéletes, mindenbe csúsznak hibák, amiket a terv közben javítani és foltozgatni kell.
Tagadhatatlanul hatalmas példaképként tekint apjára, és többek közt tőle is kemény nevelést kapott fegyverforgatás és mágiahasználat terén. Eleinte bár nem tűnt a legügyesebbnek és legígéretesebbnek, néhány kínkeserves évet követően kibontotta a szárnyait, és az addigi reményeket, amiket hozzá fűztek, túlszárnyalta. Mindet. Gyorsan kezdett el fejlődni, ahogy elkezdett néha csak ösztönösen rájönni arra, mit hogyan kell megközelítenie és kezelnie, hogyan adaptálja a sajátjáévá azt a tudást, amit próbáltak lelkesen vagy lemondóan beléverni, így végül nem kellett a kezdődő szégyent elviselnie. Több év múltán bátran reménykedhetett még csak magában, hogy méltó utódja a Pók-nemzetségnek, ezredessé emelkedésével pedig már el is hitte, hogy így van, habár a kimondásától még messze áll. Ahhoz még sokat kell tanulnia és látnia, még több véres csatában részt vennie, még több tekintélyt és elismerést szereznie, még több hatalmat és befolyást, hogy aztán egy napon, akár száz év múlva, de térdre kényszeríthesse Neminra népeit, behódoltatva a sötételf akaratnak.




Családi áttekintés:
szülők: Uráldur és Isis
báty: Thoron - házas, gyerekes
halott testvérek: 2 öccs és 1 húg betegségben elhunyt; 3 idősebb öccs csatában
húg: Aglarnis és Meleth