/Hirion/

/userrel egyeztetve/


-Ó, ez igazán kedves. Jaj, maga is a palotában lakik, most veszem csak észre a hegyes füleit.
*Kénytelen engedni a kuncogásának a leány, pedig nem az arcodat tartja ennyire nevetségesnek, hanem magát és azt, hogy mennyire zavarba jött a hirtelen jött felajánlástól. És igen hálás neked, hogy segítesz, így nem is enged egyelőre szóhoz jutni, csak egy gyors levegővétel után mondja tovább.
-Nekem kell bevásárolnom a mai menühöz és tudja elég sokat kell cipelnem. Igazán rendes magától, hogy segít nekem. De remélem nem tartom fel. Nem szeretném, ha utána megszólnák, hogy miért nem a saját dolgával törődött.
Nem akarom, hogy bajba kerüljön miattam.
* Ez elég érdekesen hangzott Hirion-nak, mert miért laknának a palotában elfek? Bár, ahogy a múltkor az fajtéjabeli, ahogy könnyedén bejutott........Mi a fene folyik itt? Most már igazán kezd kíváncsi lenni ő maga is.
Kicsit azért belepirul a lány kuncogásába és előrébb húzza a csuklyáját.
- Szívesen segítek, nem tart fel, nem sietek sehová, és én miért kerülnék bajba, inkább magácska ne kerüljön, ha esetleg meglátja az udvarlója. - jegyzi meg.
A cselédlánynak kikerekedik a neve és a sötét elf arcába nevet jó hangosan.
-He-he! Miket nem mond? Hogy lenne nekem udvarlóm? Nem vagyok én olyan kapós lány. A komolyabb srácok rám sem hederítenek.
*Kicsit mozgatja a csípőjét, hogy mutassa, nem is olyan visszataszító az alakja. És mint már megállapítottuk abszolút nem. Csak ezek szerint senkinek nem sikerült még ügyesen megkörnyékeznie a fiatal lányt.
-Még vennünk kell burgonyát. Tudok egy árust, aki nagyon olcsón szokta adni. Mindig nála veszem, ha nekem kell jönni.
* De azon felül, hogy nem kapott választ a fel nem tett kérdésért, amit talán csak az épületen belül tudhat meg... Vajon csak új éjszakai kaland az, amit szerezhet vagy van valami köze a lánynak a megbízásához is?

Bár nem az a szégyenlős fajta, azért mégis azt mondja nincs senkije, így van esélyem bevágódni nála és megtudni esetleg valamit a palotáról is és még kellemes is a társaság.
- Pedig ilyen csinos lány körül azt hittem zsonganak a vetélytársak. - hízelegtem tovább.
Jó képet vágtam a további vásárláshoz, de legalább volt időm kérdezgetni.
- Ezek szerint a palotában dolgozol, biztos szép lehet belülről, jó nagynak látszik, biztos sok a munka is ott. - noszogatom kicsit, hogy beszéljen, bár elég szószátyárnak tűnik szerencsére.
-Ó, hát de mennyire! Ne is mondja nekem! Az egészre főzni, mosni, takaritani kell. A katonáktól kezdve a szolgákon át a hivatalnokokon át mindenki ugyan arról a konyháról eszik. És ma nekem kell bevásárolnom. Ha maga nem jött volna, egész nap több fordulóban tudtam volna csak hazahordani.
Tovább sétálunk a kedvenc kalmárja felé és újabb részleteket mond el, ami az eddigi tervemet talán kicsit részletesebben megmutatja.
-A fontosabb emberek persze nem jönnek le. Nekik néhány finomságot külön is elkészitenek. De a köretet nem is tudják, hogy nem nekik készitjük. Nagy kondérokban lefőzzük a krumplit és abból jut nekk is a tányérra meg marad nekünk is.
Ha tudná mennyire utálom, hogy egész nap lejárom a lábamat és utána még fel is kell vinnem nekem is a sok ennivalót. És ők meg ott ülnek és én is lógatnám már a lábamat.
És ezek a lábak kopognak a piac macskaköves placcán.
- Milyen sok munkája van azoknak a sok kezecskéknek és lábacskáknak. - játszom tovább, hogy beszédre ösztönözzem, de látszik, hogy alig várja, hogy elmondhassa. - Azt hittem, hogy talán a fópapnő egyedül étkezik, de ezek szerint társasággal..... És te viszed fel neki is az ételt? Akkor legalább minden nap láthatod. És válogatós a nagyasszony?

/Hirion/

/Userrel Skypon egyeztetve/


-Amióta megsérült egyedül étkezik a szobájába. De nem ritka, hogy fogadást tart és gazdag emberekkel együtt, máskor pedig inkább a magas rangú papokkal, papnőkkel, hivatalnokokkal és beszélgetnek az asztal körül.
* Majd hirtelen eszébe jut ismét valami és hirtelen témát vált.
-De azt hittem te is tudod. Amikor megláttam, hogy rám kérdeztél, azt hittem a nagykövetetek keze alatt dolgozol a királynő közelében.
- Még új vagyok, sokat kell tanulnom és a sok dologtól nem érek rá sokszor mással foglalkozni. - sóhajt Hirion nagyot és elhúzza a száját. - Még téged is csak most láttalak meg, pedig igazán felfigyelhettem volna rád. - próbálja elterelni a lány figyelmét.
-Ó, hát köszönöm a bókot! -pirul bele megint- Nem is tudom, mit mondjak. De nem azt mondtad, hogy nincs semmi dolgod? Biztosan nem fognak leszidni? Én szívesen veled töltöm az egész napomat, de utána nehogy baj legyen!
* Még mindig meg van győződve róla úgy tünik, bár kevésbé jelentős dolog, hogy téged is kiküldhettek valamivel, amit ha nem végzel el időben, akkor valaki számon fog kérni.
De mivel nagy segitség vagy neki és nem utolsó szempontból imponál a lovagiasságod, ezért csak aggódását fejezi ki, nem lebeszélni akar.

- Ööö....hát ma lazább napom van, ritka pillanatok egyike, de neked szívesen segítek. - magyarázkodok gyorsan. - És különben is elvégeztem már, amiért jöttem, épp visszafelé tartottam, amikor megpillantottalak. Szóval ne aggódj. Viszont segíthetsz nekem, hogy jobban és hamarabb megismerjem a palotát és az ottani szokásokat. Ki merre található, milyen fontos dolgokat kell betartani, hogy ne legyek láb alatt az őröknek, ilyesmi. Szép hangod van, szívesen hallgatlak. - ütöm tovább a vasat.
-Ó, köszönöm! -mondja - Hát igazából nincs olyan sok szabály, amit be kell tartani. De mivel úgy is gyorsabban haladunk, ha segitesz, lesz időm mindent megmutatni.
Ha ismerik a strázsák az arcod, látnak ki-be menni, akkor nem fognak rád se kérédezni. Az elején még lesznek biztos fiatal katonák, akiknek még meg kell szokni hirtelen a sok arcot és ők náluk kicsit tovább tarthat, de nem kell aggódnod.
A folyosókon használd a szolgálók lépcsőházait, általában hátul is van minden szobának ajtaja és nem keltünk feltünést. Bár gondolom te elől jársz, ezért nem találkoztunk még.
Hú, mi is van még... Gondolkodjak csak egy kcisit!
Gondolkodik el.
- Nekem is szoknom kell a sok katonát, meg is akartam kérdezni, hogy miért vannak ennyien, vagy ez mindig így van? Talán a főpapnő sebesüléséhez van köze? - tapogatózom óvatosan tovább.

/Hirion/

/Userrel Skypon egyeztetve/


-Nem, már az előtt is így volt, hogy Braslovba ment. Egy királynőt nagyon kell védeni, mert sok ellensége van. Akik nem szeretnék, hogy abba az irányba forduljanak a dolgok, amerre most halad.
Astelathnak is nagy kísérete volt mindig, amikor idejött. A mi királynőnknek is sok testőre van.
* Miközben ezt mondja, megérkeztek a kereskedőhöz és így a figyelme rólad őrá fordul.
-Ezekből kérnék két zsákkal, ha lehet. Megint kiszedhetem, amelyiket szeretném? -mondja mosolyogva.
* És az eladó bólintására elkezdi aprólékosan áttúrni a portékát, hogy a szebbeket kiszedegesse alulról. Úgy tűnik fontos a tulajnak is, hogy Valora Moor úrnő ne panaszkodjon. És főleg nehogy máshoz menjenek, ha véletlenül egy rossz napon megszólja az ebből készült ételt.
Kezdi a fattyú férfi kapisgálni, hogy miért is akarják majd kinyíratni a nőt, hiszen már most királynőnek nevezik, pedig még csak egy szemétdombon uralkodik, mint egy kiskakas, de már testőrök hada veszi körül.
- Talán már merényletet is hajtottak végre ellene? Szegény! - adtam a döbbentet. - Pedig gondolom egy főpapnőnek azért van magának is istenétől való képessége, hogy megvédje magát.
* Kicsit félbeszakad a csevej, pedig annyi mindent megtudott röpke idő alatt, mintha egy évig élt volna itt.
Türelmesen várja, hogy a lány kiválogassa a burgonyát.
Pedig valószínűleg aztán nekem kell cipelni azt is.

És a sejtés beigazolódik. Valóban rád vár a neheze, bár a lány sem hagyja magát, hogy mindent te vigyél. Valamit azért ő is fog, igazából nem is keveset. Csak hát jól megpakolt téged, hogy minél gyorsan letudjátok a feladatát és legyen talán egy kis szabadideje körbe kalauzolni a kastélyban.
-Jaj, nem! Hát nem hallottad még ezt sem? Valóban nagyon új lehetsz. Mindenki erről beszél. Elment Braslovba, hogy az isten kegyéből megtérítse, de az orkok rengetegen voltak. Állítólag sokakat megöltek közülük, hogy felszabadítsák a várost, pedig csak tizenketten voltak. De amikor többeket, köztük az uralkodónkat is meglőtték, jobbnak látták visszajönni.
De a kegyelmes isten azért még egyszer, utoljára bosszút ált a hitetleneken. Leomlasztotta a falait a várnak egy nagy földrengéssel. Magának Moor kisasszonynak nincsenek képességei a harchoz, jámbor asszony. De az istenünk megvédi és csodákkal siet a segítségére, ha szükség van rá.

Nem is tudom kinek köszönjem meg, hogy ezt a lányt az utamba sodorta! Gyanakvás nélkül lát el az összes információval, amit másként valószínűleg esélyem sem lenne megszerezni. Információhoz jutok a palota belsejéről, az őrökről, a főpapnőről és szokásairól és még egy olyan emberre is szert teszek, aki maga szolgálhatja fel a mérgezett ételt úgy, hogy nekem a nő közelébe sem kell mennem. Mi ez, ha nem óriási szerencse!
Ehhez képest csekély áldozat, hogy leszakad a keze és a hátam a súly alatt, amit a bevásárlás során rám pakol.
- Igazán kedveli a főpapnőt ezek szerint az Istene. - bólintottam a magyarázatára. - És mielőbbi felgyógyulást neki.
 -Ó, köszönöm! Nem fogja levenni a figyelő tekintetét a mindent látó szem róla.
Lassan megérkezünk a palota egyik oldalsó kapujához és engem mint az "új fiút" bemutat az őrnek kedvesen. Az pedig csak bólint és a többi helyen is, ahol a biztonságra ügyelők mellett elhaladunk, mindegyiknek elmondja, hogy én friss húsként kerültél és gyanú nélkül engednek pityókával megpakolva tovább a konyha felé.
-Amint ezt lerakjuk a raktárban, meg is mutatom az épületet.
Az általam vágyott belső ismeretek igy csak percekre vannak. Ha akadálytalanul tudunk haladni, akkor nem csak a vendégek és urak által használt főfolyosókat ismerem ki, de otthonosan mozgok majd a cselédek és szolgálók hátsó járataiban is.
Azt mondják, hogy az emberek összekötik a kellemeset a hasznossal, hát én most mindenképpen ebben a helyzetben találom magam. Nem elég, hogy teljesen veszélytelenül jutok hozzá a hírekhez és a megfelelő tudáshoz, de még ezt egy csinos leányzó társaságában tehetem, akit mindenki ismer és gyanakvás nélkül elfogadják, amikor vele látva bemutat nekik. Innentől kezdve szabadon járhatok kelhetek és végrehajthatom a megbízást, ha az assassinok egyszer e mellett döntenek. Bár lehet már rég változott a helyzet, hiszen nem úgy nézett ki, mintha ellenségek lennénk a főpapnővel.
- Az nagyszerű lesz, nagyon sokat segítesz nekem ezzel, nem tudom, hogyan hálálhatnám meg. - cirógatom meg a lány vállát, minden nyájasságomat és férfias sármomat bevetve.

/Hirion/

/Egyeztetve privátban a userrel./


A raktárban hamar lerakjátok, mely meglepően kicsi spájz inkább ahhoz viszonyítva, hogy egy egész udvartartást kell ellátnia. Ám a leány a konyhát gondosan kikerüli, nehogy megtalálják valami újabb feladattal. Inkább téged vezet körbe.
És az egyszerűség kedvéért rögtön nem a titkos zugokkal kezdi, hanem egyik sarkon kinézve mutogat.
-Ez itt a főbejárat utáni folyosó. Itt halad le a legtöbbször a vendég és a fontosabb emberek is gyakran itt hagyják el a kastélyt. De persze vannak, akik inkább a mi mellékkijáratainkat használják.
*Miközben beszél egy újabb problémával szembesülsz. A lépcső tetején, melyet bíbor szőnyeg borít lefelé, egy orrát fennhordó fajtársad bukkan fel és úgy tűnik a palota ugyan azon részét akarjátok most használni.
Határtalanul megkönnyebbül Hirion,a mikor végre lepakolhatja a vásárolt termékeket, mert már a keze is elzsibbadt. Aztán viszont azonnal éberré válik, ahogy a lány bemutatása elkezdődik, hiszen sok múlhat azon, mennyire ismeri meg a helyszínt.
Azonban alig kezd el ismerkedni az épülettel, azonnal baj bukkan fel, méghozzá annak a selfnek a felbukkanása, akit már láttam bemenni. Valószínűleg neki feltűnne egy fajtársa itt, ezért a legkézenfekvőbb dolgot teszem, elkapom kísérőm derekát és a falhoz szorítva, heves csókot kezdeményezek vele, amíg remélhetőleg a férfi elhalad mögöttük.
Ha ez álcázás lenne, akkor igen feltűnő. Már önmagában is, bár az arcodat a csuklya miatt nem látja. Ám a leány felemelt kézzel hirtelen megpróbál valamit mondani tiltakozásul, ám igen sikeresen tapasztod be a száját. És ő teljes zavarában próbál valamit tenni -igazából ezernyi apró jelet szór a nagyvilágba-, hogy ő nem gondolja...
-Ez... nem tudom mit mondjak. -mondja teljes zavarban, ingatva a fejét- Én ezt nem... A többiek előtt meg egészen biztosan...
* Nem akar elijeszteni, de rendre sem tud térni afelett, hogy már nem az az ártatlan kislány, mint eddig és ezt a főurak folyosóján következett be első alkalommal. De Draw már elfelé megy, így csak mosolyogva veszi tudomásul, hogy valakinek jó napja van ma.
És fel sem figyel a kilétedre, igy zavartalanul megbeszélhetitek a dolgot.

Még, ha nem is olvad a karomba a lány, azért legalább nem látványosan lök el magától, mondjuk ahhoz elég erősen szorítom, de a fickó minden további nélkül tovább megy, így hamar hátrébb lépek és úgy teszek, mint aki maga is zavarban van.
- Bocsánat, csak........csak meg akartam köszönni. Bocsáss meg, kérlek. - szabadkozom felemelt kézzel. - Többé nem fordul elő, ne haragudj rám. - nézek rá nagy bociszemekkel, az egy sötét elfnek nagyon megy.
A lány hirtelen vált hangulatot és arcszint. És egy nagy levegőt véve hirtelen hadarja el.
-Jaj, nem azért mondtam, hogy megbántsalak. Ó, annyira hát nem is tudom mit mondjak, csak ez nekem nagyon váratlan meg szóval... -csak két pillanatnyi időre marad csendben, mig rájön mit akart mondani - Én nem igy képzeltem el az első alkalmat.
Kebeleire teszi a kezét és egy újabb nagy levegővétel után kicsit megnyugodva kifújja.
-Húúú, hát akkor azt hiszem menjünk is tovább az ugyan erre futó folyosón, amit a személyzet használ. Ott legalább kevesebben látják.
Úgy látszik bejön a bűnbánó tekintet, mert látom a szemén, ahogy megenyhül, így én is megejtek egy bátortalan mosolyt.
- Menjünk! De azért tudd, hogy nagyon ....hmm.....édes a csókod.
Ekkor jövök rá, hogy még a nevét sem tudom, sőt ő sem tudja az enyémet, de most igazán ostobán jönne ki, ha bemutatkoznék ebben a helyzetben.
- Nagyon kíváncsi vagyok....a folytatásra. - mosolyodtam el kétértelműen.

/Hirion/

/userrel Skypon egyeztetve/


Ahogy haladtok szinte szívod a tudást magadba. És igen sok mindent megtudsz. Ha valaki nem csak céltalanul bolyong, akkor igen logikus a felépítése. Szinte minden szobának van egy bejárata, ami oda nyílik, ahová a pórnép nem jó ha bemegy. És egy hátsó szobája. Ezt már korábban is megtudtad, de így látva és elmagyarázva, hogy ez azt is jelenti, hogy minden nyilvános folyosónak van 1 vagy 2 rejtett társa, mely ugyan abba az irányba fut, egészen más.
Ráadásul kedvesed kihangsúlyozza azt is, ahol eltérés van és mondjuk a cselédek lépcsőháza hamarabb megszakítja ezt a sort, nem egyszer azért, mert a fontos szobákba ne tudjanak belopózni hátulról. Természetesen Valora Moor hálószobájába sem tudsz így bemenni, egy sarokkal hamarabb kell a szobalánynak kifordulnia a főfolyosóra és így ő is az ajtóban álló őr előtt megy be esténként.
Figyelmesen hallgatja a fiú a kísérője magyarázatát, mi miért van és hamarosan már lát logikát is az elhelyezkedésekben, így már nem nehéz megjegyeznie mi hol található.
Azonban látható, hogy a főpapnőt sem ejtették a fejére, vagy azt aki az őrzéséért felel, mert a szobája teljesen elszeparált, oda csak a főfolyosóról lehet bejutni, így éjjel meglepni reménytelen, ha csak előtte nem verekszi át magát az ember az ajtóban álló testőrökön, az viszont zajjal jár és ki tudja mire képes egy álmából felriasztott főpapnő?
- Nagyon jó idegenvezető vagy. - dicséri Hirion a lányt.
* Amikor épp ezt a szobát mutogatja neked távolból, hirtelen egy katona jön oda hozzátok szigorú tekintettel és mintha csak reményedet akarná valóra váltani a bemutatkozással, hirtelen a tárgyra is tér.
-Mégis mit kerestek itt? Ki ez a gyerek? Ide nem szoktunk behozni idegeneket. És neked nem épp dolgoznod kellene?
* Hogy ennek hogy sorjáznak a kérdései! Mintha a válaszok nem is lennének fontosak. Pedig nem rég pont a neveket akartad tisztázni.

Nem kerüli el a figyelmem, hogy amikor a főpapnő lakrészénél járunk, azonnal felfigyelnek ránk és egy őr már ott is terem, egy csomó megrovásban részesíteni szegény lányt.
Szívesen orrba vágnám, hogy mit parancsolgat, de hát jobb, ha nem vonom magamra a figyelmet, így csak lehajtva a fejem kissé hátra lépek.
- Nem bántsa az őr úr szegényt, csak még új vagyok és nekem segít, hogy ne tévedjek rossz helyre. - felelem csendesen, mint aki megszeppent.
Fiatal képem általában mindenkit megtéveszt, ebben reménykedem most is.
-Nos, akkor talán megszervezhetnétek magatoknak az embereitek képzését és nem a királynő embereit zargatni ezzel! Amig nem jelentik, hogy mászkálhatsz ezen a részen, addig nincs keresnivalód itt. Iratkozz fel a listára vagy ha nem ide osztottak be, akkor másfelé nézelődjetek!
Ezzel hagy elmenni.
- Értettük, nem kell leharapni a fejünket! Mi is csak a munkánkat végezzük, mint maguk! - füstölögtem halkan, de már húztam magam után a lányt. - Menjünk innen, ne tartsuk fel az urakat.

/Hirion/


Talán a legalaposabb munkát végezted eddig. Pedig nem is biztos, hogy szükség lesz a főpapnő megölésére. Ám talán pont emiatt -vagy mert a kiképzéseden a gyors, meglepetésszerű támadásokra koncentráltatok- most van elég időd felkészülni a merényletre.
Az elkövetkező napokban senkinek fel sem tűnik, hogy neked semmi keresnivalód nem lenne a legvédettebb házban, hacsak túlzásokba nem esel. Ilyen túlzások egyike lehet, ha nappal is a lánnyal lógsz és feltűnően mindig szabadnapos vagy. (Igen. A munka után szívesen marad veled és hamar meg is szokta a gondolatot, hogy rövid udvarlás után jártok. És néha kérdez is a követről, akinek a keze alatt te olyan titokzatos munkát végzel.)
És persze az is egy érdekes kérdés, hogy szeretnéd-e a megismert kocsma-szerencsejátékbarlangot továbbra is meglátogatni? Vagy már helyeket a városban feltérképezni.


/Egyelőre köszönöm a játékot és hamarosan folytatjuk!/

[Valora Moor bejelentése]

A közleményt kitették minden piacra, köztérre, kocsmákba, eljuttatták mindenhova, ahol a Kegyelmes Isten egyházának hívői éltek, még Nini-Wellbe is.
_

Áldás néktek!

Az utóbbi időben sok hír keringett arról, hogy egyházunkat támadás érte és intrika. Jómagam is hallottam ezekről a pletykákról.

Amit igazolni tudok, hogy egy kedves térítőnk Szentkő Várába ment, elhozni azt a követ amely minket illet. A követet azonban nem fogadta más, csak undor kétely és elutasítás. A tündék a barátaink, ahogyan minden nép, ám a Szentkő várában lakó boszorkány, aki Kasszandra névre hallgat, megfertőzte az egyik tünde elméjét és arra kényszerítette, támadja meg szeretett térítőinket. Mi békésen próbálunk fellépni ezért katonáink nagy részét hazaküldtük, s csak egy kisebb csapat ment vissza. Ám őket soha többé nem láttuk, kegyetlen és gonosz módon lemészárolta őket a megfertőzött tünde Viridiel.
Népünk egy erős hívünket vesztette el, emlékezzünk rájuk szeretettel, s tudom ők már a Kegyelem asztalánál ülnek.

Mindazonáltal a boszorkány, Kasszandra egy magukat Égi istenek vallásának nevező pogány szektát hozott létre, ami bájosság kellemében tetszeleg és a megtévedt embereket mint egy ostromhajó igázza le.
Ezentúl ezek az emberek nem barátaink, Ahmest jelezte nekem, hogy az ÉGI ISTENEK VALLÁSÁNAK NEM JÁR KÖNYÖRÜLET!!!

Ezentúl minden férfi és nő, idős és fiatal, bárki, aki ezen vallások hívője, vagy rejteget ilyen embert az a mi ellenségünk, s azonnali kivégzés a jussa.
Kérlek titeket lányaim, fiaim, ha látjátok ezeket a rettenetes embereket, ne a félelem, hanem a lándzsa gyújtson szívetekben fényt és sújtsatok le rájuk könyörtelenül.
HALÁL AZ ÉGI ISTENEK VALLÁSÁRA!

Kérem most, hogy ennyi bajszerencse sújtott minket, legyetek erősek és bízzatok, hogy minden bűnös elnyeri méltó jutalmát!

Aki az alul megjelölt két személy valamelyikét látja, élve vagy holtan hozza szemem elé, s fizetsége nem csak aranyban de kegyekben is nagy lesz!

Ahmest kegyelmezzen nektek!


Valora Moor