/ISIS/


ISIS-hez szokatlan helyszínre érkezik. Bár a lakosztályuk is a Palotában van, ám a legtöbb itt lakó kivételezett is csak ritkán lép át azon a kovácsoltvas ajtón, ami a drow mögött is hangos csattanással csapódik be két katona kíséretében és lefelé kanyarog egy szűk lépcsőn az út.
Természetesen testőrei ezúttal is elkísérik és éberen figyelnek a bezártakat őrző két katona minden mozdulatára, akik a találkozó helyszínére kísérik. Az Első Lord egyik ezredese üzent, hogy itt lesz. És fontos információi vannak. Szirtit még mindig vén róka hírében áll, aki csak akkor avatkozik bele valamiben, ha biztosan nem jár rosszul.
Nem fogsz csalódni, ezúttal sem kockáztatott.
Egy madzagot tart épp az ujjai között, miközben a székén ül egy másikhoz odabilincselt fogollyal szemben. És fogselyemként fut körbe az oawa egyik fogán. Néhány fog pedig a földön van közöttük. Miközben beszél hozzád, a rab szemébe néz végig és szinte szuggerálja, bár nem tudni szerencsétlen sorsáról semmit, ha csak nem tartod fontosnak rákérdezni. Egyszerűen egy másik munka amivel szintén haladni akar.
-Jó éjt, ISIS úrnő! -köszön neked, bár eme napszak nem szükségszerűen az alvásról szól a selfek fővárosában- Aggasztó dolog jutott a tudomásomra. És bár meg mernék esküdni, hogy férjed szólt róla, hiszen mindenki mást meg szokott előzni az értesülésekben, de azért hűségemet bizonyítva siettem, hogy én is tudtodra adhassam.
A határon a védők nagyot hibázhattak. Az ellenség egy csapatának támadásáról beszélt egyik jó barátom. És amin még jobban elcsodálkoztam, hogy Dante-bánya igazgatóját állítólag sikerült megölniük. És Al-Nuszra vette át a dolog ellenőrzését.
Kinevezte az új igazgatót, akit férjurad száműzött arra a helyre bűnei miatt és akit az ellenséggel való harc miatt kegyelemben részesítettek. No, meg egykori beosztottam miatt ügye azonnal munkába is fogtak, mint említettem.
*Ha valaki azt állítja, hogy ki tud ezen az alakon igazodni, az hazudik. Bár nem ad túl nehéz csavarokat neked. Ám az intrikákkal átszőtt világotokban olyan természetes a hazugság, hogy nem egyszer illik nem igazat mondani. Ahogy könnyen kikövetkeztethető az a rész, hogy ha biztosra venné, hogy Uráldur elmondta neked ezt a dolgot, akkor nem vesztegetné az idejét, hogy hűségét és igyekezetét bizonyítva csak visszhangot játsszon.
Ám ha létezne hazugságvizsgáló ebben a világban, talán azzal sem lehetne megmondani, hogy vajon mennyire gondolta komolyan azt, hogy a déli hadjáraton lévő főnöke értesült a számra kedvezőtlen fordulatról?
Ha úgy gondolná, hogy ez nem valószínű, akkor sem engedné meg Capital etikettje, hogy nyíltan kimondja, hogy valami olyat tud, amit Uráldur nem. Így akár tisztában van vele, mit tud a hadvezére akár nem, minden képen elsütné ezt a bókot.
A nyakatekert gondolkodásból visszatérve egy pillanatra az már nem ennyire bonyolult, hogy neked döntened kell, mit csinálsz ezekkel a mondatokkal. Hiszen eddig te egészen biztosan nem voltál vele tisztában. És a kovácsok legfontosabb beszállítói nem tartoznak közvetlenül a hadsereg alá. Ám nem figyelmen kívül hagyható a tény, hogy az acélt onnan kapják, ahol most a vezetőnek minden oka megvan keresztbe tenni nektek.
Uráldur és Néró jó kapcsolata csak múló előny volt számotokra.

Nem voltam teljesen biztos abban, hogy jó ötlet-e itt találkozni bárkivel is, de Szirti ezredes azt mondta, hogy valószínűleg sok múlik azon, hogy hajlandó vagyok-e meghallgatni és, hogy a falnak is füle van, így muszáj ezen a helyen találkoznunk.
Mivel valami bizonytalan szövetséget kötöttem Thea-val , reménykedtem benne, hogy ez nem valami ügyes kis csapda a férje részéről. A mi világunkban soha nem lehetett ebben biztos az ember.
Hoztam ugyan magammal testőröket és a többiek is tudták, hová és kihez indulok, ezért talán nem kellett semmi bajra számítanom. Ennél sokkal ravaszabbnak ismertem meg a hadvezért, hogy ennyire nyíltan cselekedjen ellenem. És egy fontos információt sem hagyhattam figyelmen kívül, főleg nem, hogy most egyedül kellett megbirkóznom az itthoni feladatokkal.
A szemem sem rebbent a fogoly és annak állapota láttán. Bár sosem kedveltem a véres módszereket, néha elengedhetetlen volt és különben sem fűződött semmi érdekem ahhoz, hogy szót emeljek egy ismeretlen félember miatt.
- Szirti ezredes! – biccentettem az üdvözlésére, aztán intettem neki, hogy folytassa.
Mondókája előre haladtával egyre jobban felszaladt a szemöldököm és már magamban azt mérlegeltem, hogy vajon ennek milyen következménye lehet ránk nézve.
Hát semmi jó! Egyrészt férjem nem fog örülni egyetlen hibának sem, amit a hátországban elkövetnek és ami meggyengítheti a védelmünket és gyengeséget mutat a házunk részéről. Másrészt hiába van némi hallgatólagos megegyezés Al-Nuszra-val, ez azon nyomban semmivé foszlik, ahogy a férfi valamiféle előnyt tud kovácsolni magának.
És a bánya feletti felügyeletünk elvesztése nem kis gond, annak mikéntje meg főleg megmagyarázhatatlan.
- Ki támadta meg a bányát és hogyan lehetséges ez egyáltalán? – sziszegtem teljesen feldúltan. – Hol voltak a határőrök, a járőrök, a bánya őrei? – váltak jegessé a kérdéseim.
- Remélem a felelősök mind halottak, de ez nem változtat azon, hogy MIÉRT CSAK MOST TUDOM MEG! – léptem egészen közel villámló szemekkel az ezredeshez? – Al-Nuszra hogyan előzhetett meg? Az a bánya a Pók Ház fennhatósága alá tartozik! Ki ezért a felelős ezredes?
Vettem pár mély levegőt. Most főleg nem engedhetem meg magamnak, hogy elveszítsem a hidegvéremet.
- Kiben bízhatunk meg, hogy átvegye a bánya irányítását? Azonnal beszélni akarok vele!

/ISIS/


-Az orkok és az erdei tündék közös akciója volt. De még mindig nem tudjuk, hogyan juthattak át. Két hadvezért bízott meg Dementor a határok felügyeletével, Saravent és Uráldurt. És a halála óta ez a parancs van érvényben.
A jelek szerint a rabszolgákat akarták kiszabadítani és az őrök átadták nekik, miután a néhai Néró Mester fogságba esett. Sajnos ezzel sem tudták megmenteni az életét.
*Ez után elhallgatott és még jobban fókuszált a kihallgatott személyre.
-Nem akar még mindig beszélni?
*A konok hallgatás volt a felelet és utána egy gyors rántás, mellyel még egy fog kiszakadt a helyéről.
-Sajnos semmi ötletem nincs a bánya felügyeletének visszaszerzésére. Ami Uráldur hadjáratait beárnyékolhatja. Hálás volt a néha az oda levitt foglyokért és a legkiválóbb ércet mindig félre rakatta a férjed veszteségeinek pótlására. Ha még rosszabbra fordulnak a dolgok, akkor a mostani hadjáratban eltört fegyvereket azokkal pótoljuk, amiből csak hibásakat lehet készíteni a műhelyben. De minden képen Al-Nuszra a saját katonáinak szánja a legjobb acélokat.
*Nem túl szívderítő, amit hallottál. Ám a leghamisabb érv, hogy pont neki ne lenne ötlete. De ha le akarja a nyakából rázni, hogy egy hadvezérnek keresztbe tegyen a felesleges beszédjével, akkor nem valószínű, hogy túl sok érdemi produktumot várhatnál szavaktól.
Figyelmeztetni is csak azért figyelmeztet valószínű, mert félti saját ezredét, hogy a rossz minőségű fegyverektől leromlik a teljesítménye.

Egyszerűen hihetetlen, amit mond! Ilyenre még nem volt példa! Orkok és tündék birodalmunk szívében jóformán és senki még csak észre sem vette őket, amíg el nem érték a bányát? Sőt még kiszabadították a foglyokat és megölték Néro-t!
- Remélem, hogy a parancsnokok már mind halottak vagy végeztek magukkal, mert ha ezt az Első Lord megtudja………
Valószínűleg pont Szirti ezredesnek nem kell ecsetelnem, mi vár azokra, akik még életben lesznek.
- Nem hanyagolhatnád a szórakozásodat kicsit későbbre? – húzom el a szám, ahogy ismét az oawa-val kezd foglalkozni. – Ez igazán várhat.
Természetesen éppen olyan jól tisztában vagyok vele, hogy mivel jár, ha a férjem legnagyobb riválisa teszi rá a kezét a bánya felügyeletére és éppen ezért vagyok annyira dühös.
Mivel ismerem Uráldur minden bizalmi emberét és azt is tudom, hogy nem azért tartja maga mellett őket, mert annyira „ötlettelenek” lennének, egy szavát sem hiszem el az ezredesnek.
Valószínűleg ezt is csak azért mondta el, mert minden oldalról biztosítani akarta magát, akár hogyan sül el a dolog.
- Majd megemlítem a férjemnek, hogy szólt, bár sajnos tanáccsal nem szolgálhatott. – bólintok visszafojtva a mérgem, nyájasan. – És így kénytelen leszek magam járni utána…..
Az biztos, hogy valamit lépnem kell, nem maradhatunk jóminőségű fegyverek nélkül pont most.

/ISIS/


Szirtit leteszi a véres masnit az asztalra és feléd fordul.
-Természetesen várhat. Hiszen barátunk úgy sem akar beszélni. Előbb-utóbb kihullik az összes foga, csak hogy lássa milyen szavatartó vagyok.
* Aggodalmad nem alaptalan. A király volt hivatott minden konfliktust elsimítani az országban. És nem volt még olyan sötét elf vezető, aki a jóságáról és kedvességéről híresült volna el. Ám amióta nincs, azóta minden zavaros. És bár néha pont megkönnyíti az életet számotokra, hogy ebben halászhattok, de ugyan ekkorát bukni is lehet.
Első dolgod kell legyen, hogy összegyűjtöd az információkat. És ezt nem hagyod abba ilyen esetekben az akció végéig. Választhatsz, hogy az irattárban kezded ahol ez esetben egy aggodalmaskodó bürokratával találkozol vagy egy ismerősöktől kezdesz érdeklődni a fejlemények iránt. A sorrend ezúttal fontos lesz.

Elégedetten szusszanok fel, ahogy az ezredes végre teljesen rám koncentrál. Nem érdekel most a fogoly és, hogy miért van itt, van gondom éppen elég, ami lekösse a gondolataimat.
Éppen eleget éltem már a férjem mellett, hogy tisztában legyek a birodalomban folyó intrikákról és, hogy a legtöbb vezető meg tudná fojtani a másikat egy kanál vizben, hogy előrébb léphessen. Ez Demertor idejében sem volt másként, de akkor ő volt a legnagyobb kutya és mindenkit megfélemlített vagy megölt maga körül, akiben csak a leghalványabb szikráját is feltételezte, hogy ellene lázadna.
Uráldur próbálta meg először, hogy egy hármas szövetség vegye át ennek a helyét, de láthatóan nem működött. Legalábbis Al-Nuszra, ahogy egy kis hatalomhoz jutott, nyilvánvalóan megpróbált minden követ megmozgatni, hogy előrébb jusson és biztos vagyok benne, hogy szándékában áll a király helyébe lépni, ahogy elég hatalmat és támogatást tud maga mögött. És ehhez az első lépést most már nyíltan megtette: a bánya elfoglalását saját magának.
Úgy döntök első utam az irattárba visz, ahol előkerestetem, a láthatóan egy ideges írnokkal, az utóbbi pár hónap fontosabb feljegyzéseit, birtokvásárlásokat, családi kapcsolatok változásait, áthelyezéseket.

A kis aktakukac folyton aggodalmaskodott, hogy ki lehet-e adni neked az iratokat, hiszen nem viselsz hivatalos tisztséget. Ám volt azért olyan segítőkész alkalmazott a közelben, aki leintette és kiadta maga a papírokat. Volt annyi eszük, hogy a férjed nem csak a papírokat tudja majd kikérni, ha egyszer hazaérkezik. Hanem őket is a székükből, ha épp azt akarja.
Így gyors ütembe haladsz. Az új bányaigazgató kinevezéséről is megvan a dokumentum. És bár minden rendben lévő azon kívül, hogy abszolút nem így szabályos. De a király az nincs, aki formálisan alá kellene írnia. A mostani körülményekhez képest viszont nagyon is jól meg van írva.
Ám ahogy utána nézel a régebbi róla szóló iratoknak, az első amit eléd tesznek, hogy Uráldur ítélte halálra Dementor elleni lázadás okán. Ami csak annyit jelent, hogy ő is trónra szeretett volna kerülni vagy támogatta valaki ilyen jellegű céljait és túl fontos volt már akkor is ahhoz, hogy urad ne hagyja szó nélkül.
Később egy másik dossziéban majdnem ugyan az a név szerepel. Rokonok lehetnek ez alapján és valaki így szerzett meg egy kovácsműhelyt egy adósság elengedése fejében. Amit tartson csak meg An-Nuszra vagy bárki is áll emögött! Részeges lehet az az acélos, aki nem tudja fizetni a számláit. Egy katonaállamban egy fegyverkovács sosem megy tönkre.
Egyelőre ennyire jutottál.

Nem szeretem kihasználni azt, hogy az Első Lord felesége vagyok, de most nem fogtam vissza magam és már azon voltam, hogy testőreimet a kis vakarcsra uszítom, amikor pár a könyvtárban dolgozó kollégája átvette a dolgot és sokkal készségesebben előadták nekem azokat a dokumentumokat, amiket kértem.
Azokból egyértelműen kitűnik, hogy gondosan megtervezték az egészet és ez nem is most kezdődött el. Mindig is tudtuk, hogy a háttérben összeesküvések kezdődhetnek, hiszen a király betegsége és hosszú idejű eltűnése először csak pletykákat, aztán nyílt próbálkozásokat indítanak el. De Uráldur jó politikus és jó taktikus volt, eddig minden ármányt leleplezett.
Ez most váratlanul érheti, hiszen van elég problémája, hogy az itteniekkel foglalkozzon. De azt is tudtam, hogy számít rám, hogy jól tudja, minden elkövetek, hogy távollétében nem támadhassanak hátba minket.
Elég átlátszó dolog ez a fegyverkovácsos üzlet, hiszen az az egyetlen foglalkozás, amire biztosan lehet építeni a birodalmunkban.
Azt hiszem ennek jobban utána kell néznem, még ha jelentéktelennek is tűnik, valószínűleg pont ez is volt a cél.
Nem akartam feltűnést, de a testőrparancsnok hallani sem akart róla, hogy egyedül menjek. Ezért aztán kér emberét végül csak magammal kellett vinnem, bár meghagytam nekik, hogy csak messziről kövessenek. Magam pedig felfegyverkezve, kalandozáshoz használt bőrruhámban, a teljes testet takaró kámzsás köpenyben mentem a kiolvasott címhez.

Idejét látod újra akcióba lendülni és ahogy ajtót nyit a ház ura, igen szívélyesen fogad.
-Jöjjön csak be asszonyság! Nem is tudom, mivel kínáljam. Először is hellyel. A nappaliban jó lesz, vagy a nagy asztalnál szeretne leülni? Mindjárt szólok az én kincsemnek, hogy terítse meg az asztalt és hoz mindent, amit enni szeretne. Van szivar is, amit egyik kém csempészet nekem a határon túlról. Direkt arra tartogattam, hogy ha egy előkelőség szerény hajlékomba látogat, illőn tudjam köszönteni.
* A kovács szín aranyból csodálatosan megmunkált gyertyatartókat csinált magának a falra. És ami fémből van, az a legügyesebb mester keze munkáját dicséri. Ám minden más inkább drága import anyagokból van, mint sem ügyes munkának mondható. Ám az felső közép szintnél jól láthatóan sosem adta alább mások által megbízott munkákat sem. Hiszen azt hamar leszűrheted, hogy nem a divatos dolgokat gyűjti, amit épp úgy megvesz egyik hadvezér, mint a másik, ha nem is olyan jól sikerült készítmények kerültek a kezei közé, mindenből a ritkaságot rendelte meg más szakmák képviselőitől.
Ha egy hadvezér fényűzni akar, akkor nagyobb pompával is berendezheti a lakását, ám még a te lakosztályod sem biztos, hogy verseng minden tekintetben ezzel a családi fészekkel. A falon lévő fegyvereket pedig a testőrök közel lépve egyszerűen némán csodálták. Igen jól sikerült darabok.
-Mi járatban van felénk, kedves hölgyem?

Igen csak meglepődök a szívélyes fogadtatás láttán, mert gyanakvásra és tartózkodásra számítok.
Amiket megtudtam a papírokból abból azt feltételeztem, hogy a fegyverkovács Al-Nuszra embere, vagy egyáltalán nem is kovács, de amit a házában látok az azt bizonyítja, hogy érti a szakmáját és nem is megy rosszul neki.
Az udvarias invitálásra leülök az asztalához, de mosolyogva intek neki és az asszonyának, hogy ne fáradjon, nem kérek sem enni, inni, sem szivarral nem élek.
- Ne fáradjanak, csak……csak valakitől hallottam, hogy kiváló munkát ad ki a kezéből és úgy látom, hogy a hírek nem hazudtak. – intek a testőreim által csodált fegyverek felé. – Biztos nehéz beszerezni ezekhez a remekmívű pengékhez az alapanyagot. – jegyzem meg teljesen ártatlanul a szemébe nézve.

/ISIS/


A mester jólesően elmosolyodik és kedvesen néz rád a szavak hallatán.
-Mindig öröm számomra, ha a munkámat dicsérik. És nem tévesztették meg, elkészítek bárkinek bármit. Igaz most rengeteg dolog van bent nálam megrendelve, de ami fontos, azt előre veszem. Természetesen kis fusit mindig tudok vállalni.
A vasat az olvasztároktól kapom. Az Ön férjének egyik tisztjével beszéltem le annak idején, hogy a legjobb minőségű ércet tegyék félre nekem, mert úgy gondolták, hogy én vagyok a legügyesebb kezű a szakmában. És természetesen azóta is szeretem a hadosztály igényeit előbbre sorolni másokénál.
* Őszintének tűnik, de Zevadarban bármi lehet jól eljátszott illúzió. És soha nem tudni, mi jár a másik fejében. Persze nem ő lenne az első kézműves, aki bezárkózik a saját elefántcsont tornyába és nem foglalkozik a nagyok játszmájával. Hiszen egy fegyverkészítőnek ritkán van elég katonája és felbérelhető bérgyilkosa, hogy beleszóljon a hadvezérek viszályaiba...
De akkor mire utal a műhely adás-vétele? És érdemes-e rákérdezni vagy inkább távolabbról körbeszaglászni? Kevés a kapaszkodód, és remélhetőleg nem csúszol meg semmin.

Nem gondolom, hogy a kérdésemre gyanút fogna, hiszen láthatóan mestere a szakmájának és nem is csalódom, készséggel válaszol, azonban semmi olyat nem mond, amivel alátámasztaná az én gyanúmat, hogy ebben az üzletben is benne van Al-Nuszra keze és ami megalapozná, hogy régebben készül erre a kis akciójára, amivel aláássa a Pók Ház eddig szilárd alapjait.
- Úgy hallottam azonban, hogy nem régen tett szert erre a szép kis üzletre. Megtudhatom, hogy előtte hol dolgozott? Talán már máskor is rendeltünk Öntől, főleg ha a férjem tisztje volt az üzletkötő. – ravaszkodtam tovább. – És biztos vagyok benne, hogy az Első Lord tisztje jó munkát végzett, de azóta sok idő telt el, megtudhatnám ki volt az? – mosolyogtam kedvesen a férfira, akinek nyíltsága vagy tényleg igazi volt, vagy nagyon jó színészkedett, ezt még nem tudtam eldönteni, de én sem mondtam semmi olyat, amit egy komoly megrendelő nem kérdezett volna meg tőle.

/ISIS/


A kovács továbbra sem adja jelét, hogy zavarná a beszélgetésetek. És nyugodt hangon válaszol.
-Én már vagy három évtizede itt dolgozom. De ma is olyan jól emlékszem arra a napra, mintha ma történt volna. Egy Nuszra nevezetű Al-százados hozta a hírt, hogy ha az Ön férjének a hadosztálya megrendeléseit előre veszem, akkor elintézi, hogy Dante-bányából a legkiválóbb alapanyagokat félre rakják nekem külön.
Bár nem kértél semmit, de azért több finom falat az asztalra kerül mégis eléd. És a felesége láthatóan még a keresgél, mi hozná meg esetleg az étvágyadat.
-Kiron, nem tudod hol van a kovászos uborka?
*Kiron nem a vevő, hanem az eladó volt a papíron.

Egy percre sem lep meg, amikor kiejti Al-Nuszra nevét, bár a megfogalmazása kicsit furcsa, de szinte vártam, hogy Uráldur egykori parancsnokát hozza fel.
Valószínűleg akkor, mikor ezt a megállapodást kötötte még talán nem volt vele hátsó szándéka, hiszen nem tudhatta férjem milyen magasra juttatja, de …….
A meglepetés elhallgattatja a gondolataimat! Szóval ez Kiron? Ő az, aki adósságot halmozott fel és ezért el kellett adnia az üzletet? Ezt nem értem! Úgy tesz mintha minden rendben lenne……..
Most már kénytelen leszek nyíltan rákérdezni, hiszen nincs ötletem, hogyan hozzam fel ezt, hogy ne jöjjön rá, már kutakodtam utána.
- Kiron úr………miért kellett eladnia a boltját, ha ilyen kiváló termékei vannak és ilyen jó szakember? Talán valaki kényszerítette? És mielőtt még megkérdezi, igen tudok róla, ne felejtse el, hogy ki vagyok és ki a férjem. Kérem válaszoljon őszintén. – nézek a szemébe, miközben barátságos mosolyt küldök a felesége felé, aki mindent elkövet, hogy a kedvemben járjon. – Kérem, ne fáradjon asszonyom.

/ISIS/


Most érkezett el az a pont, amikor a mester rájött, hogy nem csak békés szándék lehet az, amivel érkeztél. És ez kiült az arcára. Ám folytatja a beszélgetést veled. Felesége viszont mint egy kígyó próbál araszolva oldalazni az egyik ajtó felé szürkéből fehérré vált arccal. Az asztalon pakolászva mindig kicsit közelebb hozzá.
-Nem adtam el a műhelyt. Csak elrabolták a lányomat a lázadók és nem volt annyi pénzem kiváltani. Az Al-százados segített, de... -zavartság mellett gyanakvás vegyült hirtelen a hangjába- Az csak egy papír. Nem lett az övé, csak a látszatért kellett...
*Nem lehetsz biztos abban, hogy el tudná mondani, hogy ki és mi ellen kellett a látszat. De valóban úgy tűnik, hogy az új igazgató rokona csak egy stróman. És nem befektetésnek vásárolta az ingatlant, a szövevényes ügy hátterében a magához láncolás van.
Talán tényleg nincs tisztában a fegyverkovács, hogy immáron egy másik hadosztály megrendeléseit helyezi előtérbe. És az igazgató halála után Al-Nuszra gyors reagálásával eme szívességhez kötött kiváló acél is onnan érkezik.
De hogyan kéne a dolgokat úgy alakítani, hogy Uráldur se maradjon kiváló fegyverek nélkül?

Persze tudom, hogy a kérdéseim most már nem tűnnek véletlennek, de ha fényt akarok deríteni a dolgokra, már tovább kell lépnem és finomkodással nem megyek többre.
Tisztán látszik, ahogy ők is rájönnek arra, hogy nem csak egy jó zsíros üzletet jelentő vásárló vagyok és talán már így is többet mondtak a kelleténél.
Nem kerüli el a figyelmemet a fegyvermester feleségének ténykedése, de egyrészt nem hiszem, hogy gondot jelentene nekem, másrészt ott vannak a testőreim is, akik végig szemmel tartják mindkettőjüket, így nem aggódom.
Ahogy Kirlov beszélni kezd, bennem kezd összeállni a kép és már látom, hogy Al-Nusza milyen ravaszul eszelte ki ezt az egészet, hiszen látszólag semmi nem változott volna, így valószínűleg jó időbe telt volna, mire akár Uráldur is rájön, hogy valami nem stimmel, addigra viszont már lehet túlságosan is megerősödik valamikori tisztje.
- Szóval Al-Nuszra…… - ismételtem meg töprengve. – Gondolom hallottál már róla, hogy milyen rangra emelkedett, ugye? – néztem fürkészve a férfi szemébe. – És visszakaptad a lányod?
Meg mertem volna rá esküdni, hogy tudom ki állhatott a lányrablás mögött.
- És ugye tudod, hogy bár csak „papíron” adtad el a boltodat, bármikor tényleg elveszítheted? Ha kiderül, hogy az új tulajdonos, nem szakember, akkor nem készíthet fegyvert és az Első Lord nem engedélyezi, hogy a sereget egy hozzá nem értő lással el készletekkel………ami persze könnyen előfordulhat, ha beszélek vele……….

/ISIS/


Összevonta a szemöldökét a mester és kicsit megingatta a fejét, hogy szavait alátámassza.
-Nem foglalkozom mások dolgával. Nem Al-százados rangban van még mindig? Mit változtat ez bármin?
*Majd a gyermekéről faggatva idegesen berohant az asszon, míg ura kicsit megenyhült arccal folytatta.
-Természetesen kifizettem a váltságot és már régen itthon van. De köszönöm az aggodalmát.
*Végül te jobban megfenyegeted őt, mint Al-Nuszra tetted és közel állsz hozzá, hogy cseppet se bízzon a pók-ház jószándékú együttműködésében.
-Én bárkinek szívesen gyártok fegyvert. És a szakértelmem már három évtizede megkérdőjelezhetetlen. Aki nem így gondolja, az menjen máshoz! De ez az én manufaktúrám és itt én parancsolok.
*Zevadar mindig is csodálta az egyéni teljesítményt. Ezek az iparosok pedig azon kevesek közzé tartoztak, akik csak a királynak felelnek és másnak nem. Ami azt is jelentette, hogy neki sem igazán. Hiszen hivatalok nem rendelkeztek irányítói jogokkal, bár valóban lehet szart kavarni az orruk alatt. Ám elég függetlenek és erre büszkék is.
-Ha a legjobb minőségű acélt tudja valaki szállítani, szívesen készítek neki is fegyvereket. Nem hiszem, hogy rivalizálni kellene.
*Úgy tűnik a bánya elvesztése sokkal inkább kulcs pozíció lesz, mint a kovácsok. Noha számolnod kell azzal, hogy valóban elkezdhetik zsarolni akkor, ha nyilvánvalóvá válik, hogy kirakod Al-Nuszrát és kutyáját Dante-bányából.

Nem kétséges, hogy a gyerekrablás és a fegyverkészítő üzlet megszerzése szorosan összefügg, de abban igaza van Kiron-nak, hogy az e mögött megbújó érdekek őt semmiben nem érintik, vagyis biztos, hogy célja van, de még én sem jöttem rá, hogy mi az.
Az is biztossá vált számomra, hogy ez a férfi csak a munkájának él, azzal foglalkozik, hogy kiváló termék hagyja el a kezét és nem ő jelenti számomra a megoldást, még ha sok újabb információval is lettem gazdagabb.
- Természetesen igazad van. – visszakoztam, de csak amennyire muszáj volt. – Azonban, azt is gondold át jó mester, hogy mi szükség volt akkor az üzlet papíron való átadásához, ha ez igazán nem változtatott semmit. Ki ennyire „nagylelkű” a mi világunkban……. –
A saját belátására bíztam, hogy ezen elgondolkozzon, de azt hiszem itt végeztem egyelőre.
- Nem hiszem, hogy rosszabb alapanyagot kapsz majd, de hogy ki kapja majd a kész terméket az már azt gondolom sajnos az én gondom lesz. Köszönöm a szíves látást nektek. És bízom benne, hogy legközelebb is téged és családodat találom itt. – köszöntem el, majd testőreim kíséretében a házunk felé indultam.
Első lépésként üzenetet kell küldenem a férjemnek, ismertetve vele az eseményeket, aztán pedig talán személyesen kéne utána néznem mi van most a bányában.

/ISIS/


Idegesítő ismerős. Ám megint ő áll előtted.
-Tudod lányom, én megmondtam. Sokkal több figyelmet kell fordítanotok Aglarnis hadvezérré válására, mint a férjed pozícióban tartására. Eljárt felette az idő és már nem tud 100%-ot nyújtani. És a 90%-ot az ellenségeitek nem fogják megtorlás nélkül hagyni.
A fiataloké a jövő. Az unokám pedig a saját kárán tanul. Nagyon gyorsan.
*Bár természetesen ez csak egy feltételezés, hogy az apáddal akarsz a sógorának üzenni. Ám még mindig úgy áll a mágia tanításához, ahogy az elején. A pók-ház hanyatlását vizionálja és meg van győződve róla, hogy csak olyanok tudják kivezetni a válságból a családot, akik nem voltak szorosan fogva és mertek néha mellé nyúlni.
Ez persze csak egy elkeseredett ötlet a Mesélő részéről, hogy hátráltassa az utadat a vasbánya felé. Hiszen a megoldás a kalandra ott lesz valahol a mélyben elásva.

Hát nem pont apám nem kevéssé idegesítő szellemére gondoltam, amikor üzenetet akartam küldeni Uráldur-nak, de végül is valószínűleg ő lesz a leggyorsabb, csak időnként tudná kicsit tartani a száját!
Tudom, hogy életében is ilyen volt, ami a szívén az a száján, de néha legalább tekintettel lehetne rám és az érzéseimre.
- Aglarnis felnéz az apjára, tiszteli őt és példaképének tekinti. Meg akar felelni neki, ha még sokáig szajkózod ezt a marhaságot apám, akkor el fogod veszíteni őt. – válaszoltam szülémnek, azzal az eggyel befolyásolva őt, amitől talán tartott: elveszítheti unokája csodálatát és nem akar majd tanulni tőle.
- Kérlek mondj el neki mindent pontosan, amit átadtam neked és mond meg neki, hogy én elindulok a bányába, mert a helyszínen kell meggyőződnöm arról mi történt. – rágom a szájába. – És most pontosan csináld azt, amit kértem atyám, mert számítok rá, hogy veszélyes lesz. Kell a férjem megerősítése és segítsége, hogy ne maradjak magamra.
Talán ez ráveszi apámat, hogy ne álljon le szórakozni párommal.
Én meg összeállítom a kíséretemet az útra, hogy mielőbb elindulhassak.

/ISIS/


Hősnőnk nem boldog, hogy ilyen síron túli halotti viszály hátráltatja kicsit az idő kerekeinek visszaforgatását. Mert bármennyire is ügyes taktikus Uráldur, a fegyverek utánpótlása határozottan kicsúszni látszik a kezei közül. Egészen pontosan lesznek újabb fegyverek, de azok már koránt sem a legjobb anyagokból. És talán nem is a legügyesebb kezűek munkája lesz.
Ám visszatérve az előtted álló útra, hiszen a gyors válasz is arról értesít, hogy ez a legbölcsebb, amit tehetsz, el kell döntened, hogy hány testőrrel mész. Ha ismét csak néhánnyal az a magabiztosság jele. Ám eme zűrzavaros időkben még az utcára is nehéz szívvel engednek ki testőreid magasabb rangú tisztjei. A nagyobb kíséretnek is vannak előnyei és hátrányai. És nem ismerhetted meg személyesen az új igazgatót pusztán a papírokból. Ez még a jövő titka, milyen jellem.
Azt is át kell gondolnod, hogy egyedül akarsz-e menni fegyvereseiddel vagy esetleg valakivel közösen keresed fel a bányát, hogy utána néz, hogyan is áll jelenleg a szénája? Hiszen ismeretséged van elég. És nem tudni, kinek milyen hasznát vennéd ott...
Rajta hát! Ha készen vagy, akkor útra fel!

Biztos voltam benne, hogy férjem megbízik bennem annyira, hogy tudja, csak én simíthatom el a dolgokat, mivel ő, ha tudna sem érne időben ide ahhoz, hogy Al-Nuszra ne betonozza be magát és akkor már nem biztos, hogy belső harc nélkül visszaszerezhessük az elsőbbségünket.
Egy polgárháború pedig katasztrófa lenne most, hogy ellenségeink is megerősödtek.
Most szembesültem csak igazán Rathal hiányával, aki nem csak személyes testőröm, bizalmasom, hanem a Ház majd ezer testőrének parancsnoka is volt és aki, most bizonyára tisztában lett volna, hogy mit tegyek. Hány embert vigyek magammal, ami elegendő, de még sem tűnik közvetlen fenyegetésnek. De Rathal már a szellemek világában járja az útját.
Ekkor azonban eszembe jutott valaki, aki talán megbízható embere Uráldur-nak: Brayen ezredes.
A férjem is benne bízott, amikor fogságba esett és túszként sínylődött az erdei elfeknél.
Így aztán futárt szalajtottam az ezredeshez, hogy sürgősen várom a lakrészünkben.
Addig is kislányomat elküldtem anyámhoz én meg felpakoltam az útra, úgy öltözve, hogy a harcban se érezzem akadályozva magam. Már csak az embereink kiválasztása váratott magára, de ebben reméltem segít az ezredes és némi taktikai infóval is ellát.

/ISIS/


Az ezredesnek könnyű volt igazgatni a testőrök összeállítását. Száz fő épp elég a komolyabb támadások feltartóztatására is és inkább minőséget vitt, mint mennyiséget. Ám a bánya kérdésében sok volt a bepótolni való.
-Nem is tudtam, hogy Uráldur ezért fordított ekkora figyelmet Dantéra. Azt hittem a kínzókamráit rejti el a főváros érdeklődő tekintetei elől. Elég abszurd helyzet, de elsőre túl sokat nem tudunk tenni ellene, hogy egy olyan valaki vezeti, aki már halott. Hiszen végrehajtották a halálos ítéletet. Csak... a Sors fordultával mégsem halt bele a bányamunkába.
Nem hiszem, hogy a király halála után bárkit megrendítene, hogy egy Dementor elleni összeesküvés vádjával lett oda bedugva. Hiszen ma már senki nem hűséges Dementorhoz. Csak reménykedhetünk abban, hogy találunk valami hibát benne, amiért a hadvezérek fenyegetésnek érzik az ő pozícióját. És hamar a kezében találja akkor újra a csákányt!
Ha jól olvasom a papíron, ez még az Aszad-féle zendülés. Ha találnánk nyomokat, hogy a száműzött egykori bűntársainak is küld a mi vasércünkből, a Nysiyben tanyázók még mindig nem túl népszerűek idehaza. Nem felejtették el a katonai vezetők, hogy ők csatát vesztettek Uráldurral szemben és kudarcot halmozók nem válnának jó királlyá. A törekvésüket alig páran támogathatják legfeljebb.
*Lassan elindultok és csak idő kérdése, hogy megérkezzetek a szerénynek tűnő bejárathoz, ahol egy tucatnyi őr strázsál. És épp útjára indul egy fél tucat katonából álló őrjárat a hegyekbe.

Muszáj volt megbízni valakiben, de ez nem azt jelentette, hogy nem tartottam nyitva a szemem, amikor az ezredes összeválogatta a kíséretünket.
Arcvonásairól nehéz lett volna megállapítani, hogy vajon meglepte-e az, amit mondtam neki, habár szavai alapján azért volt amiről nem nagyon tudott.
Most nem tarthattam vissza azonban információt, mert azzal csak veszélybe sodortam volna a küldetésemet.
- Nem csak Uráldur tüntette el ott a nem kívánatos ellenségeit vagy éppen barátait, akik halála rossz fényt vetett volna rájuk, vagy épp még reméltek belőle valami hasznot. – néztem a szemébe nyíltan, de nem hittem, hogy ő ezt ne tudta volna. – Néro hűséges katona volt, de másnak is tett szívességet tudtommal. Arra is felhívnám a figyelmedet, hogy bár az Első Lord hadereje jó minőségű fegyvereket nyert ezzel, de a birodalmunk többi serege sem szenvedett kárt, ami nem mondható el akkor, ha gyanúnk beigazolódik a vezetőváltással kialakult helyzet miatt. És aki egyszer áruló volt, az áruló lesz máskor is. – jelentettem ki meggyőződéssel.
Igen, sajnos azt is figyelembe kellett venni, hogy talán Aszad keze is benne van. A régi jóbarát most halálos ellenség volt.
Most már nincs akadálya, hogy útnak indulhassunk és szerencsére minden gond nélkül meg is érkezzünk.
Az őrök gyanakodva néznek minket.
- Isis do’Odrun vagyok! A bánya vezetőjével lenne beszédem!