Lashrael Laralytha
Hozzászólások száma :
1607
Join date :
2017. Jun. 27.
|  Tárgy: Dagnír Do'Odrun, a Pók-ház feje  Vas. Dec. 13, 2020 9:07 pm | |
| Faj: sötételf Frakció: sötételfek, azon belül is a Pók-ház Nem: férfi Kor: 42 év Foglalkozás: a sötételfek legnagyobb házának, a Pók-háznak a vezetője, egyébiránt katona Mágiaszint: beavatottak szintje, valamint néhány mester szintű varázslat (sötétség, megsemmisítés) jellemjellemjellemjellem megjelenésmegjelenésmegjelenés Általános felszereléslista:- - - - - - - Jelenleg nincs mágikus tárgy a birtokában. Pók-ház lakosztálya Capital királyi palotájában, valamint egy vidéki, kicsi rezidencia, amit ezredesként kapott meg. Részletes leírás később. Szelídített állatok: nincs Szülők: apja Uráldur Do’Odrun, Első Lord, a Pók-ház őt megelőző vezetője, azonban jelenleg nem tudni, hol tartózkodik; anyja Isis Do’Odrun, a ház úrnője, aki a házfő távollétében ideiglenesen átveszi a vezetést, egyébiránt háziasszony Testvérek:- bátyja, Thoron, a Do’Odrun család elsőszülött fia. Jelenleg a Skorpió-házat vezeti egy frigynek köszönhetően, melyből már gyerekei is születtek. Apjuk eltűnését és Dagnír palotába való visszatérését követően levélben kifejezte testvére támogatását a Pók-ház átvételében. - Rywern, harmadik gyerek, fiú, sikeres és ígéretes jövő állt előtte Thoronhoz hasonló tehetsége miatt, ám 8 éve, 30 évesen meghalt a határvidéken egy orkokkal vívott csatában. Azt rebesgették katonatársai, ez nem puszta véletlen volt, hanem valaki az osztagából hallucinogén anyagot csempészett az italába. - Ilaryn, negyedik gyerek, fiú, 10 éve halt meg 26 évesen egy emberekkel vívott tengeri csata során, ahonnan sose sikerült visszajuttatni a holttestét. Atyai nyomásra állt katonának, ám váltani akart és diplomataként élni tovább, a kérvényt végül azonban sose sikerült benyújtania. - Elyendal, ötödik gyerek, fiú, 10 éve, 22 évesen halt meg egy emberi területen lévő előörsért vívott csata során. Dagnír osztagában szolgált, és bár latolgatta, hogy inkább a tudományoknak él a katonaság helyett, nem jutott el odáig, hogy megtegye ezt a lépést. Holttestét Dagnír hozta haza, hogy elhelyezzék őt végső nyughelyén. - Aglarnis, hatodik gyerek, lány, 24 éves. Jelenleg kémként tevékenykedik, mikor éppen nem otthon tartózkodik Melethre vigyázva vagy Dagnírnak segítve. - Niira, hetedik gyerek, lány, 6 évesen halt meg egy akkor Neminrát sújtó kórságban 12 éve - Yhardiin és Zherian, ikrek, két fiú, 4 évesek voltak, mikor a kórság elvitte őket 12 éve - Gleryann, tizedik gyerek, fiú, 3 évesen vitte el a kórság 12 éve - Meleth, utolsó, tizenegyedik gyerek, 9 éves, még anyja szoknyája mellett tartózkodik, néha segítve a házimunkában őt - Elyendal:
Dagnírral közel álltak egymáshoz hasonló érdeklődési körük miatt, akit mindig is lenyűgözött az a lexikális tudás, amit a számukra elérhető könyvekből és szaktudással bíró személyektől Elyendal megtanulhatott. Atyai nyomásra azonban egy értelmiségi pálya helyett a katonai utat választotta, hogy továbbvigye a családi katonai hagyományt és büszkeséget, de szenvedélye a különféle ismeretek felé sosem apadt: állandó kíváncsisággal fordult Zevadar élővilága és környezete felé. Dagnír gyakran kapta azon, ahogy bizonyos területek felhasználhatóvá tételén tűnődik vagy bizonyos bestiák tenyésztésének mikéntjeit pedzegeti, ezzel is élhetőbbé téve birodalmuk kegyetlen sziklasivatagait, noha tervezgetései sosem kerültek a megvalósítás közelébe. A diplomáciai kérdések mindig is lázba hozták mindkettejüket, ezért sokszor vitatkoztak azon, milyen döntésekkel járnának jól a sötételfek, melyikkel kerülnének hátrányba, illetve a különféle népek miként lépnének a sötételf kezdeményezésre. Gyakorta ezt egy sakkjáték közepette vitatták meg egymás között, és bár Dagnír a sakkban mindig legyőzte Elyendalt katonaibb gondolkodásának hála, Elyendal a más népekről szóló bővebb ismereteivel és személyiségjegyeivel kerekedett felül a diplomáciai vitán. Ennek következtében mindig újabb és újabb dolgot tanulhattak meg egymástól, amitől nehezebbé vált a következő kihívásuk.
Dagnír érdeklődött Elyendal tanulmányaival kapcsolatosan, aki előszeretettel ecsetelte a különféle érdekességeket, cserébe Dagnír igyekezett segíteni felzárkózni a katonai követelményekhez.
Szerencsére Elyendalt ugyanabba az egységbe sorozták, amiben Dagnír is volt, így bár nem sokáig, de katonatársak lehettek. Dagnírt kicsivel később feljebb emelték a ranglétrán, felismerve tehetségét és a benne rejlő potenciált: tizedessé vált, az osztagában azonban ott volt Elyendal, így nem kellett elválniuk. Újabb néhány év telt el így, mikor a felsőbb utasításra a kékelfek segítségével emberi területre kerültek, hogy biztosítsak ott egy hadipontot, ami könnyebbé teszi a rabszolgakereskedelem áramlását. Elyendalnak ez volt az első komoly feladata, így izgatott volt és alig várta, hogy elfoghassa az első saját rabszolgáit, lelkesedésében újra és újra elismételve Dagnírnak mindazt, amit az emberekről akkoriban tudott. Az előörs létrehozása és biztosítása eleinte remekül ment, egy kis területet sikerült elfoglalniuk egy tengerparti falucska képében, ahol a lakosok férfitagjai és néhány idősebb fiú jelentették a csekély haderőt. Egy részüket levágták, egy másik részét sikerült elfogni és a hajóra vonszolni a gyerekekkel és nőkkel együtt, míg a falu öregjeivel nemes egyszerűséggel végeztek használhatatlanságuuk miatt. Elyendalnak is sikerült három rabszolgával gazdagodnia – egy nővel és két férfival -, amit alig várt, hogy megmutasson a családnak, viszont még nem vonulhattak haza.
Dagnír az akció vezetőjénél, a századosánál javaslatot tett az előörs őrzését és ellenőrzését illetően Elyendallal az oldalán, de a százados pofátlanságnak ítélve elhajtotta, és a saját belátása szerint osztotta ki a feladatokat és azok végrehajtásának mikéntjét. Hetekig nem történt semmi; a faluban állomásoztak és vártak a többiekre, akik megérkezését követően visszaindulhattak Zevadar területére, és mikor már látóhatáron volt a hajó és elkezdek összekészülődni a visszaútra, megpillantották az Emberi Királyság dombos vidékén a közeledő emberi sereget. Tudva, hogy nem tudnak a sereg megérkezte előtt hazaindulni, felkészültek a küzdelemre, ami másnap vette kezdetét, noha inkább mészárlásnak bizonyult a sötételfek részéről, semmint harcnak. Habár létszámban az emberek győztek, sötételfek az átkaikkal felülkerekedtek ezen a létszámon. Dagnír a legjobb belátása szerint irányította a saját tizedét, igyekezve minimalizálni a káoszban a veszteségeket, miközben ő maga is kivette a harcból a részét. Vértől maszatosan, önelégült vigyorral vágott le újabb és újabb embert, szinte mindegyiknek a szemébe nevetve, milyen gyengék, mígnem egy kiáltás magára nem hívta a figyelmét. Azonnal elvágta a torkát annak a személynek, aki következőnek nekiesett, hogy mihamarabb megpillanthassa az ismerős hang tulajdonosát, a látványtól azonban megfagyott benne a vér: Elyendar bőrpáncélját átütötte egy kard, átszúrva a gyomrát. Az ember, aki ebben a pillanatban húzta ki a kardot testvéréből, fel sem foghatta, hogy halálosan megsebzett egy sötételfet, olyan gyorsan sújtott le rá Dagnír fegyverével, és a puszta, őrült dühtől vezérelt kezében lévő kardjával lemetszette az ember fejét, hogy rögtön Elyendar mellé hulljon, meghallgatva még utolsó szavait: „S-Sajnálom, hogy nem mehetek haza veled... Mondd... Mondd meg édesanyánknak, hogy... igaza volt és..., hogy szeretem.”
A csata további részéből alig emlékszik valamire – vagy inkább alig akar emlékezni rá. Rengeteg emberrel végzett, néhányakkal elképzelhetetlenül brutális módon, hogy hirtelen kerekedett bosszúszomját csillapítsa, és csak akkor állt meg, mikor már mindannyian elfogytak. Majdnem azokkal a rabszolgákkal is végzett elvakult dühében, akiket Elyendal fogott el, ám végül tiszteletben tartotta testvére zsákmányát és megállította a fegyverét. A visszaút csendes gyászban telt, és senki nem merte őt megzavarni vagy megszólítani; a puszta jelenléte elriasztotta a többieket, a kisugárzása és az, hogy még mindig tetőtől talpig vértől volt mocskos. Észre sem vette, de mire visszaértek, néhányan már Aganox Bestiaként hivatkoztak rá, amivel csak akkor szembesült, mikor egy felettese magához hívatta, hogy a faluban lezajlott csatának eredményeiért kitüntesse és századossá tegye, elutasításnak pedig nem volt helye. Keserű, epés szájízzel kényszerült beletörődni, hogy azzal a csatával léphetett feljebb a ranglétrán, ahol testvére elesett. Míg apjának a neki megfelelő módon, jelentésszerűen továbbította az eseményeket és házukat ért veszteséget, addig anyját és Rathalt mélyebben beavatta abba, mit érez: bűnösnek és hibásnak magát, hogy nem volt képes megvédeni testvérét.
- Rywern:
Thoron után ő volt a legtehetségesebb és legígéretesebb gyerek mind közül. Kiváló fegyverforgatónak bizonyult és ádáz harcosnak, akire büszkék lehettek a katonatársai, leendő beosztottjai – és természetesen a családja. Fényes karrier állt előtte, és bár még nem került sor tényleges felkérésre, pedzegetésre került házassági ajánlat néhány nemesi ház leányaival. Mivel Thoronnal osztozott személyiségjegyeken és a tehetség területein, összeszokott párossá váltak, sokat gyakorlatoztak együtt, noha nem szolgáltak ugyanazon osztagban. Rywern fiatalsága ellenére nagyjából akkor kapta meg a tizedesi posztot, amikor Dagnír is hozzájutott ehhez a katonai címhez – amire természetesen ittak egyet Capital egyik legjobb fogadójában, kétszeresen ünnepelve. Teljesen más feladatokat kapott, de mindig szakított időt a családra: szabadidejének egy részében testvéreivel foglalkozott, valamint szüleinek mesélte el a katonaságban töltött idejének éppen aktuális és jelentősebb eseményeit.
Merev és kissé távolságtartó volt, sokszor nehezen találta meg a megfelelő szavakat érzései kifejezésére - amire sötételfként ritkán volt szüksége. Elkötelezett katonaként szolgált, a harmincadik életévét betöltve közel került a századosi tisztséghez, ám a küldetés során, melynek sikeres végrehajtásával léptették volna elő, meghalt. Feladata csapatával együtt a határvidékre szólította őt, ahol egy ork csapatot kellett levadásznia - rutinmunkának tűnt, mégis életét vesztette a mocsaras területen. A jelentések szerint egy ork sújtott le rá, zúzófegyverével törve be a koponyáját, aminek nyomai megtalálhatóak voltak a hazahozott holttestén is. Néhány néhai beosztottja azonban azt feltételezi, valaki elárulta Rywernt, ha nem is nyíltan támadta hátba, de belecsempészett egy kábító anyagot a kulacsába, ugyanis egyetlen harc során sem látták Rywernt ennyire ügyetlennek. Megerősítést ez a teória viszont nem nyert, bizonyítékot sem találtak.
- Ilaryn:
Talán a család feketebárányának is nevezhető a többiekhez képest hanyagabb hozzáállásával. Esze ágában sem volt soha továbbvinni azt a magas címet, amit apjuk elért és amit örököltetett volna, ugyanis látva, mennyi idővel és munkával járt ez a pozíció, tudta, hogy nem lett volna rá képes. Egyszerű lélek volt egyszerű vágyakkal, és meglepő módon teljesen elégedett lett volna egész életében egy alacsony tisztséggel, ahol szabadabban mozoghat és tettei sem járnak akkora következményekkel. Sok dolog irányában mutatott érdeklődést, de egyikben sem mélyült el túlságosan, mindig mindennek a felszínét karcolgatta, és a gyakorlatokon is csak azért jelent meg, mert kötelessége volt. A bálokon érezte magát igazán az elemében, meglepően jól kezelte a vendégeket, akik megfordultak egy-egy jeles eseményen, így egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy készségei alapján inkább diplomatának kellett volna álljon, hiába nem tartotta sose sokra ezt a feladatkört sem apja, sem a körülötte lévő más házfők néhánya. Tétlen tanácstalansága miatt több évet lehúzott így a katonaságnál, mert bár felmerült benne, hogy az atyai szónak ellenállva pályát változtat, esetleg kémként folytatja, az utolsó pillanatban újra és újra elbizonytalanodott és visszahúzódott az apja által előre elrendeltetett döntése mögé. Helyét ugyan nem érezte a fegyverek kereszttüzében és a kezében sem szerette tartani őket, a pályaválasztással nem akart csalódást okozni hozzátartozóinak. Dagnírral többször beszélgetéseik témája volt a Pók-ház leszármazottai felé irányuló elvárások, azok súlya, amik miatt sokszor úgy érezte, kötve vannak a lehetőségei és a mozgástere egyaránt - ebben az érzésben pedig osztoztak. Habár Dagnír jól érezte magát a katonatársai között, így nem tudott teljes mértékben azonosulni a helyzetével, igyekezte támogatni őt, hogy lépjen abba az irányba, ami neki megfelelő - ám ezt a lépést soha nem tette meg.
Felderítő terepmunkára rendelték ki pont akkor, amikor benyújtotta volna apjának a katonaságból való kilépést, a feladatot azonban nem akarta kihagyni, ugyanis a felettese számított rá, ráadásul egyszerű katonaként sok választása sem maradt. Összeszedte a holmijait, a kérvényt a szobájának asztalán hagyta, és kékelf segítséggel jóformán megkerülték a kontinenst, hogy bevegyenek egy kisebb szigetet, ahol kereskedelmi célzattal alakítottak volna ki egy előörst, adott esetben tengeren összecsapva az emberekkel. Azzal azonban nem számoltak, hogy a sziget, amit meghatároztak állomásnak, túl közel van az emberi partokhoz és az általuk lefedett területet jócskán kitolták, ami tengeri csatát eredményezett. A jelentések szerint aktívan kivette a részét a küzdelemben, azonban annak már nem voltak szemtanúi, hogy megölték-e vagy sem, a holttestét sem találták meg - minden bizonnyal a tengerbe veszett, de ha dezertált is, emberi területen nem sokáig maradhatott életben.
 - Rathal Zwertan: - Al-Nuszra és Thea - Ivory von Draco és Morgana, a Sárkány-ház ura és úrnője - Freia Suntide, az Alkony-ház úrnője - Krenell Daevion, a Lidérc-ház ura - A Kígyó-ház vezetője - Gwynzen Dinin'lyr, házfő - Vornlyn Zaprhien, házfő - Ahlystia Dhariin, Thoron felesége, a Skorpió-ház úrnője - Táncos És még jó sok ház és annak vezetője. Meg néhány katona és mágus. Aganox Bestia: tíz éve kapta ezt az elnevezést sötételf katonatársaitól egy emberi területen vívott csatát követően, ahol egy előörs kialakítása volt a cél. Először a közvetlen katonai körében terjedt el, így katonatársai, alárendeltjei és közvetlen felettesei szólíthatták eként, később pedig továbbterjedt a katonaság többi részén is. Évről évre azonban csökkent ennek a névnek a jelentősége, ugyanis Dagnír nem tett sokat azért, hogy ez a megnevezés életben maradjon, frissen besorozottak pedig már nem is feltétlen hallottak az Aganox Bestiáról. Akik azonban hallották a történetet vagy részt vettek valamilyen formában a csatában, tisztában lehetnek az eredetével: Dagnír csatában részt vevő testvérét egy ember megölte a férfi szeme láttára, amitől teljesen kifordult önmagából. Jóformán egy mészárszéket rendezett a helyszínen, hogy bosszúszomját csillapítsa, és bár már ellenségei vérében fürdött, mégsem volt neki elég. Majdnem a testvére által ejtett rabszolgákkal is végzett, végül annyiban hagyta, és gyakorlatilag a Zevadarba való visszatéréséig nem mosta le magáról a mocskot. Azonnal észrevehetővé váltak így a szemei, amelyeket meglátva a katonatársaknak rögtön az aganox jutott eszébe. (Az aganox egy rendkívül drága ékkő, mely misztikusan sötét, lila színben található meg a sötételf hegyek bányáiban. Kibányászva ékszereket készítenek belőle a legfelsőbb réteg számára, nyakláncot, fülbevalót vagy éppen gyűrűt, értéke miatt pedig sok esetben státuszszimbólumként is funkcionál az éjelfek között. Az éjtündék úgy tartják, ez azon hatalmas démonok kikristályosodott vére, akik egykor Neminrát uralták, mígnem néhány sötételf kiválasztott felül nem kerekedett rajtuk, végül az éjtündék által használt eszközökké tették őket.) Területismeret: - Capital, sötételf főváros és palota – gyerekkora óta a városban nevelkedett, így volt lehetősége kiismerni magát a település legkülönfélébb pontjain és utcáin. A katonai kiképzésének végéhez közeledve a városi járőrözésben is kivette a részét egyfajta gyakorlatként, terepmunkaként, ami tovább bővítette ismereteit a város mindenféle negyedeivel kapcsolatosan, ugyanígy bekerült a palotába is, mint testőr. Ekkor még, alacsony rangú beosztottként kevés folyosó és terem állt nyitva előtte, ám ahogy családja királyi parancsra beköltözött a palotába, már helyi lakosként felfedezhette magának a többi, addig tiltott helyszínt. Habár az ezredét megszerezve elköltözött otthonról, Uráldur eltűnését követően ismét visszaköltözött, hogy a Pók-ház vezetését átvegye, így felelevenítve mind Capital és a palota felépítését. Mindezek miatt meglehetősen jól tájékozódik mind a városban, mind a palotában, az egyik katonai vezetők egyikeként pedig a járőrözés nagyjábóli rendszerével és útvonalaival is tisztában van. - Vidéki rezidenciája – amint ezredessé tették és újabb osztagok kerültek a keze alá, illendőnek találta, ha elköltözik otthonról és saját helyet biztosít beosztottjainak, később leendő partnerének, akit a mai napig nem talált meg. Ekkor vette igénybe az akkor már több éve távolról irányított és fenntartott rezidenciát, mely a nagyszülők nyomán maradt a Pók-ház kezén, csapataival pedig kényelmesen elfért ott a helyi szolgálók mellett, újra felpezsdítve az ottani életet. A nagyszülők miatt és vidéki rezidencia lévén korábban már megfordult ott gyerekkorában, de sosem volt lehetősége alaposan kiismernie a helyszínt egészen addig, míg be nem költözött. Mostanra úgy ismeri a vidéket, mint a saját tenyerét. - Zevadar pusztaság – a rutin és a terepgyakorlat mindig is kedvelt változatosság volt a számára, katonaként pedig rengeteg ehhez köthető gyakorlatban volt része. Habár nem ismeri Zevadar minden apró zegzugát, a gyakran látogatott települések, őrzött útvonalak továbbra is a fejében vannak, így a főváros körüli vidékeken viszonylag jól tájékozódik, ám egyre távolabb haladva attól egyre bizonytalanabb, ha térkép sincs nála. _____________________________________ - Írás-olvasás - Lovaglás - Térképismeret - Csillagászat - Kardforgatás - Pajzshasználat - Lándzsahasználat (közepes) - Íjászat (alap) - Politikai ismeretek, etikett - Sötételf kultúra ismerete - Démonológia (alap) - Más fajok elérhető kultúrájának ismerete - Logisztika, kereskedelmi útvonalak - Nyomolvasás - Elsősegély - Bábjátékos |
|
Kezdőlap
