Saraven & Demertor

Demertor jelenlegi kinézete:

Alig egy fertály órája tértünk vissza harcosaimmal az orkok földjéről.
Első utam azonban nem a lakosztályomba vezetett, hanem hadúrnőmmel kívántam némileg elbeszélgetni.
Végig haladtam a kastély folyosóin, teljes harci díszben, amiben az utamat is megtettem, nem kis megdöbbenést keltve a kastély szolgálói és őrei közt.
Egy ízben meg is állított egy őrposzt, aki még túl fiatal volt, hogy ismerje a harci felszerelésem.
Nem öltem meg, csupán karját törtem, és elküldtem pihenni. Elvégre jól végezte a dolgát.
Saraven kialakított lakrészének folyosóin, már saját emberei fogadtak, akik már ismerték öltözékem, és én magam is, annyira hogy meghajolva utat engedjenek a roppant, vasalt tölgyajtóhoz.
Kezemben egy zsákot tartottam, egyszerű vászonzsák volt, melyen itt ott barnás foltok éktelenkedtek.
A katonák akiket Sarven alá osztottam be, össze is súgtak a hátam mögött, talán leszámolásra gondoltak, de mikor feléjük villant tekintettem, síri csend lett a folyosón.
Erőteljesen kopogtam háromszor, és bár megtehettem volna hogy kopogás nélkül becsörtetek, mégis kivártam még hadúrnőm bebocsájt.
Jól sikerült a tárgyalás az orkokkal, és ez némi jó kedvet csempészett lelkem zugaiba.

Hosszú ez a nap, de éppen olyan csoda van, hogy nincsen semmi dolgom az égvilágon. Az alám beosztott katonákkal már gyakoroltam, hiszen az edzés mindig fontos része az életemnek, azontúl ettem is, és ellenőriztem mindent mi a kötelességeim közt szerepel és most a lakosztályomban múlatom az időt, egy ősi tekercs felett, amin valamiféle mendemonda van írva csak még nem fejtettem meg. Semmi mágia, csak régimódi szórakozás. Az ágyamon heverek, természetesen fegyverekkel felszerelkezve hiszen nem tudhatom mikor akar rám rontani valaki, aki a szép fejem akarja leválasztani a karcsú nyakamról. Viszonylag lenge páncélzatban vagyok, ami inkább erős bőr és mágikus anyag mintsem valódi vért lenne, és a tőreim a derekamon vannak még most is. Elf vagyok, nem paranoiás. Csak felkészült. Nem mondom meglep a kopogás nem várok senkit, és nem vagyok éppen szociális kedvemben, látható is hogy egyedül múlatom az időmet, nem pedig valakivel. A kopogás. Ki a fene....
- Gyere be bárki vagy! - kiáltom ki végül, nem kelek fel, szolgálja ki magát, tudja használni az ajtót ha már egyszer katona lett. Vagy futár. Vagy tudomisén micsoda. Fél szemmel nézek a belépő alakra és meglepődöm, de végül felkelek, legalábbis ülő helyzetbe hogy fejet hajthassak a szívderítően szép férfi előtt, aki nem más mint a királyom.
- Királyom, micsoda öröm hogy itt üdvözölhetlek. Mi szél hozott erre? - mosolyodom el, majdnem kedvesem ámbár öröm nélkül, és nem kerüli el a figyelmem a zsákja amiből valami mintha szivárgott volna. Foltos. Talán vér lenne? De kié?

Beljebb lépdeltem a hadúrnő lakosztályába, és egy az utamba eső komódra tettem a véres zsákot.
Majd elé lépve, lecsatoltam az arcmaszkom, és lependerítettem köpenyem. Ledobtam mindkettőt egy székre, és leültem Saraven ágyára.
Vértemen látszottak a friss harc nyomai, ahogy némi alvadt vér is száradt rá helyenként.
Felnézve a hadúrnőre törtem meg a pillanatnyi csendet, mély, de nem fenyegető hangon.
- Nem beszéltünk a hatalom átvétel óta Saraven. – Kezdtem komótosan, miközben immár némi odaszáradt húsdarabot kaparásztam mellvértemről.
- A zsák. – Mutattam a komód felé a kapirgálás után, - ajándék! Tőlem, neked hadúrnő! Az ork nemzetségfő középső fiának Gramhatturnak a feje.
Rendeznem kellett a viszonyt velük, mert túlzottan is kezdtek elszemtelenedni. Kihívtam a legjobb harcosukat, és mivel győztem, utána már tárgyalhattunk, hiszen saját törvényeik is erre késztették őket. Hm… Mondjuk, hogy rendeztük a viszonyt, és továbbra is teszik, amire utasítjuk őket.
- Elnyúltam kissé az ágyon, majd végig néztem Saraven egész testén, hogy végül tekintetében állapodjon meg tisztán csillanó, minden dühöt, haragot, vagy tébolyt mellőző pillantásom.
- A futárunkat megölték! Ezt nem hagyhattam szó nélkül, mert én sosem feledem azt, aki szolgálatot tesz nekem. Ahogy azt, sem aki az ellenségemmé válik. – Villant meg tekintetem egy pillanatra, hogy aztán ismét tisztán csillogva pihenjen meg szemei tükrében.
- Egy véletlen folytán, még az erdeiek hercegnőjével is találkoztam. Hm…..nem mondom szemrevaló teremtés, és szívesen elnézném, ahogy a kínpadon sikoltozik, de ezúttal elengedtem. Okos, és dacos teremtés, de ideái, a szép világról nyílván valóak, és nem illenek a mi elképzeléseink közé. Amolyan föld felett létező, romantikus lélek, - húztam el egy fintort.
- Előbb utóbb tisztogatnunk kell az ő házuk táján is, ha túl akarunk élni Saraven. – Fejeztem be, és szemeiről, enyhén domboruló bőrvértjére futott pillantásom a mellei tájékán, majd ismét arca irányába fürkésztem tovább. Nem mondom, felsejlett bennem, hogy talán közelebbről is szemügyre venném testét, mert mi tagadás vadsága, és harci tudása vonzott engem. Azonban, tekintve hogy húgom halála óta egy nő sem tudta felébreszteni bennem a testi vágyak valódi, és kőkemény érzését, nem tudtam hogy elég e ez a vonzalom.
A tekercseibe olvasgattam bele, futólag majd felláttam, és elővettem a hosszúra faragott pipámat.
Megtömködtem egy kis saját keverésű enyhén bódító és érzékélesítő keverékkel, és mélyeket szippantva tüdőztem le a bódító füstöt.
Hosszú füstkígyót fújva engedtem ki, és néhány pillanatig lehunyt szemmel, vad vonásokkal élveztem ki ahogy bizsergetőn szétárad a véremben a szer.
- Kérsz egy szippantást hadúrnő? Ettől garantáltan ellazulsz, és talán beszélhetünk végre őszintén egymással. - Kérdeztem és felé nyújtottam az ősök keze munkáját dicsérő csontból faragott pipát. A beszélgetést kiejtve, komorrá váltak vonásaim, csipetnyi fenyegetés árnyékaival vegyítve.
Akár akart belőle szippantani, akár nem, a kezébe nyomtam, és lecsatoltam vértemet is.
Szintén a székre tettem a többi felszerelési tárgyam közé, és visszaülve az ágyára, néztem rá, immár enyhén kékben csillogó tekintettel, ami a szer egyik mellékhatása. Akárhogy is de úgy gondoltam tökéletes kontrasztot ad a szürkés bőröm a kékes tekintethez, amitől, mindig isteninek, feljebb való teremtménynek éreztem magam, ha tükörbe néztem a szerek hatása alatt.