/Flint/


In medias rest. Úgy tűnik elrablód ha valamit tud a dráma műfajából, akkor az ez a latin mondat...
Ezt abból szűrted le, hogy amikor az egyik kocsmárosnénak akartál segíteni az erszény cipelésének megkönnyítésével titokban, hirtelen egy kezet éreztél a nyakadon. A bordáid között pedig egy bicskát. A füledben pedig hangokat.
-Jobb lesz, ha feltűnés nélkül megyünk fel a szobámba, kis pajtás! Nem sokan siratnának meg, ha mások előtt kellene leszúrnom téged. Főleg, ha elmondok rólad ezt-azt.
* Ám a már említett hang a hátad mögött elég sunyi és kellően magabiztos hatást vált ki, hogy 50%-ot adja a szavahihetőségének. Vagy igazat mond vagy hazudik. A harmadik lehetőség úgy tűnik számodra, hogy nem létezik.
Ha szökni próbálsz, akkor a sikátorban, ahol a teregető asszonytól pár lépésnyire történt mindez, hát ott kudarcra van ítélve a próbálkozásod. Még kiszemelt célpontod is felfigyel rád és gyanakodva méreget újdonsült ismerősöddel, hogy mit akartok. (Addig nem is vett észre. Csupán te a pénztárcáját és a nagy formátumú hátsóját.)
Ám ha az ivóban bent próbálkozol, a sok láb között egérutat nyersz hamar. Ott csak abban az esetben értek fel az emeleti szobájába, ha nem dobsz kockát az utánad hajított késre, hanem követed őt, miközben a gallérodnál fogva húz.
Eme harmadik esetben egy szokványos szállodai szobában lök az ágyra és előtted megállva hadonászik a pillangókéssel.
-Te vagy Flint? Valaki azt mondta nekem, így mutatkoztál be neki. Nem igaz?
* Ha tagadsz, akkor hamar elkezdi firtatni, hogy mivel tudod bizonyítani, hogy nem te vagy az, akit keres. Ám ha elfogadod az általa mondottakat, akkor úgy néz rád, mintha halálos bűnt követtél volna el a sérelmére.
-Ha tudnád, hogy mennyire keres valaki egy kardozó tanítványt magának! Nagyon felidegesítettek valakit.
Szerencséd van. Nem tudom, hogy hívták neked, amikor elmenekültél tőle. De én JóLovagnak ismertem meg. Nekem az is marad, még így a sereg után is. Ám az évek alatt megértettem, hogy Jólovag meghalt. Ahogy te is így kezeld mentorodat. Bármit tanított neked, bármit is éreztél iránta és akár gyűlölöd, akár megkedvelted...
Nem tudom, mi történt köztetek. De az az alak már nem létezik többé. Megint új nevet fog kitalálni és rá sem ismer senki, úgy viselkedik. Eddig sem olyan volt, ahogy én megismertem. A szegények védelmezője, a király katonája!
Ha elég ügyes és talpraesett vagy ahhoz, hogy kerestessen téged az ismerőseivel, akkor én is (mi is) jó hasznodat vehetjük, ifjú lovag! Adok egy ajánlatot. Pár dologban segítünk. Te meg meghúzod magad és azt csinálod, amit mi mondunk neked. Áll az alku, paladin?
* Rajtad áll, hogy elkötelezed-e magad egy újabb züllött arcú idegennek, aki több ismerőssel rendelkezik valószínűleg, mint erkölccsel. Ha rákérdezel, csak megerősödne a gyanúd, hogy "Valószínűleg igen." a történet Janiról szólt. Még ha semmit nem is tudsz arról, hogyan válhatott JóLovag királyi katonából Jani, a csatornában élő bandatag. És ha annak vége, miért kereste fel régi ismerőseit, hogy tartsák nyitva a szemüket és a fülüket... És ha már nyitva tartotta a ragyás képű, akkor mi lehetett köztük, amiért most nem a barátját értesíti, hogy átveheti a csomagot... Miért bízna meg benned egy itteni bandatag egy halovány ígéret vagy egy kecsegtető mondat nélkül, mint abban az emberben, akihez egykoron nagyon közel állt?
-Kezdetnek le kell mosnunk rólad a Flint nevet. Első sorban ezt kérte, hogy keresse mindenki. Hogy hallott-e felbukkanni a környékén egy ilyen suhancot?
A Jókai utcában lakik a 6. ker alatt él JonDill. A kancellár írnoksegédje, nagyon okos ember. Bánj vele tisztelettudóan! Tud neked hamis papírokat kiállítani. De aztán nekem ne menj üres kézzel! Biztos szereztél az utóbbi időben valamennyi pénzt! Ne sajnáld, ha a biztonságodról van szó!
* Ha a többszörös ha után (ha nem szöktél volna el az ivóban, ha nem utasítottad volna el elfogód különösen érthetetlen ajánlatát és ha megtalálod az említett utcát) neked kell kérdezősködnöd, hogy vajon mit jelent az a számozás, hogy 6. ker. Ám azt megtalálva egy földszint plusz első emeleti szerényebb belvárosi ház ajtaja előtt állsz. És még csak nem is utolsó akadály. Hiszen többen laknak itt. És a háziúr -ki térdig érő gyapjú kabátban, sétapálcával és cilinderben- morog, hogy a keresett személy a padlástéri egyik szobában bérli a maga kis zugát. És add át az üdvözletét neki, hogy reményekkel van az albérleti díj mihamarabbi megkapása ügyében.
Odafent pedig egy göndör, vállig érő, fekete hajú ifjú felszínes mosolygással fogad.
-Miben állhatok a rendelkezésére?
* Elmondod a dolgokat, akkor pedig pár ezüsttel megúszható lehetőséggel hozakszik elő.
-Bátorkodom ajánlani, mivel nem tűnik túlságosan eleresztve, hogy csupán egy megtévesztő irattal hidalja át a válságát. Valamilyen számára fontosabb értéktárgyról, amitől nem tervez a közeljövőben megválni, írunk egy adás-vételi szerződést de'Flint vagy von Flint vagy ha más tetszik Önnek, akkor olyan névre. Így bármikor egyszerűen igazolhatja magát a hatóságok előtt, hogy a keresett személy Flint nem Ön. Hiszen miért lenne egy Flint nevű alaknál egy de'Flint tárgya és az arról készült szerződés? Nyilvánvaló az ok, hogy mivel magánál van a tárgy, ezért nyilván Ön a tulajdonos.
Viszont a dolog szépsége, hogy sehol nem rendelkeznek arról, hogy egy ügyvédnek papírt kéne kérnie egy ilyen okirat kiállítása előtt arról, hogy a szóban forgó személy valóban az-e, akinek aláírja magát. Így én nem vállalok kockázatot és ez nem nyomja fel az árakat.
* Jó ízűen felkacag és kalapjával legyezve magát közli a rossz hírt a jóban.
-Sajnos legkésőbb Farsang után tudom csak megcsinálni. Nézz meg! -mutatja kézfejét- Ez a fagy teljesen tönkre teszi az ujjaimat. Minden télen előjön és kiszárad a bőröm. És úgy fáj, hogy ilyen finom munkát a legjobb szándékkal sem tudok végezni ilyenkor.
* Ha Jani egy újabb barátja megtalál az elkövetkező pár hónapban, akkor neked meszeltek. De ha nem találnak meg, akkor viszont olcsó megoldás. Minden más eset drágább, hiszen vagy egy másik írástudót kell kerítened vagy valahogy rendezned a sorsát, hogy ez a fazon tudjon kényes ügyeket intézni.

/Bocsi a trollkodást a Jókai utcával meg a házszámmal!/

Egészen jól ment az erszény megszerzése, amíg valami bele nem nyomódott a hátamba és nem hallottam meg a suttogást a fülembe.
Az erszényt ennek ellenére már sikerült elemelnem és gyorsan eltüntettem az ingemben, éppen ezért nem igazán örültem volna, ha pont most kezdi el közhírré tenni az ismeretlen fenyegetőm azt, hogy mit műveltem, még letagadni sem tudnám.
Egyben biztos vagyok, hogy nem városőr és nem konkurencia, mert akkor már más lenne a helyzet és nem csak egy suttogás a fülemben.
Nem kockáztathatok és valamit mindenképp akar tőlem a fickó, hiszen, ha nem, akkor már az a kés nem állt volna meg a bőrömnél.
Így aztán hagyom magam felrángatni az egyik emeleti szobába, ahol nem túl kedvesen a durva pokróccal letakart ágyra lök, ahogy felérkeztünk.
- Én? Flint?Ki mondta? – emelem fel védekezőn a kezem. – Mit akarsz tőlem? Nem csináltam semmit!
Aztán csak pislogok rá, amikor azt akarja, hogy bizonyítsam be, hogy én, nem vagyok én, de végül széttárom a kezem.
Innentől kezdve valahogy nem érdekli, hogy mit mondok, elkönyvel Flint-ként, mint aki eleve biztos volt a dolgában, így aztán hallgatok és egyre jobban kerekednek a szemeim.
Persze gondoltam rá, hogy a banda és Jani zokon veszik a távozásomat, de, hogy ennyire? Képesek a sarkamba ugrasztani minden ismerősüket és azokat, akik be akarnak vágódni valami alvilági szervezetbe? Az agyam eldobom!
De a meglepetések még nem érnek véget, hiszen Janiról olyan dolgokat tudok meg, hogy komolyan leesik az állam. Lovag! Jó lovag? Király katonája, szegények védelmezője! Ez egyre különösebb és hiába vakerászik ez itt az orrom előtt, hogy felejtsem el, azzal, amit mond csak kíváncsibbá tett.
Viszont az biztos, hogy most még nem kerülhetek a szeme elé, az valamelyikünknek nagyon rossz lenne és több, mint valószínű, hogy egyelőre nekem.
Az persze nem tetszik, hogy megint valakinek a parancsaira kell ugrálnom, de ha…..
- Ha tanulhatok tovább fegyverforgatást, akkor áll az alku. – bólintottam némi gondolkodás után, bár azt nem tudtam mi az a paladin, csak tippeltem.
Mivel volt logika abban, amit ez a rosszképű késes hadovált, ezért a névváltoztatás nem tűnt rossz lépésnek. Mondjuk sok pénzzel nem rendelkeztem, de hát addig még van idő lopni hozzá.
- Rendben.
Nem kérdezem meg, hogy mi lesz utána, mert valószínűnek tartom, hogy ha megtalált most, megtalál utána is, ha meg nem, nem fogok könnyet hullatni utána.
Bár érdekes címet kaptam, kis kérdezősködés és egy kissé morózus házi úr után, máris egy fiatal fickó előtt állok, akiről elég nehéz elképzelni, hogy a Kancellárián dolgozik, igaz biztosan valami nemes rokon segítette az álláshoz, ami nem fizet túl jól, de ha pénze nem is, legalább volt esze hozzá, hogy megtalálja a jövedelmező kiskaput.
Egészen beleszédülök a hadarásába, ahogy előadja az ötleét, mert elég nehéz követni, hogy miért kell ez a papír és miért jut el valaki valamilyen hátsó következtetésből arra, hogy nekem akkor mi is a nevem, de mivel több pénzem nincs, így választás nélkül bólintok rá.
- Akkor csináld azt!
Aztán kiderül, hogy ez sem mehet azonnal, bár ebben nem tudom mi ilyen tréfás.
Savanyúan nézek rá, míg ismét elkomolyodik.
- És ha hozok neked tüzifát? Akkor lehet előbb? – nézek rá kérdőn.
Jobb lenne előbb, de ha hajthatatlan, akkor el kell fogadnom és üres kézzel távozni egyelőre.

/Flint/


A tolvaj kölyök kitartóan keresi a tanulás lehetőségét fegyverforgatásból. És bizony most is kiharcolja magának, hogy kezdjenek el foglalkozni vele! És nagyon helyesen is teszi, hiszen ahogy a mondás tartja, nincs veszélyesebb fickó annál, aki valamit csak félig tud. Ő meg mindig szeretett volna megmaradni magának kisstílű alvilági figurának, aki radar alatt van állandóan.
Ám sajnos a kérdésére az írnoknál az csak a fejét rázza. És a probléma jóval nehezebb ennél.
-Nem enged ki, csak tavasz végén. A téli szél teljesen kiszárítja a bőrömet és fájnak az ízületeim. A vajákos tud adni rá varázskenőcsöt, de túl drága nekem. Nem tudnák kijönni a fizetésemből. Inkább spórolok és ilyenkor nem dolgozok. A kancellár tudja, hogy nélkülözni kell, de hamarosan (pár hónap múlva) vissza megyek és halad tovább minden a maga rendje s módja szerint.
* Jól megáldottak téged az elemek istenei! Vagy csak a Kegyelmes Isten egyháza sújtott téged természetfölötti balszerencsével, hogy egy boszorkánytól kell megszerezned egy gyógyírt, ha azt akarod, hogy munkaképes legyen az embered és fizethess neki egy olcsó hamisítványért. Ha sarkon fordulsz, kínos arccal mondja utánad:
-Sajnálom! Nem tudtam, hogy ezt nem mondták magának, mikor ideküldték. Azt hittem ráérős munka, tud várni vele valamennyit.
* Ha viszont érdemesnek találod megpróbálni, akkor egy útbaigazítást kapsz.
-Keresd a vegyeskereskedést a városban! A banya tudni fogja, mi kell rá.
* Persze más felé is haladhatnak az események. De a második esetben a Hirion történetéből már alaposan megismert kereskedőasszony és boltja válhat a történet újabb középpontjává.

A hamisító úgy látszik hajthatatlan és olyan dolgot állít, amit nem igazán hiszek el neki, de sajnos nem tehetek semmit, hogy megsürgessem. Végül azért mégis támad halvány remény, mikor megemlíti a vajákost és annak „varázsfőzetét”.
Mivel más olyat nem ismerek, akihez hamis papírokért folyamodhatnék és ha találnék is valószínűleg nem tudnám megfizetni, még mindig olcsóbb megoldásnak tűnik megkeresni az írnok által említett banyát, mint más megoldást keresni, vagy a szerencsére bízni, hogy közben rám akadnak-e Jani emberei. Igaz, volt még egy választási lehetőségem: elhagyni a várost, de valószínűleg máshol sem lennék nagyobb biztonságban. Kérdés, ha a fickónak nincs rá pénze, akkor nekem van-e, mert ezek szerint jó drágán mérheti a banya az anyagot.
- Nem, nem mondták és azt hittem gyorsan meg lesz, akár azonnal. Nem ismer mást, aki megcsinálná a papírt? – próbálkozom még.
Ha nemet mond, akkor lógó orral távozom tőle és még nem igazán döntöttem, de végül mégis megkeresem a vegyeskereskedést, hogy meghallgassam mennyit kér a szeréért a vajákos. Ha túl sokat, akkor meg kell kockáztatnom, hogy kivárom az írnok felengedési idejét, addig meg igyekszem meghúzni magam.
Egy magamfajtának nem nehéz megtalálni a boltot és hamarosan már a vénasszony előtt ácsorgok.

/Flint/


Nehéz elhinni, hogy még halvány tippje sincs a kancellárián jó ismeretséggel rendelkező illetőnek, de mivel előtte egy mondattal fedi fel, hogy akár a kenőcsöt hajlandó meg is szerezni neki, ha másként nem megy az azonnali rendelés, ezért a fejét rázza lassan.
-Sajnálom! Nem tudom kihez fordulhatna. De ha elhozza az ellenszert, én megcsinálom magának egy ezüstért.
* Ezzel hagy távozni és te sem vagy anyámasszony katonája, hogy elvesznél a városban. Hamarosan a nő előtt állsz és úgy tűnik láthatatlan kezek utánad nyúltak.
-Á, te vagy az ifjú tanonc! Már hallottam rólad, mondták, hogy jössz. Ötven ezüst lesz az, amit kérsz. Mondták, hogy mire lesz szükséged. Ám sokan nem nézik ki belőled, hogy ki tudod fizetni.
* Döntened kell, hogy költesz-e ennyit. De ha igen, akkor a vagyonod negyedét emészt fel, márpedig nem keveset kockáztattál ezért a két aranyét a nemes fivérének meggyilkolásánál, az orvgazdához való betörésnél és a balul sikerült királyi vadászház kirablásánál.
Ha nem akarod leperkálni, akkor megtudod, hogy miért is üzentek előtted baljós híreket új munkáltatóid.
-Itt van ez a papír. -húzza elő a zsebéből az asszony- Egy meló, amiből pont annyit tudsz keresni, mint amennyire szükséged van. Egy nőt kell megtalálnod és megölnöd. Azt hiszem tudni fogod, kihez kell a levágott fejét elvinned.


-És nála lesz egy pénznyomó pecsét. Azt hiszem ha egyszer elvállalod, akkor azt is meg kell szerezned, különben a nyakadat választják el a fejedtől. Nagyon dühösek lettek a kis csajra.

Valahogy sejtettem, hogy nem fog másik hamisítót mondani a fickó, hiszen nem rontja a saját konkurenciáját.
A mondókája fényében, nem sok reménnyel lépek be a vajákosnő boltjába, ahol megcsapnak a fűszerek és gyógynövények, meg különféle kencék szagai, mert illatról nehezen lehetne beszélni, annyira nehéz a levegő. És még nagyon bemutatkoznom sem kell, mintha vártak volna és ez a meggyőződésem csak tovább növekszik, amikor a lehetetlen ár után azt is elmondja az öregasszony, hogy mivel is válthatnám meg ezt az összeget.
Vajon miért pont annyiba kerül a szer, mint a tolvaj fejéért hirdetett vérdíj?
Azonban, ahogy megpillantom a papíron lévő arcot, rajta is felejtem a szemem és alig bírom elszakítani róla.
- Tudni róla valamit? Kinek dolgozik vagy merre lehet most? – kérdezem kis szünet után, ahogy végre meg tudok rendesen szólalni.
Tudom, hogy bajba kerülhetek, ha elvállalom a munkát és aztán nem hajtom végre, de valahogy nehéz elképzelnem a lányt fej nélkül, sokkal jobban tetszik így, ahogy van.
De, ha már a banya is tudja, hogy ki vagyok, akkor lehet nem élném meg azt az időt, mire a szer nélkül elkészülnek a papírjaim.
Haladjunk ezért sorjában………
- Meglátom mit tehetek az ügy érdekében. – vettem el a papírt a vénasszonytól végül.

/Flint/


Ha kardoktatás kellett, hát most a kölyök megtalálta. Ha visszatér a fejjel, biztosan kap még pár hasznos tippet ebben a témában, ám most gyakorlatban kell kicsit fejlesztenie magát.
-Csak annyit tudni, hogy őt látták, mikor a tárgy eltűnt. És neked mostantól az a feladatod, hogy megkeresd a nyomait. -mondja baljós mély, reszkető hangon a tulaj- Biztos tudja valaki, hogy merre ment. Vagy hagyott valami árulkodó jelet. De én nem vagyok fejvadász.
Elég talpraesettnek tűnsz a feladathoz.
* Úgy tűnik olyan képességeidet kell használnod, amiket eddig nem igazán vettél igénybe. Inkább más üldözők elől próbáltál eltűnni, mint kijelölt személyek levadászására indultál volna valaha is. A kép továbbra is sugározza, hogy rokon lelkek vagytok a lánnyal.
Ám ha ez így van, ideje lesz felkeresni a rokonságot!

Nem csak csinosnak tűnik a pecsét tolvaj, de talpraesettnek is, ha sikerült megszereznie a bandától a cuccot és még el is tűnni a szemük elől. Arra gondolok, hogy ezt afféle próbának is szánták és ez az egész előre el volt rendezve, hogy kénytelen legyek a munkát elvállalni. Lehet, hogy pont ők lennének azok, akik feldobnak Jani bandájának, ha visszautasítom ezt a rendkívül vonzó ajánlatot.
- Hát akkor még az sem biztos, hogy ő vitte el, nem? – biggyesztem le a szám a nagy segítség hallatán. – Hát én sem vagyok fejvadász vén ba…..akarom mondani öreganyám. – fogom vissza magam mielőtt még békává varázsolna. – Viszont ha végig mutogatom a fél városon a képét, akkor tuti eltűnik, én legalább is azt tenném, így jó lett volna valami támpont. – jegyzem meg okoskodva neki, hogy azért lássa, van némi elképzelésem a dologról.
Azt hiszem jobb is lesz, ha én keresem a lányt, mert én adhatok neki esélyt, hogy mentse magát. Talán a hírem megelőzött, hogy öltem már embert hidegvérrel, de azt nem tudják, hogy ez nem ment olyan könnyen és azóta sem békélt meg a lelkem. Lovag akarok lenni, nem gyilkos! Még, ha van akik szerint nem sok különbözteti meg egyiket a másiktól.
- Akkor készítse a szert néne, nem soká jövök érte. – lépek ki a boltból, hogy a piacon kérdezősködjek először.
Ennie csak kell és, ha nem akar feltűnést, akkor ott szerzi be, ami kell.

/Flint/


Nem hétköznapi feladat ez, ami hősünk előtt áll. Ritkán kellett ennyire önállóan döntenie és nem véletlen kifakadása most sem. Minden esetet figyelembe véve arra juthatunk, hogy szó szerint létérdek, hogy kiderítse, hová is lett a hölgy. És ezt a piacon kezdi.
A nyüzsgő forgatagban sok féle népség megfordul és ideális terepe az információszerzésnek. És alaposan feladja a leckét a dolog. A legtöbb kereskedő csak hevesen rázta a fejét, hogy ők bizony nem látták. És gyorsan lerázták a kis tolvajt. Ám több óra kutatás után egy lókupecnél végre valami!
-Hmmm... csinos a kicsike. -néz rád mosolyogva- Szívesen elringatnám. De nagyon hasonlít az egyik vevőmre. Kendő volt az arca előtt, mert nagyon erősen fújt a szél és szinte mindenki arcát marta a hideg. Nem vagyok benne biztos, de úgy két hete vett nálam egy kancát. Egy barna kis közönséges kevert vérű volt.
Strapabírót akart és olcsón. Nem volt sok pénze. Abba az istállóba vitte be és hamarosan kijött. Azóta nem láttam.
* Még kérdezhetsz mást is, bár nem valószínű, hogy sokkal többet megtudsz itt. Ám szerencsére az istállónak, amit mutatott, van lovászmestere is.

Általában minden a piacon kezdődik és végződik, ha ott nem találok információt a lányról, akkor több, mint valószínű, hogy már nincs a városban és nekem semmi kedvem utána loholni, amikor azt sem tudom hová indult, vagy ki bízta meg. Mert egy ilyen kis „csecsebecsét” egy tolvaj, nem a maga szakállára emel el, az biztos és nem is valami sima orrgazda az, aki meg akarja kaparintani.
Nem árt ha észnél leszek, mert ha nem az itteni banda akarja lemetszeni a fejem egy sikertelen akció után, akkor lehet, hogy a lány megbízója lesz az.
Nagyon úgy néz ki, hogy könnyen két tűz között találhatom magam.
A fél napom elmegy a kérdezősködéssel, úgy beállítva, hogy egy barátomat keresem, de nincs könnyű dolgom, a lány vagy nagyon óvatos volt, vagy csak szerencsés. Végül azért csak találok egy kupecet, aki látta, igaz annak vagy két hete. Gondolom a menekülési lehetőségét biztosította be ügyesen a csaj.
A mutatott istállóban hamar meglelem a középkorú, pocakos férfit, aki homlokát ráncolva veszi szemügyre a képet.
- Őt keresem, tudna nekem segíteni? – kérdezem nagy kérlelő szemekkel. – Tudja ő az unokanővérem és apám a lelkemre kötötte, hogy mindenképp keressem meg, ha errefelé járok. Már jó ideje semmit nem tudunk a családunk ezen feléről és szegény anyám halála……- csuklik el a hangom és a levegőben hagyom a mondat végét, a képzeletére bízva. – Tudja hol találom meg?

/Flint/


Az ötven körüli pasas erősen ráncolja a szemöldökét és homlokát. És kis gondolkodás után a jól ismert fejrázás. Ma majdnem mindenhol ugyan ez jött szembe.
-Nem, nem rémlik. Mostanában biztosan nem járt erre.
* Még egy kicsit mereng a nő csábító vonásain. Már egyre inkább idejét érzi annak, hogy megszakítsa a kínosan hosszú bámulást -bár ez csak egy kép, ugyan mit árt bárkinek is a szem legeltetése?-, amikor az utolsó pillanatban megváltozik az arca.
-Tudom már kiről van szó! De legalább egy hete nem járt erre. Mielőtt távozott volna, pár nappal előtte beadott egy barna lovat megőrzésre és gondozásra. Késő este volt, mikor érte jött. Szerencséje, hogy megtalált a szénabálák között és ki tudtam neki adni. De utána gyorsan el is vágtatott a Nini-Well-i Kapu irányába.
Kedves kis teremtés, mindenképpen keresse meg, ha rám hallgat! Nagyon kapós kis hölgy vált belőle az évek során, büszke lesz rá a család.
* Úgy tűnik egy poshadás közeli ügyet sóztak rád megoldani. A város egyetlen dolgot tud a csábos célpontodról..., hogy Nini-Well felé több mint egy hete elvágtatott, de azt sem mondhatja meg neked senki, hogy pontosan hová.
Ám ha figyeltél eddig, akkor egy másik dologra is gyanút foghatsz, de azzal sem vagy sokkal előrébb.

Legszívesebben a falba verném a fejem, mikor hosszas szemlélődés és látható nyálcsorgatás után a fickó azt meri mondani, hogy nem látta a lányt!
Kikapom a kezéből a papírt és dühösen mordulok fel, amennyire egy kamasztól csak lehetséges.
- Akkor meg minek bámulja!
De valami csak megmozdul abba a tohonya agyában, mert felcsillannak a szemei és kiböki, hogy mégis csak beugrott neki, de az bizony nem most volt, hanem egy hete.
Most viszont már csattan a tenyerem a homlokomon, hogy enyhítsem a feszültséget, ami feltámadt bennem, ahogy arra gondoltam, jókora trutyit nyomtak a kezembe leendő „társaim” ezzel a feladattal, amit talán sosem lehet kibogozni.
- Szóval Nini-Well! – kérdeztem kis szünet után, aztán már fordulnék kifelé, amikor leesik mit mondott. – Kapós hölgy vált belőle? Mióta ismeri? Talán évek óta itt él?
Már majdnem megkérdezem, hogy kicsoda, amikor eszembe jut, hogy az előbb mondtam, hogy rokon és ez furán jönne ki, így ezt a kérdést nem teszem fel, pedig nagyon jó lenne tudni. Azonban reménykedem, hogy a fickó elkotyogja esetleg.
Azonban az tény, hogy vaktában utána menni semmi értelme.

/Flint/


Jobb az, hogy nem kérdezett rá a délosi a csaj nevére. Hiszen ha nem is kell tartania egy kivénhedt lovászmestertől, azért mindig emlékezetes az, aki családtagja után kutat, de nem tudja a nevét annak, akit keres. Ettől egy hajszálnyival az elbeszélések szerint, de megmenekült.
A többi kérdésére pedig miért is ne kapná meg a választ?
-Igen, arra felé lovagolt. De hogy tényleg oda tartott-e? Hát azt én meg nem mondom magának. Lehet csak arrafelé volt dolga valamerre.
* A nő érettségét firtató kérdés pedig kissé még zavarba is hozza a pajta urát.
-Hát elég gyönyörű. Ezt talán maga is láthatja. És úgy vettem észre, hogy szívesen flörtöl a férfiakkal. Márpedig ilyen szemrevalóan ha érdeklődik a másik nem iránt, akkor valószínűleg hamar kerül valaki, aki kielégíti kíváncsiságát.
Azt ajánlanám magának, hogy gyorsan döntse el, hogy akar vérfertőző viszonyt vagy hagyja tovább kutatni őt a témában. Különben hamar néhány kéretlen udvarló kése útjába kerül! Jó tanács, ha nem veszi tőlem zokon.
* Megveregeti a válladat, úgy tűnik rád van írva, hogy neked is tetszik. Ami nem egy túl jó előjel. Hiszen akár ki is használhatja a fogócska közben.
-1 aranyért oda tudom adni a leggyorsabb lovat. Jókora előnyben van és gyalog biztosan nem érné utol. De ezzel a különleges paripával van még esélye.

Sok minden zakatol a fejemben, amit szívesen megkérdeznék, de nem lehet, de a legjobban attól tartok, hogy elárulom valamivel magam és a fickó megnémul, még azt a kevés információt is visszatartva, amit kaphatok tőle.
Az, hogy Nini-Well felé lovagolt el egy héttel ezelőtt a lány, igazán már nem sokat segít rajta, ahogy az sem, hogy akár más merre is mehetett. Ennyi nyommal egy igazi kopó sem mehetett volna sokra ilyen időtávlatból, nem hogy egy olyan botcsinálta, mint én.
Mikor arra utalt, hogy én is „úgy” nézek a lány fényképére és „olyan” érzésekkel vagyok iránta, paprika vörös lettem és vadul megráztam a fejem.
- Én ugyan nem! Mit gondol rólam az úr! – csattantam fel dühösen és igen-igen zavarban.
Aztán szó szerint leesik az állam, ahogy azt mondja, hogy egy egész aranyat akar a lóért, ami minden bizonnyal nem, hogy különleges és gyors, hanem göthös és csámpás, amennyiben jól ismerem a magafajta istállómestereket.
- 40 ezüst és én választom ki. – tértem magamhoz és kezdett járni az agyam.
Szívesen visszacsináltam volna már az egészet és elfogadtam volna a banya ajánlatát a kencére, de ha most már nem végzem el a munkát, akkor valószínűleg egy napot sem élnék túl, a várost meg esélyem sem lenne élve elhagyni. Így még nyerhetek kis időt…….

/Flint/


Az istállómester igen gyorsan rááll az alkura és elég neki 40 ezüst is. És ahogy a markába kapja feldobja és elkapja. És miközben teszi elfelé, még kis instrukciót ad.
-Ahogy megegyeztünk, bármelyik öszvért választhatod. Ennyiért nem kapsz lovat.
* Vagy bevállalod, hogy egy nehezen irányítható hátassal indulsz el és akkor igen jelentőset spórolsz vagy inkább kiegészíted a fizetséget. Jelenleg ez az álláspontja a lovásznak, de ez persze még változhat. De most nem adja ilyen könnyen a 60%-át el első szóra.
Ha alkudozol még, akkor még maradsz, de ha elfogadod az öszvér vásárlást, akkor az egyik hátán indulsz az említett kapu felé. És jó sok út van hátra, amit le kell tudnod. Ám hátasod rossz természete átokcsapás számodra.
Még csak pár órája vagy úton, amikor egy falusi kocsma előtt megáll. És hiába igyekszel megsarkantyúzni a lábaddal, az istenek kedvéért sem akar tovább menni. Meg igazából nem is kérték meg rá az istenek, ilyen oka nem is lenne...

Legszívesebben előkapnám a tőrömet és a hasába döfném az aljas férfinak, aki a pénzem eltéve, mégis csavar egyet az alkunk, de valószínűleg csak én húznám a rövidebbet egy köztiszteletben álló polgár megtámadása miatt, így csak egy vasvilla tekintetet kap és pár szitkot és átkot elmormogok a fogaim között.
Kiválasztom a legjámborabbnak tűnő jószágot, bár nem értek hozzá, de talán nem lesz gondom vele, még ha nem is lesz a leggyorsabb.
Ha figyelnek is a bandatagok, senki nem áll az utamba a városkapunál, ami azt jelenti, hogy tisztában vannak vele, miért indultam el. Persze az más kérdés, hogy visszajövök-e, ha látok egy kis esélyt lelépni a térképről, bár akkor hogy leszek lovag?
Folyamatosan noszogatom a makacs dögöt, de pár óra múlva – szerencsére pont egy kocsma előtt és nem a semmi közepén – egyszerűen gyökeret eresz a patája és meg sem mozdul, hiába rugdosom.
- Te rühös dög! Te átokverte bolhazsák! Eladlak a kocsmárosnak kilóra én meg megyek tovább gyalog, többet érek vele. – ugrottam a földre, aztán nagy dérrel-dúrral bevonultam az épületbe, mintha az öszvér megértette volna, igazából csak a szomjam akartam oltani, mert a nagy dühöngésben kiszáradt a szám.

/Flint/


Az ifjú harcospalánta trécselése valóban egyoldalúra sikeredett. És az öszvére meg úgy tett, mintha meg sem hallaná. Pedig ilyen lapát fülekkel biztosan nem panaszkodhat ilyenre!




Mérgében beszalad az ivóba és a pult felé igyekszik. Majdnem üres a hely, csupán három férfi ül egy félre eső asztal körül és iszogatnak. És bizony hősünk is úgy tervezi, hogy leöblíti az út porát. Közben pedig unalmas püffögést hall a mindennapi problémákról, bár hiába is figyelne oda, úgy sem értené, hiszen nem az elejétől hallotta.
-...a barna kancájával együtt, akkor két kezemmel szorítom ki belőle a szuszt.
-Ne morogjál már, inkább igyunk! Komolyan mondom, az embernek kedve sincs veled leülni egy ital mellé. Állandóan kitalálsz valami problémát, amivel elrontod a jó hangulatot.
-Mi a frászért kéne nekem boldognak lennem? Tudod mennyibe került az a pokróc? És csak úgy lekapta vágta közben a kötélről!
-Akkor miért nem mentél már akkor utána, ha láttad? És miért itt rontod most a levegőt?
-Futottam én, de mondom, hogy vágtatott, mikor átnyúlt a kerítésen. Meg sem állt. A falu határáig üldöztem, de akkor már besötétedett és nem tudtam megkülönböztetni az ő nyomait a többitől a poros úton.

Persze eszem ágában sem volt eladni, legalábbis mire a pulthoz értem, mert addigra kissé lehiggadtam, de fenntartottam a lehetőségét, hogyha mire oltom a szomjam sem akar majd elindulni, hiszen a lány előnye egyre csak nagyobb és nagyobb lett. Igaz, ha eltelt az az idő, amiről az istállómester beszélt, akkor már olyan mindegy egy vagy két óra ide vagy oda.
Azonban befelé tartva jó szokásomhoz híven nyitva tartottam a fülem és egészen meglepő beszédet hallottam az egyetlen asztal felől, ahol egy trió ült.
- Kérek egy ……egy kis….bort! – álltam meg a kocsmáros előtt, aztán az emberek felé fordultam. – Bocsánat, hogy bele kérdezek, de én ezt a lányt keresem, lehetséges, hogy róla beszélnek? Mikor történt az eset? – éledt fel bennem a remény.

/Flint/


Az iszogatók igen csak meglepődtek, hogy a tini vándorféle bele mer kérdezni a diskurzusukba, hiszen annyira bátortalannak nézték, hogy még az ital kiválasztásánál is hebegett-habogott. Ám jó oka volt a halvány szimatnyomon kutakodó tolvajnak erre.
-De, ő az. -bólintott az, aki a történetét mesélte- Épp a tornácon ültem, amikor elviharzott a házam előtt a gebéjén. Pörkölt legyen abból az átkozott lóból az asztalomon! Befordult a Nini-Well felé vezető úton és az észak felé vette az irányt. Még épp gyiázott, hogy a lendületét újra visszanyerje, de átnyúlt a kerítésemen és anélkül, hogy akár egy pillanatra megállt volna, ellopta a vékony takarómat. Magára csapta és én hiába rohantam utána, csak két lábam van. A tetves hátasának meg négy. És esti hideg szél süvített a házakat elhagyva. Hamar olyan vaksötét lett...
-Ez a csaj lopta el? Anyám! Ha tőlem elkérné az egyik rongyomat, olyan szívesen elringatnám alatta...
* Úgy tűnik nem egy szolidáris baráti köre van a fickónak. Egy pillanatra sem képzelték bele magukat abba a helyzetbe, hogy egy tolvajnő meglovasítja az ágyneműnk egy darabját és ráadásul a szemünk előtt és nekünk mennyi mérgünk lehet ebből. Ez a fickó is a falun túlra, a határföldekig kergette, pedig esélye sem volt a futó/lovagló versenyen.

A bort megkaptam, de csak óvatosan kóstoltam bele, mert általában nem ittam alkoholt, az nem tett jót a munkámnak, na meg persze pénzem sem volt, amit erre költhettem volna.
Mondjuk ennek a savanyú víznek nem volt mit ártania, ezt még én, aki tapasztalatlan voltam az italok terén is meg tudtam állapítani.
Egy kis szünet következett be a három férfi beszédében, amíg rám meredtek, hogy beleszóltam, de végül úgy döntöttek nem követtem el halálos bűnt ezzel, különben is láttam a felismerést a fickó képén, akinek ezek szerint a lány meglovasította valamiféle takaróját. Bár, hogy minek kellett az neki……..?
A paraszt szagából ítélve, nekem bizony nem kellett volna tőle semmi, pedig én aztán nem vagyok válogatós, az utcán töltött évek után.
Szúrós pillantást vetettem a közbeszóló társára, mert úgy látszik a lány nem csak rám volt ellenállhatatlan hatással.
- Szóval tényleg Nini-Well felé tartott. – mondtam, ami inkább állítás volt, mint kérds, hiszen mondta.
Lehajtottam a bort, ami összehúzta a szám, de legalább a szomjam oltotta, aztán pár érmét dobtam a pultra és kifelé indultam, hátha a hátasom azóta meggondolta magát, amit jól is tesz, ha nem akarja szalámiként végezni.
- Köszönöm bátyámuram, ha megtalálom visszahozom a takaróját.
Nem volt mit tennem, mentem tovább a nyom után.

/Flint/


A meglopott ember még magyarázott feleslegesen neked egy kicsit, de mivel nem sokat érdekelt, ezért...
-Nem, nem. Mondom, lekanyarodott az útról. Eredetileg azon jött volna, de a házamnál ahogy befordul ott a Sárkányagyari-düllő felé, egy vitéz faszobra van a szomszéd kertjében, nem sokan mennek ott túl a szőlősön túl. Nem is láttam még ezen a kis boszorkányon kívül mást...
* Ahogy kifelé mész a bejárat felé ezek szerint hasznos segítséget is találsz, hol találod azt a gödrös utat, ahol lefordult az eddig követett nyomról és a semerre se haladó kacskaringós mellékutak labirintusában kell úgy tűnik megtalálnod azt, akit valószínűleg az előtted járó nyomkövetők is a következő megállójukban Nini-Wellben eltévesztették a csajt.
És láss csodát, az öszvéred mintha csak megunta volna a jobban kijárt kereskedelmi utat, kicsit megélénkülve hamarosan a Seholse falvak harmadik megállójáig kezes jószágként haladt tovább, de Sárkányfarok nevű község kovácsánál megint... kifogyott belőle az elszántság.
Jobb lesz az a szalámi, teli hassal nem vagy legalább ideges. Ez meg így rosszabb, mint egy húszéves Lada!

Megtorpantam, ahogy tovább kezdett a férfi magyarázni és áldottam az eszem, hogy elég udvarias voltam ahhoz, hogy úgy érezze segítsen és pontosan útba igazítson.
Én meg már majdnem elindultam Nini-Well felé, ahol semmit sem találtam volna és ha üres kézzel térek vissza……….azt hiszem akkor jobb, ha valami távoli vidékre igyekszem inkább utazni, mondjuk a tengeren túlra a barbárok földjére vagy nem is tudom……
Illően megköszönöm az kiigazítást, aztán Vánszorgóhoz megyek, aki végre megöszvéreli magát és hajlandó vidáman elkocogni arra, amerre a férfi irányított.
Ismeretlen vidéken járok, valami koszos, Sárkányhimbilimbi nevű helynél, amikor ismét rájön a hátasomra a makacskodhatnék és én most már tényleg olyan mérges leszek, hogy ott helyben a kovácsnak felajánlom télire élelemnek, ha ad érte némi ezüstöt.
De előtte még próba szerencse alapon neki is megmutogatom a képet, hogy jófelé járok-e.

/Flint/


Bentről kopácsolás hangját hallod és sárga fényes izzást, ahogy közeledsz a házhoz, de épp csak beértél a falu első házához, ami szemre kovács műhelyének tűnik, amikor hű hátasodból kifogyott az üzemanyag. Már ismered annyira, hogy nem a szuflával van gondja, hanem a hajlandósággal. Az a fogyótermék nála.
Még az ajtón be sem lépsz, mikor a mester kilép rajta. Nem olyan sok ideje szűnt meg a házban az erős fény, bár még midig nagyon nagy meleg árad bentről. És szerszámát a vállára vetve közeledik feléd.
-Miben segíthetek?
* Amikor elmondod neki, hogy mi jutott az eszedben, hirtelen nagy szerencse ér téged. És talán minden rendeződik. És hogy miért az mindjárt ki is derül.
-Nem tűnik pedig használhatatlan jószágnak, csak érteni kell a nyelvén. Egy aranyat adok érte, ha áll az alku.
* Előhúzza a zsebéből még mielőtt átszámítgatnád, hogy hányszoros áron tudod hirtelen eladni ennek a gyanútlan szakembernek a koloncot, amit a nyakadba vettél. És akár el is rakhatod ha elfogadod az ajánlatot érte.
Ám ezután bárhogyan is döntöttél az előbb, elrontasz mindent a kép előhúzással.
-Hát eljutottál hozzám. -forgatja meg a kétkezes kalapácsot a feje felett, hogy lendületet vegyen a fejedre sújtáshoz- De eltemetlek a kis szaglászó orroddal együtt!

Hát ekkora szerencsém nem lehet! Már dörzsöltem a markom, hogy ilyen szépen megfialt a 40 ezüstöm és még azt az ostoba makacsságát sem kell többé Vánszorgónak elviselnem, amikor rosszra fordulnak a dolgok.
Azt hittem simán kapok egy igent vagy egy nemet, hogy látta-e a lányt, erre csak azt látom, hogy felém lóbálja azt a marha nagy kalapácsot, ami elől megpróbálok idejében elugrani.
Persze ennek hatására elég gyorsan leesett, hogy köze van az ellopott pénznyomóhoz.
- Én csak a lányt kerestem! - nyögtem ki elég bénán, miközben kirántottam a tőröm és Vánszorgó mögött kerestem menedéket.
- Legalább most vegyem hasznod! Rúgd föl, meg akart enni! - morgom a fülébe.
Az ember ismét össze szedi a földre csapódott hatalmas szerszámát és ismét rohamra indul. Vánszorgóra sújt, de az az utolsó pillanatban félre ugrik előle és a kalapács feje egyenesen a mellkasom felé hasitja a levegőt tovább...
- Nyomorult, rusnya dög! - csattanok fel, ahogy hirtelem olyan mozgékony lett az öszvérem, mint eddig sosem és a kovács izzadt arcát és a közeledő pörölyt pillantom meg, ami egyre csak nő....nő....nő.
Csak az utcán felszedett reflexem ment meg, ahogy hanyatt vetem magam és kezemből kirepül a tőr, lehetőleg a nagydarab fickó gyomrát célozva meg, mert az a legnagyobb felület. Ha sikerül elkerülnöm a fegyvert akkor is csak hajszálnyira, hogy még a szele is megcsap.

/Flint, egyeztetve a userrel Skypon./


Délos utcái veszélyesebbek, mint egy vidéki kovács mindennapjai. És ez meglátszik a küzdelmeteken. Bár az izmos, nagydarab fickó hatalmasakat csapott, de te már gyakoroltál eleget az utcán a városőrök kezei közül való szabadulásban. És az utóbbi időben az emberölésben is volt részed.
Ahogy a hasába fúródik a tőröd, azonnal összegörnyed és térdre rogyva nyöszörög. Majd összeszedve magát még a szemedbe néz.
-Mi buktatott le? Remélem azt a kis szajhát is felakasztották.
* Úgy tűnik komoly a sebe, de még biztosan nem halálos. Erős a gyanúd, hogy jó két hüvelykkel mellé ment és csak a belei szúrása az, ami fáj neki. De ő úgy viselkedik, mintha utolsó szavait mondaná el.
Nem lehet benne Flint biztos, hogy sikerül a dobása, hiszen szinte vaktában dobta el, de csak ebben, meg a fürgeségében bízhatott, hogy megmenti. Nem készült arra, hogy pont a lány megbízójába botlik itt az isten háta mögött.
Szerencsére a fickó, amilyen erősnek tűnik, annyira nem bírja a fájdalmat és bár a fiú látja, hogy nem ért létfontosságú szervet valószínűleg a kése, mégis megtört a harci kedve, de hát  ennek Flint csak örül.
- Ha lebuktatta volna, akkor nem én jövök, hanem egy tucat orgyilkos. És ne adja a hülyét, hol a lány? Jobb, ha könnyít a lelkén, mielőtt a Teremtő elé áll. - noszogatja a férfit.
-Azt mondta, hogy az orkok felé fog menni, mert ott úgy is hiába keresnék. És nem kerül elő túl hamar. Ezek szerint viszont nem volt szerencséje vagy egyszerűen csak túl ostoba volt az a liba és azt hitte, hogy simán elbújik a tömegben.
* Braslovról mostanában nem sok jót hallani. Az orkok lerohanták és megszállták és azóta arra felé veszélyes az élet. Senki sem tudja hányadán állnak most az emberek, néhány pletyka arról szól, hogy azóta valami megegyezés történt és ember jobbágyokat meg szabad városlakókat várnak az agyarasok a békeszerződés óta.
De még nem igen találkozott Flint olyannal, aki személyesen beszámolt volna az ottani helyzetről.