Faj: Erdei elf

Nem: Férfi

Kor: 80 év

Becenév: Lord Bor

Rang: Vincellér, fogadós és mágus

Mágia szint: Haladók szintje

Határozott személyiség vagyok, hiszen egy fogadót üzemeltetek. Nem vagyok durva, sem erőszakos, mert jól tudom ezekkel csak elüldözném a betérő vándorokat. Ismerem a humort, sőt lehet velem viccelődni, így egyáltalán nem harapok egy-egy csípős viccen. Szeretem a határokat betartó embereket, akik nem feszegetik a tűréshatárom szélét. Ajkaimon egy-egy huncut, kihívó mosoly ül, mellyel leginkább a megfáradt női egyedekre villantok. Kedvességem meleg, emellett sosem erőltetem rá maga másokra. Haragtartó vagyok, főleg ha többszöri rendbontást észlelek a fogadómban. Élek, amit teljesen megbecsülök, annak ellenére, hogy a mágia tanulását lecseréltem minőségi borok és finom étkek készítésére. Házias elfnek tartom magam, aki annak ellenére, hogy Lord ranggal rendelkezik, mégis szereti a kétkezi munkát. Igazán kellemes foglalatosság, ám legfőbb vágyam, hogy megtaláljam életem szerelmét, kivel megoszthatom a mindennapokat és természetesen az ágyam melegét.  

80 éve már, hogy az elf birodalom szívében megszülettem, egy tekintélyes nemesi család utolsó sarjaként. Mind anyám, s apám kedves volt az elfek népének, emellett bölcs tanácsadók. Míg az előbbi a gyógyító mágia jó ismerője, addig utóbbi mesteri szintű mágia képviselője. Miért vagyok az utolsó? Mert két nővérem van, emellett csak egy bátyám. A két nővérem nem lakott itthon, mikor megszülettem, így a bátyám való kapcsolatom szorosabb, mert jó pár évet foglalkozott velem, míg ő ugyanúgy kirepült a családi fészekből. Mikor elérem a tíz éves kort, akkor a szüleim egy utazás alkalmával életüket vesztik, így kezdődik a Sorika család fénye megfakulni. Szüleim elvesztése az első mérföldkő az életem alakulásában, mert attól a naptól kezdve fel kell nőnöm, de gyorsan. Kutakodok a gyilkosok után, de nyomukat nem lelem, ami szomorúsággal tölt el, végül lemondok a bosszúmról. Elköltözöm, ám a családi kúriát eladom és annak pénzéből tanulásra, utazásra és egyéb kiadásokra fordítom. 20 éves koromban már világ járt elfnek tekintem magam, aki tele van tudással. A család személyzetét végül kifizetem a maradék pénzemből, s elküldöm őket, hogy szolgáljanak mást. Nincstelenné válok, akinek fogalma sincs merre laknak a testvérei és jól vannak e. Korgó gyomorral, szomjazva indulok meg a közeli szőlő földeken. A helyzet végül legyőz, így elf nemesi létemre elszegődök dolgozni. Kevés pénzt kapok munkám jutalmáért, de sok tapasztalatot a szőlővel kapcsolatban. Harminc éve kitartó szolgálat után ott hagyom e munkát, hogy tovább tanuljak. Így találok rá a fogadós életre, ahol kezdetben kisegítőként alkalmaznak, ám az idő során egyre nagyobb bizalmat kapok. Megtanulok főzni és sütni, takarítani és az egyéb ház körüli munkák elvégzését. Azt a napot tekintem sikernek, mikor a tulajdonos elhunyásával engem akarnak megtenni tulajdonosnak talpraesettségem miatt. Én nem fogadom el az ajánlatot, hanem az összegyűjtött pénzemből elindulok világot látni megint. Belekeveredek pár balhéba, ami természetesen velem tol ki. Pár év börtönélet után jutok oda, hogy ideje letelepednem. Bejárom a világot, majd az egyik forgalmas, gyakran járt úton végül kezdem felépíteni a saját házam, ami egyben fogadó is. Emellett egy hatalmas elkerített szőlőföldet tudhatok magaménak, egy hatalmas hűvös pincét. Kezdeti nehézségek után beindul az élet, s válik egyre könnyebbé. Két őrnek, s két személyzeti tagnak adok munkalehetőséget a fogadómban. Jól emlékszem arra a napra, mikor az egyik betérő vendég némi bor után Lord Bornak becéz engem. Hamar elterjed az egész világban a finom boromnak híre, s a szállás melegsége és kiszolgálása. Nem azt mondom könnyű élet ez, mert vannak nehézségek, de az évek és a tapasztalat segít túljutni a problémáimon. 80 éves elf mágus lennék, aki jobbára jobban szeret foglalkozni a szőlője hizlalásával, a vendégek jókedvével és kényelmével. Ritkán használok mágiát, leginkább mikor szükséges. Így élek most, s remélhetőleg élni fogok még sokáig.