Név: Tarek Hunter, a Táncos
Faj: erdei tünde
Frakció: Árnylégió
Nem: férfi
Kor: 20
Rang/Státusz/Foglalkozás: orvgyilkos vagy testőr
Mágiaszint: nem igazán mérhető, inkább közepesnek mondható, vegyes képességek:
telepátia - erdei elf születési adottság
Erdei elf mágia:
Széllel futás
Rejtőzködés
Kézzel gyógyítás
Kék elf mágia (kikényszerített képesség)
Sötétség leple
Sötét elf mágia (kikényszerített képesség)
Gyengeség aurája
Állati alak: még nincs, de ki tudja mit hoz a jövő........
Jellemzés: Kinézet:
Vékony, de izmos alkat, zsírfelesleg egy szál se. A teste tele van hegekkel, a bőre halvány és nem ritkán van rajta különféle festék, vagy rituális célból vagy a rejtőzés érdekében. Haja mondhatni majdnem fehér, kicsivel a válla alá ér. Ha a munkához szükséges varkocsba fonja, vagy csuklya alá rejti. Arcvonásai szabályosak, tipikus tündés, kellemes külsőt biztosít neki. Ruházata változatos, attól függ mit és hol kell tennie. Fegyverei nélkül ritkán látható.
Történet:
A születésemet és származásomat rejtély fedi. Az én első emlékeim az éhség, a hideg és a vasfegyelem, na meg a büntetések végelláthatatlan sora.
Megvertek, ha kérni mertem, megvertek ha sírtam, megvertek, ha nem úgy végeztem a feladatom, ahogy elvárták és mindig másként várták el természetesen.
Hátam egy merő forradás és volt pár törésem is, bár ezeket a szakszerű gyógyítás már rég elrejtette. Mert persze az első pár év után, ha valaki túlélte, már értékes alapanyagnak számított, a halálom nem lett volna túl nyereséges a tanítóimnak.
Igen, az Árnylégió tagja vagyok és még véletlenül sem kék elf. A szekta úgy vélte, amikor magukhoz vettek, hogy van olyan megbízás, amihez nem ártanak az én képességeim is. Én voltam a ritka kivételek egyike, aki más fajú révén megállta a helyét és túl is élte.
Persze ezek után el lehet képzelni, hogy nem volt egy sétamenet. Mivel én nem voltam képes használni a kék elfek illúzióit, a saját erdei képességeimet erősítették. Mondjuk eltelt egy kis idő mire rájöttem, hogy miért különbözök annyira a többiektől, hiszen egy gyerek ezt nehezen fogja fel.
De a mesterek úgy 7 éves korom körül már speciálisan a faju képességeimet is beiktatták a napi gyakorlataimban, azon kívül, amit minden leendő orvgyilkosnak meg kell tanulnia: pusztakezes harc, közelharci fegyveres harc, távolsági harc. Megtanultam jóformán minden fegyverrel küzdeni, vagy felhasználni a körülöttem lévő tárgyakat ehhez, de a legjobban az íjat és a páros rövid kardot (lásd: vakazasi) kedveltem meg. Ezek is maradt a fő fegyvereim.
A belénk nevelt fegyelmezések, a kimerülésig való gyakorlatozás, az állandó ellenőrzések 15 éves koromra már egy hidegfejű, érzelemmentes gyilkológéppé tettek. Na, nem mintha én ezt gondoltam volna magamról, én csak tettem, amire tanítottak és amit elvártak tőlem és büszkévé tett, ha sikeres voltam a küldetésekben. Először még tapasztalt mesterekkel, csapatban teljesítettünk, aztán, ahogy bizonyítottunk, úgy kaptunk egyre személyre szabottabb és nehezebb feladatokat.
Mivel egyre kevesebb büntetést és egyre több elismerő szót kaptam, úgy véltem jól haladok. Most 20 évesen már teljesen önállóan megyek a megbízásaimra, amik vagy egy-egy célpont kiiktatására irányulnak, vagy éppen ellenkezőleg: lehetőleg minél kevesebb feltűnéssel kell megvédeni őket.
Egyik éppen annyira nem mozdít meg bennem érzelmeket, ahogy a másik.
Egyetlen egy dolog, ami még fenntartja az érdeklődésemet: miért dobtak az utcára és miért pont a kék elfeknél?
Aztán történt valami…..valami, amire még az idős mesterek szerint sem nagyon volt példa. Egy nagyhatalmú Ház, a dicsőséges Pók Ház fiatal ura kivásárolt a Légióból! Nem tudom mennyit fizethetett a Mestereknek, hiszen bár már tudom, hogy nagyon kilógok a kiképzett orvgyilkosok sorából, mert kinézetem alapján tagadni sem tudom, hogy ősi ellenségük, az erdei elfek népéhez tartozom, mégis kiválóan elsajátítottam az Árnylégió kiképzésén tanultakat és még egyediségem miatt rendkívüli feladatokra is alkalmas vagyok.
Bármennyire is igyekszem uralkodni az érzelmeimen, ahogyan azt kőkeményen belénk nevelték, egy olyan közegbe csöppentem a Pók Házban, ami sokszor alaposan meghökkent vagy meglep.
Itt, még ha pár katona és szolgáló ferde szemmel is nézett rám, nem kötöttek belém és ember számba vettek. Dagnir, Uraldur Első Lord fia, aki most a házat vezette elmondta mi lesz a feladatom, de még nem bocsátott útra, mert egy hatalmas bált rendez és akkor is szüksége lesz rám…….Már alig várom……..a kiképzések és a feladatok nélkül unatkozom.
Általános felszereléslista: - páros rövid kardok (lásd: vakazasi) (hátra szíjazható tokban) matt, fekete anyaggal bevonva (Táncos nem tudja mi az), hogy ne villanjon meg a fényben.
- elf hosszú íj, tegezzel (20-30 db nyíllal)
- hosszú pengéjű tőr az övén és egy rövid a csizma szárában (ez is be van vonva a fekete anyaggal)
- dobócsillagok az övében elrejtve
- 2 kicsi, jól ledugózott üvegcse, benne a pengékre vagy a dobócsillagokra kenhető méreg, egyik csak kábít, a másik halálos.
- egy nyakban, bőrszíjon hordott zöld (jade) kő, amit a vizsgaküldetésén kapott Mesterétől azzal, hogy ez az egyetlen saját tulajdona és azóta talizmánként hord magánál. A kövön egy különös,vésett ábra látható: csigavonal, közepén egy szemmel.
- ezeken kívül a vándorláshoz, táborozáshoz szükséges eszközök vannak nála (ezt hagy ne soroljam, hiszen tapasztalt vándor, nem fogja otthon hagyni pl. a kulacsát, vagy a tűzszerszámát…..)
Mágikus tárgyak: egyelőre nincs
Tulajdonok: a jade kövön kívül semmi nem az övé
Szelídített állatok: nincs
Család: semmit nem tud róluk, mesterei nem pletykásak
Egyéb kapcsolatok, szövetségek: eddig magányos orvgyilkos volt, de azzal, hogy Dagnir felkarolta biztos lesznek előnyei az ismeretségek révén, bár valószínűleg legalább annyi hátránya is.
Hírnév: Az Árnylégióban kivívott némi elismerést, de az ő szakmájában annyira nem is biztos, hogy előnyös lenne.
Területi ismeret: Feladatai sokfelé elvitték, de konkrétan általában csak a célszemély környezetét ismeri és annak útvonalát, egyébként neki is térképpel kell tájékozódnia.
Képesítés, mesterségek, jártasságok: - elsősorban az orgyilkos fegyverek használatában jártas, így kiváló céllövő is, ökölharcban, verekedésben egy az egy ellen biztosan, kettőnél több ellen az ellenfelektől függően állja meg a helyét, de a páros karddal is ügyesen bánik.
- alap szinten ismeri a gyógyfüveket és a mérgekhez szükséges növényeket
- orvgyilkos, testőr
- jó a lopakodásban és az egyszerűbb zárak feltörésében
- telepátiája és egyedi adottságai sokkal több lehetőséget nyújtanak neki, hogy sokoldalúan és megdöbbentő módon használja három faj mágiáját, még ha azok nem is a legerősebbek
- tud olvasni és eligazodik a térképeken
- megüli a lovat, ha kell, bár nem a kedvenc közlekedési módja