/Hirion/


Az éjszaka nyugodtan telik. És már csak egy éjszaka van még kifizetve a szobádból. Ám egy verőfényes nap virradt rád. Amikor elkészülsz odafent, lemész reggelizni és a kocsmáros a többi vendéget már vagy kiszolgálta... vagy még fel sem kelt az, akit még nem.
-Mit adhatok reggelire. Kicsit búval bélelt volt tegnap. Tán nem valami baj történt?
*A pultot elkezdi inkább törölgetni és jobbnak látja elfordulni.
-De nem az én dolgom. Ám kopottas barátunk figyelmét felkeltette. Jobb lesz vigyáznia vele. Ki tudja, hogy nem-e valami gyilkos lapul meg a vándorkereskedő munka alatt?
*Ha leadod a rendelésedet, akkor neki is lát intézkedni.

Az éjszaka nyugodtan telt én meg frissen ébredek, bár kissé bosszúsan, hogy még itt kell rostokolnom.
Miután megtisztálkodtam és felöltöztem, lemegyek, hogy elköltsem a reggelimet. A fogadós már serényen tüsténkedik és az illatokból ítélve, már nem én vagyok az első, akit ma kiszolgál.
- Búval bélelt? – kérdezek vissza meglepetten, mert egyrészt szokatlan a szó, másrészt nem gondoltam volna, hogy a rosszkedvem, ennyire kiült a vonásaimra. – Semmi bajom, csak várok valakit és késik. Nem vagyok az a türelmes típus. – vonom meg a vállam, hogy ne tűnjek annyira visszautasítónak.
Azt azonban érdeklődve hallom, ahogy a tegnapi sértegetőmmel kapcsolatban figyelmeztet. Vajon miért teszi, hiszen tegnap elég jól elvoltak egymással?
- Igen? Pedig nem én kötöttem őbelé. – nyeltem egyet, mivel ez eléggé messze kezdett lenni a feltűnésmentességtől. – Hát remélem, nem lesz igaza fogadós uram. – hessegetem el a rémképeket.
Aztán leadom a rendelésemet és igyekszem nyugodtan elfogyasztani is azt.
Ha ma estig sem jön senki, akkor visszaindulok, nem maradhatok itt tovább, ha nem akarom, hogy tényleg felfigyeljenek rám.

/Hirion/


A kocsmáros nem nagyon részletezi a figyelmeztetést. Főleg úgy, hogy neki dolga van, hiszen Hirion ugyan úgy fizetett a szállásért és joggal megérdemli a frissen elkészült kaját.
Ám váratlan vendég érkezik, amíg a kihozására vár. Jó ismerősünk a teveszőrös oda ül az asztalához. Nem kérdezi, hogy leülhet-e. Csupán hellyel kínálja magát és már bele is fog jövetele céljába.
-Bocsi a tegnapiért, kölyök. De elég meglepődöttnek tűntél. Mi járatban vagy erre felé? Meghívlak egy italra.
*Ha a hely eredeti funkciójának felismerése eddig nem lett volna fordulatokban gazdag, akkor a Mesélő reméli, hogy ez igazi váratlan fordulat.

Jó lenne tudni, hogy mire gondol a kocsmáros ezzel a figyelmeztetéssel, de láthatóan ennyiben akarja hagyni a dolgot, talán a teveszőrös fickóval is jóban akar lenni és csak azt akarja elkerülni, hogy az fogadójában essünk egymásnak és neki ebből ne legyen baja.
Tehát nem mond többet csak biccent a rendelésemre és elvonul, hogy hangos szavakkal utasítsa a személyzetet annak elkészítésére.
Miközben várok, kissé feszélyezetten veszem tudomásul, hogy a tegnapi fickó megint felbukkan és most is engem szemel ki magának.
Az udvariasság továbbra sem tartozik erényei közé, ahogy minden szó nélkül letelepszik mellém. De hát ugye kerülöm a feltűnést, különben sem vagyok az a haragtartó fajta.
- Nem néztem, hogy milyen fogadó ez, azért. – vontam meg a vállam. – Csak örültem, hogy találtam egy szállást, de mint hallhattad, csak kis ideig pihenek meg itt, aztán megyek tovább. Öööö…..fazekas inas vagyok és a mesteremhez tartok. – ötlöttem ki gyorsan egy mesét. – De nem kell meghívnod, nem haragszom. – teszem hozzá. – Látom téged sem vet fel a pénz. – teszem hozzá, nehogy megsértődjön, a fene se megy el néha az embereken. – Azt hittem már tegnap elmentél, azt mondták kereskedő vagy. – igyekeztem nem udvariatlan lenni, hogy nem szólok hozzá, ha már ilyen érdeklődő.

/Hirion/


A ember csak bólint arra, hogy akkor nem kell fizetnie. És szemeidet fürkészi, miközben te érkezésed céljáról beszélsz.
-És melyik városban vagy melyik faluban él a mestered? Ha megmondod a nevét, talán ismerem. Kereskedőként elég sok felé jártam és elég sok mester munkáját vásároltam meg, hogy kereskedjek vele.
*Arcod különböző pontjain ugrál tekintete, ahogy a válaszodat várja. Egy csinos lány pedig közeledik a rendeléseddel. Nem az, aki tegnap megmutatta a szobádat, de ő is ott volt este és sertepertélt a vendégek között. Ahogy szemmel láthatóan most is teszi.
A kereskedő barátod hátra néz rá, de alig egy pillanatra. Úgy látszik nála jobban érdekled őt.

Eléggé feszült vagyok már a tegnapi nap miatt is és a fickó sem lopta be magát a szívembe, így érthető, hogy nem tudom mire vélni ezt a pálfordulását és, hogy ennyire érdeklődik az utam iránt és a személyem iránt is.
Nem vagyok vak, hogy ne lássam fürkésző tekintetét, ahogy szinte a vesémig akar látni és további kérdéseit hallva, most már gyanakvóan összeráncolom a homlokom.
- Észak Bivalyba megyek, ha annyira érdekel, de nem tudom miért kérdezősködsz ennyit. – igyekszem kibújni a válasz többi része alól, hiszen fogalmam sincs van-e ott fazekas, bár valószínűleg, mert az minden valamire való helyen van, de nevet aztán végképp nem tudnék mondani.
A reggelimet is egy bájos hölgyemény hozza, de beszélgetőpartneremet még ez sem tudja kizökkenteni abban, hogy engem faggasson.
Minden esetre én nekilátok az ételnek, hátha akkor elmegy.

/Hirion/


A barátod nem akadékoskodik sokáig. De megmarad a megérzésed, hogy nem puszta békülésből volt kedves. Valamit szaglászott és amikor elkezdesz enni, kimegy az istállóba az állataihoz, a tevékhez. Ahogy később múlt az idő újra a kockázó, szerencsejátékozó csapathoz csapódott, akik újfent ezzel múlatták az időt. És a dolog, amiért nem indult tovább a tevéivel továbbra is homályban maradt.
Ám még továbbra sincs semmi hír a megbízódról és utolsó éjszaka következik, amit kifizettél. Rajtad áll, hogy az éjszakai életet megnézed-e magadnak vagy korán lefekszel. Ha utóbbit választod, akkor a reggelit kihozó lány viszi fel a vacsorádat. Ha utóbbit, akkor főleg gazdag kereskedőkből és katonatisztekből álló csapat verődik össze, de van köztük pár gyógyító, írnok vagy már értelmiségi kinézetű is. Igaz java részük csak pár órát tölt el a társaságban és némileg hamarabb bérelnek ki szobát egy hölggyel együtt.

A gyógyulásom viszonylag gyors volt, hisz Ahmest könyörülete végig rajtam volt. Az ágyban feküdve folyamatosan informálódtam a történésekről. Atlantia Nini-Well felé vette az irányt, hogy Nini-Well-t tédre kényszerítse. Amon pedig visszajött és befoltozott néhány lyukat Észak-Bivaly védelmi vonalán. Elmondta, hogy a Térítő éppen visszaszerzi a kövünket, amit egy óvatlan kis tünde lopott el tőlünk. Fantasztikusan alakulnak a dolgok.
Aztán megérkezik a várva várt csapat, ám a vezetőjük nincs velük. Vajon hol lehet?
Többen jöttek vissza mint vártam. De így sincs gondom, valahogy majd megoldjuk. Gonosz mosoly húzódik az arcomon.
A férfiaknak tudom mi lesz a sorsa.
Van egy terem a pince felé elég nagy ahhoz, hogy elférjünk benne, viszont kicsi ahhoz, hogy menekülni lehessen belőle. Megkérem a szolgákat, hogy rendezzék be a termet, mintha az egy étkező lenne. Vigyenek asztalokat, az asztalra pedig ételt. Én ott fogom őket várni. Mellettem két végtelen a biztonság kedvéért.
Ha tervem jól sikerül, akkor a méreg mindannyiukat megöli, amit kérek a szakácstól, hogy rakjon bele.
A lándzsavirág megfejt mérge éppen jó lesz. Az idegméreg hatásánál nincs szebb látvány.
Ha esetleg valami balul sülne el, közben kétszer annyi katonát rendelek az ajtó elé, s ha elfajulnak a dolgok, akkor ők hatásosan végeznek majd az árulókkal.
Vagy az idegméreg vagy a katonáim végeznek velük.
Intek a szolgálóknak, hogy kezdjék meg az előkészületeket, amilyen gyorsan csak lehet.

/Valora/


A csapda készen áll a felbérelt majd szomorúan elhunyt banditavezér embereinek. És az önjelölt királynő lelki szemei előtt már le is pergett a haláluk.
-Ahogy parancsolod, királynőm!
*Hajtja meg a fejét és az ajtó felé hátrál, de még elgondolkodva visszafordul hozzád.
-Viszont csak egy van közülük itt, mint mondtam. A többieket csak megemlítette, hogy mindegyik türelmetlenül várja a kifizetést.
*Ha Bivaly úrnője el akarja intézni őket a csapdájával, valahogy ide kell őket csalni. Márpedig az gyanakvást enged feltételezni, hogy inkább küldtek egyet maguk közül, aki akár meg is pattanhatna a zsákmánnyal, mint hogy bejöjjenek az oroszlánok barlangjába.
-Valami megbízásról magyarázott, hogy el kellett hoznia neked azt a zsákot. És mindenkinek ígértél tíz aranyat, ha teljesíteni tudják. Hetven újabb aranyat kértek, ami pofátlanul nagy összeg ilyen csavargóknak.
*Véletlenül, de kiderült egy újabb dolog. A barátunk nem minden részletet osztott meg a maga biztonsága érdekében embereivel. A száz előlegnek a nagyobbik felét ugyan szétköltötte. És ezzel is motiválta a támadásban részt vevő bűntársait. Ám az ezer aranyról mélyen hallgatott és a teljes vérdíj a papokért csak kicsit több, mint tizede jutott volna a banda markában.
A főpapnő előtt még az sem derült ki, hogy tetemes hasznot bezsebeltek már Octavia eladásából is, így ez a kis ráadás nem ösztönözte őket arra, hogy kockára tegyék mindannyiuk életét.

Talán látja rajtam a férfi, hogy gyanakodni kezdek a kérdezősködése miatt, így mikor megérkezik a reggelim és elkezdek enni végül feláll és kimegy a fogadóból, de később még látom az udvaron, az istállóknál, így tudom, hogy még mindig nem indult tovább, ami igen csak szokatlan egy kereskedőtől, aki ezzel keresi a kenyerét és minden árusítás nélküli nap, kidobott pénz az ablakon, ahogy az emberek mondják.
Nem sokat tehetek én sem, csak várok, egyre türelmetlenebbül és az este hamarosan ismét elkövetkezik. A teveszőrös is előkerül, majd ismét megkoccannak a kockák és megtölti a helyet a szórakozó férfiak és nők hangja.
Bár legszívesebben a szobámba mennék, de most inkább lenn maradok, hátha előkerül, akit várok, adok neki egy esélyt még.
Minden esetre reggel tovább kell állnom, mert egyrészt gyanús lehetek a várakozás miatt, másrészt pénzem sincs már arra, hogy további szállás fizessek.
A sarokba húzódva figyelem a kocsma népét és az időről időre eltünedező párokat.

/Hirion/


A forgatagban, mely megmutatja a hely igazi arcát, hiszen az álmoskás reggelik nem igazán a kupleráj igazi énje, bizony sok ember megfordul. És ahányan vannak, annyi félék igazából. A teveszőrös néha odanéz az asztalodhoz, még mindig szemmel tart. És kezd rosszabb lenni, mint valami zevadari kivallató. Mintha csak azt várná, hogy mikor leplezed le magad.
Egy hat éves gyerek érkezik és a legtöbbek figyelmét magára vonja. Ilyen korban még a legrosszabb környékről sem fordulnak meg kölykök itt. Még a tulaj is kapott néhány gyanakvó pillantást a jól öltözött kislány miatt.
-Üdvözlöm uram! Ön érkezett a tegnap? Azt mondták, hogy ezt adjam oda magának.
*Egy levelet nyújt feléd az asztalodnál. És rajtad áll, hogy elveszed-e és hol bontod ki.

"Örülök, hogy megérkezett.

Fel kell derítenie a királynő palotáját. Eltértek a haditervünktől és nem tudjuk, hogy mik a céljaik. Ha veszélyeztetik a hadseregünk célkitűzéseit, akkor magának kell végeznie Valora Moorral. Készüljön fel a feladatra addig! És várja a következő üzenetet!
Amint kiderítjük a dolgokat, felvesszük magával a kapcsolatot. Ha elfogja a főpapnőt és Zevadarba hozza, külön jutalomra számíthat. Ezt a levelet pedig égesse el! Semmi nyoma nem maradhat, sem élő, sem élettelen, hogy nem bízunk benne.
A várőrség tud az itteni jelenlétünkről és nem fognak veszélyt jelenteni, de azért tegyen meg mindent, hogy eltűnjön szem elől!"

Úgy tűnik Délos inkvizítorának kivégzése megnövelte a bizalmukat benned és most talán a legveszélyesebb küldetést hagyták rád. De egy valamit még mindig nem tud a Mesélő:
Hogyan etted meg a reggelidet, ha nincs gyomrod?

Sötét gondolatokba merülve ücsörgök egymagamban és azon morfondírozok, hogy lehet meg kéne szabadulnom ettől az idegesítő fickótól, aki azóta is egyfolytában szemmel tart. Nem tudom mivel kelthettem fel az érdeklődését, de kezdem unni.
Azonban egy felém közeledő kislány kizökkent ezen gondolataimból és kénytelen vagyok körbenézni, hiszen szinte minden pillantás az itt igen csak szokatlan megjelenése miatt, rá és mikor felém nyújt egy levelet, rám szegeződik.
~ Nesze neked észrevétlenség! ~
Eléggé zavartan veszem el tőle az összehajtott papírt és hessegetem el magam mellől, aztán sietve felállok és a szobámba vonulok, remélve, hogy kis idő múlva napirendre tér mindenki az eset felett.
Hát akármire is számítottam, de erre biztosan nem!
Hallottam már a város újsüttetű uralkodó nőjéről, egyre többet mióta itt vagyok és egyáltalán nem úgy tűnt, mint akit könnyű eltenni láb alól, nagy híre van fanatikus híveinek és nem kevésbé mágikus képességgel megáldott embereinek.
Bár az biztos, hogy megölni könnyebb lenne, mint fogságba ejteni és elvinni egészen Zevadar-ig.
Megbízóim azt hiszik valami rejtett emberfeletti, vagyis elffeletti képességekkel rendelkezem?
És még, hogy tűnjek el a szemek elől! Hahh! Talán akkor nem egy szőke hajfürtös, baba arcú, nemes kisasszonnyal kellett volna elküldeni ezt a levelet! Ha már amúgy is megvárattak vagy két napig, kitéve a fürkésző tekinteteknek egy éjelfet.
Természetesen a levelet azonnal elégettem, már csak az hiányzott volna, hogy megtalálják nálam.
Aztán gyorsan összekaptam a holmimat és elindultam a városba, hogy legalább körülnézzek, bár kevés esélyt adtam arra, hogy a célt is meg tudjam valósítani. De a kudarc nem igen szerepelt az assassinok szótárában sajnos.

/Hirion/


A fattyú az éj leple alatt hagyja el a fogadót és Bivaly vára felé indul. És lehetősége van az esti őrjáratokat megfigyelni. Mint a legtöbb emberi település bezárta a kapuit, hiszen ilyenkor nem szoktak járkálni a kereskedők. És fent a falon járkálnak is a strázsák. Folyamatos ork veszély trenírozta ezeket a szokásokat és módszereket, noha már jó ideje csak a környék falvaira jelentettek veszélyt az oughwarban élők.
A falon kívül nincsenek csapatmozgások. Ami annyiban fontos, hogy nappal épp fordítva működik, az agyaras portyázók felkutatására és kiszorítására olyankor több járőrcsapat indul. Ám a várfalakon nincs napfénynél mozgás, ezt később te is észreveheted. Csupán jól kiválasztott helyeken figyelő őrszemek.
A vár a mocsárra épült, így sekély, de annál alamuszibb várárka van. Úszás nélkül biztosan nem éri meg próbálkozni. És a kuplerájban számos rossz mesét is hallani lehetett róla. Bár elég képtelen történetek.
Pár óra csak virradatig. Az út idáig elvette az est nagyobbik részét. Így hamarosan kinyit a kapu is. És neked választanod kell két dolog között. Megpróbálsz-e bejutni még a reggel előtt a városba? Ha igen, akkor hogyan?
Odabent pedig számos út ágazik el. Nem csak fizikailag, de átvitt értelemben is. Kereshetsz agyagos mestert, hogy valóra váltsd a nem rég hazudott dolgot és tanulj tőle inasként. Ez esetben a céhük által felügyelt utcába kell menned. Megpróbálhatsz a palotában valaminek beolvadni. Ám választhatsz magadnak olyan helyet és módszert is, ami kiesik az éles szemek látóköréből. Mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya.

Nem újdonság számomra, hogy a szabadban töltsek egy éjszakát, bár a kényelmes ágy után nem esik jól, azonban nem maradhattam a fogadóban tovább. Egyrészt pénzem sem volt már több rá, másrészt aggasztott a teveszőrös figyelme. Persze eltehettem volna láb alól, de akkor végképp nehéz lett volna megúsznom a figyelmet. Mert őt lehet eltüntethettem volna, de mit csináltam volna a tevéivel?
Így aztán a városfaltól nem messze vertem fel az éjszakai táboromat, nem voltam egyedül, hiszen sokan akartak reggel bejutni a városba.
Én azonban nem csak pihentem, hanem figyeltem az őrök mozgását, aki elég aktívak voltak a falakon.
Mikor felkelt a nap, a kapukat is kinyitották és látszott, hogy a katonákat is átszervezik, most őrjáratok masíroztak ki a kapun, hogy az esetleges portyázókat felügyeljék, a falak most jóformán üresek voltak.
Nem keltettem feltűnést, ahogy a többi néppel együtt bementem a kapun, de ott eszemben sem volt mesémet követni és beállni fazekasnak. Inkább a palota irányába tartottam, hogy a tér másik oldalán egy kapualjba letelepedve, mint aki csak pihen egyet, szemügyre vegyem, hogy őrzik, hányan és kik juthatnak be.
Erre építem majd a tervemet.

/Hirion/


Feltűnés mentesen lép be a reggeli tömeggel az assassin közvetkező gyilkossága helyszínére. És csak egy hír állíthatja meg, hogy nem kell ölnie. Vagy a balszerencse...
Zavartalanul haladsz a palota felé és ott egy kapualjba húzódva figyeled az őrséget. És jónak is tűnik meg nem is. Elég sokan figyelnek, de délhez közeledve körülbelül egy órával ebéd előtt egy nyilvánvalóan drow alak tűnik fel a tömegben. Bár hozzád hasonlóan a haja és arca festve van, de katonás, feszes tartása és néhány jelből neked könnyű felismerned, hiszen köztük nőttél fel.
Ám az őrök meg sem állítják, hogy kérdezősködjenek, csak biccentenek felé. Magabiztosan, mintha csak a zevadari királyi palotába lépne be, úgy haladt keresztül a kapun. Hirionnak feltűnhetett a városba, hogy páran gyanakvással szemlélik, ám a katonák nem.

A szolgáim előkészületeket megteszik.

- Ugyan, mi sem egyszerűbb hívasd be a vendéget.

Terveim közt szerepel, hogy szimplán meghívom vacsorázni a vendégeket, hogy elhiggyék jó szándékomat egy kisebb összeget is adok a férfinek előleg gyanánt. A többit a vacsorakor adom oda, szeretném meghálálni az áldozatos munkájukat.
Ha a férfi igent mond, akkor elmondom neki a vacsora helyszínét. De mivel lehet okoskodni szeretnének, bizonyára bebiztosítják majd magukat és őrszemeket is állítanak majd a találkozó helyszínére. Így én is állítok őrszemeket, hogy figyeljék az ő őrszemeiket és ha már nem tudnak a bentiek a kinti felekkel kommunikálni, egyszerűen öljék meg őket. Micsoda terv...aztán persze lehet egyszerűen besétálnak a csapdámba hisz mi okuk volna kételkedni.
Ha viszont, a férfi nem egyezik bele, akkor megcsörögtetem neki a pénzes zsákot és kérem vegye el, amikor közelebb jön, pedig megöletem a katonáimmal. A holttestét a palotában bedobom egy kandallóba elégetni, a lovát amivel jött pedig eltüntetjük a mi lovaink közé. Így a banditák nem tudják majd, hogy vajon mi történhetett vele, néhányan azt hiszik majd, hogy meglépett néhányan nem, hogy utána mit tesznek...majd megtudjuk.
Lássuk mi sül ki belőle.

/Valora/


A pénz előleg nagyon okos húzás és ha gyanakodott is, nem tudott nemet mondani. Mindent összevetve megérni látszik neki a kockázat, hogy a többi aranyért a többiek is eljöjjenek. És a búvóhelyre igyekezve még ki is gondolta, hogy miért.
~Biztos azt a levelet keresi, amit a Főnök emlegetett a csuhásoknak. De azt nem tudjuk, hol van. Viszont ezek szerint ő sem. Valamit majd úgy is kitalálunk rá.~
*Két társuk kint maradt óvatosságból azért. Bár nem riasztás volt a céljuk, ezért hamar elvesztették a kapcsolatot velük. Pusztán szabadító akcióra tartogatták, ha a vár őrsége lecsukná a többieket. Roppant ravasznak hitték magukat és egyenesen a nő gyilkos karjaiba sétáltak.
Egy kivételével. Az egyik őrszem halott, mire felkelt a Nap. Ám a másikuknak a véletlenek közre játszása végett és persze óvatoskodó természete miatt sikerült egérutat nyernie. A két hátra hagyott bandatag ugyanis nem ment be a többiekkel Bivalyba, hanem a környékbeli erdőben várta a fejleményeket és a mocsaras terepben ez az utolsó jómadár kereket tudott oldani. És erről beszámoltak a feletteseiknek is a katonák.
-...De amikor a jelentést írja, nem kell aggódnia a királynőnek. Egyedül maradt és már semmit sem tehet. Valószínűleg örül, hogy túlélte és vissza sem néz.
*Apró hiba, de ilyenek előfordulnak időnként. És jobb neki nem fordulni a királyhoz, hiszen akkor be kellene számolni arról, mi okozta a főpap halálát és hogy ő mennyit kaszált a papnő eladásából rabszolgának. És olyanokról is, hogy milyen érdemek keltették fel Valora tanácsadója figyelmét, hogy a szakértőhöz forduljon.
Ezzel szemben elég letagadni pár dolgot és a kántorasszonyt senki nem veheti elő egy közönséges bűnöző egyedül elmondott vallomása miatt.


/Köszönöm a játékot! És ezt a díszpintyet összeismertetem majd Flinttel. /

Elgondolkodom és egy csöppet el is csodálkozom, hiszen ennél jóval nagyobb ellenőrzésre számítottam, hogy csak egy rosszul álcázott self így simán besétáljon. Azért nem rohanok utána, mert a biccentés valami olyat is jelenthet, hogy ismerik, de akkor is, mit keres is egy magamfajta?
Kicsit még marad és figyelek azért.
Másfél óra múlva nem csak fajtársam lesz ismeretekkel rendelkező, de én magam is. Legalább is barátom felbukkan és fejét leszegve ő is bemegy egy oldalsó bejáraton, amire még épp rálátok.
A teveszőrös az és sebesen szedi a lábát, a tevéit nem látom sehol, nem azokkal hozott valamit a palotába. De egyértelműen valami sürgős dolga akadt.
Erősen meglepődök, amikor a teveszőr ruhás fickó is előkerül, méghozzá igen sietősen, az állatai nélkül és ő is bemegy a palota oldalbejáratán és őt se állítják meg.
Valamiért nem hiszem, hogy ott benn kereskedést nyitottak volna, ahol tevéket árulnak és nagyon is kíváncsi leszek ki is ez az ember valójában, ezért kockáztatok és a csuklyát a fejembe húzva magam is a bejárat felé igyekszem, mint akinek természetes a bejárás.

/Hirion/

/a userrel egyeztetve/


Úgy döntesz, megszakítod szemlélődésedet a félreeső sarokban és kockázatos akcióra veszed rá magadat. És határozott léptekkel igyekezel a bejárat felé.
-Hé, mi dolgod itt? Ki vagy és ki küldött?
*Az egyik őr megállít és maga előtt keresztbe fogva alabárdját lép eléd.
- Nem küldött senki. - válaszolta a fattyú gyorsan. - Csak mintha a barátomat láttam volna bemenni az előbb. - intett befelé.
-Na kotródj innen! Nincs itt semmi féle barátod. A királynő nem oszt ma senkinek kegyelmet. Lódulj!
*Határozottan kifelé szorít és úgy tűnik nem is a biccentés hiányzott. Tényleg ismerik azokat, akik itt beléptek. És ezért nem állították meg őket. Ám téged gyanakvással kezelnek és valami flúgos vallási őrültnek, esetleg szimplán csavargónak néznek.
- Jól van, már megyek, nem kell lökdösni! - emelte fel a kezét, hogy lecsillapítsa és örült, hogy ennyivel megúszta, mert ezek szerint a két jómadár nem véletlenül keveredett ide. És ez aggodalomra ad okot. Valahogy mégis be kell jutnia majd, ha ez lesz a parancs. Visszakozik az előbbi helyére.
Észrevehetted, hogy az őrök már szemmel tartanak és tekintetük követett az ajtóaljig. Az előbbi akciód tanulságokkal is szolgált, de egyben a strázsákban is megszólaltatta a vészjelzőt.
Viszont nem telik el sok idő, a teveszőrös előkerül és ugyan azon a kapun kisétál, immár sokkal lazábban. És megindul a városi tömegben elkeveredve másfelé.
Tudta a fiú, hogy nem maradhatott már sokáig, mert az őrök egyre többet tekingettek felé gyanakodva, ezért igazán örült, amikor az ismerős tevekereskedőt meglátta, aki a város forgalmasabb része felé indul. Természetesen követte, hogy lássa mit csinál és hová tart.
A főutcán megy és szokásához híven gyakran szét néz. Ám a forgatagban nincs lehetősége hátrafelé pillantani, csak oldalra. Még itt és most is igyekszik mindent és mindenkit szemmel tartani. Ám egyre inkább az a benyomásod lesz, hogy ez nem egyszerű megszokás nála. Kémek és elhárítóik tanulják ezt Zevadarban, még az átlag self sem használja.
Egy nagyobb fogadóba felé megy, ahol az istálló ajtaja nyitva van, mert épp egy férfi viszi be a lovát. És látod azt, hogy a tevék ott sorakoznak. Vagy éjszaka indult utánad vagy vágtában tette meg az ide felé tartó utat. Minden esetre nem áll meg, csak benéz az ajtón és hangosan kiált oda a fogadósnak, hogy van-e valami üzenet a számára.
Utána pedig követed észrevétlenül a nyomában járva a fazekasok utcájába...

Nem nehéz a tömegben megbújnom, bár biztos vagyok benne, hogy a férfi gyakorlott kém lehet, hiszen szeme állandóan a környékét szemléli, de hát engem is jól kiokítottak, így észrevétlen követem egészen egy fogadóig, ahol meglátom a tevéit is.
Nagyon sietős lehetett neki, hiszen nem láttam a főtéren átjönni, így vagy megelőzött vagy másik úton jött, de akkor meg jókora tempót diktálhatott.
Továbbra is rejtőzve, megyek után és biztos kezdek lenni benne, hogy nem véletlenül tart a fazekasok felé.
Ez engem akar ellenőrízni?
Egyre inkább megerősödik bennem a gyanú, hogy a pasi nem lehet a véletlen müve. Amikor beszólt nekem és visszaválaszoltam, azonnal előhozta az ábrázatom témáját. És napokig nem ment tovább, hanem szerencsejáték szenvedélyének élt. Majd amikor én elhagytam a kuplerájt, hirtelen roham tempóba indult útnak. És véletlenül pont ebbe a városba. Véletlenül felbukkan a palotában, ahol csak a bejáratosok mehetnek igy át. És most pedig a fazekasok...
Valóban, minden azt támasztja alá, hogy a kocsmáros figyelmeztetése nem alaptalan. Lehet azért mondta, hogy felkeltettem az érdeklődését, mert sokat kérdezősködött utánam. És utána is folyton figyelt.
Most még előnyben vagyok, hiszen tudok a jelenlétéről. Ő pedig csak kutat utánam. Ám ha megkapom a parancsot a gyilkosságra, akkor egy jól felkészült véreb lesz a nyomomban.
Azt hiszem itt lesz az ideje megszabadulni a rám tapadó piócától, mielőtt megtudja, hogy nincs nyomom a fazekasoknál, bár ez még nem bizonyít semmit, de mindenképp megnehezíti a dolgom, ha mégis a nő megölésére kapnék parancsot. Igaz a fickó nem tudja, hogy itt vagyok egyelőre. Követem tovább, de ha alkalmam adódik, valami kihalt helyre megy, akkor lehet megpróbálom megölni.
A fickó sokáig kutakodik és beszélget több fazekasmesterrel is. Mint az árnyék követem és ki is hallgatom, hogy egy különleges edényt akar venni. Ám miután nem talál, egy elf segéd után kérdezősködik.
Aztán egy könnyen múló pillanatban végre lehetőségem akad. Egy szűk sikátorba megy be, ahol csak pár halom láda van, és fal felé fordulva lehúzza a sliccet.

Hatos kocak: 1-es nem sikerül, 2-6-ig sikerült megölnöm.

The member 'Viridiel' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 1

/Hirion/


Alkalom szüli a tolvajt. És ezúttal a gyilkosságot is. Az assasin hangtalanul lopakodik az áldozata mögé a tőrét lassan előhúzva. Ügyel arra, hogy egyetlen apró mozdulatával se keltsen hangot, ahogy baljósan süvít a szűk helyen a szél.
Amikor lesújt, hirtelen fordul meg a kalmárnak álcázott idegen és kicsavarja a fegyvert tartó kezét. És egy gyors szúrást is megereszt a vesébe. Ám nem akarja még megölni az orvgyilkost... Mást tervezett.
-Lelepleződtél, éjtünde! Az a baj veletek, hogy mindenkinél okosabbnak hiszitek magatokat. És a bugyuta álcátokban észrevétlennek gondoljátok magatokat. Pedig sose tudtok mások lenni, mint ami valójában. Festhetitek magatokat, de nem lesztek sosem olyan ömlengős érzelgős alakok, mint az erdei elfek.
Bűzlik belőletek a gonoszság. -beleszippant a levegőbe- Az én orrom pedig mérföldekről kiszagolja a gonosz alakokat. Ez leplezett le téged is. A szagod.
*Mondja ezt az a férfi, aki veri illatában a kedvenc állatát.
-Ha olyan okos leszel, mint hiszed magad, akkor nem csinálsz semmi zűrt. És szépen velem jössz. Akkor életben maradsz és ki tudja mit hozol ki a helyzetből? Ha viszont egy pillanatra is szabadulni akarsz, átvágom a torkodat.
*Az Awernondyas-ház ifjú örökösén múlik, hogy megpróbálja-e bevetni az erre az esetre a táborban tanultakat. Ám ha fogságban hagyja magát, akkor szépen araszolva indulnak meg a palota felé, ahol a helyi erők őrizetében tervezi a fickó kihallgatni hősünket.

/Ha meg akarod próbálni a szabadulást, akkor egy hatos kockadobással 5-ös vagy 6-os esetén sikerül kifordulnod és a szívébe döfni a tőrét. Ám sikertelenség esetén ígéretét nem váltja be, hanem olyan helyre szúr, ahol lebénítja a testedet./

Egyszerűen nem hiszem el, hogy minden igyekezetem ellenére, nem sikerül a tervem, pedig olyan csendes vagyok, mint a nyári szellő.
Ha úgy is gondolom, hogy halálos vagyok egy tőrrel a kezemben, azért az erőm nem vetekedhet a férfiéval, erre hamar rájövök, amikor a kezei között vergődök és hallgatnom kell megalázó és gúnyos szavait, miközben a fájdalom görcsében hánykolódom.
A gyomrom helyén lévő kő valószínűleg meggyógyít, de a fájdalmat nem enyhíti.
- Te belőled meg a tevehugy bűzlik, nem nehéz a dolga, aki követni akar. – köpök a szemébe.
Nem tudom mi a terve velem, de egyáltalán nem szeretnék a részesévé válni, nekem még dolgom van és mindent meg fogok tenni, hogy ezt a fickót félreállítsam az utamból.
Valószínűleg nem számít már részemről túl nagy ellenállásra, hiszen más már félig haldokolna a szúrástól, ezért remélem kellően meglepem, amikor felrántom a térdem, hogy ágyékon térdeljem, aztán ha ez sikerül, akkor kirántva a csizmaszáramból a másik tőrt, mellkason döföm vele.

The member 'Viridiel' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 6

/Hirion/


Az éjtündének pontosan sikerült a terve kivitelezése és hamar ő került szorult helyzete ellenére fölénybe. A lába közé rúgva hamar összegörnyed a kupec és a szívébe hatoló penge elhallgattatja. Gyors és halálos válasz minden váratlan helyzetre, ahol az öngyilkossággal majdnem felérő merényleteket oktatták neki.
A legtöbben ennek ellenére meghaltak volna, hiszen a váratlan ellentámadás alatt bekapott szúrása hamar elvérzést okozhatott volna. De ha jól lefogja a sebet, akkor a gyomra helyére műtött kristály már most is azon dolgozik, hogy megmentse ismét az életét. És az ajándék, amit azért kapott, hogy hosszabb ideig hallgathassák ki Délosban, továbbra is az egyik leglenyűgözőbb túlélő képességekkel rendelkező ügynökévé teszik Zevadarnak.
Vérveszteségtől és a harctól kissé szédelegve áll meg a hulla felett. És időre van szüksége. Ilyen mély és veszélyes találatot még a varázskő sem gyógyít be. De vajon hová mehet? Ha itt marad, akkor azonnal kapcsolatba hozzák a hullával és az aztán tényleg a figyelem felhívása lenne!