Gondolkodóba ejtett a férfi szavai..ahogy sok mindent megmagyarázna a növények kusza "szavai",már azért is,mert tényleg,ha a Hágó teljesen beomlott,akkor hogyan is lehetne ott élet?..vagy a Szarvas ?

-Én sem szeretnék tavaszig várni,vagy éppen az olvadásig-nevettem Gor-ra.-..de ha így van,akkor utána kellene nézni ..azoknak a barlangoknak..mert lehet,hogy azon keresztül vonszolhatták el az Otoruxot..és tényleg csak eddig a hamis nyomokat követtük,amiket terelésnek használtak a Tűzokádók,tudván,hogy ugyis csapdába sétálunk,ha egy pillanatra nem figyelünk..bár a fák sokszor elárulják az igazat,de itt fenn a havas hegyekben igencsak gyér a növényzet,és a fagyos takaró alatt nem "hiteles"információt mondhatnak..-pillantottam rá.
kicsit zavarban is voltam,mert most,hogy kiderült a barlangok létezése,számtalan lehetőség merült fel,köztük az is,hogy ha nem megyünk innen tovább,lehet felfedeznek minket..és akkor...de bele sem merek gondolni!...nem szeretném,ha Gorzhaknak baja essen!...

-Szerintem meg kellene néznünk valami más lehetőséget,hogy a szarvas nyomára akadjunk,és ha a barlangokon át kell mennünk,akkor óvatosabbnak kell lennünk..ki tudja kik vannak ott...de itt sem maradhatunk túl sokáig,mert nemcsak az élelem szűkös..de az időjárás is elég hideg..és ha egy ujabb lavina közeleg,akkor lehet,nem jutnánk ki..-néztem szomorú szemekkel a férfiakra.
-Lehet indulnunk kellene míg nem késő...minden tekintetben...-javasoltam az indulást... magam köré húzva köppenyem,mert nagyon fáztam..és a fogam is vacogott már egy ideje...

Mindketten a nő szavaira figyeltek. Gorzhak csendben maradt, minden lehetőséget átfuttatva agyában, de Roghaz megszólalt.
- Nem hiszem, hogy elvonszolták a szarvast. A törzsemen kívül tudtommal senki nem ismeri az alagút rendszert. De a szarvas megtalálhatta - mondta tűnödve a kovács. Gorzhak felnézett rá, majd Aliára, mintha attól, hogy bámulja őket, megtudja a legjobb megoldást.
Ha igaz, amit Roghaz állít, akkor a barlangrendszer a hegy mélyén teljesen lakatlan, és elvileg titkos. De ha a Tűzokádókat nem temette maga alá a törmelék, akkor előfordulhat, hogy az Otorux után mentek ezekbe.
És miért hitte, hogy az Otorux egyáltalán arra ment? Nem tudta pontosan, de érezte, hogy az a helyes irány. És valóban ez volt az egyetlen út, amelyen nem futhattak se Jégagyarba, talán még Tűzokádóba se. Mély levegőt vett.
- Elvezetsz oda minket, bátyám? - kérdezte és Roghaz szemébe nézett. Amaz komolyan bólintott. A Vonyító Aliára nézett és rámosolygott. Az elmúlt pár napban gyakran jött, hogy akaratlanul elmosolyodott, valahányszor ránézet vagy hallgatta beszélni.
- Akkor csináljuk. Megtaláljuk az Otoruxot - mondta határozottan. Roghaz szólalt meg ismét.
- Azt mondom nektek, várjuk meg a dél utáni órákat. Ilyenkor a legkevesebb az esélye, hogy nem kívánt alakokba futunk bele - Gorzhak bólintott. Jólesett végre döntést hozni, a kétség súlyos sziklája legördült a szívéről és újult élvezettel harapott bele reggelije maradékába.

Mint kiderült a barlangjáratok titkosak és valamilyen szinten különlegesek is,mert bár Roghaz ismerte a járatok hollétét,és azt is,hogy mikor is érdemes elindulni arra..
-Délig?-néztem rájuk.-Akkor egy kis alvás beleférhet a várakozásba,persze ha nem bánjátok?..


De ahogy elhelyezkednék..a barlang bejárata felől éles füttyszó halatszik...és Mellon is nyugtalanul morog...
-Van odakint valaki-súgtam Gornak,nehogy a viszhang eláruljon minket hol vagyunk...és az ijamat készenlétbe teszem...de igazából inkább a tigrisem morgása aggaszt...mert akkor csinál ilyet,mikor többen vannak a közelben...

Gorzhak azonnal felpattant és nekilapul a barlang falának. Roghaz feltartja a kezét, hogy maradjanak veszteg mind a ketten, és elindul kifelé a barlangból.
Gorzhak közelebb húzódik Aliához és a barlang hátulja felé ösztökéle, hogy minél inkább takarásban legyenek.
Odakintről beszédet hallanak és Gorzhak megfeszül. Roghazt és egy másik orkot hallott, az egyik volt Vonyító társát. Larak! Ősök, csak ne jöjjenek be, Larak széttép ha meglát! - gondolta és összeszorította a szemét. Ettől tartott; csak sikerült Vonyítók közelébe keveredni.
Nem értette, mit beszéltek, túl mélyen voltak a barlangban. A szíve majd kiugrott a helyéből. Nem akart velük harcolni! Nem akarta, hogy még több testvérének a vére tapadjon a kezeihez!
Egy örökkévalóságnak tűnő idő után Roghaz belépett a barlangba és nagyot fújt.
- Vonyítók. Járőröznek, mert megtalálták a ti Tűzokádóitok holttestét. Meg akarják tudni, mitől omlott be a hágó. Most azonnal indulnotok kell, mert a Vonyítók is tudnak a barlangokról és biztos azt is ellenőrizni akarják. Egyelőre az összes barlangot átfésülik ezen a részen, addig biztonsággal eljuttok a célotokig - magyarázta Roghaz és kioltotta a tüzet, ezzel is jelezve, hogy nem maradhatnak itt tovább.
- Mit mondtál nekik? - kérdezte Gorzak, miközben septiben felcsatolta az övét. Roghaz vállat vont.
- Hogy egyedül vagyok, mi mást. Szerencsére bíznak bennem. De Gor  - mondta és öccse vállára tette mindkét kezét, mélyen a szemébe nézve. - Ne gyere ide mégegyszer. Nem akarom, hogy leöljenek, de azt sem, hogy hazudnom kelljen miattad. Érted?  - kérdezte és Gorzhak komoran bólintott. Teljesen értette.

Mellont a háttérbe intettem,és ahogy a hangok közeledtek ,Gor is közelebb húzódott hozzám,hogy a homályos sötétségbe tereljen,így védve minket,ha esetleg a portyázók felfedeznének..

-maradj csendben,Kicsim..-simogattam meg a fejecskéjét a tigrisemnek..-..tudom...most nincs itt az idő..-válaszoltam a gondolataira..és csendben figyeltem,ahogy a tüzet eloltja Roghaz...

...tényleg nem maradhatunk itt soká...ha erre jártak most ,akkor hamarosan többen is lehetnek..

Gorzhakra néztem,és láttam rajta,hogy gondterhelt.

-Amint elcsendesedik a környék,akkor Mellon kimegy szétnézni...talán kijuthatunk észrevétlen-mosolyogtam a férfire,hátha egy kicsit elterelem a gondterhelt gondolatait..

Kezdtem összeszedni a holmink és vártam a megfelelő alkalomra..

Gorzhak bólintott Aliának, azzal felcsatolta cókmókját Kósza hátára. Roghaz közben kilépett  barlangból és várta őket. Láthatóan feszült volt, csikorgatta a fogát és fel-le járkált. Gorzhak is érezte, amit Ő. A hirtelen találkozás, bár szerencsétlen körülmények között ugyan, de örömteli volt. Az otthoni levegő és az a pár órácska, amit együtt tölthettek, szomorúsággal töltötte el Gorzhakot. Vajon mikor jön el az az idő, amikor büntetlenül találkozhat majd testvérével? Mikor fogja mindennap látni, mikor fognak együtt vadászni, inni, nevetni? Mikor találkozhat végre az unokahúgaival?
Mélyet sóhajtott, majd odalépett bátyjához. Roghaz ránézett és egy szomorkás mosolyt villantott.
- Ne ölesd meg magad - mondta tréfásan. Gorzhak megszorította bátyja kinyújtott kezét és megcsóvált a fejét. - Csak akkor, ha te meg nem iszod le magad és esel egy ürgelyukba - mondta vigyorogva és mindketten felnevettek, majd elkomorodtak.
- Az Ősök legyenek veled - mondta Roghaz és Gorzhak biccentett, majd szó nélkül megindult előre.

A barlang csendes hátteréből néztem,hogy Gorzhak és testvére egy kicsit feszülten,de annál nagyobb szeretettel beszélgettek egymással.
Én nem igazán értettem belőle egy szót ssem,de a gesztusaik mindent elárultak.
Kedves mosollyal néztem rájuk,nem feltünően,inkább csak néha-néha rájuk pillantva.

Aztán a kinti zajok is csendesedni látszódnak,és talán ki is tudunk jutni észrevétlen.

Ahogy Gorzhak elindúlt kifelé,mi is követtük.Kicsit feszélyezve éreztem magam,mert nem tudom mit találunk odakint..de viszont Mellonnak a kifinomult szaglása sokat tud segíteni nekünk,és némán intettem a tigrincsemnek,hogy nézzen körbe,és jelezzen,ha valami gyanúsát érez..

Ahogy kiléptünk a barlang menedékéből,attól a pillanattól a férfi vezetésére voltunk bízva,mert én annyira sem tudok tájékozódni az ork szokások között,így inkább mögötte haladok,és nyitva tartom a szemem és fülem.
..csak ne lenne ennyire hideg az idő...