Kora reggel van, népedet már rég hátra hagytad, hogy új világot ismerj meg. A legközelebb pedig az emberek vannak. Az Oughwar hegység lábánál jársz már, egy sűrű erdő kellős közepén. Körülötted mindenféle növényzet, állatok, madárcsicsergés. A táj nagyon békés, nyugodtan utazol az ismeretlenben egész addig, amíg egy tisztáshoz nem érsz, melynek közepén egy rozoga kunyhó van.
Az épület előtt egy idős férfi fekszik és jajveszékel.
- Segítsen valaki! - kiáltja. - Azok a... azok a szemetek elvitték a lányomat! Valaki! Hozza vissza! - könyörög a segítségért.
Ha a közelébe mész, láthatod hogy megvakították, így nem lát téged. Magára is hagyhatod, vagy próbálhatsz neki segíteni, a döntés rajtad áll, de bárhogy is cselekszel, nehogy megbánd!

Ilyen sűrű erdőben ritkán szokott járni. Szokatlan neki, hogy itt minden olyan zöld és élő. Persze fenn a hegyek között is van élet. Ő de még milyen. Fenséges és megindító. De ez valahogy más. Olyan élettel teli. A növények is sokkal sűrűbbek és változatosabbak.
- Vajon a Sámán mit tudna felhasználni közülük? – Fut át a kósza gondolat a fején.
De ezzel együtt zavarosabb is. Sokkal több mindenre kell figyelni. Még csak alig indult el és máris hiányzik neki az otthona. A hófödte hegycsúcsok és a zordon fenyvesek. Mosolyogva gondol vissza a tájra, ami beleégett a fejébe még a gyermek korából.
Ekkor hallja meg a jajveszékelést. Ami az éppen felfedezett tisztás irányából hallatszik. Egy rozoga kunyhó felől.
Az öreg eléggé szánalmas látványt nyújt. A porban fekszik szakadt gúnyában.
- Hát ezek vertek vissza minket? – gondolja némán, ahogy szemügyre veszi a roncsot. – Ezek verték meg a népem seregeit?
De náluk is vannak öregek. Persze nem túl sokan, de akadnak. Hisz egy harcos általában nem végelgyengülésben leheli ki a lelkét. Ekkor ér közelebb és veszi észre, hogy a vénember vak. Semmit sem lát.
- Kik vitték el? – kérdi meg végül.
Beszéde eléggé durva és karcos. Az agyarai miatt meg még selypít is egy kicsit. Közben pedig a biztonság kedvéért körbenéz. Talál-e valami gyanúsat ami arra utal, hogy ez egy csapda. Vagy esetleg valami nyomot, ami megerősítheti az öreg meséjét és segítheti őt abban, hogy a gaz banditák nyomára bukkanjon.
- Talán törleszthetek valamicskét. – gondolja végül keserűen.
Hiszen emlékeiben még mindig él az a csöppnyi sötételf, akit kettévágott.

Reszelős hangodat meghallva az öreg azonnal feléd fordítja a fejét és könyörögni kezd neked. Ahogy szétnézel, láthatod, hogy az udvart meglehetősen feltúrták. Valamikor körbe lehetett kerítve valami egy kerítéssel, ami most alaposan meg volt rongálva, néhány darabját pedig szerte hajigálták.
- Segíts kérlek! - mondja a férfi. - Elvitték a lányomat!
Ha körbe nézel, hamar ráakadhatsz a rablók nyomára. Nem igazán próbálták elrejteni merre mentek. Elvégre egy vak hogy találná meg őket? Ha követed a nyomokat, akkor nincs nehéz dolgod. Viszont ha úgy döntesz, nem segítesz, akkor tiéd a terep, arra mehetsz, amerre csak szeretnél.

Az öreg rimánkodása csak sóhajt egyet.
- Elsőre is hallottam öreg! – jegyzi meg kissé mogorván.
Ezt követően inkább másféle tereli a figyelmét. Látja, hogy szépen feldúlták eme helyet. Nem igazán kíméltek semmit és senkit. De akkor a vénembert vajon minek hagyták életben. Oktalanság volt. Vagy inkább tapasztalatlanság és lustaság lehetett a dologban. De már mindegy. Így legalább cselekedhet valamit.
A rablók nyomára szerencsére elég könnyen ráakad. Még szerencse, hiszen nem nyomolvasó.
- Hányan voltak, öreg? – kérdi meg azért.
Hiszen az öreg csak vak, de nem süket. Tud egy számot mondani. Legalább hozzávetőlegeset.
Majd amint megkapta a válaszát elindul a rablók nyomába.
- Visszahozom a lányodat. – mondja még neki hátravetve a válla fölött a szavakat.
Ám ekkor fordul meg a fejében, hogy mi van, ha a lány önszántából ment el. Hiszen nem ő lenne az első, aki hátrahagyja a szerencsétlen öregjét, csak hogy világot lásson. Hiszen a fiatalokban ott van a tettvágy. A lány pedig úgy érezhette, hogy itt csak elrothad és semmit sem látott a világból. Meg tudná érteni. Ámbár annak lenne egyszerűbb módja is.

Hamar belemész a mentőakcióba. Kérdésedre az öreg azonnal válaszol:
- Négyen voltak, a főnökük egy nagy darab fickó. Az vette el a szemem világát! Valamilyen állat koponyája volt a fején.
Csupán ennyit tud mondani az öreg, majd elájul. Ezt követően elindulsz, hogy megkeresd az emberrablókat. Szerencsére nincs nehéz dolgod, így hamar megtalálod merre menj. Egész szép csapást hagytak maguk után, így ha laza tempóban haladsz, épp besötétedik, mire utoléred őket.
Már épp tábort vertek. Ha körül nézel, akkor tényleg csak négy embert látsz. Hárman koszos csavargónak tűnnek, a negyedig viszont valószínűleg a főnök, nem lehet elhibázni.

Ha még vársz, akkor lassacskán főzni kezdenek. A lányt egy fa mellett láthatod meg, kikötözve, a szája köré pedig egy rongy van tekerve, nem tud beszélni. Mit cselekszel hát?