/Flint/



A kis enyveskezű aggódva rohan ki és félelmei váltak valóra. A több sebből vérző idősebb férfi bármennyire is erősebb volt kettőtöknél, elég vért veszített, hogy még figyelni sem tudott dulakodás közben környezetére. Teljesen váratlanul érte, amikor lerepült a feje.
-Azt hiszem, a fej már megvan. -mondta halálra rémült arccal a tolvajnő- Köszönöm, hogy megmentettél. Ez a fickó egyszerűen lenyomott a földre és védekezni sem tudtam.
* A tőr a ház sarkánál egy jó rejtekhelynek tűnő hely közelében volt véresen a kövön. Odament Sun és láthatóan kimerülten mozgott. De felvette, megtörülte és eltette.
-Sikerült megszerezned az aranyat?
* Feje lefelé hajlott, onnan nézett vissza a szemedbe gyönyörű tekintetével. És ekkor a szomszédban hirtelen egy idegen tűnt fel.
-Hé, ti meg mit csináltok itt? Mit kerestek?

Nem akartam levágni a fejét a fickónak, de a lendület és az érzelmi vihar épp elég volt hozzá, hogy meglegyen a lendület és a kardom is szépen karban volt tartva. A meleg vér az arcomba fröccsent és csak a lány szavaira kezdtem lehiggadni, akkor viszont majdnem sikerült elhánynom magam.
Sosem volt még ilyen véres munkám.
- Női fej kell! – nyögtem ki szinte öntudatlanul, nem nézve a torzóra, inkább Sun szavaira igyekeztem koncentrálni. – Szívesen, hallottam, hogy baj van………- vontam meg a vállam zavartan a megváltozott hangnemre.
Láttam, ahogy összeszedi magát és elteszi a tőrt, de még mindig elég zavartan éreztem magam a történtek után, hogy ne foglalkozzam vele.
- Megszereztem, ami kell, de……….menjünk innen. – ráztam meg a fejem és a távoli dombok felé intettem. – menjünk innen mielőbb, aztán majd……..
A szívem majdnem kiugrott a helyéből, amikor felbukkant egy ember és ránk kérdezett.
- Futás! – kiáltottam a lányra és, ha nem mozgott elég gyorsan a csuklójánál fogva rántottam magam után.

/Flint/



Ifjú hősünk igen lovagiasan viselkedett a harc hevében és később a futás közben egyaránt. Igaz a tolvajnő valószínűleg akár milyen gyorsan futott volna, az Flint számára túl lassúnak bizonyulna, így nem meglepő módon megragadja és megszorítja a kezét társának és együtt szaladnak.
Hirtelen egy váratlan ismerős bukkan fel a ház másik oldalába. Vánszorgó van kikötve és régi gazdáját meglátva boldogan emeli fel a fejét. Ha az új gazda halála után megszánja és magukkal viszi, akkor kezes jószágnak bizonyul... egy darabig. De rögtön hozzá kell tenni, hogy egy jó darabig.
-Ha női fej kell, akkor leginkább a temető. -súgta oda a lány neked- Vissza kéne menni az orkok területére egy nagyon picit. Az elnéptelenedett falvakban senkinek nem tűnne fel.
* Dönthetsz úgy is, hogy inkább egy közeli község kegyeleti helye is megteszi. És nem cifrázod tovább újabb vargabetűvel küldetésedet. És ez esetben Vánszorgó csak a szomszéd falu feléig lesz jó öszvér. És ott makacsul megáll megint az út közepén.
Ám ha hallgatsz Sun szavaira, akkor egész a határig jó tempóban tudtok menni vele. Ám a királynő uralma alatt álló utolsó község határában, épp a temetőnél lábai földbe gyökereznek és nem lehet megmozdítani se szép szóval... se csúnyával.

Hát lehet, hogy nem jutnánk messzire, ha komolyan gondolnák az üldözést, de most az egyszer Vánszorgónak is tudok örülni, ráadásul úgy néz ki, hogy ő is örül nekem. Erre azért nem vennék mérget, de hát ki tudja mi történt vele, mióta elmentem?
Minden esetre hamar felszállunk rá és most Sun se ellenkezik, gondolom sokat nyom a latba, hogy így gyorsabbak lehetünk, na meg az arany, ami nálam van. Persze reménykedek, hogy közben meglátta bennem a lovagot is!
Mikor már Vánszorgóval elég messze kerültünk, akkor fontolóra veszem a lány szavait és mivel az öszvér most kezesnek tűnik, rábólintok, hogy az orkok határmezsgyéjén szerezzük be a női fejet, mert egy település temetőjéből orozni egyet elég kockázatos. Ha meglátnak minket semmi nem ment meg minket egy lincseléstől.
- De csak jövünk és megyünk, mint valami szellem. – biccentek aztán és megösztökélem Vánszorgót, akit akár lassan át is nevezhetek Kezesbárányra…..
Még szerencse, hogy nem teszem, mert rögtön meg is hazudtól, ahogy elérjük az utolsó települést, mert akármit teszek, ez a gebe nem hajlandó megmozdulni.
- Úgy néz ki, hogy innen gyalog megyünk, és csak azért nem mészárolom le ezt a jószágot, mert utálnám még jobban összevérezni magam. – kiáltom a hosszúfülű fülébe.

/Flint, userrel Skypon egyeztetve/



Úgy tűnik Vánszorgó gazdája ezúttal is legalább annyira makacs az elhatározásaiban, mint az öszvér. És ha Sun tudta volna kézre kerítésének teljes történetét, akkor valószínűleg rossz előjelnek vette volna ezt. Ám a délosi srác nem babonás.
És nincs is rá oka, hiszen senkit nem látnak a szomszéd szellemtelepülés temetőjéig, egy árva lelket sem. Még akkor sem, amikor két tucat fadarab csapódik fel az avarból és egy jól kiötlött szerkezettel záródik össze a fejük felett.
-A francba! Már megint ezek a kurva tolvajcsapdák!
* Káromkodással mellékesen elárulta, hogy az oughwariak a múltkor hogy és miért tudták elfogni.
Hát Sun csak ne jártassa ezen a kis eszecskéjét, mivel pont az ő javaslata miatt döntött Flint úgy, hogy ezt az utat választja.
Ez kevésbé tűnik veszélyesnek, mint egy hullarablás az emberek falujában, ahol vasvillás parasztokkal találkozhatnak. A fiú eddig is jó érzékkel kerülte el az agyarasokat és most sem lát semmit, ami a jelenlétükre utalna, így aztán kellően meglepődik, aztán mérges lesz, amikor kiderül, Sun már találkozott ezzel a csapdával.
- Szólhattál volna! - próbál kardjával utat vágni a falécek között, hátha még időben meg tudnak pattanni.
-Sajnálom, nem tudtam, hogy ide is fognak tenni a hullarablók ellen.
* Nos, hogy akkor hol és mi elleni csapdába esett, az továbbra sem derült ki, de sajnos ezek az átkozott rabszolgahajcsárok felkészültek a múltkor is az ellen, hogy a lány a kardjával kiszabaduljon. Most van egy tőrük is, amivel próbálkozik a társad, de még igy is a faháncs olyan ravaszul van tekerve a karnyi vastag rácsok körül, hogy félig sem juttok, mikor megjelennek.
Fél tucat lándzsa szegeződik rátok és más fegyverek is vannak náluk.
-Csinálj valamit!
-Most velünk jöttök tolvajok. Vagy meghaltok. Nem muszáj fogságban lenni.
* Nem tudni, hogy a kezdő lovagunknak melyik lehetőség lesz kedvére, ám úgy számolok, hogy hamarosan kiderül.

Reménykedtem benne, hogy ez csak egy magára hagyott csapda és mire ideérnek a készítői, mi már árkon-bokron túl leszünk, de még csak a reménytkeltő forgácsolás kezdetén vagyunk, amikor feltűnnek az agyarasok és nem csak, hogy létszámfölényben vannak, de a dárdáik hosszabbak is a kardnál és a tőrnél, így nem kétséges, hogy a fogságot választom.
- Mi a jó .........szóval mit csinálhatnék? Harapjam át a torkukat? Fiatal vagyok még a halálhoz. - ejtem le a kardot és emelem fel a kezem megadóan.
Bármennyire is csípem ezt a csajt, azt hiszem valahogy a romantikus kapcsolatunk egyre csak halasztódik.
A párosunk továbbra is megmarad és ráadásul egymás mellett sétálhatunk. Igaz hervasztó, ha közben ennyien néznek. Ám talán az őrök nézése a legkevesebb ezúttal.
A nő viszont rosszabbul viseli, ahogy minden apró porcikáját ellentmondást nem türően végig tapogatják, ahogy teszik azt velem is. És a nyomópecsét mellett az arany is átkerül egy új gazdához, aki szemlátomást nagyon fog vigyázni rá.
Utána jön a romantikus, de igen zavarbaejtő sétálás a kocsihoz és a nap hátra lévő részében emberi rabszolgák által vonszolt jármüvön utazunk és estére egy elhagyott falu közepén állunk meg, hogy néhány ajtó felhasogatásával tábortüzet rakjanak újdonsült barátaink.
Voltam már fogságban nem egyszer, így tudom, hogy mindenhonnan meg lehet szökni, ezért választottam inkább a az életet. Azonban az már kevésbé tetszik, hogy mind a pénznyomót, mind az aranyat elveszik ezek a mohó agyarasok és nem elég, hogy a szabadulásomon törhetem a fejem, még azt is vissza kell majd szerezni.
A kocsin, akármennyire is rossz a helyzet elnyom a buzgóság, hogy aztán a szekér megállására ébredjek.
A hely elhagyatottnak látszik és este van már, csak a tűz fénye világít , így talán itt az idő a próbálkozásnak.
Miközben az ujjam a szám elé teszem, hogy csendre intsem aki lát, fürge ujjaim a lakatot próbálgatják, ami már egyszer bejött.

/Flint, userrel Skypon egyeztetve/



Ez a zár sem bonyolultabb, mint az előző. Amennyire jól ki tudnak eszelni csapdákat és vadászni a prédára, annyira tapasztalatlannak tűnnek eddig a rabok fogva tartásában. És miközben ők a vacsorájukat készítik -szerencsére nem belőletek- te hamar kinyitod a zárat. Megpróbálhatsz a lánnyal elsurranni is akár, de akkor az értékes vagyonnak búcsút kéne intened.
Bár az élete fontos, éppen ezért nem mehet el a nyomó és a pénze nélkül, mondjuk ebből az első a fontos, de az nagyon.
A zár most sem okoz Flintnek gondot, így hamarosan már halkan kisurranhatnak az ajtón, de utána megragadja Sun kezét és elmondja neki, hogy szándékában áll az orktól visszalopni a pénznyomót, de jobb szeretné, ha a lány valahol biztonságban várná meg vagy menjen egyedül:
Aztán meglapul és várja a felfordulást, ami be fog következni, ha felfedezik a szökést és akkor hasznát veheti tolvaj éveinek, hogy a sötétben meglopja  a fickót.
Flint bízok abban, hogy egy másik bagázst már könnyedén kijátszott és az őket üldözőt is igen könnyen leterítette. Ám ezúttal fegyvertelen és most nem csak a menekülésről van szó. Kockázatos vállalkozást tesz, amit csak a szerencse dönthet el...


/Kockadobás: Hatos
1-4-ig -gond nélkül ellopja a pecsétet, 1-3-ig még a pénzt is hősünk
5-ös -Flintet az utolsó pillanatban, mikor már majdnem a kezében van a pecsét, észreveszik
6-os -A lány szaga feltűnik az egyik agyarasnak és hamarosan a hajánál fogva rángatva vonszolják a tűzhöz/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 4

Nem felejtettem el, hogy fegyvertelen vagyok, ezért nem is megvívni, hanem meglopni akarom a buta agyarast.
Ahogy megkezdődik a hajsza a szökött rabok után, én az ork nyomába eredek és egy megfelelő pillanatban a sötétből egyszerűen nekiszaladok, aztán máris a kezemben a pénznyomó, én meg beleolvadok az éjszaka sötétjébe, hogy a nyakamba szedjem a lábam. Az aranyat inkább veszni hagyom, többet ér az életem, így is elg nagyot kockáztattam.
Sun hamarosan csatlakozik hozzám és együtt futtunk. Ám hátunk mögött néhány más rab hangja hallatszik, ahogy könyörögnek, hogy szabadituk ki őket. Igaz, az ajtó nyitva, ám félnek kimenni a fegyveres és ideges őrök miatt.
Bár felajánlottam Sun-nak, hogy mehet egyedül, ahová csak szeretne, mégis megvár és együtt menekülünk.
Azon rabok hangja azonban, akiknek nem volt mersze maguktól szökni, szánalmasan utánunk száll.
- Annyit megtehetünk, hogy elcsaljuk az orkokat, elég gyorsak vagyunk hozzá. - mondom a lánynak, de a tudomására hozom, hogy nem kell velem tartania.
Aztán én elkezdek kurjongatni, aztán ha beválik, akkor persze szaladok, de először nagy zajt ütve, majd később csendesre váltva, hogy lerázzam őket.

/Flint, userrel Skypon egyeztetve/



 Úgy tűnik a tanuló lovagunk kísérti továbbra is a szerencséjét. Már megszöktek az őrök elől, amikor úgy dönt, hogy magukra terelik a figyelmet. A nő pedig nem lelkesen, de egyelőre veled tart.
-Ha visszajutunk a kereskedő útra, akkor ott is ráérünk szétválni. Addig talán biztonságosabb együtt maradnunk.
* Ám terved tökéletesen be is válik és hamarosan hat üldöző szalad felétek. Mást nem is kívántál. Talán azt még, hogy újból le tud rázni őket.
A lány úgy látszik egyre jobban bízik az ifjú lovagjelöltben, mert inkább vele marad, így együtt kiabálnak az ostoba agyarasoknak, akiket még így össze is tudnak zavarni.
Hamarosan már hatan szaladnak utánuk ezzel lehetőséget adva a még szekéren maradt foglyoknak a szabadulásra.
Már csak el kell tűnniük az orkok szeme elől.
- A sötét nekünk kedvez. - suttogtam a lánynak. - Tolvajok vagyunk, lopakodjunk és hagyjuk itt őket. - vigyorogtam Sun-ra.
Ezzel belevágtak az éjszakába és nem számoltak azzal, hogy nem városi terepen vannak. Hat nyomkövetésben is jártas ork az összesen tizenkét szem, ami bizony sötétség ellenére is észreveheti a nyomaitokat. És az érzékeny orukról meg a hegyes fülükről sem kell elfeledkezni.


/Kockafüggő:
6-os -Hamar utolérnek és elfognak titeket. Az estét összekötözve töltitek és reggel a szekér elé fognak
Minden más esetben több óra menekülés árán lehagyjátok üldözőiteket./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 4

Nem mondom, hogy máskor nem megy könnyebben, volt már dolgom könnyebb esetekkel, mert ezek az agyarasok nagyon jók, így nem olyan gyorsan tudjuk lerázni őket. Mikor már azt hisszük, hogy megszabadultunk, mindig felbukkan egy, de aztán csak sikerül.
Még a végén Vánszorgót is megtaláljuk (vagy ő talál meg minket, kezdek gyanakodva nézni erre a jószágra, van valami furcsa benne), így két nap múlva már a főúton kocogunk.
- Csak kell szereznünk egy hullát, de most megteszi egy kihalt temető is éjszaka. - szólaltam meg, ahogy meleg karjait élveztem a derekamon.
Vánszorgó pont az ork-ember jelenlegi határon ácsorgott, mikor rátaláltunk. És olyan békésen nézett felénk, mintha csak tudta volna, hogy jövünk. Csak pár hónapja húzódik itt és most a sok kitérő miatt egy másik falunál bukkantunk újra Valora királynő piciny területére, de valamiért mintha tudta volna, hogy meddig szabad elmenni.
-Nekem nem kell hullát lopnom. Igazából úgy egyeztünk meg, hogy segitek visszaszerezni a pecsétet. -majd hangja lágy és simulékony lesz - És azt igérted, kapok érte két aranyat. Hangosan felnevet. Tudja jól, hogy ugyan úgy elúszott megint a pénze, ahogy első alkalommal. A bosszantó az számára, hogy pontosan úgyan úgy került ki a kezéből.
Azért szerencse, hogy ugyan úgy meg tudtunk szökni szerencsésen.
- Én csak azt ígértem, hogy ha tudjuk visszaszerezzük a pénzedet a megbízótól és azt meg is tettük, csak hát jöttek az orkok...... - vontam meg a vállam.
Persze én is sajnáltam azt a sok aranyat, de hát megvolt a nyomó, így a városban majd kárpótolom magam.
- De abban igazad van, hogy nem kell velem tartanod, innen már megoldom magam. Azonban kétszer is megmentettelek, búcsúzóul egy......csókot azért csak megérdemlek, nem? - fordítom hátra a fejem és nézek gyönyörű szemeibe.

/Flint, userrel Skypon egyeztetve/



-Eszedbe ne jusson! Megállapodtunk, nem fogsz zaklatni.
* Ezzel hátulról hozzád simulva arcodra hint egy hosszú és szívből jövő csókot. Ám ez után lepattan az öszvérről, ami valamiért elégedetlenségének ad hirtelen hangot. És ha elengeded a lányt, akkor gyorsan eltűnik Nini-Well irányába.
A női koponya megszerzése pedig nem okoz nagy gondot. Pár nap múlva Észak-Bivaly kapuja felé tartasz egy újabb meglepetés felé tudtodon kívül.
-Jó napot, De'Flint lovag! A parancsnok üzeni, hogy a kaszárnyában várja.
* Már kezd Flint elszomorodni, hogy mindent elszúrt és hiába ácsingózott a képen látható lány után, végül üres kézzel kell beérnie, de aztán megkapja a csókot, ami nagy boldogsággal, de nagy zavarral is ellátja. Mielőtt azonban bármit is tehetne, Sun leugrik Vánszorgóról és olyan könnydén tűnik el, ahogy azt egy vérbeli tolvajtól el is várja az meber.
Nincs más, mint beszerezni a női fejet, kicsit átszabni és máris a nyeregzsákban lapul, hogy átadhassa a pénznyomóval együtt a bandának, mikor a város kapujában váratlanul megszólítják.
Már maga a megszólítás is megdöbbenti, először csak néz ki a fejéből, aztán vészcsengők kezdenek csilingelni a fejében a kaszárnya szó hallatán.
- És megtudhatom ......miért? - találja meg a hangját.


/Köszönöm a játékot! És remélem fordulatokban gazdag, élvezetes volt. /

A kezdeti megdöbbenést felváltja egy megkönnyebbült mosoly, ahogy meghallom, hogy papírt kell átvenni, mert arra gondolok az Írnok meggondolta magát, vagy feloldódott a görcs a kezében.
Bólintok a hírhozónak, aztán befelé tartok a most szokatlanul kezes öszvéremen.
A megbízó bandataggal is ott találkozom, aki viszont újabb meglepetést okoz, hiszen úgy néz ki mindent tud rólam, ami történt.
- Ja, meg van. - bólintottam, remélve, hogy azt nem tudja, hogy a fej nem Sun-é. - De a banya ezek szerint már megelőlegezte a kenőcsöt. - tettem hozzá.
 -A banyára ne legyen gondod! Kifizettük és az emberünk elkészitette neked a papirokat. De sokat kell msotantól a lovaglást, koplyahasználatot és a kardforgatást gyakorolnod a körlet gyakorlópályáján.
Olyan természetességgel mondja, mintha nem is egy alvilági figura járkálna be ezentúl a katonaság szállására, hogy továbbképezze magát velük együtt.
Ám ha elsőre zavaros is, a papirt maga az ügyeletes tiszt adja át nekem ott helyben és senki... Jó az túlzás, hogy nem szólnak miattam. De inkább csak az Öszvér becenevem miatt élezik a nyelvüket.
Úgy néz ki, hogy miközben én távol voltam, ők nagyon is bíztak a sikereimben, de hát nem veszthettek semmit, ha elkészíttetik a papírokat.
Az azonban, hogy a kezükben tartják a katonaságot, sok mindent elárult a banda erősségéről. Azt hiszem nem kötöttem rossz üzletet, itt biztos jól ki tudom képezni magam és még nevet is kaptam.......igaz kettőt is, de a becenevemre azért ugrom és, ha tudom, akkor beverem az orrát, aki használja.

//Én is köszönöm, nagyon élveztem //