-A fenébe is! gondoltam magamban és teret engedtem az őrületnek, mely el akart önteni. Óriási kiáltással és egy határozott rúgással lököm le magamról a folytogatót, majd teljes erőbedobással és mindent beleadva ugrottam neki a nyakának amit igyekeztem kitörni, bár erős ellenfelem volt de ahogy a bolha barátom is emlékeztetett nem egyszer az erő nem minden fürgén és megfontoltan szinte ugrálva ütögettem és ha lehet az ízületeit igyekeztem szétszedni, hamár a nyakát elsőre nem sikerült. Egyik vállát egy ügyes felülről történő rúgással kiugrasztottam, ez majd lelassítja, hanem felém dönti a győzelem esélyeit... Bár úgy látszott fentről én az élőholttal harcolok, ez igazából egy mélyebb dologról szólt, és bár nem volt egyszerű döntés, az életem fontosabb volt és nem kissebb fontosságú a küldetésem is amit nem hagyhatok figyelmen kívül, TÚL KELL ÉLNEM!

Grómnak nem okoz gondot kitörni a nyakát a nőnek, mint jó feleség a tyúknak. És az ellenfelének sem okoz ez gondot.
A küzdelem igen bizarr fordulatot vesz, mikor háta közepét nézve csüng a lány feje és ő úgy harcol, mintha csak épp most lenne számára a legkedvezőbb hozzáférés az általa elképzelt stratégiában.
Ám mindez csak illúzió. Igazából nem könnyebb neki a fej miatt, csupán jó helyzetbe került, amíg te mással voltál elfoglalva. És tudatosulva benned, hogy ezt a valamit nem állítod meg ilyen egyszerűen, a kezeit kezded el roncsolni és a jobbját hamar ki is ugrasztod.
Bár továbbra is a nyakad újbóli megragadására törekszik, ám ezzel már több előnyhöz jutottál, mint a fejével.

Meglepődve nézem egy fél pillanatra a zombit, bár ezektől mást nem vártam, kegyetlenség már az is hogy a szellemeket nem hagyják nyugodni....
Hatalmas harci kiáltással vetem magam neki megint és igyekszem egyik lábát eltörni most, elsőre elgáncsolni próbáltam, de nem sikerült, elkerülte a lábamat, majd miután mögé kerültem a klasszikus
térd rogyasztó technikával kényszerítettem a földre. Elterült és utána rögtön a lába törésével folytattam, amit nagy recsenéssel sikerült nyugtáznom, hogy kész is van....

Hamar rájössz, hogy a végtagok tördelése az, ami fegyver nélkül hatásos ellene. A láb is nagy reccsenéssel használhatatlanná vált és akár folytathatod is. Ha nem kísérletezel mással, akkor is hamarosan győzni tudsz.
A vezér lassan megette vacsoráját a díszpáholyban.



Két testőre bemászik az arénába és a fájdalom átkával sújtva jelzik, hogy nem szórakozni vannak ott. Ha hagyod, akkor megragadnak és térdre löknek. Majd Hafez Al-Aszad megszólal.
-Jól dolgoztál ma, jót szórakoztam. Bár nem a te győzelmedre fogadtam volna. Ha hajlandó volnál nekem dolgozni, akkor akár komoly munkát is adhatnék. Olyat, amit talán még élveznél is.
*Rajtad áll, mi is történik valójában. És főként elfogadod-e a lehetőséget.

Jön a két őr, mielőtt térdre löknének félreugrok és rájuk ordítok hagyjanak békén vagy széttöröm a csontjaikat.... a fájdalom átka nem sokat ér a sebem jobban fáj annál és még a harc heve fűt, ami mint jól tudjuk elnyom mindennemű fájdalmat. Majd megtörlöm arcomat, majd koránsem barátságosan:
-mit is ajánlhatnál nekem éjfattyú?!
majd nézem mit tesznek a zombival és belül éreztem valami megváltozott bennem, valami ami nem kézzel fogható, de mégis érezni, valami nem jó.

A tekintete megszigorodik, ahogy sértegeted és ráül a kifejezés, hogy nem tudod még mindig, hogy milyen szenvedéseket tud okozni neked, ha nem küzdöd fel magad a fogságban.
-Egyszerűen csak annyit kell tenned, hogy elmész portyázni, mint máskor. Szabadon bocsátunk, ha jól viselkedsz. És jelentesz nekünk szorgosan.
* Úgy tűnik információ forrásai igen hiányosak, ha ilyen egyértelműen rákérdezve akarja bővíteni, nem vesztegetve az idejét felesleges "udvarlással".
-És tanulj meg tisztességesen beszélni!

Meglepődtem, mindenre számítottam csak erre nem... egy percig gondolkodtam erről az egészről bár nem értettem szándékát feleltem neki:
-miért lenne neked rám szükséged?
majd gondolkodtam valószínüleg úgyis tudja mit művelnek a szellemekkel és ha elis enged... Ahogy Sam mondta tudnak varázsolni, nem biztos okos ötlet mellé álnom, deha van esélyem elszökni ezálltal.... megkéne próbálnom
-ha elmondod miért is lenne nekem az jó, lehet meggondolom tünde!

A selfek vezérének szeme az arcodat fürkészi, hogy ilyen kérdéseket teszel fel. Ám válaszol.
-Ha itt maradsz és nem akarsz kulimunkát végezni, akkor viadal. Egyre nehezebb szörnyekkel minden nap, hogy mi fogadhassunk arra, hogy melyik szintnél fogod bemondani az unalmast. Vagyis itt csak ez a két választás.
De ha bizonyítod nekem, hogy az emberek fajának nem vagy barátja, és lelkiismeretfurdalás nélkül kiadnád a híreket az ellenük menő portyákról... Ha elhiszem, hogy összefognál velünk ellenük, akkor hasznosabb lennél számomra szabadon, mint rabszolgaként.
*Int és három tiszta fekete bőrű embert vezetnek be az arénába. A nőt és karon ülő csecsemőjét hátrább megállítják, hogy nézze az eseményeket. A férfit pedig egész közel viszik ahhoz, ahol te állsz a két őrrel.
-Öld meg! Csak a férfit kell és ha nem zavar az, hogy két másik látja és életben marad. Tudni fogja és beszélni róla a többi rabnak, hogy te megölöd könnyű szívvel a kerekfülűeket, akkor elnyered a bizalmam, hogy engem sem kedvelsz, de őket még jobban gyűlölöd.
*A falu bajnoka igen kellemetlen választás előtt áll. A selfekkel másfél évszázada háborúznak és ez alatt az idő alatt formálisan szövetségesek az emberekkel ellenük. Ám most azt kéri tőled az egyik éjtünde, hogy bizonyítsd az, hogy a szövetségkötés alatt az állandó emberi falvak dúlása nem szükséges rossz volt számodra. Hanem egy életforma.

Meghallom mit akar kérni tőlem a Self és óriási nevetésben török ki:
-komolyan azt várod tőlem öljek meg egy családos embert?
persze tudtam a választ...
-ilyen egyszerű?
nevettem tovább jó ízűen, már láttam ő is nevetni kezdene
majd hirtelen abbahagytam a nevetést
-Nem
és mielőtt bármit mondott volna felé fordultam
-nem fogom megölni egy kisded apját, mert egy tünde kéri tőlem, a gyereknek szüksége van az apjára, és nem veszem el tőle!
állok a két őr és a férfi közé
-nehogy azt hidd nem ölném meg, sok embert megöltem, de nem vagyunk állatok, én biztosan nem! Tünde nem fogom ezt megtenni, és hogy tudd az ilyen becstelen dolgok miatt titeket mindig jobban fogok útálni, mint bármelyik másik fajt, az emberekben is több a becsület mint bennetek!

Hősünk becsületesen döntött. Ám ezzel örökre elvágta a lehetőséget, hogy fogva tartói valaha is szabadon engedik. Hafez a kezével int a néger férfi felé és az csendben összeesik.
-Ennyi elvenni egy családapa életét. Semmivel sem jutott előre a családja.
*A nő sikítva akar rohanni oda, de a katonák lefogják addig, amíg nem int a vezér, hogy engedjék összeomlani nem sokkal a lábad előtt. Hadd fusson oda a nem rég még élettel teli párjához.
-A te életed is ennyit ér a szememben. Csak valami hasznos munkával tudsz fontosabbá válni. Olyan vagy most is, mint egy állat, akiket összeengednek más állatokkal viaskodni és fogadnak rá.
*Visszavisznek abba a tömlöcbe, ahonnan kiszabadítottátok nem rég a foglyokat. Az orkok helyett most bennszülött emberekkel van zsúfolva. A ketrec csapódik rajtad és egy frissen felrakott bejárati vasajtó is zörögve becsukódik, hogy teljes sötétségbe maradjatok. Orroddal érzed, hogy ezek valamiért nem ugyan olyan emberek, mint akikkel eddig találkoztál.

Tudtam valahonnan ez lesz éreztem, szellemek megint próbára tesznek, bár remélem nem okozok csalódást nekik....
Sötétben vagyok... nem látok semmit...mi lehet eza hely?...ezek a gondolatok forogtak a fejemben és ekkor feltettem a kérdést:
-ki van még itt? mifélék vagytok?
és csak remélni tudtam barátokba futottam a tömlöcben nem mégtöbb ellenségbe. Amíg a válaszra vártam az ajtó bal oldala mellé törökülésben leültem és vártam mi következik...

A kérdésedre csak értelmetlen makogás jön, mintha nem is azt a nyelvet beszélnétek. És nem tűnik barátinak a hanghordozás sem. És a sötétben semmit nem látsz.
Leülsz a sötétben a ketrec ajtaja mellé és akár órákig is várhatsz ott, nem történik semmi. Már álmosodsz, amikor továbbra is csak azt hallod, hogy sutyorognak a többiek a sötétben értelmetlen szavakat.
Eszedbe jut az, hogy Öreg Sam azt mondta, az itteni emberek ork húst esznek.

Sötét van és értelmetlen emberekkel vagypk össze zárva egy kis helységben.... várok órákig majd eszembe jut Sam mit mondott:"-ezek ork húst is esznek.."
Akkor nem kéne elaludnom és amíg ébren vagyok úgysem mernek megtámadni mellesleg ők sem látnak semmit...
-Hát jó..-gondoltam magamban-akkor edzek kicsit-és elkezdtem fekvőtámaszt felülést és hasonlókat csinálni, nem engedhettem hogy elaludjak a pihenés is bőven jó nekem, ork vagyok sokáig kibírom nélküle....

Gróm egész éjszaka nyomta a fekvőtámaszt és a felüléseket, valahányszor kicsit kezdte elnyomni az álom. Cellatársai nem adtak okot a bizalomra. Ám egyelőre messze húzódtak tőle, még közelébe sem mertek menni. Ami az éhségük növekedésével valószínűleg változni fog, mert látótávolságon belül nem sok ork van ezen a helyen.
Fogvatartóik pedig egyelőre nem sokat törődnek velük. Csak abból tudod, hogy felkelt a Nap, hogy az ajtó küszöbénél egy nagyon vékony fénycsík világit, mely néhány centit sem képes bevilágítani a padlóból. És a kondid egyelőre megfelelő annak ellenére, hogy a tegnap esti viadal és az éjszakai fennlét csak kivett belőled valamennyit.

Gyorsan teltek az órák, és rettenetesen unatkoztam, de amikor épp nem edzettem meditáltam, a szellemeket próbáltam elérni egyelőre nem sok sikerrel, talán nem az én feladatom beszélni velük...
Majd megint edzeni kezdtem és megint meditáltam, már reggeledett amikor megint leültem...

Úgy tűnik, Gróm beletörődött a helyzetébe. Vagy csak a látás hiánya zavarja. Nyílik az ajtó és kiterelnek mindenkit. Téged hamar elválasztanak a többiektől és az arénában megkapod az újabb showműsor ellenfeled.





Egy nálad is magasabb troll dühöng kikötözve ám hamar elvágják a köteleit kard egy mozdulatával és neked ismét puszta kézzel kell küzdened.

-Megint egy harc? pihenni sem hagytok, gyógyítani sem gyógyítotok meg....
próbálom magam távol tartani tőle, nagyobb erősebb... majdha támad akkor kicselezem valahogy remélem, bár az oldalam....
kivártam és az aréna másik oldalában igyekeztem tőle minnél messzebb maradni és megtudni mennyire értelmes:
-te ott érted amit mondok?
és körkörösen kezdtünk mozogni

A kérdésedre a troll csak ekképp felel:
-Yeh!
*Bármit is szűrtél le belőle, éhesen és morcosan indult meg feléd és oldalról egy széles parasztlengőt indít meg feléd, amikor már kartávolságon belül vagy. Ez már csak azért is bekövetkezik valószínűleg, mert a palánk hamar a hátad mögött simul ha hátrálsz és a terved is az volt, hogy kicselezed a támadását.
Eközben izgatottan néznek falatozás közben a közönségből.

/Kockadobás: Hatos
1 és 2 -Betalál a pofon és földre kerülsz.
3-6-ig -Sikeresen tudsz kitérni előle./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 4

Értelmetlen vadállat...-gondoltam magamban, demár az arcomban is volt szinte a keze, épphogy el tudtam ugorni előle, amikor is rögtön visszacsapásként a térdét rúgtam meg neki, és utána visszavonulva megibt gyorsaságonra hagyatkozva vártam a támadását és annak elkerülését...

Meg sem mozdul a troll lába, mikor megrúgod. Elsőre úgy érzed, hogy nem is csináltál semmit. Ám amikor kicsit odébb mész és ő követ, látod picit húzni a lábát. Még csak nem is sántítás, de azért megérzi. Egy embernek már eltört volna a lába, ha ekkorát rúg.
Ám nehéz lesz legyőzni, hiszen puszta kézzel nagy előnye a nálad sokkal vastagabb bőre. Jobb lesz okosan átgondolni, hogyan akarod legyőzni. Rajtad áll!

Igyekeztem ellenfelem támadásait kikerülni ami sikerül is, fizikai erővel nem fogom tudni legyőzni ez egyértelmű... ideje hát akkor tiszta fejjel gondolkodnom és felmértem ellenfelemet. Lelki szemeim előtt mintha körbe fordult volna és elmém gyorsan gyenge pontokat kereset
-Igen ezaz! ez jó lesz!
És gyorsan megindultam ellenfelem ellen és a két szemét támadtam meg, remélve azoknál meg fogom tudni ölni

/A hozzászólás 16+ elemet is tartalmaz/




A troll nagy gülü szemeit támadod. És valóban, ez azon ritka helyek egyike, ahol nem elég védett. És miután kinyomod neki, még csak navigálni sem tud olyan jól. Csupán vakon csapkod a hangok és érzések alapján. Két karja mint valami cséplő gép, jár állandóan és nagy körívben zuhognak körülötte a parasztlengők.
Nagy előnyhöz jutottál, ám még az ujjad sem jutott el az agyáig. Ám innentől talán lesz új ötleted és játszi könnyedséggel megnyered a második esti viadalt...

A sikeres támadásom után hasonló módon folytatom támadásaimat, most elaő célom hogy leterítsem és utána a már meggyengített ellenfelem koponyájába lépek bele ahogy csak bírok, akár ráugrással, meg kell ölnöm a túlélés érdekében....
így hát minden erőmmel az egyensúlyából akartam kibillenteni, kis hangokkal vontam el figyelmét, majd gyorsan mögé kerülve a hajlatait rugtam meg páros lábbal, hátha ettől eldől... Amint a földre került pedig hátulról ismét a súlyomra támaszkodva ugrottam ugyanoda, ezzel megpróbálni eltörni az ízületeknél a végtagjait, ha esetleg hátra dőlne csak könnyebb a dolgom, hisz végsősoron úgy akarom majd elintézni, hogy a hátán feküdve a fejét célzom és a szemei helyén felugorva törném ott be a fejét.... de először a végtagok!

Elég véres és mocskos lett a győzelmed, ám vitathatatlanul a tiéd. Elégedettek is veled gazdáid. Aszad még meg is emeli a tiszteletedre a boros kupáját.
-Jól harcoltál, barátom!
*Az őrök pedig jutalmul pont ugyan oda zárnak be. Pont ugyan azok közé a kannibálok közé. És még pár óráig nem megy le a Nap, korán látott neki a vacsorának a self vezér. Így kintről most beszűrődő fénycsíkok halvány homályba burkolják a börtönödet. A cellatársaid félve néznek és ott van köztük az özvegy a karon ülő csecsemőjével, gyűlölködő pillantásokkal nézve meghalt férjét gyászolva.
Valamit mond idegesen a többieknek, de nem érted a nyelvet.