Senki nem tartóztat jelenleg. És pár óra múlva meg is hallod a patak hangjait. Ahogy már annyiszor, most is elfelejtetted, hogy az erdő csapdákkal van tele. És ha balszerencséd lesz, akkor nem jut eszedbe, csak mikor már az egyik alján vagy egy karóval ismét átszúrva. Pár napon belül legalább másodjára a faluból elfelé menet.

/Kockadobás: Hatos
1 és 2 -Egy ismerős jelzés az ösvény szélén eszedbe juttatja a veszélyt.
3-6-ig -Úgy tűnik túlságosan kimerített és megviselt a sok borzalom. Nem a jelenben járnak a gondolataid./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 5

Megint egy nyomorult csapda!-gondolom magamban és igyekszem a szélét elkapni mielőtt halálra bökne az egyik karó, ha nem is sikerül sokáig megkapaszkodnom akkor is legalább nem halok bele az esésbe és talpra esem. Azonban nem olyan egyszerű engem elpusztítani! igyekszem magam felhúzni, bármilyen nehéz is legyen az és figyelve haladok tovább amint kimásztam a cél fele.

A kezed egy pillanatra megkapaszkodik, de a porhanyós barna erdőtalaj hamar enged. És te tovább zuhansz. Csupán egy kicsit fékezted a lendületet, de ez elég volt ahhoz, hogy ne átdöfjön a hegyes fa, csak az oldaladba mélyedt egy picit, úgy három-négy ujjnyit. Majd eltört és te sebesülten a verem padlójára zuhantál.
Régi ork mondás, hogy senki nem zuhanhat kétszer ugyan abba a gödörbe!

Ez nem az én időszakom..... ebben biztos vagyok.

Hamar felkelek és látva az újabb sebemet lassan meg sem érzem mi is történt valójában. Leültem a verem alján egy kicsit.
-apám biztos csalódott bennem-gondoltam-hogy kerülhettem ebbe a helyzetbe? Mit tegyek most? sem segítség, sem remény hogy barátok rám találnak...-ekkor éreztem azt először, hogy nem is vagyok bajnok, a szellemek magamra hagytak.....Reményvesztetten ültem odalent csendben szomorúan.
Majd gondolkodtam tovább:
-vagy csak egy próba lenne megint?
Összeszedtem minden erőmet(kicsit lehet ráncos lett az arcom is közben) és feláltam -ki kell másznom innen!-gondoltam, majd megfogtam a cölöpöket kihúztam kettőt és azokat használva mint mászóvasakat kezdtem el a kiutamat tervezni,
-lehet nagyok, és nem egykezes, de talán mint valami létra.....
Majd ezen a szálon elindulva kezdtem dolgozni....

A verem falába kezdtem őket szúrni, úgy hogy engem elbírjanak, majd amikor elértem a szélét kezdtem kihúzni magam onnan.

Hamar kijöttél a mélyből. Másodjára csak egy apró döccenő volt a szökésedben, nem végzetes tévedés. A patak partján pedig ideje ellátnod a sebeidet. Már van jó néhány az elmúlt napok miatt, ám szervezeted szívós. Haza fogsz jutni, még ha néhány veszedelmes vadállattal meg is kell küzdened ebben a dzsungelben, amíg kiérsz. Hiszen a vérszagra gyűlnek és ösztöneik azt súgják, most érdemes lecsapni rád.


/Köszönöm a játékot és szabad kezet kapsz, hogy mit és mennyit írsz a ragadozókkal való harcról, míg kikeveredsz Nysiyből./

A tervem sikerült! Hosszú idő után végre megízlelhettem a szabadság ízét és nyugodtan haladtam a patak felé, pár percre rá oda is értem, majd óvatosan belemásztam, persze nem kicsit marta a sok sebemet a friss tiszta víz, ittam belőle és belefeküdtem a vízbe hűsítő érzés mellett sok kellemetlen is társult mellé... Megmosakodtam és bekötöttem sebeimet amennyire tudtam. Utána még úgy egy órát töltöttem ott és szépen rendbe szedtem magamat.

Elindultam visszafele haza és utam hosszúnak ígérkezett, alig egy órája sétáltam az erdőben amikor egy kisebb fenevad rámtámadt, azt a kis dögöt egy egyszerű rúgással eltudtam intézni és mentem is tovább nem törődve vele, hogy hova szaladt. Lassan estefelé járt amikor legközelebb találkoztam vele, már nem engedtem elfutni pörölyömmel a koponyáját apróra zúztam és miután ez megvolt megfogtam és boldogan sütöttem meg vacsorára. Az ízletes vacsora után, még napnyugtáig volt pár órám kifele haladni a rettegett erdőből, de sajnos nem értem még a szélére inkább egy üres üregbe vetettem be magam az estére, ahova egy kis tüzet is raktam.

Az este nyugodtan telt és reggel amint felkeltem útnak is indultam. A közelemben éreztem van valamilyen fenevad, de szerencsére pár frappáns mozdulattal le tudtam rázni magamról, így pár órát pihenni is tudtam egy fa tetején. Mielőtt lemásztam volna azonban a koronán keresztül kinéztem és láttam az egész dzsungelt magam előtt. Lenyűgöző látványt nyújtott az egyik irányban a horizontig nyúló erdő képe, a másik oldalt viszont a megnyugtató mezők terültek elém alig pár órányi járóföldre. Amint tudtam a tigris szerű lény elment én is lemásztam és haladtam a kinézett út fele, azonban mielőtt még a mezőket megláthattam volna meglátott aza fenevad a dzsungelban

Werit tigris... nem az én jó barátom volt.

Megtámadott engem, és én nem haboztam lecsaptam rá, mellé... félreugrott és rám morgott, majd nekem ugrott megint de most én tértem ki előle, majd fordulva rá rácsaptam a lábára ami eltőrt. utána már csak kínylódott, úgyhogy gyorsan véget vetettem neki. Gyorsan a bundáját felhasználom, készítettem belőle magamnak palástot. Még idefele jövet otthagytam egy ilyen bundát most nem haboztam felhasználni..
Így bundában indultam tovább. Pár órára rá ki is értem a sötét dzsungelból.
Majd az ismert úton haza indultam, áthaladtam a lerombolt falun, Samu faluján át, ahol kicsit megálltam és szereztem egy mászófelszerelést és estére megpihentem. Majd a hegyek felé indultam pirkadatkor. A hideg havas hegycsúcson jól jött a bundám. Lassan haladtam és a dzsungelt is két hete elhagytam. Fent a sziklák között még további egy hetet töltöttem, majd nehezen átértem a keleti síkságra, amit oly jól ismertem. Haza értem ahol Niiruval beszéltem először elmeséltem neki mi is történt, majd a sámánnak is. Teltek a napok de valahogy nem éreztem magam otthon többé, mindenki másnak tűnt, de lehet legfőbbképpen én változtam. Kis ideig mindenképp maradok amíg kipihenem a sebeimet, de lehet nem is ez volt az utolsó kalandom?

//én is köszönöm a mesét!//